Pest Megyi Hírlap, 1970. június (14. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-20 / 143. szám
1970. JÚNIUS 30., SZOMBAT "KzfCíriap 3 A japán parlamenti delegáció Kállai Gyulánál Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke, pénteken, a Parla- meht gobelintermében fogadta az Osanori Koyama képviselő vezetésével hazánkban tartózkodó japán parlamenti delegációt. A szívélyes légkörben lefolyt megbeszélésen —- amelyen részt vett dr. Be- tesztóczy Miklós, az ország- gyűlés alelnöke és Tsuneaki Veda, Japán budapesti nagykövete is — szó esett a két országot érintő kérdésekről, a parlamenti kapcsolatokról, s a mindkét felet érdeklő nemzetközi kérdésekről. A küldöttség ezután a Kulturális Kapcsolatok Intézetébe látogatott, ahol Nagy Miklós elnök adott tájékoztatást az intézmény munkájáról, a magyar—japán kulturális i kapcsolatok fejlődéséről. A delegáció felkereste a Műcsarnokot is, ahol az alkotó kalauzolásával megtekintette Ko-óács Margit kerámikus művésznő kiállítását. JEAN-MARIE BRESSAND FEHÉR LAJOSNÁL Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács' elnökhelyettese pénteken a Parlamentben fogadta Jean-Marie Bressand-t, a Testvérvárosok Világszövetségének hazánkban tartózkodó fődelegátusát. A megbeszélésen szó esett a népek közötti béke és barátság további elmélyítéséért tevékenykedő testvérváros-mozgalom időszerű problémáiról, a mozgalom kiszélesítésének lehetőségeiről. ODGT—vörösrózsás felvonulás Ifjúsági nagygyűlés Verőcén ÖT VILÁGRÉSZ MÉSZKŐ EMLÉKMŰVÖN Rengeteg virág, üde zöld fák, tiszta levegő, határtalan jókedv — így jellemezhetnénk röviden a verőcei ifjúsági tábor hangulatát. Az országjáró diákok országos találkozójának, ha lehet még hangulatosabb napja volt a pénteki: délután ifjúsági nagygyűlésen találkozott a sokszáz részvevő, s köszöntötte a KISZ Központi Bizottságának első titkárát, az ünnepi beszédet mondó dr. Horváth Istvánt. Mindezt megelőzte még a fiúk és lányok nótázó felvonulása. Valamennyien egy-egyszál vörös rózsát tartottak a kezükben, mintegy jelképéül annak, hogy a fiatalság az élet minden frisseségét, szépségét magában hordozó, nagyszerű termésre képes, örök ígéret. A nagygyűlésen Fodor László, a KISZ Pest megyei Bizottságának első titkára üdvözölte a diákokat és az ország és a megye politikai és közéletének sok ismert vezetőjét. Így üdvözölte Jámbor Miklóst, a Pest megyei Párt- bizottság titkárát, dr. Ádám Mihályt, a Pest megyei Tanács VB-titkárát, Kiss Lajos vezérőrnagyot, az MHSZ főtitkárát, dr. Nagy Miklóst, a Kultúrkapcsolatok Intézetének helyettes vezetőjét és a Komszomol és a német testvérszervezet képviselőit Dr. Horváth István, a KISZ KB első titkára kért szót ezután. Rövid beszédében emlékeztetett arra, hogy ban a legméltóbbak jussanak be soraikba. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után lelepleztek a főbejárat közelében egy földgömbön álló, öt sziklatömbből összerakott emlékművet, az idei ifjúsági találkozót megörökítve. Mindegyik kövön egy-egy világrész, s a kövek tetején a szárnyaló fecske, az Express Ifjúsági Utazási Iroda jelvénye. A nagygyűlés zeneszóval ért véget, katonák fúvósmuzsikája zárta be a találkozót. — tgy— Iráni gazdasági szakértők tarulmányútja Abaasgholi Bkahtiar iráni iparügyi miniszterhelyettes vezetésével iráni gazdasági szakértők küldöttsége tartózkodott négy napig Magyarországon, hogy tanulmányozza a magyar gépipart, megismerkedjenek az üzemek és a gyártmányok műszaki színvonalával, exportlehetőségeivel, figyelembe véve az iráni igényeket és a már átadott magyar szállítási ajánlatokat. A küldöttség felkeresett több külkereskedelmi vállalatot és ipari üzemet, köztük a Ganz-MÁVAQ-ot, a Magyar Hajó- és Dpfugyárat, a Debreceni Konzervgyárat, a Kőbányai Gyógyszerárugyárat, a Csepeli Transzformátorgyárat és a Magyar Kábel Műveket. A delegáció vezetője Pakson részt vett egy traktorbemutatón. A küldöttség pénteken utazott el Budapestről, Gépész a bakon? Hol az a gazdaság, amelyik elmondhatná: elég a gépe, több aztán már nem is szükséges. A drága gépre persze hozzáértő ember is kell, hiába önjáró vagy akár távolból irányított, valakinek mégis csak kezelni kell a gépet. Nos hát, hogy legyen ember a gépen, azért létesítették a növénytermesztő gépészszak- munkás-iskolákat. Megyénkben kettő is akad, egyik Bián, másik Örkényben és a napokban ezt az utóbbit meglátogattuk. Egyrészt, hogy megnézzük, áll-e még valamennyi épülete. Például a műemlék jellegű egyemeletes kastély, amit úgy kétszáz esztendeje építtethetett Gras- salkovich herceg magának, de nem tudni, töltött-e benne, akár egy éjszakát is. Késik az új épület Ellenben a szakiskola hat oktatója lakja családjával évek óta, pontosan 14 esztendeje, nem csekély állandó félelemmel. Az 1956-os földrengéskor több szobában repedés támadt a falakon, a meny- nyezeteken, de a XVIII. századbeli építési vállalatok (vagy maszek kőművesek?), dicséretére legyen mondva, kiállta ez az építmény a talaj ingadozását, sőt, azóta sem omlott össze. Csak éppen könnyen összedőlhet. Amit különben minden illetékes tényező és hatóság is elismer olyannyira, hogy két esztendeje elkészítették a rekonstrukciós terveket meg a költségvetést, viszont a nagytatarozás helyett azóta is időről időre csak a legszükségesebb javításokat végeztetik el. Igaz, nagy pénzbe, költségvetés szerint körülbelül egymillió forintba került volna a teljes rekonstrukció. Meg lehet különben, hogy az épületfelújítás azért került le annak idején a napirendről, mert szóba jött új, korszerű iskolaépület és kollégium emelése. Egyelőre azonban ez elképzelés csupán. Így azután a tanulók szállása az egykori gazdasági épületekben maradt, de tiszta és nincs kifogás ellene. Az ellátást meg éppenhogy dicsérik a gyerekek. A tantermek a régi istállókba szorultak, egyik ezután is ott lesz a kevés légteret adó mennyezet alatt, a másik kettőnek az egykori tiszttartó lakását építik át éppen, onnan pedig a klubterem kerül / a matuzsálemkorú istállóba. Ilyen sanyarú körülmények között képezik a mező- gazdaságban fontos munkára hivatott ifjakat. Ám *a képzés ennek ellenére kitűnő. Az oktatók nagy igyekezettel adják át tudásukat tanítványaiknak, a tanulmányi átlagteljesítmény jó. Viszont az is igaz, hogy a tanulók érRepedt falú kastély Tanterem az istállóban telmi színvonala évről évre szintén jobb. Amikor az 1965/66-os tanévben megnyílt az iskola, úgyszólván kizárólag az általánost közepes vagy még gyengébb eredménnyel befejezett fiúk jelentkeztek. Tavaly már akadt köztük néhány jeles diák is, az ősszel kezdődő tanévre felvett 60 új tanuló között pedig még több. Tizenhét éves traktorvezetők Földet és gépet szerető fiúk mind és nagy hivatástudattal készülnek a termelőmunkában egyre fontosabb mesterségre. Tanulnak mindenféle mezőgazdasági ismeretet, de a hangsúly természetesen a növénytermesztésen van, hogy majd a munkában ne csak azt tudják, mit, hogyan, hanem azt is, hogy mit, miért. A második évfolyam befejeztével traktorvezetői jogosítványt kapnak ezek a 16 esztendős ifjak, mert az üzemi gyakorlat során harmadéves korukban már erőgépekkel dolgoznak. Jogosítvánnyal a kézben, akár mindjárt beszegődhetnének traktorosnak, de eddig még egyetlen egy sem fordított hátat az intézetnek az utolsó évben. Sokkal komolyabbak, annál, kitartanak a végbizonyítványig, szakmunkások akarnak lenni. Amikor aztán szakmunkásként kilépnek az iskola kapuján, amelyiknek szerencséje van, abból valóban növény- termesztő gépész-szakmunkás lesz. Akinek meg nincs, hát abból... De hiszen Örkényi látogatásunknak az is célja, hogy megtudjuk, most, amikor néhány nap múlva harmadízben végeznek növénytermesztő gépészek, megváltozott-e sok gazdaság vezetőjének szemlélete. „Nemigen” — halljuk a választ. Csak betanított munkás? A végzett tanulók fele még tavaly is olyan helyre került, ahol nem tekintik különleges képzettségű szakmunkásnak, és ha traktorra ültetik, akkor is éppen úgy sorolják be, ahogyan azt, aki hathetes tanfolyamon sajátította el a traktorvezetést. Halott a szakiskolában valamennyi erőgép, kombájn, fűkasza, aratógép, járvasilózó és minden egyéb fajta gép vezetését alaposan megtanítják. A munkagépekkel való bánást szintén. Sőt, az összes gépek szerelését és javítását is. Ebből pedig az a kétes értékű haszon háramlik a végzett tanulókra, hogy nem egy helyen, a szerelőműhelybe kapnak beosztást és ott csak betanított munkásként kezelik őket. Az intézet ugyan már régen, de eddig hiába szorgalmazza, hogy motor- és gépszerelő szakmunkás bizonyítványt is adhasson végzett növendékeinek, hiszen azt is tanulják, értenek is hozzá. Persze a fiúknak sem tetszik, hogy több helyen így járnak el velük, különösebben azonban nem zúgolódnak, szívesen végzik a szerelőmunkát, mert nagyon szeretik a gépet. Olyan eset is előfordult azonban, mégpedig egy tavaly végzett tanulóval, hogy amikor visszament az őt szerződtető tsz-hez, ezt mondták neki: — No, fiam, traktort ugyan nem hajthatsz nálunk, de lovat igen, eriggy csak az istállóba kocsisnak. Nos, a fiatal szakmunkás — és ezen nincs mit csodálkozni — önérzetében érezte sértve magát. Hamarosan leszökött a bakról, elment más gazdaságba a traktor nyergébe. Nagy költséggel szakmunkásokat nevelünk a mezőgazdaságnak, nagy szükség is van rájuk. Itt az ideje, hogy képesítésüknek megfelelően foglalkoztassák őket mindenütt. Szakoly Endre — ... amúgy rendes ember. Értelmes, okos is amúgy... Az „amúgy” embernek nincs ugyanis diplomája Ettől „amúgy”. Az „amúgy” embernek abban az időben, amikor sokaknak megadatott a lehetőség, hogy amúgy istenigazában nekiveselkedhessenek a tanulásnak, ama tudásvára ostromának, azzal kellett törődnie, hogy zavartalanul folyhasson az a bizonyos ostrom. Gyalog és kerékpárral, jobb esetben motorkerékpárral egygyertyás falusi állomásokon való alvással szervezte, csinálta az életet és nem volt ideje diplomát szereznie. Meg talán akkor nem is akart?! — ... amúgy rendes ember. Értelmes, okos is amúgy, csak a diploma... — mondta valaki valakiről, teljesen lényegtelen, hogy ki mondta, kiről. Nyilvánvaló, hogy egy diplomás mondta egy nem diplomásról, sőt, egészen pontosan egy fiatal diplomás egy öreg, azazhogy sokat tapasztalt „rókáról”, akinek nem futotta időből, lehetőségéből és talán akkor még egy kissé az akarataiból sem a diplomáira. Az „amúgy” elvtárs azért lett középszintű vezető: ha egyszerű munkás lenne, nem veszthetne mást, csak szakmunkáslevelét, ami t dehogy is tekintenek diplomának. Az csak szakmunkásoklevél. Még akkor is „csak”, ha tulajdonosa például művésze szakmájának, s akkor is diploma a a fiatalok munkásságát, erőfeszítéseit milyen sokra becsüli, nagyra tartja az ország. Külön kiemelte, hogy az MSZMP Központi Bizottsága is foglalkozott munkásságukkal és határozatot hozott helyzetük továbbjavítására. Ezt követően rátért arra, hogy az idén is 37 táborban 31 ezer fiatal készült az utak, vasutak építésénél, s a mezőgazdasági munkáknál segíteni. Emellett 13 ezer fiatal indul Szabolcs- Szatmár megyébe, hogy segédkezzen az ár okozta károk helyrehozásában. Az első titkár beszédében rátért napjaink égető politikai kérdéseire, s elismerően nyilatkozott az ifjúság anti- imperialista demonstrációiról, harcáról. Igen sikeresnek mondta a forradalmi ifjúsági napok , szervezésében és lebonyolításában való részvételt. Ezután a KISZ szerepét elemezve, leszögezte, hogy az elsődlegesen politikai szervezet. Nem arról van szó, hogy minden táncmulatságot politikai méltatással nyissanak meg, ez abszurdum lenne. De még a KISZ által rendezett bálnak is tükröznie kell civilizált viselkedéssel, példamutató magatartással, hogy annak a párt ifjúsági szervezete a rendezője. Felhívta a figyelmet: a felvételre jelentkezők előtt magasra kell emelni a mércét, hogy valór Árvizes gyerekek a Balatonnál Az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda az évi nyereségének egy részét felajánlva 500 Szabolcs megyei árvízkárosult gyereket lát vendégül a Kilián-telepi üdülőtáborában. A Szabolcs megyei gyerekek közel kéthetes táborozásuk alatt élvezhetik a nyár örömeit. A tábor vezetősége gazdag programról gondoskodik; hajókirándulásokat, filmvetítéseket, színházi előadásokat rendez a sok megrázkódtatást átélt gyermekek részére. AMÚGY diploma, és nem „szakbizonyítván y”, ha a diplomás azért lett az, amivé lett, mert a dolgok folyása miatt az a ma- gasságos jó isten sem mentette meg attól, hogy értelmiséggé váljak, ha már egyszer bejutott az egyetemre. De hagyjuk ezt a témát — ne kalandozzunk el. Maradjunk annál a lekicsinylő és ostoba szóosimálmánynál, az amúgynál. ... Ha valaki „amúgy” okos és értelmes és munkaterülete nem követeli meg az igenis fontos és speciális diplomát (hogy másít me mondjak: orvos, orvosi diploma nélkül, eléggé elképzelhetetlen ...), akkor én a magam szerény véleménye szerint fütyülök arra, hogy van-e, vagy sincs diplomája. Egy okos és értelmes ember van annyira okos és értelmes — hiszen azért az! —, hogy újságban és könyvekben, szóban és képben lépést tartson az élettel. Hogy gazdag és árnyalt tapasztalatait, túl az ösztönösségen, a maga szintjén, megfelelő igénnyel, haszonnal és tudatossággal alkalmazza a társadalomban, a kisebb vagy nagyobb közösség hasznára. Szembe kell néznünk azzal a — nem is tudom, miért lenne keserű? — ténnyel, hogy társadalmi életünk legkülönbözőbb területén élnek és dolgoznak ilyen .amúgy” emberek, s egyáltalán nem amúgy, hanem így: jól! Nem a diploma teszi az embert, az ember teszi a diplomát. Lehet, hogy fontoskodó közhelynek tűnik e z a megállapítás, de volt és van szerencsém nem kevés olyan embert ismerni, akik mindig friss, szimatoló elmével, kedvvel és buzgalommal, a munkaterületükhöz szükséges hozzáértéssel és nagy-nagy gyakorlattal végzik munkájukat. És mindig megkeseredik a szám, amikor néhányan közülük szégyenkezve, szinte suttogva mondják el, hogy nekik bizony nincs diplomájuk. Nincs diplomájuk arról és ahhoz, amihez értenek! A méreg onnan és azért van bennem, mert ez az eluralkodó diplomaszellem és mánia, csak felerészben szól a tudást valóban kifejező diplomának, csak felerészben annak, hogy korszerű társadalmat, különösen szocialista társadalmat, csak magas fokú értéssel, vezetéssel, tudással, tudományos igénnyel lehet felépíteni. Mert másik felerészben ez nyavalyás kispolgári sznobizmus lett nálunk! Egy gimnazista lány, akinek az apja munkás, vagy szövetkezeti gazda, rest szóba állni egy ipari tanulóval! Egy fői :olás, vagy egyetemista lánynak derogál barátságot kötni (tudom, hogy nens mindig így van!), egy érettségizett szakmunkással... Egy szerencsétlen, élettel rugdosott egykori munkás- asszonynak a lelke keseredik meg, mert a lánya nem diplomás ember felesége lesz... ...Hát persze, hogy túlzók. Tudom én azt. De csak annyira, hogy fintorogva szisszenjenek fel, akik olvassák: a diploma az a tudás értéke, így persze az ember értéke, de nem egy új társadalmi osztály szervezéséhez való menlevél! Mint ahogy sokan, akarva- akaratlanul, tudva, vagy tudatlanul, teszik és érzik ezt. Így és ezért vagyok én szemben a „diplomamániával!” És aki „amúgy” rendes és értelmes ember, aki amúgy a neki megfelelő helyen dolgozva szorgos munkával sikereket alkot, az amúgy is megbecsülést érdemel. Mert neki is van diplomája, ha pecsét nincs is rajta; végzett munkájának minden eredménye. És egyáltalán, nem árt felidézni azt a nem is tudom miért közhelyet (?), hogy nálunk a munka a becsület és dicsőség dolga. De mindenképpen az ember dolga! Gyurkó Géza