Pest Megyi Hírlap, 1970. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-04 / 79. szám

1970. Április 4., szombat nar MEGYEI 'i-JCí*4nn 11 65 évvel ezelőtt, 1905 ápri­lis 4-én halt meg Constantin Emile Meunier, a világhírű íelga szobrász, festő és grafi­kus, Rodin mellett a XIX. század végének legkiemelke- lőbb szobrászegyénisége. Bár képzőművészeti ta- lulmányait Brüsszelben szobrászattal kezdi, a szá- ■az akadémiai tanulmá- íyok annyira bénítóan hatnak :á, hogy csak 54 éves korá­ján talál újra vissza ehhez t kifejezési formához. Festő nestere és barátja, Groux látására a festészetben látja I természet utáni ábrázolás lehetőségét, és ettől kezdve több mint 30 éven át fes- iészettel és rajzolással fog­lalkozik. Ismertebb képei vallásos NEGYVENÖTÖSOK rssssssssss*y////////////////r////////////^ Hasokra vagy hajokra? HOVÁ KÖSSÉK A FÁTYOLT A MERÁNIAK ? szót, hiszen Kato­nának lett volna módja és ideje je­lezni, ha nem ért egyet ezzel a ki­nyomtatott formá­val. — Ami a „ha­jókra” formát ille­ti, Hevesi Sándor például azt tartot­ta helyesnek és ezt is mondotta annak idején. Persze ez a forma nem az eredeti kéziraton alapszik — az ere­deti kézirat nincs meg. Amire a TIT-előadás fel­szólalója hivatko­zott, az nyilván az úgynevezett „első verzió”. Ebben va­lóban a „hajókra” szó olvasható, ez a változat azonban nem Katona keze- írása; feltehetően Katona apja írta le fia művét ebben a formában — mondotta Benedek András. Mindent össze­vetve, Tiborc, a Nemzeti most be­mutatott új Bánk bánjában azt „ta­nácsolja”, hogy a merániak a halotti fátyolt a hasokra kössék! A József Attila szabadegyetem sgyik előadássoro- :atán, az előadást lövető vitában ér­tékes kérdés me­rült fel. Egy hall- jaitö felvetette a Nemzeti Színház íj Bánk bánjával kapcsolatban, togy helyes-e Ti- jorccal az „egy halotti fátyolt / Kötnének inkább t hasokra” szava­lat mondatni. A felszólaló arra hi­ratkozott, hogy Németh Antal an- íak idején az ere­iét! kéziratban ei- .en őrizte, és ott a ,hajokra” szó sze­lepeit. Tompa József kandidátus, az ilőadó elismerte, togy hajra kötni a iátyolit valóban ermészetesebb, de Hozzátette, hogy a Katona-mű kriti­kai kiadásában a „hasokra" szó sze­repelt és így ter­mészetesen a szín­padon sem lehet kifogás ennek használata ellen. Tekintve, hogy a felszólalás és a válasz nem dön­tötte el egyértel­műen a vitát, áll­jon itt Benedek Andrásnak, a Nemzeti Színház dramaturgjának véleménye: — A Bánk bán mostani új beta­nulása során be­szélgettünk a kér­désről, s tekintve, hogy a Katona Jó­zsef életében meg­jelent kiadásban a „hasokra” kifeje­zés található, ab­ban maradtunk, hogy öze Lajos használja ezt a VARGA KAROLY szobában, ebben az órában mindenkit meg­mérnek. A fiúk nagyon kedvesek, csúnya do­log, de irigylem őket, és nem valami férfias dolog az elérzékenyülés, a meghatottság, de talán emberi, miért is leplezném? Komolyan és okosan beszélgetünk, illetve a fiúk komo­lyak és okosak és a szerkesztő megállapítja a beszélgetés után, hogy tulajdonképpen a váltótársak, a második generáció élete sem­mit sem változott. Munka, szerelem, sport, vacsora, könyv, alvás... Csak, csak... Jól szabott sötét ruhában feszengenék itt előt­tem, pedig hétköznap van. És a ruha alatt drága garbó, vagy fehér nylon ing. Csak... három szobában laknak, élnek. Csak... két­ezer forinton felül keresnek. Csak ... E sorok írója nemrégen felkereste rég nem látott rokonát, egy tisztes idős hölgyet, aki azt kérdezte tőle: milyen ünnep van ma, fiam, hogy te fehér ingben tetszelegsz? ... Tényleg milyen ünnep van ma, fiúk, hogy ti jól szabott ruhában, fehér ingben, drága garbóban jöttetek el a munkahelyeitekről? Hát illik ez, fiúk? Illik. Tulajdonképpen ak­kor, 1945. tavaszán apáitok azért indultak el a nehéz, göröngyös, még kitaposatlan úton, hogy mindenkinek jobb legyen. Lehet, hogy ezt nem is gondolták, csak érezték, amolyan homályos fogalmak voltak talán ezek. Egyet persze mindenki tudott és mindenki akart, azt, hogy a családjának jobb legyen. A kér­dés, hogy jobb lett-e, bár brosúra ízű, de egyszerű, talán válaszolni sem keV rá. Né­ha légy jól szabott ruha, egy fehér ing szeb­ben beszél, többet mond mindennél. De nézzük a tükröt, a képet: milyenek is voltunk, illegve: milyenek is lettünk. így váratlan mozdulattal a magasba tönt. Elkésett. A Fockewulfe a hátára fordult, iemmi kétség, mögéje akar ke­rülni. Odafenn a levegőben nincs idő a hosszú elmeiuttatásra. Aki pillanatok alatt nem látja it a kialakult új helyzetet, az iobb, ha nem is indul légiharc- öa. A győzelem másodperce­sen múlik. Érezte, hogy az írek kidagadnak a homlokán, lorka elszorul. Zihálva kapko- iott lélegzet után. Mit tegyen? A zuhanással elkésett, csak tedvezőbb célpontot nyújtana, fi ét térde közé szorította a Botkormányt, úgy fékezett A gép néhány pillanatra szinte •negál!t. a levegőben. A hirte­len sebességcsökkentés az üléshez szegezte testét, s egy villanásnyi időre azt hitte, ki­szakad mindene. Lehetséges, hogy már csak a másodperc tört részei varinak hátra az életéből? Vagy mégsem? A német gép újra előtte volt. Keze önkéntelenül is a bot­kormány után nyúlt Hideg érintése lecsillapította. A Fockewulfe az ég felé emelte az orrát. Néhány pillanatra teljes hosszúságában mutatta fel magát Ujja ráfeszült a fegyver billentyűjére. A vad kattogásra már csak azután figyelt, amikor a német gép a hátára bukott, hogy a követ­kező pillanatban magatehetet- lenül zuhanjon lefelé. Nyomá­ban sűrű füst gomolygott Üjra vízszintesbe kormá­nyozta gépét. Az ég tiszta volt és felhőtlen, a drámai csata véget ért. A látóhatár szélén apró pontokká olvadtak a me­nekülők. Csökkentette a ma­gasságot, és a repülőtér felé fordította gépe orrát. A győze­lem nyugalommal töltötte eL Hátrább csúszott az ülésen. gazda. 45-ben kaptak egy jó­kora darab szőlőt, azt művel­te az öreg 55-ig, csakúgy ma­gának, csakúgy magában. Ak­kor ő is belépett a szövetke­zetbe és azóta is ott dolgozik. A levelet először Varga Karcsi veti a szememre, már­mint a rossz címzést. Beszél az életről, logikája tiszta, tar­tása egyértelmű. „Jól végez­tem a munkámat, ezért vá­lasztottak KISZ-titkárnak. Jól dolgoztam a KISZ-ben, ezért javasoltak párttagnak. És mert jól végzem a munkámat a gyárban, a szerszámszer- kesztésben, az már csak ter­mészetes, hogy kétezer forin­ton felül keresek.” Hisz nála az is természetes, hogy kom­munista, hát mi más lehetne az ember? Az édesapja 45 óta párttag, most tsz-tag, szóval a családi klíma szocialista és ebben a klímában szocialista lesz a felnövő ember is. Kar­csi beszél, mesél, hallgatom, nézem. Ez a fiú az én roko­nom. Ez a fiú a szőlőbaráz­dák között nőtt fel, és aki ott nőtt fel, az nekem mind ro­konom. Ez a fiú nekem roko­nom, mert tiszteli és becsüli a szüleit. Elmondja, hogy az öreg ott Váchartyánban épített egy házat, ő is abban lakik a feleségével. Kacsalábon forgó kastély ez a ház. Van benne nyári konyha és ami a lényeg: garázs. No persze van négy szoba is, Károly ezt utoljára említi, számára nem ez a lé­nyeges. Varga Károly napon­ként megteszi az utat a város és a falu között, de megéri. Tisztelettel és szeretettel mondja: a házban van édes­apám egész életének a mun­kája. ö csak a berendezést vitte. Az ő munkájából még csak ennyire futotta. Gratulá­lok, ez nagyszerű, szép dolog. Okos fiú. ötéves családi ter­vet készített a feleségével, gondolom azért ezt otthon másképpen mondta, az asz- szonynak. A lényeg, hogy ter­veznek, hogy beosztással él­nek, hogy akarják és várják a gyermeket. A névadóra mindenképpen elmegyek, DOBSONYI PÁL sa az embernek, annál még s ló is jobb volt valaha. Ilyen­kor az ember a társaival be­szélget, előre formálja a gon­dolatokat, amit ha majd visz- szatér, közöl velük. Utólag for­málja a gondolatokat, amit ép­pen tőlük hallott. Az édesapja most tsz-elnök, tulajdonképpen fiatal ember, csak a kor, a mi korunk tette bölccsé, de nem öreggé. Már 1945-ben elindult az úton, és már a fia is jár... Palika jár_. KENYERES OSZKÁR tejüzemben körzeti ellenőr és KISZ-tttkár. Hármójuk közül ő a legkiegyensúlyozottabb egyé­niség. Jó kedélyű, humorérzé­ke a legritkább nemesfém: sa­ját kárára is humorizál. Azt mondja, az ő képét senkiével sem lehet összekeverni, a füle nagy, szétáll, erről könnyen felismerheti az ember. Nős, már él és 21 hónapja követeld a jogát hangosan, teli tüdőből a kislánya. Édesapja 1951-ben a néphadsereg tisztje lett, és akkor a család is vál­lalta a katonatisztek sorsát. Székesfehérvár, Dombóvár, Kecskemét — már nem is tud­ja felsorolni, hány városba is követték az apát. Aztán vissza­jöttek Rétságra, és Palit be­íratták a balassagyarmati gim­náziumba. Érettségi után az élet kapujában megállt * egy percre, és gondolkodott: egye­temre menjen vagy a gyárba. Mint annyiszor, annyi ember életében helyette és nélküle is válaszolt az élet. Behívták ka­tonának. Amikor leszerelt, be­kopogtatott a tejüzem ajtaján, és azt válaszolták neki, hogy tágasabb odabenn. Bement, és ottmaradt. Ennek három éve, de már törzsgárdatag, mert a tejipar nem fogja a munkáso­kat Dobsonyi Pali büszke a munkájára. Igaza is van, ez a munka nemcsak szellemi és erkölcsi erőt igényel, de fizi­kait is, hiszen motorral rója, feneketlen sártengereken át a falvakat éjjel-nappal. Máris komoly mozgalmi múlt áll a háta mögött Nem tehet róla, ilyennek született. Kollektív szellem, kollektív lélek. A kol­légiumban, a gimnáziumban, a katonaságnál mindenütt ott volt, ahol a jó eszű, jó szívű fiúkat keresték. Amikor a tej­üzembe került, kereste a KISZ- szervezelet, és végül önmagá­nál kötött ki. Mit csinál ilyen-, kor az ember, megszervezi a KISZ-t. Nem tud emberek, tár­sak nélkül élni, el kell valaki­nek mondani a gondolatait, a vágyait, a célját. De persze, van őneki (vicc nélkül) füle is, lelke is, meghallja ő a mások gondját, • örö­mét is. Sokat van egyedül, az or­szágutakon. A motor nem tár­Hogy ne nézzenek nagyon öregnek és lássák, lépést tar­tok a korral, a bemutatkozás­nál azt kérdezem tőle, isme­ri-e a slágert; „Oszkár, jaj, nagyon szép fiú”? Azt vála­szolja, hogy ismeri, de ez a sláger nem róla szól, mert az az Oszkár a szöveg szerint, ugyebár, jaj, nagyon szép fiú. Akkor is, most is azt mon­dom, hogy ez a dolog nem ilyen egyértelmű. Kenyeres Oszkár munkásember, ezt le sem tudná tagadni. Arcát kő­ből faragták és még a dúsan növő baróka is jól áll neki. Szelíd is, szolid is, jó munkás és jó futballista. Jó pénzt ke­res, szép fiatal menyasszonya van, mit akarhat még az em­ber 25 éves korában az élet­től? 45 áprilisában született, a Betonelemgyárban dolgozik. Rögtön azzal kezdi, hogy hár­mójuk közül ő végzett a leg­kevesebb iskolát, csak szak- munkásbizonyítványa van. A másik kettő felhördül, mi az, hogy csak? Jólesik Oszkárnak az ellenkezés, annál is inkább, mert a szerkesztő bácsi, hogy ki ne maradjon a buliból, rögtön elmeséli, hogy ő se be­tűvetéssel kezdte az életét Oszkár felenged, felszabadul és beszélni kezd. 1962-ben lett asztalossegéd, 65-ben bevo­nult a határőrökhöz, markáns arcához biztos jól állt az egyenruha. 68-ban visszajött a gyárba és most egész lényét betölti a nősülés. E gondo­lattal ébred és hajtja álomra a fejét. Ö is szegény, a lány is szegény, ő is, a lány is apa nélkül nőtt fel. Gyári szere­lem. A lány 18 éves, vasszere­lő, ezerhatszázat keres. Rak­ják a pénzt a takarékba, há­rom év múlva KISZ-lakásba költöznek. Kérdem tőle, fusi­zik-e, hiszen jól fizető szak­mája van. Azt mondja, hogy erre nincs ideje, és az ilyesmi nem is áll jól egy kommunis­tának. A szerelmén kívül egy szenvedélye van még, a fut­ball, a Váci Vasutasban már tíz éve játszik, balszélső, pe­dig jobblábas. Neki is megígé­rem: az esküvőre eljövök. Tulajdonképpen az apáikról kellett volna szólanunk, de eljátszogattam a gondolattal, hogy a jelző, a negyvenötösök, nemcsak azokra illik, akik 1945-ben kezdték a mozgalmat. Sőt első hallásra, első olvasásra a negyvenötös szó azt jelenti, hogy valaki 45-ben született. Aztán még arra is gondoltam, hogy tu­lajdonképpen mi, bár 45-ben már 20 évesek voltunk, mégis jár­ni, valami csoda folytán csak akkor, 20 éves korban tanultunk meg, akárcsak ők, akik akkor néhány hónaposak voltak. Mi volt ez a csoda? Hát a mi életünk, a mi korunk. Amikor nem azt mondják a munkásnak a gyár kapujában, hogy tágasabb odakinn, de éppen azt, hogy gyere pajtás közénk. Suha Andor győzz, támadunk! A két Focke- ! wulfe menekülni próbált, de: elkéstek vele. A nyomukba: szegődött két Jak gépfegyvere: szinte ugyanabban a pillanat-> ban nyitott tüzet. És ezúttal; egyikük sem hibázta el a célt. • ★ 1945. május 12. Európa már i negyedik napja békében élt.: Kansztantyinov Szergejevics: Csehszlovákia felett utolsó har- : ci bevetésére indult. A százhu- | szadikra. A háború utolsó két észtén-; deje alatt harcolt hazájában, és ; bevetésre indult Románia, Ma- ; gyarország, Ausztria és Cseh-! Szlovákia fölött. Egyszer le-! lőtték, ő pedig öt német gépet i semmisített meg. ★ Tudom, közhelynek tűnik,: mégsem találok rá jobb kifeje- : zést: az egyik szeme sír, a má- i sik nevet. Óriásnak tűnő alak- i ja szoborként áll a betonkifutó | szélén. Csend van és tavaszit- ! lat. Ö, Konsztantyin Szergeje- ! vies Miromcsenko ezredes, j már nem repülhet együtt a fia-1 tál sasokkal. Júniusban a: negyvenhetedik születésnapját; ünnepli. Itt, közöttünk, vala-| hol Magyarországon. Kiörege-: dett abból a félelmetes szágul-! dúsból, amikor „a hang már! csak verébként szökdécsel a! repülő sasmadár után”. És: mégsem boldogtalan. Hatalmas: utat tett meg három évtized: alatt A kilencven kilométeres; sebességgel repülő PO—2-től; az ezerszáz kilométerrel szá-j guldó MÍG 17-ig. Becsülettel! megtette a magáét, és a gépek! sem mar. dtak gazdátlanul.! Felnőtt — az ő keze nyoméin: is — az új pilótanemzedék. ! Életének negyvenhét észtén-; dejéből ezernégyszáz órát tői-; tött az égben az öreg vadász. ; Prukncr Pál : Katonagyerek, bár most az édesapja tsz-elnök. 1944 októ­berében született Rútságon. A visszasüllyedt szokásos helyze­tébe, mozdulatlan vállal, la­zán, könnyedén. ÉS akkor megrázkódott alat­ta a gép. Motorja kínlódva fel­horkant, a bal combjába éles fájdalom hasított. Feje oldalt fordult. Gépe bal szárnyán ak­kor lobbant fel az első láng­nyelv. Ösztönösen hátrakapta a fejét, de mögötte senki. Semmi kétség, a földről lőt­tek rá. A lángnyelvék végigfutottak gépe szárnyán. Még néhány pillanat, és a kabint ostromol­ják. Hátralökte a plexitetőt, amikor átvillant rajta: csak óvatosan, így halt meg Vászja is. Mégis cselekedni kellett. Menekülni, amíg fel nem rob­ban a gép. Csak most vette észre, talán ha kétszáz méter választja el a földtől. Akkor sem tehet mást, a hűvös üres­ségbe vetette magát. A föld, mintha zsinóron húzták volna, félelmetesen közeledett. És még mindig nem érzi a vállán a biztonságot jelentő rándítást, Vagy mégis? ★ A felderítők találtak rá. Tíz napig ápolták, és hiába pró­bálták visszatartani: mégnem gyógyultak be a repeszek sza­kította mély sebek, újra beve­tésre indult. Ismét és ismét Novemberben már Tököl tér­ségében támogatta a szovjet gyalogság átkelését. És gépére újabb rovátka került: a negye­dik Fockewulfe. ★ Kecskemétre kora reggel ér­keztek meg a szovjet csapatok. Délután két órakor kapták a parancsot, hogy új állomáshe­lyük a kecskeméti repülőtér. Már a leszálláshoz készülőd­tek. amikor Rezankin százados gépe váratlanul balra fordult. S már kapta is a jelzést: Vi­/L ________^ sz erkesztő bácsi megírt három levelet, gondosan betette a bo­rítékokba és mind a hármat megcímezte, és mind a hármat bedobta a levelesládába. A levelek Vácra mentek, három KISZ-titkárnak szóltak. A levélben a szerkesztő azt írta. hogy X nap X órájában legyenek szívesek keaves elvtársak, eljönni a Váci Napló szer­kesztőségébe. A fiatalemberek a levelet meg­kapták, felbontották, azt hitték, hogy gú­nyolódnak velük. Nézték a naptárt, mi ez? Hecc? Hiszen nincs is április elseje. Akkor miért szólítják őket párttitkárnak? Igaz, mar párttagok, de még csak KISZ-titkárok. Na lám, a szerkesztők is tévednek, nemcsak az újságban, még a levél címzésében is el­követik a sajtóhibát. Azért a fiúk tisztesség- tudóan eljöttek a randevúra, annak rendje- módja szerint bemutatkoztak, egy üveg bort bontottunk, feketét is ittunk. Azután leül­tünk. ők velem szembe, én szembe 20 évvel ezelőtti önmagámmal és figyeltem és néztem és hallgattam 20 évvel ezelőtti önmagamat három példányban is. Na, nézzük csak, em­ber. milyen is voltál akkor, amikor a fiúk születtek. Nézzük csak megérte-e? Okos, jó­szívű fiúkat nemzett-e, szült-e a kor. a mi korunk? Nézzük csak, kinek adjuk át a ka­lapácsot, a logarlécet és a tollat? Nézzük csak. kikbe száll a lelkünk, kikre hagyjuk az életünket? Beszélgetünk. írhatnám: kedvesen cse­vegünk. A fiúk mit sem sejtenek az újság­író gondolataiból, hiszen ő csak kérdez, csak ír, a fotós villogtatja vakuját és a fiúk, mind a hárman, azt hiszik, most ők szerepelnek, pedig itt most mindenki szerepel. Ebben a : Értelmiségi ember, tech­: nikus, szerszámszerkesztő. Egy i kissé flegma, talán, hogy za- i varát leplezze. 1945 márciu- : sán született, Váchartyánban. | A Híradástechnikában dolgo- | zik. Egy éve házas, a felesé- ; ge könyvelő. Az édesapja pa- i raszt, vagy ahogy mostaná- : ban mondjuk, szövetkezeti tárgyúak, majd kórházi je­leneteken kívül megfesti a parasztháborúk eseményeit is. Belgium ipartelepei, bá­nyái, 1832—83. évi spanyolor­szági utazása, s a munkás- mozgalom felkeltik érdeklő­dését a munkásosztály, első­sorban a belga bányavidék dolgozóinak élete iránt. A szénbányák és iparvidék „fe­kete országa”, Liége, majd Borinage környékének hatá­sára gyors egymásutánban keletkeznek a nehéz testi munkásokról eddig ismeret­len világot feltáró, kímélet­len realizmussal mintázott szobrai. A 74 éves korában elhunyt művész a munkásélet ábrázo­lásában a munkásosztály ma­radandó és példaadó tí­pusait teremti meg. MEUNIER

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents