Pest Megyi Hírlap, 1970. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-10 / 108. szám

4 :T0rfop 19*0. MÁJUS 10., VASÄRNAP HÉTFŐTŐL TAPASZTALATOK ÉS TANULSÁGOK Első helyen: az ember MATURA Pénteken és szombaton tar­tották meg a hagyományos ballagási ünnepségeket. Hétfőn, május 11-én kez­dődnek a nappali tagoza­ton az írásbeli érettségik, illetve képesítő vizsgák, ame­lyeket e hó 18-ig bonyolíta­nak le. Az első dolgozatot — akárcsak a korábbi években — most is magyar nyelv- és iro­dalomból írják a maturáló diákok. Másnap, 12-én kerül sor a matematika dolgozat el­készítésére. A szóbeli érettségi vizsgák júniusban kezdődnek. Mind az általános, mind a középiskolákban — a művelő­désügyi miniszter rendelkezé­se értelmében — egy hónap múlva, június 8-án ér véget az 1969—70-es oktatási év, amelyet csak akkor kell meg­hosszabbítani — legfeljebb jú­nius 20-ig —, ha a tanítási napok száma a tanév végéig a 190,-et nem érné el. i ............... i Ok os szó, nemcsak a gépek mellett A megyei pártbizottság pro­paganda- és művelődési osz­tálya — aktívák széles körű bevonásával — a közelmúlt­ban fölmérte a politikai agi- tációs munka tapasztalatait az ipari üzemekben. A fölmé­résről készült összegezést megvitatta a megyei párt­bizottság agitációs és propa­gandabizottsága. A jelentés, valamint a vita sokféle ta­nulsággal és tapasztalattal szolgált, s ami lényeges: első­sorban a további teendőket emelte ki. A huszonhét vállalatra — közöttük a megye legjelentő­sebb nagyüzemeire — kiter­jedő tapasztalatgyűjtés leg­főbb megállapítása kétség­telenül az, hogy az agitációs munka az elmúlt években „Ballag már a vén diák..“ eredményességét tekintve fej­lődött, módszereiben tökéle­tesedett. A pártbizottságok és pártalapszervezetek rugal­masabban dolgoznak, mint korábban, kevesebb az üres­járat, a szólamszerű „agi­táció”, s a megnövekedett po­litikai érdeklődést nyomon követte a tényeket, esemé­nyeket magyarázó, megvilá­gító munka. Minden párttag Az üzemekben szerzett ta­pasztalatok, valamint a vi­tában elhangzottak is nagy súlyt helyeztek arra, hogy a pártalapszervezetek egy ré­szében csak formálisan ér­vényesítik azt a kötelezett­séget, mely minden párttag feladatává teszi a párt poli­tikájának képviseletét, az agitációs munkát. Közreját­szik ebben, hogy sok helyen még ma is reszortfeladatot látnak csupán az agitációs munkában. Néhány ember dolgát, akik természetesen nem végezhetik mindazt el, ami a párttagság egészének feladata lenne. Hozzájárul eh­hez az is, hogy a pártalap­szervezetek nem minden eset­ben választották meg jól az agitációs felelősöket, akad­nak, akik ugyan igyekezettel végzik munkájukat, de nem képesek megfelelni a növekvő követelményeknek, az agitá­ciós munka sokrétűségé­nek. A politikai agitáció próbaté­tele volt a gazdasági reform előkészítése és bevezetése, az ezzel összefüggő kérdések meg­vitatása, a helyes álláspontok kialakítása. Több üzemben, így az Ipari Szerelvény és Gép­gyárban, a Nagykőrösi Kon­zervgyárban, a Ganz Műszer Művek Árammérőgyárában, a Dunakeszi Járműjavító Vál­lalatnál az agitációs tevékeny­ség megújhodásának, tartalmi, formai gazdagodásának idő­szaka volt ez, s biztató, hogy az akkor elért eredményekre alapozva máig sem állt meg a fejlődés. Ugyanakkor néhány üzemben figyelmeztető tapasz­talatok is akadtak. így például a gazdasági vezetők egy része, bár korábban aktív részese volt a reform előkészítésének, a helyi bevezetés kimunkálá­sának, napjainkban távol tart­ja magát a vitáktól, a fölme­rülő kérdések tisztázásától, csakis a szűkén vett gazdasági teendőkkel hajlandó foglalkoz­ni. Különösen visszatetsző ez akkor, ha a gazdasági vezető párttag, s az elkövetkezendő időszak egyik fontos teendője a pártszervezetek számára ép­pen ezért a vezetők munkájá­nak ily’ értelmű bővítése. Mert nagy hiba lenne elfogad­ni ezt a vélekedést — állapí­tották meg a vitában —, mely szetint a gazdasági vezető „nem ér rá ilyesmivel foglal­kozni". A vezető a maga mun­katerületén egyben a párt/po­litikájának képviselője és megvalósítója is, ez pedig el­választhatatlan az emberekkel való rendszeres foglalkozástól. A hét végén országszerte befejeződött a tanítás a végzősök számára, s a vizsgák előtt megkezdődött sok ezer fiatal búcsúja a tantermektől. Képünkön a szent­endrei Móricz Zsigmond Gimnázium 66 öregdiákja tesz körsétát utoljára az iskolában. Foto: Urbán Az agitációs munka egyik negatív tapasztalata, s mint ilyen, a jövőben háttérbe szo­rítandó, hogy a szükségesnél nagyobb szerepet játszanak a szorosan vett termelési kérdé­sek, s ugyanakkor kisebbet azok a politikai, eszmei, er­kölcsi problémák, melyek az embereket foglalkoztatják. Igaz, a termelőmunka ered­ményessége döntő hatással van egy-egy közösség boldo­gulására, hangulatára, véle­ményének alakulására, de — amint ezt a vitában többen elmondották — egyetlen pilla­natra sem szoríthatja háttérbe magát az embert! Márpedig napjainkban több helyen ez történik. Az anyagi ösztönzés kizárólagossága, túlbecsülése törvényszerűen a morális s tudati tényezők lebecsüléséhez vezet, holott — mint az üze­mekben szerzett tapasztalatok igazolják — a dolgozókat nem csupán a pénzkereset fűzi munkahelyükhöz. E szemlélet ellen a pártszer­vezetekben nem léptek fel kel­lő eréllyel és határozottsággal, s ezért történhet meg, hogy hamis, torz vélekedések kap­nak lábra, egyedi jelenségeket általánosítanak, hogy a vitát kinyilatkoztatások váltják fel. Ide tartozik az is, hogy né­hány ipari üzemben — éppen a pártszervezet gyenge agitá- ciós tevékenysége miatt — a szocialista brigádok munkája elszürkült, kizárólag termelési feladatok megoldására szorít­kozik, az egyéb vállalások csak papíron léteznek, s így éppen az sikkad el, ami a mozgalom­ban a leglényegesebb lenne: az emberformálás. A jövőt tekintve elsősorban á pártcsoportoknak kell na­gyobb szerepet játszaniuk az agitációs munkában, mind a párttagok, mind a pártonkívü- liek tájékoztatásában, a föl­merülő kérdések gyors megvá­laszolásában. A nyílt, őszinte, kényes kérdéseket nem ismerő vita az agitáció fontos eszköze, s nem helyettesíthető — már­pedig a pártszervezetek egy része ezt teszi — az ismert té­nyek ismétlésével, annak tud- tul adásával, amit már min­denki hallott a rádióban, a te­levízióban, olvasott az újsá­gokban. Megváltozott igények A huszonhét ipari üzemre kiterjedő tapasztalat- és ta- nulsággyűjités legfőbb jellem­zői közé tartozik, hogy az el­múlt években — elsősorban a tömegkommunikációs eszközök rohamos térhódítása nyomán — megváltoztak az igények, a leül- és belpolitika eseményeit ismerik és számontartják az emberek, éppen ezért nem ma­gára az eseményekre, hanem az összefüggésekre, a háttérre kiváncsiak. Hasonló a helyzet a kisebb, helyi kérdésekben is. ahol nem csupán a miértre, hanem a hogyanra is választ várnak a dolgozók. A megváltozott igények az agitációs munka módszerei­nek, stílusának gazdagodására is előnyösen hatottak. Az el­múlt időszak eredményei közé tartozik például, hogy több üzemben — így Ikladon, az Ipari Műszergyárban, a Nagy­kőrösi Konzervgyárban, Tö­rökbálinton, a Mechanikai Művekben — sikert aratott az írásos agitáció új formája, az üzemi híradó. Tovább gazda­gítható ez az eszköztár a jö­vőben, elsősorban ötletes helyi kiállítások — az újítok mun­kájáról, a selejtrői stb. — ren­dezésével. Az agitáció: felelet a kor nagy és kis leérdéseire, mégpe­dig tettekre, egyetértésből fa­kadó cselekvésre mozgósító fe­lelet, ez határozza meg fontos­ságát, jelentőségét. A széles­körű fölmérés, s a tapasztala­tok megvitatása jó eszköz volt ahhoz, hogy a tanulságok hasznosítása se késsen a párt- szervezetekben. Mészáros Ottó FELVESZÜNK esztergályos és lakatos szakmunkásokat két, illetve egy műszakos munkaidőre. • Váci Autójavító és Fémipari Vállalat Vác, Dózsa György út 53. Édesanyák z édesanyák két alakban léteznek. Két em- /M béri alakban: önmagukban mint nők és -—-I»■ gyermekükben mint szülők. A két alak léte I / y kétszeres áldozatvállalást, kétszeres ener­giát, kétszeres gondot, kétszeres önmegvaló­sítást jelent. Vagy többszöröst. Az édesanyák kettőzött léte és többszörös tehervise­lése népek és nemzetek feletti eszménnyé avatta az anyaságot. Az édesanyák eredendően internacionálisak. Anya, maty, mutter, mother — magyarul, oroszul, néme­tül, angolul. A név mellett a személyi okmányok két kulcskérdése: anyja neve, anyanyelve. Akinek nincs „anyja neve", az nem létezik, az meg sem született. Tulajdonképpen mindenkinek két neve van: a saját neve és anyja neve. Tehát mindenki egy­szerre két alakot ölt, a sajátját és édesanyjáét. A két alak aztán később elválik egymástól. Elválik értelmileg, esetleg érzelmileg is — de az ember életét átfogó társadalom és annak intézményei unos-untalan emlékeztetik rá, hogy ki volt az édesanyja. Jelkép is lehet, hogy a sokszor lelketlennek nevezett, bürokrati­kusnak bélyegzett társadalmi intézmények, ha az em­bereknek dolguk van velük, mindig megkérdezik: „anyja neve?” Mert az anya örök, akárhány éves az ember, akár él, akár már nem, - akkor is létezik az édesanya. Elfe- lejthetetlen. A társadalom intézményesítette az édesanyák öröklé­tét, minden anyanyelv szép jelképekkel, spontán és tiszta szóösszetételekkel adózik neki, anyatej, anyaszív, anyányi, anyaország, anyacsavar, anyahajó ... Költők, írók, művészek sokszor megidézték az anyai jelképet, amikor örömük vagy bánatuk adódott, és ami­kor a szeretet, a tisztaság, a szépség, a tisztesség, a ked­vesség, a gyengédség után sóvárogtak. Egyszóval, az emberség után. Az anya: emberség. Az anyákkal nem mindig ember­ségesek. Nem mindig — sem az egyes ember, sem egyes társadalmak. A gyilkosoknak is volt anyjuk, a magá­nyos gyilkosoknak is és a társadalom álarca mögé bújt gyilkosoknak is. Ezektől szeretném elvenni az, édesanyjukat. S azok­nak szeretném visszaadni, akik gyermeki létükben _ me rt mindenki gyerek, az édesanyja gyereke — meg­őrizték édesanyjuk létét is. B. Gy. Szövetkezeti kereskedelem Még sok a javítanivaló Hogyan kereskednek az ÁFÉSZ-ek a váci járásban? — e témáról tanácskozott a Váci , Járási Pártbizottság. A járásban nagy súlyú a szövetkezeti kereskedelem: a terület 241 üzlete közül 117 ÁFÉSZ-bolt, 16 községben ki­zárólag szövetkezeti üzletben vásárolhatnak. A váci, a vác- hartyáni és a fóti ÁFÉSZ a múlt évben jó eredményeket jegyzett mérlegkönyvébe, pél­dául a váci ÁFÉSZ forgalma 37 százalékkal volt nagyobb az előző évinél — de még sok a javítanivaló. Hús „1969-ben járásunkban a tő­kehúsellátás nem volt megfe­lelő. Kevés volt a friss sertés­hús, a belsőség, a zsírszalonna, és a húskészítmények válasz­téka sem volt kielégítő” — hangzott el a beszámolóban. — Hogyan lehetne ezen vál­toztatni? — kérdeztük meg a téma előadóját, Krima Jánost, a járási tanács vb-elnökhe- lyettesét. — A járási húskontingenst nem tudjuk növelni, új boltok nyitásával a sorbanállást sze­retnénk megszüntetni. Jó ta­pasztalatunk van Felsőgödön, ahol a második húsbolt sok idegességtől menti meg a köz­ségieket. Idén Főt kap új hús­boltot, de Csornád és Csővár húsellátását is meg kell olda­ni. A gyenge húsellátás miatt évről évre többen keresik a húskonzerveket, de a válasz­ték nagyon szegényes. Tej „A múlt évben a tej- és tej­termékellátás — a forgalom minimális növekedése mellett — nem volt kielégítő" — így értékelt a tanácskozás. — Mit takar ez az általáno­sítás? — Nem szervezik jól a tej szállítását. Kora reggel nem kapható friss tej, estére pedig gyakran megromlik, mivel a községi boltokban nincs hűtő­tér. A tejeskannák mosása nem higiénikus. Nyaranta sok a reklamáció a minőségre. — Melyek a teendők? — Minél több palackozott tej érkezzen a boltokba. A vá­ci tejüzem, ma még csak a város igényeit tudja kielégíte­ni, korszerűsítése elodázhatat­lan. Palackozott tejet várnak az iskolák is, így egy kereske­delmi fehér folttal kevesebb lenne. Addig is javítani kell a szállítást, és jobban válasszák meg a szállítási időket. A tsz-ek boltjai vasárnap dél­előtt is árusítsanak tejet. Zöldség, gyümölcs „A zöldség-, gyümölcsellá­tásban súlyos gondok vannak, mivel szövetkezeteinknek nin­csenek megfelelő tárolóhe­lyeik’’ — mondotta az előadó. — Több községünkben hiá­nyos a választék, ugyanis a tsz-ek — a szakosodás miatt — csak néhány féle terméket kí­nálnak. ÁFÉSZ—tsz kooperá­cióval idény-elárusítóhelyeket tervezünk, amelyeket a tsz- szövetség koordinálna. — A beszámoló szerint ma­gas árak uralkodtak a váci já­rásban. Miért? — Akadozik a közvetlen be­szerzés. És érthetetlen, hogy nem a szövetkezet töri le a magánszektor árait, hanem igazodik azokhoz. Több csator­nás beszerzéssel és a monopol­helyzet további felszámolásá­val lehetne változtatni ezen. Korszerűsítés „Kulturáltabb értékesítést!" — szögezte le a tanácskozás, és sürgette a szakosítást. — A vegyesboltok zsúfoltak, korszerűtlenek és általában szegényes a választékuk. Nem minden községben, de körze­tenként egy-egy szakboltot szeretnénk nyitni. A váci „GAZDA BOLT” zsúfolt, ne­héz az árukhoz hozzájutni, a kertgazdálkodás pedig fejlő­dik, az üzlet korszerűsítésére az ÁFÉSZ-szel közösen prog­ramot dolgozunk ki. (f. p)

Next

/
Thumbnails
Contents