Pest Megyi Hírlap, 1970. június (14. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-14 / 138. szám
6 res« MEcrei kMMop 1970. JÚNIUS 14., VASÄRNAP Hiányzik az összhang Pilisen Jól járt a vevő, de járhatna még jobban is A pilisi Cj Élet Tsz udvarán lelakatolt deszkabódé unatkozik. Afféle „mini skanzen” ez, „építészeti emlék” a közelmúltból: ebben működött a termelőszövetkezet első zöldség-, gyümölcs-, terményboltja. — Szükségmegoldás volt — magyarázza Sedró János, a termelőszövetkezet elnöke. — Azelőtt sok baj volt a zöldség-, gyümölcsellátással a községben. Pilis ÁFÉSZ-terület, és a MÉK áruterítési munkája nem volt éppen kifogástalan. Az áru rendszerint későn érkezett, csökkent értékkel, de 1. osztályú áron. 1966-ban aztán a községi tanács határozatot hozott az ellátás megjavításáról, felszólítva bennünket, hogy kezdjük meg saját termékeink árusítását. Akkoriban még nem ment könnyen egy üzlet megnyitása. Tőkénk nem volt, faanyagunk viszont inkább, így hát tető alá hoztuk a fabódét. Ha belebuknánk, minél kisebb legyen a ráfizetés — így gondoltuk. Kezdd a napot tejivóban! Nem buktak bele. Sőt: a következő évben belevágtak egy takaros kis üzletház-építke- zésbe a tsz portáján. Egyik felében zöldség-, gyümölcs-, térményáruk, a másikban tej, és alapvető élelmicikkek kaphatók. Mégpedig — reggel 5 órától, este 5 óráig. Közkívánatra. — Pilisen ■ sok a bejáró- munkás, akiknek útja előttünk visz el a vasútállomásig. Arra gondoltunk: mi lenne, ha megpróbálnánk rászoktatni az embereket, hogy a napot tejjel, tejeskávéval kezdjék, nem pedig félde- civel? Egy forint húszért kapható a tejeskávé, egy kiflivel. Nem mondom, hogy nyereséges — a szarvasmarha-állomány negativizálása miatt a tej önköltsége most elég magas nálunk — de nem is ez volt a célunk. Kicsi haszon — nagy forgalom — ez a jelszavunk. A zöldségüzletben 80—100 ezer forint a havi bevétel, az élelmiszerbolt a múlt hónapban kishíján kétszázezret forgalmazott. S mindezt — két-két elárusítóval! A bolt dolgozói régi tsz-tagok, akik a jószág vagy a kapa mellől kerültek mostam beosztásukba. — Jelentett-e konkurenciát a tsz-üzlet az ÁFÉ3Z- áruháznak? — Jelentett bizony, nem is egyfélét. Az elsőt a minőség terén tapasztaltuk. Amióta megnyitottuk a zöldségboltot, azóta az ÁFÉSZ igyekszik jobb minőségű áruról gondoskodni. Aztán az árak tekintetében: nálunk az áru FELVESZÜNK esztergályos és lakatos szakmunkásokat két, illetve egy műszakos munkaidőre. Váci Autójavító és Fémipari Vállalat Vác, Dózsa György út 53. vargabetűk — és különböző haszonkulcsok! — nélkül, közvetlenül jut el a termelőtől a fogyasztóhoz. Ez viszont arra ösztönzi az ÁFÉSZ-t, az árakban is igyekezzék velünk tartani a versenyt. Végül, a nyitva tartási idő kérdésében is sikerült előbbre lépnünk. Az ám, a nyitvatartási A lakosság éveken át kérte, hogy legalább egy élelmiszerbolt tartson nyitva vasárnap is a reggeli órákban, de hiába. A tsz-üzlet minden vasárnap kinyitott: a tejbolt 5-től 9 óráig, a zöldséges 6-tól 9-ig. Az ÁFÉSZ először „óvást emelt” Sedró Jánosnál. Aztán szak- szervezeti ellenőrök jö.tek a tsz-árudába. A dolgozók érdekeire hivatkozva, követelték a vasárnapi nyitvatartás megszüntetését. Mármint a kereskedelmi dolgozókéra. Arra a néhányéra, a sok ezrekével szemben ... A tsz továbbra is kinyitotta a boltját. Az ÁFÉSZ — mit tehetett — maga is elrendelte a vasárnapi nyitvatartást... A nyertes tehát a vásárló lett. És még mennyit nyerhetnének a vevők, ha az ÁFÉSZ vezetői beváltanák többszöri szóbeli ígéretüket, és a zöldséget, gyümölcsöt a helybeli termelőszövetkezetektől vásárolnák! Megy a zöldség vándorútra Most ugyanis — nem ezt teszik: áruik egy részét a MÉK- től, más részét távolabbi termelőszövetkezettől vásárolják. Közben a helybeli Üj Élet Tsz árufeleslegét a fővárosi Sasad Tsz budapesti piaci árudájának szállítja... — Többször tettünk üzleti ajánlatot nekik — mondja Sedró elvtárs —, utoljára februárban, a zárszámadó közgyűlésünkön. Megmondtuk, hogy biztosítjuk a törvényes árrést, de azóta sem jelentkeztek. Tegyük fel, hogy bennünk van a hiba: nehéz emberek vagyunk, nem lehet velünk üzletet kötni. De itt van a másik tsz: a Hunyadi. Ott is nehéz emberek vannak?! Csak a maszeknak üzlet? Végül, itt van a seprű-ügy. Az Üj Élet Tsz vezetői évekkel ezelőtt felfigyeltek a seprűhiányra. Húsz holdon ciroktermesztésbe kezdtek, gépet csináltattak, seprűkötő részleget rendezték be. Abban a reményben, hogy az ÁFÉSZ majd kapva-kap a kurrens cikken. Tévedtek. Az ÁFÉSZ ugyan árusított seprűt — ha kapott —, de a tsz-től egyetlen darabot sem vett át. Az Űj Élet vezetői ekkor partner után néztek, s meg is találták — egy pesti maszek személyében. Szerződést kötöttek, amelynek értelmében a szövetkezet bezárja a seprűkötő részleget, a cirokszakállt átadja a maszeknak, aki minden mázsa után 55 darab I. osztályú, hatvarrásos seprűt ad vissza a tsz-nek. A ciroktermesztést — persze — ehhez módosították, húsz holdról négyre csökkentették. Hogy seprűből ma sincs elég a boltokban? Arról az Üj Életben nem tehetnek... Nyíri Éva „Város a Naszály tövében44 VÁC BEMUTATKOZOTT A KOSSUTH KLUBBAN Ismét a Pest megyeiek foglalták el a budapesti Kossuth Klubot. Pénteken a szentendrei festészetről tartottak előadást, tegnap délután pedig Százhalombatta, a megye szocialista városa mutatkozott be a fővárosi közönségnek. Fe- renczi Illés, a városi tanács titkára, a legfiatalabb magyar település történetéről beszélt a hallgatóságnak. Csenterics Sándor igazgató a hőerőmű fejlődését ismertette. A Dunai Kőolajipari Vállalat igazgatója, dr. Simon Pál pedig az olajfeldolgozásról tartott előadást az érdeklődőknek. A Kossuth Klub halijában a hagyományókhoiz méltóan, a várost bemutató fényképkiállítás fogadta az érkezőket és korszerű épületek makettjei illusztrálták a település fejlődésének dinamikáját. Az előadásiokait filmvetítés illusztrálta. Ma délelőtt ismét idegenvezetés lesz a Pest megyei Tanács műemléképületében. 10 órakor kezdődik a séta, melyen az érdeklődők megismerkedhetnek a megyed tanácshá- za építészeti történetével és a levéltár nagy látogatottságnak örvendő kiállításával. Ugyancsak délelőtt 10 órakor kerül sor a Kossuth Klubban „Város a Naszály tövében” címmel Vác bemutatkozására. Az előadó Arany István, a városi tanács vb-titkáira lesz. A megyei tamácsháza udvarán tegnap este megtartott hangversenyről, melyen Britten, Distler, Isaac, Jannequin, Kodály, Peuerl, Scandelli és Zangius művei szerepelnek, a váci Vox Humana, a Musica Humana, az OKISZ Erkel Ferenc művészeti együttesének és a debreceni MÁV szimfonikus zenekarának előadásában, keddi számunkban adunk részletes ismertetést. NAGY-LONDON városfejlesztési tanácsa olyan nyilatkozatot tett, hogy a híres To- wer-híd tíz éven belül alkalmatlan lesz a nagy forgalom lebonyolítására. A bizottság javasolta, hogy az 1886 és 1894 között épített híd mint a viktoriánus építészet emléke maradjon fenn, és építsenek alagutat a Themze alatt annak az „autócsordának” az átbocsátá- sára, amely jelenleg használja a Tower-hidat. ßJa l ácsi öt évvel ezelőtt, 1965. június 15-én halt meg Salamon Béla színművész, a Magyar Nép- köztársaság érdemes művésze. Beregrákoson született 1885- ben. Pályafutását műkedvelőként kezdi, színészi tanulmányokat soha nem végzett. 1914-től a Royal Orfeum Sörkabaréjában lép fel; nevét ismertté 1921-ben, az Apollo Kabaréban Vonósnégyes című jelenete teszi; 1923-ban megalapítja és Nagy Endrével közösen igazgatja a Teréz- körúti Színpadot. Több évtizedes pályafutása alatt a főváros szinte valamennyi kabarészínpadán játszik; 1951- től, megalakulásától a Vidám Színpad tagja, egészen 1965- ben történt nyugalomba vonulásáig. A színes tv-adásról Szlnetár Miklós rendező irányításával színes tderecor- dingra rögzítik Lehár Ferenc feledésbe merült operettjének, a „Clo-Clo”-nak televíziós változatát. Főszereplő Almási Éva, vezető operatőr: Kocsis Sándor. Itthonról a Mundial! (Egy magyar megfigyelő megjegyzései) E sorok írója mint nem hivatalos megfigyelő vesz részt a Mundialon; amiről tudja, hogy a labdarúgóvilágbajnokságot jelenti, de hogy egészen pontosan mi ez a szó — arról fogalma sincs. Mindez azonban nem zavarja abban, hogy meglehetősen nehéz dolgát kifogástalanul végezze. Rendületlenül virraszt íróasztalán, s utána folytatja a nehéz munkát: átolvassa a sportrovatokat az utolsó betűig, később nyilatkozatokat ad Zagalo, Jozef Marko, Didi, Sir Alf Ramsey, Kaosalin és a saját álláspontjáról — az EMKE-aluljá- róban... Ö ezt a nehezebbet választotta. Mert könnyű azoknak, akik kimentek Mexikóba! Ott, ha meleg van is, s ha ritka is a levegő, de legalább nappal játszódnak az események! Nálunk azonban, itthon — éjjelnappal ... Hányán voltak a Mundial nyitányán ? Íme mindjárt az első nehéz kérdés a hazaj magyar megfigyelő számára ... A megnyitó napján a reggeli lapokban pontos térképeket kaptunk Mexikóról, megismerkedtünk azzal az öt várossal, ahol a VB zajlik, s megtudtuk azt is, hogy az Azték-stadion 105 ezer néző befogadására alkalmas. Ha jól emlékszem, később, amikor megkezdődött a nyitányt jelentő Mexikó—Szovjetunió mérkőzés, Vitray Tamás is azt közölte a hazai tv-nézőkkel, hogy 105 ezer ember tombol a lelátókon. Még a Hétfői Hírek is így tudta vasárnap este, sőt, a Magyar Hírlap hétfői kiadása is másnap reggel; de a Népsport hétfői száma már 108 ezer nézőről beszélt. Kedden változott a helyzet. Azok a napilapok, amelyek még csak most adtak hírt a VB nyitányáról, általában 108 ezer néző pokoli hangorkánjáról tájékoztattak. A Népsport azonban ekkor már két adatot is közölt. A mexikói tudósító jelentésének elején azt mondja, hogy közel 115 ezer ember tombolt a lelátón, majd két hasábbal odébb pontosan megírja, hogy a nyitányon 112 ezer 500 fizető nézőt számláltak. Most számoljunk! Ha a hazai viszonyokból indulunk ki; nálunk azon az eseményen (ha volna ilyen!), ahol 112 ezer 500 ember vált jegyet, legalább húszezerrel több a nézők valóságos száma. Vagyis: kb. húszezer, aki nem vált jegyet. (Protokoll, szereplők, rendezők, jegyszedők rokonsága; sajtó, lógó- sok, miegymás ...) Tételezzük fel azonban, hogy Mexikóban kisebb ez a tűrés. Csak két és félezer potyázó volt. (Ennyinek lennie kellett!) így helyes, s elfogadható a „közel” 115 ezres nézőszám... Mondom: a 105 ezer nézőt befogadó stadionban ... Mindehhez még annyit, hogy ugye milyen könnyen bánunk mi ezzel a mexikói nézőszámmal? Nyolc-tízezer néző ide, vagy oda — nem számit! Most jut eszembe: a Vasas—Slavia Praga KK-elődöntőn 6000 néző jelent meg a Fáy utcában. Meglepően nagy szám! Tekintsük át a közelmúlt sötét történelmét! Idézzük vissza azokat a katasztrofális időket, amelyekről még késői unokáink is csak bor- zongva tudnak majd emlékezni... Valami már bűzlött Dániában; a VB-selejtezőn kikaptunk 2:l-re. Prágában tovább kísértett bennünket a balsors; 3:1 arányú vezetésünk után kiegyenlítettek a csehszlovákok. Ám ekkor még voltak, akik bíztak, noha a sajtó többször körülhordozta az országban a véres tollat; csapataink bundákban kerestek vígasztalódást a korábbi kudarcokért. És bekövetkezett a vég: Marseille! Mi vagyunk a csehszlovákok 1 A csehszlovákok jutottak be a mexikói döntőbe. Helyettünk! Őket sorsolták össze a Mundial harmadik csoportjában az angolokkal, brazilokkal, románokkal. Helyettünk! No, és most, őket ütötték el a legjobb nyolc közé jutástól — helyettünk! Olybá kell tehát tekinteni a dolgot, mintha mi volnánk ott Guada- lajarában, hiszen a csehszlovákok helyettünk vannak ott. Érthető? Ha például Jozef Marko nyilatkozik, úgy vehetjük, mintha Sós Károly nyilatkozna. (Mert, ha valóban mi volnánk ott, semmi kétség, hegy még mindig Sós lenne a kapitányunk!) Szóval, Mexikóban a csehszlovákok helyettesítenek bennünket, s meg kell adni, egészen élethűen. Csakugyan a legutóbbi önmagunkat látja bennük az ember. Amikor Kvasnák kihagyott egy ordító helyzetet, önkéntelenül is így kiáltottunk fel: Anti, Anti! Mert lehetetlen volt nem Dunai Il-re gondolni. Viktor kapus meg éppen mintha a marseil- le-i Szentmihályi lett volna a brazilok ellenében. És egyáltalán; hogy kifulladtak a csehszlovákok a románokkal vívott mérkőzésükön — ilyet is csak tőlünk láthattak. Talán nem tévedek, ha azt mondom: válságban a csehszlovák futball! Tessék csak odafigyelni, hogy hány kerekasztal-konferenciát tartanak majd a jövőben a pozsonyi tévé-stúdiójában fociügyben! No, és szegény Marko kapitány... A brazilmeccs után még kötötte az ebet a karóhoz, hogy les volt a harmadik gól, s hogy részeg volt a bíró. A románok elleni kudarc után egyszerűen csak széttárta a karját. Lehet, hogy már keresik is az utódját — a csehszlovák újságírók között? Mit jelent a gólátlag? Ez fölöttébb érdekes számítás. A VB különben is csupa matematika. A tudósítók kezdettől fogva számolgatják az esélyeket, a gólkülönbségeket. A legszebb számtanpélda azonban a gólátlag megállapítása. „Túl sok gól nem esett a világ- bajnokság első fordulójában. Mindössze húsz. Az egy mérkőzésre eső átlag: 2,5” — írták a lapok mindjárt a kezdet kezdetén. Tulajdonképpen a példa megoldása elég egyszerű. A forduló végén összeadják a gólokat — függetlenül attól, hogy ki adta, ki kapta —, s az eredményt osztják a mérkőzések számával. Ez pedig nem is nagyon érdekes. Hanem a végeredmény! Tudniillik, hogy két és fél gól esett egy mérkőzésre. Ezen már van mit gondolkozni. Ugyanis! Ha történetesen nem úgy alakultak volna az eredmények, mint ahogy alakultak, hanem — tegyük fel — egy mérkőzés 10:10 arányú döntetlennel végződik, a többi pedig „nulla-nullás” végeredménnyel — az egy meccsre eső gólátlag ebben az esetben is kettő és fél. Alapjában véve tehát ennek a számításnak nincs semmi értelme, mert végeredményben senkinek nem mond semmit. Jegyezzük meg gyorsan: ebben a számításban éppen az a szép, hogy látszólag teljesen hiábavaló. Van ennek azért jelentősége, csak meg kell keresni, hogy hol. A gólátlag valójában vígaszdíj a gyenge csapatoknak! Tessék csak elképzelni! Hazatér a Mundialról az El Salvador együttese, s a repülőtéren a következőket nyilatkozhatja a szövetségi kapitányuk: Az igaz, hogy a csoportunkban az utolsók lettünk, az is igaz, hogy minket kiáltottak ki a VB legrosszabb csapatának, de a mérkőzéseinkre ennyi és ennyi gól esett! Megmondja a gólátlagot. Ez is valami! Nem? Valamit a magyar esélyekről... I Igazság szerint irigykedünk. Irigyeljük a mexikóiakat, hogy három hétig fiestázhatnak, s akármilyen gazdasági hátrányuk származik is ebből (mint ahogyan már ezt is pontosan kiszámították!), csak nekik a jó. Nálunk is szívesen fennakadna a termelés néhány napra a magyar- országi Mundial miatt. Hiszen itt-ott enélkül is fennakad, s nem is csak néhány napra... Apropó! Miért ne lehetne egyszer nálunk, itt Magyarországon Mundial? Jó, jó, hogy befektetéseket követel. Mi volna mégis, ha megpróbálkoznánk vele? Megérné az áldozatokat! Először is: nem érhetne bennünket a marseille-ihez hasonló katasztrófa. A rendező ország ugyanis nem játszik selejtezőket. (Furcsa is volna a következő hír: Magyarország nem lesz ott Magyarországon!) Tehát egyből bejutnánk a 16-os döntőbe, s ez már nagy lépés volna újjászervezett labdarúgásunk történetében. Nem is beszélve a tapasztalatokról, s arról,_ hogy mennyit tanulnánk ... Erről elég annyi: néhány játékosunk ma is éppen úgy, szakasztott azokkal a mozdulatokkal ugrándozik a pályán, ha egy-egy szépítő gólt szerez Dunaújvárosban. Komlón, vagy Szombathelyen, mint ahogy azt Eusebiotól tanulta az angliai világbajnokságon. Hát még a magyar Mundiálon; itt mennyit tanulhatnánk! Ez volna a mi nagy esélyünk, hogy visszakerüljünk a focivilág élvonalába... (d. kiss)
