Pest Megyi Hírlap, 1970. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-31 / 126. szám
8 1970. MÁJUS 31., VASÄRNAP GYURKOVICS TIBOR Az én asszo, a te asszonyod .,Az'en asszonyom, a te asszonyod, az ő asszonya...” — mormolt. — „Meine Frau, deine Frau, seine Frau...” — az íróasztalra könyökölt, hajába túrta ujjait, nem figyelt Milyen hülyeség, milyen iszonyú hülyeség, hogy az emberiség kitalálja ezeket a formulákat. — „Az én asszonyom, I te asszonyod, az ő asszonya.. — Mit mormogsz? — felesége benyitott, pongyolája szétnyílt, puha kis combja előredűlt. — Milyen asszonyokról beszélsz mindig? —■ Hagyj a csudába. — Lukács kedvetlenül felelt, nem volt nyelvérzéke. — Hiába tagadod. — Éva beljebb jött, a kis szobában állt a füst. Odament a zöld növényekhez, legyezgette őket. — Megölöd ezeket a növényeket. elsorvadnak. — Hagyjál tanulni. Tudod, hogy tíz nap múlva vizsgázom és semmit sem tudok. Ragozni sem. — De mást igen. — Egyik növény nagy zöld levelét simogatta, mint egy sima tenyeret. Meghajolt, látnivalóam nem volt rajta semmi. — Tudod, egy kisvárosban minden kiderül. Két perc alatt. Miért vagy ilyen, Feri, mondd? — Mit akarsz? — Lukács felemelte a hangját, összehúzott szájjal nézett az asszonyra. — Azt akarod, hogy a jövő héten már mindenki beszélje a vállalatnál, hogy láttátok, a Lukács Feri kikezdett a barátja... — Hagyd a fenébe! — hirtelen kiáltott fel, törzsén is rántott egyet, lesodorta a hamutartót. — Nesze. Most ezzíel jössz. Minden héten egy újabb nővel jössz. Ugyan... — Mert te is minden héten ... — Éva előbbre jött, a2 ablak felé, ráesett a kinti nagy hó fénye, megvilágosította az arcát, nyakát. Kilépett, mini egy kis házi színpadra, a házasság színpadára, egyszerű pongyola-jelmezében, kisgyerekes múltjával, ahogy még Keszthelyről följött, ott állt, véglegesen, mint egy kis szobor. Lukács szerette. Nagyon szerette. Ahogy most a fiatal- asszonyra esett a hó fénye, látta ezt. Hirtelen látta az egészet, a régebbi éveket, ahogy mentek, együtt a gimnáziumba, lóbálták a táskát, szaladtak a hóban, Éva kiabált, „ne fogj meg, ne fogj meg” — de ő megfogta. Elébe ugrott a ferde kis utca, Éva megvonagló, gyerekes szája, amint elsírja magát, aztán a vonatok, állandóan a fekete vonatok, ülnek egymás melett és néha összenyomják a térdüket, és melegük van, Éva fekete magasnyakú pulóverben fői, és ő csak sze-’ réti, állandóan. Cserepes a szája a vágytól, és néz rá. Ülnek á vonaton —, most meg ezzel a nővel jön... — Nem akarok veszekedni. Feri. — Mit akarsz? Nem látod, hogy tanulok? Jövő héten ... — Tudod, egy asszony, aki Szeret... mindent megérez. — Ne hülyülj most. — Dühösen befordult a tankönyvébe. — „Az én asszonyom, a te asszonyod, az ő asszonya..." Fölnézett a levegőbe. — Nem rossz. Még a Miasszonyunk hiányzik... — maga elé nevetett. — ;,Meine Frau, diene Frau...” — megint nevetett. — Nem veszel engem komolyan. — Éva mellé állt, nekidőlt az íróasztalnak a combjával. — Most mit vegyek komolyan? — Lukács fölnézett, zöld szeme csillogott, kis ránc jelent meg a bal szeme sarkában. — Csókolóztatok? — Ne nevettesd ki magad... Lukács arcába robbant a hó meg a nevetés. Elővillantak masszív fogai, a fényben elő- ugrott az álla, kicsit ragadozóra emlékeztető álla, ami olyan férfiasnak tetszett Évának mindig, elővillant egész okossága, gyors reflexek, az arc hirtelen lelepleződött, mint egy fotón, amilyet a képeslapokban látni bűnözőkről. Vonzó volt ez az arc, az az arc volt, amit Éva megszeretett, kicsit gyerekes, kicsit gazember. Sose fog megváltozni. Becsap. Megcsal. — Hát nem veszed észre magad? Hogy mindenki látja? Csókolóztatok, csak azt mondd meg? — Te, hogy képzelsz rólam ilyet, most azt mondd meg — Lukács külön hangsúlyozott minden szót. — Persze. Épp rólad. Ártatlanság. Csak azt mondd meg, csókolóztatok-e? Dehát ilyet kérdezek. Miért ugrottatok szét, amikor beléptem? — Szétugrottunk? Marhaság. Megijedtem... és kész. — Csókoltad, és... kész. — De, Éva... — ez az asz- szony az? Melyik asszony? Melyiknek a szája? Mennyi idő telt el? Ez az a gyerekasszony, akivel együtt ült a vonaton és vitte őket a fehér önkívületbe, abba a hóba? — És, csak futólag? Most miért nem vagy őszinte? Hát megértelek, tudod, hogy megértelek és elfogadtalak, olyannak, amilyen vagy, amikor Mártával jóba lettél, megértettem, csak azt nem bírom, hogy nem vagy őszinte... Milyen asszony ez? Mondd meg, szeretném tudni, ezt megértheted, milyen ez a másik asszony, ez az Edit? Már a neve is... Milyen? Más is volt már, mi? — Hogy képzeled? — És csók? Nagy, rendes csók, mi? — ránézett Lukácsra, ölni szeretett volna. A szemébe vágni, elrondítani az arcát... Éva fogta az íróasztal szélét, lenézett a színes golyóstollakra, minden olyan túl színesnek, túl szépnek tűnt a férje asztalán. A férfi keze a szövegen hevert: „Az én asszonyom, a te asszonyod ..kacskaringós betűkkel fölírta egy vonalas Lapra. — Szereted is? — Éva egészen csöndesen mondta. — Éva, hogy mondhatsz ilyet? — Lukács érte akart nyúlni, de az asszony elhúzódott, törékenyen mentette magát. — Úgy szeretném tudni. Hogy milyen? Mit találsz benne? A szája más, vagy, vagy a.. lába, a melle .. — könnyes lett a szeme; elfordult a könyvszekrény felé. — Milyen? Lukács csak ült, leeresztette a karját, megtámaszkodott a szék hátán. Mit értessen meg magából, mikor maga sem érti? Mit mondjon? Hogy csal? Hogy kapkod? Egyik napot a másikra? Szeretne kiszabadulni önmagából, mint egy kelepcéből, de nem tud? Ezt mondja? Minden nőnek magyarázza ezt el? Hogy nem szerelemről van szó. Hogy nem alszik éjjel, csak figyeli Éva lélegzését, és egy kicsit megnyugszik, ott van. „Az én asszonyom.” Itt fekszik. Egy test, hálóingben egyszerűen, meghúzódik itt mellettem, menekülőén, mint egy állatka. Ö meg figyeli a $ falakat, az éjjeli csöndet hogy hogy kattan időnként a fűtőtest. Nem gyújt villanyt, nehogy Éva fölkeljen. Nézi a sötétet, néha már lát. ni véli a fekete falat önmaga előtt, kinyújthatná a kezét, megérinthetné... de ez a fe- < kete fal talán saját maga, ez $ a dolgok vége. És nem érti ezt ^ a fekete falat, nem magya- ^ rázhatja el Évának, Mártá- nak, Editnek, hogy mi ez? In- 4 kább... Inkább nem válaszolsz. Tu- ^ dóm. És én meg itt állok és § faggatlak és megalázom ma- 4 gam... Meztelenül utánad lo- 4 pózom, te meg más asszo- [ nyokkal vagy tele ... Pfuj.: Milyen megalázó. — összefog- Sí ta kis mellén a pongyolát, Lu- ^ kácsnak eszébe jutott, min- $ dig így állt a tejesbolt előtt, $ és topogva várta a magára ^ kapott kabátban, akkor is ^ esett a hó, ő meg futott felé. : Így állt mindig. Ha síremlékem lesz, ilyen nőt kell faragni — még ez is átvillant ^ holtfáradt agyán. Fölállt,v Konferencia után, új feladatok előtt írta: Molnár János művelődésügyi miniszterhelyettes ment Éva felé, kinyújtotta a ^ kezét, hogy megfogja a vá- ^ rásban meghajolt kis vállat — ^ most meg kellene köszönni, az ^ egészet, hogy kitartott mel- ^ lette, az elmúlt nyolc évben, ^ a gyerekkort is meg kellene^ köszönni, a napi tüzet, ami- 4 ért bírt dolgozni, fölkelni, 4 megborotválkozni, kimenni az 4 utcára, megköszönni, meg kel- ^ lene köszönni az egész kiss testet, ahogy emelté őt, ami-4 kor tüdőgyulladásban feküdt, s és ő meg kötözte rá a prizni- ^ cet, emelte őt — de nem mon- ^ dott semmit. Nyúlt Éva felé, $ de az a sarokba húzódott. $ — Ne fogj meg. Ajánlom,^ hogy ne fogj meg. Ne nyúlj ^ hozzám — kis ujjával előtte^ lebegett, figyelmeztetően in- ^ tegetve. Lukács ment felé,^ mosolygott, butaság, gondolta, § mintha egy életen át mennék $ felé, alig látok — hirtelen ^ megingott, elszédült, elsötétült § előtte a világ. — Feri! Jaj! Mi az? Lukács a heverőig lépett, el- $ feküdt rajta. Éva fogta, föl- § jebb segítette, megfordította,^ jajgatott, alig bírta a nagyi testet. $ — Mi van, édes? Mi van, $ Ferikém? Rosszul vagy ? $ Agyon tanulod magad, jaj, is- $ tenem! $ — Menj el az orvosért, Éva. $ Jó lesz Boda is, itt a harma- $ dik házban... — lassan $ mondta, nehezen, kapkodta a $ levegőt. — Talán a szívem. $ — Nem hagylak egyedül !$ Nem, nem. Hozok vizes ru-; hát... Itt? — kigombolta Lu-5 kácson az inget, dörzsölte a5 mellét. Szipogott. — Muszáj menned. Te nem ! tudsz segíteni. Orvos kell, Éva. ! — Jaj, istenem! — sírásra $ fakadt. 5 — Most ne sírj. Menj. Majd § túljutok... Éva kiszaladt, Lukács hal- S lotta, kapkodva öltözik. Kö-! rülnézett a szobában, a hói megvilágította a tárgyakat, i de ő nem egészen pontosan i látta. A kis szekrényen egy! modern váza volt, vagy szó-! bor — nem is tudja. Éva bependerült. — Ne haragudj. Jobban! vagy? Sietek. Addig is beszó-i lók a szomszédba, nézzenek; át. Mindjárt itt vagyok. Ne; haragudj. — Megcsókolta a: homlokát. — Nem baj, ha csó-i kolóztatok. Vigyázz magadra. • Kiment. ! De baj, gondolta Lukács. Baj az egész. Nem értitek. Edit is vár valamit. A szájával. Elé áll. Ködös a szeme. Ha teheti, a kezéhez ér. — Fölemelte a kezét, nézte, mi ez a kéz? — És ha táncol, belétapad. Ö is menekül. De mi elől? Csak meg ne szeresse. IV em lehet itt felsorolni a ^ ’ most következő összes teendőket. Ezeknek fő irányát a tézisek tartalmazták, s a konferencia azokat kiegészítésekkel, sürgető jellegű megjegyzésekkel jóváhagyta. Arra van szükség, hogy elsősorban az újjáalakítandó Országos Közművelődési Tanács konkrét munkaprogramot dolgozzon ki az irányelvekben vázolt feladatok végrehajtására. Nagyon veszélyes dolog lenne azonban, ha akár a közművelődés munkásai, akár a párt-, állami- és társadalmi szervek mindent e munka- program kidolgozásától várnának, s addig nem tennék, amit már most tenni lehet. Mindenekelőtt arra ván szükség, hogy az irányelvekben megfogalmazott és megerősített elveket tegyük általánosan elismertté. Ez azt követeli, hogy tovább terjesszük és erősítsük a közművelődés korszerű felfogásának , eszméi t minden érdekelt szervezet és intézmény között. Azt jelenti, hogy teljes joggal és nem kevésbé következetes meggyőző munkával mint az előkészítés során történt, a gyakorlati életben kérjük számon a köz- művelődés valóságos társadalmi megbecsülését. Ez azt is követeli, hogy minden irányító szervben olyan hozzáértéssel foglalkozzanak ezzel a területtel, olyan szakszerű politikai döntéseket hozzanak, mint ahogyan azt teszik a társadalom számos más területén. A konferencia nagy súllyal követelte a közművelődés különböző területeinek, intézményhálózatainak, a közművelődésben szerepet játszó szervezeteknek az egységes tevékenységét. Ennek tovább! erősítéséhez sem kell várni későbbi szabályokra. A tartalmi, elvi, szervezeti és anyagi egység megteremtésére már ma is számos feltétel adott, s ha ebben a tekintetben következetes és bátrabb harcot folytatunk, már példákkal igazolt eredményekben lehetünk gazdagabbak. M mtán bizonyos szervezeti '* változások várhatók a megyei tanácsok művelődést irányító tevékenységében, a koordináció hatékonyságának fokozásában, itt az a veszély, hogy sokan erre várva, a koordináció jelenlegi szintjét nem kívánják az adott lehetőségek között továbbfejleszteni. Alig lehetne károsabb dolog, mint ha a megyei népművelési tanács erre várva, tevékenységét csökkentené. Ellenkezőleg, a példák is bizonyították, hogy ahol megfelelő pártirányítással, rendszeresen tevékenykednek, ott ezek a tanácsok nagyon nagy eredménye- nyeket érhetnek el. Sok tekintetben rajtuk múlik, hogy a konferencia gazdag eredményeit folyamatosan meg tudjuk valósítani. VIZPARTI ALKONYAT (MTI foto) Ilyenkor szólal meg oldalamon ülő feleségem, hogy a vezetésnél azért előre is tekinthetnék. A feleségem nélkül ugyanis soha nem ülök kocsiba. Ahogy beszáll mellém, elkezdi a szöveget: kézifék ki, gyújtás, gáz, kuplung, egyes sebesség — most indulhatsz. Gyerünk a külső sávra... Ettől a pillanattól ugyanis élettársam teljes figyelemmel tekinti át a forgalmait, minden mozdulatra figyelmeztet, valóságos helyszíni közvetítést ad, szerintem akár úgy is vezethetnék, hogy behú- nyom a szemem. Persze nem hunyom be, mert még azt hinné, hogy őrá se figyelek. Ez mindenesetre súlyosabb következményekkel járna, mint az, hogy nem tudom a Kreszt. ö ugyanis tudja, őszintén szólva, ő az, aki tudja, méghozzá olyan fokon, amely bármely gépjármű-szakoktatónak becsületére válna. Mondanom sem kell, hogy ő megbukott a vizsgán, nem a Kreszből, hanem a vezetésből. Feleségem bukását nagy örömmel fogadtam. Abban a pillanatban felvillant bennem /' az ötlet, hogy még magán- § szorgalomból sincs szükségem I arra, hogy megtanuljam a 4 Kreszt. Úgy ismeri a kisíve- $ két, a nagyíveket, a jobbkéz- $ szabályt, a komplikált keresz- $ tevéseket, a jelzőtáblákat, a $ Kresz minden bonyolult rejtel- 4 mét, hogy szerintem erre szü- I letni kelL Egy tehetség és 4 higgyék el, hogy ezt minden Sférji elfogultság nélkül állí- ^ tóm. ^ Persze néha előfordul, mi- ^ vei én csak vezetni tudok, de ^ nem tudom a Kreszt, hogy né- ^ ha valami vad szabálytalan- ^ ságot csinálok. Ilyenkor elszabadul a pokol, megkapom 5 magamét, olyan stílusban, «mintha házasságtörést követ- 4tem volna el. Fenyeget, hogy $ ott azonnal helyben hozzá kell § kezdenem a Kresz tanulmá- ^ nyozásához. Még szerencse, ^ hogy ezt ő se veszi komolyan. ^ Hiszen, ha megtanulnám a ^Kreszt, semmi szükségem nem ^ volna rá a vezetésnél. Szágul- 4 doznék nélküle, vagy mit tu- ?> dóm én ... Néha ott ülhetne 5> mellettem, szomorúan, én pe- $ dig Kresz-ismereteim gőgjé- !j ben holtbiztosán — karambo- ^ loznék. Kerekes Imre ^ Nem tudom a Kreszt. Higy- ^ gyék el nekem, ülök a volánénál, vezetem a kocsit, megyek, é száguldók, előzök, előnyt adok, 8 sávot váltok, mindezt csiná- ílom, éppúgy, mint más, de |nem tudom a Kreszt é S ahogy az idő halad velem é előre, azt a keveset is elf ele j- |tem a Kreszből, amire pilla4 natnyilag még emlékszem. 5 Az igazság, akkor se tudtam, 4 mikor vizsgáztam. A vizsgán é ugyanis szerencsém volt, amit é kérdeztek, azt éppen tudtam. ^Nem én vagyok az egyetlen, ^aki a tárgyhoz nem sokat ért. 4 de vizsgázni tud. Ennek elle- 4 nére soha nem karamboloztam. §Ez aztán megerősítette ben- ^ nem a hitet, hogy jól tettem, é amikor lemondtam arról, hogy é mélyrehatóan ismerjem a é Kreszt. Barátaim közül, akik é kitűnően ismerik, azóta már é sokan karamboloztak és jóné4 hányszor megkérdezték már 5 tőlem: hogyan lehetséges, hogy «én nem karambolozok. ^ Pedig nehogy azt higgyék, é hogy óvatos vagyok. Néha é még száguldók is. Száguldás % közben fütyörészek, dúdolok. Kettős boldogság s $ D efejeződött az országos é ** népművelési konferen- é cia. Hosszú ideig készítették é elő a szakemberek, s nagyon é nagy volt a várakozás. Jogos ^ a kérdés: érdemes volt-e, el- 4 érte-e célját? Érdemes volt, és $ ha, akikre tartozik — a köz- ^ művelődés különböző terüle- ^ teinek munkásai, főként pedig ^ a politikai vezetők — levonják ^ a következtetéseket a konfe- ^ rencia tanulságaiból, akkor ^ mondhatjuk igazán, hogy 4 hasznos volt. ^ Mik voltak a konferencia 4 legfőbb eredményei? ^ A konferencia határozottan ^ elvetette a közművelődés „vál4 ságáról” szóló elméleteket, és $ éppen ellenkezőleg, azt az ál5 láspontot fogadta el, hogy a ^ közművelődés új, bonyolult ^ fejlettebb szakasz elé érkezett. ^ Ennek a szakasznak a feltéte- ^ lei részben megértek, részben 4 pedig meg kell őket teremte- 4 ni. Ezt hangsúlyozta hozzászó- ^ lásában Aczél György elvtárs, I a Központi Bizottság titkára. ^ Számottevő eredmény — és 4 ez az új szakasz kiindulópontba —, hogy a konferencia ma- ^ gáévá tette az előkészítés so- ^ rán kidolgozott korszerű köz- ^ művelődési felfogást. Ez a fel- ^ fogás — a konferencia tézisei * ezt részletesen elemzik —, a § közművelődést a maga széles ^ terjedelmében, hagyományos ^ és a korszerű közművelődési ^ eszközök egységében fogja fel ^ és nagyon hangsúlyozza a köz- ^ művelődés művelődési funkcióinak politikai és gazdasági 4 jelentőségét is. Ebből követke- $ zik a másik lényeges tétel, ^ hogy ha a közművelődés ilyen ^ szerepet játszik a szocializmus ^ építésében, akkor mint össz- ^ társadalmi problémát, jeleritő- ^ ségének megfelelően, kell ke- 4 zelni. Ez nemcsak a közműve- 4 lődés munkásaira — talán ^ nem is elsősorban rájuk —, ^ hanem a párt-, állami- és a ^ tanácsi vezetés egészére vo- ^ natkozik. Harmadszor: a fen- 4 tiekből következően is, a kon- § ferenda elfogadta azt a tételt, «hogy a közművelődéspolitiká- ^ nak, mint egyenrangú résznek, ^ biztosítani kell a megfelelő he- ^ lyet a művelődéspolitika egé- ^ szében. A Központi Bizottság ^ titkára hozzászólásában azt ^ mondotta, hogy a szocialista ^ kulturális forradalom egyik 4 legfontosabb fejezete nap- $ jainkban éppen a közművelő- ^ dés. 4 4 Ezek az alapvető megállapí- 4 tások, amelyeket a tézisek, — ^ a konferencia után, már mint ^ a további munka irányelvei 4 — tartalmaztak. Ezek egyetértésre találtak nemcsak a köz- 4 művelődés munkásai, a párt- ^ és az állami vezetés képviselői $ között, hanem — és ez rend- ^ kívül lényeges —, az üzemi, ^ vállalati és termelőszövetkezeti ^ vezetők között is. Ezt fejezték *ki hozzászólásaik.
