Pest Megyi Hírlap, 1970. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-17 / 114. szám
1970. MÁJUS 17., VASÁRNAP PESI MEGYEI KMírlap Nyár és népművelés küszöbön a nyár. Ez tény, 11 ha olykor még fázósan húzzuk is össze magunkon a felöltőnket. A kirándulók hétről hétre növekvő hada látogatja a festői szépségű Dunakanyart. Kapnak-e valamiféle kulturális élményt a természet kínálta szépségeken kívül? És a megye más tájain vajon szélesre tárt ajtajú művelődési házak fogadják-e a szórakoz- ni-művelödni vágyó helyieket és az odalátogatókat? Mindkét kérdés jogos: jól emlékszem még a korábbi esztendők nyári hónapjaira, amikor szinte majd’ valamennyi kulturális intézmény ajtajára kitették a táblát: nyári szünet, zárva. Mindez azonban a múlté. A tavalyi nyár programja •már gazdag kulturális programot kínált a Szentendrei Teátrum színházi előadásaitól kezdve a zebegényi képzőművészeti szaibadisköláig. És mire számíthatunk az idei nyáron? A tavalyinál is gazdagabb és sokszínűbb programsorozatot a már hagyományos Dunakanyar dalostalálkozó vezeti be. A színhely ismét csak Vác. A kétnapos találkozón tizenhat magyar kórus mutatja be műsorát, többek között a Vox Humana, valamint a nyolcvan tagú litván Tortu Gaudeamusz férfikar. A színvonalas zenei programok egész nyáron át folytatódnak. A vácrátóti botanikus kertben június 6-án és augusztus elsején rendeznek kerti hangversenyt. Előbb a MÁV szimfonikus zenekar ad műsort Kovács Dénes, Kossuth- díjas hegedűművész közreműködésével, majd pedig a Magyar Állami Hangversenyzenekar Ferencsik János, Kossuth- díjas vezényletével. A hagyományokhoz híven az idén is hangversennyel kezdődnek a szentendrei kulturális napok. Az egyhónapos program keretében kezdi meg idei évadját a Szentendrei Teátrum a tavaly nagy sikert aratott két programjával, a Comico Tragoedia, valamint a Pikko herceg és Jutka perzsi című zenés játékkal. S a folytatás: a népszerű Ex Antiquis együttes klasszikus és régi magyar táncokból, virágénekekből összeállított hangversenye. Majd pedig a Musica Antiqua Hungarica együttes mutatja be műsorát a teátrum szabadtéri színpadán. Julius első napjaiban Cegléden háromnapos nemzetközi ifjúsági dzsesszfesztivált rendeznek. Ugyancsak júliusban kezdődnek a váci zenei napok. És július végén ismét megrendezik a kerti padhangversenyt a zebegényi Szőnyi István Emlékmúzeum festői szépségű parkjában. A színvonalas zenei eseményekkel párhuzamosan ismét több érdekes képzőművészeti esemény színhelye lesz Pest megye. Május végén nyílik meg Vácott Dániel Kornél festőművész gyűjteményes tárlata. Júniusban rendezik meg Dabason a pécsi Tanárképző Főiskola tájfestőinek kiállítái.,SSSfSSSSSSSSSSSS//SSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSf//fS/SSSSS/SSSSSSSSSS//SSSSSSSSSSSSSSSSS^ X | | DALOS GYÖRGY: * Ez történt velünk Berendeztük magunknak a szobát, Minden helyén volt: szekrény, ágy, kisasztal. Hiányzott még egy függöny és egy szőnyeg, továbbá terveztünk egy falilámpát, de erre már erőnkből nem futotta. -írui i E kettecskére méretezett álmok bekerítették lázas napjainkat, pókhálóként nőtt fölénk az idill, szegényen bár — mondtuk — ám hőnszeretve, nem másképp mint a régi jó rokonság. De látod kedves, minden elmaradt, mint a táj a vonatablak keretében. Kenyérmorzsák a konyhaasztalon, papírcsomó széthányva, hamutartó, mellette csikk, vetetten éjszakám szellőzni szállna hűvös hajnalokba. Most reggel van. Szemeteskocsik zúgnak, ablakot nyit reám a koranyár. Rendezkedem, szobámban önmagámban és ném hiszem, hogy nem megy nélküled. CSENDÉLET, 1970 (Kertész László rajza) rhabundáját. — öregem! Na- át! “ Csak nem a tied lesz ez kégli? — nevetett a svájd- ipkás, és Frejszhez fordult: — Együtt melóztunk a Faáruin. Nem ismered. Bitte Miki, tévében is láthattad ezer- '-er, Bitte Miki, a híres beat- >bos! — Frejsz barátságosan álintott, de nem nagyon érikelte az egész. — Az anyád! gér! — örvendezett a svejci- «pkás — mióta szerettelek >lna már látni! Mindig ondom az asszonynak is ott- >n, nézd ezt a dobost a kési, együtt melóztunk a Fanban! Feltörtél, mi! Em- kszel, amikor Csergőtől indig elkéredzkedtél, hogy égy dobolni, emlékszel? agy szidott! Hogy miért nem munkán jár az eszed, mi? ondtam is azóta Csergőnek, tód, Csergő, mondom, milyen így művész lett az Egér- il. — Egér! — háborgott Barra. — Mi az, hogy egér? — A feleségem! — mutatta zavartan Miklós a svájdpkásnak. — Kezitcsókolom, Sümegi — >ndta amaz, nyújtotta széles íyerét, de Barbara csak :centett türelmetlenül — érnek hívtuk a kedves fér- ;, mert mindig kekszet rág- Út. A gyomorsava miatt, nyleg, fáj még a gyomrod? — Most már valahogy m ... — Miklós a feleségét zte; Barbara a félig kész jurkolat léceit rángatta. — Legalább rendesen csi- lják meg ezt a vacakot — >ndta idegesen Barbara. — y vagyont költünk erre a sásra, és akkor bükk, meg pévécé!... Májk, kérlek nagyon örülök, hogy itt is akadt egy ismerősöd, de tudod, hogy sietnünk kell a Rádióba... — Frejszhez fordult: — Mutassa meg kérem, a többi helyiséget is! — Erre tessék elvtársnő, ez itt a háló, a fürdőszobából, ugye... — Eltűntek a frissen tapétázott falak mögött. — Nahát! — mondta a svájcisapkás Miklósnak —, mindig nézlek a tévében! Plakáton is láttam a nevedet! Mindig eszembe jut, hogy én tanítottalak meg melózni a forgácsolón, meg a gatteron... — Az, bizony — tipródott zavartan Miklós. — Tudod, sietnünk kell most, négykor próba... — Hoztad a kajádat abban a kis piros lábosban. Paprikáskrumplit ... — Te meg cvekedlit. Káposztás cvekedlit. Szereted még? — Jól megborsozva! Ajaj! Ha nekilátok, abba sem tudom hagyni! Te, a feleséged, ugye énekesnő? — Az. — Fene a dolgodat — nevetgélt a svájcisapkás. — Jól kerestek, mi? Nekem megmondhatod, nem vagyok irigy. Ez a kégli is... benne van egy kevésbe, mi? Kocsid is van? — Renault. — Nekem meg a bringám... — a svájcisapkás az oldalát fogta, úgy nevetett. — Az a bringa, amivel akkor is jártam. Az a robogó, tudod? Felpiszkáltam egy kicsit, most már hatvannal is tudok tépni. — Az a rozoga? — Az, az! Furikáztunk rajta leget, emlékszel? Az udvaron, könbe-körbe... Hanem, hallod, felénk se néztél azóta! Pedig milyen jól megvoltunk md ott, a kettes műhelyben! Olyan kis egér voltál, hehe... De megtanítottalak melózni! — Koszos Symphoniás csomagot kotort elő, kipöckölt egyet. — Vártam, hogy egyszer bejössz ... — Nincs megállás... Kösz, hagyd, majd én. — Filteres Winstonnal kínálta. Rágyújtottak. A férfi nézte Miklós gondosan kócolt haját, dús oldalszakállát, színes ingét. — Doboltál azon a benzines hordón, az enyvezőben. Az isten se gondolta volna, hogy így feltörsz. Nyomtad velünk a melót, meg minden. — Hát, így van ez ... — Én még, látod, mindig ott vagyok. Külső munkák, vásárépítés ... mint azelőtt. A kis Takács is ott van az egyen- getőn... Meghalt a felesége. Most aztán nem akar nyugdíjba menni... Azany- ját! Mutasd csak a kezedet? — Odatartotta a magáét is. — Kifinomodott, nem mondom! Tudnál még melózni a gatteron ? — Májk! — kiáltott élesen Barbara odaátról. — Májk, kérlek! — Egy pillanat — mondta Miklós a svájcisapkásnak. Bement a hálóba; Barbara suttogva félrevonta. — Annak a pasasnak, akivel beszéltél adj egy százast. És mondd neki, hogy rendesen csinálja meg azt a burkolatot. — De Barbara! Hiszen a haverom volt. — Jaj, ne kezd már megint a mafláskodást, Májk! Siess, fél négy múlt, elkésünk! , — mondta szimpatikus kísé- ■ rom. | Elindultunk az óriási teremben. A falak mentén nagyobb csoportok ácsorogtak. — Ezek itt Győr-Sopron megye notórius adósai. Azok ott a Zala megyeiek. Itt a budapestiek beszélnek — mutatott egy hatalmas csoportosulásra, majd így folytatta: — Lassan kevés lesz a férőhelyünk. A zsúfoltságon emeletráépítéssel próbálunk javítani. Érezze magát otthon nálunk — szólt, és magamra hagyott. C ápadtan rogytam le a ^ döngölt földre. Az adósok egyesített vegyeskara szomorú dalt énekelt, melynek ez volt a visszatérő refrénje: Az élet jól pofonvágott, Mért csináltam adósságot... Keserű gondolatok sűrűsödtek bennem. Miért is nem adtam meg Gondáéknak azt a vacak nyolcszáz forintot? Hiszen már rég kifizethettem volna. Különben is az ember addig takarózzék, amíg a takarója ér. , Felugrottam, és dühösen rázni kezdtem a rácsot. Nem engedett. Elfúló lélegzettel futottam a terem kijárata felé. Hatalmas vasajtóba ütköztem. Már teljesen hatalmába kerített a kétségbeesés, mikor agyamba villant a menekülés egyetlen útja: felébredtem. Leszálltam az ágyról, és amúgy pizsamában betámolyogtam a szomszédba, Gondáékhoz: — Kedves szomszéd, én három évvel ezelőtt nyolcszáz forintot kértem maguktól kölcsön — lihegtem kínzó önváddal. — Igen — nézett rám reménykedve Gonda. Elszorult a torkom, úgy bukott ki belőlem a szó: — Adjon még kétszázat, elsején kap kereken ezret. Galambos Szilveszter l fordultam a Szomszédomhoz aki modern, keíesztcsíkos ruhát viselt. Láthatóan az egyik előkelő belvárosi üzletben vette a darócot. — Bocsánat a zavarásért. Hol vagyok? — Szeretettel üdvözlöm körünkben. Sztonyek börtönbizalmi vagyok — nyújtotta a kezét. — ön az Adósok Börtönébe került. — örvendek. De nincs valami tévedés a dologban? Hisz nem egy Dickens-regény- ben vagyunk a múlt Angliájában, hanem 1970-ben, Budapesten. Hogy kerül ide az Adósok Börtöne? — ön talán senkinek se adósa? — kérdezte válasz helyett. — Dehogynem. Gondáéknak, a szomszédoméktól kértem kölcsön nyolcszáz forintot. A menyasszonyomnak vettem belőle egy püspöklila olaszkát. — Azzal, hogy a legközelebbi fizetésnapon a pénzt becsszóra visszaadja, ugyebár? Mióta tartozik a nyolcszázzal? — Pünkösdkor lesz három éve — húztam ki magam s büszkén. $ — No látja! Kölcsönt kér^ ni bizsergető, kellemes, ciró- 5 gató érzés. A kölcsönt visz- ^ szaadni égető, tüzes, kínos kel- 5 lemetlenség, amelyet szívesen 5 halasztunk minél későbbre. A J notórius tartozók, a kölcsönt | vissza nem fizetők ellen ra- | dikális intézkedésre volt szük- | ség. E célból épült közadako- j zásból az Adósok Börtöne. Re- ; mélem, majd jól érzi magát — > mondta barátságosan. j — És hogy lehet innen ki- ! szab dúlni? — érdeklődtem ! kétségbeesetten. ! — Angol minta szerint. Ha • megfizeti az adósságát, vagy ! valaki kiváltja. i — Elvesztem — villant át : rajtam a szörnyű gondolat. | — A vállalatnál, ahol dolgo- : zom, senki sem fog fizetni | értem, hiszen tartozom Fű- i nek is, Fának is. — Most megmutatom magának a társait, akik az elkövetkezendő időkben a környezetéhez fognak tartozni $ II gy kezdődött, hogy erős ^ u kezek nagyot lódítottak ^rajtam, s én hemperegve költöttem ki a sarokban. Szemem $ lassan megszokta a szürke félhomályt, s az irdatlan, hatal- ^ más helyiségben emberi ala- ^ kok imbolyogtak előttem. ^Ijesztő lánccsörgés zaja keveredett a lebbencsleves illatáéval- Közvetlenül a fejem fö- S lőtt egy kis ablakot pillantottam meg, ízléses rácsozattal. A ^ rémület sietős léptekkel ha- sladt fel a hátamon. Rekedten — Májk? — nevetett a svájcisapkás, amikor Miklós visszament hozzá. — Májk! Jobb, mint az Egér! — Idefigyelj — mondta Miklós és egy százast nyúj- j tott a férfinak. — Ezt tedd i el... Amaz meghökkent: — Ezt? j Minek? — Tedd csak el.... És jól; csavarozd fel a léceket. —• Marháskodsz? — sápadt j el a férfi. ! * — Na, csak semmi szerény- ; ség... — Ügyetlenül bele- ; gyömködte a pénzt a svájci-1 sapkás zsebébe. — Kell az... | — De a férfi dühösen kici- > bálta a százast és visszadob- ; ta: — Vidd a francba! 5 Tehetetlenül álltak egy- S mással szemközt; Barbara $ odaát Frejsznek panaszko- $ dott: — Borzasztó, semmisemé az, amit megbeszéltünk, í mondtam, hogy sárga csempe $ legyen, sárga vécékagyló ... í én ezt perre viszem! Májk! $ Májk, kérlek, gyere, szívem! $ — Hát akkor — mondta^ Miklós a svájcisapkásnak —^ szervusz .. A férfi rosszkedvűen el- $ fordult, nem nyújtott kezet. | — Siess csak — dünnyögte S — siess, elkésel... ^ — Odaadtad? — kérdezte^ Barbara a lépcsőházban. — Itt az a rohadt száza-^ sód! — gyűrte a tenyerében, | mint egy rongyot. | — Hát ez fantasztikus! Azt^ hiszik, menő vagy, szórhatod § a pénzt! Kétszáz, vagy há-$ romszáz, azt elhiszem! A szá- ^ zas nekik már semmi! Bűnhődés sát, Szentendrén pedig a szentendrei festők tárlatát. J úlius nagy képzőművészeti eseménye ezúttal is a zebegényi Szőnyi István nyári képzőművészeti szabadiskola háromhetes programja lesz. A ma már országos hírű szabadiskola tanári karát olyan neves alkotók fémjelzik, mint Hincz Gyula, Kossuth-díjas festőművész, Somogyi József Kossuth-díjas szobrászművész és Gorka Géza Kossuth-díjas keramikusművész. Júliusban nyílik meg Nagymaroson a helyi művésztelep alkotóinak tárlata. Augusztusban pedig előbb Szigeti István festőművész, majd pedig a Du- naműhely tárlatát láthatják az érdeklődők a váci volt görög templomban berendezett kiállítóhelyiségben. Természetesen a zene és a képzőművészet mellett más művészeti ágak is képviseltetik magukat a nyári programban. Június közepén PilisszentVsz- lón, a kétnapos nemzetiségi találkozó alkalmával Pest, Komárom és Nógrád megye nemzetiségi csoportjai adnak sokszínű műsort. Július végén ismét megrendezik Apaj-pusz- tán a Kiskun pásztomapokat. A megye népitánc csoportjai az augusztusi nagykőrösi döntőn mérik össze tudásukat. Augusztusban rendezik meg Visegrádon a második Duna- menti Színjátszó napokat. Május végén, a Zeneakadémián, a váci Vox Humana énekkar és Lehotka Gábor orgonaművész közös hangversenyével kezdődnek a Pest megyei művészeti hetek. Ezt követően egy-egy este a budapesti Kossuth Klubban a j megye hat városával ismer- i kedhetnék meg a budapes- \ tiek. A megyeháza épületében i műemlék-sétákat rendeznek, i A Népi- és Iparművészeti Ta- i nács Régiposta utcai bemuta- | tótermében a megye nép- \ művészetét fölvonultató vá- j sárral egybekötött kiállítás \ nyílik. Ugyancsak (kiállításon! mutatják be a megye háziipari \ szövetkezetei világhírű gobe- \ linjeiket. Június 13-án, este; pedig udvari hangversenyt \ rendeznek a megyeházán, > amelynek programjában a > debreceni MÁV szimfonikus > senekar, az OKISZ Erkel Fe- ! renc művészegyüttesének ve- > gyeskara, valamint a két vád; énekkar, a Vox Humana és a ; Musica Humana szereped. Prukner Pál !
