Pest Megyi Hírlap, 1970. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-12 / 109. szám
in«. MÁJUS 12., KEDD 3 '^Mtrlap Kongresszusi versenyben A fej űzze tettre a kezet Hétszáz esztendős Dabas Kitüntették a legjobb gazdaságokat — Járási termékbemutató A vecsési Zöld Mező Tsz- ! ben ma is dicsekednek az 11968-as eredménnyel, ekkor — ( .versenyük sikereként is — Dél-Pest megye kisgazdasági kategóriájában az első helyen '^végeztek. 1962 óta versengenek a gazdaságban, a jubileumi munkaverseny olyan jól isikerült, hogy a legjobbaknak 31 000 forint díjat osztottak ki. Gyakorlat ’ Á gazdaságban nagyon is *gyakorlatiasan versenyeznek, alig van elvont vállalás. íme néhány bizonyíték a felajánlá- ssok közül: az öntözéses kertészeti brigád vállalja a pénz- terv túlteljesítését, más •kollektíva ígéri, hogy sárga- 'répából a legtöbb I. osztályú (árut takarítják be, a növény- termesztők felajánlják, hogy a •szárvágást, szárbekötést, kúp- ba rakást a töréstől számított 'öt napon belül elvégzik, a traktorosak üzemanyagot takarítanak meg. Mérhetők, értékelhetők a vállalások. A kongresszusi versenyben Kárpáti Pál brigádvezető a te- Jhenészet jó munkáját ígéri, .tejhozam- és borjúszaporulat- / javulást biztosít, a növénytermesztők jobb termésátlagért küzdenek. A felajánlások konkrétsága, mérhetősége gyengült, de a gazdaságban ezek az elvont felajánlások — -ha teljesülnek — 237 670 fo- \rint pluszbevételt érnek. Elmélet I. A gyakorlat szép táblákat, jó termést, gazdagodást eredményez — ezt hivatott segíteni az elmélet. „Elvont” kérdéseinket először Horváth Boldizsár párttitkárnak tettük fel. i — Mi a verseny gazdasági 1 •szna? — A verseny a közösség, az egyén szempontjából is hasznos: gazdagodik a közös és plusz pénzhez jut az egyén. Érezzük, • hogy nagyon ösztönző a verseny, szép munkát végeznek a tagok. Hont! Jánosáé két kategóriában is első lett, 4000 forint jutalmat kapott. — Mi a verseny erkölcsi haszna? — Nagy plénum előtt, a közgyűlésen értékeljük a versenyt, itt adjuk át a díjakat, ez erkölcsnemesítő. Az emberek vitatkoznak, hogy jó-e a döntés — ez erkölcsnemesítő. — Mi a verseny politikai haszna? — A háztájiból származó jövedelem még mindig nagyobb, mint a közös munka értéke, ezért a verseny a gazdaszemléletet nem erősíti. A tagság értékeli azt, amit társadalmunk nyújt neki. Elmélet II. „Elvont” kérdéseinket máT sodszor Bogyó István főmezőgazdásznak tettük fel. — Mi a verseny gazdasági haszna? — Jó termést produkálunk, az élenjárók munkája kifogástalan, a verseny pénzt hoz a közösnek és a tagoknak is. — Mi a verseny erkölcsi haszna? — A vecsésiek nagyon figyelik egymást. A verseny az anyagias szemléletet erősíti. Az értékelésnek húzó hatása van a jövőre. — Mi a verseny politikai haszna? — A munka minőségi és időben való elvégzése erősíti a gazdaszellemet. Politikai hatás csak a párttagok fel- világosító munkája nyomán remélhető. E felvilágosítással sokkal többet kell foglalkozni. Elmélet III. „Elvont” kérdéseinket harmadszor Honti Jánosné tsz- tagnak, a többszörös győztesnek tettük fel. — Miért versenyez? — Ha az ember úgy látja, hogy van értelme, akkor versenyez. Szeretnék a családnak valamit venni. — Mi kell a jó versenyzéshez? — Szeretni kell a munkát. Érteni is kell a növényhez, én kertészetet szerető családban nőttem fel. — Van-e a versenynek olyan hatása, hogy a tag jobban ragaszkodik a közöshöz? — Ezen még nem gondolkoztam. — Van-e a versenynek társadalmi hatása? — Magától értetődik, hogy az ember megbecsüli a társadalmat. Egyébként nem A magyar mezőgazdaság állandóan visszatérő problémája az erő- és munkagépellátás, valamint az alkatrész-utánpótlás. Tény, hogy a magyar erőgéppark elavult. Ennek megfelelően sokkal több pót- alkatrész szükséges a traktorok, kombájnok üzemeltetéséhez, mintha korszerű eszközökkel művelnék a íöldet. Lesz-e elegendő pótalkatrész? Erről érdeklődtünk a Budapesti Mezőgazdasági Gépjavító főkönyvelőjétől. Ez a vállalat ugyanis a MEGÉV egyik legnagyobb szállítója. — Évente 360 millió forint értékű traktor- és kombájnalkatrészt szállítunk a ME- GÉV-nek. Több mint ötezerféle termék hagyja el műhelyeinket. A szállítások negyedévenként történnek. A föld mélyének fekete kincse, az olaj századokkal ezelőtt csodadoktorok gyógyszere volt. Aztán jött a XIX— XX. század, amely a kor egyik legnagyszerűbb energiaforrásává avatta. Hazánkban is szédületes karriert futott be, különösen az elmúlt 25 esztendő alatt. Erről beszélt tegnap Bese Vilmos, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt vezérigazgatója. Saját fennállásuk negyedszázados jubileumáról szólva jelezte, hogy 15—20 esztendő alatt előreláthatólag 15 millió tonnára növekszik a fogyasztás, illetve a feldolgozó kapacitás. Fél évtized alatt idehaza 10 millió tonna kőolajat hoznak felszínre, s hat és fél milliárd köbméter földgázt. Ebben az időszakban befejezik a Dunai Kőolajipari Vállalat építését, elérve az évi 6 millió tonnás kapacitást. Munkatársunk kérdéseire válaszolva a vezérigazgató elmondta, hogy a gyorsan elterjedő olajkályhák fűtőanyag-ellátása biztosított, a tavalyinál többet tárolnak sok elosztó-, illetve árusítóhelyen. Rendkívül erős télen mégis előfordulhat szállítási, utánpótlási zavar, ezért a felhasználónak is érdeke a tartalékolás. Nagy mennyiségű fűtőolajat gyárt egyébként a DKV. Hogy meddig tart, hol végződik a finomítandó olaj feldolgozása, az attól függ: milyen igényeket támaszt az ország gazdasági vezetése az iparral szemben. Tény, hogy Százhalombattán eljutnak odáig, hogy a hazai vegyi üzemeket eddig külföldről importált alapanyagokkal láthassák el. Kétségtelenül ezek bővítése, további új termékek létrehozása végső soron a cél. A rendkívül nagy tempójú gázprogramról elmondta, hogy 75-ben 700 ezer fogyasztóval nagyon értem, hogy miért kérdez ilyeneket... Szintézis A gyakorlat szép táblákat, jó termést, gazdagodást eredményez — ezt hivatott segíteni az elmélet, a tudatosság. Az értelemben rejlő lehetőségek messze nincsenek kihasználva. Pedig a fej semmivel sem gyengébb mint a kéz, a kettő összefogása megsokszorozza az eredményeket. Fóti Péter — Mit jelent a negyedéves szállítás? — A mi részünkről semmi esetre sem azt, hogy a mező- gazdasági csúcsidény után adjuk át termékeinket a kereskedelemnek. A kombájnalkatrészeket például a termelőszövetkezetije kívánságára határidő előtt két hónappal legyártjuk, s átadjuk a kereskedelemnek. Persze, nem rajtunk múlik, ha nem lesz elegendő, hiszen mi csak a megrendelt mennyiséget és választékot szállíthatjuk. Ha az iparnak lenne elegendő kapacitása, nem lenne gond, mondja a kereskedelem ... Nem lenne egyszerűbb az, ha egyszer már valóban komolyan vennék a pótalkatrészellátást, és az igények pontos felmérése után elegendő meny- nyiséget gyártanának a mezőgazdaságnak? számítanak, akik közvetlen a gázforrásokból, vezetéken át kapják ezt a nagyszerű energiát. (A palackos gázellátás ezzel párhuzamosan tovább terjed.) Az idén eljut a vezetékes gáz a Dunakanyar jelentős ipari centrumába, Vác- ra is. Története még a tatárdúlás utáni honalapító IV. Béla uralkodásáig nyúlik vissza, de V. István 1270-ben említi először egyik oklevelében Dabas községet. A 700 esztendős évfordulót, most a nagy múlthoz méltóképpen a község és a járás utóbbi 25 éves fejlődését bemutató kiállítással és termékbemutatóval ünnepük a környék lakói. Ebből az alkalomból tegnap délelőtt nagyszabású ünnepség kezdődött a gyors fejlődésnek indult mezőgazdasági körzet központjában. Eljöttek a találkozóra a környező járásokból, Ráckevéról, Monorról, Ceglédről, Buda környékéről, Gödöllőről, de még Nagykátáról is a járási pártbizottság, és a tanács vezetői. A járási tanács székhaza előtt feldíszített emelvényen pontban 10 órakor kezdődött az ünnepség. Boros András, a járási tanács elnöke köszöntött te a megjelenteket, — köztük Dr. Bíró Ferencet, a megyei pártbizottság képviselőjét s ugyancsak ő méltatta a nagyüzemi útra tért mezőgazdaság utóbbi években elért járási eredményeit Mint többek között elmondotta, az elmúlt három év alatt különösen nagy utat tettek meg a környék közös gazdaságai. Amíg például 1967-ben nem egész 30 millió forintot ruháztak be, tavaly már 90 millió forintra növekedett ez az összeg. Négy esztendeje még 261 milliót tett ki a gazdaságok közös vagyona — most már meghaladja a félmiüiárdot. A járásban működő közös gazdaságok többsége már túlszárnyalja az átlagos megyei eredményeket. Különösen megmutatkozott ez a múlt évi vetélkedőn, aminek az eredményeit dr. Kecskeméti Lajos, a Budapest környéki Területi Szövetség titkára hirdette ki. Elmondotta, hogy a szövetséghez tartozó 78 közös gazdaság közül a legjobb teljesítményt a hernádi Március 15. Tsz érte el. Egyébként a szövetséghez tartozó gazdaságok vetélkedőjében első lett a daíbasá Fehér Akác Tsz, amely pénzjutalmat, díszoklevelet, valamint a szövetT. Gy. Könnyű siker Menyasszonyomat, Szekér Szabinát, egy közismert atlétától hódítottam el, s bár szenvedélyesen szeret, kissé fájlalja, hogy semmiféle sportágban nem arattam eddig babérokat. Hát igen, ebben van valami, s bár imponál neki, hogy tíz nyelven beszélek, találmányaim öt világrészben öregbítik hírnevemet, s mint író, hixratal- ból halálomig esélyes vagyok a Nobel-díjra, egy dobogós helyezéssel nem ártana azért elkápráztatni. Sajnos, tavalyi kísérleteim sorra csúfos kudarcba fulladták, pedig nem is egy sportágban kísérleteztem. Le akarván főzni atlétáját, ezért azonnal maratoni versenyben indultam, azonban alig tettem meg tizenöt lépést, a hideg szél, ólmos eső ellenére napszúrást, továbbá tartós görcsöt kaptam, s így kénytelen voltam feladni a versenyt. Nem jártam jobban az ökölvívással sem. Egy erősen kezdők számára kiírt ökölvívó-parádén az első másodpercben kiütött egy óvodából elpártolt gyerek, s mint ilyen, holtversenyben a hatvanadik helyen végeztem. A súlyemelésben, hasonlóképpen jártam. Szabálytalanul nyomtam ki a kezdősúlyt — a súlyt lennhagytam, csupán az üres markomat emeltem fel — s diszkvalifikáltak. A vívás. Hajaj, mit is mondjak róla! Fordítva fogtam meg a kardot, mire közölték, amíg rá nem jövök a dolog nyitjára, foglaljak helyet a nézőtéren. S miután arám atlétája kitűnően sakkozott is, ezzel a szellemi sporttal is megpróbálkoztam. Sajnos, hiába loptam le az ellenfél vezérét és két bástyáját, mégis néhány lépés után olyan mattot kaptam, hogy szakkörökben ma is elrettentő példaként tanítják. Na és mi volt a focival. Egyetlen mérkőzésen védtem, azóta is ez a beszedett gólok rekordja. Minden percre esett egy, alig győztek a fiúk kezdeni. Most végre úgy érzem, felvirradt a napom. Nyitva áll utam a dobogós helyezés felé. Ugyanis általában egyetlen páros indul a magyar mű- korcsolyázó versenyek páros számában. Tehát ha indulok, a legrosszabb esetben is második lehetek. Ha netán a másik páros elfeledkezik a versenyről — már én vagyok a győztes. Hogy nem tudok korcsolyázni, az sem baj. Majd ott helyben kioktatnak, hogy kell. Ja, hogy el ne felejtsem — a párom, jegyesem, Szabina személyében adva van. Hadd tudja meg, mit kell kiállni egy dobogós helyezésért. Nagy S. József MEZŐGAZDASÁGI GÉPEK Alkatrésszel — alkatrész nélkül? Van elég fűtőanyag 5 év: 10 millió tonna magyar olaj Jövőre: vezetékes gáz Vácnak ség, és a járási párt-végrehajtóbizottság vándorzászlaját kapta meg. A kakucsi Lenin Termelőszövetkezet elismerő oklevéllel, serleggel, az Örkényi Haladás és a dabasi Szikra tsz-t ugyancsak hasonló kitüntetésben részesítették. A szakszövetkezetek közül az egyesült bugyi, az Örkényi Béke, és az alsónémedi Zöldmező kapott oklevelet és serleget. Ezt követően Boros András megnyitotta a járás mezőgazdasági és élelmiszeripari termék-bemutatóját. A kiállítás plasztikusan tükrözi azt a sokoldalú tevékenységet, amelyet a mezőgazdasági alaptevékenységen kívül egyre eredményesebben folytatnak a Dabas környéki mezőgazdasági üzemek. A vendégek itt többek között láthatták a már nemzetközi díjat is szerzett újhartyáni szakszövetkezet kitűnő borait, a hernádi termelőszövetkezet húskészítményeit és a melléküzemek különböző ipari cikkeit. A vendégek elismeréssel* nyilatkoztak a látottakról. Vasárnap egyébként a járási ünnepség előzményeként Ka- kucson találkoztak a Hazafias Népfront szervezésében Inárcs és Űjhartyán községek dolgozói. Az ünnepséget május 9-e, a győzelem napjának 25. évfordulója tiszteletére, hívták egybe. A községek képviselőin kívül megjelentek a találkozón a hazánkban ideiglenesen állomásozó csapatok küldöttei, közöttük Konyeckij ezredes, a Szovjetunió Hőse, aki a II. világháború idején egységeivel a környéken vívta felszabadító harcát a fasiszta csapatok ellen. Az ünnepség részvevői megtekintették a kakucsi úttörők avatását, majd a Lenin Termelőszövetkezet ál'latte- nyészetét tanulmányozták, s ellátogattak az újhartyáni szakszövetkezetbe. — sp — A lakás A vasárnapi lapokban nyilvánosságra került közlemény — a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány határozata a lakásépítés fejlesztésére, a lakásclosztás és a lakbérek új rendszerére — családok tíz- és százezreiben vert visszhangot, hiszen a lakás — s mindaz, ami vele összefügg — a szó legteljesebb értelmében társadalmi méretű ügy hazánkban. Az ország több, mint tízmillió állampolgára 1970. január elsején 3 157 000 lakásban lakott. Húsz év alatt, 1950 és 1970 között egymillió lakás épült fel, s az 1949. évi 2 358 000-re rúgó lakásállomány — a bontásokat is figyelembe véve — így gyarapodott 31 157 000-re. A múlt esztendőben, 1969-ben 61845 lakás épült fel, s ebből Pest megyében 5746. A tiszteletre méltó számok ellenére a lakáskérdés — s ezen az sem enyhít, hogy világjelenségről van szó — hosszú évek óta súlyos feszültségek forrása, s éppen ezért majdnem minden családot valamilyen formában érint. A Központi Bizottság és a Minisztertanács határozata olyan kérdéshez nyúlt tehát, mely — egyrészt — megérett a rendezésre, s melynek — másrészt — kihatásai a társadalom valamennyi rétegét érintik. Tegyük fel nagyon egyszerűen a kérdést: a határozat megvalósítása megoldja a lakással összefüggő gondokat? Aki ilyen illúziókat táplál, az téved. A határozat célja és értelme, hogy a realitásokat fölmérve és figyelembe véve igazságosabb, a társadalom egészének érdekeit jobban szolgáló lakásépítési, elosztási rendszert hozzon létre, s hogy csökkentse azokat a különbségeket, melyeket eddig — legtöbbször a véletlen, a szerencse, s csak ritkábban a tényleges érdemesség alapján — családok egy része élvezett, illetve nyögött. Igazságosabb, a társadalom egészének érdekeit jobban szolgáló lakásépítési, lakáselosztási rendszer létrehozásáról írtunk föntebb. Mit értünk ez alatt? Azt, hogy könnyebb legyen lakáshoz jutni minden arra jogosultnak; teremtődjék anyagi érdekeltség a lakásépítésben és karbantartásban; a lakás tényleges értéke határozza meg bérét; ne nyíljon mód az államtól ingyen kapott lakások üzletelésre való fölhasználására — ezt és még sok mást értünk az alatt, hogy a Központi Bizottság és a Minisztertanács határozata új utakat nyit meg a lakáskérdésben, új lehetőségeket tár fel. Aligha akad olyan család az országban, amelynek tagjai előtt különösebben bizonygatni kellene a mai lakáshelyzet ellentmondásosságát, nem kevés igazságtalanságát, a társadalomnak végzett hasznos tevékenységtől való függetlenségét. S aligha akad olyan, lakásra váró család, amelynek tagjai ne értenének egyet azzal, hogy meg kell gyorsítani a lakásépítést, a többi között olyan anyagi erőforrások létrehozásával is, mint amilyenek az építési hozzájárulás, a lakás használatbavételi díj. illetve — a fönntartás esetében — a módosuló lakbér- rendszer. A határozat nagy figyelmet szentel a differenciálásnak, annak, hogy a különböző helyzetű családok különbözőképpen vállaljanak részt a közös érdekek érvényesítéséből, s e differenciálásra — talán nem is szükséges külön hangsúlyozni — alapos okot adnak az eltérő jövedelmi viszonyok, életkörülmények. Az elmúlt hetekben, amikor a Központi Bizottság s a kormány együttes ülését követően a most nyilvánosságra került határozat szóbeszéd tárgya lett, főként és elsősorban a lakbérekről esett szó. Aggodalmak hangzottak el, híresztelések kaptak lábra, anélkül, hogy bárki érdemlegeset, ténylegeset tudott volna. A határozat most félreérthetetlen választ ad a „jólértesültek- nék”, amikor kimondja: a lakbéremelést az emeléssel azonos összegű állami lakbér- hozzájárulás fizetésével kell ellensúlyozni, hogy a rendezés egyetlen réteg és egyetlen család életszínvonalát se csökkentse.” Túl azonban ezen, hangsúlyozni kell: a határozat leszűkítése, eltorzítása, ha csupán lakbérügyet látnak, láttatnak benne. Nem erred van szó, hanem a lakásépítés és -elosztás egészéről, amelynek része a lakbér; egyik sem választható el a másiktól. Minden nagy horderejű eseménynek, határozatnak első és természetes következménye az érzelmi reagálás, s csak az érzelmek, indulatok csitultával lép előtérbe a józan ész, a reális mérlegelés. Aligha lesz es másként most, a szóbanforgó határozat esetében is, de egy valami biztos: megszokásokat, beidegződéseket kell fölcserélni az új helyzettel, s az új helyzetben létrejövő módszerekkel, mindazzal, ami a mainál gyorsabb haladást eredményez, ami tehát egyénnek és társadalomnak egyaránt érdeke.
