Pest Megyi Hírlap, 1970. június (14. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-21 / 144. szám

6 "X^ír/np JŰNIUS 21., VASÄRNAP Nehéz a választás — de örvendetes Jóleső érzés leírni: na- ffyon gazdag az idei nyár megyei kulturális program­ja. Az újságíró gyakran dillemába kerül önmagá­val: melyik rendezvényre menjen el a sok közül? És nem könnyíti a dolgát az sem, hogy jobbnál jobb programok közül válogat­hat. Még javában tartanak a Pest megyei művészeti he­tek eseményei. Lezajlott a háromnapos Galga menti népi fesztivál. A hétszáz­éves fennállását ünneplő Dabas érdekesebbnél ér­dekesebb kulturális prog­ramokkal jelentkezik. Még tart a szentendrei nyár ese­ménydús rendezvénysoro­zata. Néhány nap múlva megnyitja kapuit a Szent­endrei Teátrum. Tegnap és ma Pilisszántón rendezik, az első megyei nemzetiségi találkozót, átlagon felüli, gazdag programmal. Or­szágos hírű hangversenyek követik egymást Vácott, a vácrátóti botamikuskertben, sőt a megyei tanács épüle­tének díszudvarán is, ahol júliusban például — műso­ron kívül — a göteborgi ka­marakórus is hangversenyt ad. Nyílik a zebegényi kép­zőművészeti szabadiskola, a megye városaiban és nagyközségeiben különböző tárlatok, és már itt fek­szik előttem az íróasztalon egy újabb, egyhetes kultu­rális program meghívója is, amely a június végén kez­dődő solymári napokra in­vitál. S hogy milyen ér­dekes eseményekre, abból csupán ízelítőként említe­ném az országos íjászver­senyt, a Pilisi medence flórájáról rendezendő tudo­mányos konferenciát, a pilisvörösvári nemzetiségi együttes egész esét betöltő műsorát, a falunapok — tájünnepek, valamint a turizmusról rendezendő ankétot, a Műanyagok az iparban című tudományos tanácskozást, a mezőgazda­sági gépkiállítást, Gádor Emil festőművész tárlatát, valamint a Nádasy László filmrendezővel sorra kerülő találkozót, amelyet a mű­vész legújabb filmjének, A nagy kék jelzésnek a díszbemutatója vezet be. És megkezdődtek az elő­készületek az apajpusztai pásztornapokra, a ceglédi nemzetközi ifjúsági dzsessz- fesztiválra, a visegrádi or­szágos színjátszó napokra, és még hosszan sorolhat­nám, mi mindent kínál az idei nyár a kultúra kedve­lőinek. Pedig, alig néhány esztendővel ezelőtt még nyaranként arról kesereg­tünk, hogy sehol semmi említésre méltó kulturális esemény a nyári hónapok­ban Pest megye területén. A kérdés akaratlan: mi a változás, a kulturális élei ilyen jelentős fellendülésé­nek titka? Talán több lett a pénzünk, a lehetőségünk? Bizonyos értelemben igen — ma már lényegesen töb­bet költünk a kultúrára, a szó nemes értelmében ér­tett népművelésre, mint a korábbi esztendőkben. A nagyobb anyagi lehetőség azonban önmagában még nem biztosítja az alapvető változást, a munka tartalmi gazdagodását. A változás titka inkább abban az egészséges szemléletválto­zásban keresendő, amely az elmúlt néhány esztendő megyei vezetését jellemzi. A megye kulturális életé­nek párt- és állami vezetői mindent megtesznek annak érdekében, hogy kimozdít­sák korábbi stagnálásából a megye kulturális életét s ehhez a lehetőségekhez képest nemcsak anyagi, hanem erkölcsi támogatást és segítséget is .nyújtanak- A szó igazi érteimében me­cénásai lettek a művésze­teknek, a kultúra terjeszté­sének és népszerűsítésének, a népművelő munka foko­zottabb fellendítésének. P. P. A könnyező gomba bűnlajstroma Bűntett — vagy jogos önvédelem ? A garázda feljelentő és a késelő áldozat Nehéz volna egy összegben kifejezni azt a mérhetetlen kárt, amit szerte a világban az úgynevezett fapusztító gombák okoznak. Ezek a pará­nyi szervezetek szinte észre­vétlenül telepednek meg — rendszerint az épületek padlá­sán — s két-három év alatt a legvastagabb fagerendát is el- korhasztják. A fát pusztító gombacsa­lád legveszedelmesebb tagja az úgynevezett köny- nyező házigomba. Ennek a fajtának milliónyi fo­nalas szövevényből álló teste méterről méterre kúszik a fal­ban, a vakolat és a téglák re­pedéseiben. A pincétől a pad­lásig valósággal behálózza az egész épületet. Pusztítása nyo­mán rövid idő alatt évszáza­dokat öregszik minden fa­anyag, sőt, a papír, a könyv, s még a növényi rostokból ké­szült cellulóz alapanyagú tex­til is. Ez a fonalszövevények felületére vízcseppeket bocsá­tó, önmaga vétkét mintegy megkönnyező gomba hozzáve­tőleges számítások szerint, csupán hazánkban évi száz­millió forint kárt okoz. Néhány évtizede még lebon­tották azokat az épületeket, ahová a könnyező gomba be­telepedett, fertőzött faanyagát pedig elégették. Ez a draszti­kus védekezés még mindig ol­csóbbnak bizonyult, mintha kockáztatták volna, hogy to­vább terjedjen a fértőzés. Ma már speciális vegy­szerrel akadályozzák meg a gombák megtelepedését, az épületek faszerkezeteit, a bútorok, padlók stb. alapanyagát gombásodást gátló folyadékkal impreg­nálják. A védőanyagot úgynevezett te­lítő tartályokban, nagy nyo­mással préselik a fa rostjai közé. Ez a módszer hosszú idő­re védelmet nyújt ugyan, de természetesen a vegyszer ha­tása nem korlátlan idejű. GYÁR- EGY HOBBYÉRT A MOHOSZ — a Magyar Országos Horgász Szövetség — jelentős anyagiakat áldozott mintegy 90 ezer tagjának hobbyjáért. Üj gyárat építet­tek, ahol kizárólag- horgász­eszközöket, készítenek. CSABAI BÁBOSNAPOK Békéscsaba készül a június 24-én kezdődő nemzetközi bábfesztivál rendezvénysoro­zatra. Az igen színvonalasnak ígérkező nagyszabású bábos­seregszemlére Bulgáriából, Csehszlovákiából, Finnország­ból, Franciaországból, Len­gyelországból, Romániából, Jugoszláviából, az NDK-ból, az NSZK-ból és a Szovjet­unióból várnak . együtteseket, Olaszországból, Angliából, Svédországból és más állam­ból pedig szakembereket, ér­deklődőket. Az erőszakos bűncselekmé­nyek gyakorisága indokolja, hogy törvényeink szigorú büntetéssel sújtsák a társada­lomra veszélyes garázdákat, s ugyanakkor igazságosan bí­rálják el az ezek ellen fellépő emberek, s a védekezni kény­szerülő megtámadott áldoza­tok cselekedeteit. Jogos önvé­delem. A törvény kissé szá­raz fogalmazása ebben a két szóban határozza meg a köz­érdek, illetve a személyek, vagy javak ellen intézett, vagy azokat közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárítását. A jogos védelem természete­sen nem ad teljesen szabad kezet a védekezőnek: tette megítélésében mérlegelni kell, hogy a támadás elhárítása nem lépte-e túl a szükséges mértéket. Mikor jogos az önvédelem? — ennek eldöntése ügyészek és bírók felelősségteljes fel­adata. Dr. Horváth Boldizsár ügyész e témakörben ismer­tette a Pest megyei Főügyész­ség, legutóbb két bűnügyben is hozott, érdekes állásfogla­lását. Verekedés a kertészetben Helyszín: Kiskunlacháza. A főszereplő, Sztojka Pál már a reggeli órákban teljesen részeg. Ilyen állapotban ül családjá­val lovas kocsira, amellyel a Pereg Tsz kertészetébe hajta­nak. Sztojka összeveszik fele­ségével. Ostorral üti az asz- szonyt. A brigádvezető észre­veszi és kiutasítja a kertészet­ből. Sztojka egy másik cso­porthoz tántorog. Ott megpil­lantja régi haragosát Lalcatos Józsefet. Szidalmazza és meg­öléssel fenyegeti. Ismét köz­belép a brigádvezető, Sztojkát lovas kocsijával az orszá gütig kíséri. A részeg nem nyug­szik, visszatér a csoporthoz. Fenyegeti Lakatost, majd ha­ragosát hirtelen fejbe csapja az ostornyéllel. Lakatos erre meglöki támadóját, mindket­ten lezuhannak a földre. Esés közben Lakatos ököllel fejbe vágja Sztojkát, aki megsérül. Mindenütt leáll a munka, fel­háborodott emberek seregle­nek a verekedés helyszínére. Sztojkát eltávolítják. A ré­szeg bemegy a faluba, egye­nesen a rendőrségre. Feljelen­tést tesz Lakatos József ellen — könnyű testi sértésért... A Pest megyei Főügyészség állásfoglalása: a támadás La­katos testi épségét veszélyez­tette, az elhárítás mértékét nem lépte túl, hiszen nem okozott súlyosabb sérülést, mint amit ő kapott, tehát jo­gos védelemben cselekedett. Ezek után Lakatos József el­len az eljárást megszüntették, viszont garázdaságért vádat emeltek — a feljelentő el­len ... A lény nemet mond... Az Üröm községben történt bűnügy az előbbinél jóval sú­lyosabb, s a jogi problémák orvosszakértői véleménykü- lömbséggel is párosultak. Siti Tibor 22 éves betanított munkás Budapesten megis­merkedik a 17 éves, R. Máriával. (A lány egyébként állami gondozott, s enyhe fok­ban gyengeelméjű.) Találkoz­nak egy vendéglőben, ahol R. Mária rövid italt és sört iszik. A fiú javasolja: menjenek Üröm községbe, ismer ott egy kelle­mes szórakozóhelyet. Megér­keznek a Hegyalja vendéglő­be, ahol Siti régi barátait fe­dezi fel. Kialakul az asztal- társaság. Tagjai: Nagy Ferenc 23 éves vasöntő, Kecskeméti István 22 éves hentes, Póta Zoltán 19 éves kubikos, Vízi Attila 20 éves villanyszerelő, Ficze István 30 éves hegesztő és Bukta László. A barátok egy ideig jól szórakoznak és sokat isznak, R. Mária rövid italt és 5—6 korsó sört. Bukta felkéri táncolni a lányt, aki nemet mond. Siti helyesli. Ezen összevesznek, Bukta kiutasítja a helyiségből barátját. Sitit ekkor már töb­ben megveréssel fenyegetik. A fiatalember, partnerével — aki az ittasságtól járni alig bír — elindul a sötét utcán. A társaság, hä&jqiviTTnypmukban 10—J5' .. k'íyájicsiskodóvai •— követik, fenyegetőznek, és egymást verekedésre biztat­ják. Ficze a fiúhoz megy, megüti, majd visszaszalad. „Már megint nekem kell kez­deni a verekedést?” — kérde­zi Nagy Ferenc és Sitihez lép. Pillanatok alatt játszódik le minden. Nagy ököllel kétszer arcul csapja a fiút, aki sejti, ezután az egész banda neki­esik majd. Kést ránt — és egyetlen mozdulattal beleszúr támadójába... Nagy nem esik össze, pedig sérülése életve­szélyes. Siti menekül a lány­nyal. Bekopog sógornője há­zába. Rokona azonban meg­rémül a csapzott fiútól és be­csapja az ajtót. Dörömböl a szomszéd ház ajtaján, de egy asszony ott is megijed Sititől és üldözőitől — becsapja előt­te az ajtót... A fiú a kerte­ken át menekül. A lányt el­hagyja ... A magára hagyott, magatehetetlen R. Máriát megtalálják az üldözők. El­vonszolják és többen meg­erőszakolják ... Az öntudatlan lányt később Nagy Ferenc lakására viszi. Hajnalban ide érkeznek a rendőrök, s innen szállítják mindkettőjüket kórházba. Bűnös vagy ártatlan ? A nem mindennapi bűnügy nyomozását több körülmény nehezítette. A tettesek sze­rint, R. Máriával szemben el­követett bűntettük a lány „beleegyezésével” történt. A lány semmire sem emlékezett, ezért orvosszakértői véle­ményt kértek: képes volt-e egyáltalán védekezésre az ál­dozat? Az első szakvélemény szerint: igen. Nagy Ferencet és társait ekkor szabadlábra helyezték. Az ügyésizség azon­ban most már egyenesen az Egészségügyi Tudományos Ta­nácshoz fordult véleményért. A neves szakértők alapos vizsgálat után állapították meg: az áldozat mind véde­kezésre, mind akaratnyilvání­tásra súlyosan korlátozott ál­lapotban volt. Tehát bűntett történt. Nem kisebb felelősséggel kellett dönteni: bűnös-e Siti Tibor? A fiú élet kioltására alkalmas eszközzel életveszé­lyes sérülést okozott, s csak ezt nézve, cselekedete: ember­ölés kísérletének bűntette. A Pest megyei Főügyészség ál­lásfoglalása szerint azonban Siti Tibor igen veszélyes helyzetben cselekedett, s szá­míthatott maga és R. Mária súlyos bántalmazására. Az egyetlen rendelkezésre álló eszközhöz, a késhez csak ak­kor nyúlt, amikor menekülé­se már reménytelen v'oltl Egyetlen szúrással hárította el a további támadást — s ezt jogos önvédelmében tette... Az ügyészség Siti Tibor el-J len megszüntette a nyomozást, Nagy Ferenc, Kecskeméti Ist­ván, Póta Zoltán, Vízi Attila és Ficze István ellen pedig vádiratot adott ki garázda­ság, erőszakos nertii közösü­lés, illetve szemérem elleni bűntettért. A banda most már ítéletre vár. Szitnyai Jenő JEGYZET A besurranó tolvajról Nem vagyok, és — ljj éves újság­írói pályám alatt — egy napig sem voltam bűnügyi riporter, így kettő­zött figyelemmel olvastam dr. Ma- gócs Imrének, a Nagykátai Járásbí­róság elnökének hozzár.i írt sorait és a mellékelt ítéletet is. Nem mu­lasztom el ezúton, sem egyiket, sem másikat megköszönni. Egy újszülöttnek minden vicc új — nekem ötödszöri átolvasás után is sokat mondott a B. I. 168/1970./11. számú, Gácsi Varga János ellen ho­zott 5 évre, méghozzá szigorított börtönre szóló ítélet. (Azt hiszem, így illik ezt írni.) Nem is kételke­dem jogosságában, sem a nyomozás, a tárgyalás, az ítélethozatal körül­tekintő, igazságos voltában. A lopás tényét s az írté járó ítéletet meg­írnám s ezzel eleget is tettem volna hírlapírói kötelességemnek. Mégis mi az, ami jegyzet készítésére sar­kallt ez ügyben? Az ítélet szabatos, jogi fogalmazá­sából elémtűnik Gácsi Varga János (olyan szép neve van, mint egy régi képviselőnek) 52 éves, kicsit már hajlott alakja, amint azon a decem­beri éjszakán (december 13-án, szombaton) besurrant. (Lehet, hogy ez betörés, de nekem a surran szó nagyon tetszik.) Gácsi Varga János Kecskeméten dolgozott, a Cipész Kisipari Termelőszövetkezetben, munkáját jól és szorgalmasan vé­gezte. Gácsi Varga János eredeti foglalkozása ugyanis cipész. Egyéb­ként tüdőbeteg. A tüdőbeteg cipész, aki — 2 évig — jól dolgozik a szö­vetkezetében, szombaton hazamegy. Az ég borult, hó fog esni. Gácsi Varga János 52 éves tüdőbeteg ci­pésznek az élettársa vonatra ül és emiatt ő unatkozik... Nem vág fát, nem nézi a tévét, nem gyújt be a kályhába, nem megy a kocsmába fröccsöt inni, nem kártyázik a ha­verokkal, nem csalja meg a felesé­gét (élettársát, amit egyébként rit­kábban csalnak meg, mint a felesé­geket), szóval nem tesz semmi olvat, amit a hétköznapi, rendes em­berek cselekednek, hanem magához vesz 200 forintot (napidíj, vacsora, közlekedés stb.), vonattal átmegy Ceglédre, majd innen a fél 6-os busszal Tápiószelére kirándul. Sze­lére ér este 8-kor. Az egyszer már megfigyelt, Vagy látott, észrevett ci­pőbolt körül sétál, beugrik a keríté­sen át az udvarra. Az ablakon rács van, ezért hozzálát zsebkésével a földtől számított egy méter magas­ságban a fal kibontásához. Vajon mire gondolhatott közben? „Jönnek, meglátnak, lebukok” ... „Nem jönnek, nem vesznek észre, ner.i kapnak el” ... „Tíz és tízezer forint lesz a kasszában” ... „Nem lesz sok pénz a kasszában, mert a pénzt minden kereskedelmi egység­ben fel kell naponta adni” ... Sajnos, nem lehet megtudni, mi­ről gondolkodhatott Gácsi Varga János tüdőbajos cipész, besurranó tolvaj és betörő. Fázott-e vagy me­lege volt? Képzeljük el, mily ke­mény, fárasztó, hosszadalmas mun­ka egy bicskával falat vésni!... Egy óra múlva tudott csak néhány tég­lát kivenni. A frász már majdnem kitörhette, 'mert nem mélyítette eléggé a lyukat. Nem fért be rajta, pedig egy 52 éves tüdőbajos cipész aligha nyomhat annyit, mint egy bokszbajnak. Levette télikabátját, sőt zöld és barna pulóverjét is. (Gácsi Varga ezek szerint alaposan felöl­tözött a munkához. „Vegyél még fiam egy kardigánt is, nehogy meg­fázz!!!”) Ám most jön a csattanó! Még a farzsebében levő levéltárcáját is ki kellett vennie, hogy a lyukon be­bújhasson. (Vajon mi minden lehet egy 52 éves, tftidőbajos cipész, szö­vetkezeti alkalmazott és hivatásos betörő tárcájában, hogy ilyen de­gesz, kövér?... Levél, parfőmillatú fénykép, iratok, telefonszámok, KULCSOK, vagy 20 forint apró­ban ?... A levéltárcát (nyilván olyan mozdulattal, mintha vetkőz­ne) lerakta a kabát mellé és mun­kához látott. Azaz: bebújt, surrant, siklott. (Fejjel, vagy lábbal bújt be a lyukon?) A cipőboltban 680 forin­tot talált a kasszában, 700-at egy kis dobozban. Nem sok, de az is vala­mi (!) Gácsi Varga János, az 52 éves ci­pész és tolvaj nem tudhatta bent a boltban, hogy miközben bejutott, Szölősi János borbély lakásán meg­szólal a riasztócsengő és a borbély még két férfival úton van a bolt fe­lé. (A borbélyok sosem szerették a suszterokat?) Gácsi Varga János lépteket hallott, és korát, valamint lappangó betegsé-ét hazudtolva fürgén kibújt, felmászott egy mel­léképületre és onnan az utcára ro­hant. Kabátját, pulóvereit, és a tár­cáját ott kellett hagynia. Az 52 éves, tüdőbajos cipész sza­ladt a hóban. Nyomai erre mutat­tak. Menekült. Menekülő vad volt már. Biztosan megizzadt, lihegett, kimerültén rogyott az állomás rako­dóján egy kőre, de egy rendőr meg­pillantotta. Igazolásra szólította fel. Gácsi Varga János az 52 nem köny- nyű esztendővel a vállán úgy ugrott fel, mint a nyúl és a szomszédos fa­lu állomásáig meg sem állt. Szolnok­ra utazott. Onnan Pestre. Pestről Szegedre. („Hajh, nehéz, átkozottul nehéz egy szakma ez!”) Három hónapig bújkált. Bokrok­ban, kertekben, padokon, állomáso­kon aludt. Hol evett, hol nem. Ru­hát, kabátot kellett vennie. Szidta a sorsot... A tárca olyan bizonyíté­kot szolgáltatott, hogy kétsége sem lehetett, azonosítják vele a tettet. Milyen remény füthette még? Ki tudja? Visszautazott Pestire és ott elfogták. Védekezése?... Nincs, nem is le­hetett. (Tárcájában volt a személyi igazolványa is.) A vád? Aránylag a vád is egyszerű volt, könnyen ért­hető. De az 5 év szigorított börtön? Sajnos, az is. Gácsi Varga János tüdőbajos (most már excipész) az 52 esztendejéből nem kevesebb, mint 16-ot töltött különböző börtönök­ben. Tizenkét esetben surrant, lo­pott, betört, de hamisított, szökött és a jó ég tudja, még mit nem csi­nált Tizennyolc éves, zsengé korá­ban kezdte, s felnőtt fejjel folytatva öregedett meg. Szakmájában magas­fokú technikát, rutint szerzott és tü­dejébe egy-két besurranó gócot. Miért?... Miért űzte, hajtotta a vágy a tiltott területekre, miért ál­dozott „vért és velőt” az éj leple alatt folytatott szakmájának? öt év — mondom magamban —, öt év szi­gorított börtön!?! Rejtélyesek az ember dolgai, út­jai, és kis ösvényeket vágtunk még csak a jellemekbe, tudatokba, aka­ratokba. Mit lehót egy ilyen meg­rögzött gonosztevővel tenni? Bedug­ni a dutyiba! Szűts Dénes * t * 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents