Pest Megyi Hírlap, 1970. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-01 / 101. szám

8

PEST

hegyei

hírlap

1970. MÁJUS 1.. PUNTUK

SASDI SÁNDOR:

Dupla rekamir

VÁCI MIHÁLY:

y^'SSSS.'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS<

FODOR JÓZSEF:

Májusi dal

Virágzó május enyhe zöldjei,

Most kezd a szép hérics tündökleni,

Szép hérics int, meghal a hóvirág,

Szép ünnepükre fénylenek a fák.

S fátylakkal, pírral hab-pihés begyen, Asszonyok húznak völgyön és hegyen,

Szellő hordja száz édes énekét,

Mézzel vegyítve május kék legét.

Oh, víg zsongás, hang, merre indulok,

S már telt szívem zajlásain fúlok;

Oh, dal, fogj, hogy lágy hőmben nem hülök, S emlékezés, min forrok s enyhülök.

Oh, ömlő lét, és rámáradt világ,

Serkenjetek csak, bokrok, büszke fák,

Szellő, dal, lomb, mely andalít, susog,

Es májusok, ti, régi májusok!

Fény, ifjúság, s múlt, messze rettenet, Poklok, bajok, s hős, szüntelen menet, Bilincscsörgés, átok s víg harsonák:

S győz május, mert nem áll meg a világ.

Az élet, a szép, a nagy, szertelen,

Oh, májusom, tűz, dal, harc, szerelem, Rendedben izzón, míg bírja, e láb —

S ki majd utánam jön: tovább, tovább!

VÍZPARTON

(MTI foto.) *

Május

(Mohácsi Regős Ferenc rajza)

Széles szeleket az cg tereget; kibomlik a fény lobogója.

Tapsos levelek csapnak tenyeret, fellép a Nap a magas dobogóra.

Láng jegenyék friss lelke ég,

kifeszítik az égre az út-szált és sorakozva mennek a dombra, s kivágják az égre a harsona hurrát.

Himnuszokat énekelők, mennek a felkelt tájak előtt, madarat csalogat zokogásuk; ;í*>

viharban vezérek; a szelekbe tévedt bokrok bodorodnak utánuk.

Szítja az álnok szél bennük az álmot; üvölteni, fájni, a fényre kiválni,

— s gyökerüknél fájnak az árkok.

Gyönyörű, göngyölü fátylakban az akácok, az áldott arák, mennek a mennynek elérni a fényre kitárt kapuját.

Fésülve a füzek, az aranyhajú szüzek; rajtuk a rügyek arany könnye patak; hegedülik

a fejfákra kottázott dallamokat.

Parti angyalraj: . égtűzű hajjal

tettenérve remegnek a nyírfák; térdeik közt

'feszített ki a szél sikolyos hintát.

A büszke ekék tekintete ég,

s a gazok gyökerét szaggatva vonulnak.

Utánuk örök sorban a zömök

barázdák egymás vállára borulnak.

Esküre ujjak; a fényre kinyúlnak, fogadalmakat súgnak a hű búzaszálak; s a tavasz írt jelszavait

egekre terítve a vadludak szállnak.

DEMENY OTTO:

!

Egy fölvonuló veteránhoz

Emlékszel még a szétszórt orgonákra, zászlók törött botjára és az nimos fáradtságra, mely ott égett szivedben a szétugrasztott tüntetés után?

Emlékszel-e az óbudai dombok fűszőnyegére, hűs bokrok tövére, ahol vágyódva beszéltél a rendről, melyről, hogy eljő, volt hinni erőd.

Minden kínra és megaláztatásra emlékszel-e? Most, hogy e pompás május úgy vesz körül örömmel, fénnyel és javaival, hogy elsimul a múlt

minden redője fáradt arcodon.

Lépkedsz a vígan sodródó tömegben, s szemedben ifjak szenvedélye ég, mert nagyonis emlékszel még a harcra,

melyben gyötörtek, százszor megaláztak, szöges drótokkal körülkerítettek, s te mégis győztél s itt vonulsz velünk e lenyűgöző, boldog áradásban.

//////////////////zTW//////////////////////////////////////////////////////////////,)

felesége kezében: Járőrte-^

vékenység közben ellenséges ^ golyótól találva.;Attól ^ kezdve panaszolta a szívét, fél ^ év múlva elment a fia után. ^ Ül az asztal mellett, előtte | darab kolbász, péktől való ke- $ nyér, de hozzá sem nyúl az^ ételhez.

— A hideget tegye el vacso-^ rára, ebédre hoztam én most $ főzöttet...

Bakos Rozi kosárból az asz- ^ talra teszi a gőzölgő lábast: ^

— Kóstolja meg. ^

— Minek fogyasztod a ma-§ gadét, Rozika?

— Hiába vártam, hogy az. | akinek a kedvéért készítettem,^ benyissa az ajtómat.

Mintha mindig ebben a ház- ^ ban élt volna, úgy tudja min- ^ dennek a helyét. Tányért, evő- ^ eszközt készít, a merőkanalat a ^ lábas mellé teszi.

Az ember le nem veszi róla ^ a szemét, nézi, mintha életé-^ ben először látná. Halkan kér- ^ dezi: ^

— A fekete hajú traktoristát $ vártad?

— Olyat várnék, akinek So- ^ mogyban felesége, három gye- ^ reke van? Az ilyen gézengúzt hiába sugdos az én fülembe. §

Rozika arca nyaranta szép- ^ lős, ilyenkor, télen, kitisztul, és ^ fakó haja visszanyeri geszte- ^ nyebarna színét. Igaz, a nyakát ^ megvastagítja a kezdődő goly-fc va, a háta hajlott valamicskét, | mert aki korán kezdi a robo-§ tolást, azon idő előtt meglát-^ szik a nyomorgatása.

Kanalazza a gulyáslevest, ^ közben nézegeti a lányt, keres- ü géli a szavakat: ^

— Ha nem sértenélek... § vagyis ha nem akarsz, ne fe- ^ lelj... Nem akadt olyan, akit ^ párodként elfogadtál volna? S

— ... Akadt. Olyan, aki az- S zal kezdte, hogy anyámat jut- ^ tassam a megyei szociális ott- 5; honba, mert három darab ke- ^ nyérnél kevesebb a kettő.

— Nem egyeztél bele.

— Törvénytelenként nevelt ^

fel anyám úgy, hogy némely- ^ kor a falatot megvonta a szá- ^ jától. Ilyen anyát dobjak én félre? ^

— Megjön még az igazi.

— Negyven leszek húshagyó^ kedden ... Kire-mire várjak... ^ Húst is egyen, Ádám bátyám, ^ ne csak a gulyás krumpliját, S levét.

— Jobban ízlene, ha nem ^ egymagámban ennék.

Tányér, evőeszköz kerül az| 1 előbbihez közel. Mifélé-^ két gondol a férfi? Hol hosz- ^ szabhat, hol rövidebbet sóhajt. ^ Amikor a kezük összeér, a ^ lány arca megpirosodik.

— Rozika...

— Mondja, Ádám bátyám. S

— Te mondjad, Rozika.

— Ha mondanám, ha mer- ^ ném mondani... azzal kezde- ^ ném ... Hármasban is ülhet- ^ nénk az asztalnál... hacsak ^ maga is nem emlegetné a szó- ^ ciális otthont.

— Megverne érte az isten, ^ Rozika... Vagyis, ha a szava- ^ dat úgy érthetném, ahogyan ^ akarom.

A bajuszában néhány ősz ^ szál látszik, a hajában annál § több. Mintha a falat megakad- ^ na a torkán, köhécsel, elkezdi, ^ abból is köhécselés lesz, nagy ^ keservesen szóra fordítja:

— Lányom lehetnél... Ki- ^ nevethetsz, ha nem jól értet- ^ tem, amit mondtál; „vén bo-^ londnak” csúfolhatsz, nem fáj« annak, akinek ma különbet isi a fejéhez vágtak. Ha akarod, $ ennyiből érthetsz.

— Értek én, a ki nem mon- & dottból is.

— Nem bánod meg, lányom? i

— Ne „lányom”-ozzon en- § gém, Ádám bátyám... Vagyis ^ Ádám, egyen a rétesből... i Kétfélével töltöttem, a férfiak^ inkább a káposztásat szeretik. |

— Olyan a mákos, hogy kü-§ lönb már nem is lehetne.

Rozika megvárja, amíg azi ember végez az utolsó darab- i kával, akkor felkel, a kék nagy ^ fazékban vizet tesz fel a mo-^ sogatáshoz. t

Körülnéz a szobában:

— A kombinált szekrényem i elfér a két ablak között... Az ^ ágyakat — mert nekem dupla ^ rekamírom van — eladhatja. §

Forr a víz. Leakasztja a fal- § ról a mosogatódézsát. Dúdol. § Eleinte halkabban, aztán egy- ^ re hangosabban. Az ember rit- s musra ingatja a fejét. >

várhattunk? Ne a múltat hánytorgassuk, emberek, hanem azt, hogy hova fejlődtünk.

— Oda fejlődtünk — kezdi Bakos Rozika az állattenyésztési brigád vezetője —, oda fejlődtünk ... — ismétli akadozva, mert ha tíznél többen gyűlnek össze, már a torkában ver a szíve, és alig várja, hogy leülhessen. Csodálkozva merednek rá, amikor a jói bevált szőlőtelepítést, a harminchét holdas gyümölcsészetet emlegeti, továbbmenőleg rápirít a járási emberre, mert éppen ő volt az, aki tavaly, amikor Ádám bácsi tízéves elnökségét ünnepelték, nem győzte dicsérni azt, akinek érdeme a Dózsa Tsz felvirágoztatása.

Szokora arra gondol, ha hazamegy, az ablakon kivágja a televíziót, amivel tavaly megajándékozták, tűzbe dobja a gondosan megőrzött újságokat, amelyek a tízéves jubileumkor kinyomtatták a nevét, úgy emlegetve őt, mint a szocialista mezőgazdaság munkahadseregének egyik dicsőséges élharcosát.

A járási küldött láthat valamit az arcán, mert odahajol hozzá:

— A határozat ellen fellebbezhet a megyei tanács mezőgazdasági osztályához.

— Megnyugszom a nyugdíjazásban.

Mondani könnyű, hogy „megnyugszom”, de annál nehezebb megállni a Baliheli dűlőben telepített gyümölcsös szélén: Isten veled batul,

aranyparmen, jonatán ... Köszönöm, hogy megháláltátok a fáradozásomat, roskadozott ágatok a gyümölcstől... Nem mondhatjátok, hogy keveset törődtem veletek, fagyveszélykor éjszakákon átal füstöléssel mentettelek benneteket, nem mondhatjátok, hogy valamikor elkéstem a téli ágnyeséssel, a többszöri permetezéssel... Megöregedtem — így mondják, és jövőre már nem lesem a virágzástokat.

I

ndul hazafelé, a téli mezőben, és talán azt se bánná, ha sohase érne haza. Könnyű annak, akit a felesége vár, vigaszos szóval: „Ne törődj vele, Ádám, megleszünk valahogyan...” Könnyű annak, akire vígasztalban ránevet a fia: „Amíg engem lát, egy szálat se féljen ...” De mire ér haza az, akinek az egyetlenje odaveszett a Don-ka- nyarban? Remegett a levél a

i i közgyűlésre megtelt a I tanácsháza. Fiatal ember ; a járási vezető. Keresi a sza- j vakat, köntörfalaz, emlegeti ! Szokora Antal hatvanöt évét, : eredményes munkálkodását, a i megérdemelt pihenést, mert ; aki olyan korán elkezdte a : küzdelmes életet, annak meg- : jár a verejtékezés kamata: a ; nyugdíj. Szokora arcát ellepte ; a pirosság, gondolta, ha most : felállna, elakadna a szava, ta- í Ián a könny is kibuggyanna a i szemén. Helyette Kisgerecz, az ; állatgondozó ugrott fel helyé- : ről. Eleinte kevesen értették a : szavát, de egyre jobban neki- ■ bátorodott. Emlékeztette a tagságot, hogy Szokora elnöksége i alatt kezdett lábra állni a Dó- : zsa Tsz. Mert mit tett Szoko- ira? Sok gondját szaporította a i környék három, igen gyenge ; szövetkezetének a gondjával:

; négy kicsinyből megcsinálta a | virágzó nagyot. «

: Bagdi, a valamikori húszholdas, közbeszól:

— Nyögtük is jó darabig, mert hat forinttal visszament a munkaegység.

; A dac szólaltatja meg Szoko- I rát:

i — Ha a magunk erős gazda- : ságát összekevertem három i nagyon gyengével, mi mást

A XI.

t

Miskolcon I

*

*

A május 18-a és 23-a; között megrendezendő XI.! miskolci filmfesztiválon a! mozifilm kategóriában 50 ; rövidfilmet és 28 híradó- ! eseményt, a televíziós kate- : góriában pedig 21 tv-filmet | és 12 tv-híradó eseményt ; mutatnak majd be.

///////////////A

*

MGM-árverés

V

s

Az MGM, amerikai egykori ; legnagyobb filmgyára, a múlt ; évben 200 millió frankos pasz- S szív mérleggel zárt. A nehéz- S séget csak nagyarányú kiáru- : sítással lehet valamennyire ! megoldani. „A beporosodott i kacatnak el kell tűnnie” — je- ! lentette ki James T. Aubrey, > az MGM új elnöke, amikor elő- j szőr végigjárt a raktárépüle- ! tekben. Aubrey első lépésként! megállapodást kötött egy ár- 1 verési üzletházzal — hogy az $ — egy nyilvánosságra nem $ hozott összeg fejében — átve- $ szí az összes kellékeket, dísz- S leteket és kosztümöket, ötven í alkalmazott foglalkozik a tár- 5 gyak katalogizálásával, ame-) lyeket májustól kezdve három ! hónapig tartó árverések során § felkínálnak eladásra. 5