Pest Megyi Hírlap, 1970. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-07 / 105. szám

1970. MÄJTS 7. CSÜTÖRTÖK rear utt.vn kKírlttp A javító-szolgáltató hálózat távlati fejlesztése A múlt évi költségvetés mérlegéről — A termelőszövetkezeti munkaversenyről tárgyalt a megyei tanács végrehajtó bizottsága Ismét közérdekű témáról: a javító-szolgáltató hálózat táv­lati fejlesztéséről tárgyalt teg­nap, fő napirendi pontként, a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága. Az erről szóló írásos anyagot Papp György és Ta­kács Lajos osztályvezetők ter­jesztették előzetes megvitatás­ra. és jóváhagyásra az ülés elé. Mint a jelentésből, és a szó­beli kiegészítőből is kitűnt, a szolgáltatásfejlesztés irányel­veit gondos előkészítés után a KIOSZ, a KISZÖV, a GELKA, az AFIT és a tanács illetékes szakosztályai dolgozták ki — figyelembe véve a jelenle­gi helyzetet, valamint az 1985-ig várható igénynö­vekedést. Abból indultak ki, hogy a háztartásigép-javítások jelen­legi, 13 millió forintos összege 1975-ig megkétszereződik. Az elektroakusztikai cikkek kö­zül 1980-ra mintegy 600 ezer rádiókészülék lesz már a la­kosság birtokában. Televízió- készülékből 300 ezerre becsü­lik a várható számot. Ennek megfelelően, az 1965-ben egy főre 7 forintot kitevő híradás­technikai javítás értéke 1935- ig megközelíti az 50 forintot. Hogy a lakosság növekvő igé­nyeit ki tudják elégíteni, kor­szerű szervizekre lesz szük­ség. A fejlesztés mindenek­előtt Vácott és Cegléden a legsürgősebb. Nagy feladatot ró a különböző ágazatokra — az állami, a szövetkezeti szek­torra, de a magánkisiparra is a gépkocsi javítás. Az állami autójavító ipar Vácott és Ceg­léden épít korszerű telepet. A gépjavító ,.állo- mnsok -is^rábgydbb» a-ftáAy vál­lalnak a gépkocsijavításból. Jelenleg Pest megyében mindössze 11 dekagramm „Pa­tyolat” mosás, illetve vegy- tisztítás jut egy-egy főre. 1968-ig a vegytisztításban több mint négyszeresére szeretnék emelni a szol­gáltatás mértékét. Főként a városokban szándé­koznak létrehozni a környék településeit is ellátó mosodá­kat. Az előterjesztés részlete­sen meghatározza azokat a feladatokat is, amelyek az épület-lakáskarbantartókra, a fodrászokra, az áruszállítókra és az egyéb szolgáltatások képviselőire várnak. A napirend feletti vitában — amely több órán át tartott — felszólalt Szász György, a KIOSZ titkára, Borojs Gyulá- né, a KISZÖV elnöke, Sárközi László, a GELKA igazgatóhe­lyettese és Pados János, az AKIT osztályvezetője. A vég­rehajtó bizottság tagjai közül Czap Miklós, Boross András es dr. Pénzes János elnökhelyet­tes elemezték a fejlesztés’ irányelveket. Egyöntetű véle­mény alakult ki, hogy az előterjesztés célszerűen határozza meg a legsürgő­sebb tennivalók elvi alap­jait. Sok szó esett a vitában a ja­vítás-szolgáltatásban részt ve­vő ágazatok szerepéről, a szol­gáltatás terén megmutatkozó helytelen szemléletről és a be­ruházásokról. Dr. Mondok Pál, a végrehaj­tó bizottság elnöke válaszolt a különböző kérdésekre, és fog­lalta össze a vita lényegét. Megállapította, hogy az anyag — amelyet a megyei tanács májusi ülésén tárgyalnak és hagynak véglegesen jóvá — alkalmas a részletes tervprog­ram kidolgozásához Az elmúlt évi költségvetés végrehajtásáról szóló jelentést Békési László osztályvezető terjesztette az ülés elé. Ebből kiderült, hogy a gazdaságirá­nyítás új rendszerében foko­zott szerepet játszottak a köz- gazdasági szabályozók. Növekedett a tanácsok és intézmények önállósága, fokozódott a; takarékosság­ra való'törfeftvés.' Amíg a kiadási tervet 96,5 szá­zalékra teljesítették a taná­csok, a bevételi előirányzat 11,4 százalékkal növekedett, azaz 105,5 millió forint bevéte­li többletre tettek szert. A költségvetési vitában a végre­hajtó bizottság tagjai elemez­ték a jó és rossz tapasztalato­kat, majd dr. Mondok Pál összegezte a múlt évi költség- vetés végrehajtásának tanul­ságait. Az egyéb ügyek napirend­jén Kusza Béla, a mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztály A vadász társ A Tolna megyei Bátaapáti- ban Kosa József vadásznak nem mindennapi kísérője van, ha vadászni indul. A cserké­széire és a vadlesre mindig vele tart Poca, a hároméves vaddisznó is. Kosa ugyanis korábban mint idomító dolgo­zott a természetfilmeket készí­nyolc-tíznapos korában vette magához és azóta annyira megszerették egymást, hogy elválaszthatatlan társak lettek. A közös kirándulások termé­szetesen, igen eredményesek, mert Poca jelenléte odacsalo­gatja a vadakat és gazdája így a legritkábban tér haza zsák­vezetője számolt be a terme­lőszövetkezetek 1969-es mun­kaversenyének eredményeiről. Ezt követően a vb panasz­os személyi ügyeket tár­gyalt. Minthogy a Gödöllői Járási Tanács végrehajtó bizottsága elnökéül megválasztotta dr. Süpek Zoltánt, az Agrártudo­mányi Egyetem volt adjunktu­sát, a megyei tanács végrehaj­tó bizottsága a gödöllőiek ha­tározatát jóváhagyta. Pála Károlyné, a Szentend­rei Városi Tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese megromlott egészségi állapo­tára való hivatkozással lemon­dott tisztségéről. A megyei ta­nács végrehajtó bizottsága jó­váhagyta a lemondást, s egy­ben elismerését és köszönetét fejezte ki elnökhelyettesi mun­kakörében végzett tevékenysé­géért. — sp — Itt az eper A Szövetkezetek Csongrád megyei Értékesítő Központjá­nak újszegedi felvásárlótele­pére hétfőn befutott az első idei földieper-szállítmány. A fóliával védett területről szed­ték. Most még csak kisebb, né­hány kilós tételek gyűlnek ösz- sze, a következő napokban azonban fokozatosan növek­szik a felhozatal. Tömegesen viszont csak akkor kerül piac­ra a közkedvelt primőr, ha a szabadföldön is beérik. Az idei első szüretelésű szamócát Bu­rapestre szállították. Aranyérmes fejdíszek A Körös-völgy nemzetközi­leg is ismert kiváló özállomá- nyáról. Ezen a tájon rendkí­vül szép az agancsrakás, a fe­jedelmi vadak Iptülnek pus- kavégre. A vidéken megkez­dődött a tavaszi őzbakcserké- szés s erre az eseményre kül­földi, svájci, osztrák és NSZK- beli vadászok érkeztek. Az évről évre visszatérő vendé­gek már az első napokban harminc őzbakot ejtettek, s közöttük öt aranyérmes fej­díszt viselt. Ezek az agancsok 520 grammnál súlyosabbak, szép formájúak. A vevő válogat J ól teszi. Azért vevő, hogy válogasson a pénzéért. Ne fogadjon el bármit. Keres­sen jobbat, tetszetősebbet, kor­szerűbbet. A vevőnek ez a jo­ga természetesen mindig is megvolt. Azzal a, nem jelen­téktelen különbséggel, hogy akadt időszak, amikor nem volt miből válogatni. Most van. Vagy legalábbis egyre in­kább módja nyílik erre. Egyszerű, de nagyon érde­kes eredményre jutó módszer­rel „fölmérést” végeztem. Megálltam Cegléden az ipar- cikilcbolt kirakata előitt, Vácott, a Dunakanyar Áruház portál­jánál. s Nagykátáq. az üzlet­soron. A magam ' laikus — azért nem egészen laikus, de csupán vevői — hozzáértésével kezdtem sorra venni, mi is az, amit más nép termékeként lá­tok viszont mint árut? Bősé­ges lista! Szovjet háztartási gépek — s érdemes megkér­dezni a háziasszonyokat, miért kedvelik ezeket oly na­gyon, jobban, mint a hazaia­kat! — német evőeszközök, lengyel édességek, nyugati im­portból származó szövetek ... Eluntam a jegyzetelést, no meg minek is, hiszen aki üz­letbe jár, maga tapasztalja, hogy valami megváltozott. Nem több az áru — legalábbis elsősorban nem —, hanem a választék bőségesebb. Azok a hathatós erőfeszíté­sek, melyeket a legutóbbi idő­ben a Belkereskedelmi Mi­nisztérium tesz az áruellátás javítására — s melyekről a közelmúltban a Miniszterta­nács is tárgyalt —, éreztetni kezdik hatásukat. Nem meg­elégedettségről van szó — s erről egyhamar nem is lehet szó —, hanem egészséges irá­nyú, hatású, eredményű vál­tozások kezdetéről. Arról, hogy kereskedelem és ipar örök per­lekedésébe mind erőteljeseb­ben kezd beleszólni egy har­madik fél: a külföldről jelent­kező konkurrencial i lakosság A 1968-ban Tsz a Börzsönyben Új ötletek - Állami dotáció nélkül Autószerviz — Lóngossütő — Málnatelep tők gödöllői telepén. Pocát | mány nélkül. Szokolya kisközség a Bör­zsönyben. Hegyek között meg­húzódó házaiból százak és százak járnak a környező ipartelepekre dolgozni. Egyet­len termelőszövetkezete a Bé­ke; melynek tagjai 1500 hold szántón, 600 hold legelőn és 1300 hold erdőn gazdálkod­nak. Kevesen vannak, nehe­zen tudják megművelni föld­jeiket, de idén már jó gépek segítik munkájukat. Pólyák Istvánnal, a terme­lőszövetkezet elnökével be­szélgettünk arról, hogy az ed­dig állami dotációval gazdál­kodó tsz mit tesz annak ér­dekében, hogy az államnak ne kelljen évente másfél millió­val hozzájárulnia a gazdaság üzemeltetéséhez ? — Szokolyán hagyományai vannak az állattenyésztésnek. Állományunkat már sikerült feltölteni, száz tehén és két­száznál több növendékmarha áll istállóinkban. Takarmá­nyozásukkal nincs gond, vi­szont elhelyezésük nehézkes. Most építünk ugyan egy 100 férőhelyes istállót, de a szak­ipari munkákat még nem tud­tuk kivel elvégeztetni. Remél­jük, őszre nemcsak fedél lesz az állatok fölött, hanem a vi­lágítás és csatornázás is rend­ben lesz. — Ügy tudom, bányájuk is van. — Igen. Fagyálló, szép kö­vet tudnánk fejteni, ha lenne ember hozzá. Egy-két szak­emberre volna szükségünk. A környező településekről pe­dig segédmunkásokra. Termé­szetesen jó fizetségért. Nyár végén így megindulhatna a kőfejtés. — Hétvégeken szinte elle­pik a Börzsöny erdeit a kirán­dulók. Nem próbálják meg kiaknázni az idegenforgalom lehetőségeit? — Tejcsárdát és lángossü- tőt nyitunk Börzsönyligeten és Királyréten. Ezeken a helye­ken szinte éhen és szomjan veszhetnek a turisták, mivel semmilyen szolgáltatás sincs. Gondoljuk, a frissen fejt falu­si tejnek és az ízes lángosnak nagy sikere lesz. A jól felsze­relt gépjavító műhelyünket pedig bővítjük és autószer­vizt nyitunk. — Azért bizonyára a mező- gazdasági termelést sem ha­nyagolják el? — Ez természetes. Annak ellenére — és ezt nem tudom elégszer elmondani —, hogy csak 210 tagja van a tsz-nek, közülük is száz járadékos, húsz hold málnát és harminc hold piros ribizlit telepítet­tünk. Területünk alkalmas ezeknek a növényeknek a termesztésére. Gondolom, be­válik, hiszen mindkettő kere­sett cikk a piacon. Munkaigé­nyes ugyan, de az eljáró csa­ládtagok is szívesen vállal­nak munkát, ha anyagilag is értelmét látják. Számtalan jc kezdeményezés született szokolyai az utóbbi évben a Béke Termelőszö­ISKOLÁN KÍVÜL Az autós (Tankönyveinkből a nagy sietségben kimaradt egy-két fontos fejezet, lapunk itt igyekszik pótolni a hiányt) AUTOS. (A to­vábbiakban A.) teknőcf élekkel és ragadozókkal ro­kon hibrid élő­lény. Hihetetlen módon és mérték­ben szaporodik. Még OTP általi megfiadzása sem ritka. Az A. létre­jötte rendkívül sajátságos. A báb-állapotú A. autóárjegyzékek közé temetkezik, ezek hatására egy idő múlva külö­nös, ritka izzad- mányt sajtol ki a bőre alól (köz­nyelven forint né­ven ismeretes). Ennek következ­tében néhány év múlva az A. kö­rül egész testét beborító páncél képződik, ennek mérete, színe sok­féle lehet. A pán­célon található kerekek hatására az A. báb-állapo­tából visszama­radt alsóvégtag­jai fokozatosan visszafejlődnek, s egy idő múlva már csak a pán­célzata kerekei­nek segélyével ké­pes helyváltozta­tásra. Egynémely ki­fejlett A. fiziku­mában zavarok állnak elő a pán­célképződéssel párhuzamosan; az ilyen A. fékevesz­tetten száguldo­zik. A kifejlett A. táplálkozása gyö­keresen megválto­zik. Jellemzően távoltartja magát a szeszfogyasz­tástól, a kilométe­reket viszont fal­ja. A falánkabb A. legszívesebben lenyelné a gyalo­gos nevű csúszó­mászót is, de a gyomra nem veszi be. ezért inkább csak ijesztgeti. Az A.-ra nézve halálos veszélyt jelent a technika fejlődése elneve­zésű járvány. En­nek űrhajós né­ven ismert válfa­ja az A.-t elsöpör­heti a föld színé­ről. Pusztító ra­gály az tin. sebes­ségláz is. Tudnivaló, hogy az A. ritkán tá­maszkodik alsó­végtag nevezetű csökevényeire. Ez a magyarázata annak, hogy ezek műtéti eltávolítá­sa sem jelent oly­mértékű megráz­kódtatást a szá­mára, mint az al­só négy kereke elvesztése. Az A. fentebb ismertetett élet­módjából arra le­hetne következ­tetni, hogy egy idő múlva ereden­dő, valamint szer­zett (úgynevezett márkás) alkatré­szei ízűinek egy­mással. Ez azon­ban nem így van. Tudvalevő ugyan­is, hogy a sebes­ségláz szövődmé­nyét; a karambo- litiszt az A. kétfé­le módon hever­heti ki. Éspedig: 1. hús- lábakon, vagy 2. kerékpótlással. A karamboli- tiszből csupán sa­ját húslábaival kilábaló A.-t a kérészéletűek kö­zé, az elveszített kerekei helyébe újakat növelő A.-t a gyíkfélék közé sorolja a tudo­mány. Pereli Gabriella fogyasztásában - s ez a gazda­sági reform áldásos hatása volt, no meg annak a felisme­résnek a következménye, hogy fogyasztási cikkekre is érde­mes devizát adni —, 11 száza­lékot, 1969-ben már 13 százalé­kot képviseltek az import áruk. 1970-ben — a tervek sze­rint — ez az arány 16 száza­lékra emelkedik, tanát már számottevőbb mennyiség, ami­vel a hazai iparnak kalkulál­nia kell. Vagy ha szerényeb­ben fogalmazunk: jó, ha oda­figyel erre. A kereskedelmi forgalom — a tervek szerint — ebben az esztendőben kilenc százalék­kal emelkedik, a növekedés 1969-ben tíz százalék volt. A lakosság összfogy osztásának emelkedése, s ezen belül a kiskereskedelmi forgalom ter­vezettnél jóval gyorsabb növe­kedése azt igazolja, hogy az a nagyon sűrűn „szűk”-nek tartott belső piac nem is olyan na­gyon szűk, ha... S ez a „ha” szócska rejti, leplezi a lénye­get. Azt, hogy a piac bővíté­séhez, a vásárlóerő lekötéséhez és kielégítéséhez nem csupán áru, hanem: választék kell! Elgondolkoztató: az ipar összes végtermék-kibocsátásá­ban 45 százalékkal részesed­nek a lakosság közvetlen fo­gyasztását szolgáló áruk, s mégis, éppen itt tapasztalható a leglanyhább kutató-fejlesztő munka, korszerűsítési törek­vés. A fogyasztási cikkek között nem számít ritkaság­nak az öt-tíz évvel ezelőtti konstrukció, így azután nem csoda — hanem természetes —, ha a vevő két kézzel kap az importáru után. A vevó helyesel, a kereskedelem hasz­nosnak tartja a konkuren­ciát, ám miként fogja fel az ipar? Nem elszórtan jelent­kező, hanem eléggé általános magatartás, hogy: méltatlan- kodnak. Ahelyett, hogy a mi áruinkat rendelnék — hang­zik az „éi'velés” —, inkább importálnak, mi pedig szalad­gálhatunk rendelés után. Baj, hogy szaladgálni kell? II iért lenne baj? Helyes. Szükséges. Sőt: kívána­tos, hogy minél élénkebb legyen ez a szaladgálás, mi­nél nagyobb hatást gyakorol­jon a piaci igény — kívánság — a termelésre. Sőt: a kon­kurencia, s azon belül az importáruk támasztotta kon­kurencia vezessen csak el odáig, hogy néhány — vagy nem is néhány — gyár, válla­lat terméke eladhatatlanná váljék, maradjon a pulto­kon, s vigyék helyette azt. ami megéri az árát, megfelel a vevő igényeinek. Az üzletekben sorakozó áruk kozott a külföldi ere­detűek ma már nem keltenek föltűnést — ha igen, akkor csupán árukkal, de ezek kivé­teles esetek, a teljes fogyasz­tási cikk importnak csupán jelentéktelen töredékét alkot­ják —, senki nem tátja el a száját a csodálattól. (Maradt importáru is a kereskedelem nyakán: hiába volt külföldi, a rossz minőség rossz mi­nőség volt.) Csodálkozás he­lyett a vevő válogatni, s ez­zel mérlegelni kezd. Arat, minőséget, korszerűséget, tet­szetősséget vet össze, s érzi, hogy vevő, mert azonos rendeltetésű, de többféle áru között válogathatott, s nem azt viszi, ami éppen van. A válogató vevő ma még a ki- iebb hányad, mert a termékek íisebb hányadánál van mód :sak válogatásra. Ami azonban älkezdödött, azt nem lehet negállítani. S jó, ha ezt min- ienütt tudják, m. a vetkezetben. Ezt bizonyítja az is, hogy tavaly már közel 80 forintot fizettek egy tízórás munkanapra. Az állami dotá­ciót pedig — másfél millió forintot — már a fejlesztési és tartalékalap, nöcetéséré hasz­nálják fel. A kulturális alapot is megkétszerezték, idén 40 ezer forintot költenek terme­lőszövetkezeti tagjaik tapasz­talatcseréjére, szórakoztatá­sára. Reméljük, azok a terve­ik is megvalósulnak, amelyek­ről az elnök még csak jövő időben beszélt. Akkor a „20— B”-s, állami dotációval műkö­dő termelőszövetkezet való­ban saját lábára áll. M. Kovács

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents