Pest Megyi Hírlap, 1970. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-19 / 115. szám

* «ST met. vei cJűriap 1970. MÁJUS 19., KEDD CSIPKÉSKÚT Ismét új fiivön a lipicaiak SZENTENDREI TEÁTRUM Színház a lőtéren Csaknem öthónapos istálló­ban tartás után ismét új füvön legel a csipkéskúti csikóménes. Hazánk egyetlen tiszta vérű lipicai tenyészetében több mint hatvan, egy-három éves csikót nevelnek természetes körülmé­nyek között a Bükkfennsíkon. A hosszúra nyúlt tél miatt hét­főn kerültek először szabad ka­rámba, s egészen az első hóesé­sig ott tartják majd őket. Idő­közben naponta mintegy har­minc kilométert járatják a ménest az erdei ösvényeken ne­héz terepen. A természetes tar­tás következtében fejlődnek a lipicai csikók az időjárás vi­szontagságait jól tűrő, igény­telen, erős izomzatú, kocsi- és ugrólónak egyaránt kiváló egyedekké. PÉCS Jós akác Kivirágzott a pécsi „norma­fa” — az évszázados akác, amelynek virágai az országban elsőként nyílnak ki minden ta­vasszal. „Normafának” is ezért nevezték el a méhészek: pon­tosan jelzi ugyanis az akácvi­rágzás általános kezdetét, és virágainak sűrűsége egyúttal a várható akác termésre is utal. Magyarított A tavalyi sikeres bemutatko­zás után, idén ismét megren­dezik a szentendrei teátrumot. A „szabadtéri játékok” prog­ramjáról tegnap délelőtt tájé­koztatták a sajtó képviselőit. A színházi „szezon” június 27-én nyílik, s utolsó előadása július 26-án lesz. Közben minden héten pén­teken, szombaton és va­sárnap gyönyörködhetnek a nézők — vendégek és helybeliek — két „hajdan írott magyar néző­játékban”. A városika főtere, a környék, természetes díszletként szolgál a színielőadáshoz. Az első részben egy XVII. századi ismeretlen szerző históriája, a Comico-Tragoedia kerül színre, amely az erényről, a bűnről, a gazdag ember életé­ről és haláláról szól, a második részben Szalfkay Antal úr 1793. évben magyarított szo­morú-víg zenésjátéka, a Pikkó herceg és Jutka-Perzsi érzé­keny története szórakoztatja a vendégeket. A főbb szerepeket idén is Básti Lajos, Mádi Sza­bó Gábor, Psota Irén, Sztan- kai István, és Basilides Zol­tán játssza. Irodalmi vetélkedő úttörőknek VERS - PRÓZA - SZÍNJÁTSZÁS Vasárnap ismét nagy erő­próba előtt álltak a megyei út­törők. A bábszínház után most az irodalmat kedvelők léptek színpadra. ron az irodalmi szaktábor­ban!” jelmondattal. N. zenésjáték — Kikiáltók, néma játék Érdekessége lesz a színhá­zi estéknek, hogy már dél­után kikiáltók hívják fel a figyelmet az eseményre, a város különböző pont­jain, és némajátékokkal, állóképekkel szórakoztat­ják a közönséget. A kis színpad nézőterét az idén bővítették, s 616 vendé- I get fogadhatnak. Ki tudná azoknak a számát, akik a környező házak ablakpá­holyaiból néziik az előadást, s a sétálókét, akik akarva-aka- ratlanul színházi este részesei lesznek. A szentendrei teátrum programját összehangolják a szentendrei hetekkel, és hang­versenyeket, kiállításokat ren­deznek. Említésre méltó ezek közül a régi magyar vásári bábfigurákat, kellékeket, dísz­leteket, s egyéb dokumentu­mokat bemutató tárlat. — si — TV-FIGYELO: A pálma egy dokumentumomé Nekem az elmúlt hét tele­vízióműsorából legjobban Ró­bert László újságíró és Halász Mihály operatőr szerdán be­mutatott Ültessetek maniokát című filmje tetszett. A szer­zőpár szerényen riportfilmnek nevezte alkotását, pedig do­kumentumfilm ez, annak is a rangosabbjából. Egy agresz- szor nagyhatalom és egy sza­badságszerető kis nép élet­halál harcának viszonylag „békésebb” oldalát: a barlan­gokba, dzsungelekbe kénysze- rített hátország életét láthat­tuk. Különösen emlékezetesek maradnak a néző számára a népe harcát irányító Szufanu- vong herceg hétköznapjait ábrázoló filmkockák. A hét műsorából szintén kiemelkedett Németh László Papucshős című színműve, a Madách Kamaraszínház pa­rádés szereposztásában. Né­meth László ezúttal is furcsa emóciókat ébresztett az em­berben: dühöt és sajnálatot, együttérzést és megvetést ■— olykor ugyanazon személy iránt. A néző sajnálja is az asszonyi zsarnokság igáját nyögő, elvetélt tudóst, de el is ítéli. Éber Viola figurája, életszemlélete igenlésre is késztet, de irritál is: az eszem tudja, hogy neki van igaza, a szívem azonban lázong a hű­vös józanság ilyen foka ellen. Talán ezért van az, hogy az író szándékával ellentétben, a néző elsősorban nem azt a ta­nulságot vonja le a drámából, hogy az érzelmi rabszolgaság „öl butít és nyomorba dönt”, hanem inkább azt, hogy az embereket nem lehet akara­tuk ellenére megváltani. Néhány szót a Rózsák Hábo­rújáról: a tévé-adaptáció alap­jául szolgáló két királydráma, a VI. Henrik — amit csak ol­vastam, de nem láttam — és a III. Richard — amit viszont többször is láttam — sokkal jobbam tetszett, mint a vadhá­zasságukból született tévéfilm- sorozat. A shakespeare-i tra­gédiából a képernyőn non­stop krimi lett és nem is mindig érdekfeszítő krimi. Ami pedig a szereposztást il­leti, minden részvétem sze­gény Sufollké: ezért a férfia­sán markáns profilú, hervadt asszonyságért nem lehetett könnyű lángra lobbania... Félórás műsorral tisztelgett a nemrég elhunyt Veres Péter írói- közéleti géniuszának péntek este a televízió. Mind­össze fél órával, pedig szíve­sen néztük volna tovább, akár más műsorok rovására... Frédi és Béni szívünkhöz nőtt figuráival, a két kőkor­szaki szaki kalandjaival kap­csolatban engedtessék egy-egy észrevétel: az egyébként ki­tűnő szinkronszínészek ar­tikulációs hibájából gyakran nem érteni a még náluk is kitűnőbb szöveget. Pedig ezt a sorozatot elsősorban a rím­hányó Romhányi páratlanul szellemes szövegéért szeret­jük! A Pesti kabaré korban kezd közelebb kerülni hozzánk, ha poénjait helyenként továbbra is nehezen emésztjük. Kivé­telt ez alól a politikai villám- tréfák, jelenetek képeztek, amelyeknek sava-borsa ma is frissnek hatott. Annál kevésbé éreztük élőnek a megcsalt- férjkomplexust, vagy a sze­gény kis világjáró operaénekes esetét a zugfirkásszal. Hiába: hol vagyunk mi már ettől?! Vasárnapi csalódásunkkal zárnám erősen szubjeiktív ész­revételeimet: a nagy érdeklő­déssel várt olasz—francia film reprize helyett — Maigret fal- ügyelő jött, láttuk — és nem győzött. Egy nap a parkban többet ért volna, mint egy hét a Hotel Majestic pincéjében. ny. é. A szentendrei művelődési házban nemcsak az úttörők, hanem a kisdobosok is bemu­tathatták képességeiket. Igaz, csak bemutató jelleggel — mert a helyezéshez még na­gyon fiatalok voltak —, de olyan jól szerepeltek, hogy a nagyobbak is megirigyel­hették tehetségüket. Az úttörők versenyén azon­ban már komoly munka folyt. Vers- és prózamondásban, va­lamint színjátszásban szere­peltek a fiatalok. Huszonhá­rom szavaló és tíz irodalmi színpad műsora hangzott el délelőtt. A zsűri a legkiemelke­dőbbnek az abonyi nevelő- otthon népi játékát ítélte. Műsorukat színesen, népdalok és népi táncok ügyes váltako­zásából és színjátékból állítot­ták össze. Versmondásból a kiskunlacházi úttörők jeles­kedtek, szavalókórusuk Kónya Lajos versét adta elő. Emlí­tésre méltó a pusztavacsiak be­mutatkozása is, hiszen a kis falu gyermekei sokkal nehe­zebb körülmények között na­gyobb munkával érték el, hogy felléphettek a megyei sereg­szemlén. Ünnepélyesen búcsúztak egymástól az úttörők a vetél­kedő végén „Találkozunk nyá­(8) Mindezek ellenére azon­ban csak erős túlzással lehe­tett volna huzamosabb őserdei tartózkodáshoz kellőképpen felszerelt csapatnak minősíte­ni a Cartagena volt utasait. Mégis, a parton csoportosu- lókat most nem a jövő kérdé­se foglalkoztatta. Álltak a parton, szemük a gépen, és — bármilyen különösnek tűnik — türelmetlenül lesték, hogy robbanjon fel végre! Némán álltak, vártak. — Ha-ha-ha! — kacagott fel hirtelen Juanita , kisasz- szony. — Nem is igaz! Semmi sem igaz az egészből! Nincs is bomba a gépen! Nem kel­lett' volna leszállnunk! Ha-ha- ha! Ez Carmenéi ta bosszú­ja! Rodrigó miatt! Ö küldte az üzenetet! És most boldog lehet, mert engem itt megesz­nek a kajmánok, vagy a ma­dárpókok, vagy... Az már nem derült ki, hogy a művésznő a kajmánok és a madárpókok mellett mi-, tői fél a legjobban, mert az akna működésbe lépett. Te­kintve, hogy a Cartagena be­húzott futóművel landolt, az akna a gép törzsében, az utas­tér közepe alatt foglalt he­lyet, a géptörzs pedig ekkorra már kétharmadrészt a folyó iszapjába süllyedt. Ezért a robbanás nem járt különöseb­ben nagy zajjal, a víz, az iszap elfojtotta a hangot. Mély, tompa moraj, ezer sár- szökőkút, a gépmadár való­sággal szétfröcskölődött, mil­lió szilánkká hasadt. És aztán csend... Múltak a percek, a meder leülepedett, a folyó tükre is elsimult. A környező erdőrész fáin egy csapat arara-papagáj még izgatottan tárgyalta a szokatlan eseményt, kis ideig felháborodva makogtak a maj­mok is, egy öreg tartaruga teknősbéka pedig, a közeli ho­mokbucka mögött, bölcsen hozzálátott, hogy kiássa tojá­sait a fövényből, és messzebb vermelje el, ahol nem történ­nek ilyen nyugtalanító esemé­nyek ... Legnehezebben az emberek tértek napirendre a látottak felett. Érthető, őket érintette a dolog leginkább. Megigé- zetten meredtek a folyónak arra a pontjára, ahol a rob­banás bekövetkezett. Amíg, ha roncsoltan is, de látták a Car- tagenát, volt valami, ami ösz- szekötötte őket az ezer mér­földekre levő városokkal, a világgal, az .otthonnal. Most viszont... A hosszúra nyúló csendet a Mama törte meg, akinek a legszívósabb manilla kötélből fonták az idegeit. — Hát eddig eljutottunk — mondta. — Most addig fogjuk nézegetni a folyót, amíg ko- csányon lóg a szemünk? Dön­tenünk kell. Itt maradunk, vagy útnak indulunk? Hatá­Egy pedagógus halálára Néhány hete még nyári terveiről beszélgettünk. Az NDK-ba készült, egy me­gyei pedagóguscsoporttal, így volt ez már esztendők óta — ő szervezte a peda­gógusok nyári tanulmány- útjait. A feladatköréhez tartozott: a pedagógusok továbbképzési kabinetjének a vezetője volt. Mindössze negyvennégy éves. Rózsa Kálmán hosszú utat járt be. Hatgyermekes munkásemberek gyermeke­ként indult az életnek Ka­locsán. Azt, hogy tanítói oklevelet szerzett, elsősor­ban a maga szorgalmának köszönhette. Nyaranként hol a kőművesek mellett, hol a kubikosok között dol­gozott, hogy megkeresse a következő tanulmányi esz­tendőre a pénzt. Fajszon kezdte a pedagó­guspályát, mint ideiglene­sen helyettesítő tanító, huszonhárom esztendeje. Onnan került a Szalkszent- márton homokpusztai is­kolába. Ott lett tagja a pártnak is, még 1948-ban. Volt járási úttörőtitkár, dolgozott az úttörőközpont­ban, majd 1953-ban ki­nevezték az érdligeti álta­lános isleola igazgatójává. Kilenc esztendeje került a megyei tanács művelődési osztályára — akkor a. fele­sége váltotta fel az érdlige­ti iskola vezetésében. Azóta a megye pedagógusainak, ideológiai és szakmai to­vábbképzését irányította. Több száz képesítés nél­küli pedagógus köszönheti neki, hogy megszerezhet­ték a diplomát, s ma már teljes jogú tagjai a megye pedagógustársadalmának. Mindössze negyvennégy esztendős volt, és máris búcsúznunk kell tőle. Ne­héz tudomásul vermi, hogy nem beszélhetünk, nem dolgozhatunk vele többé. Derék, becsületes, a mun­káját hivatásként szerető embert veszítettünk el sze­mélyében. Halála nagy veszteség nemcsak szeret­teinek, kollégáinak, a me­gye egész pedagógustársa- dail/mának is. p. p Nyáron jól szórakozunk — ígéri az ŐRI Nyitány: Fitzgerald Minden ellenkező híreszte­léssel szemben, Magyarorszá­gon táncdalénekesekből hiány van. Az Országos Rendező Iroda a nyári és őszi hónapok folyamán az ország minden megyéjében megrendezi a „Táncdalénekes kerestetik” vetélkedőket. Az első három vetélkedőt még a nyár elején lebonyolítják: május 19-én Egerben, majd Miskolcon és Június 3-án Veszprémben. A világot jelentő „deszka” tehát adva van... Sok sikert! Május 22-től június 8-ig — immár harmadízben — a Nahsvüle Teens együttes érke­zik országos turnéra, a ma­gyar beatrajongók által is megszeretett Ray Phillips ve­zetésével. Többek közt koncer­tet adnak a salgótarjáni, kecs­keméti, nyíregyházi, székesfe­hérvári, debreceni, miskolci, dunaújvárosi, pécsi, kaposvári, tatabányai, tatai és szombat- helyi fiataloknak is. A hazai együttesek közül az illés- együttes Koncz Zsuzsával jú­lius 1-től augusztus 1-ig, az Omega- és a Neoíon-együ ties közösen július 31-től szeptem­ber 5-ig és a Metró-együttes Zalatnay Cinivei (sokan Sarol­tának ismerik) június 1 és Jú­lius 1 között szerepel az or­szág majdnem minden városá­ban. Idén is megrendezik a hagyományos országjáró mű­sort: a „Slágerhullám 70”-et. A Balaton partján nyaralók­nak is „helybe” viszik a szó­rakozást a „Halló, itt Balaton* szereplői július 1 és augusz­tus 31-e között. A műsort a jól ismert Express-együttes kísé­retével Koós János, Kovács Kati, Aradszky László, Feny­vesi Gabi, Balás Eszter és An­gyal János népszerű parodista adja. Vidéken több városban szo­katlan, még kísérleti jellegű koncertet rendeznek, ahol a közönség egyszerre hallhat dzsesszt, beat- és soul-zenét, neves előadók tolmácsolásá­val. Kiemelkedő élményben lesz részük a május 14—15—16-án sorra kerülő székesfehérvári Inter Jazz Fesztivál látogatói­nak is. Május 20-án ismét a budapesti közönségnek énekel Ella Fitzgerald, a világhírű amerikai énekesnő. Mindehhez jó szórakozást kíván az Országos Rendező Iroda. rozzunk, mielőtt gyökeret ver a lábunk. — Igaza van, asszonyom — mondta Himenez, a másodpi­lóta. — Annak, hogy itt vá­rakozzunk, szerintem sincs értelme. Bogotában csak nagyjából tudják, hogy merre lehetünk. Mintha tűt keresne a szalmakazalban, olyan fel­adata lesz a mentőexpedíció­nak. Talán az lenne a legcél­szerűbb, ha felfelé indulnánk el, a folyóparton. Itt minden víz az Amazonas felé tart, bi­zonyára ez is, márpedig em­beri településre elsősorban az Amazonas környékén akadha­tunk. Ha ezt az útirányt vá­lasztjuk, az ivóvizünk is biz­tosítva lesz, és talán élelem­hez is könnyebben juthatunk. (Folytatjuk.) * 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents