Pest Megyi Hírlap, 1970. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-10 / 108. szám

XIV. ÉVFOLYAM, 108. SZÄM 1870. MÁJUS 10., VASÁRNAP Vác köszönti a zenekari fesztivál részvevőit Vác a Pest megyei művészeti heteken E hónap végén és a jövő hó napban rendezik Budapesten a Pest megyei művészeti hete­ket. Június 14-én, vasárnap dél­előtt tíz órakor Arany István, a városi tanács végrehajtó bi­zottságának titkára mutatja be a városi a Kossuth Klub­ban. Május 30-án a Vox Humana és Lehotka Gábor ad hang­versenyt a Zeneakadémián. Június 13-án pedig a Pest me­gyei Tanács díszudvarában lesz hangverseny, amelyen a Vox Humanán kívül a Musi- ca Humana zenekar is közre­működik, Tizenegy helység félezer zenészének versenye Küldöttért íkezlet Városszerte öles plakátok hirdetik, csütörtökön a rádió is bemondta, hogy ma rende­zik Vácott a III. zenekari fesz­tivált, a Pest megyei állami zeneiskolák jubileumi találko­zóját. A vendéglátó váci zeneisko­lán kívül Balassagyarmat, Cegléd, Dunaújváros, Érd, Esz­tergom, Fót, Nagybátony, Sal­gótarján, Szentendre, Tatabá­nya együttesei és szólistái ta­lálkoznak ma városunkban. A fesztivál rendezői között találjuk a Művelődésügyi Mi­nisztériumot, a Pest megyei Tanács VB művelődésügyi osz­tályát, a Bartók Béla Zenemű­vészeti Szakközépiskolát, a Váci Állami Zeneiskolát és Lóránt, Kovács Imre, Pröhle Henriit és Balassa György fő­iskolai tanárok: Kuszing Já­nos, Vécsei István, Z. Répási \ Györgyi és dr. Szekeres Kál- ' mán zeneművészeti szakközép­iskolai tanárok, valamint Ba­logh András zeneiskolai fel­ügyelő. Délelőtt tíz órától délután egyig tart a fafúvósok verse­nye a művelődési központban. Délután kettőtől fél négyig térzene lesz a Duna-parton. I Fél négykor kezdődik a vonós- zenekarok bemutatója a Géza király téri gimnáziumban, majd Arany István tanácstit- j kár záró szavai után kiosztják | a versenydíjakat. Szeretettel köszöntjük a vá­ros közönsége nevében a fesz­tivál félezer részvevőjét. Kí- : vánjuk, hogy érezzék jól ma­gukat városunkban, és sok kedves élménnyel gazdagodva térjenek vissza otthonukba! A DCM szocialista brigádjai­nak vezetői és újítói csütörtö­kön és pénteken Tatabányára utaznak. A Cement- és Mész­művek vezérigazgatósága szakszervezeti tanácsa itt rendezi a III. cementipari szocialista brigádvezetők és kiváló újítók küldöttértekez­letét. Pénteken a tatabányai Cementgyár szocialista bri­gádjait látogatják meg a sok- fclől összesereglett hrigádve- zetők és kicserélik tapaszta­lataikat. — papp — ILONA ÁLMAI Vác Város Tanácsának műve­lődésügyi osztályát. A zsűri tagja lesz Kovács A vattafelhőből, mintha Hamupipőke jönne ' felém, pehelykönnyű léptekkel. Ki­Új tanácstag Csütörtökön kézbesítették címére a nagyalakú fehér bo­rítékot. „Harmos Béla tanács­tag” — így szólt a címzés. Az április 15-i tanácsülés anyaga volt a küldeményben, — Majd este elolvasom — gondolta. Napközben sok a munka. A gépipari szakközép- iskola IV/C. osztályfőnökeként harmincnégy diákjával még egyszer megbeszélte a hét vé­gi ballagás részleteit. A helyi autóklub titkáraként is akad mindig tennivalója, és a TIT országos választmánya is szá­mít a segítségére. Az áprilisi választás napján 203 szavazó közül 198 rá sza­vazott ........ Ady Endre sétány, Csoko­nai utca, Fürdő utca, József Attila sétány, Katona Lajos utca, Rév-köz — ez a körze­te. Nem könnyű terület. Sür­getnie kell a Duna-lkorzó vég­leges képének kialakítását. Hangulatosabbá lehetne tenni a Korsós nő szobor környé­két. És miért ismerik olyan kevesen Vácott Katona Lajos nevét? — ezek a kérdések foglalkoztatják. A borítékban egy jelentkezőlap is volt — interpellációra. Lehet, hogy jövő pénteken az új tanács­tag megtartja székfoglalóját? (pap) Kulturális hírek néhány mondatban Városunk zenei eseménye ma a megyei zeneiskolák III. zenekari fesztiválja és a kör­zeti fafúvósok versenye a mű­velődési központban és a Géza ' gimnáziumban. Délután két órától térzenét hallgathatnak a fúvószene kedvelői; a Pokol csárdái Duna-parton az érdi és a szentendrei, a váci oldalon pedig a fóti és a váci növen­dékzenekar szórakoztatja a közönséget. ★ Alapos felkészülés után meg­kezdődtek az általános iskolai honvédelmi versenyek, ame­lyekkel a városi úttörőelnök­ség és az MHSZ a május 21-i városi honvédelmi napokat ké­szíti elő. ★ A város pályaválasztási ta­nácsadó bizottsága — melynek tagjai társadalmi aktívák — öt éven keresztül végezte felelős­ségteljes munkáját a művelő­désügyi osztály irányításával. A hétfői ülésen újraválasztott bizottság tevékenységét a jö­vőben a munkaügyi osztály irányítja. ★ A mai magyar lírát kedve­lők Juhász Ferenc költővel ta­lálkozhatnak május 20-án a könyvtárban, hol a költő mun­kásságát Koczkás Sándor iro­dalomtörténész ismerteti. Nagy Attila színművész mondja el a költő verseit. Május 18-án a nagy német zeneszerző, Beethoven születé­sének 200. évfordulójáról em­lékeznek meg a zenekedvelők klubja ünnepi hangversenyén. Beethoven néhány kamara jel­legű művét mutatják be a ze­neiskola tanárai. ★ A váci zenei hetek idei nyá­ri programja a VH. Dunaka- nyar-dalostalálkozó május 16 —17-i kétnapos hangversenyé­vel indul, amelyen tizenkilenc kórus vesz részt, valamint a Musica Humana zenekar ön­álló hangversenyével. Ven­dégszerepei városunkban a nyár folyamán a ceglédi Róna Kamarakórus és az orosházi madrigálkórus is, mindkettő a városi KISZ-kórus vendége­ként. ★ Az utóbbi időben egyre bő­vülnek kórusaink nemzetközi kapcsolatai — a Vox Humana eddig olasz, NSZK-, NDK-beli és bolgár közönséggel találko­zott, a nyáron pedig Ausztriá­ban vesz részt az Europa Can- tat nagyszabású zenei ese­ménysorozatán. A KISZ-kórus a nyáron Weimarban vendég­szerepei, ezenkívül két kategó­riában indul a debreceni nem­zetközi kórusfesztiválon, ame­lyen a Vox Humana bemutató­kórusként szerepel. K. F. taposott, fekete, magasszárú cipője vastagharisnyás lábát bújtatja. Sötét, hosszú szok­nyája fölé viseltes melegítő­felsőt húzott, mindezt piros köténye takarja. Fejét piros­fehér mintás, nagy flanel! - kendő, kibukkanó szökés ha­ját, szép szempilláit puha vat- tapihék borítják. Tekintetében szorongás, félelem bujkál. Gondosan végigméreget, mint aki első pillantásra meg tudja állapítani, kivel áll szemben, majd bemutatkozik: — Oláh Ilona vagyok — mondja suttogó hangon, s mindjárt hozzáteszi aggódóan. — Valami baj van? Megkönnyebbül a válaszra, szép ívű homlokán a ráncok kisimulnak. Nehezen, akadoz­va indul a beszélgetés, csak kerülgetjük mindketten a té­mát. Aztán hirtelen megkér­dezem: — Hány gyereke van? ­Meghökken egy pillanatra a kérdés hallatán, kezét végig­simítja kötényén. Nézi a le­hulló pihéket. Aztán felemeli a fejét, szeme lassan kifénye­sedik. Átlátszó, tiszta a tekin­tete. Lelkesen kezd hozzá. Mindig lelkesen beszél, ha a gyerekekről van szó. — Egy két és fél éves és egy négyhónapos kisfiam van. Tündériek. Ha látná őket, amikor... — hangja akado­zása megszűnik, folyamatossá válik. — Amikor elvégeztem a he­tedik általánost, kimaradtam az iskolából. Nem szerettem mást, csak az irodalmat, de hát számtant, fizikát is kellett tanulni. Egy évig otthon voltam Pásztori, sokat dolgoztam a nagy csa­ládra, testvéreimre. Ott a cigánysoron mindenütt nagy a család, sok a gyerek. Aztán jött Gyula, megszerettük egy­mást. Én tizennégy alig múl­tam, ő pedig éppen hogy ti­zenhat. A mi törvényeink sze­rint összeházasodtunk — ma­gyarázza. — Miért nem vette igény­be a gyermekgondozási se­gélyt? A kisfiúknak is jobb lenne. — Ez az első munkahelyem, a váci Heuréka Gumigyár. Itt is csak néhány hónapja dol­gozom. Nincs meg a jogosító évem. Dehát nem panaszko­dom. A férjem nagyszüleinél lakunk Vácon, ők vigyáznak a fiaimra is. Jó helyük van. Én tartottam el hónapokig a csa­ládot, amikor Gyula kilépett a gumigyárból. Ügy osztottam be a fizetést, hogy az előleg­ből ruhát vettem a kicsik­nek, az elszámolást feléltük. Most már jó lesz. Megígérték, hogy a férjemet visszaveszik ide a hulladékfeldolgozó üzem­be. Nem tudja, mit döntöttek a felvételéről? — teszi hozzá váratlanul. Rezignált haragjából a család féltése, az aggódás cseng ki. Mindössze tizennyolc éves. Hamvas arca is elárulja fiatal­ságát. Utcai ruhában csinos le­het. — Szeret szórakozni? — Szórakozni? — ismétli té­tován a kérdést. Zavarban van. *— Voltak már színházban, moziban ? — Még soha. — Nem is tudja, mi a mozi? — Mondják. — Mégsem vágyik oda? — Nem — feleli, s mosolyog hozzá hamiskásan. Aztán fel­csillan a szeme. — Televíziót láttam egyszer. A nagybátyá­ménál voltam, ott nézték. Ér­dekes. — Mit szeretne elérni az életben? A szeme sarkából figyeli a rázúduló kérdéseket. Azt sem tudja, melyikre válaszoljon. Aztáp megszólal; — Felnevelni a gyerekeket. — Házat, esetleg külön la­kást akarnak-e? — Egyelőre nem. Gyula ta­valy olyat művelt... — el- csuklik a hangja. — Sokat ivott, az volt a baj — teszi hozzá, és már majdnem sír. Hamar másra fordítom a szót. — Említette, hogy az isko­lában az irodalmat szerette. — Még ma is. A múltkor olyan felfordulás volt otthon, ami­kor munka után hazamentem, hogy el sem tudtam képzelni, mi történt. Kiderült, a gyere­kek, a Gyula testvéreinek ma­gyar irodalom könyveit ke­resik. Nálam voltak, begyűj­töttem őket. Amikor a házi­munkát befejezem, és ellátom a gyerekeket is, szívesem, ol­tásom a tankönyveket. Olyan jó közben álmodozni. Most a János vitézt olvasom. S elkép­zelem, hogy nem Olálh Ilona vagyok, hanem lluska, a tün­dérkirálynő — meséli lelkesen. Elbúcsúzunk. Ö megint el­tűnik a vattafelhőben, mintha nem is lett volna valóság az iménti beszélgetés. Azon tűnő­döm, milyen értelmes fiatal. Az üzemi irodában megmutat­ják az írását is. Kiírt, szép írása van. Kár ezért az álmodozó tün­dérkirálynőért, aki a valóság­ban titkon Hamupipőke. Parti Márta Orvosi ügyelet Holnaptól kezdve a Köztár­saság úti (a 302-es telefonon hívható) rendelőintézetben az alábbi orvosok tartanak ügye- letet: Hétfőn: dr. Kreiner Lenke, kedden: dr. Szorg István, szer­dán: dr. Pap Miklós, csütörtö­kön: dr. Gulyás Zoltán, pén­teken: dr. Bénik Gyula, szom­baton és vasárnap: dr. Áfra Tamás. A beosztásban hét közben változás történhet. Nyelv és nyelvújítás Most tartották a magyar nyelv hetét. Erről az esemény­ről valaki valahol a követke­zőket mondotta: „... nem sze­retnénk szaporítani az ünne­peket. A magyar nyelv hete csak alkalom, kívánság, jám­bor szándék, hogyan lehetne átváltoztatni az ünnepet hét­köznappá: mindennapi gond­dá és örömmé __” Men nyire igaza volt! Mind­ez megerősödött bennem, ami­kor a rádióban a Kazinczy szépkiejtési verseny közvetíté­sét hallgattam. Diákok verse­nyeztek, es szereplésükben egyáltalán nem érződött ünne­pi elfogódottság. Arról győz­tek meg, hogy ők mindennap, a hétköznapokban is ilyen szé­pen, ilyen áhítattal beszélik nyelvünket. Azt a nyelvet, amelyről Kazinczy ezt mond­ta: „... a fő törvény, hogy a nyelv az legyen, aminek len­nie illik: hív, kész és tetsző magyarázója mindannak, amit a lélek gondol és erez.” Iskolai emlékeinkben él még a nyelvújítás fogalma. Erre a szóra a legtöbb ember valami furcsaságra gondol; torz sza­vakra vagy kifejezésekre. Eset­leg felmerül egy-egy cím, egy név is: Mondolat, Kazinczy, Bugát... majd napirendre tér a dolog fölött. Kevesen sejtik, hogy a szavak vitája mögött eszmék harca rejtőzött, hogy a nevek viselői hősök voltak. A nyelvújítás küzdelmei a XVIII. és a XIX. század fordulóján, a magyarság élethalálharcának részei voltak, amelyekben ar­ról volt szó, akar-e, bír-e a magyar európai lenni, keleti hagyományainkat életben tart­juk-e úgy, hogy nyugati lelket is magunkba olvasztunk. A nyelv élete hűséges tü­körképe egy nemzet életének. Ha az megújul, meg kell újul­nia ennek is. Egyenletes fej­lődés esetén a nyelv együtt fejlődik az élettel. Ahol azon­ban, mint a mi történelmünk­ben, a sors megszakítja, gátol­ja a nyugodt fejlődést, ott a szellem előretör, forgószélként kapja fel a nyelvet, és esetleg mesterségesen teremti meg azt, amit békés úton, zavartalan fejlődés során érhetett volna el. Számtalan esetben — és saj­nos, évszázadokon át! — ve­tett gátat a viszontagságos történelem a magyar nyelv fejlődése elé. A török hódolt­ság nem is annyira — hiszen szegről-végről rokon nyelv volt —, mint a germanizmus, amely a nyelvet és az országot tűz- zel-vassal németesítette. Kül­földi szellemi termés árasztot­ta el az elmaradt nemzeti éle­tet, a nyelv már szűknek, sze­génynek és elégtelennek bizo­nyult. Ekkor léptek fel Ka- zinczyék — költők, írók, tudó­sok —, hogy mesterségesen pó­tolják a nyelv hiányait. Sza­vakat, kifejezéseket teremtet­tek, és ezeket kertészként ol­tották a nyelv ágaira, törzsére. E cselekedet nem új és nem, egyedülálló. Nyelvújítás azóta van, hogy az ember írásban rögzíti lelke tartalmát, lesz is addig, amíg irodalom lesz. A magyar nyelvújítás az egész nemzetre ható mozgalom volt, és sikeres megújulásában van bizonyítéka annak, hogy min­den rontást kibírt. Napjaink feladata, hogy védjük, ápol­juk és szeressük anyanyelvűn­ket. Csankó Lajos BALLAGÁS Aki érettségizett, tudja jól, milyen érzés ballagó diákokat látni. Felelevenednek a közép­iskolai emlékek, megjelenik a ballagási kép is: igen, annak idején mi is ugyanígy csinál­tuk — egymás között, hátun­kon tarisznyával, énekelve vettünk búcsút a tantermektől, a tanároktól — egymástól. Valahol a fiók mélyén még megvan a tabló, és emlékszem a névsorra is: Antal, Emericzy, Gotthard, Havas, Kálóczy, Krezinger... És emlékszem még erre is, arra is. De már csak emlékszem ... Az utolsó orosz órán így bú­csúzott tőlünk Sanyi bácsi: — Az iskola, olyan mint a szálló: jönnek a vendégek — mennek a vendégek. És ha a szálló portása nagyon megsze­reti a nebulókat — nem mehet velük. Neki maradnia kell, hi­szen a szállót ősszel újra nyitják... Az elsősök irigykedve nézik az ünneplőbe öltözött, szomorú arcú ballagókat. Mondják: „de jó \már nekik”. A ballagok pedig irigykedve nézik az elsősöket. Mondják: „de jó még nekik”. A jelöltek — mert így hív­ják azokat, akik már elballag­tak, de még nem érettségiztek — most nagy feladat előtt áll­nak. Rövidesen megszerzik az érettségi bizonyítványt, aztán — ezt így szokás mondani — „kilépnek az Életbe”. ★ Vácon, pénteken és szomba­ton ballagtak el a középiskolák végzős diákjai... —ms— ...ÉS NÉZŐK Gyimesi felvételei k

Next

/
Thumbnails
Contents