Pest Megyi Hírlap, 1970. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-09 / 107. szám

8 "“^Míriap 1970. MÁJUS 9., SZOMBAT A kisember nyolc órája A szülésznő Egy percre leül az üvegaj­3IEGÉRKEZETT AZ ELSŐ NÖVÉNYVÉDŐ HELIKOP TÉR A BUDAÖRSI REPÜLŐTÉRRE. Veszélyben a fogoly- és fácántojások Nagyobb feladat vár a fészekmentőkre tó előtt a fehér padra. Az éj­szakai fényben a folyosó zöld műanyagpadlója keskeny pa­taknak látszik. A Rákóczi út sosem csitúló zaja kívülma- rad, megtörik a vén Rókus őrző, vastag falain. Fejét a zománctáblának hajtja, kifűzi magasszárú ci­pőjét és elgondolkozva nézi a harisnyán áttűnő ereket. Szi­szegve masszírozza. Eszébe jut, amit sok-sok évvel ez­előtt egy idős társnője mon­dott: — Bizony lányom, a bábaok­levél mellé mindjárt pótlábat is adhatna nekünk az úristen. Évek óta tervezi, egyszer meg­számolja, hányat lép a nyolc óra alatt, hányszor futja vé­gig a folyosót. — Ki lehetne számítani a kilométereket — tűnődik. Saccol, összead, s már éppen csukódna a szeme, amikor kék fény szikrázik fel a jelzőtáblán... — Igen, megyek — mondja, mintha valaki hallaná. Meg­köti a kendőt, sóhajt, s indul a kórterembe. — Madámka, jöjjön — sut­togja egy riadt hang. — Azt hiszem, itt az időm. Már na­gyon fáj... Néhány gyors kérdés, keze súlyosan tapintja a moccanó, útra készülő életet. — Ne féljen, van még időnk bőven. De azért bekísérem a szülőszobára. Feladja a papu­csot, pongyolát, szappant, tö­rülközőt vesz ki az éjjeli- szekrényből. Segít a mosdás­ban, majd benyitnak a zord tábla jelölte ajtón, a szülőszo­bába. — Anna, vedd át a kisma­mát a tizenkettesből, ötperces, jó fájásai vannak. Szólok az alorvos úrnak és hozóm a pa­pírjait. Harmadik gyereke lesz, már tegnapelőttre vártuk. — Meg kell szidni ezt a ba­bát, ha meglesz — biztatja mo­solyogva a sziszegő asszonyt. Kis lusta máris. Megnézi az órát a folyosón. Még egy óra a hajnali ébresz­tésig. Benéz a kórtermekbe. Három szobában húsz asszony. Egészen fiatalok és korosab­bak. Van, aki az első, és van, aki a hatodik gyerekét várja. Akad, aki tanyáról jött, és van, akit villából, Opellel ho­zott be férje, a. másik maga jött, kopott szatyorral. Annyi­szor megfigyelte már, hogy a megpróbáltatás, az anyai gond és öröm milyen szorosan ösz- szefűz. S hogy pattan mindez, amikor indulnak, haza! Mor­bid gondolata támad arról, hogyha kicsit mindenki be fe­küdne ide, talán jobbak len­nének egymáshoz az embe­rek ... Megitatja teával az operált farmosi asszonyt. Megáll az! este császármetszett érdi nő I ágya mellett. A másik terem­ben a diabetes asszonyt vizs­gálja a kék lámpafénynél. Lassan pihegett, nem sejtette, hogy kisbabájáért a folyosó túlsó végén most vívják a a nagy harcot. Oxigéribelégzés- sel próbálják visszatartani a túlsó parttól. — Megnézem, hogy van — gondolja, s már­is indul a csecsemőszoba felé. Vékony hangon csak a most születtek sírnak, az „öregek” már megszokták; ilyenkor aludni kell. Felköti a maszkot, kopogtat. Nézi a szuszogó cso­magokat, a csúcsos kis fejeket. Keresi betegei babáit. Hiszen ötkor, amikor az anyák ki­nyitják a szemüket, első kér­désük: — madám, látta a ki­csit? Nem történt vele semmi az éjjel? A terem túlsó felén két orvos és a csecsemős- nővér hangtalanul állnak. A diabetes baba arca már nem piros, már nem szívja szom­jasan a levegőt. Negyediknek csatlakozik a néma csoport­hoz. Bármennyiszer találkozik vele mindig lelke mélyéig meg­rázza a halál. Óvatos léptek, csapódik a lengőajtó. Fáradt mozdulattal teszi le a feketéscsészét, — Á mentők — mondja Klára műtősnő. Nyitja előttük az ajtó két szárnyát. A hord­ágyon halkan nyög, fejét for­gatja a szülő nő. Riadt férj, sírós öregmama a kíséret. Du- nabogdányból jöttek, vágtáz­va. — Placenta praevia — írja a mentőorvos az átadókönyv­be. A műtőben egymás után felfénylenek a lámpák, a két orvos bemosakszik, az altató doktornő gépét vizsgálja. Klára sorra nyitogatja a fém­sterilizátorokat. Ó pedig sza­lad, hol is van üres ágy? Pár­nát húz, harántlepedőt fe­szít. Hajlong, emel, már nem is érzi izmaiban az este ki­lenctől tartó szakadatlan te­vékenységet. Hiszen átvette az osztályt, injekciózott, gyógyszert adott, altatót és fájdalomcsillapítót. Kezelt, ide még egy pohár vizet, oda még egy ágytálat. Szellőzte­tett, ágyazott, beszélt, vigasz­talt, fürdőszobába kísért. Át­gondolta az írásban megha­gyott utasításokat, futott, ahol szükség volt rá. Néhány jó szó a folyosón magukbaroskadó aggódó hoz­zátartozóknak, aztán benyit a műtőbe. Mindig elcsodálko­zik, a jól ismert arcokat hogy elváltoztatja a maszk, a beöl­tözés. Csend, csak a gép ser- ceg, szavak alig hangzanak, összeszokott, hihetetlen pre­cíz, kimért mozdulatokkal fo­lyik a műtét. Folyondárinda1 ként fűződnek egybe a moz­dulatok. Aztán egy feszült, utolsó pillanat. Az operatőr ereje teljes bedobásával, iz­zadó homlokkal bontja, emeli ki a kis testet. A madám két kitárt karja közt tartott ste­ril kendőbe teszi. Ezerszer át­élt, mégis mindig új pillanat: egy emberrel több lett a föl­dön. — Menj, élj boldogan — szól utána az altató doktornő. Fiatal szőkeségét fehér ál­arc takarja. A három szó szép lepkeként reppen a felsíró gyermek felé. öt óra. Vizet csorgat, szek­rényt nyitogat, hangos jó- reggelttel riasztja az éjsza­kai álmot Kezel, kiosztja a fájdalomcsillapítókat, az anti­biotikumokat. Kórlapokat néz, hőmérőz. Hat óra múlt. Han­gos a folyosó, tolókocsin jön­nek az ifjú polgárok. Dühödt sírással követelik a reggelit. Aztán csenct, jóízű szuszogás. Ül az asztalnál, az átadó­könyv rovataiba írja az éjjel tapasztaltakat. Az ablakok négyszögei lassan világosod­nak. Kinn még az éjszaka hidege fogadja. Nylonszatyor a kezében, indul a csemege­boltba. Otthon a kapuban még ép­pen találkozik a kisfiával... Komáromi Magda ÍJ.. Két hónap múlva nyílik meg a börtön kapuja Kocsis előtt, és lehet, hogy nem fo­gott rajta a büntetés s az al­koholtól sem undorodik... A gyerek egyszer már látott nagy tüzet, nincs szüksége rá, hogy a vérrel is megismerked­jen.” Ezekkel a mondatokkal fe­jeztem be azt a riportot, ame­lyet Kocsis Istvánról és csa­ládjáról írtam, alig két hónap­ja. Törteién ugyanis azt be­szélték. véres tavaszra várnak, mert Kocsis bizonyára késsel követeli vissza elpártolt élet­társát régi cimborájától, Vaí- kó Páltól. A gyereket féltettem ak­kor is, most is. Kocsis másfél hete kiszaba­dult. Igaz, nem mentek ölre Icáért, a gyermek anyjáért. Ica ugyanis mikor előző élet­társa érkezéséről tudomást szerzett, visszaköltözött hozzá a gyerekkel együtt. De egy hét sem telt el, s ismét Valkó ta­nyáján hajtotta álomra fejét. Mint mondja, most már végle­gesen itt gyökeresedik meg. Ez az ő dolga. Senki nem szól­hat bele. Az viszont már nem­csak erre a három emberre tartozik, hogy mi lesz a 4 éves, értelmes kisfiúval. Ö még fogékony mindenre: szépre és jóra, csúfra és go­Narancs változatlanul- minden mennyiségben Tavaly ilyenkor már a déli- gyümölcs-készleteknek csak a maradványa került a boltok­ba, most — az ugyancsak bő­ségesen kitartó alma mellett — bőséges az ellátás narancs­ból is. A tavaszt minden eddiginél kedvezőbb készlettel kezdte a Délker Vállalat, amely a ha­zai gyümölcsök előrelátható késése miatt erőfeszítéseket tesz a déligyümölcs-szezon meghosszabbítására. Citromot továbbra is az igények sze­rint hoznak forgalomba, s bő­ven lesz narancs május végé­ig, június elejéig. Kubából és Egyiptomból várnak még 800 —900 tonnányi friss narancs­szállítmányt. Növényvédő gabonakombájnok Egy új magyar szabadalom lehetővé teszi, hogy a gabona- kombájnokat tavasszal nö­vényvédelmi munkákra hasz­nálják fel. A találmány lénye­ge olyan berendezés, amely gabonakombájnra szerelve permetezésre és gyomirtásra alkalmas. Teljesítménye 250— 300 százalékkal nagyobb, mint a traktorvontatású permetező- gépeké. 2000 literes tartályból percenként 75 liter növényvé­dő szert tud kiszórni 20 méter szélességben, miközben a kom­bájn segítségével óránként négy és fél kilométert halad előre. A gyártásra az Aszódi Vegyesipari Ktsz vállalkozott. Április 27-től május 30-ig a megyében valamennyi MÉII- telepen vasgyűjtő hónapot tar­tanak. A nagykátai MÉH-te- lepre mindennap — különö­sen a délutáni órákban — egymás után érkeznek az ál­talános iskolások a kis kézi­kocsival. Szívesen fáradoznak a gyerekek, hiszen megéri: minden 10 kilogramm vas után sorsjegyet kapnak, s a sorsoláson értékes tárgyak ta­lálnak gazdára. Eddig a legszorgalmasabbak a nagykátai Vásár téri általá­nos iskola úttörői voltak: 10 nap alátt 120 mázsa vasat és noszra egyaránt. Nem szabad, hogy az utóbbi megismerése közben nyíljon ki értelme. De mi is zajlott le a törteli ta­nyán? Kocsis, amikor elhagyta a börtönt, hazasietett. Zárva ta­lálta házikóját. Kihez mehe­tett máshoz, mint régi ivócim­borájához, Valkó Pálhoz. „Riz- linget” itt bizony nem szíve­sen fogadták. Hazaballagott hát, de hamarosan az asszony is ott volt a gyerekkel. Kibé­kültek. Hogy miért? Ahogy Rizling mondja: — Mit is csinálhatott volna nélkülem? Nem tudta, hová kapjon, hát a Palihoz ment. Egy hét múlva azonban, amikorra Kocsis István mun­kát kerített magának, az asz- szony újra otthagyta. — Pedig higgye el, egy han­gos szó nem volt közöttünk. Habár a sajátomat tettem tönkre annak idején, saját ágyamat gyújtottam fel, még egyszer meg nem csinálnám. Előbb találkoznék a Diesel­mozdonnyal, mintsem még egyszer átlépjem a börtön ka­puját. Nem azért, mintha ott rossz lett volna, de azért még­is más itt kívül a világ. — Mit csinál most? — Elvállaltam 30 ezer vá­lyog vetését. Ezrenként százat fizetnek. Nézze meg a kezem, hogy néz ki. Ebből is láthat­ja, hogy dolgozom. Csak tud­Hozzávetőleges becslések szerint, az utóbbi hetekben 30—35 ezer fácán- és fogoly­tojást raktak a vadszárnya­sok Pest megyében olyan te­rületekre, ahol az idei első kaszálás veszélyezteti a fész­keket. Mátyás Ferenc, a MAVOSZ megyei titkára kérte lapunkat, tolmácsoljuk a vadásztársasá­gok felhívását: segítsék elő a mezőgazdasági üzemek is a fészekmentést. Igaz ugyan, hogy törvény írja elő: a ka­szálás előtt 8 nappal be kell 60 kiló alumíniumot hordtak a telepre. Á második helyen a tápióbicskei általános isko­lások állnak, akik 115 mázsa vasat és 40 kilogramm alumí­niumot gyűjtöttek. Április végétől ez ideig ösz- szesen 40 ezer forint értékű vashulladékot szállítottak a nagykátai MÉH-telepre. A kiváló áruk fóruma — | mint ismeretes — néhány he­te visszavonta a megkülönböz- j nám, miért ment vissza. Azt hittem, ezzel a nyolc hónappal mindent levezekeltem... Kocsis Istvánnak megnyúlt az arca, amikor élettársa ke­rült szóba. S valahogy az az érzésem, nemcsak beszélt, amikor találkoztunk. Komolyan gondolta azo­kat, amiket mondott. — Éppen most vittem át a gyereknek a kis biciklit — mutat a Valkó-tanya felé. Csak tudnám, hogy jó helyen van. Ez az egy pont, ahol talál­kozott kettőnk gondolata. Én is azt szeretném tudni, hogy jó helyen van a kisfiú. Jelen pillanatban azonban egyik szülő sem alkalmas még arra, hogy nevelje. Ica hányatott élete miatt, Kocsis pedig azért, mert még nem bizonyította: ember is tud lenni, ha akar. Az egyedüli megoldás az lenne, ha a kisfiú olyan közösségbe kerülhetne, ahol biztosított fejlődése. A szülői szeretet inkább hiá­nyozzék, mintsem úgy nyilvá- noljon meg, ahogy ezen a két törteli tanyán. S ha Kocsis bizonyít — vagy akár Ica —, vegyék ismét magukhoz a gyereket. De egy fejlődő em­berke sorsát nem lehet a vé­letlenre bízni. M. Kovács Attila jelenteni a takarmánybetaka­rítás megkezdését. Mégis, a mező- és vadgazdaságok sző­re« együttműködésére van szükség, hogy az állományt pótló tojásokat maradéktala­nul meg tudják menteni. Nem­csak a vadászok, a népgazda­ság, hanem a termelőszövet­kezetek és más mezőgazdasági üzemek érdeke is megköveteli a fokozott óvatosságot. Közis­mert ugyanis, hogy a biológiai növényvédelemben milyen fontos szerepet töltenek be a rovarokat, gyommagvakat pusztító fácánok és foglyok. A vadászok már mindenütt felké­szültek a ma kezdődő, és va­sárnap is tartó nagyszabású fészekmentő akcióra. Százfős csapatokban fésülik át a lu- eematáblákat, szedik össze a fészkek tartalmát, hogy aztán eljuttassák a mesterséges kel­tetőknek a tojásokat. — Gombatermesztés! tár­sulást alakított öt, különböző megyében levő mezőgazdasá­gi nagyüzemmel közösen a kiskunlacházi Petőfi Terme­lőszövetkezet. tető minősítő jel használatát az Elzett Kotyogó típusú ká­véfőzőjétől. A határozat után a Fémle­mezipari Művek képviselői kérték annak közlését, hogy a minősítő címkével ellátott, ki­fogás alá eső kávéfőzőket ha­ladéktalanul kijavítják, a mű­vek vezetői egyébként intéz­kedéseket tettek, hogy a gyárt­mány a kiváló minősítést visszaszerezhesse. Gondoskod­tak a kifogásolt megmunkálási és szerelési hibák megszünte­téséről, sőt műszaki változta­tással tovább korszerűsítik a kedvelt típusú kávéfőzőt. A kijavított, módosított tennék mintapéldányait vizsgálatra elküldték a Kereskedelmi Mi­nőségellenőrző Intézethez. A KERMI vezetője az MTI munkatársának elmondotta, hogy a mintapéldányok ellen­őrzés alatt állnak. Amennyi­ben az intézet a hiányosságok kijavításáról megbizonyoso­dik és a Kotyogót ugyanolyan kiváló minőségűnek találja, mint korábban, nincs akadá­lya annak, hogy a fórum meg­különböztető jele ismét ráke­rüljön a kávéfőzőre. Ehhez azonban az új gyártásból szár­mazó kávéfőzőket később a kereskedelmi forgalomban, az üzletekben is ellenőrzik, s csak a megfelelő tapasztala­tok után tesznek' javaslatot a fórumnak a határozat megvál­toztatására. Miután a fórum fennállása alatt ilyen eset még nem for­dult elő — a Pax golyóstoll­betéttől megvonták ugyan a jel használatát, de gyártója nem kérte visszaadását — va­lószínű, hogy a KERMI véle­ménye alapján külön dönt majd az illetékes, zsűri. FELVESZÜNK > budapesti, illetve 30 bm-es körzetből naponta bejárni tudó 14-10 éves fiúkat víz-gázszerelő, villanyszerelő szakmunkástanulónak j; ■ A jelentkezőknek napi egyszeri étkezést (ebédet), munkaruhát és szerszámot adunk. Felveszünk továbbá vidéki fiatalokat \ kőműves, ács-állványozó és épületasztalos szakmunkástanulónak \ A vidéki fiatalok részére bentlakás | és teljes ellátás. j Munkaruhát adunk. 3 A TANULÓIDŐ: 3 ÉV. » KÖVETELMÉNY: 8 általános iskolai végzettség. A jelentkező vidéki fiatalok az általános iskola által kiállított továbbtanulási jelentkezési lapon postafordultával, a budapesti és környékbeli fiatalok személyesen a t 23 sz. Építőipari Vállalat Munkaügyi osztályán jelentkezzenek. (Bp. V., Rosenberg házaspár u. 16. IV. em.) A MÁSODIK ÉNEK A KISFIÚÉRT Szülői szeretet - de milyen ? NAGYKÁTA A Vásár tériek vezetnek a „MÉH-vásáron“ A Kotyogó nem Pax? I i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents