Pest Megyi Hírlap, 1970. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-26 / 97. szám

1970. Április 26.. vasärnap pest IHECYEI sfMMati M. ZAHAROV: Ml ÚJSÁG? — Talán ... talán majd más­kor — ajánlottam elővigyáza­tosan. — Isten ments! Később nem lesz oldószer! Most kell bemá­zolni. És milyen príma oldó­szer ám ez! — De hát... tulajdonkép­pen ... egészen rövidre fo­gom ... lekerekítem... — kezdtem bele újra a mondó' kámba. — Jaj, hát én már jó ideje, hogy megkezdtem a lekerekí­tési — vágott újfent közbe a szomszédom. — Ez most kü­lönben is roppant divatos. Elő­ször az asztalt gömbölyítettem le — eredetileg négyszögletes volt —, aztán a gyúrótáblát fabrikáltam ellipszis alakú­ra... De te miért nem be­szélsz? Szólalj már meg! — Én már mindent elmond­tam — jegyeztem meg félén­ken. — Ugyan már! Részletesen mesélj mindenről, engem na­$ Újságíró: Amennyiben a pe- $ dagógusi pálya elnőiesedett, $ tanítóink, tanáraink többsége 5 nő, tükröződik-e ez a vezetés- 5 ben? ^ Molnár Istvánné: Megköze- 5 lítőleg sem! Megyénkben je- $ lenleg 6309 pedagógus — közte 5 822 óvónő — működik; 72,6 $ százalékuk —> 4586 személy — $ nő. Az általános iskolai tan- $ erők száma 4910, ebből 3521 a $ nő. Nagy részük alsó tagozat- $ ban tanít, ott ugyanis a férfiak 5 aránya nem haladja meg a tíz $ százalékot. Ebből a 3521 általá- $ nos iskolai pedagógusnőből $ mindössze 154-et találunk ve- $ zetői — igazgatói, igazgatóhe- $ lyettesi és szakfelügyelői — ^ beosztásban, pedig az összes ^ vezetői státusok száma megkö- 5 zelíti az 500-at. ötszázhetven- $ hét középiskolai tanárunknak 5 nem egészen fele — 243 — a 5 nő. Vagyis: a magasabb kép- ^ zettséget igénylő szaktanári ^ pályán számarányuk már csak ^ 42,1 százalékot tesz ki. Közü- ^ lük tizennégyen töltenek be vezető beosztást: két igazgátó- 5 nőnk, egy szakfelügyelőnk van, 5 a többiek igazgatóhelyettesek. $ Újságíró: Kevés tehát a ve- $ zető beosztású pedagógusnő. ^ Mi ennek az oka? Társadalmi ^előítéletek? A felelősségtől va- ^ ló félelem? ^ Hargitai Károly: Elszigetel- 5 ten akad példa erre is, arra $ is, de nem ez a fő ok, hanem a $ vezető beosztással járó mun- J katöbblettől, a nagyobb leter- ^ heléstől való húzódpzás. A ! család és a második műszak ! gondja nehezen egyeztethető ! össze a szakfelügyelő örökös utazó életmódjával, az igazga- á tó szinte korlátlan munkaide- | jével. $ Újságíró: Említették, hogy az § általános iskolákban a tanítók- ^ nak csak tíz százaléka férfi. ^ Összefügg ez a képesítéssel? ^ Rózsa Kálmán: Természete- ^ sen! Megyénkben jelenleg $ mintegy 160—170 képesítés nél- ^ küli pedagógus működik, 95,5 ^ százalékuk nő. Ennek pedig a ^ családi és egyéb okok mellett ^ nagyrészt anyagi okai vannak. ^ A képesítés nélküli, kezdő pe- 5 dagógus fizetése havonta 880 i forint. ^ Újságíró: Köztudott, hogy a $ pedagógusréteg — az 1966-ban ^ végrehajtott 17 százalékos bér- ^ emelés ellenére — az értelmi- ^ ség legrosszabbul fizetett réte- ^ ge. Nem okoz ez az alacsony ^ bérezés már a pályaválasztás- ^ nál kontraszelekciót? $ Hargitai Károly: De igen, ^ sajnos. Régi tapasztalat, hogy ^ a bérezési aránytalanságok ^ miatt nem a legtehetségesebb ^ fiatalok jelentkeznek tanár- í szakra. ^ Rózsa Kálmán: Sok problé- $ ma forrása az is, hogy a kor- ^ csoport szerinti dotálás nem ad ^ lehetőséget a differenciált bé- ^ rezésre. Egyedül a magasabb ^ képesítés vehető figyelembe a ^ bérezésnél — az oktató-nevelő 5 munka minősége nem —, de ez ^ is a nőket sújtja, hiszen csalá- $ di-háztartási elfoglaltsága $ miatt kevesebb tanítónő tudja ^ megszerezni a magasabb képe- ^ sítést, mint férfi. $ Molnár Istvánné: Különösen $ szembetűnő a bérezés arány - $ talansága, ha más értelmiségi $ rétegekkel vetjük össze. Egy ^ mérnök, vagy jogász három- 5 négy esztendei gyakorlat után ^ eléri azt a fizetést, amit egy ^ idős, tizedik korcsoportbeli pe­dagógus: a 2460—3000 forintot, í Újságíró: Mostanában sok Kezükben formálódik a jövő Beszélgetés a pedagógusnők helyzetéről A pedagógustársadalom az értelmiség legnépesebb ré­tege. Pest megyében például több mint 6300-an űzik ezt a nehéz — anyagilag, erkölcsileg kellően meg nem be­csült —, de szép hivatást. Szám szerint is sonan vannak tehát, de társadalmi-politikai jelentőségük számará­nyukat messze meghaladja, hiszen a pedagógus hatása a nevelésére bízott ifjúságra és a szülőkre egyaránt ki­terjed. Sokszor leírtuk, közhelynek is tűnik már, pedig igaz: az ifjúság — a jövő. Ez a jövő a pedagógus kezében formálódik. S hogy müyenne jornuuocliK, az nagymér­tékben függ a pedagógus szakmai-ideológiai felkészült­ségétől, életkörülményeitől, emberi értékeitől. Es mitől függ a pedagógus felkészültsége, emberi ér­téke? Ezernyi olyan tényezőiül, amit egyutiesen politi- kai-gazdasági-kulturális helyzetnek szokás nevezni. Nehány év óta arról beszélnek nálunk, hogy „elnőie­sedett” a pedagógusi pálya. Igaz-e, s ha igen, milyen problémákat vet fel ez a tény: erről beszélgettünk a megyei tanács vb művelődésügyi osztályának munka­társaival, Hargitai Károly osztályvezetővel, Molnár lit­vánná személyügyi főelőadóval, Lukács József iskolai csoportvezetővel és Rózsa Kálmánnal, a továbbképzési kabinet vezetőjével. A botorkáló láb nlatt ti húzzátok a vonalat. Az én életem itt lakik az ajtótól az ablakig, az ablak mellett heverész, s holnap talán már ki se néz. ügyetlen, lecsúszik neki. Éjjel Vgalább kétszer cserélni kell rajta a vízesruhát. Föltétien menjen orvoshoz, Reosolon mindin legyen otthon, vagy Algopirin. Ilyenkor ideges, sehol nem találja a helyét, nyomoréknak hiszi magát, hogy ő már nem teljes ember, meg hasonló elképzelései van­nak. Hát, ugye, közelebb van már az ötvenhez, mint á negy­venhez. Sokat szenvedett sze­gény feje, de látod, mérnök lett belőle. A vizsgák előtt sokszor hajnalig fönnmarad­tam vele, ha láttam, hogy fogy az ereje. — És neked most mik a terveid? — kérdezte Böbe, hogy valamiképpen véget ves­sen ennek a szóáradatnak. — Szeptember derekától már majd ne engedd el ott­honról kalap nélkül, mert mindjárt arc- és homloküreg- gyulladást kap. Ha mégis megkapná, főzzél neki kamil­lát, azzal gőzölje. Jól takard be a fejét es ne engedd, hogy Tetrán—B-t szedjen, mert az erős gyógyszer és ő csak azt akarja szedni, mert az hamar kitisztítja. De annak egyéb kihatásai is vannak, károsak, csak azért mondom. — Szándékodban van férj­hez menni? — Nem is tudom, teneked megvan az érettségid, ugye? Böbe a közgazdasági techni­kum harmadik osztályából ki­maradt, aztán férjhez ment, elvált, megint férjhez ment, megint elvált, s most huszon­hét éves és ezerötszázötven forint a fizetése. — Meg — mondta zavartan. Irén elmosolyodott, úgy tett, mintha nem hallotta volna, s így folytatta: — Nem baj, majd le­érettségizel, van még időd. Aztán elvégzed szépen az egyetemet, mert Jánosnak most már mindinkább szüksé­ge lesz a szellemi társra. Nem tudom, te szereted-e a zenét. János nagyon szereti. A ko­moly zenét. Vivaldi a kedven­ce, különösen a Négy évszakot szereti. Majd vegyél neki Vi- valdi-lemezeket. Mondanám, hogy vigye ezeket a mosta­niakat, de a középső fiúnk él-hal értük... El szokott menni a bélyeggyűjtők közé, azt hiszi magáród, hogy nagy filatelista, hagyd rá, ne szólj neki érte. Egyébként nem ért hozzá, de ezt ne mondd ne­ki. Szórakozni nemigen szo­kott elmenni, inkább a bélye­geit rakosgatja, ^ia csak a kol­légákkal ki nem ruccannak néha. Ilyenkor előfordul, hogy éjszaka is künnmarad, ne ve­szekedj vele, elégedj meg a bűntudatával: csapkod, meg gorombáskodik, semmi se jó neki, legjobb, ha nem szólsz ilyenkor. Néha kell egy kis kiruccanás, talán akad is neki egy kis kalandja, vagy mit tudom én, sok ilyen kis pil­langó van manapság itt Pes­ten, légy vele elnéző. Nem kell komolyan venni, neki is kell egy kis kikapcsolódás, sokat dolgozik. Böbének megváltás volt, amikor János megérkezett. — Hölgyeim! — hajolt meg és mind a két asszonynak ke­zet csókolt. Leült és megkér­dezte, mire láthatja vendégül a hölgyeket. Kinyújtotta a jobb lábát, összehúzta, megint kinyújtotta és egy ideges rán- gás szaladt végig az orcáján. szó esik a hátrányos helyzetű munkás-paraszt gyerekek sor­sáról. Azt hiszem, a hátrányos helyzetüket kissé egyoldalúan értelmezzük, csak a szülői ház­ra, a családi környezetre. Ma­gam részéről ide sorolnám azo­kat a tanyasi vagy kis falusi iskolában tanuló gyermekeket is, akik ilyen jó szándékú, de csekély pedagógiai-módszerta­ni ismerettel, hiányos termé­szettudományos műveltséggel rendelkező, oroszul nem tudó pedagógusnál végzik az álta­lános iskolát. Lukács József: Egyetértek. Különös kilátástalannak tet­szik — továbbtanulás szem­pontjából — a tanyasi gyer­mekek helyzete. Itt az egyetlen megoldást a tanyai kollégiu­mok jelentenék, de ilyen je­lenleg egy van — nyolcvan gyermekkel Nagykőrösön — és a következő ötéves tervben is csak kettőt terveznek. Ez pedig nem oldja meg több mint 2000 felső tagozatos ta­nyasi gyerek problémáját! Újságíró: A szaksajtó gyak­ran ír a pedagógusok túlter­heltségéről. Mi a véleményük: igaz ez? Hargitai Károly: Sajnos, igaz. Különösen a pedagógus­nők túlterheltek, akiknek a vállát a család és a második műszak gondja is nyomja. Az utóbbi években — részint in­dokoltan, részint indokolatla­nul — szaporodtak az admi­nisztrációs tennivalók. Állan­dóan gyarapodnak a tanórán kívüli nevelési feladatok: töb­bet követelnek a pedagógustól az ifjúsági mozgalomban, a pályaválasztási tanácsadásban, a gyermek- és ifjúságvédelem terén, hogy csak néhány pél­dát említsek. Ugyanakkor a család egyre kevesebbet vállal a nevelés terheiből, mind töb­bet hárít az iskolára. Nagyobb az igény a szülői értekezletek, a fogadóórák, a családlátoga­tások iránt is. A kötelező heti óraszám maga is elég magas, de ha ehhez hozzávesszük a hivatással járó adminisztrá­ciót, a felkészülést és egyéb feladatokat, kiderül, hogy a pedagógusok heti munkaideje eléri a 60—65 órát. Az alacsony fizetések rákényszerítik a pe­dagógust arra is, hogy túlórá­kat, mellékállást, magánkorre­petálást vállaljanak. Nagyon kevés képesítés nélküli peda­gógusnő tud ilyen elfoglaltság mellett még továbbtanulásra vállalkozni! Újságíró: A pedagógusok élet- és munkakörülményeit nagymértékben befolyásolja a lakáshelyzet. Alacsony fizetés­ből drága albérletet fizetni vagy órákat utazni a munka­helyig — egyformán rossz meg­oldás. Mennyit enyhített eze­ken a gondokon a kedvezmé­nyes OTP-hitelakció? Molnár Istvánná: Keveset. Évente 70—71-es keretszámot kapunk, s ennél sokkal többre lenne igény. Nehezíti a helyze­tet, hogy egyre kevesebb a szolgálati lakás, hiszen a nyug­díjas pedagógusok nem tudnak hova kiköltözni. Az OTP-akció különben is árra hivatott, hogy javítson a felső tagozatok és a középiskolák szakos ellátottsá­gán, és csak másodsorban jö­hetnek számításba szociális szempontok. Ez bizonyos mér­tékig hátrányos a pedagógus­nőkre, hiszen a kérelmek el­bírálásánál az elsőbbség a pe­dagógus-házaspárokat illeti, a több gyermekes pedagógusnők és a pedagógusnők csak ne­gyed-, illetve ötödsorban jö­hetnek számításba. A kölcsön magas összege — a jelentős kedvezmények ellenére is — kevés egyedülálló pedagógus­nőnek teszi lehetővé, hogy igénybe vegye. Újságíró: Van-e csakugyan „túltermelési válság” a peda­gógusi pályán? Mostanában erről is gyakran hallani. Hargitai Károly: Inkább ál­landó pedagógushiányról be­szélhetünk! Sok pedagógusi képesítésű szakember már kez­detben sem a szakmájában he­lyezkedik el, s később is nagy az elvándorlók száma. Az egye­temi végzettségű fiatalok nem szívesen mennek el 1300 fo­rintos kezdő fizetéssel tanítani akkor, amikor a népgazdaság más ágazataiban — mint fordí­tók, vegyészek, idegenvezetők, agronómusok stb. — sokkal többet kereshetnek. A már ál­lományban levő matematika-, fizika-, kémia-, biológia- vagy nyelvszakos tanárok is ilyen munkahelyekért hagyják ott az iskolát. Elsősorban a férfiak. A nők.— érdekes — anyagi okok miatt ritkábban változtatnak pályát vagy munkahelyet. Pest megyére különben sem a más pályára való elvándorlás jel­lemző, mint inkább az „ugró­deszka” szerep. Sokan csak ad­dig járnak ki a megyébe taní­tani, amíg Budapesten nincs számukra hely. Amint alkal­muk nyílik, otthagyják a me­gyét, még év közben, sőt tan­évnyitás utáni napokban is, A pedagógusnők többnyire azért változtatnak munkahe­lyet, hogy megszabaduljanak a fárasztó, időt rabló utazgatás­tól, közelebb kerüljenek lakó­helyükhöz. Ez a törekvésük emberileg érthető, nem is szok­tuk akadályozni. Újságíró: Okoz-e speciális problémákat a pálya „elnőie­sedése”? Lukács József: Bizonyos ér­telemben igen. Abban például, hogy Pest megyében ilyen nagy a képesítés nélküli pedagógu­sok száma, az is közrejátszik, hogy sok a gyermekgondozási szabadságon levő pedagógusnő, s őket képesítés nélküliekkel tudjuk helyettesíteni. Sokan maradnak távol gyermekük betegsége miatt is. Az anyai, háziasszonyi kötelességek miatt kevés pedagógusnő tud iskolán kívüli társadalmi mun­kát vállalni, így több hárul a többiekre, s ez helyenként súr­lódásokra ad okot. Molnár Istvánné: Van még egy speciális probléma, amin sem pénzzel, sem adminisztra­tív intézkedésekkel nem lehet segítem: a tanyasi, kis falusi pedagógusnők társtalansága, családalapítási lehetőségeik rendkívüli korlátozottsága. A dolgok természeténél fogva ez pontosan azokat sújtja legin­kább, akik a szórakozási lehe­tőségektől is legjobban el van­nak zárva ... Nyíri Éva 'sfsssssssssssssssxsssssssrsssssssASSsssxxsssssssssxsssssssssssssssssssssssssssssxssssxi RUDNAI GABOR: /sj&&s/syssjys*sssssAf7*ss*sxrs*/rss^/wyssssfssss?//sssssssssssssj,J7Sjrss*ssssssssssj,s+> Hívogató Érrel-hímzett holdudvarban bújdosdk a szerelem. Hívogatja minden dallam nádsíp-fúvó szeleken, kagylószájak szóra nyílnak, hánykódván a tengeren, — széllel hívlak, vízzel sírlak, légy velem. gyón érdekel minden, s külön-* ben is megígérted, hogy me-| sélni fogsz! — Ezt te csak úgy képzeled! — válaszoltam hirtelen. — Saj-! nos, nem szolgálhatok semmi) újsággal. ) * — De hát valahol csak meg-1 fordultál! — Hogyne, a GUM-ban, aj-! tókilincsért — sziszegtem mér-! gesen. — Ne mondd! — villanyozó-) dott fel ebben a pillanatban a) szomszéd. — Sorold csak, mi-! két lehet még ott kapni ? ... j No, beszélj hát, beszélj hát, van ! valami újdonság? — Dehogy van. Minden a! régi. — Én is így gondolom...) De most hallgass meg en-) gém!... És az elkövetkező három és ! fél óra alatt hallgattam, hall- ! gattam őt, s még csak félbe se $ szakítottam, (Fordította: Baraté Rozália) í ! — Fáj? — kérdezte Irén és i a kezét János térdére tette. i János eltolta az asszony ke- j zét. — Jaj, de nagy szamár vagy! i Nem vagy már húszéves, édes- i apa. Ez maradt belőled, öreg- i fiú, nem lehet rajta változtat- ; ni. Ezzel együtt: Böbécske na- ; gyón szeret téged ... Jaj, és | olyan slampos vagy, János! j Nem tudsz magadra egy kicsit i vigyázni? Sohse voltál ilyen! hanyag. Az inged is, hány na- i pos? Jaj, istenem, hogyan me- ; hetsz így ki az uitcára? Meglát | valamelyik fiad, mit szól? ! János zavarban volt, elővet- i te a zsebkendőjét és megtöröl- i te izzadó homlokát. — Meg a zsebkendő is! Böbe fölállt. — Ne is telefonálj — mond- j ta és köszönés nélkül elment. ! János is fölállt, indulni! akart, Irén megfogta a kezét. ; — Ülj le szépen, és pihenj! egy kicsit. — Miket beszéltél itt össze-) vissza, te szerencsétlen?! — Én? — kérdezte Irén ár-! tatlanul. — Semmit. Néhány! tanácsot adtam csak neki, hogy ! mire vigyázzon. János leült, előrehajolt és az! asztalra könyökölt, arcát a két! tenyerébe rejtette. Irén a hátára tette a kezét) és megsimogatta. — Neked kell eldöntened, § hogy mit akarsz — mondta ) Irén sokára, s egy alig észre-) vehető mosoly bújt meg szája) szögletén. Később együtt menték haza,! s a fiúk úgy fogadták apjukat,! mintha semmi nem történt! volna: elhitették vele, hogy ők) úgy tudják, vidéken volt, ki- 5 szálláson... ) II ejártam a tundrát, megfor­dultam Közép-Azsiában, átkeltem a Bajkálon, megte­kintettem Ulánbátort, Varsót, Prágát, Párizst, Berlint és Kar­lovy-Varyt. Visszatértemkor közeli barátom — s egyben szomszédom — tárt karokkal üdvözölt a lépcsőházban. — Na, végre! — rikkantott örömében, és erősen átölelt. — Nos, mi újság? Hogy utaztál? Mit láttál? Mit hallottál?... Mesélj! Mesélj! Most, azonnal! Alig várom!... Kinyitottam a számat, hogy elkezdjem élménybeszámoló­mat, de a barátom közbevá­gott: — De könyörgöm, mindent sorjában! Ki ne hagyjál sem­mit i Hogyan, mint, hol, mi­kor? De elsősorban a te dol­gaid érdekelnek. Ezt magad is jól tudod. Egy pillanat! Gra­tulálhatsz nekem: holnap be­fejezem a tatarozást Bizony, be! Az egész plafont befehérí­tettem, és új tapétát ragasztot­tam! , Nyomban gratuláltam neki, és a mondókámba kezdtem. — Amikor leszállt a gépünk az orlyi repülőtéren ... — Egy pillanat — szakított félbe a barátom — az ajtókat is befestettem mindet, a zára- j kát kicseréltem, az üvegeket! megtisztítottam. Minden úgy j ragyog, mintha vadonatúj len- i ne!... No, de most már mond- ! jad, kérlek, csak ki ne hagyj ) semmit! • — Igyekszem — szóltam. — > Mindenekelőtt a Notre Dame- ! ban tett látogatásról szeret-! nék... ! — Ö, a látogatásból nekem ! is elegem van — szúrta közbe : a barátom. — Tegnap lejöttek ; hozzám a negyedik emelet la- ) kői, s megnézték, hogyan tö-; möm be a hasadékokat. — Aztán voltam a Varsói $ Képtárban — folytattam bá- $ tortalanul. * — Hát én vajon hol nem jár- ^ tam! — szólt a barátom. —$ Voltam a Danilovszki áruház- § ban, minden vasboltban, de $ olajoshigítót sehol nem talál- $ tam! Hanem én nem hagytam^ ám magamat. Elmentem a né- $ gyes-"Számú gépkocsitelepre,) tudod, ott raktáros á sógorom, 5 és hát képzelheted, egy tele $ hordóval adott. De várj csak, $ te hol is fordultál még meg? $ — Egész Európát beutaztam ^ — kezdtem újra a beszámolót í —, vagy tízezer kilométert tét- ^ tem meg. — Ó, én csak mindössze^ nyolc négyzetmétert. Rendbe ^ tettem a fürdőkádat, a WC-t, ^ csupán a konyhában maradt ^ még nyolc csempe, de holnap S az is meglesz... De hát miért» hallgatsz? s V

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents