Pest Megyi Hírlap, 1970. április (14. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-10 / 83. szám
mo. Április io., péntek PEST Meer e» k/Cítíop A gyárak, vállalatok le nem int, de létező pro- tokoll-lis táján az első helyet kétségtelenül az igazgató foglalja el. Szándékosan protokoll, tehát rang, beosztás, cím alapján készült listáról szóltunk, mert kétségtelenül létezik minden ipari munkahe-. lyen egy másfajta ranglista is, mely szaktudást, hozzáértést, szervezéskészséget, emberi alkalmasságot mérlegel. Hiba lenne tagadni, hogy a kétfajta lista rangsorai olykor nem esnek egybe. Az egyiken nem az áll áz első vagy az ötödik helyen, aki a másikon, s ez nemcsak az értékítéletek különbözőségére mutat, hanem arra is, hogy maga az ítélkezés alapja eltérő. Folytassuk a gondolatsort: vajon az első helyen állónak, tehát a gyár, a vállalat igazgatójának kell-e szakmai, szervezési, igazgatási értelemben a legokosabbnak lennie, vagy az sem baj, ha jónéhány, nála képzettebb, szakmailag fölkészültebb ember dolgozik a beosztottjaként? Él olyan tévhit majd’ minden ipari munkahelyen, hogy a vállalat igazgatójának, mint egyszemélyi vezetőnek, szakmai, szervezési, igazgatási értelemben egyaránt a legjobbnak kell, vagy legalábbis illik lennie. Elképzelhető-e a mai termelési körülmények, belső szervezeti bonyolultságok közepette, hogy akár egy közepes, tehát másfél-kétezer embert foglalkoztató vállalat igazgatója is — nem beszélve az ennél nagyobb, több gyáregységre tagolódó vállalatokról — teljes áttekintéssel rendelkezzék minden kérdésről, a gyártmányfejlesztéstől egészen a késztermékek értékesítéséig? Ha így tesszük fel a kérdést, csakis az lehet a válasz, hogy •nem támasztható ilyen követelmény. Furcsa módon, bár ezt elismerik az emberek, az eiső helyen álló vezetővel szemben mégis ilyen, irreális követelményeket támasztanak. A mérvében ' jS,? néhány olyan vállalat vStn, amelynek vezetője, első helyen álló irányítója régóta tölti be posztját. Lassan két évtizede lesz, hogy azonos ember irányítja a Nagykőrösi Konzervgyár munkáját, tizenhárom esztendeje ugyanaz az igazgatója a Forte Fotokémiai Iparnak, jó néhány éve nem változott az igazgató szentélye az Ipari Szerelvény- és Gépgyárnál, az ikladi Ipari Műszergyárnál, a Mechanikai Műveknél, s folytathatnánk a sort hosszasan tovább. Ugyanakkor kirajzolhatjuk az ellenpontot is: rövid idő alatt több igazgató váltotta egymást a Dunai Cement- és Mészműveknél, a Pest megyei Faipari Vállalatnál, a Pest megyei Ruhatisztító és Szolgáltató Vállalatnál, s ha nem is rendszeres, ie egy-két vezetési válságot ítéltek a megye sok üzemében. Vajon a vezetőcseréket ítélt gyárakban, vállalatoknál íz voLt-e a baj, hogy az igazgató nem bizonyult a kol’ek- áva legokosabb, legtapasztal- .abb, legsokoldalúbb emberelők, vagy inkább arról volt izó, hogy nem tudta maradék- alanul teljesíteni azokat a tövet élményeket. amelyeket íz első helyen álló vezetővel izemben jogosan támasztalak? M bst elsősorban arra kell felelnünk, hogy melyek a követelmények? A gaz- irányítás mai rendsze- e óhatatlanul előtérbe tolja z úgynevezett maneger típu- ú vezetőket, azokat, akik nem iemelkedő művelői egy-egy zakterületnek, sőt, akadnak erületek, amelyhez nem is érének, de kiemelkedő képessé- ük van a különböző tevé- enységi körök összehangolóira, az ott foglalkoztatott emerek munkájának egyeztetésre, a termelés vagy bármi- ;le más munka egész folyamiénak áttekintésére, bele- rtve a piackutatást, a termék- jjlesztést, az anyagellátásit, a észletek optimizálását, a jártás automatizálását, stb. z a maneger típusú vezető em egészen bizonyos, hogy a igokosabb, de: a legtájékozot- ibb! Nem ő határozza meg, ogy mi történjék és hogyan írténj ék például a kutatási, Az első helyen kísérleti részlegnél, de képes annak meghatározására, hogy minek kell történnie ott ahhoz, hogy az a gyár, a vállalat számára hasznos legyen. Nem képes állást foglalni valamennyi részletkérdésben, de nem is ez a feladata. Az a dolga, hogy kiváló szakemberekkel vegye körül magát, olyanokkal, akik előterjesztéseire, javaslataira, terveire szilárdan támaszkodhat. s meglegyen az a sajátos tulajdonsága, hogy a sokféle szálból mindig a legfontosabbat, a holnapba mutatót tudja kiragadni. A vezetőképzés előtérbe kerülése tehát — a közelmúltban a kormány ülése is foglalkozott vele — gazdasági szükségszerűség. Nincs arról szó, hogy valamiféle technokrácia létrehozására, sajátos műszaki szuperelit kitermelésére történnének erőfeszítések, mert a burzsoá ideológia e közkedvelt meghatározásait a szocialista gazdaságtantól és a szocialista gazdaságtól is idegennek tekintjük. Csupán arról van szó, hogy a gazdaság egész szerkezetének és a gazdaság részleteinek korszerűsítésével, tökéletesítésével párhuzamban növelni kell a vezetés színvonalát, sokoldalúságát, információfeldolgozó képességét. A vezetőképzés tehát nem a „legolsosabbak” táptalajául kínálkozik, hanem egyszerű és hasznos formája a vezetők új típusú formálásának, hozzátéve, hogy az új típus nem jelent okvetlen személyében is új embereket. A korábban említett példák, azok a gyárigaz- gatók, akik hosszú évek óta sikerrel végzik munkájukat, azt bizonyítják — s természetesen még jó néhány más bizonyíték is szól emellett —, hogy a hazai iparban rátermett vezetők serege nőtt fel az ipar államosítása óta eltelt több, mint két évtized alatt, s e vezetők túlnyomó többsége gyorsan képes lépést váltani, fölvenni az új követelmények diktálta munka tempóját. 4 zért érdemes minderről a n nagy nyilvánosság előtt szólni, mart a gyárakban, a vállalatoknál alig beszélnek a vezetőképzésről, alig beszélnek arról, hogy melyek a jogos, s melyek az irreális követelmények a vezetőkkel szemben. A tájékozatlanság tévhiteket szül, a tévhitek torz, rossz ítélkezéshez vezetnek, s ezek következménye az, hogy a beosztottak jó része az első helyen álló vezetőtől elvárja, hogy mindenben első legyen. Megértetni és elfogadtatni azt, hogy akinek az a dolga, hogy az első helyen állva irányítson, annak feladata nem más, mint a második meg huszadik, meg hatszázadik helyen állók munkájának ésszerű összehangolása, egyben annak megértetése is, hogy valaki bárhol is szerepeljen ezen a listán, a maga dolgát kell tennie. Mészáros Ottó TOT Csütörtök reggel a Gellért Szállóban megkezdődött á Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának kétnapos ülése. A mevnyitón ott volt Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára, Kazareczki Kálmán mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes, dr. Páles Gyula, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese és dr. Romany Pál, a Központi Bizottság osztályvezető-helyettese. A tanácsülésen Szabó István, a TOT elnöke a tsz-ek gazdálkodásának elmúlt évi eredményeiről számolt be. MSZBT - SZMBT Hazaérkeztek — elutaztak Csütörtökön hazaérkezett az MSZBT hattagú küldöttsége, amely Nemes Dezsőnek, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága tagjának vezetésével tíz napot töltött a Szovjetunióban, és részt vett hazánk felszabadulásának 25. éves évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Mihályfi Ernő, az MSZBT elnöke, Nagy Mária főtitkár és Mátyás László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára fogadta. Ott volt F. J. Tyitov szovjet nagykövet is. Tíznapos magyarországi tartózkodás után csütörtökön elutazott a Szovjet—Magyar Baráti Társaság küldöttsége, amely Nyina Popovának, a Szovjet Baráti Társaságok Szövetsége elnökének vezetésével részt vett felszabadulásunk ju- biláris ünnepségén. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Mihályfi Ernő, az MSZBT elnöke, Nagy Mária főtitkár és Mátyás László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára búcsúztatta. Ott volt F. J. Tyitov budapesti szovjet nagykövet. Akadozva halad a kinti munka Egyhónapos késlekedést okozott eddig a mostoha időjárás Panaszos jelentés a földekről Vásár Kairóban A Hungexpo rendezésében< 33 gyár 280 termékkel szere- | pel a Közel-Kelet egyik legjelentősebb vásárán, a kairóin. A 9 vagonnyi magyar árut a „Hazám" tengerjáróhajó Rijeka ban védte fedélzetére, majd Alexandria kikötőjében tette portra. -ww A magyar vállalatok egyebek között texti lies! ekféléket és segédanyagokat mutatnak be a kairói vásáron. Kiállítanak textilipari gépeket is, köz- tük gyűrűsfonó berendezést. A Ganz Műszer Műveik elektromos mérőberendezéseket, a MOM geodéziai műszereket kü|dött a*. Ikarus az Egyiptomban már népszerű autóbuszokból két újabb típust állít kd. Máskor ilyenkor már virágdíszben illatoznak a gyümölcsösök, palántázták a A szerződést mindkét félnek be kell tartania! A munkaverseny „szépséghibái" az üllői tsz-ben — A jubileumi mumikaver- seny?... — Barta Péter, az üllői Kossuth Tsz párttitkára kicsit tétován ismétli a kérdést. Gyanút fogok: csalt van talán mondanivalója?! Vagy annyira megváltoztak volna az üllőiek? Hiszen évekkel ezelőtt — amikor még országszerte gyerekcipőben járt a mezőgazdasági mumkaver- seny — ők már példát mutattak a környékbelieknek. Négy brigádjuk nyerte el azóta a szocialista címet Mi történhetett egyszeriben ? Elfáradtak ? Valami hiba csúszott a verseny szervezésébe? Netán az értékelésnél nincs minden rendben? Ha kitalálás játékban tettem volna fel e kérdéseket, bizonyára ezt a választ kapom: „Langyos — meleg — tűz!” Itt azonban nem játékról van szó, hanem egy nagyközség termelőszövetkezeti tagságának jubileumi mum- kiaversenyéről. Barta Péter papírlapot mutat: a versenyszerződést. Azt olvasom rajta, hogy a szövetkezet két üzemegysége között évek óta folyó versengésbe — a jubileum tiszteletére — az állattenyésztőkön, a gépjavító műhely dolgozóin és a traktorosokon kívül idén a négy növénytermesztési munkacsapat tagjai is beneveztek. Sajnos, a növénytermesztők felajánlásait hiába keresem a szerződésiben. Az állattenyésztőkről is annyi áll itt, szűkszavúan, hogy „beindítjuk a jubileumi tejtermelési versenyt.” Még szerencse, hogy előkerül a szarvastmarha- telep vezetője, Hámory Csaba szaktechnikus, így legalább bővebb felvilágosítással szolgál: — Tavaly a fejési átlag 3426 liter tej volt nálunk; idén tehenenként 3500 litert akarunk elérni: ennyi a „plafon” a ntagyartarka fajtánál. — Két esztendeje, hogy az I. üzemegység tehenészetében megkezdtük a negativizá- lást. Jelenleg összesen 214 darab gümőkórmentes szarv as- és hízórrtarhánk, növendék üszőnk van. A II. üzemegység lefejő tehenészetében vontuk össze a pozitív állományt, 45 darab tehenet és 80 üszőt. A teljes negatív állomány kialakítását — részint levágásra történő eladással, részint negatív tenyésztésből származó magas-vemhes üszők vásárlásával — két év múlva tudjuk elérni. Nézzük tovább a versenyszerződést. A tíztagú, szarvasmarhatenyésztési brigád 200 óra társadalmi munkával vállalja „az építkezés területén maradt felvonulási épületek lebontását és az anyagok elszállítását; további 400 óra társadalmi munkával elvégzi a tereprendezést és a parkosítást.” — Milyen építkezésről van szó és hol tartanak a társadalmi munkában? — Szövetkezetünkben háromszázas tehenészet épül; két, egyenként 108 férőhelyes és egy 98 férőhelyes téhénis- tálló, egy 25-ös ellető, a tej- ház, a tafcarmányoá épület és a szociális helyiségek már elkészültek. Egy régi, nádtetős tehénistállát részint itatásos rendszerű borjúnevelőnek alakítottuk át. Ennek a telepnek a rendbehozására, parkosítására vállalkoztak a brigád tagjai. A bontást és az anyagok elszállítását elvégezték, a planírozás-parkosatás a hosz- szú tél miatt kicsit megkésett. „A javítóműhely dolgozói vállalják, hogy 500 óra társadalmi munkával szétszerelik és elszállítják a géproncsokat” — olvasom tovább az 1969. június 26-án kelt verseny-szerződ ősben. Aztán: „A versenyt szeptembertől kezdődően havonta értékeljük, a rész-győzelemért havonként pénzjutalmat adunk.” — Mostanáig egyetlen alkalommal értékeljük a versenyt, a zár- számadási közgyűlésre. Akkor a gépjavító vitte el a pálmát, és vele a 12 ezer forintos pénzjutalmat. Sajnos, időközben a verseny-bizottság elnöke elment a szövetkezetből, s a figyelmet belső bajok, vezetési problémák kötötték le — magyarázza Barta Péter. — Szóval: a dolgozók teljesítették, amit vállaltak — csak éppen nem volt, aki értékelje? A párttitkár leverten bólint: valahogy így. Hiába áll a papír alján az elnök, a párt- titkár és a versenybizottsági elnök aláírása, itt bizony „szerződésszegés” történt. Ezt pedig jóvátenni — a vezetők dolga lesz. Hiszen a verseny április 4-ével nem ért véget, s az elmaradt pénzjutalmakat év végéig lesz alkalom kiosztani ... Nyíri Éva szabadföldi primőröket — most sajnoß csak esős, hűvös, szelek nyargal ásznak az alig ébredező határban. Kerek egy hónapot rabolt már eleddig a földművelőktől a télies időjárás. Még szerencse, hogy a homokosabb vidékeken, úgy ahogy, pótolni tudtak valamennyit a mezőgazdasági üzemek a kinti munkák torlódó elmaradásából. Ezeken a helyeken ugyanis jobban bírja a talaj a gépeket, hamarabb szikkad a föld. Egyébként országszerte hasonló a helyzet: a borsónak csak 25—30 százalékát a tavaszi árpának is csupán a negyedét tették földbe, a cukorrépa és a lucerna vetését meg éppen hogy elkezdték. Pest megyében is csak szórványosan, akadozva, botladozva tudnak dolgozni. Most már ugyan enyhült a hőmérséklet, de napok óta esik az eső. Még ennél is több gondot okoz a kertészeknek a krónikus napfényhiány. Emiatt az üvegházakban sem fejlődnek a primőmövények. Felvételünk Főt határában készült, a Vörösmarty Termelőszövetkezetben kaptuk lencsevégre a burgonyaültetőket. Náluk is, másutt is úgy kell ellopni a munkára alkalmas órákat, félnapokat a hálátlan áprilistól. Mit tanácsol ilyen körülmények között a szakember? Kusza Béla, a megyei tanács mezőgazdasági- és élelmezésügyi osztályvezetője is csak azt tudja ajánlani, hogy a fótiakhoz hasonlóan igyekezzenek a gazdaságok minden alkalmas percet kihasználni. Panaszos jelentésünket végül egy viszonylag jobb hírrel fejezhetjük be: megyénkben az utóbbi napokban tovább csökkent belvízzel elöntött terület. A legutóbbi összesítés szerint 9600 holdra tehető a vizes táblák nagysága, aminek legnagyobb része rét- és legelőkből áll. Kö- rübelül 2—3 ezer holdnyi a szántó, míg a vetéseken levő belvízfoltok mintegy 1500— 1700 holdra becsülhetők. — sp — DEBRECEN KOCSIMOSÓ A debreceni kisállomás előtti téren csütörtökön megkezdte működését az olasz gyártmányú gyors kocsimosó. Ez az első ilyen berendezés az egész Tiszántúlon, öt perc alatt tisztára mossa és meg is szárítja a személygépkocsikat. Az állomást a XIII. számú Autójavító Vállalat üzemelteti. ROZSA, SZEGFŰ, HORTENZIA Ahol már anyák napjára készülődnek Mintha a hűvös, szeszélyes tavaszból a nyárba lépnénk — valahogy ez az érzésünk az alsógödi Egyesült Dunamenti Tsz kertészetének üvegházában. A legkülönfélébb színekben pompázó cserepes és vágott virágokat nagy szakértelemmel gondozzák a kertészet dolgozói. A húsvéti ünnepek után újabb erőpróba vár rájuk: közeledik anyák napja. Uvegházukban főleg szegfűt nevelnek — összesen 18 ezer tövön. Januártól áprilisig 32 ezer szálat szállítottak ki üzleteikbe, Vácra és Budapestre, bevételük 225 ezer forint volt. Megkezdték a rózsahajtatást is — háromezer tövön. Nyolcezer szál szegfű s hatezer rózsa kerül Alsógödről a boltokba erre az ünnepre. Cserepes virágokat is piacra visznek: hortenziából és a menyasszonyvirágból, a káliból egyaránt másfélmásfél ezret. Az édesanyák bizonyára örömmel fogadják majd.
