Pest Megyi Hírlap, 1970. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-19 / 115. szám

rwi

uecvei

1910. MÁJUS 19., KEDD

A PRAVDA A MAOISTÁK AN9LEIMSTAIRÁNYVONALÁRŰL

(Folytatás az 1. oldalról.)

sek a Szovjetunió sikerei védelmi képességeinek erősítése terén.

Az imperializmus propagandistáinak nyomdokain járva, Peking a Szovjetunió „agresz- szív” jellegéről szóló koholmányokat ismételgeti és azokat, amelyek a szovjet gazdaság állítólagos „válságáról” szólnak, felmelegíti a „szovjet hatalom burzsoá átalakulásáról” szóló trockista eszmécskéket, egyenlőséget tesz az Egyesült Államok imperializmusa és a Szovjetunió közé.

Mint a Pravda rámutat, Pekingijén makacsul törekszenek a szocialista közösség országainak kapcsolatai alapjául szolgáló szocialista internacionalizmus elveinek diszkreditá- lására, „érvénytelennek” minősítve azokat. A dolog odáig fajult, hogy előrángatták azokat a hitleri zagyvaságokat, amelyek szerint „meg kell menteni" a népeket a „szláv fenyegetéstől” és a fasiszta birodalom főnökeinek nyomában megpróbálják „agyaglábú óriásként” ábrázolni a Szovjetuniót, a szovjet „papírtig- risröl” szóló eszméket hajtogatják.

A kommunistákat és mindenkit, akinek drága a béke és haladás ügye, mélységesen aggasztja a kínai vezetőség tevékenysége a nemzetközi színtéren, valamint a kínai forradalom sorsa — hangsúlyozza a Pravda.

A pekingi vezetők bel- és külpolitikájának egészét nagyhatalmi, hegemónisztikus törekvések diktálják. E törekvések érdekében egész Kínát olyan kalandorjellegű kísérletezések gyakorlóterévé változtatták, melyek súlyát a nép vállaira helyezték. A Kínai Népköztársaság súlyos válságot él át politikai, gazdasági és szellemi életének minden területén. A kommunista párt szét van rombolva, csak elnevezése maradt meg. Mao és társai teljességgel újfajta politikai szervezetet hoznak létre, amelynek rendeltetése, hogy eszközként szolgáljon az országban bevezetett katonaibürokratikus diktatúra rendszere számára. Kínában a hatalom szerveit militarista, a csangkajsekistáktól átörökített mintára építik ki. Az egész hatalom az úgynevezett forradalmi bizottságokban parancsolgató Mao-védenc katonai vezetők kezében összpontosul... A hadsereg ellenőrzi a gazdasági és kulturális életet. Kaszárnyaszellem és tudatlanság, jogtalanság és szolgalel- kűség — ez ma a rend, amit Kínában kialakítanak. S mindezt rá akarják kényszeríteni a többi népekre is, „kibontva a földgolyó felett Mao Ce-tung eszméinek zászlaját”.

Mao és hívei azzal, hogy félredobták a népgazdaság vezetésének lenini elveit és felváltották a voluntarizmus elveivel, az országot a „nagy ugrások”, a militarizálás útjára térítették. Ez az ipar és a mezőgazdaság súlyos, tartós dezorganizálásához vezet.

A lap rámutat, hogy a Kínai Népköztársaságban az utóbbi évtizedben számos ipari és

mezőgazdasági termék egy főre jutó termelése nemcsak hogy nem fokozódott, hanem csökkent. Számos fontos termékből szigorú jegyrendszer alapján folyik a lakosság ellátása. A megélhetési nehézségeket tovább súlyosbítja, hogy Pekingben a hatalom jelenlegi birtokosai erőfeszítéseiket az ország militarizálására összpontosítják. A Kínai Népköz- társaság költségvetésének több mint negyven százalékát fordítják katonai kiadásokra.

A lap leleplezi a pekingi propagandának a szovjet gazdaság „válságáról” hangoztatott állításait. A Szovjetunió ma — írja a lap — első helyen áll a világon a szén, a mangánérc termelésében. A kőolaj, az acél, a villamos energia, sok fontos gépipari és vegyipari termék előállítását és más iparágak termelését tekintve első helyen áll Európában és második helyen a világon.

A KGST-tagállamok 1950-től

1969-ig 6,3-szorosára emelték termelésüket, míg a fejlett kapitalista államokban ebben az időszakban mindössze 2,7-sze- resére emelkedett az ipari termelés volumene.

Igazolódik annak a lenini tanításnak az érvényessége, hogy „a nemzetközi forradalomra gazdaságpolitikánkkal gyakoroljuk a legfőbb hatást” — hangsúlyozza a Pravda.

pekingi vezetők meggyöngítették a munkásosztály állásait, aláaknázták szövetségét a parasztsággal, lerombolták Kína szocialista felépítményét, konfliktusos viszonyt teremtve a társadalom alapvető rétegei között.” A „kulturális forradalom” megkezdése óta a kínai társadalmat bomlasztó ellentmondások kiélezettsége nem enyhül, bár úgy tűnik, minden intézkedést megtettek, hogy elnyomják és kiirtsák az igazi forradalmi internacionalista erőket Kínában.

„A Kínában meghonosodó rezsim népellenes jellegének egyik tanúbizonysága a nemzeti kisebbségek erőszakos

asszimilálása... A nemzeti kisebbségeket (45 millió ember sorsáról van szó!) arra

ítélték, hogy erőszakos eszközökkel teljes egészében felszívják, eltüntessék őket, mint nemzeti etnikai csoportokat”. „A nem hán népek — újgurok, mongolok, tibetiek, osuangok, kazahok, koreaiak stb. — sok évszázados kultúráját és életmódbeli sajátosságait módszeresen megsemmisítik. Ez a kegyetlen politika nyugtalanságot és felkeléseket idéz elő Kína nemzeti kisebbségeinek körében.” „Az őslakosságot elűzik a Szovjetunióval és Mongol Népköztársasággal határos körzetekből."

Mint a Pravda rámutat, a háborúra való felkészülés irányvonalát, mint az egész kínai nemzet sokéves politikai programját hirdették meg.

A pekingi vezetőség a nemzetközi feszültség kiéleződésének minden esetében a következetesen arra törekedett, hogy „még jobban felszítsa a légkört, a világot háborúba taszítsa”, amelyet Mao elkerülhetetlennek hirdet.

„Pekingben az ország egész

FELVESZÜNK

SEGÉD-GÉPKOCSIVEZETÖKET

budapesti telephelyre, gyakorlat nélkül.

Előnyben részesülnek a katonaságtól leszerelt autójavitó szakmabeliek.

Ugyanitt gyakorlattal rendelkező

GÉPKOCSIVEZETŐKET

es

is felveszünk Budapest különböző kerületeiben levő telepeink és kirendeltségeink részére.

Jelentkezés:

ÉPÍTŐIPARI SZÁLLÍTÁSI VÁLLALAT

1. sz. Szállítási Üzemegysége Budapest III., Zay utca 1-3. Forgalmi iroda.

militarizálásának kampányát olyan jelszavak kísérik, hogy fel kell készülni a háborúra a Szovjetunió és más szocialista országok ellen. A kínai vezetők úgy próbálják eltompíla- ni az egész országra kiterjedő mélyreható társadalmi, politikai válságot, hogy szítják az elvakult soviniszta kampányt. A Szovjetunió és más szocialista országok, valamint néhány, Kínával határos, nem szocialista állam ellen.

Pekingben nem az imperializmust, hanem a Szovjetuniót, a szocialista közösség más országait sorolják mindenekelőtt a „külső ellenség” közé. E politika igazolására a feudális képzetek reakciós lomtárában megtalálták a Kína kivétele- zettségéről, „az ég alatt betöltendő”, „történelmileg eleve elrendelt” vezető szerepéről szóló indokot.

„A kínai vezetők külpolitikájuk élét a szocialista közösséghez tartozó országok összefogása ellen irányítják, alá akarják aknázni a szocialista államoknak a Varsói Szerződés tagállamainak szövetségi viszonyát, meg akarják akadályozni a gazdaság szocialista integrációjának továbbfejlesztésére irányuló tervek megvalósítását. De hiszen éppen ezt akarják elérni az imperialisták is.”

„A pekingi vezetők —hangsúlyozza a Pravda — felelős- seggre! tartoznak azért, mert kalandor taktikájukat ráerőszakolták Ázsiában és Afrikában a kommunista és a nemzeti felszabadító mozgalom egyes osztagaira, és ezzel vereségre és pusztulásra kárhoztatták ezeket. A bátor harcosok tízezrei, akik hittek a Pe- kingből jött tanácsadóknak, életükkel fizettek ezért. Egyes országokban a forradalmi mozgalom súlyos veszteségeket szenvedett, alaposan visszavetették ezeket a pekingi „ultra- forradalmárok, kalandor intrikáinak és provokációinak véres eredményeképpen.”

Mint a lap megjegyzi: „A kínai vezetőség Ázsiában hosz- szú évek óta folytatta és folytatja azt az irányvonalat, amelynek célja: a haladó rendszerek aláaknázása, az államközi konfliktusok kiprovo- hálása, a nemzeti felszabadító harc elszigetelése igazi szövetségeseitől — a szocialista közösség országaitól, a nemzetközi kommunista és munkás- mozgalomtól”.

Peking ilyen módon demonstrálja az imperialisták előtt, hogy nincs szándékában akcióegységre lépni a Szovjetunióval és más szocialista országokkal az imperialista agresszió ellen. „Ez a magatartás nyilvánvalóan ösztönzi az imperialista köröket kalandor elképzeléseik és terveik megvalósítására, amit ismételten bizonyítanak a legutóbbi indokínai események”.

Szavakban „szuperforradal- miság”, tettekben pedig a dolgozók osztályérdekeinek elárulása. Nemzetközi téren ez a maoizmus igazi lényege — írja a Pravda.

„Kínában az események fejlődése feltárta a maoizmus valódi lényegét. Reakciós utópista, kispolgári koncepció ez, amely elméletileg a legkülönbözőbb nézetek ekletikus keveréke, magában foglalva a konfucianizmus, az anarchizmus, a trockizmus, a kispolgári nacionalizmus elemeit”.

„A maoizmus — antileninis- ta politikai áramlat, amelynek alapja a kínaizált szociál-sovi- nizmus. Ez az a kínaizált marxizmus, amelyet a Kínai Kommunista Párt IX. kongresszusán, a marxizmus—leniniz- mus teljesen új szakaszának nyilvánították azzal, az igénnyel, hogy Maót „lényegesen Marx és Lenin fölé” helyezzék, és tételeinek Mao eszméi osztálytermészetükel tekintve idegenek és ellentétesek a tudományos kommunizmus elméletével és gyakorlatával”.

„A maoisták aknamunkája lényegében lerakja az utat a dolgozók osztályellenségei számára. A kínai vezetők ezzel a tevékenységükkel gyakorlatilag szövetkeznek az antikom- munizmussal. A renegátok, a proletariátus osztályellenségeinek pénzen vásárolt ügynökei még soha sem okoztak olyan kárt, a világforradalmi folyamatnak, mint amilyent ma a pekingi vezetők”.

„A világforradalmi mozgalom érdekei megkövetelik a maoizmus aknamunkájának és szakadármesterkedéseinek az erélyes visszaverését, a teljes összefogást az imperializmus elleni harcban, a marxizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus alapján.”

„Az SZKP, a szovjet kormány — folytatja a lap — megmásíthatatlanul követi a Kínához fűződő baráti kapcsolatok helyreállításának és fejlesztésének irányvonalát.” „A Szovjetunió a pekingi tárgyalásokon világos és egyértelmű álláspontot foglal el a szov- jet—kínai határhelyzet rendezésének kérdésében. Országunk úgy véli, hogy el kell érni azt a megállapodást, amely lehetővé teszi, hogy ez a határ a jószomszédi határ legyen.” Mi — anélkül, hogy feladnánk jogos elvi álláspontunkat, Védelmezve szocialista hazánk érdekeit és határaink sérthetetlenségét — „a jövőben is minden tőlünk telhetőt elkör>etünk, hogy rendezzük az államközi kapcsolatokat a Kínai Népköztársasággal” — írja a Pravda.

„Nem hunyhatunk szemet azonban afölött, hogy Pekingben makacsul szítják a militarista pszichózist, követelve a néptől, hogy készüljön fel az éhségre, készüljön a háborúra.”

Ha mindezt azért teszik, hogy nyomást gyakoroljanak a Szovjetunióra, eleve ki lehet jelenteni, hogy meddőéi: az ilyen erőfeszítések. A szovjet népnek erősek az idegei. Népünk rendelkezik minden szükséges eszközzel ahhoz, hogy megvédje hazája érdekeit — hangsúlyozza végezetül a Pravda.

BAC H0 TESTAMENTUMA

A múlt évbein, 79 éves korában halt meg az a férfi, akit a világ valamennyi országában hivatalosan Ho Si Minh elnöknek neveztek, de az egész földkerekségen mégis haláláig Bac Ho — Ho apó — maradt. Ez utóbbira volt a legbüszkébb, és joggal; ekkora megtiszteltetés még soha nem ért embert az írott történelem évezredei alatt. Nemcsak népe, a vietnami nép, de minden tisztességes ember hozzátartozójának, kedves rokonának érezte ezt a szikár öreget, Nguyen Tat Thanh-t. Még hétköznapjait is ilyen kettősségben élte le. A hanoi palota márvány- termeiben ellátta elnöki tennivalóit, azután átbandukolt a kertben épült bambuszviskóba; ott élte a vietnami falusi ember körülményeinek megfelelő életét. Ügy pihent, étkezett, szórakozott, mint honfitársai. Nem kívánt soha különös elbánást a maga részére. Még akkor sem hagyta el Hanoit, amikor az észak-vietnami fővárost az amerikai légierő éjjel-nappal bombázta. Bac Ho maradt a halálos veszély óráiban is, az elnök és a „bácsi” egyszemélyben, akire oly jó volt gondolni: íme, velünk maradt most, a legnehezebb időszakban is.

Amikor meghalt, megkapta az elnöknek járó tisztességet. Államfők járultak ravatalához, kormányok fejezték ki részvétüket. De „bácsi” volt a millióknak; úgy gyászolták, mint a legkedvesebb hozzátartozó halálát szokás. Akik hosszú évtizedek óta szemrebbenés nélkül néztek farkasszemet a halállal, .az ő ravatalánál elveszetten sírtak. Ho apó jelkép is volt. Az egyszerűség és a bátorság, a vietnami hazafi- ság és a széles látókörű nem* zetköziség, a szigorú eivhüség

és a mélyen érző emberség testesült meg Bac Ho személyében. E nagyszerű kornak, a gyarmati rendszer széthullásának, a világ népei felszabadulásának nem lehet jellegzetesebb kifejezője Ho Si Minh személyénél. Halála ezen mit- sem változtat. Végrendeletében tovább él az a szellem, amelyet egész életében képviselt. Mondatfüzés© őszinte, egyszerű, mindenki követni tudja a benne foglaltakat.

„Népünk biztosan győzni fog. Az amerikai imperialistáknak ki kell vonulniok, hazánk egységes lesz” — ezt írta. Egy évvel az 1969. május 10-én kelt levél megírása után a harc e célért kiterjedt — Vietnam, Kambodzsa, Laosz egységben fog fegyvert a makacs ellenség ki veréséért. Százmilliók segítik őket. V égtelen szenvedések kísérik e harcot, de ma már mindenki Iátj.a, aki nem elvakult, hogy e népek legyőzhetetlenek. Az imperializmus viszont biztos vereség felé rohan.

„Azt kívánom, hogy pártunk járuljon hozzá a testvéri pártok egységének a marxizmus—leninizmus és a proletár nemzetköziség alapján való helyreállításához. Biztos vagyok abb.an, hogy a testvéri országok és pártok ismét egységbe tömörülnek”, Ho Si Minh e végakarata minden kommunista, minden haladó ember hő vágyát fogalmazta meg. Halála után tárgyalások kezdődtek a nemzetközi kommunista mozgalom egységének érdekében. Neim lehet kétséges, hogy előbb-utóbb itt is vereség éri az egységbontókat és ebben része lesz Ho Si Minh-nek és népének.

Mi tette oly naggyá Ho apót? Az a képessége, hogy meg tudta érteni és értetni az életet, úgy, ahogy az igazán jelentkezik korszakunkban a földgolyón. Ügy gondolkozott, ahogy százmilliók; tőlük tanult, hogy vezetni tudjon. A párt, amelyhez életében tartozott, Így tudott mindig egységben cselekedni. Vietnam „csodájának” is ez a titka. Harcban és építésben munkált eszmék vezetik ezt a népet és ezeket mindenki többre becsüli a vagyonnál, a hírnévnél, az életnél is, akárcsak Ho apó.

Majdnem egy éve halott Ho Si Minh. Ha élne, 80 éves születésnapját ünnepelné a világ, így csak emlékezik rá. De végrendeletének egyszerű szavait öt világrész visszhangozza.

Máté Cyörgv

Erőszakos áttelepítés Kambodzsából

(Folytatás az 1. oldalról.)

vasárnapi televíziós beszédében Fulbright szenátor, a szenátus külügyi bizottságának elnöke.

Tehát: megnehezíti, s nem meggyorsítja a háború végét. „A vietnamizálási koncepció teljes kudarcát bizonyítja és meggyőzően érzékelteti, hogy a vietnamizálás csupán a háború végnélküli elhúzását jelenti” — mondta Fulbright, hozzátéve, hogy egyedül ő az elmúlt három hétben 150 ezer olyan levelet és táviratot kapott választóitól — s a többi szenátornak is felduzzadt a

postája! —, amelyek az elnök „kambodzsai” elhatározása fölötti mélységes aggodalmuknak adnak hangot.

Nyilván éppen az amerikai közvélemény mind nagyobb részének háborúellenességén alapszik Mike Mansfield szenátor, a szenátus demokrata párti vezetőjének az az ugyancsak vasárnap elhangzott televíziós nyilatkozata is, amelyben Mansfield kijelentette: „A kambodzsai vállalkozás nem siker, hanem kudarc lesz”. Szerinte is: a kambodzsai intervenció nem megrövidíti, hanem kiterjeszti és elnyújtja a háborút.

CSAK RÖVIDEN...

TODOR ZSIVKOV, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke hétfőn a japán kormány meghívására Tokióba érkezett, hogy részt vegyen az osakai világkiállítás bolgár napján.

BELFASTBAN. Észak-Irország fővárosában, hétfőre virradó éjjel ismét véres összetűzésekre került sor a lakosság nagy csoportja és a rendőrség, valamint a brit katonaság között.

TÖBB mint 500 halálos áldozata van eddig Indiában a kánikulának. Bihar, Uttar Prades és Rádzsasztán államokban, ahol 46 fokos a hőség, mintegy ezer személyt szállítottak kórházba. A fővárosban 45 fokot mérnek.

Aradnál

a Maros árhulláma

(Folytatás az 1. oldalról.)

folytatták a veszélybe került lakosság elköltözte- tését.

Vasárnap estétől hétfő reggelig négyezer embert szállítottak biztonságos helyre. Ezzel együtt eddig összesen 34 ezer ember települt át a veszélyeztetett községekből. A Szamos és a Kraszna közötti területekre a kiáradt vizet a tervek szerint Opályi községgel szemben, a gáton váltott „kapun” vezetik vissza , a Krasznába. Egyelőre azonban a Kraszna vízszintje magasabb, s így még várni kell, amíg jobban leapad a folyó, s csak akkor kerülhet sor a víz visszavezetésére.

A legfrissebb jelentések szerint a Maroson levonuló árhullám hétfő délben a maximum körüli vízszinttel tetőzött áradnál.

Ehhez hasonló, tehát a maximumot megközelítő duzzadás várható a magyar szakaszon is.

Ezért a vasárnap éjszaka felvonultatott árvédelmi erőket hétfő délelőtt újabb osztagokkal és számos géppel erősítették meg, s még további erőket irányítanak ebbe a térségbe, hogy felkészüljenek a magas árhullám fogadására, biztonságos levezetésére.

Az árvízvédelmi kormánybiztosság a magánérdeklődők tájékoztatására információs szolgálatot létesített. A nagyszámú érdeklődésre való tekintettel a korábbi 125—942 számú telefonállomáson kívül a 329—300 és a 329—301 számú állomás is a közönség rendelkezésére áll.

BNV-ről nyitás előtt

(Folytatás az 1. oldalról.)

Nagyméretű homlokzati falelemek készítését határozták el. Ezek az üvegfalak, ajtóval, vagy ablakkal készülnek, előregyártott módszerrel, s a kiöntött lakások homlokzatainak üres részét zárhatják vele Rendkívül mutatós megoldás, amellyel jó lenne találkozni (bizonyára találkozunk is) megyei vállalatunk építkezéseinél. A Fémmunkás Vállalat érdekessége a fémvázas épületszerkezet, amely irodaház,

kultúrotthon, óvoda, motel, ABC-áruház és benzintöltőállomás létesítésére egyaránt megfelel — számtalan variációval. Ha készen az alapozás, két hónap alatt összeállítják a nagy méretű építményt. Gyors tető alá hozása önként kínálja felhasználását: ahol sürget az idő és rendelkezésre áll a megfelelő pénz, érdemes ilyen elemekkel és módszerrel építkezni. A Dunakanyar is kitűnő terep erre.

—így—