Pest Megyi Hírlap, 1970. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-07 / 105. szám

PEST MEGYEI H fal AP KÜLÖNKIADÁSA > CeeLBDI JÁRÁS E3 CEftÜ XIV. ÉVFOLYAM, 105. SZÁM 1970. MÁJUS 7., CSÜTÖRTÖK BIZTATÓ KEZDET Kórusok — reflektorfényben DÍSZHANGVERSENY A KULT JRHÁZBAN A félszabadulási évforduló és a Lenin-centenárium tisz­teletére rendezett jubileumi zenei események forró hangu­latú kórustalálkozóval zárultak vasárnap, a Kossuth Művelő­dési Központ színháztermé­ben. A város általános iskolai kórusainak díszhangversenyét Béres Károly zeneiskolai igaz­gató nyitotta meg, majd a ref­lektorok a Földváry, Táncsics és Várkonyi iskola tanulóiból egyesített króusra irányultak. Az egyenruhás úttörők ■ fegyelmezett kórusa mél- I tán aratott sikert, a kar- , éneklés sok szépségét vo­nultatták fel műsorukban. Az impozáns bevezető után másfél órán át szólt a dal szín­padról. A ceglédi gyermekkórusok találkozójának nincs még ha­gyománya. Voltak itt olyan énekkarok, amelyek iskolájuk történetében először léptek a város közönsége elé. (Kecskés- csárdái, Örkényi úti énekkar.) Az apró botladozások eltörpül­tek a dicséretes szándék mel­lett: mindenki szerepelni akart. Kodály azt írta egyszer: „Több szólamú zenét befogad­ni úgy képes fülünk, ha meg­tanulunk egy szólamot önál­lóan, hangszeres támogatás nélkül úgy, hogy egy másikra figyelünk ... Lassan fejlődik ez a képesség de gyakorlása nem fáraszt, sőt gyönyörköd­tet. Hisz szebbnél szebb zené­ken vezet az út a nagyobb mesterművek felé. S aki egy­szer odáig eljut, úgy érzi, lel­ki gazdagodása megért volna bárminő fáradságot, vagy ál­dozatot ...” A ceglédi (és korábban a já­rási) úttörőkórusok találkozó­jának megszületésénél ott áll­ták a művelődésügyi osztályok, úttörőelnökségek, a zenetaná­rok és a zeneiskola. Itt az ideje, hogy felismerjük: sem a magyar népdalt, sem a népdalfeldolgozá­sokat, sem a kórusmozgal­mat nem szabad temetni! Adjunk nevet e találkozónak, bővítsük az egyre erősödő kö­zépiskolai kórusok részvételé­vel, tegyük hagyománnyá, hogy mind több fiatal érezze úgy: ez a lelki gazdagodás megért bárminő fáradságot. A vasárnap szerepelt hét kórus értékes ajándékokat kapott jutalmul (kórusonként 5—600 forint értékben), mint­egy előlegezve a bizalmat a jövő évi lelkes munkához. A karvezetők áldozatos munkáját dieséret illeti, a Szabó Sándor- né, Palatínus Andor, Csipkó László, Káté András, Sztanyik Jánosné, Megyery Károlyné, Garas Kálmánná vezette úttö­rőkórusokkal reméljük, a kö­vetkező díszhangversenyen is találkozunk. Sz. A. Ml TÖRTÉNT A JÁRÁSBAN? Egy község — egy hír Albertirsán május 1-re a Dimitrov Termelőszövetke­zet korszerű zöldség- és gyü­mölcsárusító bolt átadásával örvendeztette meg a község lakosságát, amelyben saját kertészetük primőr zöldsége­it, a későbbiek folyamán pe­dig nyári zöldségféléiket, gyümölcseiket árusítják, fris­sen szedetten. ★ JÁSZKARAJENÖN szilárd burkolatot kapott a Rákóczi út. Átadása a napokban meg­történt. Az út az Űj Barázda Termelőszövetkezet kertésze­téhez könnyíti meg a közleke­dést. ★ Nyársapát villanyhálózata májusra mintegy 2700 mé­terrel bővült. A DÉMÁSZ má­jus elejére adta át rendelteté­sének a bővített hálózat- szakaszt. ★ ABONYBAN gyermek ké­zimunka kiállítás nyílt május 1-én. A kiállításon igen sok szép népi hímzést, horgolt ké­zimunkát, térítőkét, párná­kat és más apróságokat lát­hatnak a látogatók, amelyek mind a gyerekek kézügyessé­gét és a szép iránti szeretetü- ket igazolják. ★ Ceglédberccl lakossága so­kat tesz azért, hogy a község minél szebb, mutatósabb le­gyen. Utcáik legtöbbjét már szilárd burkolatú járda borít­ja, ötszáz piramisnyárfát ül­tettek és cserjékkel díszítik parkjukat, valamint a fonto­sabb útvonalak két oldalát. Májusi zenés randevú Pénteken este nyolc órakor zenés, dalos májusi randevút tartanak a ceglédi Kossuth Étteremben. A műsorban fel­lép Fenyvesi Gabi, Magay Klementina, Mikes Éva, Me­zei Anikó, Angyal János, Payer András, Havasi Vik­tor és Keleti Pál. A zongorá­nál Szakáig László. Konferál: Halmi Gábor. A vendégek pontos megjele­nését kéri a Róna-szolgálat. Lakásépítésről, tűzoltókról tárgya! a járás! tanács-vk Ma ülésezik a járási tanács végrehajtó bizottsága. Az ülé­sen megvitatják az önkéntes tűzoltótestületek munkájáról szóló jelentést és a járás tűz­védelmi helyzetét. A vb ezen a napon tárgyalja az OTP te­vékenységét is, különös te­kintettel a lakásépítési köl­csönök alakulására. TANÁCSKOZÁS KÖNYVTÁRRÓL, ÓVODÁRÓL Ülést tartott Nyársapát és Törtei községi tanácsának végrehajtó bizottsága. Nyárs­apáton a községi könyvtár munkájáról, Törteién az óvo­da gazdálkodásáról értekez­tek. ÜNNEPI KÖZGYŰLÉS Húszéves a ceglédi Kossuth Tsz Törzsgárdajelvények, jutalomosztás A ceglédi Kossuth Termelő­szövetkezeit a minap jubilált: fennállásának 20. évfordulóját ünnepelte. S miután a vezető­ség mandátuma is lejárt, az ünnepi közgyűlésen a tisztújí­tást is megtartották. Tokaji András elnök meg­nyitó beszédében elmondta, hogy a két évtizedes, küzdel­mes múlt után most már biz­tos alapokon fejlődnek. Körösi Gyula főagronomus a tsz 1970. évi termelési, pénz­ügyi, bérezést és fejlesztési terveit ismertette. Hidrofórhá- zat, üzemanyagtárolót, juihho- dályt és a központban iroda­épületet építenek 1 millió 690 ezer forint költséggel. Helyes­léssel fogadta el a közgyűlés azt a javaslatot is, hogy a ta­gok a háztáji gazdaságukban tartott, nevelt és hizlalt szarvasmarhákat és sertéseiket a tsz útján fdá-ral értékesíthetik, és azok tartásához állami áron takarmányt és munkanap­jóváírást kapnak. Tóth Ferenc párttitkár el­nökletével ezután megalakítot­ták a jelölő bizottságot, amely újra a régi vezetőség megvá­lasztását javasolta, kiemelve, hogy Tokaji András elnök 20 éve vezeti a szövetkezetét. Be­váltotta a hozzáfűzött remé­nyeket és lelkiismeretes mun­kája. mellett az agráregyete­met is elvégezte. Körösi Gyu­la agrármérnök 10 éve tagja és főmezőgazdásza a szövetke­zetnek, és szaktudásával ered­ményesen fejlesztette az állat- tenyésztést, és növelte a gyen­ge földek hozamát. Tószegi Imre főkönyvelőnek oroszlán- része van abban, hogy a tsz pénzügyi helyzete szilárd alapokon nyugszik. Ellenőrző bizottsági elnöknek Koncsik Istvánt, az eddigi bi­zottsági elnökhelyettest java­solták. A szavazás eredményeinek bejelentését dörgő taps kísér­te. Tokaji András elnök mellé elnökhelyettesnek Körösi Gyu­lát és Tószegi Imrét választot­ták. Az elnök maga és a megvá­lasztottak nevében megköszön­te a tagság bizalmát, ígérve, hogy minden erejével a tsz további fejlesztésére törekszik, és munkájához a ta­gok segítségét kérte. Végül a 20 és 10 éve kivá­lóan dolgozó tsz-tagoknak törzsgárdajelvényt és pénzju­talmat osztottak ki, és jutal­mat kaptak a szocialista bri­gádok is. K. L. Moszkvai percek Mestersége címere: spárga A mesetemplom Csikorog a fék, nagyot zök­kenve állunk meg, autóbu­I szunk a Vörös tér mellett par­kol. Előttünk egy lépésre va­lóságos mesevilág. íme a Va- szilij Blazsennij székesegyház Levél ballagó diákjaimhoz Vörös márványon lépegeire Sokszor feltettük már a kér­dést: meddig csinálják, vajon hány átadási határidő születik még, egyáltalán: mikor veheti birtokába a szépnek, korsze­rűnek ígért, vörös márvány padlózatú, galériás, mennye- zetvilágításos várócsarnokot ez állomás utazóközönsége? Ahány szárnyúra tervezte a tervező, az mind, mind kitá­rult a több mit két évig mos­toha körülmények között áll­dogáló és várakozó helyi és vidéki utazóközönség előtt. A pénztárablakok szigorú abc-sorrendben sorakoznak egymás mellett, a be- és kijá­rati ajtókat számokkal jelzik, szép, fényes szamokkal adatik tudtára mindenkinek, hányas ajtón közlekedik. Azt is elmondhatjuk, hogy nem csalatkoztunk az ígéret­ben: a csarnok valóban szép, tágas, világos, fényes a padló­zat, impozáns látványt nyújt a két fekete márványoszlop, és mindent egy helyen meg­találhatunk; a kapust, a cso­magfeladási és leadási részle­get. Van szép, feketelakkos perem a pénztárablakoknál, és benne egy forgós tányerka. Ha annak kis mélyedésébe beletesszük forintjainkat, a pénztáros pörget rajta egyet, és a másik mélyedésben meg­találhatjuk a jegyünket. Űj dolog itt, okos dolog. Még egy kis derűt is okozott avatásakor. Egy idős néni számolta bele forintjait. Bentről egy pörge­tés, és a néni: „Jaj, elvitte a pénzemet ez a szerkentyű!” — Szóval városunk ismét gazda­gabb lett... MGM Debrecen—Ceglédi Építők 7:1 2814:2515 A ceglédiek idegenben nagy­arányú vereséget szenvedtek a kimagasló teljesítményt el­érő debreceniektől. A megyei bajnokságban: MEDOSZ—Vízkutató 1:7 1 49 Bem SE „A”—CVSE 6:2 2524:2458. A tavalyi bajnok (CVSE) és az idei csoportelső találkozó­ján a Bem SE folytatta jó sze­replését. Bem SE „B”—VTGÉP 4:4 2359:2392. Ceglédi Postás—Ceglédi Építők „C” 5:3 224:2160. ÉVIG—Fűtőház 6:2 2228:1982 A hét legjobbjai: Czira (Bem SE 455), Lázár (Bem SE 451), Imregi (UTGÉP 449). Ocsai (CVSE 436), Póth (Bem SE 423), Rimasini (Bem SE 422). Az élcsoport a IV. forduló után: 1. Bem SE: 10001 27. 2. Ceglédi Építők „C”: 8817 22. 3. ÉVIG: 9354 19. 4. Ceglédi Vasutas 9258 19. (— ream) KEDVES LÁNYOK és fiúk! Talán meglepődtök, hogy levélben szólok hozzátok. Miért írok, hiszen mindennap ta­lálkozunk? Elmondom. Az utolsó órák kö­vetkeznek az iskolában, amelyeket együtt töltünk. Múlnak szigorú pontossággal a per­cek is. Csendben, összeszorított ajakkal vár­juk az elbocsátó, búcsúra szólító csengőszót. Gyönyörű-neihéz pillanat. Olyan szálakat ol­dunk el, amelyek éveken át egymáshoz kö­töttek. Úgy érzem, a szeretet, a megbecsülés tette erőssé ezt a köteléket. Búcsúzunk. „Szólj hát!” — bíztatom magam. „Köszönj el tőlük, indítsd el őket útjukon!” Tiszta lángú érzés éget, szavakat keresek, s úgy tűnik, el tudok majd mindent mondani, ami bennem megfogalmazódott. De egy pillanat múltán megbénít a szorongás, és szólni képtelen va­gyok már. Félek, így lesz majd akkor is. S megértitek-e, hogy a némaság mindent ki- fejezni-éreztetni akarást takar? Hát ezért írok. Meg magamnak is különös természetem miatt. Nem szeretek, nem tudok búcsúzni. Esetlennek, szánalmasnak, gyengének érzem magam. Magányra vágyom olyankor. Talán a könnyeket szégyellem? Emlékszem, sok­szor elszöktem a búcsúzástól. Jobb elválni msolyogva, még egy percre várni: hogy újra találkozunk. Néhány nappal ezelőtt, amikor kiléptem a tanáriból, hallottam, hogy énekeltek „Most búcsúzunk és elmegyünk ...” Megálltam a folyosón. Hallgattam a szomorú dalt, elcsukló hangotokat. 'A búcsú: emlélcezés. S akkor, ott az ajtó előtt hirtelen megjelentek előt­tem a múlt képei. EGYÜTT VOLTUNK elsősök. Ti a padban izgultatok, én még jobban a katedránál. Másfél év múlva az osztályfőnökötök lettem. Most őszintén bevallom, ne haragudjatok érte: akkor megijedtem. „Híres” osztály volt, a tanárok remegő gyomorral jöttek ki on­nan. Csak egy gondolat nyugtatott: a jó szó talán „megszelídít” benneteket. Hittem ab­ban, hogy a jó szándék viszonzásra talál. Nem csalódtam! Míg eddig eljutottunk, sok örö­met és gondot éltünk át. Mind elsorolni most nem lehet. De megőrzők mindent, s az em­lékezés színesíti majd a fáradt-szürke hét­köznapokat. Mint gyors szárnyú madár, elröppent az idő. A kamasz bizonytalan léptei új világ­hoz vezettek: felnőttek vagytok immár. Ko­moly tervekkel és vállalt felelősséggel ren­delkező nők és férfiak. Tudjátok, mit jelent ez, minek is mondjam, hiszen már így for­máljátok jövőtöket. Anna menyasszony, es­küvőjére készül, Edit is. Tudatos életcéllal választottatok hivatást. Gizi, Tamás, Lilla, Laci mérnök lesz, Marika gyógyszerész, Kati pedagógus, Jóska műszerész, Jutka könyv­táros. S a többiek is komoly elhatározással készülnek. „Itt hagyjuk kedves iskolánk, indulunk messze már” — szól a szomorú-szép dal. Ti elmentek, mi maradunk. Megszerettünk ben­neteket, most kiröppentek. Szeptemberben jönnek az elsősök. Majd ők is elbúcsúznak Tanári sors. örökös körforgás: ismerkedés és búcsúzás. Szép ez: mert így maradunk fiatalok. Szomorú ez: mert így figyelmeztet az idő életünk múlására. FURCSA ÉRZÉS szorít. A tanár is meg­köszön valamit búcsúzó diákjainak. Állok a katedránál. Nézem a tiszta, meleg tekintete­ket. S a mosolygó szemek fényénél megtalál­tam hitemet. Bizonyságot leltem, hogy íme, érdemes dolgozni. A felnőttekben már sok­szor csalódtam — a diákokban még soha­sem. Őszinte, vidám együttlét, mit tőletek kaptam, s nem önző érdekharc. Hiába hív gazdagabb ígéret, én közietek maradok. A perc, bár késleltetnénk, nem késik. Tu­dom, sokan adnak most nektek életre szóló tanácsokat. A nagy utazás előtt az osztály- főnökötök is ott van a búcsúztatók körében. Vigyétek magatokkal szavait. Hozzátok szól. értetek szól. Őrizzétek meg a diákévek szabad-szép han­gulatait! Emlékezzetek azokra, kik jövőtökért fá­radtak: szüléitekre, tanáraitokra! A célt, mit választotok, soha ne adjátok fel! Örák csüggedése ne törje le küzdésteket! Tudjatok mindig emberül élni! Minden körülmények között embernek maradni! Induljatok hát, szép jövőtök felé! ★ UTOIRAT: A búcsú csak akkor szép, ha tudjuk, hogy újra találkozunk. Mi szép bú­csút akarunk. Mi még találkozni akarunk. Fogadjátok meg, hogy visszatértek egymás­hoz és iskolátokhoz. S akkor most nem a bú­csú fájdalmát, hanem a jövendő találkozások örömét érezzük. E levéllel búcsúzik tőletek az „Oft”: Kohlmayer Ádám számtalan csíkos. kockás, csipkézett tornyával, kupolái­val, a fényben szikrázó élénk színeivel. Elő a fényképező­gépet, rajzmappát, filmfelve­vőt! — öcsi! Hoztál narancs­szűrőt? — Hű, de nagy! Ide egy te­leobjektív kellene! — Srácok, egy hétig itt tud­nék ülni, hogy ezt lefessem! — Vigyük haza! A maga nemében egyedül­álló ez a templom. 1555—60 körül építették és tulajdon­képpen kilenc templomot fog­lal magába. Belsejében rend­kívül értékes könyvgyűjte­mény van. A székesegyháztól balra a Kreml tulipánszerű bástyái, tornyai, a Lenin- mauzóleum, szemben a tér, másik oldalán vörösük a Tör­téneti Múzeum épülete. Saj­nos, az időnk kevés, robo­gunk tovább Nincs messze Szamarkand! Este színház! A Kongresz- szusi Palotában a Csipkeró­zsika című balettet fogjuk megnézni. Nincs víz a szállodában, ro­hanás, kapkodás ... Billira, az üzbég leány áhítattal fi­gyeli magyar beszédünket, tetszik a nyelvünk. Csücsörít, próbálja kiejteni a magyar neveket, ő segít aztán forró vizet, vasalót szerezni. Társ­nőnk félreteszi orosz nyelv­tudását és próbál némi élt vasalni a hervadt nadrágok­ba. így aztán kézzel-lábbal igyekszünk megértetni ma­gunkat a mosolygó, ferde sze­mű kislánnyal, ő minden be­vezetés nélkül a földre hup­pan, és csinál egy kifogásta­lan spárgát. Na, végre! Tehát ő tornász, ennyivel okosabbak lettünk! Most ő beszél, mutat, invitál, hogy látogassuk meg otthoná­ban. Nem messze lakik, Sza- markandban! Elő a térképet, nézzük csak! Moszkva—Sza­markand. Nincs messze?! Ba- gatell... csak 2500 km! M. Orbán Edit (Folytatjuk) 1 ft É

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents