Pest Megyi Hírlap, 1970. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-21 / 117. szám

FHT UL GTE» szfCirlap 1910. MÁJUS 21., CSÜTÖRTÖK Kézikaszaexport 1 A Mosonmagyaróvári Me­zőgazdasági Gépgyár szent­gotthárdi gyárának hagyomá­nyos termékei — a kasza, a vívópenge, a kapa, a kézi és gépi fűrész — bel- és külföl­dön egyaránt keresettek. Vívó- pengéből ez évben mintegy 35 ezer darabot exportálnak. Szükség van még a kézi ka­szára is. A nyárig a jó hírű szentgotthárdi kaszákból Bra­zíliába, Iránba, Görögországba, Bulgáriába, Jugoszláviába 225 ezer darabot küldenek. Az igé­nyeknek megfelelően elégítik ki e termékből a hazai vásár­lókat is. HASZONVASAK kerítések, kapuk, sihi-, illetve centrifuga rendszerű szivattyúk, használt gépkocsiköpenyek és -tömlők, autóbusz- és gépkocsialkatrészek, deszkák stb. bő választékban, különböző méretben kaphatók a Pest-Bács—Nógrád megyei MÉH Vállalat autó- és villanymotorbontó telepén. ALSÓNÉMEDI, Marx Károly u. 114. Telefon: 20. A SZOLNOK MEGYEI ÁLLATFORGALMI ÉS HÚSIPARI VÁLLALAT az 1970—71-es iskolaévre általános iskolát végzett TANULÓKAT SZERZŐDTET húsipari szakmunkás tanulónak ” 1 ’ Felvételre 17. életévüket be nem töltött fiúk jelentkezhetnek. A jelentkezési lapokat az alábbi címre kérjük: SZOLNOK, Beloiannisz utca 82. Fakardos szabadítok Siklós az önellátó vár ÉVSZÁZADOK, FÜRDŐSZOBÁVAL - TURISTAPARADICSOM Most, hogy a napokban kintjártam a siklósi várban, forróságot árasztottak a falak, a levegő is megszorult az ud­varon. Jó idő volt. A várkert bejáratánál személykocsik, az­tán néhány autóbusz, ország­járó fiúkkal-lányokkal, mind­járt felvágtatnak a hídon, be a várudvarra. Feszes blúzos lá­nyok kiáltanak fel: — Micsoda frankó bilin­csek ...! „... Ezen éjjel reggelig ké­szen van számotokra a legma­gasabb kegyelem, ha javatokat akarjátok, fogadjátok el, kü­lönben kegyelem nincs többé számotokra ...” Ezt viszont Szulejmán üzente a várat védő Vas Mihály deák-vár kapitánynak, 1543. jú­nius 26-án. Feljegyzem a negyedévszá­zados üzenet sorait, aztán le­ballagok a hús, márványlapos, fehérre festett boltíves étte­rembe. A régi étterem — kitű­nő ötlet szüleményeként — konferenciateremmé avanzsált, tolmácsfülkékkel, vetítőkam­rával, előadói dobogóval. Évekkel ezelőtt lovakat abra- koltattak itt, a Tenkes kapitá­nya és emberei. Nagy felfor­dulás volt akkor, amikor örsi Ferenc tévéfilmjét forgatták. A fűmet aztán rég befejezték, bemutatták országhatáron túl is, de a környék gyerekei folytatták a legendát. Egy alkalommal a jegyszedő keresi fel Fazekas István je­lenkori „várkapitányt”: — Magával akarnak beszél­ni a gyerekek! Fazekas lemegy az udvaron várakozó „küldöttség” elé. A siklósi hat-hétesztendős grundsráook íjakkal, fakar­dokkal, papírcsákóval, . ke­nyérszakajtóból eszkábált paj­zsokkal felszerelve, bejelen­tették : — Tenkes jöttünk kiszabadí­tani! — Már kiszabadították — közölte velük, de a gyerekek nem tágítanak. Levitte őket a kínzókamrába és megmutatta a falrészen levő friss lyukat: — Itt mászott ki. Látjátok... Valóban ott mászott ki, de a felvétel után elfelejtették a nyílást befedni. A gyerekek megnyugodtak és elvonultak... ★ Volt ennek a várnak egy szenvedélyes patrónusa. Pal­kó Sándor megyei tanácséi­Azonnali belépéssel alkalmazunk KUBIKOSOKAT, KUBIKOS BRIGÁDOKAT, BETONOZÓKAT, ÚT- ÉS CSATORNAÉPÍTŐKET, FELÉPÍTMÉNYESEKET, valamintf FÉRFI SEGÉDMUNKÁSOKAT Jelentkezés a 26. sz. Állami Építőipari Vállalatnál DUNAÚJVÁROS, Béke tér 3. nők. Azért mondom, hogy „volt”, mert a mű lassan be­fejeződik, ha az építőipar is úgy akarja, jövő év második felében. Azt mondta egyszer a megyei tanács elnöke: — Rövidesen turistaparadi­csom lesz a vár és környéke. A vár jó hat-hétszáz eszten­dős, valamikor a rómaiak rakták le az alapjait a „cast- rumnak” itt a Várhegyen, Se­rena néven, de hogy pontosan mikor, azt eddig kideríteni nem lehetett. És a tervezőnek alkalmazkodnia kell a régi — azt hiszem eléggé vegyes — stílushoz, boltívekhez, a több méter vastagságú falak vonulatához, öles pillérekhez, homlokzatokhoz. De mert a vár nem csak látványosság célját szolgálja, e történelmi milliőbe bele kellett csempész­niük korunk emberének „kel­lékeit” : fürdőszobát, vízcsa­pot, villanyt, központifűtést, éttermi hűtőberendezést, mo­dern bútorzatot, autóparkolót, energiaközpontot, reflektorok sorát, kandelábereket. Kevés olyan várunk van az országban, amely mint a sik­lósi is rövidesen — önellátó lasz. Vagyis, mint művelődési intézmény mellesleg — gazda­ságilag is hoz valamit. Amit megálmodtak, végül is befejezés előtt áll: a villányi borvidék — a harkányi meleg víz — a gyüdi borozó és a sik­lósi vár, egységes idegenforgal­mi komplexum. Ez a szép vi­dék vonzott ide a múlt esz­tendőben 200 ezer látogatót. Éjszakára elcsendesednek a folyosók, termek, átjárók. — Nincsenek szellemek, csak emlékek. Ezek közül is talán — aki közelebb áll a környék népéhez — a harkányi Járó Péter jobbágy emléke, aki fel­kelést szervezett, de a 200 jobbágy itt lelte halálát a vár tövében 1676-ban. Rab Ferenc Baiacska titka „Mély“ hírek a XI. századból PÉNZEK ÉS BÚBOSOK A bajai múzeum régészei leletmentő ásatásokat foly­tattak Nagybaracska térségé­ben. A község mellett, az új hídnál egy temető lele­teit, a régi Duna-ág partján pedig egy falucska marad­ványait mentették. Mindkét lelőhely XI. szá­zadbeli, a temetőben kiásott 14 sírból egyélű vaskés, két tekert bronz fülbevaló, ezüst­gyűrű, egy kislány hantjából fél pénz, egy kisfiú sírjából pedig negyed pénzérme ke­rült elő. A kettétört pénz egyik felét az édesanya őriz­te meg emlékként, vi­szont a negyed pénz „miért”-jére nincs megfe­lelő magyarázat. Különlegességek jellemzik a 900 éves falut is. fgy pél­dául templomot közvetlenül a régi Duna-ág partjára épí­tettek, s azt nem veszi körül temető, mint más korabeli településeken. A kiásott, égett nádszálakból arra következ­tetnek a régészek, az Árpád-kori falu há­zai nádfedelesek voltak, s azok leégtek valamikor. A katasztrófa idejét nem tud­ják meghatározni. A templom mögött kemencét tártak fel. A mai búbosokhoz hason­lítható, kör alakú, mintegy 120 centiméter átmérőjű ke­mence alját zúzott kőtör­melékkel rakták ki és sár­ral letapasztották. A viszonylag szegényes le­letek értékét növeli, hogy erről a vidékről okleveles anyagunk csak a XIV. szá­zadtól kezdődően van. A Duna melleit Foto: Gábor SELYP KILÓS LISZT A selypí malomban két és fél millió forintos beruházás­sal NDK-gyártmányú félauto­mata lisztcsomagoló gépet he­lyeztek üzembe, amely egy- kilogrammos csomagokat ké­szít. A gép naponta két mű­szakban mintegy négyszáz má­zsa lisztet tölt zacskókba. Myra és Teca külföldre indult Szinte szünet nélkül kattog­nak, zakatolnak a varrógépek a Nemez- és Rostfeldolgozó Há­ziipari Szövetkezet táborfalvi telepén. Most 4. éve, hogy 32 asszony talált itt magának ke­nyérkereseti lehetőséget. Kez­detben még csak fehérnemű­ket készítettek, idővel azon­ban bővült a készlet: ma már 17 féle különböző ruhaneműt állítanak elő. A részlegvezető, Kovács Jó- zsefné éithető módon örül a fejlődésnek. — Tavaly a tervezett 50 000 helyett 87 000 varrót árut gyártottunk. Az idén értékesítési ter­vünk: 5 millió forint. Az első negyedévben gyermek lastexnadrágot és Vali-napo- zót készítettünk. A hazai megrendelések mellett export­kötelezettségeink is vannak. A A Myra női hálóingből, a Te­ca női blúzból nagy tétel in­dul a Szovjetunióba. A Carla baby dollt Franciaországba, a Murielle női hálóinget pedig Belgiumba szállítottuk. A Mindent Vállalunk Ktsz mifelénk a a tsz-ek címfestője is, s az utóbbi időben annyi a rendelésünk, hogy el se tudom mondani mennyi, de ha tudnám, sem mondhatnám, I mert megint belépett valaki a szobámba. Magas, őszes haját kétfelé nyalt úr az il­lető, aranysas fejű sétapálcájával ütögeti krokdilbőr cipőjét, és ha nem is a vidék tájszólását beszéli, rögtön sejtem, hogy vala­melyik tsz melléküzemági ügyintézője. Nem is csalódom, mert mondja: — Khem, kéhem, a kisvöcsöki Vöhös Ve- ! hőíénytől jövök, kellene nekem néhány mu- j tatós cégtábla a következő feliratokkal; 1. A Vöhös Vehőfény zongohahangoló stú­diója. 2. A Vöhös Vehőfény Komputehkisze- helő üzemegysége. 3. A Vöhös Vehőfény Szthiptiz-táncosnő kölcsönzője. Összesen három rendelés volt, vagy har­minc cégtáblára. Huszonnégy karátos plati­nalapon türkizkék kakas kukorékolja világgá a Vörös Verőfény üzemág szaporulatait. De alig továbbítom az agyonterhelt mű­helybe az újabb megbízatásokat, máris itt egy másik tsz-tag, ő be is mutatkozik: — Silbersteinteufel Bendegúz, a sürögi Kossuth Lajos azt üzengéből. Ismerősnek tűnik, kutatva nézem, vajon honnan is? Ki tudja hány dioptriás szemüve­gét törölgetve S. B. eloszlatja kételyeimet. — Látom rémlik valami. Ön nyert. Tavaly én akartam itt eladni a húszkötetes német nyelvű. Morzsák és reszelékek című, akadé­miai kiadványt, kétszáz rajzmelléklettel és katalógussal, de csak a Szőke ciklont rendel­te meg, igaz, azt kápé kifizette. — Persze, persze — majd mintegy odavet­ve, mellékesen közli: — De nem ez volt az igazi területem. Ez a mostani az én igazi területem. Én, mint a melléküzemágak főmérnöke, a következő szép cégtáblákat szeretném megfestettni: Beletörődve' a változtathatatlanba, hallgat­tam igényeit: Bérmunka — A legmodernebb tyúkszemvágoda és krémpedikür. — Mi az, hogy krémpedikür — vetettem közbe? — Ugyanaz, mint az egyszerű pedikür, csak így többet lehet kérni. A másik cégtábla szövege: Használtvasaló-készítő. — Használt? — fgy drágább, faszéntüzelésüt gyártunk, meg olyat, amelyiket pásztortűznél lehet melegíteni. Persze csak exportra termelünk. A hazai közönség még nem harap igazán. Ez is elment. A firma természetesen már tegnapra kellett volna. A műhely vezetője a haját tépte. A ktsz elnöke átkozta azt a percet, amikor a cégtáblára is rámentünk. Hiába nagy volt a konjunktúra, csak úgy ömlött a rendelés. Az utolsó ügyfél a szala- gosi Mályvagyökértől, a következő feliratú táblát óhajtotta: „Holdutazásokat Szervezető Utazási Iroda.” Az elképesztő nyomás alól szabadulva, hazafelé az elnökkel mentem, aki egyre haj­togatta: — Pedig mennyi szép elgondolásom lenne, s maholnap a gemkapocsműhely is a cégtáb­lákat festi. Ebben a pillanatban mint aki transzba esett, felkiáltott: — Odanézz, meg vagyunk mentve! Odanéztem, szerettem volna megcsókolni az édes anyaföldet. Takaros üzlethelyiségen a következő cégtáblában gyönyörködhettem: „A szappanosi Civilizáció Mgtsz Minőségi és Művészi Cégtáblafestödéje.” Az elnök mámorosán ölelgetett: — Barátom, cukor! Már lesz, aki majd bér­munkában elvállalja tőlünk a cégtábla ren­deléseinket. Nagy S. József á

Next

/
Thumbnails
Contents