Pest Megyi Hírlap, 1970. június (14. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-02 / 127. szám

pest M EG CÄtviap 1970. JÜNIUS 2., KEDD Olajriadó Zátonyra futott, majd el­süllyedt hétfőn az Ennerdale nevű brit tartályhajó, a Nagy- Britanniához tartozó Seychel­les szigetektől mintegy 7 mér- földnyire az Indiai-óceánon. A hajó 60 főnyi személyzete megmenekült. Félő, hogy az Ennerdale rakománya — nagy mennyiségű nyersolaj — kárt okoz a halállományban. Föld körüli pályán a Szojuz 9. (Folytatás az 1. oldalról.) aktívan részt vett az űrhajó­sok felkészítésében. Az utóbbi években ő maga készülődött repülésre. Andrijan Nyikolajev — MMosssú véde készül Szeged (Folytatás az 1. oldalról.) nyűbúvárja kutatja a buzgá­rok vidékét. Ha szükséges, Csehszlovákiából is jönnek búvárok. Mindenre felkészült az ár­vízi parancsnokság. Készenlét­ben állnak a honvédségi erők: ha a hatalmas erőfeszítések ellenére is átszakadna a gát, Szeged lakosságát órák alatt ki tudnák telepíteni. A Dunai Vasmű soron kívül legyártott 3300 pátrialemezt, melyek ma megérkeznek a legveszélyeztetettebb szaka­szokra. Algyőnél tovább épí­tik a szorítógátat. Az olajmező több mint 20 kútját lezárták, s 3,5 méteres „árboccal” je­lölték meg: ha víz alá kerül­ne a vidék, elkerülhessék a csónakok. Tovább apad a Maros, s az előrejelzés szerint az eddigi, s a hét közepére várható erdélyi csapadék sem okoz újabb nagy árhullámot. Szolnoknál is véget ért a Tisza 26 órán át tartó tetőzése, s felszaba­dult az ostromlott város. A Szamosszögben egytize- dére csökkent az elöntött terület, s minden faluban megindult az élet. A víz alá került 16 méregrak­tár fele még most is vízben áll, de ezek a mezőgazdasági vegyszerek eddig nem okoztak bajt. Tífusz-tetanusz ellen 47 ezer embert oltottak be, 150 artézi és 1800 ásott kutat fer­tőtlenítettek. Dr. Dimény Imre mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszter hétfői sajtótájékoztató­ján elmondta: 800 szarvasmar­ha, 2500 sertés, 6000 juh pusztult el — az állomány 20 százaléka. Megsemmisült 30 ezer számosállatnak való is­tálló. A pusztítást újabb veté­sekkel igyekeznek enyhí­teni. Megkezdték a vetőmag szállí­tását, a gazdasági épületek helyreállítását. Az ár- és bel­vizek — még ma is 50 ezer holdon van talajvíz —, súlyos helyzetet teremtettek a mező- gazdaságban, ezért rendkívüli erőfeszítésekre van szükség. A múlt hét közepén a me­gye valamennyi községé­ben megalakultak a Vö­röskereszt operatív bizott­ságai, melyek a gyűjtési akciót irányítják. A „gyűjtőpárok” már sok ezer családot felkerestek a számo­zott, bélyegzővel ellátott ívek­kel. Az első hírek: Törteién 30 ezer forintot, Budakeszin 6500-at adott össze a lakosság néhány nap alatt. Penc köz­ségben 50 mázsa termény és sok ruhanemű gyűlt egybe. A váci Híradástechnikai Anya­gok Gyára egy teherautónyi takarót és mosószert küldött a Szamosszögbe. Vác 4 bölcső­déje 10—10 árvizes kisgyerme­ket szándékozik fogadni, a Bu­dapest környéki Tsz-ek Terü­leti Szövetsége 2 község gyer­mekeit helyezné el csoporto­san. Százezer forintot utal át a tavalyi pénzmaradványból a Dabasi Járási Tanács — mint telefonon jelentették. Megnyílt a Pest megyei népművészek kiállítása (Folytatás az 1. oldalról.) tak az érdeklődők, hogy meg­tekintsék az egykori várme­gyeháza műemlék épületét. A séta alkalmával megtekintet­ték a Pest megyei Levéltárt, a Rab Ráby börtönt, valamint a „Pest megye 25 éve” doku­mentumkiállítást. Láthatták a levéltár féltve őrzött oklevél­ritkaságait is. Gödöllő, a négyéves város, vasárnap délután mutatkozott be a pestieknek a Kossuth Klubban. Gödöllő múltjáról, jelenéről és jövőjéről értékes előadások hangzottak el. Dr. Galicz Tibor, a városi tanács vb-elnöke és dr. W alleshausen Gyula, az Agrártudományi Egyetem könyvtárának igazga­tóhelyettese mutatta be a vá­rost. Az előadásokat filmvetí­tés színesítette. Tegnap nyílt meg a Népi Iparművészeti Tanács Régi­posta utcai bemutatótermében a megyénk népművészetét be­mutató kiállítás. Már az első órákban igen sok érdeklődő — köztük szám­talan külföldi is — megtekin­tette a kiállítást. A mintate­rem üzletvezetője, Szegedi- Maszák Györgyné népi ipar­művész kalauzolta a vendége­ket. Az Export Háziipari Szövet­kezet túrái részlege madérás hímzésekkel jelentkezett. A tu- raiak termékeit ma már Euró- pa-szerte ismerik. A Gobelin Háziipari Szövet­kezet solymári asszonyai bár­sonyköténnyel képviseltetik magukat. A naturális virágok­kal hímzett kötény szegélyét sárga gépelés díszíti. A ceglédi Kossuth Múzeum­ból kupulyka érkezett. Ebben a szalmából készült, honfogla­láskori tárolóedényben lisztet, cukrot tartottak. A binko — faragott pásztorbot. Tisztán ki­vehető rajta az aradi tizenhár­mak arcképe, s a bot közepén az elhalványult felirat: készí­tette Nagy Pál, 1906-ban. A lakodalmas káposztásfazék százesztendős. A talpas gu- zsalyfa plasztikus faragásaival ugyancsak szép látványt nyújt. A fonáshoz használták — s ez a rokka őse. A gazdag kiállítási anyag június 10-ig tekinthető meg naponta 10—18 óráig. Vasárnapi növényápoló műszak (Folytatás az 1. oldalról.) szállítanak a szomszédos or­szágokba, az NDK-ba és az NSZK-ba. Ha nem is kimondottan ker­tészeti téma, de elmond­juk, hogy a június 26-án Bu­dapesten megrendezésre ke­rülő megyei borversenyre ed­dig 39 mezőgazdasági nagyüzem jelentette be részvételét. Tavaly 23 tsz, most 30 kö- 7/s gazdaság nevezett be. Az állami gazdaságokkal együtt összesen 137 bormintát kül­denek elbírálásra a zsűri elé. Ez a szám is nagyobb a ta­valyinál, amikor csak 117 borral jelentkeztek a Pest me­gyeiek. Végül az Állami Bizto­sító legfrissebb tájékoztató­jával egészítjük ki híradá­sunkat: sajnos már 49 és fél millió forintnyi kárt ál­lapítottak meg a szakértők Pest megyében a téli, és ta­vaszi elemi csapás után. Bár a „jégszezon” csak most kez­dődik, Nagykőrös, Áporka és Dány környékén már majd félmillió forint kárt okozott a jég. sp. I nemzetisége szerint csuvas — technikumot végzett, majd el- ! végezte a Frunze katonai rc- pülőiskolát, ezután a légierő­nél teljesített szolgálatot. And­rijan Nyikolajev 1957 óta az SZKP tagja. 1968-ban Nyikolajev elvé­gezte a Zsukovszkijról elne­vezett hadmérnöki repülőaka­démiát. Széles körű társadal­mi-politikai munkát végez az orosz föderáció legfelsőbb ta­nácsának képviselőjeként. Felesége Valentyina Tyeres- kova űrhajós, egy gyermekük van, Jelena, aki most hatéves. Ä mérnök A Szojuz 9 űrhajó fedélzeti mérnöke Vitalij Szevasztyja- nov 1935. július 8-án született Krasznouralszk városában, a szverdlovszki területen. Gyer­mek- és iskolaéveit a Fekete­tenger mentén, Szocsi városá­ban töltötte. 1953-ban a középiskola el­végzése után felvették a moszkvai Repülési Intézet hallgatójának, 1959-ben vég­zett és egy tervező irodában kezdett dolgozni. Hamarosan az intézet aspiránsa lett. Si­keresen befejezte az aspiran- túrát és megvédte disszertá­cióját. A műszaki tudomá­nyok kandidátusa lett. 1963-ban Vitalij Szevaszty- janov belépett az SZKP-ba. Szevasztyjanov mérnök az űrhajósok között végezte el az űrutazásokra való felkészü­lést. Vitalij felesége, Alevtyina, a leningrádi egyetemen vég­zett és jelenleg egy tudomá­nyos kutatóintézetben dolgo­zik. A Szevasztyjanov-házas- párnak egy kislánya van, Na­tasa, aki jelenleg 7 éves. Moszkva— Prága A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége hétfőn ratifikálta a Szovjetunió és Csehszlovákia új barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződését. Az elnökség ülésén Nyikolaj Pod- gornij és Alekszej Koszigin is részt vett. Ludvik Svoboda köztársasá­gi elnök hétfőn a prágai vár­ban ratifikálta az új csehszlo­vák—szovjet barátsági, együtt­működési és kölcsönös segély- nyújtási szerződést. Az ünne­pélyes aktuson megjelent Gus­tav Husák, a CSKP KB első titkára, valamint a pártelnök­ség több más tagja. Ülést tartott a SZOT elnöksége A SZOT elnöksége hétfőn ülést tartott, s a többi között megtárgyalta a kollektív szer­ződések módosításának tapasz­talatait. Az erről szóló jelen­tés szerint a vállalatok a fő figyelmet a részesedési alap felosztásának szabályozására fordították. A módosított kol­lektív szerződésekben foko­zottan megbecsülik a munka­helyükhöz hű dolgozókat. A Ribicsics—Fock tárgyalások elé Belgrádban befejeződtek az előkészületek Fock Jenő ma­gyar miniszterelnök hivatalos viszontlátogatásával kapcsolat­ban. A magyar kormányfő Mit ja Ribicsicsnek, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács (kormány) elnökének meghí­vására viszonozza Mika Spiljak akkori jugoszláv kormányelnök 1969. februári magyarországi látogatását. A jugoszláv fővá­rosban immár elkészült az uta­zás, a tárgyalások és a látoga­tások, a protokolláris és mun­ka jeli egű találkozók részletes programja. A magyar és a ju­goszláv kormány feje több al­kalommal találkozik egymás­sal a tárgyalóasztalnál a Szö­vetségi Végrehajtó Tanács belgrádi palotájában, s Fock Jenőt fogadni fogja Joszip Broz Tito köztársasági elnök is. A jugoszláv sajtóban nagy publicitást kapott Dragoljub Vujicának, a külügyminiszté­rium hivatalos szóvivőjének nyilatkozata, amelyben megál­lapítja, hogy Jugoszlávia és Magyarország viszonya, a két ország közötti együttműködés az egyenjogúság, a szuVereni- tás és az integritás teljes tisz­teletben tartása, a kölcsönös megértés és a be nem avatko­zás elvei alapján minden terü­leten fejlődik, s közölte, hogy a magyar—jugoszláv miniszter- elnöki eszmecsere felöleli a nemzetközi kérdéseket és a kétoldalú együttműködés to­vább fejlesztésének lehetősé­geit. Foglalkozott a látogatással legutóbbi üléséin a jugoszláv kormány, s arra a vélemény­re jutott, hogy „a két ország viszonyát az együttműködés élénk fejlődése jellemzi’*. Az együttműködés sikeres és erő­teljes fejlődését hangsúlyozza a belgrádi Borba és a Politika is. A legolvasottabb horvátországi napilap, a zágrábi Vecsemyi Liszt vasárnapi kommentárjá­ban kifejtette, hogy Fock Jenő látogatása „a Jugoszlávia és északi szomszédja, Magyaror­szág közötti csaknem állandóan folyó sikeres nézet- és véle­ménycsere folytatása. Ez a párbeszéd olyan gazdag, hogy joggal mondható: Jugoszlávia kapcsolatai Magyarországgal igen gyümölcsözőek, s fel­ölelik a két ország életének minden területét. A Ribicsics— Fock tárgyalások ténylegesen ezeknek az irányzatoknak a megerősítését fogják szolgál­ni”. A jugoszláv napilap han­goztatja, hogy a kétoldalú kap­csolatok megvitatása mellett Belgrádban a legidőszerűbb nemzetközi kérdések is napi­rendre kerülnek, „mivel sem Magyarország, sem pedig Ju­goszlávia nem térhet ki az elől, ami a világ színpadán történik”. Fontos eseménynek minősíti Fock Jenő látogatását a Dnevnik című jugoszláv napilap is. Az újvidéki Magyar Szó va­sárnap közölte Fock Jenő rész­letes életrajzát. A jugoszláviai lap szerint Fock Jenőt „a nyu­gati sajtó a magyar pártveze­tés gazdasági kérdésekben leg­illetékesebb szószólójának te­kinti, aki jó és tapasztalt szó­nok, s népszerűségét tárgyila­gosságának és példás őszinte­ségének köszönheti. Kiemelik puritánságát és kifinomult szervezési tehetségét, hozzáté­ve, hogy a, kemény számokhoz és azok belső logikájához tart­ja magát”. Gromiko Párizsban Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter hétfő délután öt­napos hivatalos látogatásra Párizsba érkezett. A szovjet külügyminisztert és kíséretét Kennedy évzáró Edward Kennedy szenátor szombaton egy New York-i kollégium évzáró ünnepélyén tartott beszédében élesen bí­rálta az amerikai „csendes többséget”. Továbbá „az erő­szakos kisebbséget” és a Nixon-kormányt, amely „min­den alkalommal kompromi- tálja az alkotmányt”. Kennedy kijelentette: „egy olyan válságszakaszba érkez­tünk el, amelyben a folyto­nosan csökkenő egyetemi ösztöndíjakat kivéve minden állandóan növekszik: a há­borús tevékenység, a hábo­erő­az rús veszteség, a düh, az szak, a türelmetlenség, árak és a munkanélküliség. Mindez nemzeti betegséget és szociális dekadenciát je­leni” — fejezte be Kennedy. A THAIFÖLDI KORMÁNY elhatározta, hogy „önkéntes egységeket” küld Kambodzsá­ba — jelentette be Thanom Kittikachorn thaiföldi mi­niszterelnök. A thaiföldi ala­kulatokat közvetlen. harci feladatokkal küldik Kambod­zsába. az orlyi repülőtéren Maurice Schumann francia külügymi­niszter fogadta. A francia külügyminiszter üdvözlő szavaiba válaszolva, Gromiko rövid nyilatkozatá­ban kijelentette, hogy nagy ér­deklődéssel várják a Szovjet­unióban Georges Pompidou francia köztársasági elnök ősz­szel esedékes hivatalos látoga­tását. A szovjet külügyminiszter a továbbiakban hangsúlyozta a szovjet—francia politikai és gazdasági együttműködés je­lentőségét, és kifejezésre jut­tatta azt a reményét, hogy a most kezdődő tárgyalások erő­síteni fogják a két ország együttműködését minden terü­leten. Hangsúlyozta, hogy a Franciaország iránti barátság a szovjet külpolitika állandó tényezői közé tartozik. Hétfő délután Andrej Gro­miko meglátogatta a Grand Palais-ban nemrég megnyílt Lenin-kiállítást, majd megte­kintette ugyanabban az épü­letben a Motisse-kiállítás ké­peit. A hivatalos szovjet—francia tanácskozások ma délben kez­dődnek, amikor Pompidou köztársasági elnök az Elysées- palotában ebéden látja vendé­gül a szovjet külügyminisztert Az ebédet négyszemközti meg­beszélés követi. A szovjet főváros politikai köreiben a nemzetközi diplo­máciai élet egyik legfontosabb eseményeként értékelik And­rej Gromiko külügyminiszter párizsi látogatását. A szovjet kommentárokban újból erőtel­jes hangsúlyt kap az a gondo­lat, hogy a szovjet—francia viszony és együttműködés fej­lesztése nem konjunturális^ té­nyezőktől függő szeszélyes po­litika, hanem a reális helyzet­ben gyökerező, a két nép valós érdekeit szem előtt tartó irány­vonal, amely bizonyos NATO- barát körök gátló erőfeszítései ellenére tovább folytatódik. 3cüAiji\ndrús': (20) Becsületére szolgáljon, a Pirkadat kátéesz elnöke még e gyötrő gondok közepet­te is igyekezett hasznára vál­ni a közösségnek. Kisebb asz­talosmunkákat végzett, beve­zette a villanyt a barakba, ké­sőbb Izának segített néha a ház körül. Ezzel szemben Honda László nem dolgozott, nem. csinált semmit. Miután Emest vissza­kísérte övéihez a németek parcellájáról, egy darabig szi­szegve borogatta a feje búbját, ahol a puskatus érte, türelme­sen végighallgatta főnöke kor­holó szavait, aztán átballagott a szatócsüzletbe, felírásra vá­sárolt egy nagy üveg viszkit az erősebb fajtából, elrejtette a priccsén és kedve ellenére két-három óránként „meghúz­ta”. Közben pedig — pestiesen szólva — „lötyögött” egész ál­dott nap. Lassacskán minden­ki megszokta, észre sem vet­ték, hogy a hallgatag kis ko­pasz hol ehhez, hol ahhoz az asztalhoz ül le a Floresta nagytermében, vagy a konyhá­ban Madame és a lányai fe­csegéséhez asszisztál, órák hosszat könyököl a pulton a szatócsboltban, néha hivatlan kísérőként meg a padrehoz csatlakozik, ha az orvosságot visz valamelyik aranymosó­nak. Honda László előtt min­denki szabadon beszélt, mind­nyájan úgy tudták, hogy ez a kissé ütődöttnek látszó ember­ke csak azon a furcsa magyar nyelven ért. Ezt a véleményt ő maga azzal erősítette meg, hogy bocsánatkérő mosollyal tárta szét karját, vagy zavar­tan rázta meg a fejét vala­hányszor angolul, portugálul, spanyolul szóltak hozzá. így aztán ki is sejthette volna, hogy itt csalás van, hogy a komisz itóka hatására ez az alacsony, pocakos, iksz-lábú férfi még a félszemű Krimosz görög szavait is érti, sőt nagy­jából még azt is, amikor Plom­bái atya az indián Xinguval guapi nyelven társalog? Hátra van még Emery Ewans professzor. Ö aztán itt igazán megtalálta a helyét. Fikarcnyit sem nyugtalanítot­ta, hogy tervezett akadémiai előadásai elmaradtak, hogy nem vehet részt Rióban sem az ünnepélyes megnyitón, sem a különféle fogadásokon, hogy nélküle zajlanak le a tudomá­nyos viták. Ellenkezőleg! Na- gyonis kedvére való volt az eredeti program megváltozta­tása. Alighogy túlestek a rak­tár átalakítási munkálatain, alighogy befejeződtek padre Plombái intelmei a célszerű cidurói magatartásra vonatko­zóan, az öregúr már rohant is a Dias Nagyáruházba. Kala­pácsot, utászásót, kisméretű csákányt, sátorlapot, bozótvá­gó kést, golyóspuskát, kötele­ket, tábori tűzhelyet, moszki- tóhálót, edényeket, evőeszközt, vászonzacskókat, iránytűt, kü­lönféle konzerveket és némi italt vásárolt. Extra méretű hátizsákba gyömöszölte be az apróbb holmit, a kötélcsomót a nyakába akasztotta, a szer­számokat a nadrágszíjára fűz­te, felcsatolta a hátizsákot, vállára dobta a puskát és mint egy mozgó, csörömpölő vas­árú- és edénybolt, bemasíro­zott a Sziklás Dombok közé. És aztán minden nap már hajnalban elhagyta Cidurót és csak alkonyaikor vetődött ha­za. Felhorzsolt térdekkel, víz­hólyagokkal a tenyerén, csap- zottan, holtfáradtan és na- gyon-nagyon boldogan. Hisz újra sziklák között kóborolha­tott, kopogtathatta kérgüket, áshatott és csákányozhatott, terepvázlatokat készíthetett, kőzetmintákat gyűjthetett. Ugyanaz az elmondhatatlan gyönyörűség, az a varázslatos érzés kerítette hatalmába, mint fiatal egyetemi hallgató korától kezdve mindig, vala­hányszor olyan vidékre vitt kutatóútja, ahol előtte geoló­gus még nem fürkészte a völ­gyek, hegyek, síkságok titkait. (Folytatjuk.) é.

Next

/
Thumbnails
Contents