Pest Megyi Hírlap, 1970. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-30 / 100. szám

MST UECVKI zMírlap 1970. ÁPRILIS 30., CSÜTÖRTÖK KIZÖLDELLT ERKEL FÁJA A gyulai várfiirdő ötvenkét holdas ősparkja teljes tavaszi pompával fogadja május else­jén a vendégeket. Az Alföld legszebben parkosított meleg vizű strandján üde zöld lomb- koronát öltöttek az évszáza­dos fák. A kert legszebb ékes­sége a 180 évesre becsült mezei juhar. A hatalmas fává te­rebélyesedett juharfa alatt komponálta annak idején Er­kel Ferenc, a város nagy szü­lötte a Bánk bán-t. A védett fa lombkoronájának egyhar- madát három évvel ezelőtt le­törte a vihar, a csonka lomb­korona azonban ismét kizöl- dellt. A kertészek megkülön­böztetett gondossággal ápolják a nevezetes fát. Műszaki hiba (Zsoldos Sándor rajza.) Tanuló vezetők A termelés irányítóinak továbbképzése a Szovjetunióban A minisztérium egyik mun­katársa megkérdezte Nyikolaj Fedorenko akadémikust, hogy véleménye szerint megeléged­het-e egy műszaki értelmiségi azokkal az ismeretekkel, ame­lyeket a főiskolán szerzett, anélkül, hogy önmagának ár­tana? — Ha valaki megelégszik az egyetemen szerzett tudással, akkor három év múlva elveszí­ti a jól képzett szakember cí­met, öt év múltán pedig menthetetlenül lemarad. A beszélgetés után hamaro­san részt vettem a szovjet vegyipari minisztérium vezető­továbbképző intézetének ava­tásán. Nyikolaj Fedorenko aka­démikus tartotta a bevezető előadást. S mintha korábbi nyilatkozatát folytatná, kije­lentette : — A statisztika bizonyítja, hogy az ipar vezető ágazatai­ban a berendezések 10 év alatt elöregednek, ugyanakkor a tudományos információk mennyisége egy évtized alatt megkétszereződik. A vegyipar­ban, a kohászatban, a rádió- elekitronikában, a műszeripar­ban szemünk előtt alakulnak ki mind újabb és újabb terme­üdiilőlakások korszerű berendezése címen KIÁLLÍTÁST RENDEZÜNK Budapesten, a Vili., Bacsó Béla út 49, sz. alatt. Nyivta: április 30-tól május 11-ig, naponta 10 órától 18 óráig. Lakberendezési tanácsadás helyszíni vásárlás Biítorértékesítő Vállalat FELVESZÜNK budapesti, illetve 30 km-es körzetből naponta bejárni tudó 14-16 éves fiúkat víz-gázszerelő, villanyszerelő szakmunkástanulónak A jelentkezőknek napi egyszeri étkezést (ebédet), munkaruhát és szerszámot adunk. Felveszünk továbbá vidéki fiatalokat kőműves, ács-állványozó és épületasztalos szakmunkástanulónak A vidéki fiatalok részére bentlakás és teljes ellátás. Munkaruhát adunk. A TANULÓIDŐ: 3 ÉV. KÖVETELMÉNY: 8 általános iskolai végzettség. A jelentkező vidéki fiatalok az általános iskola által kiállított továbbtanulási jelentkezési lapon postafordultával, a budapesti és környékbeli fiatalok személyesen a 23. sz. Építőipari Vállalat Munkaügyi osztályán jelentkezzenek. (Bp. V., Rosenberg házaspár u. 16. IV. em.) lesi ágak. Ezek irányítása el­képzelhetetlen a modem tudo­mány nélkül. Ezeket az isme­reteket hivatott terjeszteni az intézet. — Az új továbbképző inté­zet három fakultással műkö­dik: közgazdasági, vegyipari- technológiai, valamint számí­tó-ellenőrző műszerekkel és automatizálással foglalkozó tagozattal. A közelmúltban újabb tanszék alakult — mely a termelésszervezés tudomá­nyos alapjaival foglalkozik. A tanszék élén Viktor Sepelj, a filozófiai tudományok kandi­dátusa áll. Elmondta, hogy nagy termelő kollektívák irá­nyításának tudományos mód­szereire akarják megtanítani a mérnököket. — A vezetés — tudomány. Korábban, amikor a termelés nem volt olyan bonyolult, minit napjainkban, a vezetőnek elég volt a tapasztalat, a találé­konyság és a szervezőikészség — mondotta Sepelj. — Ma azonban ez már nem elég. Alaposan ismernie kell a ter­melésirányítás elméletét, élnie kell az elektronikus számító- technikával, ismernie kell a pszichológia, a pedagógia, az etika és a szociológia törve-' nyeit. Intézetünkben egy év alatt több mint kétezer embert képezünk tovább. — A. munka mellett? — Nem. Egy-egy tanfolyam 2—3 hónapig tart, de erre az időre a résztvevőket felszaba­dítják a munkától, kapják a fizetésüket, más városbeliek­nek pedig ingyenes szállodát biztosítunk. A vegyipari minisztérium továbbképző intézete azonban nem egyetlen a maga nemé­ben. A Szovjetunióban létre­hozták a vezetői továbbképzés széles hálózatát, amely ágaza­ti felépítésű és mintegy három fokozatból áll: tanfolyamok, főiskolákon működő^ tanszé­kek, minisztériumok és főigaz­gatóságok intézetei. Ezeknek a munkáját a felső- és középfo­kú szakoktatási minisztérium irányítja. Találunk ilyen inté­zeteket Moszkvában és Lenin- grádban, Rosztovban,' Rigában, Kalinyingrádban, Minszkben, Kijevben, Ogyesszában, Vil- niuszban és így tovább. Nyikolaj Krasznov, a felső- és középfokú szakoktatási mi­nisztérium miniszterhelyette­se elmondotta, hogy a tovább­képzés minden fokán vannak olyan tárgyak, mint a közgaz­daságtan, ágazati termelésirá­nyítás és tervezés, tudomá­nyos munkaszervezés, korsze­rű technológia. Emellett fog­lalkoznak valószínűségszámí- tási elmélettel, matematikai programozással, gépesített adatfeldolgozással és így to­vább. Értékes tapasztalatokat sze­reztek például a továbbképzés terén az élelmiszeriparban. Tíz tanfolyamot, 3 tanszéket és egy intézetet hoztak létre, amelyekben évente 35 ezer igazgató, igazgatóhelyettes, főmérnök és főtechnológus bővíti ismereteit. A moszkvai élelmiszeripari technológiai főiskola tanszékén például ott találjuk a szövetségi köztár­saságok minisztériumainak 'munkatársait is. — Moszkvában, Leningrád- ban és Harkovban a mérnök­közgazdász főiskolán és az Uráli Műegyetemen termelés- szervezési tanszék működik. A moszkvai főiskola foglalko­zásain — az építőipari trösz­tök vezetőinek továbbképzése folyik. Grigorij Branszkij, a terme­lésszervezési fakultás dékán­ja elmondotta: — Nálunk egy éves tanfolyamok vannak, így programunk is sokkal szélesebb körű — el­méleti tárgyakat és gyakorla­ti foglalkozásokat is magában foglal — mondotta a dékán. — Nagy figyelmet fordítunk a filozófiára, a politikai gazda­ságtanra és a pszichológiára. Hiszen nagyon fontos, hogy a vezetők megfelelő kapcsola­tokat építsenek ki alárendelt­jeikkel és minden poszton tekintetbe vegyék a munka pszichológiai sajátosságait. A korszerű vezetőnek rendkí­vül széleskörű ismeretekkel kell rendelkeznie. S emellett az is fontos, hogy jól tudjon bánni az em­berekkel. Ezt megkövételi a gazdasági reform is. B. Vinokurov Zenei vetélkedő a rádióban KÖNNYŰZENEI OLIMPIA Érdekes és színvonalas ze­nei vetélkedő tanúi lehetnek hétről hétre a magyar rádió hallgatói. A szórakoztató­zenei osztály által meghirde­tett Könnyűzenei Olimpiára tizenöt ország — Belgium, Csehszlovákia, Finnország, Jugoszlávia, Kanada, Len­gyelország, Monaco, az NDK, az NSZK, Portugália, Spa­nyolország, Svédország, a Szovjetunió, Üj-Zéland és Tö­rökország — rádiója jelentet­te be részvételét. — A Könnyűzenei Olimpia célja — mondta kérdésünkre Szentkuti Pál, a szórakoztató­„KRESZ-tudós” sofőrök, vetélkedő iskolások, vizsgázó kocsihajtók A BUDAI JÁRÁSI KBT PROGRAMJAIRÓL Közlekedési gondok bőven akadnak mostanában a budai járásban. Az illetékes Népi Ellenőrző Bizottság legutóbb negyven­négy napon át vizsgálta a já­rás közlekedési helyzetét, s nem éppen örvendetes tény­ként állapították meg, hogy a zord tél 23 millió forint fagy­kárt okozott az utakon. Tizen­kétmillióval többet mint ta­valy. Kedvezőtlenül alakult eddig a baleseti statisztika is: az év első negyedében 68 közúti bal­eset történt a járásban, a ta­valyi harmincnyolccal szem­ben ... E néhány adat irányt szab többek közt a Budai járási Közúti Balesetelhárítási Ta­nács munkájának is. Erről be­szélgettünk öze Ferenc rend­őrőrnaggyal, a KBT titkárá­val. A nagyarányú helyreállítási munkák sok helyütt körülmé­nyesebbé tették a járműfor­galmat, szaporodott a baleset­veszélyes útvonalak száma. Jó út, vagy rossz út — a közlekedési szabályokat min­denütt be kell tartani: ezért kapott fontos szerepet a KBT programjában a KRESZ-to- vábbképzés. A járás valamennyi terme­lőszövetkezetében, az ott dol­gozó hivatásos gépkocsiveze­tők számára KRESZ-szabad- akadémiát szerveznek. A nyolc előadásos tanfolyamok záróakkordjaként vetélkedő­ket rendeznek. A pátyi, sós­kúti tsz-ekben sikeresen le­zajlott tanfolyamokat követi a többi, majd ősszel a vetél­kedők járási döntőjén talál­I koznak a „KRESZ-tudós” gép- j kocsivezetők. i A KBT ezen kívül 61 elő­adást tartott a járásban a közlekedési rend szabályai­ról, s több mint 3200 iskolás tekintette meg balesetelhárí­tási filmjeiket. Az általános iskolások oktatására nagy súlyt fektetnek: előzetes taní­tás és vetélkedősorozat után e hét szerdán, Dunakeszin rendezték meg a diákok KRESZ-versenyének járási döntőjét. Igen hasznosnak és egyben látványosnak ígérkezik a KBT legközelebbi esertiénye: május 9-én Tökön kerül sor segédmotorosok és lovas ko­csihajtók nagyszabású közle­kedési vizsgájára. — Szít — zenei osztály vezetője —, hogy a világ országaival az eddigi­nél szélesebb körű rádiós kapcsolatot létesítsünk és a muzsika segítségével hallga­tóinkat elkalauzoljuk akár a legtávolabbi földrészre is. Egy-egy ország fél órás mű­sorral vesz részt a vetélke­dőn. Ez a műsor lehet köny- nyűzene, tánczene, dzsessz vagy népzene, a műsor szer­kesztőjének tetszése szerint. Vasárnap esténként a Kos­suth rádióban két-két ország csapatá mérkőzik egymással az elődöntők során. Minden alkalommal egy csapat jut tovább az augusztusban sorra kerülő döntőbe. Hogy melyik ország csapata, azt alkalman­ként a közönség dönti el tele­fon-, illetve levélszavazatai alapján. Az elődöntők május második felében fejeződnek be. Most vasárnap Jugoszlávia és Üj-Zéland rádiójának ze­nei műsora vetélkedik majd egymással. Jugoszlávia egy teljes kis zenés hang játékkal, Űj-Zéland pedig népzenei hangvételű modern könnyű­zenével vesz részt. Rendkívül érdekesnek ígérkezik a len­gyel és a szovjet rádió zenei vetélkedője is. A szovjet mű­sor magyar nyelvű meglepe­tést is tartogat a hallgatók számára. (prukmer) — A Dunakanyar terme­lőszövetkezetei és ősterme­lői részére havonta 50 ezer darab gyümölcsösrekeszt ké­szít az •esztergám—pilisma­rót! Lenin útja Termelőszö­vetkezet­TETŐK zomorúak voltak. A helyiséget bárnak hívták, s ez már önmagában is zavarta a lányt. Ügy ültek, szótlanul, mint a húszéves házasok, látszatra idegenül, mondanivaló nélkül. Pedig talán sohasem tartoztak jobban össze, mint ebben az órá­ban. Mindkettőjükben ott volt a szorongó érzés: csak ő gondolja így, a másik nem. Az egymás iránti bizalmatlanság, ami minden kapcsolatnak kezdeti velejárója, még nem hunyt ki bennük. Talán az volt az qjra, hogy mindketten egyszerre, de egymástól függet­lenül fedezték föl magukban, hogy nincs visszaút; a játék, a pajtáskodó huzavona komolyra fordult. Erről egyáltalán nem be­széltek. A bár sötét, taszító sötétvörös fény­nyel megvilágított sarkában azért hallgattak, mert erről szerettek volna beszélni, de egyi­kük sem mert megszólalni. A kiszolgáltatott­ságtól való félelem szomorúvá tette őket és határt vont közéjük. Jó lenne felborítani ezt az asztalt, össze­törni mindent és kirohanni, itthagyni az egé­szet! — gondolta a lány, hol Laci egyre be- zárultabb arcát, hol a szemközt ülő, hival­kodóan hangoskodó társaságot nézve. Hatan voltak: négy férfi, ritkuló hajukat túlhang­súlyozott választékkal és hajolajjal, sörha­sukat szoros nadrágövvel leplezők és két erő­sen kifestett nő, visító nevetésekkel. A pin­cér már felvette tőlük a rendelést, egy kör whisky szódával és természetesen jéggel, s már vagy öt perce állt az asztaluknál: nem engedték el. A kövér ujjain két pecsétgyűrűt villogtató férfi a pincér veséjét veregette. — Jártál te már Olaszországban, Rudikám? Nem? Te vagy a pincérek gyöngye, hogy le­het az, nem voltál a makaróni országában? Na, de mit is neked egy ilyen piti hely, mint Olaszország, az csak a magunkfajta kisem­bereknek való, igaz? Most is onnan jöttünk, hát mondhatom, nem érdemes, ne is fecsé­Találkozás reld az idődet ilyesmire. Maradj csak meg Japánnál, Tahitinál, tudom, hogy minden víkendedet ott töltőd! Ne is tagadd, látom én a ravasz szemeden, csak itt adod az ár­tatlant, a feleséged úgy tudja, hogy Kistar- csára mentél az anyósodhoz, közben pedig... A hölgyeknek kiszakadt a harisnyájuk. Széles jókedvükben összerugdalták egymást az asztal alatt. A pincér öreg volt, a sötétkék nadrág alól kilátszott fekete magasszárú cipője. Már Laci is a társaságot nézte, valahogy megérez­te a lányban emelkedő dühöt, tenyerével beborította Kati összeszorított, asztalnak fe­szített öklét. Ugyanazt gondolták: szurkoltak az öreg pincérnek, vagy nem is neki... De az csak állt, félszegen mosolygott, mintha valami hibán kapták volna rajta, megszokta, vagy úgy fogta fel az egészet, mint a hirte­len jött, kellemetlen esőt, ami azonban el­múlik majd? A dereka alig észrevehetően meghajlítva, egyik keze a háta mögött, a másik tehetetlenül lóg az oldala mellett. Menne már, a mozdulatában már ott van a megkönnyebbült fordulás lendülete, de nem lép, nem mer. Hátrafelé pislog, azt nézi, mit szól mindehhez az üzletvezető, az aranykere- tes szemüvegével. A letorkolás árán is a megváltást várja. A hétköznapi estén önmaguk elől ideté­vedt fiú és lány egyszerre állt fel. — Fize­tünk — mondták a pincérnek, és a társaság felé fordulva azt a szót is egyszerre mondták: szégyen. Az utcán bűvös volt. a szél a hajukba, a kabátjukba és a gondolataikba kapaszkodott. Kézen fogva futottak le a hegyről, a csillogó, magakellető város felé. Varga Vera

Next

/
Thumbnails
Contents