Pest Megyi Hírlap, 1970. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-01 / 101. szám
6 "1‘kJÍírlap 1970. MÁJUS 1., PÉNTEK Öt év alatt csaknem 350 ezer személyautó kerül forgalomba A belföldi személykocsi értékesítő vállalat, a Merkur vezérigazgatója, Csűri István és az importáló MOGÜRT külkereskedelmi vállalat vezérigazgatója, Bacsák Nándor csütörtökön a MOGÜRT-nél a két vállalat együttműködését szabályozó új bizományi keretszerződést írt alá. A megállapodás az 1907-ben megkötött és ez év végén lejáró hasonló szerződés helyébe lép és a negyedik ötéves terv teljes időszakára szól, biztos alapot nyújtva a személygépkocsi-ellátás javításához. A szerződés értelmében a Merkur megbízza a MO- GÜRT-öt, hogy a belföldi piac számára személygépkocsikat, autófelszerelési és ápolási cikkeket, tartozékokat importáljon. öt év alatt csaknem 350 ezer személygépkocsi behozatalát tervezik. A szerződés aláírói elmondották, hogy a következő években az import számottevő növekedésével az igényeket remélhetőleg — egyes típusok kivételével — már rövid szállítási határidővel tudják ki elégíteni. 1967-ben 24 900, 1968-ban 27 800, tavaly pedig 25 600 személygépkocsit importáltak, illetve hoztak forgalomba, s ez év első negyedében már 10 750 személygépkocsi érkezett és további 30—32 ezer behozatalával számolnak. Jelenleg csaknem százezer megrendelő vár autóra, s eb bői tízezer közületi igény. Nagy mennyiségű jármű importja természetesen rendkívüli módon megterheli a külkereskedelmi fizetés mérlegét, ezért a növekvő tőkés importot részben kompenzációs, részben kooperációs megállapodások segítségével bonyolítják. A hazai személygépkocsi- állomány az 1950. évihez mérten ez év végére csaknem megháromszorozódik, 1975-re pedig megnegyvenszereződik. Ez fokozott követelményt támaszt nemcsak az importőr és az értékesítő vállalatokkal szemben, hanem nagy feladatokat ró azokra a vállalatokra is, amelyeknek a gépkocsik javításáról, karbantartásáról, zavartalan működéséről kell gondoskodniuk. A Merkur és a MOGÜRT üzletpolitikájának sarkalatos elve, hogy csak olyan típusú és mennyiségű gépkocsit vásárolnak, amelyek alkatrészellátása megnyugtatóan biztosítható. Ilyen meggondolások alapján arra törekednek, hogy a tőkés országokból vásárolt gépkocsik szállítói konszignációs alkatrészraktárakat állítsanak fel Magyarországon. A kooperáció keretében épült FIAT- szervizhez hasonlóan az őszszel megnyílik a Volkswagen- szerviz is. Május közepén gépkocsinyeremény- betétkönyvsorsolás Cegléden Az Országos Takarékpénztár május 18—19-én rendezi meg a gépkocsi-nyereménybetét- könyvek 36. sorsolását. A kétnapos húzás első részét május 18-án, Cegléden, a Kossuth Művelődési Központban tartják, ahol a vidéken váltott gépkocsi-nyereménybetétköny- veket sorsolják. Május 19-én, délelőtt Budapesten, az OTP központjában a fővárosban váltott gépkocsi-nyereménybe- tétkönyveket húzzák. A 36. sorsoláson az 1970. január 31- ig váltott és az április 30-án még érvényben levő ötezer és tízezer forintos gépkocsi-nye- reménybetétkönyvek vesznek részt. FELVÉTEL UTÁN FELVÉTELI? Hosszú ez az út! Nem szánalmat, segítséget kér! „Kérem, legyenek segítségemre. En tudom, hogy sosem lehet autóm, öröklakásom, de szeretnék élni.” A nyi út, amely a dunabogdá- általánbs iskolától a levélíró nyolcadikos Puhl Márta otthonába vezet, mindösz- sze párszáz méter, de a hegyre kanyargó, terméskövekből kirakott utcák kapaszkodóit, kivált ősszel meg télen, csontvelőgyulladáson átesett, járógépben tartott lábbal megtenni nehéz és veszélyes. Ezért nem tudott Puhl Márta édesanyja „rendes” állásba menni, „mindössze” hivatalsegédként helyezkedett el kilenc- száz forintos fizetéssel a helyi művelődési házban: hogy ha sáros vagy jeges az út, NÉHA SZERETEM A KOMOLY ZENET IS... „Csöves" Lajos, a szomorúan kedélyes betörő — Hány éves vagy, Lajos? — Tizenhat és fél... Szeplős arcú, nyúlánk kamasz. Szőkésbarna haja hanyagul homlokára ereszkedik, vonásainak jellegzetessége egy vissza-visszatérő mosoly, amit ha tetszik hamiskásnak, vagy éppen cinikusnak is mondhatunk. A fiú időnként megdörzsöli csuklóját. Bilincs fémkarikája szorul rajta. Dzsip rázkódik alattunk, kerekei meredek ösvény talajába kapaszkodnak. A Naphegy oldalában színes falú ví~ kendházak kockasorai: e parányi üdülők százával díszítik a Budaörs-kömyéki tájai A dzsip utasainak — a budai járási rendőrkapitányság nyomozóinak — most vagy harmincat kell közülük felkeresni. A hosszú úton „idegenvezetőnk”: Lajos, a betörő ... Naphegyi portya A fiú majd egy hónapon át csavargott, saját szavait idézve: „csövezett”. B'énymásoló- vágó volt egy vállalatnál, mígnem egy nap megúnta a munkát, s abbahagyta. Hasonlóan könnyű szívvel, búcsú nélkül távozott otthonról, ahol apjával és mostohaanyjával lakott. Ügymond: „nem nekem való a békés családi élet”. T. Lajos tavaly betörésért 4 hónapot töltött a fiatalkorúak börtönében, s további 4 hónapi szabadságvesztését próbaidőre felfüggesztettéit. De T. Lajos nem állta ki a próbát. Lopott munkahelyéről, feltört automatákat, közértek elől tejesüvegeket csent el, amiket később pénzért visszaváltott. Éjszakára előbb budai házak hőközpontjaiban húzta meg magát, majd áttette székhelyét a Naphegy és a Frankhegy környékére. Lajos jókedvű, s nyugalmát az sem zavarja, hogy mindjárt az első víkendháznál, a tulajdonosok megrovó pillantásainak kereszttüzébe kerül. A házban tett látogatásáról a legkülönbözőbb tárgyak festői rendetlensége árulkodik: takarók, konzervek, csokoládé és viharlámpa hever egy kupacban. — Két éjszaka aludtam itt — mondja Lajos. — És vagy két napig részeg voltam a lopott konyaktól és bortól. Amikor a rendőr rámtalált a házban, éppen teáztam és operát hallgattam zsebrádión. Néha szeretem a komoly zenét is... Elkészül a fénykép: a betörő rámutat az ajtóra, íme így feszítette le a lakatot. S közben rá kell szólni, ugyan ne mosolyogjon már olyan vidáman ... Földeken és kerteken át járjuk körbe a hegyoldalt. Lajos készséggel mutatja az utat, időnként megáll, fürkészi a tájat, nehogy kimaradjon egyetlen házikó sem. — Hát ez volt az a gazember — mondja köszönés helyett a betörőnek az egyik ví- kendház lakója, akitől takarót lopott a fiú. — Egyik jön a másik után: nemrég öttagú társaság, fiúk és lányok törték fel a házamat és itt aludtak, most meg ez a kölyök jött ide... A kulcs található... Nem kevésbé balszerencsésen járt egy másik háztulajdonos is: üdülőjét korábban feltörték, s a bíróság elé állított tettesek tárgyalására éppen aznap kapta meg az idézést, amikor újabb betörésről értesítették. — Az én kuckómban csak két vaságy van, semmit sem lehet lopni innen — bosszankodik a harmadik tulajdonos. — Hogy ne rongálják meg a zárat, inkább kitettem egy cédulát az ajtóra: „Ha be akarsz menni, a kulcs a hátsó ablakban van!” Hát nem széttöri mégis a záramat ez a fickó... Lajos közömbös arccal hallgatja a panaszáradatot, láthatóan nemigen gyötri a lelkiis- meretfurdalás. amiért ennyi kárt és gondot okozott. Legfeljebb, egy-egy haragosabb károsult láttán, jobbnak találja, ha közelebb húzódik a nyomozókhoz. Velük mégiscsak biztonságban van... Huszonhét víkendház A Naphegyről több órás kerülővel érünk a Frankhegyre, a szorgalmas betörő újabb vadászterületére, tucatnyi — összesen már huszonhét — vi- kendház-feltörés helyszínére. Lajos mutogat és magyaráz: itt lakatlefeszítéssel, ott ablakbetöréssel, amott falbontással, téglák között alagutat fúrva jutott a lakásba. Innen rádiót, onnan villanyborotvát, színházi látcsövet, amon- nan pedig kristálycukrot, ébresztőórát, kártyát vitt magával. Az egyik épületnél nem titkolt gúnnyal meséli, miként feszítette fel azt az ajtót, amelyre — naív cselként — ráírták: „Belépni életveszélyes!” ... Másutt meg bosz- szankodik, amiért csak most vesz észre egy kutat, amit akkor nem talált, s víz híján nem főzhetett kávét... így bolyongunk Lajossal órákon át,a hegyen, miközben bizonytalan magyarázatokat találgatunk magunkban: miért is ilyen ez az alig 17 éves fiú? „.Fogalmam sincs Jóllehet, a részletes beismerő vallomásokra a nyomozók felderítette bizonyítékok sarkallták alapvetően, s ugyanezek a tények szoktatták le jó néhány kezdeti hazugságáról — magatartása mégis több mint meglepő. Hiszen tudnia kell, az az űt, amelyet oly kedélyes hangulatban tesz meg, mint egy iskolai kirándulást, bűntettének súlyát növeli, s ez az út egyenesen a börtönbe vezet. Lajos akkor is, most is csak kalandot, „sztorit” lát tetteiben, s él bennem a gyanú, hogy őszinte beismerése, a rendőrök előtt sem más, mint hivalkodás kalandjaival, büszkélkedés a rosszal. T. Lajos 17 éves korára nem fél a bűntől, s nem tart a büntetéstől. Esteledik, amikor dzsipünk a kapitánysághoz kanyarodik. Egy utolsó kérdés: — Ha kiszabadulsz, mit kezdel az életeddel, Lajos? — ...Fogalmam sincs. És mosolyog. Jókedvűen. Aki nézi, szomorú lesz. Szitnyai Jenő Foto: Urbán reggel és délben elkísérhesse lányát hazulról az iskolába, és vissza. Így déltájban a dunabog- dányi hegyek csendjébe sűrűn robbantanak a kőbányászok. Puhl Márta édesapja is köztük van. Meg kell dolgozni a bányamunkásnak a kétezerért, fáradtan ér haza. Később mégis leballag a művelődési házba, a feleségét helyettesíteni. A felesége meg otthon dolgozik olyankor, három gyerekre van elég munka. A vékony polcon kevés a könyv, de: Római regék, Böll, Bronte, mai magyar elbeszélők, Csalhatatlan vér — amerikai kisregények. — A fiam most vásárolt a leértékelésnél. Kitűnően érettségizett, felvették a Budapesti Műszaki Egyetemre, de előbb bevonult katonának. A kislány Három gyerek, három kitűnő tanuló. Hanem a középsővel most mi lesz? Első elemista volt, amikor az iskolában összeesve, sir- dogálva találták. Csontvelő- gyulladás. Egy év kórház, egy évet vesztett. Négy évig volt magántanuló. Azután újból az iskolában: nemcsak eminens, de sokat olvas, kézimunkázik játszik. Szeretik. Általában nincs szüsége arra, hogy tapintatból elhallgassuk nevét, vagy betegségét. Kedves arcával, intelligenciájával, egészséges leikével nem szorul szánalomra — legfeljebb segítségre. Segítséget mondok, bár jogot is mondhatok, szerényen, illő tisztelettel, de határozottan. Egy' kislány, muakúeszü- lők gyermeke, beteg, kitűnő tanuló, felvételt szeretne nyerni egy kenyeret adó középiskolába és kollégiumba. Ez az intézet a budapesti, IX. kerületi, Mester utcai I. István Közgazdasági Technikum és Szakközépiskola, valamint a hozzátartozó kollégium. (Én nem ragaszkodnék ehhez az iskolához, de nem ismerek mást, amelynek ugyanott kollégiuma is volna — pedig én utazni nem bírok. Gimnáziumba azért nem szeretnék kerülni, mert ott semmi olyant nem tanulnék, aminek irodai munkában hasznát vehetném. Továbbtanulásra pedig nem gondolhatok, bátyám és húgom mellett én önként visszavonulok.) Az édesanya — Az én apám szintén a kőbányában dolgozott, de másfél holdja is volt, négy gverekre. Én is, akár a férjem, hat elemit végeztem. Mikor megkaptuk a kollégium elutasítását, először arra gondoltam, felmegyek panaszommal egészen ... de úgysem tudom előadni. A gyerekeknek sem tudtam segíteni a tanulásban, csak megkérdeztem mindig, hány ötös, hány négyes, a leckéd kész? Az érzelmeket, ilyen finoman mondjuk, el szoktuk rejteni. Inkább szégyelljük őket. Ila vannak. Miért nem búcsúztam el annyi szeretettel Puhl Máriától, mint ahogy akartam? Fárasztó ez az út, lefelé az iskolába, mert kemények a kövek. Kemények a szívek? Az osztályfőnöknő — Mi a megyei tanács pénzügyi osztályától kaptuk a tájékoztatást, hogy az a kollégium s szakgimnázium iskoláinkból is megpályázható. Február végén, határidőben, elküldtük Puhl Márta kérelmét — egy hónapja jött meg a kollégium elutasító válasza. Még mi beszéltük rá Mártát, hogy a szakgimnáziumi felvételi vizsgán azért vegyen részt, hátha még van remény — tegnap kapta meg a választ: felvették! (Még aznap levelet írt a bátyjának: erős lesz. Vállalja a bejárást busszal, HÉV-vel. Vagy ha találna egy szomszédos albérletet? Később hátha megsajnálják. Csak ne lenne ez a: megsajnálják!) A földrajztanár — Ahogy megérkezett a kollégium elutasítása, felkeresett a művelődési ház igazgatója, hogy megpróbál segíteni. illetékesekhez folyamodni, de lebeszéltük, mondván, egy ember vegye kézbe az. ügyet. Először a megyei tarn Ve " nnlveíŰdMSgyr^Zta- lyán kopogtattam — azt mondták, nem tudnak segíteni, fővárosi iskoláról van szó. Mentem tovább ... Eddig semmi eredmény ... Egy ígéret, hogy a váci szakközépiskolába mindenképp felveszik. De az messzebb esik kollégiumától, Mártának hosszú az az út. Azért a kislány családjából is akadt valaki, aki úgy gondolta, „elő tudja adni” a panaszt. Nagynénje, Flóris Anna szövőnő. A kollégium elutasítására — férőhelyhiány — azonnal felment a budapesti iskolába. — Megerősítették, hogy a kollégiumi helyeket már csakugyan betöltötték. „Megvan a névsor.” Már nem lehet változtatni. — Mire gondolt akkor? — Arra, hogy ha már márciusban tudják, ki kerül a kollégiumba, minek akkor az április felvételi vizsga? Padányi Anna Készül a szellem atlasza Néhány év óta érdekes terven dolgozik egy irodalomtörténész-munkaközösség. Feltérképezik az egyes országrészeket a szellemi élet: irodalom. művészet és tudomány szempontjából. — Külön érdekességet jelent — mondotta Csabai L. Ernő, a munkaközösség vezetője —, hogy a szellem térképe merészen felesel a geográfiával. A csupa síkság Alföldön olyan ormait, csúcsait találjuk szellemi életünknek — mint irodalomban: Csokonai, Móricz. Petőfi, Arany, Juhász és Móra, színművészetben: Korda Sándor, Péthes Imre. Zsúfolt táj szellemi szempontból a Dunántúl, és Délvidék, ahol Babits Mihálytól Somlyó Zoltánig, Hevesi Sándorig a művészet színfoltjai hihetetlen gazdagságban tárulnak elénk. Gondoljunk például a magyar irodalom balatoni vonatkozásaira: Adytól Krúdyig, Szabó Lőrlnctől Sir hadi Imréig, sőt — Balatonfüredre utalva: Rabindranath Tagoretól Quasi- modoig. — Az elmúlt hetekben az évforduló kapcsán (ugyanis tegnap, április 30-án született száz éve) Lehár Ferenc magyarországi nyomait kerestük és élete, munkássága vonatkozásait dolgoztuk fel. Sok felvetett elgondolással ismerkedtünk meg, ami a magyar származású zeneszerző emlékének méltó megörökítését célozta. Ezek sorába tartozik egy Le- hár-zenemúaeum létesítése, vagy á zeneszerző életéről készült, s legszebb számainak forró melódiáit, dállamainaJt játékos gazdagságát felcsendítő film készítése. Az irodalomkutatók készülő szellemi atlasza érdekes tervet revellál, s elkészültével eredeti munkát helyez a magyar szellemi élet asztalára.