Pest Megyi Hírlap, 1970. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-29 / 124. szám

6 re MECtEI 1970. MÁJUS 29., PÉNTEK Az első magyar villamosautóról Az első magyar villamosautó karosszériájának sorozatgyár­tására kötött szerződést a Vil­lamosipari Kutató Intézet és a Hungária Műanyagipari Ktsz. A villamos meghajtásű autó- modellt az intézet szakgárdád ja fejlesztette ki. Az akkumu­látorral működő jármű épüle­ten — például kórházakon be­lüli — személyszállításra és a közúti forgalomra egyaránt al­kalmas lesz. A négyszemélyes autó ka­rosszériáját a Hungária Ktsz tatabányai poliészter üzemé­ben készítik. A tervezők kí­vánságának megfelelően a ko­csiszekrényt üvegszállal erősí­tett műanyagból egy darabból gyártják. A karosszéria súlya mindössze 50 kilogramm lesz, s így a „pehelykönnyű” ön­súly megnöveli az akkumulá­tor élettartamát. AZ AMERIKAI Arisona ál­lam Phoenix városában várat­lan fordulatot vett egy kakas­viadal. A „mindhalálig folyó csata” egyik részvevője, mely­nek — a szokásoknak megfe­lelően — zsilettpengét erősített a lábára gazdája, a pénzéért és kakasáért szurkoló tulajdo­nosra támadt, és olyan mély sebeket ejtett rajta, hogy az belehalt sérüléseibe. ÓRIÁSI GYŰRŰK Az épülő Beremendi Cementmű forgókemencéinek első al­katrészei megérkeztek Csehszlovákiából. A 160 tonna súlyú, két kemenceköpenyt és a két kemencegyűrűt speciális Tátra gépkocsik szállítják. A közeljövőben még 9 ilyen rakományt várnak a cementmű részére. Elkészült a „modellüzem“ empirikus terve A kondorost FAO-kísérlct AUSZTRÁL VARIÁCIÓK SVÉDORSZÁGBA KERÜL Kempingasztal, „Aszód” munkaszék Újdonságok az üzemben és a BNV-n Mint ismeretes, az ENSZ fejlesztési program kormány­zó tanácsának jóváhagyásával a FAO első lépcsőként több mint 300 ezer dollár anyagi támogatást nyújt a kiskörei vízlépcső öntöző berendezésé­nek építéséhez. A konzultatív vegyes bizott­ság a fenti keretből készíti el 8 modellüzem tervét, s később ezekben a mintagazdaságokban próbálják ki, hogyan lehet az adott területen a leggazdasá­gosabban hasznosítani az ön­tözővizet. A Körösök vidékén több mint 80 ezer holdra ad majd mesterséges csapadékot a kiskörei vízlépcső. E táj mintagazdaságáúl a 7 ezer hol­das kondorosi Dolgozók Tsz-t jelölték ki, amelynek a mo­dellüzem-terve elkészült. Az elképzelésekről Szőke Molnár Lajos, a szarvasi öntözési és rizstermesztési kutató intézet tudományos munkatársa, a modellüzem készítője az aláb­biakat mondotta: — A kondorosi „modell- üzem”-terv nemzetközi vi­szonylatban is eligazítást ad a mezőgazdaság általános fej­lesztéséhez. Nagy körültekin­téssel határozzak meg, hogy az összterülethez viszonyítva, mi­lyen arányban rendezkedjék be öntözésre a kijelölt gazda­ság, milyen legyen az álló- és forgóeszköz-igény, milyen faj­ta nöbényt termeljen, s milyen módon öntözzön ahhoz, hogy az anyagi befektetés mielőbb visszatérüljön. — A kondorosi Dolgozók Tsz ben a szabadföldi és a fólia alatti zöldségtermesztés, a ta­karmánytermelés lesz a ki­emelt ágazat. A tervek szerint két ütemben fejlesztjük a gaz­daságot: 1975—76-ig, illetve 1978—79-ig. Javaslatunk sze­rint a szövetkezet 3100 holdon rendezkedik be esőztetö öntö­zésre. Többek között 800 hold- nyi területen termelnek öntő­Jelen és jövő a Vörös Csillag Traktorgyár ßi kiállításán A Vörös Csillag Traktorgyár az idei BNV-n is a nagymultú gyár hírnevéhez méltó, rep­rezentatív kiállítással vesz részt. Bemutatja a traktor- és dömperfejlesztés jelenlegi ered­ményeit, és utal a gyár elkövetkező felada- täirs is* Az új gyártmányok közül említést érdemel az osztrák kooperációban készülő 110 LE-s DUTRA—STEYR—110 típusú összkerékmeg- hajtású traktor, a norvég kooperáció ered­ményességét bizonyító DUTRA—MUNCK ex­kavátor, amely a D4K—B traktorból és az arra szerelt MUNCK—766 típusú íorgógémes árok­ásó- és rakodószerkezetből alakult ki, to­vábbá a közkedvelt D és DF dömper növelt motorteljesítményű és teherbírású, 7 tonnás változata, valamint a FRAK—B1 forgórakodó­hoz kialakított sokféle új munkaeszköz, amelyek a rakodógép mezőgazdasági felhasz­nálási területét szélesítik ki. A kormány gazdasági bizottsága januárban hozott döntést a Traktorgyárral kapcsolatban. Ebben jóváhagyta a termékösszetétel átalakí­tását, és az átmenetet különböző pénzügyi kedvezményekkel segíti. Így a beruházási terhek nagy részének visszafizetését elenged­te, csak az UE—28-as dotációját szüntette meg teljes egészében, 1971-től emiatt gyártá­sa az eddig vállalt kötelezettségek teljesítése után meg is szűnik), ugyanakkor a belföld­re eladott DUTRA—4400 és D4K—B traktorok után, további 6 évre biztosítja a csökkenő mértékű dotációt. A licencek vásárlásához pedig fejlesztési alap kiegészítést nyújt. Évi kétezer traktor hazai felhasználásra A Vörös Csillag Traktorgyár vezetősége célul tűzte ki, hogy a gazdaságokkal való kapcsolat szorosabbá tételével évente 2000, jó minőségű traktort gyártanak hazai felhasználásra. A vállalat biztosítja a D4Kr-B traktorok ellá­tottságát munkaeszközökkel. A vásárlást ed­dig ugyanis akadályozta a megféíelő munka­eszközök hiánya, és emiatt nem lehetett a traktorokat maximálisan kihasználni. A cél érdekében a traktorgyár koordinálja az újabb munkaeszközök gyártását, illetve azok im­portját. Kooperációk és közös értékesítési vállalatok létrehozásával a gyár többszörösére növeli traktorainak tőkés exportját. Az elmúlt évben 144 traktort adtak el tőkés piacon, az idei el­adás 300—350 között lesz, néhány év alatt ez a szám eléri az évi 700—800-at. Fokozott gon­dot fordítanak az export nyereségének növe­lésére. kedvezőbb árak kialakításával, illetve a D4K—B részarányának növelésével. Új típusok A Traktorgyár folytatja a meglevő választék kibővítését. Az új típusok között szerepel a homlokrakodó, a talajstabilizációs gépsor, a 10—12 köbméteres dömper, a scraper, vala­mint a csuklós törzsű gépcsalád, amelyben elsősorban a földkitermelő- és rakodógépek, valamint a szállítógépek képviselik a terme­lési volumen nagy részét. Természetesen, a Traktorgyár gyártja és fejleszti összkerék- hajtású traktorait, ameddig a felhasználók igénylik. Az új típusok bevezetéséhez 2—4 év szükséges. A kitűzött célok elérése biztosítja a gyár gazdaságos működését 10—15 évre, és a ter­melés egyenletes fejlődését, v A traktor- és dömpergyártás eredményessé­gét mutatja, hogy a Dutra gyártmányok, a felhasználók részéről jelentkező állandó igé­nyeket is figyelembe véve, megállják helyü­ket, a belföldi felhasználók igénylik, és ugyanakkor a világ különböző országaiba is elismeréssel fogadták és alkalmazzák azokat. A Vörös Csillag Traktorgyár tovább bővíti a már megkezdett szervizhálózat kiépítését oly módon, hogy az az egész ország területére ki­terjedjen. Jelenleg 70 termelőszövetkezet, illetve gazda­ság szakosodott DUTRA gépekre, ezek számát a Traktorgyár tovább kívánja bővíteni úgy, hogy év végére elérjék a százat. Keresse fel a Vörös Csillag Traktorgyár kiál- látását az Autó- és Traktoripari Pavilon (40. sz.) előtti szabad területen. A Traktorgyár szakemberei mind kereskedelmi, mind mű­szaki jellegű információval készséggel állnak az érdeklődők rendelkezésére, (x) zéssel szántóföldi zöldséget és gyógynövényt. — A talcarmánytermelő te­rület növekszik. A tehénállo­mány 250-nel gyarapszik, s évi 7500 hízott sertés átadásá­ra rendezkedik be a szövetke­zet. Saját tal-Mrmányellátó lesz. Ennek megfelelően az el­ső lépcsőben 74 millió forintos beruházást valósítanak meg Kondoroson. A szakosított ser­téstelep már épül. A második lépcsőben öntözőberendezések­re, gépekre, utak építésére és egyéb beruházásra — újabb 74—75 millió forintot költenek. A legszerényebb számítások szerint is, a hetvenes évek vé­gére a bruttó bevétel 16 millió forinttal gyarapszik. Az empi­rikus tervezést ausztráliai szakemberek, számítógépes adatokkal egészítik ki, több variációból választják ki a leg­jobbat. Az Aszódi Vegyesipari Ktsz ismét új termékkel jelentke­zik. A Fém- és Vastömegcikk Ktsz-szel kooperációban olyan kempirigasztalokat készíte­nek, amelyeknek az aljára konyhazsák szerelhető fel. Az asztal különben összecsuk­ható, kis helyen is elfér. Svéd­országba szállítanak nagyobb mennyiséget belőle. Szintén új termék a balkonra akaszt­ható kempingasztal, amely négyféle magasságra állít­ható. A Dunakanyar Vendéglá­tóipari Vállalat megrende­lésére elárusító pavilonokat épít a ktsz. A faszerkezetű, lapos tetős épületeket Gödöl­lőn, illetve Dunakeszin állít­ják fel. A BNV-n is találkozhatunk az Aszódi Vegyesipari Ktsz termékeivel. / Az „Aszód” típusú, hat fo­kozatban állítható munka­széknek különösen a szala­gok mellett dolgozók örül­nek. Még a támla dőlésszö­ge is szabályozható. A vásá­ron mutatják be a 140 am­peres áramerősségű, egyfá­zisú hegesztő-transzformátort — melyet különösen a barká­csolók fogadnak szívesen — valamint a kombájnra szere1- hető permetező és fejtrágyázó berendezést is. MOSZKVÁBAN nagy sikerű hangversenyt adott a Tátrai - vonósnégyes. Műsorán Haydn-, Beethoven- és Bartók-művek szerepeltek. Előzőleg nagy si­kerrel játszottak Vilniuszban, Litvánia fővárosában. H ét pofont kapott. Égett az arca. Bőg­jön? Nem. Pedig legszívesebben ezt tette volna. Mi mást cselekedhetne? Bármit mondana is Anyukának, az lenne a válasz: „Hallgass, te istentelen, mert kaphatsz még a képedre. Neked a bitliszek az isten.” Mit felelhetne erre? Azt, hogy ő nem istentelen, csak... Vannak dolgok, amiket Anyuka nem ért meg Nem akar, vagy nem tud megérteni. Most is áll, kezében a vastag imakönyvvel. Látszik rajta, maga a megtestesült fölhábo- rodás. Mert a lánya azt merte mondani, hogy: nem. Nem mennek együtt a misére. Nem akar odaülni a fekete ruhás, fekete ken- dős, feketére cserzett arcú öregasszonyok pad­soraiba. Azok közé, akik furcsa orrhangon, kántálva jajgatják el a szenténekeket. Nem törődve azzal, hogy az orgona mér jó néhány taktussal előbbre tart. A kántor ilyenkor szüneteket iktat be. Elcsitul az orgona, hogy kivárja, míg utolérik a templomhajóban hang­jukba feledkezett énekesek. A töhbiek lehetnek külön, csak ő nem? Ne­ki ott kell őriznie Anyuka szoknyáját? A többiek mehetnek mise után együtt, csak ő nem? Sétálhatnak, beszélgethetnek, benézhet­nek a cukrászdába, de ha ő tenné, akkor ez istentelen? Ahogy bármi más. Ha zenét hall­gat a rádióban, akkor „már megint, te isten­telen”. Ha néz valamit a tévében, ugyanezt hallja, azzal megtoldva, hogy „mereszted a szemet a bitlisz-Krisztusaidra, te istentelen.” Hát miért bűn, hogy megnézi a műsort, va­lamelyik együttest? Akkor minek vették a tévét? Néha Apuka csitítja Anyukát. „Hagy­jad már azt a gyereket” — mondja csöndesen, de ez csak olaj a tűzre. „Még az kell, hogy védjed!” Azután összevesznek. Illetve, Anyu­ka veszekszik. Mert Apuira csak ritkán szól. Olyat, hogy: „amiért neked mostohán mért a sors lánykarodban, ne űzzed most ezt a gyereket.” Anyuka ilyenkor Apukát is isten­telennek nevezi, aki évek óta nem ment el a templomba. Ez igaz. Apuka nem megy. Miért? “Pedig ő nem nézi a tévében a beat-Krisztu- sokat, csak nevet, s legyint a srácokra, akik nagy hajjal, szakállal jó ritmusokat kevernek. Miért nem tűri Anyuka ezt? Pedig mondta neki: már miséket is rendeznek beatzenére. Olvasta az újságban. A tévé is bemutatott ilyet. Sőt. Külföldön papok is vannak, akik zenét szereznek, gitárt fognak, s úgy miséz­nek. „Majd őket is megveri az isten” — ezt felete Anyuka. Hát az isten mindig csak bün­tetni, csak verni tud? Ezt gondolta, de nem merte megérdezni. A lányokkal meg nem na­gyon lehet ilyesmiről beszélni. Nevetnek raj­ta. „Hülye vagy” — ezt felelik. Az ő anyuká­juk nem annyira templomos, mint az övé. Talán azért ilyenek, talán azért nem jut eszükbe az, ami neki. Feszület lóg az ágya fölött, mert a házban minden ágy fölött ott a fekete kereszt. Jó, ott van, kislány kora óta ott lóg a feketére pácolt fakereszt a falon, de miért baj, hogy kitette az ágya fölé néhány együttes képét, melyeket a Magazinból ollózott ki? Anyuka leszaggatta a képeket, összetépte, s azért is pofonokkal fizetett. A templomban meg a ke­gyes, a megértő, a megbocsátó istenhez fo­hászkodik. Nem furcsa ez? ö sokszor olyasmit is meggyén, amire a tisztelendő úr azt feleli a gyóntatószék rácsa mögül, hogy „ez nem vétek, báránykám”. Báránvkám — ez is olyan furcsa. Mindig neveihetnékje támad, amikor hallja. Amikor gyónni megy, sűrűn eszébe jut, vájom Anyuka meggyónja-e a pofonokat, az Apukával folytatott veszekedéseket? Mert olyankor bizony az is a szájára kerül, ami nem illene, ami csúnya. Biztos meggyónja. S ha meggyónta az ember, akkor újra vétkez­het? A bűnbocsánat kimeríthetetlen? Olyan, mint... Nem tudta folytatni a gondolatot. Anyja megúnta a várakozást, megragadta a karját, s rángatni kezdte. „Jössz,. ha azt mondtam, mert kaphatsz még néhány pofont, hogy ész­hez térjél.” Anyuka kiabált, s erre Apuka bejött az udvarról. Valamit csinálhatott, hosz- szú, félig faragott ág volt a kezében. Talán szerszámnyelet készít? A frissen hánitott kér- gű fa húsa sárgás volt, s erős illatot lehelt. Apuka nem Anyukát kérdezte,, hanem hoz­zám fordult: „Mi baj, kislányom?” Nem mert feleni, meg tudta is, Anyuka a méregtől bele­fojtaná a szót. Anyuka a méregtől vörösen Beat Krisztus kiabált: „Nem akar velem templomba jönni ez az isten telen,, mert ráragadt az apja isten­tagadása! Ezt kellett megérnem, hogy hitet­lenek között éljek!” A szavak furcsán hang­zottak. Mintha üres szobában kiáltana valaki, úgy kongtak. Ö legalábbis így érezte, örült, hogy Apuka bejött. Talán most már nem kap újabb pofonokat. Miért mondta, hogy nem megy? Honnét jött az a hirtelen dac, a nemet szülő makacsság? Talán azért, mert minden vasárnap végigszenvedte a többiek nevetgé- lését, csúfolódó mutogatását? „A Teri megint a mama pórázán” — ilyeneket mondták rá. Hát véletlen, hogy hozzájuk nem jönnek el a többi lányok, beszélgetni, játszani, együtt in­dulná valahová? Volt. egy barátnője, akit még Anyuka is megtűrt, de végül annak is men­nie kellett. Mert táncolni hívta, egyszer, két­szer, s amikor Anyuka harmadszor sem en­gedte, akkor Piri. azt mondta Anyukának, hogy ,Jhát nem esznek meg ott senkit sem!” Ez elég volt ahhoz, hogy Anyuka elzavarja, s azt kiabálja utána: „többé itt meg ne lás­salak, te szemtelen, nem fogsz cafkát csinál­ni az én lányomból.” Cafkát. Érezte, hogy vö­rös lesz a bőre, nemcsak az arcán, az egész testén, beszaladt a szobába, sírni kezdett, s azt hajtogatta, hogy miért vagyok én ilyen szerencsétlen, miért vagyok én ilyen szeren­csétlen? Apuka, a kezében tartott ágat forgatva, csöndesen azt mondta: „Ha nem akar menni, akkor nem megy. Lassan felnőtt lesz.” Anyu­ka erre átkozódnd kezdett, hogy így ez az is­tenverte világ, meg úgy, már az iskolában elrontják ezeket a gyerekeket, teletömik mindenfajta káromlással a fejüket, s akkor a rádió, meg a tévé, a könyvek, ezekből les;.v nek azután azok, akik nekimennek a szüSfa- nek, rabolnak, meg lopnak, s akasztófára ke­rülnek ... Miért mond Anyuka ilyet? Ö ki­járta a nyolc osztályt, s mert Anyuka nem engedte, hát nem jelentkezett sehová, hanem elment Apukával a szövetkezetbe. Fölvették, odatették a csirketelepre, ott van most már második esztendeje. Megcsinálja, amit kell, amit csak Juliska néni, a brigádvezető mond neki, a pénzét utolsó fillérig hazaadja, s ösz- szes szórakozása az, hogy hallgatja a rádiót, meg nézi a tévét. Hát akkor Anyuka miért mond ilyeneket? Apuka úgy tett, mint aki nem hallja Anyu­ka átkozódását. Látszott, nem akar vesze­kedést, legalább a vasárnap teljék él csende­sen. Vakarta a borostát az álián, a szertartá­sos vasárnapi borotválkozáson még innen volt. Gyűrött inge alól kibukott a szőrös mel­le, olyan volt, mint egy nagy-nagy medve, legszívesebben a nyakába ugrott volna, hogy végre kibőgje magát, de mozdulni sem mert. Röstellte, hogy miatta, megint őmiatta Apuka és Anyuka veszekednek. Ha ő nem mondja, hogy... de mondta, s nem bánta meg, mert már régen szerette volna kimondani. Annyi­szor elgondolta már a telepen, a sok pely­hes jószággal bíbelődve, azokkal beszélgetve, halk szavakkal a pityegésükre felelgetve, hogy odaáll Anyuka elé, s azt mondja... Most nem egészen azt mondta, amit annyiszor elgondolt, de először kimondta valamire a nemet. Ennyi joga igazán lehet. Anyuka igazán megérthet­né, hogy szeretne odamenni a .többiek közé, mise után sétálni velük egyet, s még akkor is bőven hazaérne úgy, hogy az ebédfőzésben segítsen. Miért nem lehet? Miért csak tiltás Anyuka minden szava? Anyuka még mindig mondta a magáét, köz­ben az utcára bökdösött a kezével, már min­denki elment a misére, micsoda szégyen, hagy elkésnek, s ismét rángatni kezdte a karját,' induljanak. Apuka közelebb lépett, s levette a karjáról Anyuka kezét. „Hagyjad már asz- szony, hallod-e, hagyjad már” — mondta, a ahogy eltolta Anyuka kezét, a levegőben meg­libbenő tenyere az ő fejére tévedt, végigsi­mította a haját, úgy, mint valamikor, kislány korában utoljára. Anyuka soha nem simogat­ta — jutott most hirtelen eszébe. Miért nem? Mire felocsúdott, csak azt látta, hogy Anyuka után becsapódik az utcai kapu. Apuka vissza­ment az udvarra, s ő magára maradt. Mészáros Ottó

Next

/
Thumbnails
Contents