Pest Megyi Hírlap, 1970. június (14. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-19 / 142. szám

fÉSl |!£C)CI 6 'ZKírtap 1970. JÚNIUS 19., PÉNTEK Q Érettségi bankett únius. Nemcsak az érettségi hava, az érettségi találkozóé is. A napokban volt az enyém is. Sok örömöm nem telt benne. Merthogy — a harmincéves volt. * Felkerestük az egykori alma mater épületét — maga az intézmény azóta jobblétre szenderült —, azután a Szigeten, a Nagyszállóban banketteztünk. A fele osztály, ha ott volt. Miránk azután igazán érvényes, amit Illyés Gyula Népszabadság-beli Szak­vizsgán — nacionalizmusból, sorozatában állapított meg. Az ugyanis, hogy minden harmadik magyar e hazán kívül él. Lám, bennünket is szétszórt a három évtized. Pista Szlovákiában csinált karriert, Laci valahol Svájcban él. Tamás talán Brazíliában, Gerhard az NSZK-ban, István Angliában, Gy. Péter Ausztráliában, Vili a ten­gereket járja, hajóorvos. N. Péterről bizonyosságunk van: jezsuita szerzetes Japánban. Produkál az élet cifra dolgokat. De legalább produkál, de legalább élet. Mert Artúr Dachauban végezte, Béla Auschwitz­ban. Sándor kiváló vitorlázó volt, azután egy moto­rossal a háború első napjaiban lezuhant. Tóni egy csöndes, szerelemre való, holdas augusztusi éjjelen ki­mászott a lövészárokból, s eszelősen üvölteni kezdett: „Ide lőjjetek!” Oda lőttek. Tibor megúszott mindent, azután Brazíliában elvitte a gyermekparalízis. Gyuri szintúgy megúszott, azután a svájci hegyekben kiszállt kocsijából, a szívéhez kapott, és nem volt tovább. S mi, akik találkoztunk? Köszönjük, megvagyunk. Miklós igazgató, Juszuf olvasószerkesztő, Laci főmér­nök Tiszaszederkényben, Karcsi főorvos Hajdúszo­boszlón, Tibor ügyész, István gyáregységvezető, Szilárd művezető, Andor nyomdász, Lajos anyagbeszerző, Gábor kelmefestő. Változatos • pályák, változatos életutak. Ahogy mondani szokás, mindegyik élet kész regény. Mégis, akik együtt voltunk, legföljebb azután érdeklődtünk, nős vagy-e, mennyi a gyerek, meg a diákköri emlé­keket elevenítettük fel. Az eltelt harminc évről nem sok mondanivalónk volt egymásnak: lényegében kö­zösek az élményeink. Jóval túl az emberélet útjának felén, mire is jó egy ilyen érettségi találkozó? A kohézió megszűnt, a közösség csak volt, az ifjúság megszűnt. Számvetést csinálni azonban még túl korai. Mert tervezünk mind­annyian — ha kissé megkeseredett szájízzel is, látván a kinél őszülő, kinél nem is olyan enyhén kopaszodó fejeket meg a szem alatti szarkalábakat, s a ráncokat az ajak szögletében —, van még mit mondanunk a világnak, van még mit tennünk a világért. A világnak? A világért? Ez megint az ifjonti túlzás. Annak az országnak és azért a hazáért, amely­ben élünk. Több mint valószínű, egyénileg egyikünk sem fog majd valami nagyszabásút, különlegeset, fi­gyelemre méltót produkálni. Csak végezzük, legjobb tudásunk szerint, amit évek óta. És, ha* jól meggon­doljuk, ez sem kevés. Mert, végül is, a negyvenesek — lassan ötvenesek — korosztálya már sokszor meg­méretett, de közüle csak kevesen találtattak köny- nyűeknek. Ha nem is volt sok mondanivalónk egymásnak, azért kellemes volt együtt lenni. Öt esztendő múlva megint találkozunk. Remélhetőleg ugyanennyien. Bruckner József RÓZSAMEZÓ Hatalmas, színes rózsamező állítja meg a Balaton délke­leti partja közelében, a 7-es számú országos fő közleke­dési út mellett az üdülő és kiránduló vendégeket. A Ba­dacsonyi Állami Gazdaság al- sótekeresi körzetében ezek­ben a napokban teljes pom­pájában virágzik több ezer rózsatő. A balatoni kirándu­lók kívánságára helyszíni árusítást is szervezett az ál­lami gazdaság. Harmincezer éves csontok ÚJABB VÁCI MAMMUTLELET Az utolsó mammutleletek, amelyek a váci múzeumba ke­rültek, 1962-ben jöttek napvi­lágra a DCM gyártelepén, egé­szen közel az egykori öskőkori emberi telephez. Mivel csak a mammutok agyarai kerültek elő, feltételeztük, hogy az ős­ember a mammutokat elej­tette, feldarabolta, és a szá­mára értéktelen, darabonként mintegy 150 kilós agyarakat A nyári mezőgazdasági balesetek megelőzéséről A statisztika szerint az álla­mi gazdaságokban az üze­mi baleseteknek jóval több, mint a fele a második és a harmadik negyedévben követ­kezik be. A termelőszövetke­zetekben a május eleje és szeptember vége között öt hó­nap a legveszélyesebb. Ta­valy ebben az időszakban a halálos balesetek száma több mint kétszerese volt a többi hét hónap átlagának. A balesetek megelőzésének lehetőségeiről a következőket mondták el a SZOT munka- védelmi osztályán az MTI munkatársának. Az általános nagy ve­szélyforrás, a hőség ellen csak az óvórendszabályok­nak megfelelő módon szabad és kell védekezni. A gazdaságok lássák el dolgo­zóikat könnyű munkaruhá­val, szalmakalappal, a kom­bájnvezetőt védjék ernyővel a napsugarak ellen és legyen mindenütt szódavíz, vagy autoszifon, amellyel a hely­színen készíthetnek szódavi­zet. Egyébként vízről mindig bőven gondoskodjanak, hogy az emberek munka közben mosakodással hűsíthessék mia­gukat, mert fürdeni viszont szigorúan tilos. Minden évben több halálos balesetet okoz, hogy felhevült testtel ugra­nak hideg vízbe, vagy, hogy úszni nem tudók merészked­nek a mély vízbe. Legyen mindig elég frissítő ital, limo­Eladták a vajszlói állomást A Baranya megyében műkö­dő Cserkúti Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat eladta vajszlói állomását, amelynek további fenntartása, fejleszté­se a mezőigazdasági gépjavítás megváltozott jellege miatt már nem volt gazdaságos. A termelőszövetkezetek ugyanis az utóbbi években kialakítot­ták saját, jól felszerelt javí­tóműhelyeiket. A „piacra’ ke­rült” vajszlói gépjavító állo­mást a Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság vásárolta meg. A „vizesek” itt javítják majd a vízügyi munkákhoz szükséges különféle gépeket, továbbá felállítanak egy kar­bantartó részleget is, amely a vízügyi létesítményeket, mű­tárgyakat tartja rendben. Vajszlón helyezik el továbbá a Dél-Dunántúl árvédelmi osz­tagát is. Canzone Solenne A Művészeti Alap zenemű­vészeti szakosztálya — mint ismeretes — felszabadulásunk 25. és Lenin születésének 100. évfordulója alkalmából pá­lyázatot hirdetett 5—15 perc időtartamú zenekari művek komponálására. A pályázaton 35 éven aluli zeneszerzők ve­hettek részt, olyan — eddig még be nem mutatott — mű­vekkel, amelyeket erre az alkalomra írtak A zsűri döntése alapján a 25 000 forintos első díjat nem adták ki, a 15 000 forintos második díjat Sáry László A CEGLÉDI LENIN MG. TSZ. F E LV E S Z S 100 —S, valamint középnehéz traktorhoz UNIVERZÁLIS TRAKTORVEZETŐT ÉS MEZŐGAZDASÁGI GÉPSZERELŐT. Fizetés a kollektív szerint. Jelentkezni lehet mindennap 8-tól 16 óráig, a Tsz Központi Irodájában. Telefon: 515. A PÉCEL-ISASZEG ÁFÉSZ FELVÉTELRE KERES szakképzett élelmiszerbolt-vezetőket és eladókat, nyugdíjasokat helyettesítésre felvesz. JELENTKEZNI LEHET Pécelen, a Szemere Pál u, 8. sz. alatt. „Canzone Solenne” című mű­ve nyerte el. A harmadik díj összegét a bíráló bizottság 10 000-ről 15 000 forintra emelte fel és egyenlő arány­ban osztotta meg Dubrovay László „Töredék” című műve között. A díjazott műveket a rádió még ebben az évben be­mutatja. nádé, cukros tea, gyümölcslé, stb. Ezzel szemben a sör és ál­talában a szeszes italok fo­gyasztása rendkívül káros. Jó védelmet nyújt a villám- csapások ellen a munkába in­duló traktorral reggel kivon­tatott autóbusz pótkocsi, ami­be zivatar esetén bemenekül­hetnek a mezőn dolgozók. Az állami gazdaságokban a halálos balesetek 65,4 a té- eszekben pedig 57,6 százaléka a járművekkel kapcsolatos. Megelőzésük feltétele egyfe­lől a járművek vezetőinek fe- gyelmezetsége és a józanság, másfelől a járművek és nem utolsósorban az utak megfele­lő karbantartása, a hibák azonnali kijavítása. A gazdaságok vezetőinek ál­talában is gondoskodniuk kell a gépek megfelelő műszaki állapotáról és a szükséges vé­dőfelszerelésekről. A gépek felújításánál ne feledkezzenek meg a védőberendezések kor­szerűsítéséről sem. Külön felhívják a figyel­met a SZOT munkavédel­mi szakemberei a növény­védő szerekkel kapcsola­tos veszélyekre. Meg kell jelölni és mindenki elől le is kell zárni a mérge­zett, veszélyes területeiket. A vegyesszóró repülőgépe­ket csak reggel és késő dél­után szabad „bevetni” a na­gyon meleg napszakokban nem. A pilóták számára pedig megfelelő szállásról és rend­szeres ellátásról kell gondos­kodni. Külön nyomatékkai utaltak a SZOT illetékesei a gyerme­kek védelmére. Nemcsak az aratógép, a kombájn, stb. kö­zelébe nem szabad engedni a gyerekeket, hanem az érvé­nyes jogszabályoknak megfe­lelően ki kell tiltani őket a munkahelyekről. Annál is in­kább, mert ma már lényegé­ben nincs olyan község az or­szágban, ahol ne gondoskod­hatna megfelelő napközi ott­hon a gyerekekről, amíg a szülők a földeken dolgoznak. a helyszínen hagyta, míg a többit elszállította. Most, június 12-én a DCM agyagbányájának dolgozói ér­tesítették a múzeumot — amiért ezúton is köszönetét mondunk —, hogy a bányá­ban omlásból állatcsontok kerültek elő. Szerencsére gépkocsival men­tünk fel, mert a csontok 20—25 kilót nyomtak és egy fiatal, még nem egészen ki­fejlett mammut csontjai vol­tak. Néhány elég jó állapot­ban levő, tehát teljes ke­resztmetszetet mutató agyar­töredék, egy ép őrlőfog és lábszárcsontmaradványok. Az agyar átmérője 10 centiméter, mintegy a fele a kifejlett mammuténak. • A régen kihalt mammut ro­kona volt az elefántnak. Mé­retei valamivel nagyobbak voltak, agyara erősebben hát­ragörbült, testét az elefánttal ellentétben hosszú, vörösesbarna szőr bo­rította, háta elülső részén, körülbelül az első végtagpár felett zsírpúp volt. Agykopo­nyája viszont aránylag sokkal kisebb az elefánténál, agyve­lejének felülete aránylag ki­csi, ezért kevéssé volt „tanu­lékony”, az ősember könnyen csapdába ejtette, tekintve, hogy mérete, súlya és ereje miatt másképp elejteni nem tudta. A leggyakoribb csapda valószínűleg a gödör volt, amelynek tetejét zöld galy- lyakal befedték, és amikor a mammut beleesett, felülről agyonverték. A mammutot annak ellenére, hogy már év­ezredekei ezelőtt kihalt, azért ismerjük olyan jól, mert a Szovjetunióban jégbefagyva egy teljesen ép példány ke­rült elő. Az első Prométheusz- kirendeltség Szerdán Tatán nyitotta meg első kirendeltségét az Orszá­gos Kőolaj- és Gázipari Tröszt Prométheusz tüzeléstechnikai vállalata, amely olaj- és föld- gáztüzelésű készülékek terve­zését, szerelését és karban­tartását vállalja. A tatai ki- rendeltség egyelőre bérelt épületben működik, de a vá­ros új ipartelepén nagy mű­helyt építenek, ahol a jövő év közepétől már száz dolgozót kívánnak foglalkoztatni. \ ki- rendeltség egész Dunántúl igényeit kielégíti, később azon­ban működési területe csök­ken, mert a vállalat tíz vidéki fiókot kíván nyitni. Dicsérni érdemes? — Eh, ostobaság. Sőt, primitív dolog — le­gyintett fölényesen, de kissé mérgesen Páco­lni, amint kifejtettem, hogyan és miként sze­retném kifúrni a vállalattól azt a disznó Másznait, akinek a jelleme, a munkaerkölcse még a huligánok között is visszatetszést szülne... — ... és akkor odaállok majd az igazgató elé és elmondom pontról pontra, miket mond ez a Másznál a vezetésről, hogyan nem dolgo­zik és hogyan hazudja el még a hazugságait is, csak hogy mást bajba hozzon, meg mire képes a prémiumért... — Eh, ostobaság. Sőt, primitív dolog — erre mondta ezt Pácolni, majd rögtön hozzátette: — S mit gondolsz, ha ezt elmondod az igaz­gatónak, mi lesz a Másznaival? — Kirúgják! — Egy frászt. Előléptetik. Egy olyan nagy üzemnél egy Másznál annyira nem fontos, hogy ezért kirúgják, mert pletykál az igaz­gatóról. De annyira igenis fontos, hogy elő­léptessék, hadd lássák, olyan ott az üzemi de­mokrácia, hogy még az igazgatóról is bátran elmondhatja mindenki a véleményét és nincs megtorlás ... Sőt! — magyarázta gúnyosan, hogy kénytelen voltam igazat adni neki. — De akkor mit tegyek? Ezzel a Másznai­val nem tudok egy üzem fedele alatt dolgoz­ni Vagy ő, vagy én. Hát már akkor inkább 5! — és tanácstalanul tártam szét munkán izmosodott karjaimat. — Pompás ötletem van, ne búsulj! — vi­gasztalt Pacolai. — Ide figyelj! Ki kell di­csérni a gyárból. Ez a legbiztosabb, a leg­eredményesebb módszer. Mit csodálkozol? Elmagyarázom. Mindenütt azt terjeszted, hogy nagyon, sőt, rendkívülien okos ember ez a Másznai, akár igazgató, vagy főosztályveze­tő is lehetne. Tudása, rátermettsége, megbíz­hatósága, tárgyalókészsége, de hiába ... Sze­gény Másznai, nem léphet előbbre, mert az igazgatónak is, meg a főosztályvezetőnek is van még tíz éve a nyugdíjig... Addig kell ennek a nagyon okos embernek várnia ... Hogy mik vannak! Ezt a hogymikvannakot hangosan és fejcsóválva mondd és gyakran — figyelmeztetett a követendő taktika min­den fontos mozzanatára Pacolai és szerényen elhárította magától könnyes hálámat... — Majd akkor köszönd, ha beszámolsz a sikerről: Másznai volt, nincs! Szervusz! — Na, mi van a Másznaival? — futott be­lém tegnap Pacolai, hogy a hányinger elfo­gott, amikor megláttam. — A Másznaival mi van? Velem mi van, te tökkelütött. A fene egye meg az okos takti­kádat — dörrentem rá pofon helyett. — Miért, mi van veled? — Kirúgott a Másznai..; — A Másznai? . — Igen, mit bámulsz... Megfogadtam a hülye tanácsodat, elkezdtem agyba-főbe di­csérni és... — ... és erre- kirúgták... — Egy nyavalyát... Felfigyeltek rá. ö lett az új főosztályvezető és első dolga volt, hogy kirúgott engem. Aki dicsérte. Nem szeretem a talpnyaló típusokat, mondta a disznó, és a képembe röhögött. Kösz a pompás taná­csért ... Pacolai rezignáltan nézett rám, majd az elfutó felhőkre és kesernyésen jegyezte meg: — Mit csináljak? Ha már ebben az ország­ban dicsérni sem érdemes... — legyintett és letörten tovavonszolta magát. Gyurkó Géza Vác környékére az utolsó jégkorszak vége felé húzódtak le észak felől, az előretörő jég elől, mintegy 25—30 ézer évvel ez­előtt. Ennek a mostani leletnek érdekessége, hogy a Naszály oldalában viszonylag maga­san került elő. A vidék geo­lógiai képe 30 ezer év óta nem sokat változott, ami a hegyeket és a völgyeket ille­ti, így csak az az egy lehető­ség van, hogy a mapmutbor- jú mászott fel olyan magasra, ahol most megtalálták. Stefaits István múzeumigazgaió Vác PECELi ANZIKSZ Libapásztor ______ Q Qj, útépítés MIATT H ' LEZÁRVA­Sorompó után Valódi remete — Jobb későn, mint soha.' . Erzsébet sétány — Ajánlatos fülvédő viselet (Zsoldos Sándor rajzai) I A

Next

/
Thumbnails
Contents