Pest Megyi Hírlap, 1970. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-23 / 119. szám

19*0. MÁJUS 23., SZOMBAT ”‘%fö'rfap 3 Az élő szót nem pótolhatja semmi Kétségtelen, hogy az elmúlt években a párt politikájának ismertetésében, népszerűsítésé­ben jelentős előrehaladás tör­tént. A párt- és állami veze­tők látogatásai és találkozásai a legkülönbözőbb rétegű, fog­lalkozású és korú emberekkel, a sajtó, a rádió, televízió gyors ütemű növekedése, az egyre népszerűbb és látogatottabb pártnapok, a pártoktatás tö­megformájának meghonosodá­sa — hogy csak néhányat em­lítsek — mind-mind nagyszerű alkalom és mód arra, hogy őszintén beszéljünk a párt po­litikájáról, feladatainkról, gondjainkról. Különösen az el­múlt hetekben, hónapokban megyénkben is kiállítások, ki­adványok mutatták be me­gyénk, városaink, községeink fejlődését, hűen tükrözve azt az utat, amelyet az elmúlt ne­gyedszázad alatt megtettünk. Az élet azonban gyorsabb tempót diktál, és az agitáció- nak csak ezek a formái — kevésnek bizonyulnak. A nem­zetközi élet mozgalmassága, fejlődésünk dinamikája gyor­sabb és még sokoldalúbb agi- tációt és jó értelemben vett tá­jékoztatást követel. Elgondolkodtató, hogy az emberek többet tudnak az or­szág, a világ, a megye dolgá­ról, mint üzemük, gazdaságuk, községük terveiről, gondjairól, célkitűzéseiről. Ennek oka fő­leg abban van, hogy sokan le­becsülik a szóbeli agitációt, nem terjesztik, magyarázzák a helyi párt- és állami szervek intézkedéseit, lemondanak az élő beszéd jelentőségéről, ha­tékonyságáról. Itt feltétlenül előre kell lépnünk, hiszen a közvélemény tájékoztatása, megnyerése a feladatok meg­valósítására csak országos vagy megyei eszközökkel, csak országos tények ismer­tetésével nem lehetséges. Az embereket elsősorban az ér­dekli, ami közvetlenül hat, ami befolyásolja mindennapi éle­tüket — az általános, a min­denhol „megálló” szavak nem gyújtják fel bennük a tenni vagy a segíteni akarás lángját. Számtalan példával és eset­tel lehet bizonyítani, hogy gyorsabb és eredményesebb volt a munka, amikor az üzem vagy a termelőszövetkezet ve­zetői nem nagy általánosság­ban fordultak a kollektívához, hanem a személyhez, a brigád­hoz vagy munkacsapathoz szóltak, ezt várjuk, ezt kell tennetek, Ebben kell ten­nünk valamit, hogy egy-egy emberrel is megértessük: szük­ség van az ő szorgalmára, ten­ni akarására az egyén és az egész társadalom sorsának, jö­vőjének érdekében. Nem lehet elfogadni azt a nézetet, hogy az agitáció csak a sajtó, a rádió és a hivatalos pártmunkások fel­adata. A párttagnak — minden egyes párttagnak — kötelessé­ge, hogy terjessze, magyarázza a párt politikáját, serkentsen annak megvalósítására. Saj­nos, nem minden párttag tesz eleget ennek a követelmény­nek, és erről nemcsak ő tehet, hanem az alapszervezet veze­tősége is, amely nem állítja csatasorba, nem mozgósítja, nem szervezi meg és n<jm lát­ja el megfelelő és elegendő munícióval, érvekkel a párt tagságát. Jelentős sikereket értünk el az elmúlt 25 év alatt — mind­annyian, akik ezért tettek va­lamit, büszkék lehetnek rá. De most, a X. kongresszusra való készülődés során, ismét vissza kell tekintenünk: mit tettél te és mit tett ő a IX kongresszus határozatainak megvalósításáért. Őszintén kell erről beszélnünk. Az őszinte, nyílt beszélgetés, az élő szó tovább erősíti a párt és a kor­mány iránti bizalmat, segíti a X. kongresszusnak az eltelt évek értékelésében és további tennivalóink, feladataink meg­határozásában. Papp János Epítők Fehérvárott Az ország építőipari vállala­tainak, építőipari tervező- és kutatóintézeteinek vezetői or­szágos tapasztalatcsere-megbe­szélést tartottak pénteken Szé­kesfehérvárott. Rész vett a ta­nácskozáson dr. Szabó János, az építésügyi és városfejleszté­si miniszter első helyettese is. A szakmai vita után a részve­vők megtekintették a Könnyű Fémmű és az Alba Regia Szál­ló építkezését, az épülő új vá­rosrészeket, majd pedig a Fémmunkás székesfehérvári gyárát és a Bundenz-házat. Könnyűipar — nehéz kenyér Miért nem fizettek nyereségrészesedést Budakalászon ? Kor- és kórtünet: a munkaerő-csábítás A Lenfonó- és Szövőipari Vállalat Budakalászi Gyárá­nak kapujában sosem üres a fekete tábla. Jelenleg is fel­vetőnőket, szövőket, gép­tisztítókat, készáru-csomago- lókat, férfi segédmunkáso­kat, s a felsorolt munkakö­Hajnaltól estig Togliatti és Bratszk Ä Szovjetunió népszámlálá­sának előzetes adatai szerint az ország egymillió lakoson fe­lüli városainak száma tízre emelkedett. EzenMvül tíz vá­rosnak van több mint 800 ezer lakosa. A 100 ezernél több la­kossal rendelkező városok szá­ma 221 és ezekben összesen 75,6 millió ember ól. Az utol­só két népszámlálás közötti időszakban (1959—1970) leg­gyorsabban az új ipari köz­pontok lakossága növekedett *— Togliatti városé — 251 ezer Az Űtépítőgép Javító es Gyártó Vállalat FELVÉTELRE KERES esztergályos, lakatos, hegesztő és villany­szerelő szakmunkásokat, valamint gyors- és gépírókat, fürdőkezelőket. Jelentkezni lehet: CEGLÉD, XIV., Külső Kátai u. 35/a. fő (a növekedés 3,5-szeres) és Bratszk városé — 156 ezer fő (a növekedés 3,6-szoros). A tejtől a törülközőig, min­denfajta áru lesz a dömsödi ÁBC-áruházban. Nagy szó ez, hiszen a községben minded­dig nem volt megfelelő, a? alapvető szükségleti cikkeket árusító üzletház. S olyan bol­tot sem lehetett Dömsödön ta­lálni, amelyik egész napon át nyitva tartott volna. Most lesz. Épül az ABC. A tejrészlegben hajnali fél ötkor kezdik majd az árusítást, hét­kor pedig a többi osztály is nyit. Záróra: este hétkor. Az áruk egyharmada: élelmiszer. Újdonság a hűtött áru, amit eddig — hűtőpult híján —• egyik üzlet sem tudott árusíta­ni. A helyi ÁFÉSZ eredetileg 1975-re tervezte az áruház építését, de az igényeket mél­tányolva, öt évvel előbbre, jú­nius közepére hozta megnyitá­sát. (Foto: Gábor) JEGYZET Kötelmek, rangtól függetlenül Gyakorlott anyag- és állóeszköz-nyilvántartó LELTÁRFELELŐSI képesített könyvelői vizsgával vagy közgazdasági technikumi végzettséggel SÜRGŐSEN FELVESZ c Vízkutató­éi Fúró Vállalat ceglédi üzeme CEGLÉD, Rákóczi út 72. A jelentkezést írásban kérjük. A feledhetetlen Salamon Béla, s szállóigévé vált mon­data a tréfás jelenetből, mi­szerint „ha én egyszer kinyi­tom a számat, ha én egyszer elkezdek beszélni", találóan jelenítette meg a kisembert, aki főnökei előtt csak hajlon- gani tud, csak tudomásul venni, csak engedelmeskedni. Szándékos a szóismétlés, a há­romszori csak. A végletességre utal, a leegyszerűsítésre, ami a humorista természetes joga. Az élet kevésbé ismer — bár ismer — ilyesfajta végletessé­get .Főnökök — vezetők — és beosztottaik viszonyát, kapcso­latát éppen a bonyolultság, a sokrétűség jellemzi. Egyértel­műség és ellentmondásosság egyaránt föllelhető benne, mint ezt könyvtárakat meg­töltő munkapszichológiái es üzemszociológiai tanulmányok bizonyítják. Legjobb az egyszeregynél kezdeni. Ott, hogy alapvetően más viszonyokat teremtett szocialista társadalmunk ve­zetők és beosztottak közölt, mint ami korábban, a méltó- ságos és nagyságos urak, va­lamint beosztottjaik közös munkájában létezett. Az üze­mekben ismert moríHás, mi­szerint „minden főnöknek vannak főnökei, tehát nálunk mindenki beosztott", a tréfás túlzás mellett reális tényt is kifejez. Azt, hogy vezetőre és beosztottra egyformán érvé­nyes törvények és erkölcsi kötelmek léteznek ma minden munkahelyen. Még akkor is, ha e kötelmek létezése olykor csak elvi érté­kű, mert a gyakorlat eltér azoktóL A hatalmaskodó főnök és a megalázott beosztott sajnos, nemcsak karikatúrák témája; téma párttaggyűléseken épp­úgy, mint folyosói beszélgeté­seken. Mondjuk meg rögtön: nemcsak a hatalmaskodó fő­nök rossz vezető. A mézes-má- zos, a mindent megengedő ugyanolyan rossz. Típusokat említünk persze. Mert nem lé­tezik ily lombik tisztaságú alakban egyik sem. Ahogy nem léteznek hibátlan beosz­tottak sem. Amiben nem lehet vita: az emberi méltóság tisz­telete mindenkire kötelező ér­vényű együttélési szabály. Nincs olyan rang, cím, beosz­tás, mely bárkit följogosíta­na ennek figyelmen kívül ha­gyására. Igaz a fordítottja is: a be­osztott alapállása nem lehet az, hogy ő csak követelhet fő­nökeitől, s vezetőinek csupán kötelességei vannak. Napról napra, minden munkahelyen — termelőszövetkezetben épp­úgy, mint közhivatalban, gyárban — léteznek gyorsan megszülető és elmúló konflik­tusok. Az asztalt veri a gyen­ge munkás, minősíthetetlen hangon követeli a meg nem szolgált órabéremelést. Mél­tatlankodik a tisztviselő, mert neve nem szerepel a jutalma- zottak listáján. A tsz-elnök a kérdezősködő taggal ingerül­ten kiabálni kezd, a művezető lehordja beosztottjait, mert rossz napja van, a főosztályve­zető összetépi a jelentést, mert szerinte rossz, de magyaráza­tot nem fűz hozzá... Komi­kum és dráma, pillanatnyi tragédiák, vásári ripacskodás, s a szerep játszók: főnökök és beosztottak. Már persze az közülük, aki természetes em­beri magatartás helyett — szerepet játszik... Itt, a természetes emberi magatartásban kell keresni ve­zetők és beosztottak egymás közötti viszonyának legfonto­sabb jellemzőjét. Abban, hogy mit várhatnak el egymástól, s mit követelhetnek, kölcsönö­sen. Hosszú lenne a puszta fel­sorolás fs, hiszen a — kapcso­latok bonyolultságát igazolja — annyiféle a követelmény. Az őszinteség, a szókimondás alapvető. Mint ahogy az elfo­gulatlan mérlegelni tudás is. Továbbá: a kölcsönös tiszte­let. A végzett munka, s az emberi magatartás együttes értékének összevetése. A leg­főbbek ezek. Mellettük ezer­nyi másnak is — például: pe­dagógiai, pszichológiai ér­zéknek, tapintatnak stb. — szerepe van abban, hogy ve­zetők és beosztottak egymás ellenfeleit látják-e a másik­ban, vagy olyan embereket, akik közös célok érdekében, más-más poszton tevékeny­kednek. Közhely: a társadalomnak minden szükséges munka ér­ték. A munkát végző ember is az. Nincs „alávaló” munka, csak rossz munka, fölösleges munka van. S ez, a jó, a be­csülettel végzett munkára való törekvés az, ami vezetőt és beosztottat összefűz. Kapcso­lataikat is ez határozza meg. Parancsolgatásból, mások vé­leményét nem kérő, azt nem megfontoló magabiztosságból nem születik jó. Ahogy a leg­jobb vezetői szándék is meg­bukhat a rest — szellemileg vagy fizikailag rest — beosz­tottakon, a fegyelmezetlene­ken, a csak követelni tudó­kon, de dolgozni nem szerető­kön. A véglegességtől mentes kapcsolatok, a kiegyensúlyo­zottság, a hangulatok befolyá­solta ítélkezés elkerülése: kö­zös érdeke beosztottnak és ve­zetőnek. Hasznát is közösen élvezik. M. O. gyunk. Tavaly a három kate­gória kavarta fel a hangula­tot a nyereségrészesedéskor, idén pedig egyáltalán nem tudtunk fizetni. S hiába emel­kedtek időközben a bérek — márciusban kaptunk 790 ezer forintot a minisztériumtól, hogy az éjszakai műszakban és a gépen dolgozók bérét ja­nuár elsejéig visszamenően emelhessük —, a béremelés és a május elsejére kifizetett pénzjutalom az elmaradt nye­reségrészesedést csak részben pótolta. A kör bezárul ?! Tulajdonképpen miért nem fizettek nyereségrészesedést Budakalászon? Borzák István, a gyáregység igazgatója szerint minden probléma a fluktuációból ered és — odavezet. — Nemrégiben készítettünk egy felmérést. Kiderült, hogy 1958-hoz képest, tavaly a be­lépések száma 107, a kilépése­ké 105 százalékkal emelkedett. Az emberek könnyebb mun­kára, egyműszakos beosztásra és jobb kereseti lehetőségekre törekednek, s — valljuk be — meg is találják ott, ahol nincs átlagbérgazdálkodás. Például a tahitótfalui szakszövetkezet­ben, ahol a Pamuttextil Mű­vek csévélő üzemet létesített, vagy a közelmúltban alakult pomází töltőtoll üzemben. Mindkettő jó néhány dolgo­zónkat csábította el, hiszen többet kereshetnek és mente­sülnek a fárasztó utazgatás­tól. Megéreztük a békásme­gyeri termelőszövetkezeti au­tószerviz (?!) megnyitását is, ahová 10—12 forintos órabér­rel vitték el a lakatosokat tő­lünk. A kilépések nekünk nemcsak azért kerülnek sok­ba, mert az új munkás jó ideig kevesebbet termel, mint a régi, hanem, mert állandó­an változó létszámmal, gya­korlatlan munkaerőkkel csak­nem lehetetlen teljesíteni a mennyiségi és minőségi köve­telményeket. Gondolhatja, mekkora erőfeszítésekkel ér­tük el mégis, hogy noha a munkáslétszámunk az 1958- ashoz képest tavaly csupán öt százalékkal volt magasabb, o készáru termelés 47 százalék­kal növekedett! — A nyereség alakulásában is elsősorban a fluktuáció ha­tása játszott közre. Gyáregysé­günk létszáma tavaly 113 fő­vel csökkent az 1968. évihez képest. (Jelenleg mintegy 140 fő hiányzik a létszámból.) A fluktuáció miatt az I. osztá­lyú áruk és a hulladék aránya is kedvezőtlenebbül alakult a tavalyelőttinél. Ez mind nye­reségcsökkentő tényező. To­vább megyek: a létszámhiány miatt a tervet csak nagyará­nyú túlóráztatással tudtuk tel­jesíteni. Köztudott, hogy a tervezettnél nagyobb arányú túlórafelhasználás — béralap- túllépéshez vezet. Az ebből és a kényszerű béremelésekből eredő béralaptúllépés — „ha nem adnak béremelést, kilé­pek!” — együttesen 2,3 mil­lió forintot tett ki. Növelte a túllépést az is, hogy a több gép kezelését, a nagyobb leterhe­lést vállaló dolgozóinknak — természetesen — emelnünk kellett a bérét. Ezek az időkö­zi béremelések tavaly egy dol­gozónál évi 1500 forintos bér­alaptúllépést eredményeztek, ami — megközelítőleg — 22 napi nyereségrészesedésnek felelt volna meg. Végül a csökkentett export-szubvenció miatt, maga az export is nye­reségcsökkentő tényezőként V atott a gyáregységben. A képlet tehát így alakul: a bé­rezési problémák miatt magas a fluktuáció — emiatt csökken a nyereség — emiatt a dolgo­zók egy része más, jobban fi­zetett munkakört keres... Könnyűipar — nehéz ke­nyér. Tudják ezt „odafent” is. Talán már nem várat soká­ig magára a megoldás. Nyíri Éva rökbe 16 éven felüli tanuló­kat keresnek felvételre. A textilipar — köztudott — nem tartozik a jól fizetett iparágak közé. Jórészt ez az oka annak, hogy berkeiben olyan nagy a fluktuáció. Ko­rábban is így volt, de külö­nösen így van az utóbbi évek­ben. Januárban 44 dolgozó lé­pett ki a gyárból; februárban 48, márciusban ugyanennyi, Áprilisban aztán megszüle­tett a „rekord”: ötvenhaton kérték ki a munkakönyvüket. Ebben a gyárban ugyanis — az idén nem fizettek nyere­ségrészesedést ... Vándormadarak Kloczok Károlyné munka­erő-gazdálkodó harminc éve dolgozik a gyárban, s tíz éve ebben a munkakörben. — Csak ránézek egy mun­kakönyvre, és máris tudom, kivel van dolgom — mondja. — Az idősebbeké legtöbbször jobb állapotban van, mint a tizenéves fiataloké: keve­sebb kézben forgott. — Ha ilyen „vándormadár” érkezik, akiről úgyis tudják, hogy nem sok sót eszik meg az üzemi konyhán, miért ve­szik fel? — Mert kell a munkaerő, ha csak néhány hetet, hóna­pot dolgozik is nálunk. Ha mi nem vesszük fel, felveszik másutt. Van, aki azzal kezdi, hogy mindegy, milyen mun­kára, mennyi fizetéssel, csak vegyük fel, mert „szuttyon- gatja” a rendőrség. — Előfordult már, hogy valakit nem vettek fel? — Ritkán. Azokat szoktuk el­utasítani, akik már háromszor kiléptek tőlünk, és negyed­szer is visszajönnének __Már mu nkaerőtoborzással is pró­bálkoztunk, először egy vi­déki leányotthonban. Leszer­ződtettük őket tanulónak; egy részüket a művelődési ház három szobájában helyez­tük el, a többieknek szobát vagy egész házakat bérel­tünk a környező községekben. Aztán januárban elszipkázta őket tőlünk a Hazai Pamut­szövő: annak van modern leányszállása, nekünk nincs. Akkor elmentünk, egészen a román határig, Pocsajba; on­nan szerződtettünk fiúkat, lányokat. Januárban léptek be, hatvanan, s már tizenhár­mán itthagyták a gyárat. Talán nem hiszik el nekem, pedig így történt: ebben a pillanatban tarka inges fiú lépett be az ajtón. A legújabb pocsaji kilépő. Május elseje óta már a házgyárban dolgo­zik, most valami formaságot jött elintézni. Nagy Lászlónak hívják, 17 éves, fél évet töltött ipari ta­nulóként a kőműves szakmá­ban, aztán otthagyta. Most azért ment át a házgyárba — mondja —, hogy kitanulhassa a kőműves szakmát. Házgyár­ban! .., Nagyobb megbecsülést a törzsgárdának! — Az ilyen jövő-menőket nem sajnálom — mondja Klo- ezokné —, de amikor törzs- gárdatag hagyja itt a gyárat, az bánt. Áprilisban 11 törzs­gárdista ment el tőlünk, öt­tíz éves, vagy még annál is régebbi dolgozó... Tatai Károlyné, az üzemi pártbizottság titkára éppen a márciusban kilépettek listáját tanulmányozza: — Egy hónap alatt tíz szö­vőnő hagyott itt bennünket — mondja gondterhelten —, pedig egy-egy szövőtanuló be­tanítása 3000—5000 forintjába került a gyárnak! Ráadásul egy új munkaerő teljesítmé­nye — legyen az szövő, csévé­lő, felvető stb. — két-három hónap alatt éri el a 70—80 százalékot, s legfeljebb fél év alatt a százat. 1 — Nehéz helyzetben va-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents