Pest Megyi Hírlap, 1970. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-09 / 107. szám

MOHOMIDfiX ME GYEI H í R L XII. ÉVFOLYAM, 107. SZÁM KULONKI ADA SA 1970. MÁJUS 9., SZOMBAT Külföldről is vásárol a monorí FŰSZERT 35 féle szardínia — 51 mázsa hidegfagylalt .. Tárgyalások Zágrábban A monori FÜSZÉRT-köz- pont három járás: a nagyká- tai, a dabasi és a monori bolt­jait látja el áruval, s hozzá tartozik még a gödöllői járás­ból Pécel és Isaszeg. Mint Solti László áruforgalmi osz­tályvezetővel való beszélgetés­ből kiderült, az ellátás a közszükségleti cikkekből az év eddig el­telt négy hónapjában jó volt. Arra törekszenek, hogy a különféle élelmi­szerekből gazdagítsák a választékot. A konzervfronton talán még sohasem volt ekkora a kínálat — 30—35 féle szardínia kapha­tó például az üzletekben —, s a kínálatnak megfelelően a fogyasztás is emelkedett. Kü­lönösen kedveltek a külföldi húskonzervek. Érdekesség az úgynevezett hidegfagylalt értékesítésével is foglalkoznak újabban, ebből áprilisban 51 mázsa fogyott el, 18 mázsa csak a monori já­rásban. Megnőtt a kereslet a külön­féle cukorkák iránt, a válasz­tékot bővítik. A magyar gyárt­mányok mellett népszerűek a külföldi cukorkák. Solti László nemrég járt a zágrábi nemzetközi vásá­Köszönet az üllői Sirályoknak A 72 éves özvegy Bruckner 'Arpádné Üllőn, a Vöröshadse­reg útja 81. szám alatt lakik. Szokatlan kéréssel toppant be hozzánk a szerkesztőségbe: ha lehet, tegyük be a Sirály őr­söt az újságba, szeretné nekik ezúton megköszönni, amit tet­tek. És, kérdezte kedvesen Bruckner néni: mennyit fi­zessen érte? Örömmel teljesítettük kéré­sét, természetesen ingyen, hi­szen amit Bruckner néni el­mondott a Sirályokról, az nem közönséges hirdetés. Az tör­tént, hogy az idős, egyedülálló néni 22 mázsa szenet vásárolt. Amikor hozzákezdett a behor- dáshoz, érezte, reménytelen vállalkozásba kezdett, nem lesz ereje behordani a számá­ra hatalmasnak tűnő szénku­pacot. Kevéske nyugdíjára gondolt, meg arra, milyen ne­héz napszámost találni. Aztán eszébe jutott: hallotta a rádió­ban többször, az úttörők hány idős embernek segítettek, hát­ha neki is... Eltipegett az Öcsai úti isko­la elé, ahol állt egy csapat fiú. Kérdezte tőlük, ki a csapatve­zetőjük, hol találhatja meg őt. A fiúk érdeklődtek: miért tet­szik keresni, és ő elmondta. — Ne is tessék már tovább­menni, mi vagyunk a Sirály őrs, holnap reggel ott leszünk a néninél, behordjuk a szenet. Másnap reggel esett az eső, de a Sirályok pontosak voltak, és a nyolc hetedikes fiú mun­kához látott, s a szénkupac rövidesen eltűnt az utcáról. Még volt egy kis idejük, hát felásták azon nyomban Bruck­ner néni kertjét is. — Akartam nekik pénzt ad­ni, de nem fogadták el, még cukorkáért sem engedtek el­menni a boltba, pedig akartam nekik hozni. Azt mondták, jön­nek bármikor, ha kell segít­ség, csak szóljak nekik, a Si­rályoknak. Nem, a nevüket nem tudom. Nyolcán voltak, fiúk, hetedikesek, nagyon ara­nyosak, hát ezért jöttem át Üllőről Monorra a szerkesztő­ségbe, hogy így még egyszer megköszönjem nekik, amit ér­tem tettek. (fogarasi) ron, és ott több jugoszláv cukorka- és csokoládé­gyárral folytatott tárgya­lásokat. Furcsán hangzik, de igaz: szá­raztésztaügyben is a külföl­diekkel kellett tárgyalni. Szá­raztésztából hiány volt az üz­letekben az elmúlt hónapok­ban, a belföldi gyárak nem győzik a gyártást. Megegyezés született a szabadkai Fiderin- ka céggel, s egy nagyobb szál­lítmány várhatóan két-három napon belül megérkezik Mo­norra. Közeledik a nyár, s ezzel közelednek a sörellátási gon­dok. A monori FÜSZÉRT kap­csolatban áll két cseh és egy jugoszláv céggel, ezek közvet­lenül a monori járásba szál­lítják az elkövetkező hetekben, hónapokban az üveges sört. Mint az osztályvezető elmon­dotta, a boltokon kívül termé­szetesen kisegítik a Róna Ven­déglátó Vállalatot is. Régóta nem volt annyi dé­ligyümölcs, mint az idén. Jellemző, hogy az első ne­gyedévben a FÜSZÉRT- hez tartozó területen két­szer annyi narancs fo­gyott el, mint a tavalyi el­ső negyedévben. Kezdik a vásárlók megkedvel­ni a kubai narancsot is. S egy utolsó hír a FÜ- SZÉRT-től: június 3-án egész napos árubemutatót rendeznek Monoron. Gér József Élüzem — másodszor A vecsési VIZÉP az élüzem címet első ízben 1968-as ered­ményei alapján nyerte el, s most az idén másodízben tava­lyi munkájáért. Az ünnepélyes oklevélátadásra a közelmúlt­ban került sor Vecsésen. Eb­ből az alkalomból kapta meg Viola Ágoston gyáregységve­zető a kiválódolgozó-oklevelet és -jelvényt, Varga Sándor üzemvezető pedig a Vízgazdál­kodás kiváló dolgozója lett. Ez utóbbi elismerést a VIZÉP dolgozói közül ez ideig egyedül Varga Sándor nyerte el. Tóth Ambrus felvétele VB-ÜLÉS lesz ma délelőtt 9 órakor Úri­ban, ahol beszámolnak a óvo­da munkájáról és a nevelés helyzetéről. ÜGYELETES ORVOS Monoron, Gombán és Bá­nyán: dr. Pénzes János (Mo- nor, egészségház), Monori-er- dőn, Nyáregyházán, Csévha- raszton és Vasadon: dr. Csa- nálosi József (vasadi rendelő­jében), Pilisen: dr. Czinder Bálint, Üllőn: dr. Balázs Jó­zsef, Vecsésen: dr. Nagy La­jos tart ügyeletet vasárnap. — Ügyeletes gyógyszertár Mono­ron a főtéri, Vecsésen a János utcai. TOTÓTIPPEK PIACON MAI MŰSOR MOZIK Gomba: Elő holttest. Gyömrő: Estély habfürdővel. Maglód: Me­zítláb a parkban. Mende: Barack- tolvaj. Monor: My fair Lady I—II. Nyáregyháza: Szeressétek Odor Emíliát. Péteri: Imposztorok. Pi­lis: A hekus és azok a hölgyek. Tápiósáp: Elza a vadon szülötte. Tápiósüly: Bűbájosok. Űri: így jöttem. Üllő: Maigret felügyelő csapdája. Vasad: Tanár úrnak szeretettéi. Vecsés: A csendőr nő­sül. Szerda, piacnap Monoron. Bontják a mázsaházat, a téren óriási a sár. A tócsákat kerül­getni lehetetlen, a tömeg ide- oda sodorja az embert, ott állok meg, ahol nem is akarok. Zaj. — Mennyi az alma? — Kettő ötven! (Ez a leg­olcsóbb ár, van háromért, ötért, nyolcért is. Tapasztalat: a hatforintos jonatán a leg­jobb. Az árus kettétöri, bélül is ép, harsogóan fehér.) Palán­ták hosszú sor ládában. A ko­rai paradicsom 60, a paprika 30 fillér. Olcsó. öregember a sor közepén: biztostű, biztostűt vegyenek! Így mondja: biztostű. Arrébb sodorják portékájával együtt Az első út végén, a járdán faragott fa-vályúk. — Vályú, fakanál, veréb, madár, ihaj eladó! (Hiába, a mondókát fűszerezni kell, hát­ha kelendőbb lesz az áru.) Kecskelábú asztalon farme­rok. — Ronda. — De ha kopta'tnád egy kicsit, lenne valami formá­ja. Száznegyvenet megér... — Két srác tanakodik, aztán le- gyintve arrébb áll. Pesten „frankóbbat” is találnak, hiá­ba, no, ez mégsem az igazi. A sátorrúdon színes nylon- kendőket lenget a szél, két orkánanorák között piros ró­zsás fejrevalók. — Maris, ennek lement az ára, huszonnyolc forintért adják! Veszünk? És vesznék, egy barna apró virágosat, meg egy zöldet. Huszonnyolc forintért. A ponyván rendbeszedett, régi cipők, papucsok, a kutyának sem kellenek. Viszont a cipők mellett kopott fedelű köny­vek: Erdős Renée-töl Tamási Áronig. — Hölgyem, ezeket könyves­boltban nem kapja meg! Harminc forint! Mármint Erdős Renée Pándi György élete című könyve. — Kiárusítja a saját könyv­tárát? — kérdezem a folyton mozgó fiatalembert. — Dehogy! Veszem én eze­ket! Ha önnek van otthon, hozza el bátran, nagy tételt is felvásárolok! Egy hölgy „leadja” a ren­delést, szombaton jön Vizvan Mariska szakácskönyvéért. Továbbsodornak. Mütyürök, szíves nyaklán­cok, óriás napszemüveg. Egy asztalon gyönyörű, sárga-vörös tulipánok, nyolcvan fillérért. Élnek, lélegeznek, csukott szirmaik apró harangok, és mégis... — Tessék mondani, ez a lila mennyibe kerül? A kislány megveszi a mű­cserépbe ágyazott, műlila mű­orgonát. Csipogás, valahonnan a bokám felől, csaknem rálép­tem a fonott, füles kosárra. — A kislibák párja hatvan forint! A múlt héten még nyolcva­nért adták. A tojást sem kell hangos szóval kínálgatni, bár a múlt heti nyolcvan fillérről fel­szaladt az ára egy húszra. — Nefelejcs, hortenzia! Hatalmas fehérfejű horten­ziák, alig van már belőle, itt kertrendezés időszaka, viszik mint a cukrot. — Üdvözlőim a családot: — Kössz, átadom! Ismerősök találkoznak, el­sodródnak egymástól, valaki az orrom elé nyom egy kerék­párnyerget: eladó! — és buz­galmában majd kiüti könyö­kével egy kosaras néni szemét. Az autóbuszok öntik maguk­ból a tömeget, lányostól zsír­foltos papírok szanaszét. Szer­da van, piacnap Monoron. De bontják már a mázsaházat, a színes forgatag hamarosan ta­lán elkerül a város központjá­ból. A zsibvásár helyén el­árusító pavilonok veszik át csendesebb uralmukat. (koblencz) Hétfőtől szerdáig Monoron játsszák az Angyal vérbosszúja című magyarul beszélő színes angol filmet, főszerepben Roger Moore-rah Képünk a filmből mutat be egy részletet. Tippel Antal János, a járá­si labdarúgó szövetség elnö­ke. \ NB II. Keleti csoport Vecsési VIZÉP—KISTEXT. Mivel az „igazi” totóban is szerepel a mérkőzés, ajánlha­tom a totózóknak a döntet­lent. Bár mindkét csapat győzhet. Tipp: X. Megyei bajnokság IL csoport Bem SE—Maglód. Szerin­tem a listavezető ceglédiek esélyesebbek. Tipp: 1. Területi bajnokság H. csoport Malinovszkij SE—Gyömrő. Gyömrőtől már a döntetlen is szép eredmény lenne, a ha­zaiak győzelmét jósolom. Tipp: 1) IV. csoport Pilis—Ceglédi MEDOSZ. A forduló rangadója. A pilisi fiatalok már eddig is sok meglepetést szereztek, ezúttal mégis a tapasztaltabb játéko­sokkal rendelkező ceglédieket tartom esélyesebbnek. Bár ne lenne igazam... Tipp: X, 2. Abony—Monor. A két gyen­gélkedő csapat mérkőzésén a hazai pálya előnye döntő le­het. Tipp: 1. Albertirsa—Üllő. A rapszo­dikusan szereplő üllőiek alig­ha okoznak meglepetést. Tipp: 1. Péteri—Ceglédbercel. A pé- teri pálya betiltása miatt a mérkőzést Monoron rendezik meg vasárnap délután fél öt­kor. A ceglédberceliek az esé­lyesebbek. Tipp: 2. Járási bajnokság I. csoport Mende—Űri. Az első és utolsó helyezett mérkőzésén aligha lehet vitás a mendeiek győzelme. Tipp: 1. Tápiósáp—Maglód II. A ha­zai pálya előnye eldöntheti a mérkőzést a sápiak javára. Tipp: 1KX. n. csoport Monori-erdő—Csévharaszt. Nem lehet vitás a monori- erdeiek győzelme. Tipp: 1. Monor II—Vasad. A vasadi- ak aligha okoznak meglepe­tést. Tipp: 1. Nyáregyháza—Gomba. Dön­tetlenhez közel álló eredmény várható. Tipp: 1, X. (g. j.) Elő a palatáblát? Ev vége felé járunk. Na per­sze, nem a naptári év vége fe­lé, csupán az iskolaév fejező­dik be rövid egy hónap múl­va. Az iskolai munka, a tanu­lás azonban ugyanúgy folyik — ha nem jobban! —, mint a tanév elején vagy két-három hónappal ezelőtt. Erre azon­ban — úgy látszik — nem gon­doltak a vecsési üzletvezetők, ugyanis jó néhány hete nem lehet a községben iskolai munkafüzeteket kapni. Sem számtanfüzetet, sem vonalas füzetet. Lehetne azt mondani: örül ennek a diák! Hát nem örül, írnia, tanulnia csakúgy kell, mint előbb, a tanárok megkövetelik a rendszeres munkát. S.O.S. jelzésünket, reméljük, az illetékesek meghallják, és nagyon gyorsan intézkednek. Még nem késő! (pesti) J ónál elmúlt éjfél, didergetően hideg volt a szél. Csak néha kopogtak bele sietős léptek a csendbe. Vak volt az éjszaka, végig az úton egyetlen lámpa sem égett. A lány és a fiú némán baktattak, a lány végig akart menni a járda magasabb kőszegélyén, de sehogysem sikerült, folyton elvétette a lépést, aztán visszalépett a fiú mellé. — Hány lépés lehet, amíg a sarki lám­páig érünk? — Háromszáz...? — Becsukom a szemem. Vezess odáig. A fiú nevetett: — Mi lenne, ha én meg addig egylábon ug­rálnék? A szél erősödött, csapkodta a lány haját, összebújtak. A sarkon, ahol a lámpa égett, csoport állt. Srácok, röhögő félkaréjban, az oszlopnak támaszkodó részeg körül. — Psszt! — tette szája elé ujját a lány. — Ne menjünk egészen odáig, itt álljunk meg, hallgassuk őket. — Mi van hapsikám? Nem tudsz tovább­menni? — Tudok én... — nyögte a támaszkodó — tudok én, de minek mennék? — Hány éves vagy? Harminc? Akkor te már nős vagy, és elzavart az asszony, mi? A srácok anorákban, húszévesen, röhögve. A részeg egy szál zakóban. Talán lila volt az arca a hidegtől. És talán nem is volt na­gyon részeg... — Na, nem gyónsz nekünk, apafej? Hát hogy is van az asszonnyal a dolog? — Hagyjátok ki a játékból, hagyjátok ki a játékból! — csuklotta a zakós, kettőt előrelé­pett, aztán visszatántorgott az oszlophoz. — Taknyosok, mit tudjátok ti, mi az, ha egy­szer az ember észreveszi... Ha észreveszi, Éjszakai történet >yVVV\A/A/VVWWW\rV\xv/\^\A^\A/VV\A»VVA/í' hogy otthon már ... Legyintett, aztán csúsz­ni kezdett lefelé, és hörgésszerű, fojtott han­gok buktak fel a torkán. — Srácok, ez bőg! Pap Jancsi legyek, ha ez nem bőg! jr? s röhögött a társaság, a bőrsapkás a tér­í-j dét csapkodta. — Kirúgtak, hapsikám? Te meg majd al­szol a híd alatt, ott a vasútnál! Az egy jó hely, mit akarsz? Amíg az asszony otthon hetyeg a krapekjával, az újjal... — Menjünk innen — mondta a lány. — Menjünk innen ... — Most már végighallgatjuk. Bírom ezt a cécót. A részeg összeszedte magát, elöreugrott, a bőrsapkás arcába vágott. — Te állat, te állat! — zihálta, ismételte a szavakat. Ketten fogtál: meg, nem ellen­kezett. Harsogott a cipője sarka a köveken, a srácok a liget szélső bokrai közé húzták. — Na, itt szunyálhatsz reggelig — mondta a bőrsapkás, aztán a többiek felé fordult. — Jó móka, mi? } nyerítve vonulnak el. Húsz percig tart­hatott mindez, a lány és a fiú tovább­mentek. A bokorból nyöszörgés hallatszott. — Menj innen — mondta a lány, és kihúz­ta kezét a fiúéból — hiszen nem is ismer­lek ... (koblencz) JV’ t i

Next

/
Thumbnails
Contents