Pest Megyi Hírlap, 1970. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-21 / 117. szám

Beethoven-emlékhangverseny a zenekedvelők klubjában Az idei váci hangverseny-1 évad újabb színfolttal gazda­godott. A zenekedvelők klub­jának hangversenyei a hang­szeres kamarairodalom gaz­dag tárába engedtek közeleb­bi bepillantást. A vonzóan összeállított, igényes műsorok — ilyen volt a januári Bar- tök-est, és ezt követte most a Beethoven-est — a népszerű kórushangversenyek és zene­kari estek mellett ugyancsak vonzzák a hallgatóságot. Im­már másodszor töltötték meg a kamarazene barátai a Ma­dách Imre Művelődési Köz­pont Vox-termét, ezúttal azért, hogy a Beethoven-év ünnepi alkalmából lerójják tiszteletü­ket a 200 éve született zenei lángelme előtt. „Lángolj fel a lelkűnkben azép égi szikra, szent öröm! Térj be hozzánk drága ven­dég, tündökölj ránk, fény­özön! Egyesítsed szellemeddel, mit zord erkölcs szétszakít. Testvér lészen minden em­ber, merre lengnek szárnya­id.” — idézte bevezetőjében Mor­fom Klára klubvezető zeneta­nár Beethoven IX. szimfóniá­jának Schiller Ódájára kom­ponált gigászi kórusrészletét, amely méltóan reprezentálja a zeneköltő művészi hitvallá­sát; aki minden erejével arra törekedett, hogy a zene töme­gekhez szóljon és az emberi­ség közkincsévé váljék, művé­szete összefoglalja és magába- olvasztja mindazt, amit a XVIII. század mesterei — köztük Haydn, Mozart — al­kottak, de egyben forradalmi­an merész utat nyit az elkö­vetkező század zeneszerzői előtt. Három járás tűzoltói megmutatják mit tudnak Három járás — a váci, a szentendrei és a szobi — taná­csának végrehajtó bizottságai és tüzrendészeti szervei vasár­nap délelőtt 9 órakor nagy ösz- szevont tűzoltóversenyt ren­deznek a Pokol-szigeten. Délelőtt 9 órakor a Szent­endrei Járási Tanács végre­hajtó bizottságának titkára, Szellő József nyitja meg a ver­senyt, amelyet fél tízkor kö­vetnek a községek önkéntes tűzoltóinak és a vállalatok, üzemek, intézmények tűzoltói­nak versenygyakorlatai. Már a nyárra készül Még emlékeznek az idei ke­mény télre a Budapest és Vi­déke Tejipari Vállalat váci üzemében, de már a nyárra kell gondolniuk. Most naponta 28—30 ezer li­ter tejet szállítanak ki az üz­letekbe és intézményekbe. Május végétől szeptember elejéig, a nyaralószezonban, és amikor megnyílnak a környék­beli úttörőtáborok, még na­gyobb feladat hárul az üzem­re. Ilyenkor hétköznap 33—35 ezer literre, a hét végeken pe­dig 45 ezer. liter tejre érkezik rendelés. Vácról hat járásba szállítják a tejet, sőt a főváros ellátásá­ban is részt vesznek napi 7 ezer literrel. (—os) VÁCI NAPLÓ A PEST MEGYEI HÍRLAP, KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM, 117. SZÁM 1970. MÁJUS 21., CSÜTÖRTÖK A LÖWYSEK FELHÍVÁSA: Kétszer ad, ki gyorsan ad! Szocialista brigádok es kollégisták segítik az árvíz károsultjait Kedden a reggeli órákban négy szocialista brigád — az Április 4., a November 7., a Petőfi és a Március 15-e — a fonógyár szakszervezeti irodá­ján bejelentette Kertész Rózsa titkárnak, hogy elhatározták: egynapi keresetüknek megfelelő összeget külde­nek a szamosközi árvízká­rosultak megsegítésére. A hír hallatára a Vám utcai gyár mintegy ötszáz dolgozója csatlakozott a nemes felaján­láshoz. Körülbelül 30 ezer fo­rintot juttatnak az árvízkáro­sultaknak. FOCIZZANAK A NŐK IS? IGEN! Emlékszem, néhány éve, ha : a kézilabdás lányok az edzé­sen pihenni akartak, azt kér- I LÁTOGATÓBAN Amikor az ember kórházba kerül, először csak békére és nyugalomra vágyik. Csöndre, türelmes ápolóra, tapintatos szobatársakra. Később, amikor állapota javulni kezd, már a látogatásokra is. Kedden, csü­törtökön és vasárnap, a kórhá­zi látogatási napokon gyakran fordul az autóbusz, viszi a sok látogatót teli kosarakkal, tás­kákkal. Idősebbeket és fiatalo­kat, piruló fülű ifjú apákat nagy virágcsokorral és időseb­beket, akik életük párját láto­gatják meg. A betegek pedig az emeleti ablakokból lesik, hogy jött-e és kihez jött láto­gató. Azt is megnézik, hogy mit hozott, hogy az ajándék gavalléros-e, vagy csak amo­lyan „ennyi tellett”. Nyílt titok, a régi főtéri kór­házban nem szabták szigorúra a látogatási időt. Ki-ki akkor látogatta meg hozzátartozóját, amikor az aggodalma odahaj­totta, vagy az ideje engedte. Tulajdonképpen azok között a szűkös viszonyok között rop­pant nehéz lett volna a por­iásnak ellenőriznie, hogy a kórházba lépő látogató-e vagy hivatalosan jön. Az emberek megszokták ezt a korántsem egészséges állapotot, és nagyon nehezen veszik tudomásul, hogy az új kórházban más — és jó — a rendszer. Sokan ber­zenkednek, amikor a portás már a kapunál állj !-t int, és nem engedi tovább a látogatá­si időn kívül érkezőket. A po­tyára jött pedig szidja, vér- mérsékletétől függően magá­ban vagy hangosan. Jóllehet a portás a kórház alkalmazottja, aki csupán az igazgatóság szi­gorú és ésszerű utasításait tartja be. A látogatók bizonyá­ra szidják magukban az ápoló­nőket is, amikor ők a beteg érdekében olykor-olykor kény­telenek szólni. Mint ottjártam- kor is a sebészet egyik kórter­mében, ahol egy láthatóan nem éppen, a legjobb állapotban le­vő beteg ágya körül nem ke­vesebben mint nyolcán álltak és beszélgettek, észrevehetően sokkal inkább törődve maguk­kal, mint a meglátogatóitól. Ezek a látogatók bizonyára nem voltak még súlyos bete­gek, ezért nem tudják, hogy milyen fárasztó egy ilyen „megszállás”. Fárasztó jó ar­cot vágni, érdeklődni és elvi­selni az érdeklődést. Mennyi­vel kellemesebb és a célnak is jobban megfelelő lenne a láto­gatás akkor, ha a látogatók beosztanák egymás között, hogy ki mikor megy ki a kór­házba, és nem egyszerre szán­nák meg a kórtermeket. Az új kórház tervezői gon­doltak a látogatókra, ezért hangulatos beszélgetösarkokat rendeztek be, kényelmes, szí­nes fotelekkel, dohányzóasztal­kákkal, hamutartókkal. Fel­tehetően az volt a céljuk, hogy a lábadozó vagy éppen fenn­járó betegek itt fogadják hoz­zátartozóikat. Kellemesebb is így, és nem zavarják szobatár­saik nyugalmát. A látogatáshigiénia szabá­lyaival is időszerű lenne meg­ismerkedni. Annál is inkább, mert a kórház orvosai és nő­vérei be fogják tartatni ezeket a szabályokat. Elsősorban a betegek és mindannyiunk ér­dekében ! Hozzátartozóink gyógyulását nagyszerű felszerelés, ideális környezet, jól képzett orvosok és ápolónők segítik. De segít­sük mi is, látogatók, okosság­gal megértéssel, tapintattal. Bányász Bontanak a középiskolások A Horváth Mihály utcában épül fel a közeljövőben a váci ifjúság háza. Az érettségi szünetet felhasználva, középiskolás diákjaink társadalmi munkában lebontották a régi épületeket. Foto: Buzási Péter ték, hadd focizzanak. Néhány közülük nagyszerűen rúgta a labdát. Véleményem szerint a női labdarúgópályának akkorá­nak kellene lennie, mint egy kézilabdapályának, a játékos­csere szabályainak is a kézi­labda szabályainak megfele­lően kellene alakulnia, a já­tékidő pedig kétszer tizenöt perc lenne. Két dunakeszi lány véle­ményét kértem: A kézilabdás Érsek Erzsébet szerint nem lenne durvább, mint a kézi­labda. Szívesen játszana egy női focicsapafcban. Nagy Jú­lia nem ad sok időt, s a nők bajnoki pontokért fognak ját­szani. Véleménye szerint csak az első csapatot nehéz meg­alakítani. Solymosi László tanár Kedden ülést tartott a Löwy Sándor Gépipari Technikum diáktanácsa is, amit a kollé­gisták bevonásával lelkes han­gulatú gyűlés követett. Két­százötven diák kereste a mó­dot, hogyan segíthetnének a bajba jutottakon. Doliánszki Tamás, a diákta­nács titkára azt javasolta, hogy az eddig végzett társadal­mi munkájuk ellenértékét és a május 24-érc önként vállalt munkájukért járó összeget — mintegy ötezer forintot — küldjék el a gyűjtés központjába. Felhívással fordultak a vá­ros és a megye középiskolás diákságához: segítsenek a baj­ba jutottakon! (p.) Már meg lehet venni: a rátóti hangversenyek jegyeit Mint arról már hírt adtunk, a Debreceni MÁV Szimfoniku­sok Németh Gyula vezényleté­vel június hatodikán, szombat este hangversenyt adnak a vácrátóti botanikus kertben. Kovács Dénes, a zeneművésze­ti főiskola tanára működik közre. Több zenebarát érdeklődött hogy hol lehet jegyeket kapni. Mint a járási tanács művelő­désügyi osztályán megtudtuk, a jegyek árusítását már meg­kezdték. Húsz és harminc fo­rintos árban kaphatók a Pest megyei Idegenforgalmi Hiva­tal Bajcsy-Zsilinszky úti he­lyiségében, az IBUSZ váci, Szé­chenyi úti kirendeltségén, va­lamint a Váci Járási Tanács művelődésügyi osztályán. Dunakeszi sportja Labdarúgás Az NB Ill-ban a Vasutas folytatta jó szereplését, és Er­dész góljával legyőzte a Nö­vényolaj csapatát. A második csapat a Chinoint 2:0-ra verte meg. Mindkét gólt Garamvöl- gyi rúgta. Az ifik Solyom gól­jával l:0-ra nyertek a Pénz­ügyőrök ellen. A kölyökcsapat Érsek 3, Ádám, Asztalos és Horváth 1—1 góljával 6:0-ra győzött a Magyar Pamut el­len. A Kinizsi felnőttcsapata 2 li­re, az ificsapat 4:2-re kikapott Szódon. Asztalitenisz A Mechanikai Labor mind­három csapata győzött vasár­napi mérkőzésein. Az NB H-es férficSapat 12:4-re Devecsert.a megyei csapat 19:l-re, az ifik 8:2-re Perbált győzték le. Az NB Ill-ban Kiss László 4, Rung és Jeszenszki 3—3, Kiss József pedig 2 szettet nyert meg. Kézilabda Az NB Il-es Vasutas 18:18 arányú döntetlennel végzett Békéscsabán. A Spartacus-lá- nyok a megyei első osztályban a Dunai Kőolaj csapatától 9:8- ra kikaptak, a területi bajnok­ságban szereplő női csapat 23:18-ra legyőzte Verőcét. (s. 1.) AUTÓKLUB: Kétnapos túra a Bükkbe A Magyar Autóklub vád szervezete június 13-án és 14-én kétnapos autótúrát szer­vez. — Hova? — kérdeztük Harmos Béla tit­kártól. — Útirányunk: Szalajka völgye—Szilvásvárad. Végig a Bükk festői tájain, a Szarvas­kő és Bélkő, valamint a Béla­pátfalvái apátság megtekinté­se szerepel a programban, és egy rövid gyalogtúra a Szalaj­ka völgyében. Megnézzük a hí­res szilvásváradi lipicai mé­nest és a lómúzeumot is. — Hol lesz a szállás? — Egy Bükk környéki turis- taházban. Vasárnap pisztrán- gos ebédet eszünk a szilvásvá­radi családi kisvendéglőben. — Meddig jelentkezhetnek az autósok? — Május 25-ig Szabó Márton vezetőségi tagunknál a 222-es telefonon vagy a Lőwy Sándor utcai klubirodában. A jelent­kezéskor kell befizetni a 30 fo­rintos szállásdíjat. A túra rész­letesebb programját a június 4-i klubgyűlésen ismertetik. h. Öröm-üröm Öröm bemenni az új haris­nyaszakboltba a Széchenyi ut­cába. Nagy választék, udva­rias, türelmes kiszolgálók élesztik a belépők vásárlóked­vét. Jó ötlet volt ezt a boltot a város központjában megnyit­ni. Üröm. Ellesett beszélgetés a Széchenyi utcai cipőboltban. Középkorú nő fekete lakk­szandált próbál. Éppen az árá­ról érdeklődik — száznyolcvan forint körül van —, amikor észreveszi, hogy a szandál sar­kán ráncos a bőr. A kiszolgá­lónő türelmetlenül várja a döntést, hogy viszi-e a kedves vevő, vagy nem viszi. A ked­ves vevő gondolkodik, mert az ő pénztárcájának nem mind­egy, hogy ennyi pénzért mi­lyen szandált visz el. Hango­san gondolkodik, mire a kis­asszony: „Kérem, mi nem te­hetünk róla, hogy milyen az áru minősége, nekünk ezt is el kell adni!” Lehet hogy kell, de nem len­ne szabad ... Bányász EGYES A buszállomáson olvastam: „Tájékoztató az eggyes szám­ról induló járatokról..." Az iskolában annak, aki ezt irta — egyest adnának. Egyest, de csak egy gy- vel,., —m— Délelőtt tíz óra van, a hő­mérséklet nem tudom hány fok, de biztosan sok — leg­alábbis sokkal több, mint néhány nappal ezelőtt volt. Süt a nap, éppen ezért so­kan kimerészkednek már a Duna partjára — de egyelő­re nem fürödni. (Bár ha a ta­valyi újságokat nézegetem, kitűnik, hogy egy éve ilyen­kor már jócskán megkezdő­dött a fürdőszezon.) A tavasz-zöld fűben piros melegítés óvodások fogócs- káznak, aztán körbeülik az óvó nénit, aki bizonyára me­sét mond. Jó ideig elnézem a lurkókat, de aztán odébbál- lok. A kompnál várakozók nagy tömege. Ki ül, ki áll, ki süt- teti magát. Van, aki beszél­get. Néhányan lenn állnak, közvetlen a vízparton, és ki- bicelnek a pecásoknak. — Harapnak a halak? — Harapnak, harapnak, csak sajnos nem az én horgomra... Duna-parti délelőtt — mondja egyikük, bizonyít­ván, hogy a jó fogáshoz tü­relem, és a türelemhez jókedv kell. — Szerencsés fogást! — kívánom mindahányuknak. — A szerencsét a nagy ha­laknak kívánja, hogy jó hely­re, mármint az én horgom­ra kerüljenek... Távolabb egy leány és egy fiú tart a kezében fekete táblát, mellettük fehér kö­penyben a tanár magyaráz. A Sztáron Sándor gimnázium I. B. osztálya a Duna-parton tartja rajzóráját. Az iskolában csöngetnének — itt a csöngőt fütty helyet­tesíti. A diákok szétszélednek. Kezdődik a szünet. — Szeretem a vizet. Régi jó barátok vagyunk, nem is tudnám már megmondani, hányszor, de hányszor száll­tam már csónakba, hogy megkerüljem a szigetet, vagy felmenjek Esztergomig. Egy­szer már megcsináltam a nagy kört is: Duna, Sió, Balaton, Zala, Rába, Duna — mondja Sándor László, a rajztanár. — Bizonyára ezért jött most is vízpartra a diá­kokkal? — Ök is szívesebben van­nak itt, mint a tanteremben. Bár sokszor nehezebb a hideg (mert még hideg) kövön vagy fűben ülni, ölben egy rajz­táblával ... Mellettem izgalmas verseny kezdődik: lóheregyűjtés. Az első négylevelűt egy fiú hoz­za, de nem sokáig büszkél­kedhet vele — egyik osztály- társnője hatlevelűt talál... Aztán ismét füttyszó — vé­ge a szünetnek. Vajon a hatlevelű lóhere is szerencsét hoz? — ins — V_ 1 i ■ ; A műsor első száma Mozart Varázsfuvolájának témájára írt tizenkét variáció, amelyet Szabóky Judit gordonka- és Cs. Nagy Tamásné zongorata­nárnő adtak elő érett tónus­sal, stílusosan. Ez a zeneszer­ző dús — már gyermekkorá­ban is kitűnő — variatív ké­pességét reprezentálta. Szabó Katalin zongorata­nárnő oroszlánrészt vállalt a műsorból. Az Op. 2. C-dúr zongoraszonáta, bár fiatalkori müve a mesternek, technikai­lag és zenei anyagában már mégis nagy igényt támaszt az előadóval szemben, Szabó Ka­talin zongorajátékával hitele­sen idézte a merész hangvéte­lű, energikus mestert. A négytételes B-dúr fuvola­zongora szonátát Marton Klá­ra fuvolatanárnő és Szabó Ka­talin adta elő. Különösen a lassú tételek voltak szépek. A következő műsorszám a „Kreutzer” hegedű-zongora szonáta II. variációs tétele volt, ezt Geszti Tamás és Sza­bó Katalin játszotta. Különö­sen a 4. variáció hangszínjá- téka és csilingelő, gyors figu- rációk megoldása tetszett. Mányi Erzsébet hegedű­tanárnő és Szabó Katalin ki­egyensúlyozottan játszotta a derűs hangulatú Tavaszi szo­nátát. Jól választott műsor­szám volt a két fuvolás G- dúr szonáta, amelyet Frank Éva és Oromszeginé Maucha Márta adott elő — hangulato­san. A zeneiskola tanárait dicsé­ret illeti, amiért napi munká­juk mellett időt szakítanak arra is, hogy a zenekedvelők klubjának tagjaival megis­mertessék a hangszeres kama­rairodalom remekeit. (—on)

Next

/
Thumbnails
Contents