Pest Megyi Hírlap, 1970. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-15 / 112. szám

PEST hec.vbi %/Círiap 1970. MÁJUS 15., PÉNTEK Faház- sok meglepetéssel Három, ügyirat — nevezzük őket így az egyszerűség ked­véért — fekszik az íróasztalon. Egy prospektus, egy szállítási szerződés és egy számla. Mind­három egy faházra vonatkozik, és az ügyben az ÉRDÉRT és a Pestkörnyéki TÜZÉP Válla­lat az érdekelt. 1 Ebben meg­egyeznek. Egyébként némi el­lentmondás van közöttük, s ebből fakadóan sok meglepe­tés. A prospektus — igen tetsze­tős és vásárlásra csábító — a szóban forgó 37 ezer valahány forintos faházra vonatkozóan is azt ígéri, hogy a Märklin- szerű elemekből építhető házi­kót maga a tulajdonos is ősz- szeállíthatja. Mikor ehhez hozzákezd, akkor éri az első meglepetés. A házikó egyes tartozékai (a tető hullámpalá­ját fogó lécek, a padlólécek, gerendák stb.) nem méretre szabottak. Azokat bizony fű­részelni kell, úgy toldozhatja csak össze a tulajdonos. Meg­lepetést, talán csalódást is je­lent, hogy a prospektus képén látható házhoz — amely komp­lett épületet ábrázol — bizony sok minden hiányzik még, ami nincs benne a vételárban. Az alapozást talán ne is számítsuk ide, bár a képen az is látható, de a padlót, az ablaküvegezést, a helyiségek közötti ajtókat bi­zony elspórolták. El kell is­merni tényként, hogy a szer­ződésben ezeket nem is ígérik. A prospektus képe viszont azt a látszatot kelti, hogy a vásár­ló ezeket is megkapja. Néhány évvel ezelőtt még kiszállították az elemeket a telekre, erre következtethet hát a tulajdonos, amikor az adásvétel egyik tételét meglát­ja: szállítás ezer forint. Az ügyintéző azonban nagyon gyorsan lehűti, amikor közli, hogy ez nem a kiszállítás el­lenértéke, hanem az egyes ele­meknek a szentendrei telepre való összeszedését fedezi. Ek­kor kérdezi meg az ügyfél, hogy vajon ehhez neki mi kö­ze? Mert hiszen ha vesz egy hűtőszekrényt, a vásárláskor ahhoz sem számítják hozzá a szállítási költséget Jászberény­ből — mondjuk — Ceglédre, így van ez más árucikknél is. Megvolt hát az újabb megle­petés, de vitatkozni nem lehet, tudomásul kell venni, hogy ez a rendelkezés. De vajon tény­leg az-e? Üjabb meglepetés követke­zik a befizetéskor. A számlá­ról ugyanis eltűnik már a szállítási költség, de nem az ezer forint! Megjelenik, mint farost lemez. S ami ezután kö­vetkezik, az talán már nem is meglepetés. Amikor a tulajdo­nos végre a saját költségén ki­szállíttatja az elemeket a tel­kére, addigra már a farost le­mez is eltűnik. Marad azon­ban az ezer forint és a számla. A 61 243-as számú számla, amelyről a fentieket visszake­reshetik, és amelyet a Buda­pest környéki TÜZÉP Vállalat szentendrei telepén állítottak ki. A budapesti éjszakák hosszúak... Csendes pihenés falun IDEGENFORGALMI ÚJDONSÁGOK A Budapest Tourist — a Budapesti Idegenforgalmi Igazgatóság — hagyományos szolgáltatásai mellett, új szí­nes programokat ajánl a ta­vaszi-nyári szezonra. A Magyarországra érkező külföldiek, akik mindenek­előtt a főváros nevezetessé­geire kíváncsiak, a városné­zés több formája közül vá­laszthatnak. A nyitott pano­rámabusszal — amely egyéb­ként kifejezetten magyar kü­lönlegesség —, budapesti kör­sétára és hegyi kirándulá­sokra viszik az érdeklődő­ket. budapesti éjszakák hosszúak” — mondják a külföldiek, s ezért változatos éjjeli prog­ramról gondoskodnak ré­szükre: borkóstolóról, ma­gyaros vacsoráról, folklór- műsorról, bárlátogatásról. Újdonság a „Budapest a Dunáról” program, amely június 1-től indul. Budapestről sokan tesznek egynapos kirándulásokat az ország többi idegenforgalmi centrumába, a Balatonra, a Dunakanyarba, Bugacra, a Mátrába stb. Az árak változóak, 120 forint­tól 338 forintig; az ellátás­tól, ott töltött időtől, a tá­volságtól függően lehetőség van arra is, hogy — kíván­ságra — a megyei idegenfor­galmi irodákkal együttműköd­ve egyéni programokat állít­sanak össze. Elsősorban belföldiek szá­mára, a teljes kikapcsolódást Az Útépítőgép Javító és Gyártó Vállalat FELVÉTELRE KERES esztergályos, lakatos, hegesztő, villanyszerelő szakmunkásokat, gyors- és gépírókat. jelentkezni lehet: CEGLÉDEN, XIV., Külső Kátai u. 35/a. szám alatt. és nyugodt környezetet ked­velőknek állították össze a „Csendes pihenés falun” programokat. Azokat a hely­ségeket vették számításba, ahol a szállás biztosított, ahol a táj és a levegő szép, illet­ve jó, és kirándulási lehető­ségek is vannak. Az ellátás­nál napi háromszori étke­zést, tehát teljes penziót biztosítanak; ezt az új szol­gáltatást családok részére is tervezik; egyhetes őrségi üdü­lés három személynek körül­belül 990 forintba kerül. Búcsú Kemény Lászlótól Rokonok, pályatársak, bará­tok. mély részvéttel búcsúz­tatták csütörtökön a Farkas­réti temetőben a 71 éves korá­ban elhunyt Kemény László érdemes művészt, a Nemzeti Színház elhunyt tagját. A koszorúkkal, virágokkal övezett ravatalnál Ungvári László, a Nemzeti Színház Kossuth-díjas érdemes művé­sze a színház igazgatósága és társulata, valamint a Művelő­désügyi Minisztérium nevében mondott búcsúbeszédet. Elveszett az echo Tihanyban — került helyette Zámoron A Balaton-vidék kagylójá­nak igazgyöngye: Tihany. De ott a víz is a legmélyebb, ti­zenegy és fél méter. Kecske­körmöket is árulnak, legendá­val, elveszett nyájjal, király­fival. Az apátság ódon termei­ben palástot tapinthatott a hősre vágyó vándor s történelmi páncélok, fóliánsok, papiruszok és kely- hek voltak tanúi szíve nyu­Könyvheti előzetes Száz író útra kel HATVAN HÁROM ÚJ KÖNYV Kiemelkedő tavaszi ese­ményként jelzi a kulturális naptár az ünnepi könyvhetet, amellyel sokéves hagyomány folytatódik. Hagyományos he­lyen lesz a megnyitó ünnep­ség is budapesti Ady-szobor- nál, a Liszt Ferenc téren má­jus 30-án. A könyvhét június 7-ig tart. Az újdonságok listá­ján ezúttal 63 könyv szerepel. Tartalmas, sokrétű program­mal segíti a könyv ünnepnap­jainak sikerét a rádió és a te­levízió. A Rákóczi úti könyv­áruházból 40 perces helyszíni közvetítést ad a tv: jeles írók lesznek a házigazdák, és könyvheti kötetekből kiváló előadóművészek tolmácsolnak részleteket. A rádió 6-os stúdiójában irodalmi vetélkedőre kerül sor, s innen egyórás műsort közve­títenek; a díjak értékes köny­vek, könyvutalványok lesz­nek. Önálló műsort szentelnek a könyvhétre készülő ifjúsági és gyermekkönyvek bemutatá­sára. Író-olvasó találkozóra invi­táló levelek sokaságát kapja ezekben a napokban a Magyar írók Szövetsége, ahonnan ed­dig száz községbe „diszponál­tak” szerzőket. Rövidesen megkezdődik a sátorverés a budapesti utcá­kon, a pavilonok felállítása a tereken. Ismét „könyvutcává” változik a Váci utca. A Szö­vetkezeti Könyvterjesztő Vál­lalat 160 állandó könyvesbolt­ja mellé hatvan alkalmi pavi­lont állít a könyvhéten szerte az országban. godásának. Tihanyban írók, költők, híres szobrászok is lak­nak. Motelének erkélyén na­pozhat a párizsi ügyvéd, kert­jének gyepén golfozhat a skót harisnyaszállító. Mindez együtt: a csoda, a gyöngy fele. Másik a vissz­hang. Amelyről Csokonai így dalolt: „ ... Óh Tihanynák riadó leánya szállj ki szent hegyed közül ím, kit a sors eddig annyit hánya bérced ellenében ül... ” Mennyi szótagot tudott visszamondani? Már a külön­leges tudakozó sem tudja. A visszhang elapadt, eltűnt, felszállt, akár a hajnali pára a zöldes színű ködbe burtkolód- zó Balatonon. Az igazgyöngy fénye megkopott, szép lány könnycseppje őrzi búcsúját. Népművészet a tanyavilágban Pólyák Ferenc szobrai Kecskemét környékén nagy hagyományai vannak a nép­művészetnek. A tanyán élő emberek ma is szívesen játszanak régi, megkopott hangszereiken. Énekelik és táncolják az öre­gek dalait, táncait, féltve őrzik emléktárgyaikat. Többen szinte hivatásnak tekintik a népművészeti hagyományok megőrzését. Közöttük a Helvécia—Matkó tanyavilágban élő Pólyák Ferenc fiatal fafaragó népművész is. Alkotói témája a tanyai emberek élete, szokása. Gyűjti a környék népi emlékeit, hangszerritka­ságokat. Nemrégiben népi együttest alakított a környező ta­nyák érdeklődő lakóiból. ... Állok a tavaszi zson­gásban Pusztazámor határá­ban, lábamnál völgy, szemben velem a Sashegy, mö­götte a karéjos dombvonulat, s íme, kiáltásomra kiáltás fe­lel: „Hahó!... Hahó!... De jó! De jó!” Az első háznál ku­tya ugat: ugat a kutya. Szabó József, a Sóskút-Zámori „Tol- buchin” Tsz elnöke is harsog a hegynek: kristálytisztán, gyöngyösen feleli vissza sza­vait. Kettő echo lelhetett valami­kor? A sors fivéreket küldött volna e honba? Ki tudja? Vagy a tihanyi echo szökött meg, és hosszú bujdosás után eljutott a Pest megyei Pusztazámorra, hogy ott lapuljon csendben, várva az első kiáltást? öreg bátya közelít felénk, kérdezem: tudja-e, hogy itt visszhang bújt a Sashegy mögé? Csendesen mosolyog a baju­szába, s kevélyen mondja: ötven esztendeje lakom itt, de ha az erdőbe kiáltottam, min­dig visszafelelt. A Sashegy dombkaréján csemetéket ültetnek asszonyok, lányok... hajolgatnak, lépe­getnek .. .erdőbe kukkantanak, völgybe sétálgatnak, mégsem látják a feleseiét: nekem1 ju­tott a véletlen találkozás örö­me, feldobta rostélyát a tiha­nyi szökevény, a tihanyi re-, mete. Sziits Dénes Pinceuszodák A fővárosban 1975 végéig — a tervek szerint — iskolai uszodák hálózatát építik ki. A „pinceuszodák’’ építése már meg is kezdődött — elsőként a VII. kerületben, ahol a Kohá­szati Gyárépitő Vállalat építő­ipari gyáregységének egyik brigádja, a Madách Imre gim­názium pincéjében, a régi „lomtárból” színes csempével borított, meleg vizű uszodát varázsol. Ugyancsak júniusra készül el az új iskolauszoda a X. ke­rületi Ihász utcai gimnázium­ban. A 15x6 méteres medence falait a helyszínen szerelik össze, előregyártott műanyag, elemekből. fátAifinttráp: (5) Körülnézett, intett egy tar­ka-barkára mázolt négykere­kű, ütött-kopott valaminek, amin csak a „Taxi” felirat utalt arra, hogy mifajta tá­kolmány lehet, beszállt, egy vendéglő címét dobta oda a sofőrnek. A kocsi megugrott, szágul­dani kezdett. Ha akad a vilá­gon, ami a legtökéletesebben fedi az „Írott malaszt” kifeje­zés lényegét, akkor az a köz­úti közlekedési szabályzat Ko­lumbiában. Különös tekintet­tel a bogotai taxisokra. A se­besség és a versengés, a „test test elleni játék” megszállott­jai. A jelzéseknek, az előírá­soknak fittyet hánynak, nincs az a pénz, amiért egy bogotai taxis két kézzel fogná meg a kormányt. És miként hajda­nán a párbajmániás német egyetemi ifjak a kardvágások nyomaira az arcukon, olyan büszke minden bogotai sofőr a masinája száz vad összekoc­canásban, istenkísértő előzés­ben szerzett sebeire. A letört kilincsekre, a behorpadt sár- hányókra, a felszakadt motor­házakra, minden dicső harc emlékére. Mellesleg szólva, a helybeli utazóközönségnek is csak az ilyen viharvert járgá­nyokhoz van bizalma. A va­donatúj taxi — aggodalmat kelt. Az ép, a sértetlen — nemkülönben. Az ilyennek a sofőrje tapasztalatlan kezdő, kedvenc célpontja a többiek­nek, okos ember olyan kocsi­ba ül be, amelyik már roncs, és nem olyanba, amelyik a közeljövőben, esetleg épp en­nek a következő fuvarnak a során válik azzá. Ezúttal mindössze annyi történt, hogy amikor megér­keztek a vendéglő bejárata elé, a visszapillantó tükrön egy fürt banán lógott, szuve­nír egy utcai gyümölcsárus volt standjából, és a bal olda­li reflektor helyén csak egy darabka kábelvég lóbálódzott. Az utas elismerően veregette meg a sofőr vállát, kiszállt, fizetett, besétált a vendéglőbe, helyet foglalt, odaszólt az asz­talok között bágyadtan andal- gó pincérnek: — Egy chicát! — Mányáná — felelte álom­kóros hangon a felszolgáló, rá sem pillantva a vendégre. A „mányáná” pontosan azt a félórát jelenti Bogotában, mint Budapesten a „rögtön”, Nápolyban a „subito”, Moszk­vában a „szicsász”. De jelent­het „holnap”-ot is. A forradásos arcú fiatal­ember tudomásul vette a vá­laszt, hátradőlt a széken, be­hunyta a szemét, s néhány perc múlva már édesen aludt. Néha elmosolyodott álmában, mint jól végzett munka után a tiszta lelkiismeretű embe­rek. Jó kis idő telt el így, amikor csengő gyerekhang ébresztette fel: — Megjelent a Libériád! Friss hírekkel a Libertad! Campomanes úr nyilatkozatá­val a Libertad! A mesztic szempillantás alatt magához tért a mély álom révületéből. A gyerek­hez ugrott, kikapott egy la­pot a kezéből, végigpásztázta az első oldalt, tekintete meg­akadt egy kis híren. Elállt a lélegzete, homlokán hideg ve- ritékcseppek ütöttek ki, a for­radás az arcán vörösen feliz­zott. Csúnyán elkáromkodta magát, földhöz csapta az új­ságot, félretaszította a pin­cért, aki pedig már hozta a chicát, kirohant az ajtón. Li­hegve pillantott körül, észre­vett egy bérautót, amelyik ki­vételesen lépésben baktatott, mert a sofőr utasra vadászott. A fiatalember felugrott a tragacs hágcsójára. — A repülőtérre, de gyor­san! A vezető sértődötten nézett rá, ilyet mondani egy bogd- tai taxisnak! Aztán gázt adott... Tíz perc múlva a mesztic berobbant a repülőtér váró­csarnokába. Szétlökdöste ma­ga elől az embereket, átug­rott egy bőröndön, feldöntöt­te a volt tartományi kor­mányzó özvegyét, aztán még két buonaveaturai adomány- gyűjtő szerzetest is, perse­lyestül. Átrohant a termen, ügyet sem vetve az utána kül­dött szidalmakra. Amikor az irányító toronyhoz vezető fo­lyosó üvegajtajához ért, vala­ki útját állta, öles termetű rendőr volt az illető. Magas szárú, fűzős cipő, fekete nad­rág, patyolat ingblúz, és a fe­hér derékszíjon akkora pisz­rendőr megtántorodott, aztán a falnak dőlt, lassan lecsú­szott a keramit padlóra. El­ájult. A merénylő áldozata fö­lé hajolt, előráncigálta a tok­ból a Coltot, belökte az üveg­ajtót, végigfutott a folyosón, fel a lépcsőkön, benyitott az irányítótorony rádiós szobá­jába, s amint bent volt, rög­tön kulcsra zárta maga mö­gött az ajtót. tolytáska, amiben egy kisebb költözködést is le lehet bo­nyolítani. — Erre tilos az átjárás! — Esta bien! — sziszegte a mesztic, és a következő má­sodpercben ökle nagyot csat­tant a hatósági közeg álián. A Pisztolycső meredt a helyi­ségben tartózkodókra. És eb­ben a pillanatban odakint felvijjogott a sziréna éles, kel­lemetlen hangja. A süvöltés még a párnázott ajtajú rádiós szobába is betört. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents