Pest Megyi Hírlap, 1970. június (14. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-12 / 136. szám

6 "T/fiWap 1970. JÜNIUS 12., PÉNTEK Kedvező alkalom Ritka dolog napjainkban, hogy egy játékvezető mindkét labdarúgó-csapat szurkolótábo­rának tetszését elnyerje. Most ez történt és nem véletlenül, mert Fin esi Adalbert, a Heli­kopter—TÜTE FC (Távlati Üveg Tető Emelő Futball Club) mérkőzésen valóban kitűnően bíráskodott. Például Rumos n. csak ma­gában mondta, hogy Sehonyá- nak mit kíván, már kapta is a figyelmeztetést. Petrence sokat mondok, ha 5 milliméteres le­sen állt a Helikopter kapuja előtt, mégis csak úgy harso­gott a síp. És, ítélt egy olyan tizen­egyest, hogy a szenvedő fél hívei öt percig tapsoltak. így azután annál nagyobb megütközést keltett egy kicsi, de féktelenül hangos csoport. Ezeknek viszont semmi nem volt jó. Használt nyelvkészle­tükbe a trágár kifejezések akadémiáján is belepirultak volna. így el is tekintek a vaskosabb kitételektől, de bor­zasztó, hogy mit össze darál­tak. Akármelyik csapat ellen ítélkezett Fin esi, már zúgott a nemtetszés. És érdekes, külö­nösen egy fiatal nő jeleske­dett, igaz a szájában sétálni lehetett volna, vagyis meg volt a technikai lehetősége. AzS eny­hébb változatokból idézek né­hányat. — Ne adjak kölcsön szemet, öcsiké? Hát ez mi, volt, — gyorsan egy kényszerzubbonyt, amíg nem késő. — Ó te... te... te... — a jelzőket mellőzöm. De a férfiak is kitettek ma­gukért. Középkorú, hordósze­rű valaki különösen verte fő­leg a tamtamot. — És ilyen embereket meg­tűr a föld! — Hát már mikor avatkozik bele a rendőrség. És ő is mondta : — te ... te ... te .. . — nem mariadva le a hölgytől, ELhűlve néztem ezt a pokoli tombolást. — Ugyan kik lehet­nek ezek, és vajon mégis me­lyik csapatnak szurkolnak? A ki nem mondott kérdésre va­laki mellettem megadta a vá­laszt. — Nem érdekli ezeket egyik csapat sem, de a játékvezető fejes a munkahelyükön. Ha már az üzemben nem merik a szájukat kinyitni, legalább itt beolvasnak neki. Nagy S. József Pompás kuglófok sütője Reggel van, ébred a város. Télen öt után, még sötétek az utcák, csak a főtéri, lámpák világítanak, amikor Pikács Mária elindul munkahelyére, a váci sütőipari vállalat 7002- es üzemébe. Júniusban már más * a helyzet. A nap már felkelt a Naszály mögött, vidámabb a város, so­kan sietnek a vonathoz. Ko­csik, autók viszik az árut a piacra A portás ismerősnek kijáró meghittséggel üdvözli. Az iro- daablakok mögött még csend van, csak a takarítók matat­nak egy-két helyiségben. Hátul, a műhely már eleven. m VÍV AZONNAL FELVESZ budapesti munkahelyeire VILLANYSZERELŐKET, pvav mnl I á BETANÍTOTT munkasokat és SEGÉDMUNKÁSOKAT. Négyéves szakmai gyakorlat után a szakmunkásképesítés megszerezhető. JELENTKEZÉS: Villanyszerelőipari Vállalat 1. sz. Szerelőipari Üzem Budapest VI., Mozsár u. 16. Gondolkodás nélkül megveheti az EUEKTROSVIT hűtőszekrényt Nagy gonddal készített, modern formájú, megbízható. A 75 literes hűtőszekrény KAPHATÓ AZ ARUHAZAKBAN ÉS A SZAKÜZLETEKBEN. Messziről érzi a péksütemény ínycsiklandó illatát Ezzel nem lehet soha betelni. Talán ennek a kedvéért lett sütőipari tanuló. Ma is csodálkozik: mi­ért nem választják többen ezt a nehéz, de sok szépséget rej­tő szakmát? Megörült, amikor megkapta az új feladatot. A kenyércipók, a kifliik, zsem­lék, pogácsák és kalácsok csa­ládját új termékkel kell bő­víteni. Őt bízták meg a kug­lófkészítéssel. Felveszi a fehér köpenyt és a fejkötőt. Szemlét tart a nyersanyag fölött: liszt, mar­garin, cukor, tojás, mazsola — minden a helyén van. Ismeri a pontos technoló­giát: miből mennyi kell. Arról azonban nem szól az előírás, hogy türelem, ízlés, munkaszeretet és egy kis szív is keli a tésztához. A fémforma megadja a kug­lóf alakját. A Pajtás nevű ike- mence felé tekint. Délelőtt már ott mosolyog a gyorsan népszerűvé vált kug­lóf az üzletek kirakatában. Jólesik az idősebb szaktársak dicsérete. Először elpirult, amikor a vásárlók megdicsér­ték az utcán: „Pompás kugló­fot sütött, Marika!”­papp ÚJKORI GELLÍRT-LEGENDA Fürdő a hegy belsejében? Interjú Balázs Jenő akadémikussal a földtani tudományok doktorával — Olvastuk a hévvizek hasznosításáról széles körben publikált memorandumát és különösen érdekesnek tartot­tuk a Rudas- és Ráczfürdőnek a Gellérthegyben való elhe­lyezését. Szeretnénk, ha pro­fesszor úr tájékoztatna ben­nünket elképzeléseiről. — Hazánk, de különösen Pest megye budai része és a főváros nagyon sok melegfor­rással rendelkezik. Memoran­dumom terveinek és eszméjé­nek alapja: a gyógyító meleg- források. — Ezek jobb hasznosítására gondolt professzor úr? — Nemcsak arra. A forrás­vizeik, a fúrások által feltárt melegvizek gazdasági értékét kevesen becsülik értéküknek megfelelően. A forrásvizek ál­talában kémiai alkatukban rendkívül érzékenyek, s nyom­ban változnak, mihelyt anya- kőzetükben változott feszültsé- gi és hőviszonyok közé kerül­nek. A változás hatványozott, ha levegő és fényhatás éri őket. A Gellérthegyből kiömlő források vizét például durva veszteség éri hőtartalmulkban, kémiai összetételükben és rá- diumemanáció kincsükben ak­kor, amikor a mélységből ki­buggyannak, tovafolynak, át­vezetik őket az úttesten, szi­vattyúzzák, keverik, vagy fel­melegítik. Balneológiái szem­pontból nézve ez az állapot parlagi... kezdetleges... — Mit keUene tenni ennek az állapotnak a megváltoztatásá­ra? — Ivó- és fürdőkúrák útján úgy kell hasznosítani gyógy­vizeteket, hogy egészségügyi és gazdasági téren a legna­gyobb eredményt hozzák. Gaz­dasági téren melegházak szá­zait lehet fűteni, öntözni, új növénykultúráikat meghonosí­tani, s Európában elsőnek ter­melni — segítségükkel — pri­mőr zöldség és gyümölcsöket. Magyarországon valóságos nemzeti kincs a hévvíz, amelynek gyógyító hatása pá­ratlan. — A memorandum legizgal­masabb része a Gétiért hegy belsejében létesítendő fürdő terve. Hallhatnánk erről vala­mit? — A Gellérthegy tövében fakadó források vize a maguk szállította és a forrásjáratok- ban évezredek alatt felhalmo­zódott rádiumnak köszönhetik t. rádiumemanáció tartalmukat, amelyet a részletes vizsgálatok régen kimutaittak. Éppen ezért a forrásokat a hegy belsejé­ben kell felhasználni. Ott az absorbeált rádium kisugárzá­sai is közreműködhetnek. Néz­ze meg kérem a források törzslapjait. — Igen, látom ... professzor úr mind a 29 forrást feltérké­pezte. Nagyon érdekes ... Ki hinné, hogy a 20-as Minerva 42 fokos és óránként 26 ezer köb­méter vizet ad? A „Szökevény” 440 fokos ... Csodálatos! A dr. Pávai forrás 86 fokos, de órán­ként 2958 köbméter vizet ad. Mire lehet ebből következtet­ni? — A feltárás, beláthatatlan perspektívát nyújt Budapest mint fürdőváros és környéke számára. Ám minden műszaki feladat előfutára az elképze­lés. Az Árpád-forrástól kb. 150 méternyire délfelé a Gel­lérthegy sziklafalát kőbe ra­kott, magyaros kapuzat ékesí­ti. A kapuzat két oldalán ven­dégfogadó. Előttük, az úttest egész hosszában virággal ékes, árnyas, gyepes sétány, előtér. Az alsó rakpart a forgalom új ja, alatta a Duna következil A kapuzaton áthaladva széles, világos sétaút vezet egyenesen a hegy belseje felé. Hozzáve­tőlegesen 150 méterre a bejá­rattól kettős járattal kényel­mes felvonó szállítja az embe­reket a Gellérthegy ligietsze- rű parkterületébe és onnan vissza. E 150 méternyi alagút jobb- és baloldalán különböző nagyságú és jellegű ajtókon ilyen felírásokat olvashatunk: ...Orvosi rendelők... Fürdő- medencék ... Különleges ma- gónfürdők... Gyógytorna... stb.... stb. — Professzor úr "nagyon ér­zékletesen meséli el a jöven­dőt. — Vergíliusként kézen fo-. gom, de nem Dante poklába, hanem éppen a remény szikla- csarnokába kalauzolom el, ahol teljes gyógyulást nyer­het... Benyitunk a „Fürdő- medencék” ajtaján: gyermek­kori fantáziák legszínesebb elképzeléseit szárnyalja túl a látvány. A folyosó; csúcsíves kivágásaiban, végeláthatatlan­nak tűnik fél, amint az egy­mást követő, különböző nagy­ságú barlangüregek között tovahalad. A barlangüregek az egyes források fölött ki­vájt fürdők. Mindegyik más és teás gyógyhatású, s más és más fény játszik bennük. Mind @ lőrebocsátom: semmiképp sem pályá­zom arra, hogy egy esetleges szívát­ültetés hőseként tegyek szert világ­hírre. Ha a filmesek, a fotosok meg akarják örökíteni lábadozásom mozza­natait és a világ elé tárni ám tegyék, itt a kitűnő alkalom, épp most estem át a lumbágó gyötrelmein. De a szívemtől nem szándéko­zom megválni, még a világhír fejében sem. Csuda tudja: valahogyan hozzám nőtt az elmúlt harminc-negyven esztendőben. Igaz sok bo­londságba belevitt ez a kis szivattyú, de többnyire nem bántam meg, hogy hallgattam rá, ez az alkatrészem még sohasem hagyott cserben. Jó párszor volt már úgy, hogy azt hittem: meg kell a szívnek hasadni, de ennek már majd húsz éve. Megjegyezni kívánom még, hogy a más szívére sem pályázom rég­óta; autó, meg némi készpénz híján úgysem számíthatok tartós sikerre. Mindezt azért mondtam el, nehogy azt higgye valaki, hogy számításból, elfogultság­ból esetleg nagyravágyásból veszem védel­membe (sokra megy vele) a rendkívül gyor­san világhírűvé vált Christian Barnard pro­fesszort, azokkal a támadásokkal szemben, amelyek immár hosszab idő óta érik. Amint ismeretes, a 46 éves fokvárosi szívsebészt európai orvosi körökben már régebben is so­kan bírálták, méghozzá nem is csupán szak­mai okokból, hanem azért, mert kísérleti be­tegét munkatársaira bízva, hosszú külföldi körútra indult, s ennek során nem egyszer feltűnést keltő, sőt sokak szerint nem orvos­professzorhoz méltó magatartást tanúsított. Furcsállták például, hogy annak idején Münchenben egy farsangi bálon bohócruhá­ban jelent meg. Kérdezem én: mi ebben É furcsa? Nem Barnard professzor az egyetlen, aki Münchenben, hazájától távol, inkognitó­ban bohóckodik... A szívsebész rovására írták azt is, hogy Párizsban sztriptízt nézett egy előkelő lokál­ban. Miért kell ezen megütközni? Könnyen lehetséges, hogy a professzor újabb műtétek­re esetleg más szervek átültetésére készült, s a sztriptíz megtekintését anatómiai ismere­teinek bővítésére szánta. Egy professzornál sohasem lehet tudni. Az is lehet, hogy a sok Transplanfáció idegeskedés, feszültség után egy 'kis izgalom­mentes szórakozásra vágyott. Azt is szemére vetették: „... még azt sem tagadta, hogy azért lett orvos, mert pénzt akart keresni...” Akár­milyen hihetetlen, én már hallottam hasonlót. Igaz, ha jól emlékszem, nem fokvárosi or­vostól, de erre már nem mernék megesküdni. Sokan még azt is rossz néven vették Bar­náidtól, hogy Rómában Gina Lollobrigidával spagettit evett. Nem értem, mi ebben a ki­vetnivaló? Mi mást tehetett volna, ha egyszer szereti a spagettit? Vagy talán egyesek rossz­hiszeműen félremagyarázták a professzor és a világsztár találkozását? Ehhez már nagy­fokú rosszindulat kell. Képzeljük csak el, milyen képet vágna az isteni Lollo, ha Chris­tian Barnard egy intim pillanatban azt sut­togná neki: — Gtoám! A szívedet akarom. .! A közelmúltban a házásságával kapcsola­tos hírek foglalkoztatták a közvéleményt, újabban pedig azért tesznek szemrehányást a professzornak, mert állítólag elvállalta egy Angliában forgatásra kerülő film főszerepét, amelyben híres sebészprofesszort alakítana, aki új szívet akar átültetni egy fiatal beteg szíve helyébe. Szó, ami szó, ezt a hírt magam is aggódva olvastam. Tartok tőle, hogy Chris­tian Barnard doktornak idegen lenne ez a szerepkör, s nem tudná kellően beleélni ma­gát a gyógyító sebész lelkivilágába. Tehát nem a filmszereplést kell bírálni, hanem a témaválasztást. Egy táncos, zenés, énekes sze­rep ellen igazán nehezen lehetne szót emelni. Mindent egybevetve úgy érzem, nem telje­sen megalapozottan bírálták a fokvárosi szív­sebész magatartását. Mély meggyőződésem, hogy a külföldi körutazás ' d. a filmszerep­lést, s általában a vele kapcsolatos orvos- professzortól szokatlannak tűnő éruekessége- ket kifejezetten komoly, tudományos ügyként kellene kezelni. Hiszen ki nem tudja, milyen komoly tudo­mány kell ahhoz, hogy valaki sok pénzt ke­ressen ...? Méry György i gyógyító fény. A fürdőbe lép­csőn lehet lejutni, melyeiket sziklába vájtak, mint min­dent ebben a sziklavárban. A folyosókon végighaladva elju­tunk az egykori Nagy és' Kis forráshoz. Vizük már nem a Tabán felé folyik le, hanem a többivel együtt a rakpart alatt a Dunába. A Szent Imre fürdő helyén pálmához áll, benne délszaki és honi virágok buja tenyészete virul. A pálmaház melegét a Gellérthegyből kapja. Betekintünk a külön­leges igényeket szolgáló helyi­ségekbe, zuhanyok, tornate­rem, dörzs, hőlég és rádium- sugárzó helyiség, üde, illatos levegőjű pihenő- és öltöző­helyiségek. A hegy tetejére a felvonó mellett épített légak­nán át szúrt és ózonizált leve-, gőt juttatnak az elosztó helyi­ségbe, s onnan temperált leve­gőt a különféle rendeltetésű gyógyhelyekre. — Csodálatos lesz! Nagysze­rű! — Ez még csak a hegy bel­seje. De kint, ha a felvonó önt a hegy tetejére szállítja, ott egy üvegcsarnokba jut, ahon­nan tökéletes kilátás nyílik Pestre, Budára, a Várra, a távoli hegyekre. Fenyő, hárs és egyéb illatos növényzet sze­gélyez homokos napfürdőket, pihenőhelyeket, sétányokat. Vendéglők, kávéházak, tej­ivók fogadják a gyógyulóikat, üdülőket. A Tabánt kelet és nyugat ízlésével és igényével épített szállodák és bérvillák tarkítják . A bolgár, török orosz, indus, japán, jellegzetes épületei mellett az olasz, fran­cia, holland, angol, amerikai házacskák állnak a külföldiek rendelkezésére. — A megvalósítás útja? — A hévízforrásokat alulról felfelé irányuló útjukon kell hozzáférhetővé tenni. A feltá­rás behatoló vágata az útszint- ről induljon. Végleges szelvé­nye 5 méter széles és 7 méter magas lesz. A behatoló vágat napi 2 méter előrehaladással három hónap alatt célhoz ér. — Kétségtelen páratlan att­rakció volna a terv megvalósí­tása, amely Budapest idegen­forgalmát és fürdőügyét óriá­si léptekkel vinné előre. — A hévforrások hasznosítá­sának ez csak egyik módja. A másik: ...a budai hegyekbe visz, ahol rengeteg hévforrás ered. Sok kicsiny, de pazarul berendezett fürdőt kellene itt is létesíteni, majd a víz fel nem használt részét a kör­nyék mezőgazdaságának adni. Virágzó falvakat, dúsan tenyé­sző ligeteket látok... Tel jes két esztendeig dolgoztam ter­vemen. Ügyem pártfogására... Az interjú itt félbeszakad. Nem folytatható. A sors más­képpen határozott. Balás Jenő bányamérnököt 1938. március 6-án, Budapes­ten, albérleti szobájában hol­tan találták. A magyarországi bauxit-telepek' felfedezője s egyben a hévforrások „Atyja”, a Memorandum szerzője — az újságok tudósítása szerint — öngyilkos lett. Ügyében elrendelték ugyan a vizsgála­tot, de annak anyagát meg­semmisítették. Feltehető, sőt részben bizonyítható, hogy Ealás Jenőt — a Németország­ba irányuló bauxitszáilítások ellenzőjét — a Gestapo utasí­tására, meggyilkolták. A Memorandumot 1933—34- ben készítette Balás, és saját költségén tíz példányban ki­nyomatta. Budapest polgár­mestere, kellő, anyagi fedezet hiányában „természetesen” el­vetette a terveket. Ha élne, társadalmunk meg­becsülése övezné, s munka­társai szeretete. így sajnos, be kell vallanom, csak bánya­mérnök volt, s nem akadémi­kus, doktor, professzor. Kései emlékkő gyanánt adtam ne­ki a címeket... és az inter­jút is, amely soha nem hang­zott el, soha nem jelenhetett meg. A Memorandum szerzője álmodozó ember volt, de sze­mélyében nagyon is reálisan álmodozó emberrel lettünk szegényebbek 1938-ban. Szüts Dénes i t i

Next

/
Thumbnails
Contents