Pest Megyi Hírlap, 1970. június (14. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-11 / 135. szám

VÁC I NAPLÓ A PEST MEGYEI hírlap különkiadása XIV. ÉVFOLYAM, 135. SZÁM 1970. JÜNIUS 11„ CSÜTÖRTÖK AZ ELMÚLT ÉV TAPASZTALATAI Elenyésző volt a lemorzsolódás A HALLGATÓK HARMINCNÉGY SZÁZALÉKA NŐ A város négy marxista kö­zépiskolájának tanárai kedden értékelték az 1969/70-es okta­tási év tapasztalatait. Az osz­tályvezető-előadók elmondot­ták, hogy a inarxizmus-leninizmus iránt változatlanul nagy az érdeklődés. Ezt mutatja az is, hogy el­enyésző volt a lemorzsolódás. A másik bizonyító tény, hogy sok a párton kívüli jelentkező, s hogy a hallgatók harminc­négy százaléka nő. Az oktatási módszerekről szólva megállapították, hogy az összevont központi előadá­sok elérték a kívánt célt. Ja­vasolták, hogy a következő oktatási évben ne tartsanak központi előadást. Az a ta­pasztalat, hogy a viszonylag kislétszámú osztályokban az osztály­foglalkozásokon nagyobb figyelemmel követik az előadót, s maguk is részt vesznek a tananyagrész megvitatásában. A tervek szerint a jövő tan­évben négy osztályt indítanak a városban. Egyet a Forte gyárban, egyet a Híradástech­nikai Anyagok Gyárában. A másik két osztály hallgatói a város különböző üzemeiből, intézményeiből regrutálódnak. Az értekezlet végén Szűts Lajos osztályvezető megkö­szönte az előadók munkáját és mindegyiküknek egy-egy fe­hér herendi porcelánból ké­szült Lenin emlékplakettet nyújtott át. B. Fogadóóra Br. Néninger Anna megyei tanácstag ma este hat órakor a párt és tömegszervezetek székházának első emeleti klub­szobájában fogadóórát tart. OSN Lövészverseny Ma délután negyed ötkor rendezik a meghívásos járási lövészversenyt Dunakeszin a lőtéren. Ugyancsak ma mér­kőznek egymással a három is­kola kispályás labdarúgói. Ezek a mai kollégisták A tanév végén szeretek diákintézményeink körül jár­kálni, nézelődni. Eszembe jut­nak diákéveim, amikor az in- ternátusi ágyam szalmazsák­ját még egy nappal a tanév­zárás előtt kiürítettem, hogy a huzatot hamarabb leadhas­sam, és mielőbb hazautazhas­sam drága, jó szüléimhez. In­kább vállaltam egy éjszakára a kényelmetlenséget, mert a gyors hazamenetelt minden­nél fontosabbnak tartottam. A mai kollégista diáknak nincsenek ilyen teendői, de azért a tanévzárás előtti na­pok lázas forgalmáról sokat tudnának mesélni a váci pos­tahivatal csomagfelvevői. Minden, ami az utolsó napok­ban nélkülözhető, az nagy bő­röndökben, dobozokban, mű­anyagzsákokban — mintegy előhírnökként — hazautazik, jelezve, hogy rövidesen betop­pan majd a feladójuk, mini­szoknyás nagylányunk, vagy lassan férfivá érő fiúnk is. A tanév utolsó vasárnapján minden váci kollégium előtt diákok foglalták el a köztéri 1 padokat. Beszélgettek, gitá­jElőször elpirult: A KUGLÖFPÉK Reggel van, ébred a város. Ilyenkor, öt után, télen még sötétek az utcák, csak a főtéri lámpák világítanak, amikor Pikács Mária elindul munka­helyére, a sütőipari vállalat 7002-es üzemébe. Júniusban más a helyzet. A nap már felikelt a Naszály mö­gött, vidámabb a város, sokan sietnek a vonat felé. Kocsik, autók viszik az árut a piacra. AZ IZZÓ-BAN OLVASTUK Új selejtelszámolás a képcsőgyártásban Május közepén új selejt- e'iSí*.molási rendszert vezet­tek be a váci tv-képcső és alkatrészgyár képcsőüzeméiben. Segítségével rövid időn belül megállapíthatják, hogy a ter­melés különböző fázisaiban mennyi selejt keletkezik, javít­ható-e, s hogy milyen veszte­séget jelent egy-egy tétel. Befejezés előtt áll az alkat­részgyártás új anyagelszámo­lási rendszere is, amely ugyan- , csak gyorsabb, kielégítőbb adatszolgáltatást tesz lehető­vé. 'Többféle szempontból is jelentős, az új elszámolási rendszerek bevezetése. A kép­csőüzem selejtjeit például a meo által összeállított „köte­tek” alapján értékelték. Ez pontos és részletes volt ugyan, de hosszú idő alatt készült el, nehezen tekinthették át, és a selejt értékét sem lehetett megállapítani a minimum har­minc oldalas jelentésből. A váci közgazdasági osztály és a meo dolgozói néhány hó­né pos munka árán kidolgozták az új elszámolási rendszert. Típusonként és összesítve is feltüntetik, hogy a technoló­giai folyamat tizenhat külön­féle fázisában — néhol külön vizsgálva a robbanásmentesí­tett és a „normál” képcsöve­ket — mennyi a selejt. Megállapítható, mennyi ja­vítható ebből, s milyen eljárás szükséges a javításhoz Végül a selejt miatt keletkező kár mértékét is feltüntetik. Az üzem s a gyárvezetőség így könnyen felihasználhatja döntéseihez az áttekintett táb­lázatot. Maradj csendben, mert megfojtalak! A portás ismerősnek kijáró meghittséggel üdvözli. Az iro- daab lakok mögött még csend van, csak a takarítók matat­nak egy-két helyiségben. Hátul, a műhelyrész már eleven. Messziről érzi a péksü­temény ínycsiklandó illatát. Ezzel nem lehet soha betelni. Talán ennek a kedvéért lett sütőipari tanuló. Ma is csodál­kozik: miért nem választják többen ezt a kétségtelenül ne­héz, de sok szépséget rejtege­tő szakmát? Megörült, amikor megkapta az új feladatot. A kenyércipók, a kiflik, zsemlék, pogácsák és kalácsok családját új termék­kel kell bővíteni. Öt bízták meg a kuglófkészftésseiL Felveszi a fehér köpenyt és a fejkötőt. Szemlét tart a nyersanyag fölött: liszt, mar­garin, cukor tojás, mazsola — minden a helyén van. Összehá­zasítja a szükséges adagokat. Kis idő múlva már dagasztja a jóillatú tésztát. * Megvan a pontos technoló­gia; miből mennyi kell. Ariról azonban nem szól az előírás, hogy türelem, ízlés, munkasze­retet és egy kis szív is kell a munkához. A fémforma megadja a kug­lóf alakját. A Pajtás nevű ke­mence felé tekint. A kedves cimbora már várja a napi mennyiséget, ami bizony köze­ledik a négyjegyű szám felé. Délelőtt már ott mosolyog a hamar népszerűvé vált kuglóf az üzletek kirakatában. Jól­esik az idősebb szaktársak di­csérete. Először elpirult, ami­kor a vásárlóik megdicsérték az utcán: „Pompás kuglófot sütött, Marika!”: (papp) A cukrot sem sajnálja a tetejéről... (Gadosné felvétele) roztak, rádióztak. Mit is csi­nálhattak volna egyebet, ami­kor már csak a testük volt jelen városunkban. A Konstantin téri Középis­kolai Kollégiumban pedig ün­nepélyes tanévzáró közgyűlés volt. Itt vették át a KISZ Pest megyei Bizottságának vándorzászlaját, a kollégiu­mok között egy éve folyó ver­seny győzteseinek jutalmát. A dísztermet ünneplőbe öl­tözött diákok töltötték meg Amint az elnökség elfoglalta helyét, Csaba Ildikó, a diákta­nács titkára belekezdett be­számolójába. Adatokkal bizo­nyította, hogy a vándorzász­lót — másodszor — kimagas­ló teljesítményeikért nyerték el. Tanulmányi és sport té­ren kellett bizonyítaniuk, ezenkívül színvonalasan ren­dezték meg kollégiumon belül a 25 éves felszabadulási ün­nepséget és a Lenin-centená- riumot. Élenjártak a sajtókörök szervezésében, a mindig friss, aktuális faliújságok szerkesz­tésében, a kollégiumi élet minden mozzanatát megörökí­tő napló vezetésében, az al­sóbb osztályosok tanulmányi munkájának segítésében is. Szépen szerepeltek az orszá­gos tanulmányi versenyeken is, komoly munkát végeztek az egyetemi felvételi vizsgák­ra való felkészítésben. De nem feledkeztek meg a kultu­rális előadásokról, vetélke­dőkről, a budapesti színház­látogatásokról sem, és nagy értékű, közhasznú társadalmi munkát is végeztek. Ilyen beszámoló után, az évközben történt ellenőrzések alapján Molnár József, a KISZ Pest megyei Bizottságá­nak munkatársa nyugodtan mondhatta, hogy a vándor­Csaba Ildikó átveszi a ván­dorzászlót zászló ebben az évben is mél­tó helyre került. Ez a kollé­gium ugyanis nemcsak me­gyei, de országos szinten is élenjár. Természetesen' ez a nyugodt, tervszerű és példá­nak állítható munka nem ala­kul ki magától. Az eredmé­nyek elérésében kimagasló érdeme van Molnár Sándor igazgatónak. Ezt erősítette meg Bene József is, aki a vég­zős tanulók nevében búcsú­zott a kollégiumtól. Molnár Sándor igazgató el­mondta, hogy legnagyobb eredménynek a közösség ki­alakulását tartja, hiszen a kollégisták igen sok középis­kolából verbuválódtak. Ez­után jutalmakat osztott ki a jó munkát végzett kollégis­táknak, majd a Középiskolai Kollégium Egyesített Vegyes­kara, Bogányi Tibor karnagy vezényletével kórus,művekkel köszöntötte a megjelenteket. G. E. Módosítsák a kórházi járatok indulási idejét! Az új városi kórház több nővére nevében Zádor Emma levelet írt a MÁVAUT-nak és szerkesztőségünknek. Ebben a kórházi járatok menetrendjé­nek módosítását kéri. A délutáni műszakváltáshoz 12 óra 42 percre kérnek egy autóbuszt, ami 1 óra 25 perc­kor jöhetne vissza. Az éjsza­kás váltáshoz 8 óra 42 perckor lenne szükség a járatra, ami 9 óra 25 perckor hozhatná be a városba a idélutános nővére­ket. A kórházi nővérek szétszór­tan laknak a városban, sokuk lakása és az új kórház között három-négy kilométer az út. Mindannyiunk és elsősorban a betegek érdeke, hogy ne fá­radtan lépjenek szolgálatba. Kérésükkel nem először for­dultak a MÁVAUT-hoz. Eddig sikertelenül. Jó lenne hinni, hogy a MÁVAUT módot talál rá és teljesíti kérésüket. Művészek az árvízkárosultakért Az árvíz sújtotta vidéken élő emberek sorsa miatti ag­gódás és az emberi segítő­készség szép példáját mutat­ták azok a művészek, akik vállalták, hogy a fóti művelő­dési házban június 28-án, va­sárnap este hét órai kezdettel tartandó estjük tiszteletdíját — mintegy háromezer-ötszáz forintot — az árvízkárosultak megsegítésére ajánlják fel. Csepeli László művelődési ház igazgató elmondta, hogy a nemes cél érdekében kiváló művészek fogtak össze. A műsoros esten fellépnek: Kása Tibor bűvész és társa: a másfél Kósa-produkció, a Já- szai-díjas Kovács Gyula, Tar­ján András, Dalmadi Géza és mások. —k. —e. Rablótámadás a sportpályánál Kuczik Lajos, a Dunakeszi ■MÁV Járműjavító Vállalat 25 Heti ajánlatunk Nagy választék pörkölt kávéból! Kolumbia kávé 250 g Omnia kávé 250 g Amigó kávé 68 g 44,— Ft 39,- Ft 10,- Ft éves traktorvezetője a község- beli „Magyarság” vendéglőben egy korsó sörrel kezdte a napi toroköblítést. A söntésben összeakadt Sz. Péter ismerősé­vel, akivel átmentek a 127-es italboltba, ahol fejenként még három-három nagyfröccsöt megitták. Ugyanott tartózkodott a 64 éves Szathmári Imréné, aki két deci bor elfogyasztása után hazafelé indult. Kuczik Lajos a nyomába eredt. Árnyékként követte egy jó darabig, majd elhatározta, hogy kirabolja az idős asszonyt. A sportpálya melletti terü­leten nem égett a villany. Ezt a részt találta alkalmasnak tettének elkövetésére. Az asz- szony elé lépett és megragad­ta a kézitáskáját. — Maradj csendben, mert megfojtalak! — fenyegette vésztjősló hangon. A táska után a zsebek kikutatása kö­vetkezett. 220 forintot talált a remegő asszonynál. A Váci Járásbíróság bünte­tőtanácsa rablásért elsőfokon kétévi szabadságvesztésre ítél­te Kuczik Lajost. (P-) Gondolatok egy 75 éves évfordulón Háromnegyed százados a váci múzeum. 1895-ben alapí­totta meg dr. Tragor Ignác amatőr helytörténész, néhány, a város múltja iránt érdeklő­dő férfiúval, a Váci Múzeum Egyesületet, és kezdte el gyűj­teni az emlékeket a nyilvános városi múzeum számára. A gyorsan gyarapodó gyűjte­ménynek több középület adott otthont hosszabb-rövidebb idő­re, egészen addig, amíg 1930- ban Pauer Imre egyetemi ta­nár végrendelkezéséből mai épületét megkapta. Ez az egy család számára készült föld­szintes lakóház a gyűjtemény befogadására már akkor kicsi­nek bizonyult. Akkor azonban még szervezett muzeológus­képzés nálunk sem volt, és az volt a leggyakoribb kiállítási mód, hogy sötét, plafonig érő üvegszekrényekbe összezsúfol­ták a tárgyakat, úgy, hogy a látogató, még ha szakember volt is, alig tudott tájékozódni közöttük. A kis címfeliratok csak közvetlen közelről voltak olvashatók a jószeműek szá­mára, a magyarázó felirat pe­dig ismeretlen fogalom volt. Ami pedig a mennyezeten sem fért el, azt a terem padlóján sűrűn elhelyezett asztaltárlók üvegei alatt zsúfolták össze, így volt az akkor Európa- szerte, és így volt a váci mú­zeumban is. Az 1950-es évek elején a vá­ci múzeumot is államosították. Azóta a kiállítások — állandó jellegűek és időszakiak egy­aránt — előzetes terv alapján készülnek. Az alapelv: nem mindent kirakni, hiszen har­minc egyforma kőbaltából a látogatónak elég egy vagy ket­tő, de mellette lássa képen, hogy hogyan készült ez a kő­balta és hogyan használták. Lényeges, hogy a kiállítások didaktikusán legyenek felépít­ve, ne legyenek zsúfoltak, hogy a kiálií tóhelyiségek ön­magukban is esztétikusak le­gyenek belsőépítészeti, beren­dezési szempontból. A múzeum népművelési munkája eléggé ismert, hiszen a kiállításokról, előadásokról, egyéb rendezvényekről, a mú­zeumi hónapról a sajtó, a rá­dió, a televízió, a plakátok és a meghívók hírt adnak, ugyanakkor a tudományos munkaterv végrehajtása szin­te titokban folyik, holott ez képezi a múzeumi munka na­gyobbik részét, és ez az oka annak, hogy a muzeológusok általában több mint nyolc órát dolgoznak naponta (ásatáskor, leletmentéskor napi 12 óránál is többet). A váci múzeum két régész-muzeológusának ez évi tudományos munkatervében szerepel két nagy ásatás, ame­lyek több hónapot vesznek igénybe, utánuk pedig az anyag belső múzeumi feldol­gozása következik. Itt a leg­több időt nem a tárgyi anyag, hanem a térképek és rajzok kitisztázása és átmásolása kí­vánja. Szerepel az 1970-es munkatervben egy régészdok­tori disszertáció elkészítése, melyhez szükséges a Duna magyar szakaszának mindkét partoldald bejárása, természe­tesen, nagyobbrészt gyalog; három nagyobb tudományos dolgozat elkészítése; kettő egy Pest megyei múzeumi kiad­ványba, egy pedig országos szakfolyóirat számára; több hetes terepbejárás a megyében a Magyar Tudományos Aka­démia által folyamatosan ki­adás alatt álló Magyarország régészeti topográfiája című szakkönyvsorozathoz és így to-; vább. A régészpálya a tanulóifjú­ság körében nagyon népszerű. A gyakori több száz százalékos túljelentkezés is oka annak, hogy csak kevesen jutnak be az egyetemre. Csák az a gim­náziumi érettségin igen jó eredményt elért fiatal próbál­kozzék meg bejutni a régész­szakra, aki legalább két világ­nyelven olvas, mert ezt ott megtanulni már nem lesz ide­je. Kis nép vagyunk, a ma­gyar tudósok könyveit is ide­gen nyelven adja ki a buda­pesti Akadémiai Kiadó. To­vábbá csak az a tanuló kísé­relje meg a bejutást, aki ké­pes huzamosabb időn keresz­tül napi 10—12 óránál is töb­bet dolgozni, szívesen le tud mondani a heti pihenőnapról és a nyári szabadságról, mert enélkül a régész kutatói pá­lyán komoly eredményt elérni igen nehéz. Ezeket a gondolatokat tulaj­donképpen előrebocsátottam, mert a váci múzeum 75 éves évfordulóját az októberi mú­zeumi hónap rendezvényeivel szeretnénk megünnepelni. Stefaits István múzeumigazgató t h

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents