Pest Megyi Hírlap, 1970. június (14. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-14 / 138. szám
8 PESJ HEGYEI 1970. JÜNIUS 14., VASÄRNAP LEONARD LUIS LEVINSON ÉRTELMEZŐ SZÓTÁR IBÓDVA VÖLGYI I FALFRESKÓ $ Középkori falfreskóra buk- | kantak egy bódvavölgyi temp- | lomban. A többszörös mészré- ^ teg alól több mint két négy- ^ zetméteres színes falfestmény Sj került elő, amely többek kö- | zött egy királyi díszbe öltözött alakot ábrázol. Előkerültek az ^ egykori templom befalazott | románkori faragott kőkeretes ^ ablakai is. A leletek alapján a ^ templom építését a tizenhar5 madik századra, míg a festmé- ^ nyék keletkezését a tizenne- $ gyedik századra teszik. Az ér6 tékes középkori freskókat rej- ^ tő templomot korabeli stílus1* Kain KctlvroáilHHnV Szeberényi Lehel: Csináld utánam! A bajonét Az ember örül a legkisebb Szárazulatnak, egy villamosbelsőnek. Akár csak egy szel- lős peronnak, amilyen az öt- venkettesé a Marx téren. Oda- kinn lucskos tél. A sárga, nyirkos lég a járdáig lóg súlyosan. A járókelők lelkére tekeredik, kik úgy burkolóznak a kedvetlenségbe, akár a téli holmijukba. Oda- kinn a forgalom, mint a szüntelen, reménytelen szárazra, kályhaközeibe igyekvés. A peronra kiskatonák csoportja tódul. Csupa gyerekarc a téli darócban. Ruha és arc kontrasztja, merev szigor és oldott lágyság ösz- szezárva. Ifjonti élénkségük hirtelen bevilágítja a nyitott peront, szétkergeti a délutáni tér szomorú, lucskos álmosságát. Mintha egy kályhácskát gyújtottak volna be itt, és piros fénnyel kezdene duruzsolni. A sarokban, az üveg fémkeretének támaszkodva derűs, őszes civil álldogál, puhán, szolid szürke kabátjában, megfelelő kalapjában, kesztyűjében, s a lecsendesült élet lassan, diszkréten előlopózó kerekségeivel, az áll alatt, az arc gödrös részein, s mindenütt, ahol a békés kitöl- tődésnek helye van. Álldogál ez a civil, egy szolid hivatalnok, vagy nyugdíjas hivatalnok. Bajuszából, mint egy meleg téli prémből barátságosan kimosolyog a katonákra. — Eltávozás? — kérdi. A kiskatonák, a mama-illatú gyerekek odafordulnak, készségesek és vidámak. — Az — mondják. — Nohát ez nagyszerű — mosolyog a civil atyai bajusza. — Nincs a katonának nahogy nem jött el? — kérdezi szomorúan és látja az asszonyt az ismeretlen férfi karján, nevetve táncba menni, mint fél órája, mint ha ö ott sem lett volna. — Lehet, hogy beteg. Egy nővel megesik. Nem? — De. De ki volt akkor, akinek kezet csókoltál? Azt mondtad, onnan tudom meg, hogy annak kezet csókolsz. Ki volt az a nő akkor? Egyébként az volt a legszebb a teremben! — Kezet csókoltam valakinek? Lehet. Nem emlékszem. — Kár ezekért a csajokért! Jó bőr volt mind a kettő. Mi? — Cinkosan üti poharát a Feriéhez. Isznak. — Majd jön más helyettük. Nem igaz? — De. — És mondd. Csakugyan olyan nagyon kiéheztetted? — Gondolhatod! — Képzelem! — Micsoda asz- szony, öregem! Ha meglát, rögtön kész van! — Kész, mi? — Meghiszem azt! De nem érdekel! Egyszer és mindenkorra vége! Ha tudod, csináld utánam! Márkus Tilda ABLAK A SZEMKÖZT LEVŐ HÁZON SZILAGYI ÁKOS: Alszom Alszom, mint lábtörlők bajszán a sár, mint vékonyka köd-ködmön alszik a fákon, Alszom, mint örökre elejtett pohár, Alszom, — mázsás mosoly a számon. WEÖRES SÁNDOR: Alkonyi táj tehenekkel Hálni tér a kegyes égi gyermek, rávetkőzik földre, fűre, fára. Lebben titkos fészkéből a pára, légben ringatózik, mint a csónak. Dombhajláson tehenek legelnek, szarvaik az égre rajzolódnak. Néhány ráunt már a legelőre, és hever az ákác lyukas árnyán, faragatlan tömb, akár a márvány. Néha kolomp kong a levegőbe. V////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////// egyedüllét között? Ez is újabb kérdés, s nincs rá felelet. Mert nem létezik ilyen határ. A dolgok soha nem válnak el élesen egymástól, helyük, szerepük csak utólag meghatározható. A toll mellé tette a pápaszemet. Eltolta a papírlapokat. s kinézett az ablakon. F vtizedek óta ugyanaz a kép tűnik fel e sajátos vetítővásznon. A szemközt levő ház egy darabja. Vakolat, a téglák takarót vesztett védtelen meztelensége, párkány, a fáradhatatlanul táncot járó galambokkal, s az ablak. Az ablak, mellyel negyvenhat esztendeje kezdi, s végzi a napot. Mert nemcsak az íróasztalától, hanem az ágyától is éppen arra az ablakra lát Negyvenhat éve. Akkor kapta meg a diplomát. Mire gondolt? Biztos, tele volt tervekkel. Optimizmussal. Lelkesedéssel. Hitt a gondolatok embert emberré tevő erejében, s az értelmes cselekvés sugárzó melegében. Nővére, Erzsébet, kivel együtt költöztek ide, vajon mondott-e akkor valamit? Valamit, ami az ő terveire, hitére vonatkozott? Egyetlen mondatára emlékszik csak. „Sok itt a galamb, s a galambok piszkíta- nak”. Már az első napokban láitta a szemközt levő ablakot? Vagy csak nézte, ahogy mindent néz az ember, de valójában nem lát belőle semmit sem? Szórakozottan átsiklik tekintete részletek és egész fölött, anélkül, hogy bármit megjegyezne. Hiszen hányán és hányszor pillantanak az órájukra úgy, hogy a következő másodpercben nem képesek megmondani, mennyi az idő?! A világ majd’ minden dolgával, tárgyával, élőlényével ez történik. Áz optikai úton szerzett információknak csak töredékét dolgozza fel az agy, bár rögzíteni — mint állítják újabban — valamennyit rögzíti az emlékezet. Mi történnék, ha egyszer áradni kezdenének ezek a sajátosan kódolt, mélyre rakódott, de potenciális értéküket nem vesztett információk? Mi történnék, ha egyszerre csak minden ember emlékezni kezdene arra, amit élete folyamán látott, megpillantott, nézett, észlelt a tekintetével, de amit tüstént el is felejtett? Elviselhetetlen lenne önmagunkkal kellene szembenézni, s ezt tűrik legkevésbé az emberek. Az önvédelem legbiztosabb "■ eszköze a feledés. Ha újra meg újra mindennel számolnia kellene az embernek, belebolondulna. Ügy jó az, ahogy van. Mélyre, irdatlan messziségbe hull a tegnap és a tegnapelőtt Lehetséges-e ebből az emléktemetőből feltámadás? Olykor úgy érzi az ember: igen. Húsz, harminc, ötven éve történt s azóta egyszer sem fölbukkanó események emléke fut végig hirtelen az idegpályákon. Fölvillan egy arc, egy mozdulat, egy szín, amiket semmihez nem kapcsolhatunk, de léteznek mégis, éltek bennünk évtizedeken át. Egy arc. Női fej volt, néhány percre kitekintett a szemben levő ház ablakán. Picit félrehúzta a függönyt, hogy jobban lásson, majd eltűnt a függöny csipkéje visszalibbent a helyére, s a női arcot nem látta többé. Mikor volt? Harminc esztendeje? Vagy több még? Arcok az ablak keretei között Férfiak és nők vonásai, gyermekeké. Idegeneké, akik vendégként járhattak ott, s ismeretlenül ismerősöké, akiket a sors szeszélye helyezett a falak formálta kockákba, hogy Zoltán, Kálmán György, Men- sáros László, ök is színpadi eszközeiket használták, de hát mit tehettek mást? A filméin persze nevetünk, mert a vicces sémát mindenki érti, az a széles néptömegeiké. Csak ezután azt ne higgyük, hogy a széles néptömegek a sémákon kívül mást se értenek. Itt csak az történt, hogy megfosztották őket a gondolkozás, az értelmes nevetés lehetőségétől, s ezt akarják elnevezni közönségfilmnek. Kái lenézni a közönségeit. Berkovits György harmonizáljon és ütközzön össze egy másik jellemmel, aki ezen uralkodó elvek karikatúrája — lévén vígjátékról szó; nyilvánvaló, hogy a kariíkaitú- rajellem elbukik és első számú hősünk átlép a következő korszakba, ahol hasonló szituációkkal és jellemekkel találja magát szembe, és így tovább. A séma hatása mindig megfelelő lesz: a közönség nevet — vígjátékról lévén szó —, mert az első számú hőst saját magával azonosítja, a karikatúrahőst, amely mindig elbukik — a közönség ilyenkor egyenesen röhög — szomszédjával, munkatársával, rokonával, ismerősével, vagy aki éppen kéznél van. A séma így mindig eléri célját, mert a közönség a legkisebb szellemi erőfeszítés nélkül is szórakozik az illető korszakon, amely jaj ;de dogmatikus vagy liberá- !lis, vagy kegyetlen, de min- ídenesetre mókás volt — víg- j játékról lévén szó — és az il- ! lető hősökön, akik. jaj de dog- I matikusak stb.... de minden- i esetre nagyon mókásak vol- ! tak... I Hát ilyen mókás film a I Gyárfás Miklós írta és Keleti I Márton rendezte Történelmi \ magánügyek is, amely az em- I lített séma alapján kiválasz- I tóttá 1947-et, 1951-et, 1957-et lés a közöttük eltelt néhány lévet, amelyekben a szimpati- j kus és meggyőződéses kommu- Snista hősnő háromszor házaso- ! dik, de mindig az illető koir- : szakokat jellemző karika:túra- ! hősöket választ, amíg aztán ! negyedszerre megtalálja az |igazál ! r yárfás ötletedre különö- S ^ sebb panaszunk nem le- I bel no persze a sémán belül. I Még az sem lett volna baj, ! hogy színpadi játékot irt és ! nem forgatókönyvet — próbál- I ják csak ki és adják élő szín- | házban. Keleti megrendezte ! ezt a színpadi játékot, vagyis I filmre vette, de ettől még nem I változott filmmé. A sémába ! merevedő szituációik olyan I egyhangúakká váltak, olyan ! monotonná, olyan álmosan I vontatottá, mint azokban a ! színházi előadásokban, ame- Slyekben lusta és gyakorlatlan > díszletmunkások dolgoznak, ^ vagy ahol elromlott a forgó- ; színpad és kénytelen-keHetlen j mindig azonos színein történik I minden. A filmszerűség ellen ! hatott, hogy az alkotók — foe- I leértve Hildebrand István \ operatőrt — képekkel, vágással, «ritmussal semmit nem fejez- I tek ki, csupán párbeszédekkel. j A film erősségei nem a ren- I dező és az operatőr, hanem a ! színészek, elsősorban Ruttkai «Éva, Básti Lajos, Várkonyi I ^ recept egyszerű, olyan I egyszerű — ötletgyárosok, fi- I gyelem —, hogy akár soha I meg nem szűnő sorozatot le- I hetne belőle indítani színpa- ; dón, könyvben, filmen. A re- | cept: séma. A séma a követke- I ző: válasszunk ki egy korsza- i kot; a korszakba csempész- : szünk be egy hölgyet, egy fér- : fit, esetleg egy gyereket, de ; lehet aggastyán is; az illető í korszak első pillanatában I szembetűnő, tehát kirívó egyik ; jellemzőjét emeljük ki — lehetőleg valami olyasmit, ha vígjátékról van például szó, amit a karikaturisták többször megrajzoltak, a humoristák sokszor megírtak, tehát mindenki előtt érthető — és hősünket merítsük bele. Hősünk a korszak uralkodó eszméi közül a legfelszínesebbekkel gyobb öröm. Magam se voltam másképp. De régen is volt. Bólogatnak a kiskatonák illedelmesen, mint nemrég az iskolában, a tanáruknak. Mondanak ők is valami barátságosat, egyik is, másik is. — És fegyveretek nincs? — nézi őket szelíden a civil. A gyerekek csodálkoznak. — Minek az? Nincs háború. — S ha valaki megtámad, hogy védekeztek? Nevetés. Egészséges fogsorok. — Mért támadna? — Mit tudom én, az utcán. Együtt nevetnek e valószínűtlenségen, a barátságos civil, s a boldog kiskatonák. — Az én időmben — meséli a civil — bajonétunk volt... — Bajonét? Kíváncsian hallgatják a fiúk. Egyikük a tisztelettudás határára merészkedik. — És használni is tetszett? Az atyai bajusz meleg és barátságos, és elnéző. Pedig várná az ember, hogy parányit megrezzen. De nem, szokva van kicsi tiszteletlenségekhez. — Egyszer... Bizony egyszer használtam is. — Szeme mozdul csak kicsit az idős úrnak, egészen icipici fénynyel, régi, ifjonti hetykeségek elkésett, kósza sugaracs- kája, hogy mindjárt el is meneküljön a bölcs derű csendesen fodrozódó tavába. Egyetlenegyszer. A kiskatonák egy csomóban, mint az összebújt csirkék. Nem tudják, mit kérdezzenek. Egyikük azt kérdi: — Milyen érzés lehetett? — Hát... — mereng a tekintet, a szürke hivatalnok- kalap alatt a bajusz sötétebb színt ölt. — Háború volt. Tizennyolcban volt... Húsz lé- ^ pésre volt az orosz állás. Ba- í rátkoztunk, cigarettát cserél- $ tünk. S egyszer jött a parancs, j bajonéttal kellett mennünk, 1 emberre... Kell a szünet, egy hosz- « szabb lélegzet miatt, a te- ; kintet lélegzete miatt is, hadd « pihenjen meg a kiskatonákon, $ a mama-illatú orcákbn, jó-« ságos szelíden. Sápadtak a« gyerekorcák, háromszor se sü- i tött ki a nap, mióta ez az $ idő beállt. — Ügy volt... — fejezi be 5 emlékezését a peron fémke- I rétének támaszkodó hivatal- $ nők —, hogy akkor először 5 használnom kell a bajonétom. $ Húsz lépésig volt így, s mikor ; odaértünk az állásukhoz, ők $ is eldobták, meg mi is eldob- $ tűk a bajonétunkat. A villamos fellélegzik, a $ kiskatonák is újra élénken $ izegnek-mozognak. A bajusz $ mosolyog, megkegyelmezett $ hallgatóságának. Ahogyan ne-; ki is megkegyelmezett a sors,; egy életre szóló lelki súly $ erejéig. — Persze volt más is —« teszi hozzá az igazság ked- 5 véért. — Csúnya dolog a há- ! ború. De énnekem ennyi volt« a dolgom a bajonéttal, tizen- i nyolcban... — Tizenhétben volt az. —! Az iménti kiskatona mondja,! kit az ördög nem hagy nyug- ' ton. ^ A barátságos bajusz most is í csak elnézőn mosolyog: — De jól megtanultátok a $ történelmet. $ 'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS, jfjgy indult U minden, jobban előkészíteni sem lehetett volna. Feri le sem ült, Jancsi már kiszúrt két bomba nőt a sarki asztaltól. Akik látták már őket, nem lepődnek meg, ha azt mondom: a lányok a második rundot már velük itták. — Hajlamos a Kata! — mondta később Jancsi, míg a lányok a toalettben szépít- keztek, és meg- toldta. — Én mondom, marhák leszünk, ha nem visszük őket! Hát ha nem lesz ott senki ínyemre való, s az a te nőd is fogott egy más krapekot! — Más krapekot ...? A lányok visszajöttek és ő úgy érezte, ez olyan dolog, amit nem szabad elhallgatni! — Kisapám! — mondta Jancsinak — Zöldfülű vagy! Téged mind átvágna! Tanulj tőlem! Nem azért mondom, kevés férfi van Pesten, aki ekkora helyzeteket ... Képzeljétek: Meleg kégli, csupa plüss, Pia, gyertyaláng, meg amit akartok! Akkor már jó három hónapja nem találkoztunk. Sok volt a testhelyzet. Gondoltam, megsejt valamit a férj. Lazítottam. Mondanom sem kell, mikor kagylóztam, majdnem elájult! Hát még, mikor meglátott! Állatira szeret! Mondom, a nő a francia ágyon, vagy minek nevezik, szál köntösben, a férj a moziban, én meg ülök, tintával a kezemben, vedelek és nyomom a szószt. Képzelhetitek! Kocsányon lógtak a szemei. Remegett a hangja, meg minden. Mondom, majd máskor, kisanyám! Most mennem kell. Legközelebb csörögni voltunk. Hazafelé felcsalt a barátnőjéhez. Az meg kiment, hogy főz egy feketét. Óra is elmúlt, mire visszajött. Ez sóhajtozott. Semmi. Annak? Elég, ha meglát! Még, hogy más krapekot! — Marha voltam, hogy rád hallgattam! — mondja most Jancsi, és szomorúan lesi a két lány hűlt helyét. — Másfél órával előbb azt hittem, lesz ebből az estéből valami. Máskor nem én leszek, akit beúsztatsz! — Tehetek róla, A természetesség méhéberi "■ ott rejlik a csírája a ter- j mészetellenesnek. Mitől fo- i gamzik meg e csíra, hogy mint i burjánzó rákos sejttömeg, a I természetes fölébe kerekedjék? ; Ki felel erre? S ha szól is va- | laki, minek? Az emberek csak | kérdezni szeretnek, s a vála- ; szókra már nem figyel senki ! sem. Kérdésekből is fölépíthe- ! tő egy élet. Kérdésekből, me- I lyekre nincs felelet, s éppen j ezért értelme sincs a kérdé- I seknek. | Letette a tollat. A fehér pa- I pírlapon engedelmesen sora- | koztak a betűk. „A természe- «tesség méhében ott rejlik... 5 Az emberek csak kérdezni sae- ! retnek... értelmük sincs a | kérdéseknek”. Minek írja ezt? IS főként: kinek? Azért, hogy I a temetése után fél és egész 5 idegenek turkáljanak a papír- | lapok között, s fejcsóválva haj- «fogassák: no nézd csak, micso- 5 da bolondságokat firkált az 5 öreg? Valaki majd azt mondája: mindig bogaras volt. A J harmadik megtoldja: ahogy a 5 magukra maradt öregek. Ma- í gára maradt? Hiszen hol a ^ határ a magára maradottsás, 5 s a szándékosan választott meglátja a tömeget, mely várja a taxit. Hirtelen meglepődik, s ad a sofőrnek egy új címet két mellékutcával távolabb. Cikcakk — rövidke távolság két részeg között. Stb — rövidítés, mellyel arról igyekszik meggyőzni másokat, mintha ön többet tudna, mint a valóságban. Lakás — olyan helyiség, amelyben kikapcsolva a saját televíziódat, ráébredsz,- hogy eddig nem is a saját készüléked hangját hallottad, hanem a szomszédodét. Szerkesztő — az az ember, aki tudja, hogy mi kell neki, csak éppen azt nem tudja, hogy az milyen. Legényember — olyan férfi, aki soha és senkinek j sem kell, hogy számot adjon i arról, hogy miért rúzsos a i zsebkendője. Pokol — helyiség, mely telis-tele van csinos és szép hölgyekkel, Benzin — az a szag, amely betölti az egész civilizált világot. Eladó lány — olyan lány, aki úticéljához érve közli a taxi sofőrjével, hogy hol álljon meg, majd előveszi re- tiküljét, kinyitja azt, és kihúzza belőle levéltárcáját. Becsukja a retiküljét, szétnyitja a levéltárcáját. Előveszi onnan a pénztárcáját, melyben aprópénzét tartja, összehajtja levéltárcáját, kinyitja pénztárcáját. A sofőrnek nagyobb összegre kiállított csekket nyújt át. Becsukja aprópénzzel teli pénztárcáját, s ezután összehajtja levéltárcáját. Ezt követően kinyitja a retiküljét, belegyömöszöli a levéltárcát, majd becsukja retiküljét. Kinéz az ablakon, Magyar film Történelmi magánügyek
