Pest Megyi Hírlap, 1970. június (14. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-17 / 140. szám

6 rts ■ «icerci 'szMirkm 1970. JÜNIUS 17., SZERDA KUDARC Évek óta be akartam jutni Nincs Noé ew- társhoz, a DeJiogynincs vezérigazgatojáíioz, hogy megkér­dezzem, miért olyan nehéz bejuuii nozzá, miután azonban nem fogadott, választ sem kaphattam tőle. Közben szerkesztőm vi- lágkörüii útra küldött és csináltam is néhány érdekes inter­jút, de ha eszembe jutott, hogy Nincs Noét képtelen voltam elkapni, minden eddigi munkám érdektelennek tunt szá­momra. Pedig hol, kinél megfordultam, például Christian Samará­nál, pertut ittunk és felajánlotta, ha úgy érzem, hogy új szívre volna szükségem, forduljak bizalommal hozzá. Aztán o-tt volt az angol királynő. Nem mondom, egy keve­set várni kellett a kihallgatásra, de amikor fogadott a Buckingham palotában, nagyon szívélyesen elbeszélgettünk, s bár pereccel kínált, s a kisfiam részére a utó grammot adott, mégis keserű szívvel távoztam. Sejthetik, a hozzáférhetteden Nincs elvtárs járt az eszemben. Istenem, hogy örülne a kis­fiam, ha egyszer az ő aláírásával térhetnék haza. Angliából Frankhonba ugrottam át. Meg akartam tudni, hogy kijön-e De Gaulle tábornok a nyugdíjából. S bár mi tagadás, először egy falka kutyát uszított rám, de azután meglágyította ki­tartásom és megmutatta készülő emlékirtainak 125. kötetét is. Tőle már csak egy ugrás volt Olaszország, még életem­ben nem láttam szemtől-szembe pápát, most megtörtént, még az sem zavarta a szentatyát, hogy közöltem, az áldást mellőzheti, ateista vagyok. Nem sértődött meg, sőt jót neve­tett. Persze a Szovjetunióba is elvetődtem, Valentyina Tyeres- kova nagyon örült, mikor a kis srácának vittem egy fekete- fehér süldöcicát. Mégis sóhajtozva távoztam tőlük. — jól gon­dolják, Nincs Leó járt az eszemben. Az ő fiának akár jeges­medvét is ajándékoznék, csakhogy egyszer szóba ereszkedjék velem. Hazafelé Ausztriában még KarajannaJ csináltam in­terjút. Majdnem olyan elzárkózó, mint Nincs Noé, de azért csak kétvállira fektettem. Persze csak kiragadva említem riportalanyaimat, minden­esetre utoljára még Jugoszláviában barangoltam egy kicsit. A Nobel-díjas Ivó An dries megköszönte, hogy olvastam mű­veit, és kérte adjam át üdvözletét Illyés Gyulának. Ezek után érthető, hogy hazatérésem után azonnal Nincs Noé ötlött eszembe. Jó jelnek vettem, hogy az irodája elé állított barikádokat, spanyoltüskét, szögesdrótakadályokat eltávolították, s a leg­nagyobb meglepetésemre a kidobóember külsejű titkárnő he­lyett az új famulus azonnal bevezetett Nincs Noé szobájába. Ott azonban Nincs Noé utóda Szabin Szevér fogadott. Kö­zölte, ha elődjétől akarok valamit, a Cigarettaszopóka Ktsz- ben keressem fel, ott fröccsöntő. Állandó délelőttös, tellát igazán könnyű elérni. A lebukás ellenére is izgatott, mi van Nincs Noéval, rövide­sen csakugyan felkerestem. Már nem volt titkárnője, ezért saját magával üzente ki. — Ha eddig nem írt rólam, most már hagyjon békén, fog­lalkozzon maga csak az új igazgatóval. Nagy S. József TIZENÉVESEK A rajongó Beatkoncerten voltunk nem­rég, ez a történet onnan való. • Tíz-tizenegy éves kislány a kultúrterem ajtajában, kezé­ben három szál szegfű — kö­nyörög: „Néni kérem, csak öt percre, jegyem nincs, de hadd menjek oda Hozzá, a virág­gal ...” A „Hozzá”, amiből szinte kiérezni, hogy nagybe­tűkkel mondja, az együttes szólógitárosa. A néni szíve nincs kőből, de hát az ajtón már egy mákszemet sem lehet begurítani a rajongók tömegé­től, a kislány szeme csupa könny: hát mi lesz velem? Megszületik a megoldás, a szünetben hátul, a klubszobá­ban pihennek a fiúk, és mivel ott is körülfogja a rajongók hada az ajtót, berakják a kis­lányt az ablakon. — Szer­vusz ... — leheli az imádott szólógitáros felé, aki kicsit meglepődik, aztán kezébe fog­ja a virágokat „Ezt Neked hoztam...” és a „Neked” me­gint csupa nagybetű. Puszi­kat kap, képet és autogra­mot, óvatosan kiemelik az ab­lakon. ÁH, nézi a zsákmányt, a szeme fénylik, az arca dia­A PÉCEL-ISASZEG ÁFÉSZ FELVÉTELRE KERES szakképzett éleimiszerboít-vezetőket és eladókat, nyugdíjasokat helyettesítésre felvesz. JELENTKEZNI LEHET Récéién, a Szemere Pál u. 8. sz. alatt ISMÉT MEGNYÍLT az ország egyetlen CSÓNAKMOTOR- ÉS DUNA OLDALKOCSIALKATRÉSZ- SZAKÜZLETE Bp. XI., Bartók Béla út 41. SZAKTANACSADÄS Vidékre csomagküldő szolgálat. Szép élmény egy napközi\ esti vagy hétvégi kirándulás a festői szépségű DÖMSÖDIDUNA-PARTRA (KIS-DUNA-ÁG) Budapesttől 50 km-re, megközelíthető: gépkocsival, hajóval, autóbusszal, vonattal, HÉV-vei (Ráckevéig és onnan hajóval vagy busszal) A faluközponttól 5 perc a Duna-part, ahol a KÉKDUNA VENDÉGLŐ VÁRJA A KEDVES VENDÉGEKET rSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSYSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSYrSSSSSSSSSH ÉTEL ITAL ZENE ÉS • ESTENKÉNT TÁNC A faluközpontban van a készítményeiről híres DELIBAB cukrászda, a családias FÉSZEK vendéglő, önkiszolgáló tejivó, lángossütő és ABC-áruház • PIHENÉS • SZÓRAKOZÁS • TEUES ELLÁTÁS • KIÉPÍTETT STRAND DÖMSÖDI ALTALANOS FOGYASZTÁSI ÉS ÉRTÉKESÍTŐ SZÖVETKEZET, DÖMSÖD dalmas, boldog csillogás. Hiá­ba, ez is egyfajta ... szerelem. Az újkereső A fiú — remélem megbo­csátja, hogy továbbadon törté­netét — únita már Monort. Mindenütt csak tinédzserbulik, shake és őrjöngés, szóval va­lami más, valami új kellett neki. Keresett is. — Tudod, rengetegen voltak abban a klubban, szakállas srácok, trapéznadrágos lá­nyok. Körbe ültek a szobában, középen a magnó, ami szünet nélkül, legalább egy órán át valami harci dobpergést üvöl­tött. Ültek, öklükre támasztot­ták a fejüket és hallgattak. Egy jó darabig bírtam cérná­val, aztán megkérdeztem, mi a fenét élveznék ezen. Azt mondták, ez csodálatos zene, olyan, ami nem szabadít fel bennük rekedt őrjöngést, ha­nem meditálásra kényszerít. Gondolkodni kell tőle. Hát... A fiú azóta bulikra jár. Ott­hon, a kultúrházba. A mezítlábas Piacnap volt Monoron, órása nyüzsgés a Fő téren, ahol a lány végigment — rettenetes megbotránkozást keltve. Nem az volt a baj, hogy farmerben és csíkos ingben — ez már el­fogadott viselet —, hanem, hogy saruját a kezében vitte, mezítláb rótta az aszfaltot. A legenyhébb megjegyzés, amit a kosaras járókelők tettek: „Hát ez se normális!” A lány kér­te, hogy írjam meg, ő bíz’ is­ten nem akart megbotránko­zást kelteni. A lába is fázott, nem tehetek róla, a sarum pántja állandóan elszakad, ne tessék szidni... Tanulság? Járjunk inkább bakancsban? (koblencz) Húszéves a Ferihegyi repülőtér RÉM CSIBÉK A rémi Dózsa Tsz-ben, ahol az idén 2 400 000 csibét kel­tetnek, napvilágot látott az egymilliomodik csirke. A kö­zös gazdaságban az országban egyedülálló módszerrel kel­tetnek: megfelelő hő- és pára- tartalommal telített „szobák­ban”, gépek nélkül, egyszerű műanyagtálcákon fejlődik az élet. Ezzel a módszerrel ol­csóbb az üzemág fenntartása, jobb a tojások kelési aránya. Az aprójószágokat óramű pon­tossággal keltetik és küldik a társgazdaságok telepeire. Az idén 27 termelőszövetkezettel és szakszövetkezettel kötöt­tek megállapodást naposcsibe szállítására, ezenkívül Cseh­szlovákiába is exportáltak a húshibrid csirkékből. A keltető termekben most új eljárást alkalmaznak. Az első tíz nap után — amikor az embrió fejlődésnek indul — kvarcolják a tojásokat. A Ferihegyi nemzetközi repülőtér húsz évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt. A korszerű légi pályaudvar fel- és leszálló pályája több mint 3 km hosszú, így alkalmas a világ bármilyen típusú polgári repülőgépének befogadására. Az elmúlt húsz év alatt jelentős fejlődésen ment át a repülő­tér. Tíz évvel ezelőtt 200 ezer, 1969-ben már 750 ezer utas vette igénybe. A MALÉV gépei a Ferihegyi repülőtérről ki­indulva 1970-ben 28 ország 331 városával tart fenn menetrend- szerű kapcsolatot, 16 külföldi légi társaság járatai szállnak le rendszeresen Budapesten. Magánhirdetések Mindig érdeklő­déssel olvásom az ablakokban, tele­fonpóznákon ta­lálható, érdekes szövegű magán­hirdetéseket. Né­hány községből gyűjtöttem össze ezúttal egy csokor­ra való „ínyencsé­get”. íme: Manor. Kossuth Lajos utca, egy ablak. „Gyermektelen, özvegy házaspár­nak szoba-konyha azonnal kiadó.” Bajcsy-Zsilinszky út, villanypózna. „Á gimnázium alatt közvetlenül 150 öles bekerített telek, néhány gyümölcsfával szabad kézből el­adó.” Mátyás ki­rály utca, egy ab­lak. „Keveset használt két férfi, valamint egy új női lasztex nadrág eladó.” Munkásőr utca, egy kapufél­fa. „Csirkekelte­tést vállalok, este 9 és reggel 7 óra között.” Pilis. Rákóczi út, egy üzlet kiraücata. „Jó állapotban levő fürdőkád, hurka­töltővel eladó. Felvilágosítás az üzletben.” Vatyai út, egy ablak. „Éj­szakai munkára alkalmi kisegítő férfi munkaerőt felveszek, özvegy X. Y.-né, kisipa­ros.” Petőfi utca, sarokház kapuja. „Két süldő, hosz- szas betegség mi­att azonnal el­adó.” Bicskei út, egy oszlop. „Egy fiatal drót­szőrű foxi elvesz­tette gazdáját. Kérjük a becsüle­tes elvesztőt, je­lentkezzék az ebért az óvodá­ban.” ■ ■« —­Üllő, Ország út, egy villanyoszlop. „Józan életű se­gédmunkások szeszfőzdébe idénymunkára fel­vétetnek. Jelent­kezés a Föld. szöv. irodában.” (rakovszky) Újszülöttek a képernyőn Ipari televíziót állítottak üzembe a gyulai megyei kór­ház szülészeti osztályán. A lá­togatók kérésére ezentúl az előcsarnokban elhelyezett ké­szülék képernyőjén mutatják meg az újszülötteket. A kis­mamáknak pedig — a kórte­remben felállított televízión keresztül — naponta egy­órás csecsemőápolási és gondo­zási műsort „sugároznak” az újszülöttszobában levő kamera segítségével. A gyulai kórházban kísérlet­ként bevezetett új módszer tapasztalatait, eredményeit, az Országos Egészségügyi Köz­pont is figyelemmel kíséri, s ha eredményesnek bizonyul, az ország több hasonló intézmé­nyében is alkalmazni fogják. zseni én vagyok. Igaz, egyszerű, szürke kis zseni, de sohasem szeret- S Jm tem a feltűnést. Ha már zseni va- gyök, akkor legyek egyszerű, szerény és szürke. Akinek azért van műhelye, írói műhelye és műhelyének titka is. Irtó imá­dom, amikor az írók műhelytitkairól, avagy a festők műhelytitkairól olvasok, s ezért kell, hogy nekem is legyen ilyen műhelytitkom. Zseni műhelytitok nélkül olyan, mint a far­kas farok nélkül. Ostoba tyúknak nézne bárki. Eddig azt hittem, hogy csak a műhelytit­kok valahol egy sötét műhely rejtett sarkai­ban rejtőznek, s pontban éjfélkor elölibegnek és csak a beavatottaknak súgják meg, mi a titok nyitja. De kevés a beavatott és sok a sötét műhelysarok. És még soha nem ju­tottam egyetlen műhelytitok nyitjára sem. Hát ezért is kell, hogy legyen már nekem is műhelytitkom, amelyet megfejthetek, amely mint beavatott előtt, feltárulkozik előttem. Jaj, de nagyszerű is lesz. Nos, tehát most egy zseni műhelytitka, sőt, műhelyének titkai következnek. Titok 1.: Írógépen írok. Nem tudok kézzel írni. Egyesek szerint írógépen sem. De fü­tyülök az irigyekre. írógépen igenis tudok ír­ni. Ha van témám, ha van kedvem, vagy ha ugyan nincs se témám, se kedvem, de pén­zem sincs. Mert én írásból élek ... Apropó ... Titok 2.: ... hogy én írásból élek. Kész ti­tok, hogyan tudok megélni belőle. Abból, amit én írok. Ez műhelyem legnagyobb tit­ka, amely mind ez ideig előttem sem lebben- tette fel fátyolát. Titok 3.: Magyarul írok. Ebben az a titok, Egy zseni műhelytitkai hogy megértik azok is, akik szintén magya­rul írnak, de jelentésül. Mert van ómagyar, ősmagyar — újmagyar és jelen­tésül — magyar nyelv is. Ez az utóbbi nem az őshazában maradt és fellelt nyelvemlék, hanem a jelenlegi hazában kialakult vállalati nyelvrémület. Titok 4.: Ügy írok, hagy először kinézek az ablakon, amitől úgy nézek ki, mintha tűnőd­nék. Ha sokáig nézek ki az ablakon, akkor emiatt nincs időm írni, s így feleslegesen tű­nődtem — titok, hogy akkor minek? Ha nem nézek ki sokáig tűnődve az ablakon, akkor valóban írok, csak azt nem tudom, hogy mi ebben a titok? Titok 5.: Csakis úgy írok, hogy betűket igyekszem, először értelmes szavakká for­málni, majd a szavakat úgy rakni össze, hogy mondatok legyenek belőlük. Értelmes monda­tok. Hogy mi ebben a titok? Az, hogy néha sikerül is. Több titkom nincs. Egy zseni ennyi titokkal is jól boldogul.: 1 Nekem eléggé nehezen mennek a dolgaim! Gyurkó Géza

Next

/
Thumbnails
Contents