Pest Megyi Hírlap, 1970. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-04 / 79. szám

1970. Április 4., szombat pest IIECYet kJűrlap 1947-ben érdekes természeti jelenségre figyeltek fel a geo- hidrológusok. Dél-Dunántúlra azon a nyáron aszályos idő köszöntött, s a pécsi vízmű­veknél már a vízkorlátozás életbeléptetését latolgatták. Arra számítottak ugyanis, hogy a várost ellátó Tettye forrás vize. elapad, illetve ho­zama alaposan csökken majd. És ekkor „csoda” történt. A forrás hozama a szokásosnak tízszeresére emelkedett, csak­nem kétmillió köbméter vizet adott az aszályos esztendőben. A különös jelenség alapo­san felborzolta a szakem­berek idegeit, s lényegében ettől az időtől kezdődött meg az a nagysza­bású kutatás-sorozat, aminek eredményeként ma már meg­közelítő pontossággal jósolják meg a források hozamát, a vízmennyiség ingadozását. A pécsi epizód és az ezt kö­vető kutatások lényegében egy logikusnak látszó elméletet adtaik át a múltnak. Eszerint, ha sok csapadék hullott egy- egy forrás vízgyűjtő területé­re, az egyáltalán nem jelenti a vízhozam növekedését, sőt né­ha fordított az arány. A lát­szólagos ellentmondás rejté­lyének kiderítésére számos ér­dekes kísérletet végeztek a 6O-as években. Többek között Aggteleken és Lillafüreden 80—50 milliméternek megfele­lő mesterséges csapadékot per­meteztek sziét a hegytetőn. A vizet megsózták és a mélyben húzódó barlangokban kémcső­vel várták a vízcseppek meg­jelenését. Sok érdekes adat birtokába jutottak így, s ama bizonyos ellentmondás is meg­oldódott. Míg télen biztosan megjelent a barlangban a só­zott csapadék, nyáron ugyan­olyan mennyiségű mesterséges eső teljesen hatástalan ma­radt Az ezernyi kísérletből, megfigyelésből kiszámí­tották a kutatók, hogy milyen rendkí. ül nagy a vegetáció vízelvonó képes­sége. Egy füves térség vízfogyasz­tása például a három és fél nyári hónap alatt 300—500 milliméter is lehet, s ebből a hatalmas tömegű vízből ilyen­kor édes-kevés jut a forráso­kat tápláló rétegekbe. így de­rült ki, hogy a források nyári hozama az év utolsó két és első négy hónapjában lehullott csapadék mennyiségétől függ, amikor a vegetáció még nem kezdte meg nagy vízfelvétellel járó életműködését. Ezután már csak az ismeretek rend­szerezésére, az évi csapadék­járás pontos felmérésére, s persze a geológiai viszonyok alapos ismeretére volt szükség, ahhoz, hogy már, megbízható tudományos „forrásjóslat” áll­jon a tudomány rendelkezésé­re. Tíz ceglédi úttörő Nemesmedvesen Nemesmedves volt az utolsó község hazánkban, amelyet felszabadítottak a szovjet csa­patok. Felszabadulásunk 25. érfor­dulója tiszteletére április 4-én és 5-én az ország valamennyi megyéjéből tíz-tíz úttörő ér­kezik ide, s különböző ver­senyfeladatokat old meg. Pest megyét a ceglédi Várkonyi István Általános Iskola 4457. Dózsa György úttörőcsapatá- nak tagjai képviselik. A KOR ÜJJÄSZÜLETÖ TERMEKE A LENARU. VALA­MIKOR A FÁRAÓK IDEJÉN KEZDTE PÄLYAFUTASÄT, VAGY MÉG KORÁBBAN? MA ISMÉT TÉRT HÓDIT KÜ­LÖNBÖZŐ ELJÁRÁSOKKAL LÁGYÍTVA, KEZELVE. A LENFONÓ ÉS SZÖVŐIPARI VÁLLALAT BUDAKALÁSZI ÜZEMÉBEN TÖBB SZÁZ FÉLE HAZAI ÉS KÜLFÖLDI PIACRA RENDELT MÉTERÁRUT KÉSZÍTENEK. A N AGY NAZÁT A színes flanellingből a nyak [ és a fej úgy emelkedik Isi, mint tavaszi virágágyásból a tavalyról ittfelejtett, szél tép- j te, fagy marta őszirózsa. Az : olvasztókemencék bőrt, izmot, j inat, csontot: embert emész- j tenek. Drágán Albert harminc- j öt esztendőt állt a kemencék j előtt. Élete felét Mert hetven ] esztendős. Teste csont és bőr. Szelleme: sistergőn izzd fém. Szeme: kemény, kékre edzett acél. Fia, Drágán József negy­venhat múlt. Apja a fémet olvasztotta, ö a fehéren izzó fémfolyam formáit alakítja; minitakészítő. Drágán József fia huszonhárom éves. Apja szakmáját választotta. Ülnek hárman a feketére párolódott öreg asztal mellett. Öklük hol tenyérré simul, hol kemény gömbbé rándul össze a terítő felett. Szavaikat kíséri a ke­zek tánca. — Huszonkettőben jöttünk ide, Harasztiba (Dunaharasz- tina) lakni. Kalibába. Mint most is, sokan. A magunk­fajta mindig elölről kezdi. Alulról. Magától jut följebb. Ha jut. Huszonnégyben szüle­tett József. Huszonhatban Márton. Huszonkilencben Ka­talin, Akkor én már kemence- munkás voltam Csepelen, Égy barátom beszerzett oda, nem ment könnyen. Húsz liter bort, s egy hízott libát kellett adni annak, aki intézte. Meg­érte. Megbecsültem magam, igyekeztem. Harmincötbe’ fog­tunk a házépítésbe. Drágán Albert elhallgat né­hány pillanatra. Tekintete vé- gigröpdös a szobán, a falakon, a bútorokon. Csak azután mondja ka: — ötvenben fe­jeztük be a házak Tizenöt esztendő múltán. Közben a háború... Csont kezével a szeméhez nyúl: — Márton és Katalin itthagy ott... Drágán József: — Apánk nagyon szeretett mindhár­munkat. Kettőjüket bomba sújtotta halálra, pesti roko­noknál voltak éppen, negy­vennégy márciusában (való­jában április 3-án), amikor a Fantól a Soroksári úton, meg Erzsébet (Pestszenterzsébet) megkapta a szőnyegbombá­zást... Drágán Allbert a fiára mu­tat: — ö maradt egyedül, Először fölmentette a gyár, mert kéMett az ember, hadi­üzem volt, de azután már nem volt menekülés. Amikor meg­jött a papírja, azt mondtam: orosz fogadott, amolyan őrmesterforma. Sztáfösztának titulált és fölszólított, szerezzek szállást vagy negyven sebe­sültnek. Én meg szereztem és estére már ánnyi mindenért voltam felelős, hogy aludni se bírtam... Kastély — öregasszony Hetvenkilenc éves hajdani dáma. Ezerháromszáz holdjuk és kastélyuk volt a faluban. Most két helyiséget lakik, az emeletes épületnek abban a szárnyában, ahol a spanyol szoba és a kék szalon volt. Szobájában vedlett- huzatú fotelok, a falon két jó olaj­portré Karlovszky modorában. Renge­teg régi. német könyv és a kopott bú­torzatot ellepő szolid szutyok. — Kastélyomat a visszavonuló né­metek' fölgyujtották — mondja. — Föl­dönfutó lettem. Passauból jöttem ha­za, de addigra kérem szétosztottak itt mindent. Én mindig demokratikus ér­zelmű voltam, felszolgáló voltam a Hauernél Pesten, onnan emelt magá­hoz á férjem, aki elsősorban közalkal­mazott volt, s csak aztán birtokos. — Milyen beosztásban dolgozott a megboldogult? — Főispán volt... S hogy folytas­sam, nekem a földbirtok-reformtörvény tizenötödik paragrafusa szerint meg kellett volna hagyni háromszáz holdat, mert részt vettem az ellenállásban. Ez kicsit meglep. Kérdem is: — Azt meg hogyan? Ö némi kioktató szigorral: — Csak nem gondolja, hogy azért gyújtották föl a kastélyomat, mert Keitel vezértábornagy szerelmes volt belém? Nem gondolom. A hölgy pedig meg- * — Szétosztottak itt mindent. Néhány emberben mégis volt becsület, össze­szedték a két szobára való bútort. Az­tán megtanultam orgonáim és kántor lettem a templomban. Van egy kis nyugdíjam. Angolul is tanítok, mert az anyátok beat aludni tőletek az az uram megtanított annak idején. Sza­bad időmben meg olvasok, olvasok... — Mit? Szégyenlősen: — Kinevet. May Károly könyveit.,. És néha arra gondolok, mi lett volna a sorsom, ha az uram egyszer nem jön be a Hauerba és nem kacsint rám, hogy „cicuska, hozzon nekem két szép képviselőfánkot, hátha honatya lesz belőlem”. Az ablak alatt „társbérlőinek” gyer­mekei rendeznek Kari May műveibe illő indiáncsatát, s rájuk reccsen egy borízű férfihamg: — Nyughassatok, keservét, nem bír öregasszony. A dáma rámnéz: — Az öregasszony én volnék... So­kat veszekedtünk eleinte, de a tiszte­letet csak megadják az embernek. S elmosolyodik titkolhatatlan büsz­keséggel. Földosztó Szabó Hetvenöt éves, tsz nappali őr. Né­hány éve még bikás volt, de megtipor­ta a jószág. Azóta az a tiszte, hogy rajt’ tartsa a szemét a szövetkezet vagyo- nán. Ebből eleinte sok kellemetlensége volt. De végül is a közgyűlés kizárt a szövetkezetből két vezetőségi tagot, mert azok „tévedésből” otthon rakták le a szállított takarmány egy részét. Azóta emberünk tekintélye az elnö­kével vetekszik. Ennek egyébként régi alapja van. Ö volt a földigénylő bi­zottság elnöke. — Nem voltam éppen hiba nél­küli elnöke — mondja röstellkedve. — Eleinte nem sokat sorsolgattunk, hogy kinek jusson a földből. De én azt gondoltam, aki ott üvöltözött a nyila­sok gyűlésén, ha nem is volt nyilas, miért kapjon a falu szélén. De száz baj volt azzal a munkával különben is. Egyszerre parasztbirtokosnak mondták magukat a legfinnyásabb urak. Engem mint törvénysértőt egy hétre le is fo­gattak az ügyvédek, mert a pusztai cselédség közt szétosztottam a szerszá­mokat, ekét, fogast, boronát. Nem volt földmérőnk. A falubeliek orroltak a pusztaiakra, hogy azok többet kaptak. A pusztaiak szerint a falubeliek négy­öt holdjához fölösleges volt még oda­ragasztani az egy-két holdakat. Töb­bet szenvedtem én, mint akinek az ezerháromszáz holdját szétmértük. — Es tart még a gyűlölködés? Köhög kettőt, csakúgy tréfából. — Azóta ezer veszekedni való akadt. A beadás miatt. A tagosítás miatt. De itthon azért nem mérkőzhet velem az atyaisten se. Több mint tíz éve tanács­tag vagyok. A tsz-ben eleinte bizony rosszul fizettek. Azt hittem, hogy le­szerelek és otthagyom a parasztságo­mat. De úgy öt éve mintha szárnyára vett volna bennünket a szerencse. Igaz, tegnap fogott rám egy ember fejszét, hogy én ne firtassam, honnét, kinek a parancsára viszi a tsz ölfáját, de aztán észhez tért a jóember. Menne a dolog, csak pénz lenne valamivel több. — Nagy családja van? — Akad, de az mind fölnőtt. Az egyik sofőr, a másik villanyszerelő, a harmadik meg adjunktus az egyete­men. Az még ma is pénzembe kerül, mert lakást építtet. Nem elég, hogy én is új házat építettem a régi nádtetős helyett. — Üjat? És mibe jött? Legyint. — Mibe? Ezek a maszekok könyékíg nyúlnak az ember zsebébe, s az is kevés nekik. — Mennyi volt az a könyékig? — Háromszor változtatott a kalkulá­ción. Ezt kéne megírni az újságba. Most már nem hagyom. — Mennyi volt az a sok? — Kétszázhuszonegyezerötszáz forint. Még kimondani is rettenetes. Igaz is. Ott állunk és egyetértőén szőrnyülködünk némely maszek me­rész kalkulációján és zuhog ránk a jókedvű tavaszi ragyogás. Bajor Nagy Ernő nem mész! Nem, ha maga a Hadúr (a Legfőbb Hadúr Horthy egyiik címe volt) is jön érted. Bújtattuk. Keresték rajtam a gyárban, idehaza. A gyárban behívattak a katonai parancsnok irodájára, két pofont kaptam, s csak azután kérdezték: na Drágán, hol a fiad? Jó helyen volt. Ez tar­totta bennem a lelket. Mert kutyavilág volt akkor... A legifjabb Drágán meg- adóan hallgat. Két pofon? Bújtatás? Rettegés? Tizenöt évig épült ház? Húsz liter bor s egy hízott liba azért, hogy valakit fölvegyenek? Hogy munkája legyen? Érte két kézzel kaptak! Ifjú Drágán József megadó arccal, hallgat­ja a szeminárium-szöveget. Í047-ben született I munka és munka. Drágán Al- ! bért sistergő mérge, mert csak I tartanak egymástól az embe- I rek, s restellik a másiktól a [ becsületet, mert régen egy j öreg munkásnak szava volt a j fiatalabb ja előtt, most .meg... | Az unokával olykor összeugra- 1 nak. Mert a gyerek beéri, hogy csinálja a dolgát. Hát elég ez? Legyint: Azt nem tudja meg­mondani, hogy hány fok van I a kemencében ... sok... ezt feleli. - . s ezeknek adnak szak- ! munkáslevelet...! A maga éle- ! tének teljesületlen álmait sze- I retné átplántálni az unokába, a I tudásszomjat, de ... de nem í érez rá, hogy ami nem tiltott, ! az már kívánatosságát is el- ! vesztette? Ifjú Drágán József, ha akarná, bármelyik iskolát, tanfolyamok megcélozhatná. Senki, semmi nem tiltja tőle, csak a kezét kell nyújtania... S amiért csak a kezünket kell nyújtanunk, amiért nem kell vérrel, verítékkel megküzde- nünk, amiért nem kell izmot, j inat Toppantanunk, az már a I fényéből is veszít. A csillagok azért bűvölik el az embert, mert irdatlan messzeségben fénylenek tőlünk; az utcai lámpások csak a bogarakat vonják fénykörükbe, hiszen az ember gyújtotta ki ezeket a lámpásokat, miért élne bűvö­letükben? Családi fényképek, könnyeik és nevetések. Márton és Ilon­ka, a rokon kislány, aki velük, Mártonnal és Katalinnal pusz­tult. Drágán József és felesége esküvői ruhában, majd a ház előtt, a karon ülő ifjú József­fel. A ház fényképe, amikor készen lett. Idősebb Drágán József: — Akkor szép háznak számított itt a környéken. Az­óta? Elmegy. Manapság olya­nokat építenek, hogy... Drá­gán József né a posztógyárról mesél, a brigádjukról, mely tíz éve együtt van jóban, rossz­ban, s melynek egyik tagja ott volt a szocialista brigádvezetők országos kongresszusán ... If­jú Drágán József a formázás gépesítéséről beszél, s arról, hogy a precíziós öntés gyor- sabb elterjedéséhez mi minden kellene ... Évtizedek felelget- nék egymásnak, mondatok ma­radnak félbe, újak fogalma­zódnak, s csak akkor támad nagyon nagy csönd, amikor azt kérdezem: van-e bármi az éle­tükben, amitől akáxmilyikük félne? Hallgatnak. Talán nem is értik a kérdést. Talán csak Drágán Albertban mozdul meg valami s feleségében, Marika néniben, valami, ami hirtelen a múltba repíti őket, de gyor­san elhessentik a gondolatot, s óik is tagadólag megrázzák a fejüket. Félni? Nem, nem fél­nek senkitől, semmitől sem. • Dragán Alberbné úgy teszi le a kávéscsészét, mint aki at­tól tart, tőle nem fogadja el a vendég a kínálást Drágán Józsefné természetes mozdu­latokkal cseréli a hamutartó­kat, szódavizet készít, pohara­kat hoz, bort tölt. Drágán Al- bentné reggelente együtt in­dult a férjével, ha éppen egybeesett a műszakjuk. A férfi Weiss Manfrédhoz, ő a papírgyárba. A férje talán-ta­lán még volt valaki, de ő? Munikásnő, tehát... „hé, ma­ga” ... „szaporábban, mert kiadom a könyvét” ... mon­datok a vértelen ajkakról, el­hullói szavak, emlékek; ahogy vércseppek hullanak a földre a sebzett testből. Sebek? Soha nem gyógyulok, semmivel nem gyógyíthatok. Lelket tört, gerincet Toppantott, em­bert alázott az a kor. Dragán- nékat, tíz- és százezrével. Pa­pír- és textil gyárakban, föl­deken, bárhol, ahová léptek, hajoltak, verííékeztek, kenye­ret kerestek. Lázadt bennük valami? Lehet. De a kenyér járt az eszükben, az otthon levő poronty, a nmestül való rettegés, s nyelték, nyeltek... Papírokat hoz, szénit áhítattal. A férje, a fia kiváló dolgozó oklevelei, jelvényei, a menye szocialista brigádérme... Ifjú Drágán József a száját húzza, valami olyasmit suttog a fü­lembe, hogy „a muttí ezt so­ha, ki nem hagyja” ... Nyelek én is. Hát tényleg nem tudjuk megtanítani, érteni mindazt, ami volt? Hát tényleg nem több a lelkek mélyén rejlő ezernyi, milliónyi seb fölmu­tatása, mint vállhúzással elin­tézhető rítus? Apák és fiúk talán értik egymást, de: meg- értik-e a másikat? A „mutti”, Drágán Albertné szétrakja a papírokat az asztalon. A jel­vényeket letörli, hogy fénye­sebben ragyogjon a vörös csil­lagok rubinja ... Egy ember hite van a mozdulataiban. An­nak a hite, akit ezerszer meg-, aláztak, megcsúfoltak, de vé­gül megérte, hogy az ember: ember. Pénz, pengők, forintok, óra­bérek, havi keresetek, állások, főnökök, régmúlt és tegnap; Az orgona sokféle szólamai­nak egyikét úgy nevezik: a nagy nazát. Mellékszólam ez, a nyolclábas szólam ötödé. Öt emberről beszéltem, ötről az orgona teljes szólamait alkotó 1 300 000 közül. Mert 1970 ele­jén ennyi volt a munkások száma az iparban. Mészáros Ottó Árvíz a cssppkőbar Az aggteleki és jósvafői karsztvidéken a hóié és a le­hullott csapadék feltöltötte a földalatti víztárolókat és a cseppkőbarlangokban folyó patakok megáradtak. A Víz­gazdálkodási Tudományos Ku­tató Intézet jósvafői karszt­vízkutató állomásának „ob­szervatóriumaiban”, a Vass Imre és a Kossuth cseppkőbarlangokban négy évvel ezelőtt volt az idei­hez hasonló nagy árvíz. Ezekben a barlangokban kü­lönleges műszerekkel vizsgál­ják a földalatti vizek hőmér­sékletét, vízszintingadozását és a víz kémiai összetételét. A mostani áradás nagyságára jellemző, hogy a Vass Imre barlang Kistohonya forrása percenként 15—20 ezer liter vizet lövell a felszínre és az í áradat már a barlang kút- 1 szerű bejáratát is elöntötte. Az árvíz miatt járhatatlan a j Kossuth-barlang is és föld­alatti patakja, a Nagytohonya • forrás jelenleg olyan nagy mennyiségű vizet szállít, hogy az átbukott a barlang előtt fel­épített, tudományos célokat szolgáló százharminc centimé­ter magas betongáton. Érde­kes eseménynek lehetnek ta­núi az aggteleki Baradla-bar- langot felkereső kirándulók is. A „földalatti meseország­ban” valóságos hangver­senyt ad a megáradt Stix és Acheron patak. A két földalatti vízfolyás ki­sebb sziklákat görget medré­ben és dübörgésüket a csepp­kőtermek sokszorosan verik vissza. A két patak áradása még nem okozott károkat. t Csoda a forrásnál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents