Pest Megyi Hírlap, 1970. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-30 / 125. szám
«ST me erei 1970. MÁJUS 30., SZOMBAT A háztájira kell most figyelnünk! (6.) Tehén helyett autó? A szigetcsépi Lenin Termelőszövetkezetben kedvező a tojótyúk háztáji tartása is. Az elhelyezhető tyúkok mennyisége függ az ól nagyságától. Általában négyzetméterenként 4—5 tyúkot lehet elhelyezni. A termelőszövetkezet beszerzi a tojótyúk hibrideket. Egy húszhetes jércét általában 95 forintért ad. Ezt készpénzben kell kifizetni. A tsz vállalja, hogy táppal ellátja a tagokat. Egy mázsa táp ára 387—408 forint, amelyet havonként biztosít. A táp értékével a tagot terheli és amikor az állomány termelni kezd, havonként történik az elszámolás. A megtermelt tojást a tsz értékesíti. Mindezért a tsz-nek a jövedelemből 10 százalék kezelési költséget kell átengedni. A gazdaságossági számitás szerint százdarabos tojóállomány beszerzése és tartása 38 ezer forintot igényel. Természetesen a tsz-tagnak csak a száz darab húszhetes tojóhibridet kell megvennie, ami 9500 forintba kerül. Lényegében csak ennyi a befektetés, mert a takarmányt már a termelőszövetkezet akkor vonja le havonta, amikor a tojóhibridek már termelnek. A bevétel 54 ezer forint. Tehát egy- másfél éves időszakban az a tsz- tag, aki hajlandó otthon a baromfival foglalkozni, 15 000 forint tiszta nyereséget érhet el. A gazdaságossági számítás egy tyúk/évi 230 darab tojás termelésére készült. A tsz közös tyúkállományának évek óta az egy tyúkra jutó termelése 256 tojás. Sorozatunkban eddig két termelőszövetkezetben vizsgáltuk a háztáji állatállomány növelésére tett intézkedéseket. Nem mindenhol ilyen kedvező azonban a kép. A budai járásban levő Sóskút-Zámori „Tol- buchin” Tsz-ben, illetve a hozzá tartozó háztáji gazdaságokban nem tudott még kibontakozni az állattenyésztési mozgalom. Mint Szabó József elnök elmondta, a termelőszövetkezet egy-két jó gazdasági éve, azaz eredménye olyan jövedelmet biztosított a tagoknak, hogy „nem szorulnak” a házi állattartásra. Kialakult egy nagyon helytelen légkör is, amely szerint állítólag lenézik ázt, aki az udvarában állatokkal foglalkozik. Az egyik tsz-tag asszony például a következőket mondotta: „Parasztnak néznek bennünket, ha tehén van az udvarunkban.” A község sok istállóját garázsnak alakították át, ami önmagában véve érdekes és jellemző dolog, hiszen a tsz- parasztság életszínvonalának javulását tükrözi. Az autó azonban nagyon ritkán ad teAz Országos Szakipari Vállalat 1970. június 22-én Budapesten ÁTKÉPZŐS TANFOLYAMOT INDÍT a hő- és hangszigetelő szakmában. A tanfolyam időtartama 2 hónap. A tanfolyam ideje alatt 1800 Ft rögzített bért fizetünk. Felvételre jelentkezhetnek 18-45 éves férfi dolgozók. Szállás van. Négyéves gyakorlat után szakmunkásvizsgát tehetnek. FELVÉTEL: Budapest V., Báthori u. 12. II. 229., munkaerőgazdálkodás. jet. (Legfeljebb, ha visznek benne.) A termelőszövetkezet vezetősége harcra száll ezekkel a nézetekkel és igyekszik megszervezni a háztáji segítségét is. Szabó József szerint 100 tehenet kihelyeztek volna a háztájiba, de ez azért nem sikerült, mert — mint már az előbbiekben említettük — az istállókat nem adják át a tagok, illetve nem akarnak tehenet tartani. Ezien a környéken inkább gyümölcsöt termesztenek és el kell ismerni, nagyon jól. A MÉK egy évben itt hét vagon őszibarackot és öt vagon szőlőt vesz át. A termelőszövetkezet a hagyományoknak megfelelően, segíti a tagság szőlő- és gyümölcstermelését. A kisüzemi szőlők holdanként 12 mázsát teremnek, míg a nagyüzemi 42 mázsát. Adott a feladat, a régi szőlőket kivágni és újat telepíteni. A termelőszövetkezet 15 ezer forint hozzájárulással a tagok részére 400 négyszögöl kitűnő szőlőt telepít, ahol a korszerű művelésre is mód nyílik. Ez még csak terv, de sóik más jó elképzelést szeretnének megvalósítani. Régi hagyomány például Pusztazámoron, hogy majdnem minden háznál hizlalnak libát. A termelőszövetkezet is jó eredményt ért el a libahízlalással, de a tagság is. Arra lenne szükség, hogy ezen a vidéken is honosodjon meg a nagyobb létszámú sertés- és szarvasmarhatartás. Ez annál is inkább fontos lenne, mert a termelőszövetkezet saját tehenészetének teljes felszámolását tervezi. 1971 végéig „elfogynak” a tehenek a „ToLbuchin” Tsz-ben. Szűts Dénes (Folytatjuk.) Víkend ä Turul-emlékmű akti Festői környezetű új lakónegyed tanulmánytervét fogadta el a Tatabányai Városi Tanács végrehajtó bizottsága. Közvetlenül a millenniumi, a Turul-emlékmű alatt, a Dél-Gerecse lankás oldalán alakítanak ki egy korszerű víkend-, illetve villanegyedet. A tervek szerint 145 hektárnyi területet rendeznek. Az enyhe lejtésű részeken pont- és társasházakat építenek. tengerszint felett 200 méteres magasságban húzódó 'terepet pedig — ahonnan remek kilátás nyílik Tatabánya- Újvárosra és az egész medencére — teraszos kiképzésű hétvégi házakkal, nyaralókkal telepítik be. összesen 1100 lakás építését tervezik. A hegyoldal hangulatához illő borospincéket, présházakat is szőkészíthetnek az ottani lók tulajdonosai. A leendő „hegyivárosnak” teljes felépülése után, 5000 lakója lesz. Az új lakónegyed tervezői gondoskodnak a hegyoldal kényelmes, gyors megközelíthetőségéről. A beépített területeken szerpentinúttal oldják meg az autóbuszközlekedést. Bár az új település szervesen a bányászvároshoz illeszkedik, ellátás szempontjából önálló egységet képez majd. A tervek szerint, ugyanis a többi között szolgáltatóházat, gyógyszertárat, orvosi rendelőt, iskolát, óvodát, bölcsődét és üzletházakat is építenek. A hegyi település rendezési tervét, illetve makettjét közszemlére bocsátják a város vezetői. Egy túrái ház története A kisember hároméves kálváriája A kisember — büfés a MÁV Utasellátónál — Gólya József, 132 éves házban lakott Túrán. Apjától örökölte 1959-ben és 12 ezer forint „köteles részt” fizetett bátyjának, hogy elnyerhesse az ósdi, rozzant, döngölt földes, vert falú, szigetelés nélküli, gerendafö- démes, hosszú, keskeny épület teljes tulajdonjogát. A melléképület — a két kamra és az istálló — 1965 tél végén összedőléssel fenyegetett. Elhatározták, hogy lebontják. Tudták, hogy bontási engedélyt kell kérniük, megtudták, hogy bontási rajz is szükséges ehhez, amikor valaki javasolta nekik, hogy egyúttal kérjenek építési engedélyt is, hiszen — látva a rozzant házat — bizonyára építkezni is akarnak majd. Akkor kerestek egy építéstechnikust, aki 600 forintért elkészítette a bontási és építési engedélyhez szükséges terveket öt példányban. Egyet a helyi tanácsnak, egyet a járási tanácsnak, egyet az OTP- nek, egyet a kivitelezőnek, egyet saját maguknak. 65 márciusában beadták, május 19-én megkapták a bontási és építési engedélyt. Egy vasárnap lebontották a rokonok segítségével a melléképületet, gyorsan omlott, könnyű munka volt. Első felvonás A kisember felesége — falusi iparos lánya, aki világ életében otthon a házkörüli — a férje és gyereke körüli — munkát végezte. Gólya Jó- zsefné akkoriban egészséges asszony volt. A következő tél végén, az olvadások után igen magasra szökött a talajvíz. 1966 márciusában a szobák falában 80 centiméteres magasságig szívódott fel a víz, szőnyeget nem volt érdemes feltenni, mert azonnal lucskos lett. Március elején a ház egyik sarka megrepedezett, azt gyorsan aládúcolták, egy Nem vagyunk angyalok TALÁN SOHA nem érte annyi bírálat, elmarasztalás — olykor szidalom — a kereskedelmet, mint az utóbbi években. Valóságos divat lett. Kétségtelen, hogy sok még a hiba — súlycsonkítás, téves számolás, udvariatlan kiszolgálás —, s ilyen esetekben jogos a megalapozott kritika. En azonban most nem erről szeretnék beszélni, hanem a pult innenső oldaláról. Arról, hogy mi sem vagyunk angyalok. Mi, vásárlók. Nemcsak arra gondolok, hogy nekünk is vannak rossz napjaink, amikor türelmetlenek, ingerültek, igazságtalanok vagyunk. Még csak nem is arról, hogy jócskán vannak vevők — magam szintén ismerek néhányat — akik az eladót sértő módon lekezelik, úgy bánnak bele, mintha szolgájuk lenne. Nem ezekről akarok beszélni, hanem arról a jelenségről, amikor saját érdekeink ellen hadakozunk. íme néhány példa, mutatóba. ELLENŐRZŐ ÚTON JÁRTUNK a szentendrei járás üzleteiben, a kereskedelmi felügyelőség munkatársaival. Engem nem ismertek arrafelé, én lettem tehát a próbavásárló. Az volt a feladatom, hogy vevőnek „álcázna” minél többfélét vásároljak, s mielőtt fizetésre került volna a sor, bejöttek az ellenőrök, hogy kontrollálják a csomagolást, mérést, számolást. Hétköznap délután volt, kevéssel a bevásárlási csúcsforgalom előtt. Sok mindent vettem: kétkilós kenyeret, amit — a rendelettel ellentétben — méretlenül tettek a kosaramba, tíz deka téliszalámit — két darab madza- gos szalámivéggel, három papírban — réteslisztet, búzadarát, kolbászt, jódozott sót — nedves zacskóban, megkö- vesedve, mint a sóbálvány —, citromot és így tovább. Az ellenőrzésnél kiderült, hogy a kenyér 12 dekával kevesebb 2 kilónál, a szalámi háromszoros tárával, „eugehör- rel” együtt sem volt egészen 8,5 deka, a búzadarának négy hónappal lejárt a szavatossági ideje, a mackó-sajt megolvadt a polcon, és... és hogy mi derült volna még ki esetleg, azt sosem tudtam meg, mert vevőtársaim felháborodása véget vetett az ellenőrzés aktusának. Leghangosabban egy lompos, rosszul öltözött asszony követelte, hogy „ne tartsuk fel a kiszolgálókat ilyen marhaságokkal”, de mások is kimerítették a becsületsértés fogalmát személyünket illetően. EGY MÁSIK ESETNEK a húsboltban voltam szemtanúja. Rövidkarajt, zsírt és marhafartőt vásárolt előttem egy fiatalasszony. A pénztártól visszatérve, egy férfi elkérte a blokkját: a vállalat ellenőre volt. A karajnál 3 forinttal számolt többet az elárusító, a zsírból 7 deka hányzott a fél kilóhoz. Ha azt hiszik, kedves olvasók, hogy a vevők jó szívvel fogadták az ellenőrzést, érdekeik — és pénztárcájuk — védelmét, tévednek. Szidták, sértegették a kötelességét teljesítő ellenőrt, éppen csak ki nem zavarták az üzletből. Egyik vidéki városunk ÁBC-kisáruházában történt a harmadik eset, néhány napja: 15 deka fehérpecsenyét kértem. összehúzott szemű, kedvetlen, borostás férfi volt az eladó. Noha a pecsenyét géppel szeletelték, nem volt hajlandó levenni a felesleget a mérlegről, így a csomag 18 dekára sikerült. Tíz deka 7,80 forintba került, az egészért tehát 14,40-et kellett volna számolnia. Nem így történt: 17,— forintot firkantott a csomagra. Megjegyzésemet, hogy kissé sok lesz, gyilkos pillantással nyugtázta, s az összeget — számolás nélkül — 16,80-ra javította. Elhatároztam, hogy nem adom fel. Fizettem, majd „a pénztártól való távozás előtt felszólaltam”: kértem a boltvezetőt. Jött, mért, utánaszámolt, mindezt szó nélkül. Nem így a vevők! Elkereszteltek hisztinek, naccságának, kukacos- nak, s amikor a boltvezető átnyújtotta a visszajáró 2 forint negyven fillért, többen is ajánlották, hogy költsem az egészet patikára ... NEM, KEDVES VEVŐTÁR- SAK, nem vagyunk angyalok. Ha becsapnak bennünket, lapítunk, hallgatunk, kényelmességből, gyávaságból; a belső ellenőr munkáját támogatás helyett akadályozzuk, a társadalmi ellenőröket sértegetjük, kigúnyoljuk, tolakszunk, türelmetlenkedünk, aztán a bolt előtt, az utcán fél óráig panaszoljuk az ismerősöknek, hogy becsapnak bennünket a vásárlásnál. A pult előtt méltatlankodjunk! — nyíri — bizonyítjuk. 1966. június 17.” Tehát adatfelvételi lapot készítettek és a lakás sem szűnt meg, hiába hivatkoztak „megszűnési statisztikai lapra”. Sokszor persze hatásosabb az irományra, papírra hivatkozni, mint arra, amit a papír hibásan, vagy bürokratikusán bizonyít, illetve nem bizonyít. Hiába vitték be a községi tanács igazolását, a járási tanács nem vette figyelembe. Gólyáné elpanaszolta esetét a járási tanács elnökének, nem használt. Elment a megyei tanács panaszirodájába, nem ért el vele semmit. Újból felutazott a panaszirodába, sírt, egy hölgy megsajnálta és — azt mondta — meséli Gólyáné —, hogy ő a megyei tanácselnök titkárnője. Akkor felvitt, én nem tudom, hogy kivel beszéltem — de ezután sem történt semmi. Már elmúlt az egész nyár, a többiek már építkeztek, megint elmentem a panaszirodára, aztán a Központi Bizottság titkárságára, onnan átküldték a Parlamentbe, a Minisztertanács titkárságára. Ezután nyolc napon belül megjött az engedély a belvizes kölcsönre... Második közbevetés A kisember feleségének valaki elejtett egy megjegyzést a járási tanácson, hogy „ha tudná, milyen levél érkezett magukról, több aláírással”. Akkor nagyon meglepődött a kisember egész családja. És megijedt. Nem tudták, hogy ilyen „nagy” ellenségük van, akinek egy szavára — bocsánat: levelére — minden kivizsgálás nélkül hittek. Hittek egy rosszindulatú levélnek — amely a mai falu régi hagyományait elevenítette fel: az irigységet, kapzsiságot, szűklátókörűséget, önzést, pletykát, rosszindulatot, butaságot. A kisember- nem tudja, hogy mi van a levélben, de a faluban suttogtak a levélről és az aláírásokról. A kisember nem tudja, hogy ki írhatta a leveLet — csak sejti. De alaptalanul megnevezni, rágalmazni nem akar — nem akar a levél színvonalára süly- lyedni. Harmadik felvonás A Minisztertanács titkárságának szava kellett ahhoz, hogy a járási tanácsot jobb belátásra térítse. De még így sem ment simán. Ugyanis az engedélyre nem tettek rá minden pecsétet, úgy, hogy ismét vissza kellett menni. 1966 augusztusában aztán megkapták a 115 ezer 700 forintos kamatmentes kölcsönt. Szeptember végére már állt a ház, aztán két hétig szünetelt az építkezés, de december 18- ra átadták. Kívülről nem színezték be, a lépcsőt nem fejezték be, a parkett helyett az olcsóbb padlót ^választották és mégis 1967. március 21-én a túrái építőipari ktsz 3320 forintot követelt még. Gólyáék kifizették — vettek fel ötezer forint személyi kölcsönt. Aztán felmérették a végzett munkát és kiderült, hogy 10101 forint visszajárna a ktsz-töl! 1968. januárjáig pereskedtek, amikor is Gólyáék megnyerték a pert, és a ktsz megküldte a pénzt, amennyit a bíróság megítélt: 7720 forintot. Ehhez még hozzátettek hatezret és megcsináltattak mindent, amit a ktsz elmulasztott. Az építkezés és a perek 1968. március 12-én fejeződtek be. Végső közbevetés A kisember és főleg a felesége boldog is, meg nem is. Gólyáné beteg lett. Ideges, állandóan nyugtátokat szed. Magas lett a vérnyomása, rossz lett a szíve. Indulatait ma sem tudja fékezni. A kisember feleségének egészsége végérvényesen ráment a házra — az engedélyezésre, az építkezésre, OTP kamatmentes j a pereskedésre. biztosítása céljából 1 Berkovits György hét múlva megrepedezett a másik sarok is, sőt megcsúszott az egész egyik oldal, életveszélyessé vált, ezért az egész család — férj, feleség, fiú, öregek — egy szobában húzta meg magát. Ide betettek négy ágyat, két szekrényt, a többi bútort ismerősökhöz szállították. A belvíz által károsultaknak — amint az lapunkban is megjelent — .....az OTP teljesen kamatmentes kölcsönt nyújt — soron kívül kapják meg a kölcsönt és az építési engedélyt”. A községi tanácstól igazolást kaptak, hogy jogosultak a belvizes kölcsönre, akkor elmentek az OTP-hez és véletlenül „négyforintos” nyomtatványt töltöttek ki, s ezzel akarták megindítani a beadványok sorát — öt példányban. Valaki felvilágosította őket, hogy belvizes kölcsönhöz „nyolcforintos” nyomtatvány kell. Akkor újból bementek az OTP-hez és újból megkezdték az akciót — öt példányban. Igenám, de belvizeshez csak típustervet fogadtak el, az ő előző építési engedélyük pedig nem volt típusterv, hanem egyedi volt. Egy hónap alatt megszerezték. Jártak Aszódon, Gödöllőn. Felutaztak Pestre, többször. Egyszer aztán megunták, a Keletitől elindultak, hogy típustervet kapjanak végre. Délután négy órakor megkapták Óbudán máshol nem volt a nevezetes 33-as típusterv. Most már elindulhatott öt példányban az újabb bontási és építési engedély kérése. Első közbevetés A kisember felesége intézte az órákat, napokat, heteket igénylő, fáradságos és idegesítő, az engedélykérelemhez szükséges utakat. Ö intézte, mert ráért, hiszen nem volt hivatalos munkahelye és kötött munkaideje. Ha dolgozott volna, szabadságot kellett volna kivennie — mennyien vesznek ki ezért szabadságot — mert a kisember, aki örül, ha életében egyszer építkezhet, nem ismerheti az építkezések és kölcsönök ügyintézésének titkait. Pedig mennyi „titok” — nyomtatvány kérelem, beadvány, egyedi terv, típusterv, szerződéstervezet — van itt, és hány „példányban”? Második felvonás Aztán a belvizes kölcsönt nem kapták meg. Először azt mondták nekik a járási tanács illetékes osztályán, hogy elveszett a hatósági bizonyítvány a ház haszonélvezetéről. Véletlenül volt náluk egy másik példány, gyorsan odaadták. Eltelt május, el a június, csak nem kapták meg a járási tanács jóváhagyását a kölcsönre. Július elején azt a választ kapták, hogy az állam nem fejőstehén, nem jogosultak a belvizes kölcsönre, különben is kaptak már egyszer építési engedélyt, használják fel azt. Ugyanakkor megkapták, hogy: „... építési engedély módosításával kapcsolatban közlöm, hogy 1965. május 19 napján ... kiadott építési engedély, melyben egyedi terv alapján kíván lakóházat építeni, hatályon kívül helyeztem...” és egyidejűleg értesítést kaptak, hogy: az 1965. május 19-én kiadott bontási és építési engedély alapján .....a lakás megszűnési statisztikai lapot a Központi Statisztikai Hivatal Pest megyei igazgatóságához továbbítottuk, ezért az építési hatóságnak adatfelvételi lap kiállítása nem áll módjában...” A Túrái Községi Tanács igazolta- „A lakóház falazata a talajvíz-belvíz következtében megrepedezett, úgy, hogy az épület újjáépítése vált szükségessé. Fentieket nevezett kérelmére, kölcsön
