Pest Megyi Hírlap, 1970. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-12 / 109. szám

liCCf« *J£írlap 1970. MÁJUS 12., KEDD Gyógyüdülő a várfürdő melleit A gyógyhatású várfürdőjé­ről híres Gyulán alaposan megnőtt az idegenforgalom. Nem ritka az olyan nap, ami­kor nyolcszáz-ezer autó érke­zik a városba. Ezért határozta el az Autó Fenntartási Ipari Tröszt, hogy mintegy tízmil­lió forintos költséggel modern autószervizt állít be Gyulán. A vállalat egyidejűleg a gyu­lai várfürdő közvetlen köze­lében telket vásárolt, amelyre 120 személyes gyógyüdülőt építtet. Filléres „hőbörgők" HÚSZ FILLÉRT a legjobb akarattal sem lehet nagy pénznek nevezni, s különösen akkorának nem, hogy megérne egy félórás vitát, izgalmat, ve­szekedést, nyilvános megszé­gyenítést. Általában nem ér meg eny- nyit húsz fillér. Kínos jelenetnek voltam ta­núja a napokban az egyik tá­volsági vonat büféjében: fél­órás vita, veszekedés, nyilvá­nos megszégyenítés játszódott le húsz fillérért — s mégis megérte. Automata istálló A makói Kossuth Termelő- szövetkezetben új típusú, gépe­sített szarvasmarha-tenyésztő telepet építenek. Ennek első részlegét, a 160 férőhelyes nö- vendékmariha-istáiUót már üzembe helyezték. Az istállóban mindössze 2 ember dolgozik, s munkájuk az automata berendezések kezelé­séből áll. A legújabb hazai gyártmányú etetők, takar­mánykeverők és adagolók — amelyek Szentgotthárdon ké­szültek —, egyszerűbbek és jobbak, mint a hasonló im­port berendezések. A takar­mányelőkészíités külön zárt he­lyiségben történik, ahonnan a takarmány láncos adagolón jut be a jászolba. Az etetést csengő jelzi. Ekkor lecsukód­nak a jászol előtti, gyenge árammal telített fémlapocskák, hogy távol tartsák az állatokat, amíg az .^asztal megterül”. A trágya kihordása ugyancsak automatikusan történik. A makói közös gazdaságban még az idén elkészül egy ha­sonlóan korszerű, 330 férőhe­lyes tehenészet. A tenyésztő­telep második részlege. Ä „tintásüveg66 gazdája Molnár Mátyás, a vajai mú­zeum igazgatója a szabolcsi születésű Szentpéteri Zsig­mondi színészről készít tanul­mányt. A színész szülőfalujá­ban és környékén, különböző intézményekben kutatja fel a Szentpéteri-emlékeket. Kora­beli újságok, folyóiratok cik­kei alapján dolgozza fel éle­tét, tevékenységét. Szentpéteri Zsigmond Roho- don született a XVIII. század végén. Általános iskoláit Má­tészalkán végezte, majd a Déryné vándor színtársulat tagjaként évekig járta az or­szágot. Az 1837-es megnyitásá­tól egészen haláláig tagja volt az első magyar színtársulat­nak, a pesti Magyar Színház­nak. Elsősorban drámai szere­pekben alakított maradandót, de igen jelentős volt írói, for­dítói munkássága is. Szemé­lyét Tintás üveg című versé­AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK víz- és központifűtés-szerelőket Jelentkezés a Ceglédi Építőipari Vállalat Munkaügyi osztályán, Cegléden, a Damjanich u. 5. sz. alatt. ben Petőfi Sándor is megörö­kítette. 1858. december 13-án halt meg. // A büfében a fehér köpenyes elárusítót figyelve feltűnt, hogy ennek az embernek Darius kincse sem lenne elég, ha ap­rópénzben adnák, mert bár­mennyire tíz- vagy húszíillá- rest is fizettek neki, a követ­kező vevőnek már nem tudott visszaadni. A filléresek és fém forintosok eltűntek valahol a pult egyik fiókjában, s az el­adó kedves mosollyal tanács­talanul széttárt kézzel kért el­nézést a következő vevőtől, hogy sajnos, éppen ebben a pillanatban fogyott ki az apró­ja. Régi trükk ez, s mint kipró­bált, be is válik legtöbbször. De a büfésnek aznap nem volt szerencséje, mert egy elszánt férfi személyében megjelent a „kukacos”, a „hőbörgő” vevő. Látszott ugyan rajta, hogy nem húsz fillér, húsz forint sem vágná földhöz, de mikor az el­adó arcátlanul vissza’oámult rá anélkül, hogy visszaadott volna, elkérte a panaszköny­vet. NEM KELL FANTÁZIA hozzá, hogy az ember elkép­zelje, mi következett. Az eladó húzta, halasztotta a kiszolgá­lást, a „hőbörgő” ellen hangol­va a várakozókat. Igyekezett nevetségessé tenni a „smucig alakot”. S ugyanaz a vevő, aki az előbb még maga is bosszanko­dott a büfés eljárásán, most maga is a „hőbörgő” ellen for­dult, mintha ezzel bizonyítaná, hogy ő mennyire nagyvonalú, gáláns, jómódú, aki számolat- lanul rakja a pénzt a pultra... Sarokba került az osztováta Néhány szó az öregekről Hogy kevesebben legyenek egyedül... A népszámlálás adatai sze­rint Pest megyének 370 ezer lakosa van, közülük 127 ezren hatvanévesek vagy ennél idő­sebbek. Hogyan él ez a 127 ezer ember, arról nincs ada­tunk, azt azonban tudjuk, hogy 1611-en szociális otthon­ban laknak. Pest megyére is jellemző az elöregedés. A hatvan évnél idősebbek száma évenként 1,2 szá­zalékkal nő, a szociális A MÉK járási kirendeltsége azonnali belépésre keres abonyi, ceglédi* nagykőrösi telepekre mezőgazdasági technikumi végzettséggel rendelkező, motorozni tudó áruforgalmi ügyintézőket, valamint egy agronómust, nagykőrösi telepére raktárost, ceglédi kirendeltségére pedig gyakorlott gépírónőt. JELENTKEZÉS a MÉK kirendeltségen, Cegléden, a Kossuth Ferenc utcában. mi már da Mjttfe. mügau fontos a GÁgg O ellátásra szorulóké pedig 5 százalékkal. Pest megyében 21 szociális otthon van és jelenleg öt- hatszéz jogos igénylő szeretné, hogy hátralevő napjait gond nélkül élhesse. A beutalásra várók száma napról napra nő. Az igényeik csak a negyedik ötéves tervben megvalósítandó fejlesztési programmal elégít­hetők ki. Sződligeten és Do monyban tervezik az öregek otthonának bővítését, s utána háromszázzal több idős embert helyezhetnek majd el. Azokkal az idős emberekkel, akiknek többé-kevésbé meg­felelő lakásuk és némi jőve delmük van, s nem szorulnak állandó orvosi ápolásra, az öregek napközijében törődnek. A megye tizenegy otthonában kétszáztíz rászorulót gondoz­nak. A negyedik ötéves terv­ben újabb 25 napközit lé­tesítenek, amelyek lehetővé teszik majd, hogy ötszáz idős embernek ne legyen gondja az ebédre és ne legyen többé magányos. A szociális gondoskodás leggyakoribb módja a segélye­zés. A megyében 1788-an kap­tak havonta 425 forintot. Rendszeres segélyre három- száznyolcan várnak, anyagi fedezet hiányában azonban csak alkalomszerűen kaphat­nak támogatást. Rendkívüli szociális segélyben 2828-an ré­szesülnek: ennek összege 500 forint lehet. 1970. március 1-től indokolt esetben a tsz- járadékosok jövedelmét is ki­egészítik 300 forinttal. Erre a célra a megyei tanács 1970- ben 910 ezer forintot költ. A különböző segélyben ré­szesülők legtöbbször egyéb gondoskodást is igényelnek. A megyében négy területi gondozónő járja az idős. beteg emberek otthonát s ellátják őket ennivalóval, gyógyszerrel. Az elöregedési folyamat, a szociális otthonba való elhe­lyezésre várók, a szociális el­látást igénylők nagy száma indokolttá tenné, hogy min­den nagyobb városban, köz­ségben szervezzenek területi gondozónői állást, hogy irá­nyítója legyen az öregekkel való törődés fáradságos, de szép munkájának. Ugyanazok, akik a legindo­koltabb áremelkedést is ész­reveszik, még ha néhány fil­lérről van is szó, a legritkább esetben emelnek nyíltan szót, ha becsapják őket. S ami még szomorúbb: ha valaki szóvá tesz ilyesmit az üzletekben, esetleg az egész vásárlóközön­ség ellenszenvét érezheti ma­ga körül. Néhány fillér visz- szajáró pénzt szóvá tenni; rek­lamálni, hogy két1 dekával ke­vesebb a felvágott, hogy jócs­kán hiányzik a féldeciből, hogy nem fordult át a benzin­kút órája — ilyesmi mindenki restell. Ezen csak belülről il­lik dühöngeni. Nem mondom, hogy álmaink közé tartozna az olyan üzlet, ahol a vevők folyvást rekla­málnak, mindent szóvá tesz­nek, de azt hiszem, helyesebb lenne, ha a reklamációk szá­ma elsősorban a kereskedőkön és nem a vásárlókon múlna. A KERESKEDELMI FE­GYELEM és morál megszilár­dítását távlatokban csak a jobb üzlethálózattal, a na­gyobb konkurrenciától várhat­juk — ez tény. Ám olyan kon- kurrencia, olyan kereskedelmi hálózat nem nagyon képzelhe­tő el, ahol ne lenne tere az apró trükköknek, finom kis „átve­réseknek”. És olyan ellenőri hálózat sem lesz soha, amely meg tudná akadályozni az ilyesmit. Erre csak a vásárló- közönség lenne képes. S itt nem is elsősorban a tizfillé- rekről, húsz fillérekről, vagy néhány deka sajtról van szó. hanem összességében a keres­kedelem és a fogyasztók vi­szonyáról, kapcsolatáról. S most, ha azt mondaná va­laki: van úgy is elég panasz, minek még a kereskedelem ellen panaszt tevőket búzdíta- ni, azt válaszolnám: ha a bü­fében már az első becsapott vállalta volna a „filléres hő­börgő” hálátlan szerepét, lé­nyegesen kevesebb elégedetlen ember távozott volna a pulttól. Eötvös Pál A Borsod megyei Hegyköz \ az ország azon kevés vidéke közé tartozik, ahol még nap­jainkban is családi hagyomány a kenderszövés. A tizenkét községet felölelő tájegységben Háromhután. Kovácsvágáson, Regécen és másutt szinte nincs olyan ház, ahol a téli hónapokban ne ül­nének az asszonyok, lányok a szövőszék, az „osztováta” mellé. Valamennyi családnak van ötven-száz négyszögölnyi ken­derföldje, amit kizárólag az asszonyok művelnek. Ök vetik, aratják és dolgoz­zák fel a kendert, a férfiak csak a hozzá szükséges eszkö­zöket készítik házilag, fából. A hegyközi falvakban befe­jeződött a kenderszövés. Egy családban, átlagosan 300—350 méternyi kendervásznat szőt­tek. CSENGŐD DANKÓ-VILLA A sokáig munkásszállóként használt csengődi Dankó Pis­la-villát múzeumnak rendezik be. A kiskőrösi Állami Gazda­ság tulajdonában levő épület felújításán, berendezésén már dolgoznak az építők, s azt elő-: reláthatóan a nyár közepén adják át az idegenforgalom­nak. A villa emeleti szobáit Dankó hagyatékával rendezik be. A híres magyamóta-kölitő bútorait, emléktárgyait, erede­ti kottáit Szegeden és a kör­nyéken gyűjtötték össze. A pincében hangulatos presszót rendeznek be. Halóvoda Hazánk legnagyobb halivadéknevelő telepén, Dinnyésen, új eljárással, kör alakú halastavakban tartják a hal­csemetéket. A medencékben körbe áramlik a víz, rendszeres mozgásra késztetve a halapróságokat, amelyek ily módon ha­marosan erősödnek, gyorsabban fejlődnek, mint a hagyomá­nyos tavakban. »»lmomban francia voltam, ViU és esszét írtam a papír uBS tisztaságáról. A toliban nem volt tinta, nem hagyott nyomot. Üres lapot láttam ma­gam előtt, de ezen a lapon mégis minden rajta volt. Csak az álom képes arra, hogy ilyen tiszta képletbe oldjon valamit. Az álcán tiszta megjelenítés; hiányzik belőle az a magyará­zó szándék. Igen, úgy kéne ír­ni, hogy közben üresek és tiszták maradhassanak a la­pok. Sajnos, így nem lehet írni. Pedig tudom, ez nem magá­nyt» törekvésem. Ismerek né­hány költőt, aki képes néha úgy beszélni, hogy a papíron egyszerre van jelen a hang és a csend. „Némaság a hang helyett. De a némaság mi helyett ? Képes-e ilyen megoldásokra a próza? Nem költőnek kellett volna-e születni, vagy zenész­nek? A nosztalgia nem segít­het: az álom igazat beszélt. Nem verset akartam írni, vagy zenét szerezni, hanem olyan prózát, amelyet olvasni sem kell, olyan csendet, amely érzékletes, plasztikus, tisztasá­gával önmagát magyarázó. Érzéseim, gondolataim egy testben élnek, beszorítva. Ha nem mozdulok, nincsen foly­tatásuk a világban. Ami va­gyok: az fizikai csend, de nem tudok lelki csendben marad­ni^ mert akkor nem lehetnék. Saját létemet mindig cselek véssél kell igazolnom — ön­magam előtt is. Beszédkész csendek vesznek körül, ugyan­olyan, önmagukban jelentés nélküli testekbe szorítva. Nem különbözünk senkitől: cse­lekvésre kényszerítek máso­kat, miközben engem is cse­lekvésre kényszerítenek. A beszéd, a mozdulat azt iga­zolja, amit egy magasabb egy­ség szempontjából szükségte­len igazolni. De hol van az a magasabb egység, amiben még hinni tudunk? Amit tagadni tudnánk? Isten? Természet? Történelem? A középkori gon­dolkodás elindult felfedezni Istent, önmagába bonyolódott. A felvilágosodás megpróbálta megragadni, s magasabb, ma­gyarázó elvként trónra ültetni a természetet, s felfedezte ön­nön emberi határait; de nem JEGYZETLAP A papír tisztasága a természet határait. A roman­tika megpróbálkozott a törté­nelemmel, de mit kezdjünk vele, ha múlt és jelen sem ele­gendő, hogy prognózist adjon a jövőről? inden mozdulatunk megközelítés, de barbá- rabb és önkényesebb annál, hogy szét ne porladjon a megközelítő mozdulat súlya alatt: az az egész, arnit meg akarunk ragadni. Hit? Taga­dás? Mindkettő az emésztő hiány pótlására szolgál. És ebb«i megnyugodhatnánk. Ha nem lennének... Ha nem len­nének olyan pillanatok, ami­kor megérezzük azt az egysé­get, amelyhez egyébként csak torleszkedni tudunk. Bizonyára rápillantottál már úgy egy tájra, hogy tested el­vesztette különálló súlyát, ér­telmét, te voltál a táj, s a táj volt a te; helyesebben egyik sem »olt, hanem egésszé ol­dódtatok a jelenidejű egység­ben. Ha volt ilyen pillanat az életedben, akkor azt is tu­dod, hogy a másodperc követ­kező töredékében ennek az egységnek az öntudatára éb­redtél, s már kerested is azt a fogalmat, amelyet, mint egy darab ementáli sajtra az üveg­burát, ráboríthatsz érzékelé­sedre. „Jaj, de szép!” És ettől vége lett az egésznek. Tested és lelked visszaváltozott ket­tővé, visszakapta súlyát. Ettől az óvatlan kijelentéstől? Attól, hogy e kijelentésre rákénysze­rültél? Bizonyára megélted már az organizmus pillanatát, amikor csend és zaj, vágy és kielégü­lés, idő és időtlenség egy­szerre volt jelen, amikor élted azt a pillanatot, amely egy­szerre volt véges és végte­len, amelyben saját tested határvonalai kitágulva át- ömlöttek egy másik test ha­tárvonalaiba. „Jaj, de jó!” És nincsen. Az egységnek, a tp- talitásnak ezek a töredékei megérinthetőek, de nem él- hetőek. Morzsákat csipeget­hetünk csak abból a tortából, amelynek szeletei vagyunk. De a morzsa íze bizonyos, hogy azonos a torta egészé­nek ízével. A kör cikkelye is érzi, hogy körívben folytató­dik, de ő maga nem körív. Milyen jelképesen szép: a here egész életében törek­szik a totalitás pillanata felé, eléri, megtermékenyíti a ki­rálynőt, megéli és belepusz­tul. Szemhatára nem tágabb léte céljánál. A dolgozó mé­hek csak a munkát látják maguk előtt, a herék csak a megtermékenyítés pillanatát, a királynő csak az egyszeri megtermékenyülést. Szigorú, szabályos társadalom. E s az a virág, aki egyszerre nőstény és hím: a szirmok közé zárt, mozdulatlan és elválaszthatatlan kettőssé­get, csak valamely külső erő, egy szélroham vagy egy bo­gár hozza majd mozgásba. Létük nem valami hasonló­val, nem egy másik virággal van függőségi viszonyban, ha­nem egy rajtuk kívülálló, náluk nagyobb egység termé­szetszerű gondoskodásával. Mi, kénytelenek vagyunk egymást megtermékenyíteni. Ezt helyettünk, értünk senki nem teszi meg. Kénytelenek vagyunk megérinteni azt, ami elérhetetlen, megélni azt, amit életünkké tenni nem tudunk. Ki kell törnöm hatá­raimból, hogy érezzem hatá­raimat. A papírt össze kell koszítani, hogy tiszta legyek! De akkor a papír lesz ko­szos! Ha tudhatnánk, hogy ez a kosz, amely a tiszta fehér lapokon, önnön tisztátalan- ságurkból születik, mások­nak is tisztaságot nyújt! De ezt sem tudjuk. Ha a pilla­natot csak megélhetnénk, de nem kéne ráborítani a fo­galmak, a szavak buráját... És úgy bugyborékol, gluggyog a dilemma felé, mint a kád­ból a víz, ha kihúztuk a du­gót... Nádas Péter

Next

/
Thumbnails
Contents