Pest Megyi Hírlap, 1970. április (14. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-03 / 78. szám
(Folytatás az 1. oldalról.) tartásukban keresik a magyarázatot. Hála a szovjet hősöknek Hányán voltak közöttük, akik tudták, hogy szeretett, féltett hozzátartozóikat németekkel együttműködő magyar fasiszák gyilkolták meg, hogy naponta vesztették el legjobb barátjukat, harcostársukat azért, hogy lépésről-lépésre megtisztítsák a fasisztáktól hazánk földjét. Es a győztesek, a háborúkban megszokott fölény helyett, baráti jobbot nyújtottak felénk. Milyen nagylelkűnek, milyen erős léleknek kellett lakozni bennük, hogy a gyakorlatban is éreztessék, amelyet egyik nagy írójuk: Ilja Ehrenburg úgy fogalmazott meg, hogy: „Egy nemzetet pusztító pestisjárványt nem szabad nemzeti tulajdonságnak hinni." Ä német fasizmus elleni harcban született meg a magyar szabadság. A magyar nép felszabadításáért folytatott küzdelemben 320 000 szovjet katona halt hősi halált — eny- nyien pusztultak el a magyar- országi harcokban. Az ő vérük, az ő életük feláldozása árán jutottunk a szocializmushoz vezető útra. Ma, amikor felszabadulásunk negyedszázados évfordulóját ünnepeljük, mély tisztelettel adózunk hőstetteiknek és emlékük elevenen él közöttünk. A nagyrabecsülésünknek és örök hálánknak adtunk kifejezést akkor, amikor az itt állomásozó egyik szovjet repülős alakulatnak, Pest megye lakosai nevében az elmúlt napokban egy vörös zászlót adományoztunk. Megyénk minden települése, községek, városok, járások, ipari, és mezőgazdasági üzemek, iskoláik, intézmények kü- lön-külön megemlékező ünnepségeiket tartottak, ahonnan forró, baráti szívvel köszöntötték felszabadítóinkat. Nagykőrös város, amely a megyében elsőként szabadult fel, a szabadságot jelképező emlékművet avatott az évforduló tiszteletére. Mindenütt a hála virágai borítják az emlékműveket és az itt nyugvó hősök sírjait. írók, szobrászok, költőik, festők, zeneszerzők örökítették meg a hősök emlékét. Azonban a legkülönb művészi alkotásnál is maradandóbban őrzi emléküket a magyar nép azzal, hogy szocialista hazát teremtett. Megyénk lakosai képviseletében mi a most ittlevők, — pártonkívüliek és párttagok, fizikai dolgozók és értelmiségi foglalkozásúak —, forró szeretettel és nagyrabecsüléssel küldjük testvéri üdvözletünket mindazoknak, akik itt harcoltak, akik segítették a magyar nép első lépéseit a szabadság útján. A sors jóvoltából itt köszönthetjük őket, a jelenlevő elvtársakat és rajtuk keresztül az egész szovjet népet, annak kormányát és dicsőséges pártját, a Szovjetunió Kommunista Pártját. Iván Szemjonovics Likov elvtársat, aki részt vett Vác város felszabadításában, a város első katonai parancsnoka volt. Segítséget nyújtott a köz- biztonság helyreállításában, a normális élet megindításában. Iván Ivanovics Sziljovo elvtársat, aki katonai egységével Isaszeg irányából jövet harcolt, és a budai oldalon csatlakozott hozzá a magyar partizánok egy csoportja. Tyurenkov Alexandr Vlagyi- mirovics elvtárs is részt vett Magyarország felszabadításában, Pest megyében a Vác körüli harcokban és megyénk e városát harckocsi zászlóaljával elsőiként szabadította fél. Ma is százhuszonnégy t munkánkat Ha a felszabadulás körülményeire emlékezünk, szólni kell a magyar nép hőseiről is. Igaz, Magyarországon nem bontakozott ki úgy, mint a környező országokban, nagy tömegeket átfogó ellenállási mozgalom. Ennek többféle ténybeli okai voltaik. A legfontosabbakat említve csak: a dicsőséges Magyar Tanácsköztársaság leverése után a Horthy-fasizmus 25 éven keresztül csendőrszuronnyal és bitófával irtotta a magyar munkásmozgalom harcosait, akkor, amikor a környező országokban — például Csehszlovákiában, a polgári demokrácia virágkorát élte és legális kommunista pártot is megtűrtek. Különösen megtizedelte, illegalitásba kényszerítette pártunk sorait a német fasizmus hatalomra jutása, a német fasizmus minden haladó erő elleni kíméletlen hadjárata. Sajnos, még a természeti adottságoík sem kedveztek a partizánharc kibontakozásának. A nagy alföldi területek — amelyek hazánk jelentős részére jellemzőek —, nem segítették a partizánháborút. Mégis sok-sok egyéb akadály és veszély ellenére, élt és harcolt a párt, harcoltak hűséges fiai. Voltak, akiik a Tanácsköztársaság leverése után a Szovjetunióban éltek és így vettek részt a haza felszabadításában. Voltak, akik a frontra kerülve átszök- tek a szovjet csapatokhoz és a fegyvert a fasiszták ellen fordították. Ilyen volt a pilis- szentiváni születésű Major József, aki 1942 júniusában szökött át a partizánokhoz — a brjanszki erdőben harcoló Borisz Gud osztagába került. 1943. július 9. és 10-e hajnalán több mint 40 fasisztát megsemmisítve halt hősi halált. Helytállásáért megkapta a „Honvédő Háború Partizánja” kitüntetés első fokozatát. A megyében a szobi járás területén a „Görgey” nevet viselő egység, a dunavarsányi, az újpesti partizáncsoportok tevékenysége bizonyította, hogy a magyar nép legjobbjai fegyverrel a kézben harcolnak a közös ellenség ellen. Aki itt élt, tudja, ismeri, hogy népünk gyűlölte a fasiszta megszállókat. Pártunk nagyra értékelte az elnyomatás idején tanúsított bátor magatartást. A megyében ma is százhu- szonnégy partizán él, a proletár internacionalizmus megvalósítói, mert ott harcoltak a szovjet partizánok között, ott voltak a bolgár, jugoszláv, lengyel, csehszlovák hegyekben és itt Magyarországon is, és küzdöttek a népek szabadságáért. Köztük ma is vannak olyan pártonikívüliek, akik őszinte barátai maradtak a kommunistáknak a szocializmus építése idején is. A proletárinternacionalista magatartásukért, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója alkalmából a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa 76 személyt tüntetett ki Pest megye területén. A fasiszta hatalom idején tanúsított kommunista helytállásért, az illegális kommunista pártban végzett munka elismeréseként három- százöten kapták meg megyénkben a „Szocialista Hazáért” kitüntetést. Mindezt azért sorolom fel, hogy bizonyítsam, a kommunista eszmék hirdetőit a 25 évi fasiszta diktatúra sem tudta megsemmisíteni — éltünk, harcoltunk és bíztunk. A II. világháború nehéz napjaiban hazánkban a munkásmozgalom — minden üldözés ellenére is — tovább erősödött. Már a háborút közvetlenül megelőző időkben terjedt a vidéki szervezkedés és az akkori Pest megye területén mintegy ötven illegális csoport működött. Különösen jó kapcsolat alakult ki a fővárosi és a ceglédi csoportok között. Pest megye munkásmozgalma jelentős szerepet töltött be a Magyar Kommunista Párt történetében. A Pest környéki részen: Űjpest, Kispest, Erzsébet, a horányi, gödi, ceglédi, abonyi, gyömrői területek, a pilisi és a börzsönyi hegyek, mind-mind a mozgalom bázisai voltak. Hitet, erőt adott a párt Ezek a helyek azért az újjászületés fő támaszai lettek. Ott alakultak meg elsőként a Magyar Kommunista Párt szervezetei, ahol megvolt a forradalmi mag, éltek az 1919. harcosai, és ahol a Horthy-korszakban is működtek illegális pártszervezetek. Sok történetíró már leírta, hogy Budán még dörögtek az ágyúk, de Pesten már takarítottuk a romokat. A háború, mint egy pusztító tájfun vonult nyugat felé, felperzselve mindent — életeket, anyagiakat. így köszöntött reánk 1945. április 4-e, amikor az utolsó fasiszta horda is kitakarodott az országból. Már 1944. december 21-én az ország keleti felén, a Tiszántúlon, Debrecen városában megalakult az ideiglenes nemzetgyűlés 230 küldöttel. A 71 kommunista képviselő is hirdette pártunk jelszavát: „Lesz magyar újjászületés!”. Az ideiglenes nemzetgyűlés Pest megyei képviselői a következők voltak: Csala István kisgazda, Függetlenségi Kisgazda Párt, Cegléd; Cseh János szobrász, Magyar Kommunista Párt, Cegléd; ifj. Patonai Elek kisbirtokos, Függetlenségi Kisgazda Párt, Nagykőrös; Pintér Miklós lakatosmester, Szociáldemokrata Párt, Cegléd; Tordai László városgazda, Szociáldemokrata Párt, Nagykőrös; Vágó László földműves, Magyar Kommunista Párt, Nagykőrös. Nekünk emlék, gyermekeinknek történelem A part jelszavának jegyében indult meg a talpraállás, az ország újjáépítése. A felszabadulás első percétől a Magyar Kommunista Párt a legnehezebb feladatok megoldására vállalkozott. Hitet, erőt sugárzott és programot adott a kifosztott, romba döntött országnak. Miközben harcoltunk a tőkés rend szétvert, de újból és újból kísérletező osztagaival, küzdöttünk a nagy földbirtokot vesztő egyházi reakcióval; hároméves tervet készítettünk az újjáépítéshez; munkásvezetőket képeztünk különböző tanfolyamokon és volt grófi kastélyokat alakítottunk át tüdőszanatóriumnak, vagy gyermekintézménynek. A nép kezdte ízlelni, érezni, mit jelent az, hogy proletárhatalom, hogy kommunista párt. Ma már nekünk emlék, gyermekeinknek történelem: harc az inflációval, harc a szétbombázott üzemek megindításáért, a közellátás megszervezéséért, a közlekedés megindításáért, harc az életért, a jövőért. Mindenütt, ahol a legnehezebb volt, élen jártak a kommunisták és segítő társnak ott voltak a szovjet hadsereg emberei. Az ő segítségükkel jött el az évszázadok óta várt pillanat: a földosztás! Jói gazdálkodtunk a szabad földeken Földosztás előtt, a mai Pest megye területén a birtokosok 1 százalékának tulajdonában volt a földterület csaknem 50 százaléka. Ugyanakkor a földdel rendelkezők háromnegyed részének átlagosan másfél kh. föld jutott csupán. A földreform során a mai Pest megye területén földhöz juttatótitak száma majdnem 65 200 fő, mintegy 584 000 kh föld, 6326-an házat, 15 000-em telket kaptak azonnal. Két jellegzetes dolgot szeretnék felidézni ebből az időből: Az első Mshír az akkori megyei, illetve ceglédi újságból: „A szövetséges Ellenőrző Bizottság Pest megyei megbízottja, Kazakov elvtárs, ismerve a megye súlyos helyzetét, intézkedett, hogy a megye területén a szovjet hadsereg birtokában levő traktorokkal, igavonó állatokkal, üzemanyaggal maximális segítséget nyújtsanak a mezőgazdasági munkák elvégzéséhez A másik, amiről írásos dokumentum nem maradt fenn, de mi élő tanúi vagyunk, hogy a földosztás után hányszor ültünk órákat egy-egy volt cselédkonyha padkáján és győzködtük őket — ne féljenek, ne higgyenek a reakció rémhíreinek, a földesuraik nem térhetnek vissza, nem lesznek karóba húzott parasztok. Van már a magyar parasztságnak is védelmezője, van: a győztes Szovjet Vörös Hadsereg! Az évszázadokon át nincstelen, cselédsorban tengődő magyar paraszt, ekkor ébredt tudatára, hogy ez a haza örökre az övé. Néhány jellemző dolgot mondanék, hogy a földesurak által oly tudatlannak tartóit magyar parasztok miként gazdálkodtak a kapott földön. A megye termelőszövetkezetei az átlagosnál mostohább természeti adottságok ellenére, gyorsabban fejlődtek az országos átlagnál. A második 5 éves tervidőszakban telepített több mint 26 000 kh nagyüzemi szőlő- és gyümölcsös termőre fordulása, a gazdálkodás körének kibővítése, pozitívan hatott a szövetkezetek megerősödésére, a tagok személyes jövedelmének növelésére. 1961-ben még az országos átlag alatt voltunk. Az elmúlt évben a közös vagyon már 10 százalékkal, a termelési érték 18 százalékkal, a tagi jövedelem 28 százalékkal haladta meg az országos átlagot. Kiépülték az iparszerű termelést folytató nagyüzemi tojás- és húsbaromfi-nevelő telepeik. Egyre nagyobb számban (28— 30) épülnek a korszerű 300-as tehenészetek. Mindezek jelzik, hogy a megyében is kialakulóban vannak a korszerű szocialista nagyüzemek. Ez idő alatt sokat változott a mezőgazdaságban dolgozók szemlélete is. Fokozatosan formálódott a korszerű nagyüzemi technikához értő, szocialista szemléletű termelőszövetkezeti parasztság. Nemcsak földet kellett osztani, hanem kultúrát is. A felszabadult Pest-Pilis-Solt-Kis- kun vármegye területén 107 000 írástudatlan ember élt. Ma az általános iskolai képzésben 100 000 tanuló vesz részt, a tanköteles tanulók 99 százaléka hiánytalanul végzi el a 8 általános osztályt. A 8 általános osztályt végzettek közül évente 32 százalék megy középiskolába és 54 százalékúik szakmunkásképző intézetekben tanul. Főiskolákra, egyetemekre évente mintegy 900—1000 tanuló jelentkezik. A dolgozók esti általános és középiskoláiban évente 8000 fő tanul a mindennapos munkája mellett. Az elmúlt 25 évben kiépült megyénkben a népművelési hálózat. Sok lenne felsorolni a kultúra munkásainak összes eredményeit. Csak a változott világ jellemzésére említeném még, hogy 1951-ben megalakult a megye első zeneiskolája, a 900 jelentkezőből kiválogatott 400 hallgatóval. 1968-ban 8 zeneiskola és 37 iskolai zenetanfolyam működött a megyében. A növendékek száma meghaladta az 5 ezret A munkásosztály az ország vezetője lett Hosszú lenne felsorolni e negyedszázad történelmet alakító minden állomását. Kimagasodik az események sodrából a Magyar Kommunista Párt. Elévülhetetlen érdeme pártunknak, hogy az ország újjáépítésének élharcosa volt. Lépésről lépésre vezette a munkásosztályt a hatalom teljes birtokba vételére. A földosztást követte a bankok, iskolák, majd a 100 munkást foglalkoztató üzemek államosítása. Társadalmi tulajdonba kerültek a bányák, a gyárak — a nép lett a gazda. A tegnap napszámosaiból lettek az új igazgatók, vállalat- vezetők, az államapparátus vezetői, ország-világ előtt bizonyítva a proletárok elhivatottságát így lett Pest megye alispánja Házi Árpád, Csala László a Pest megyed Nemzeti Bizottság elnöke; dr. Károlyi József Pest megye főjegyzője, az alispán helyettese, Kamjén István kubikos falukutató író, parasztpárti országgyűlési képviselő; Oláh István Pest vármegyei szabadművelődési felügyelő (az elmúlt évben meghalt), Holló János pedig a vármegyei közjóléti szövetkezet vezető munkatársa. így visszatekintve, még inkább érezzük ennek az időszakinak heroizmusát. Csak forradalmi időszak szülhet ekkora erőt, hogy egy romba döntött, kifosztott ország minden nehézséget félresöprő erővel egy új világot épít. Mi még úgy tanultuk az iskolában, hogy „Magyarország iparilag gyengén fejlett, mezőgazdasági ország”. Ezt a tételt is alapvetően megváltoztatta a proletárhatalocn. Országszerte — így Pest megyében is — új üzemek sora létesült. A gödöllői, váci, ráckevei térség, a budai járás ebben az időben alapozta meg a megye iparának nagy bázisait. Elvtársak! Egy ünnepi beszéd keretei meghatározottak. Bármennyire időszerű a visszaemlékezés, a legfontosabb állomásokat is csak részben lehet felsorolni. Sajnos, fejlődésünk útja nem volt zavartalan. 1956 őszén a magyar munkáshatalom védelme érdekében újból szükségünk volt a Szovjetunió fegyveres segítségére. Az ellenforradalom fondorlatos támadásával szemben kevés volt a mi erőnk, és másodszor is segítséget kaptunk. Az ellenforradalomnak szovjet áldozatai és magyar mártírjai voltak. Újból szovjet családok gyászolták a magyar munkáshatalom védelmében elesett hős fiaikat. Az egész ország megismerte a mártírhalált halt Biksza Miklós, Lakatos Péter, Sziklai Sándor, Bene Mihály és a többiek nevét. Életük, hősi helytállásuk örök példa számunkra. Túlteljesítjük terveinket Mai ünnepségünkre kettőzött örömmel készültünk. Öröm, hogy beszámolhatunk a 25 év politikai és gazdasági eredményeiről. Örömünket tetézi, hogy az évforduló alkalmából határidőre — olykor határidő előtt — elkészült új létesítményeink sora. Pest megye arculata alapvetően megváltozott a 25 év alatt. Túlnyomóan mezőgazdasági termeléssel foglalkozó megyénket, csak egyszerűen „paraszti megye”-ként említették. Ma büszkén mondjuk, hogy olyan országos jelentőségű ipari létesítmények, mint Százhalombatta, a Dunai CeA kommunisták Nem üres dicsekvés, hanem jogos büszkeség mondatja velünk, hogy ilyen gazdagon kevés megye ünnepli a felszabadulás évfordulóját Alig néhány hónapja avattuk megyénk egyik ipari büszkeségét, a szovjet segítséggel épült és máris tovább bővülő százhalombattai erőművet és olajfinomítót. Néhány napja pedig várossá nyilvánítottuk a körülöttük kialakult települést és innen is köszöntjük a magyar—szovjet barátság és gazdasági együttműködés e nagyszerű szimbólumát, ifjú szocialista városunkat, Százhalombattát. Dunakeszi határában is alig fejeződött be az ünnepség, amely új létesítménnyel, a szovjet házgyárral gazdagította megyénk ipari létesítményeinek sorát. Büszkék vagyunk a rekordidő aktit felépült ceglédi és váci kórházakra, amelyek e pillanatban az ország legkorszerűbb kórházai. Két napja avattuk Szigetszentmiklóson a ráckevei járás új orvosi rendelőintézetét, és csak az idő szűk voita miatt maradt az ünnepség utánra a nagykátai rendelőintézet avatása. Megyénkben új iskolák, óvodáik, kereskedelmi létesítmények jelzik hazánk, megyénk fejlődését boldogulását. A kommunisták jellemző tulajdonsága, hogy nemcsak a múlt tanulságait vagy a jelen helyzetet vizsgálják, hanem nyughatatlan kovácsolói a jövőnek is. Már nem jóslás — hiszen a IV. 5 éves terv. körvonalai már kibontakoztak —, ha azt mondjuk: a jelen eredményei megalapozzák az elkövetkezendő időket is, készülnek a tervek, hogy megsokszorozzuk a lakásépítkezést. Szeretnénk,, ha ebben a sokak számára nehéz kérdésben is előbbre jutnánk, jelentősen enyhítenénk e gondokon. Tervezzük az ezerágyas megyei kórház megépítését, iskolák, óvodák, út-, víz-, közlekedési hálózat további fejlesztését. Ipari létesítményeink és mezőgazdaságunk korszerű, még magasabb technikai színvonalon álló termelésével biztosítani akarjuk a dolgozók életszínvonalának to- vábbemelését. Amikor a nagyszerű eredményeket elemezzük, csak egyféle következtetést vonhatunk le: népünk, ezen belül megyénk lakossága mély bizalommal viseltetik pártunk politiment- és Mészmű, a FORTE, Dunakeszi ipari objektumai, a Csepel Autógyár és sok, rangos üzemünk ipari jellegűvé változott. Olyan ipari megyévé, amely e mellett mező? gazdaságát is fejlesztette. 1964 óta megyénk meg tér? mell a közel egymilliós lakos? sága kenyérgabona szükségletét. Ez egyben azt is jelenti, hogy megdupláztuk az egy kh-ról lehozott kenyérgabona mennyiségét. Országosan elsők vagyunk a zöldségtermesztésben, második a szőlő- és gyümölcstermesztésben. Külö? nősen jelentős a málna, a föl? dieper és egyéb bogyós gyű? mölcsök termesztése. Igaz, elvtársak, a gyors fej? lődés sok ellentmondást, új és új feszültségeket hozott létre, Az a speciális helyzet, hogy az, ország fővárosa, egyben megyénk székhelye is, növelte a megyébe letelepedők számát. Nem akarom eltakarni, még ez ünnepélyes pillanatokban sem, hogy gondjaink, tennivalóink bőven vannak. Gondolom, mégis mindenki egyetért velem, hogy minőségi differencia a gyors fejlődés üteméből faikadó feladatok megoldásával birkózni, vagy munkát kereső ezreket türelemre inteni. Nekünk már megszokott,' hétköznapi, hogy munkaerőhiánnyal küzdünk. Csak olyankor csodálkozunk magunkon, amikor barátaink ráébresztenek bennünket erre. A napokban járt itt olasz kikötő- és üveggyári munkások egy csoportja és többször elmondatták velünk, hogy miért nincsenek nálunk munkanélküliek. Számukra ez nehezen érthető és nehezen hihető dolog volt. Növeli örömünket, hogy harmadik ötéves tervünk utolsó évében járunk és most már határozottan állíthatjuk: tervünket minden vonatkozásban túlteljesítjük! a jövő kovácsolói kája iránt. A szakszervezetek, a Hazafias Népfront és a Magyar—Szovjet Baráti Társaság megyei szervezetei segítségével eredményesen közvetítjük a párton kívüli dolgozókhoz pártunk, kormányunk elgondolásait. Ma tíz- és százezrek őszinte meggyőződésből ünnepelnek velünk, és vallják magukénak pártunk politikáját. Magukénak érzik azt a szilárd elvi politikát, mely erős, el- téphetetlen szálakkal fűz bennünket felszabadítónkhoz, a Szovjetunióhoz. Az eredmények, amelyekről ma szólhatunk, a következetes lenini tanításokon alapuló politika gyümölcsei. Annak a lenini elvnek a megvalósítását bizonyítják, amely szerint a pán és a nép őszinte együttműködése legyőzhetetlen erő. A történelem megtanított bennünket arra, hogy a párt és a vele szimpatizáló pártonkívüliek nyílt viszonya, egymás iránti kölcsönös tisztelete teremt igazi, nemzetformáló, alkotó légkört. Akarjuk, hogy minden magyar álampolgár érezze, tudja, hogy a kommunisták nem önmaguk számára, hanem az egész magyar nép boldogabb élete érdekében akarják a szocializmust! Köszönet a küzdőknek Gondoljuk, nem szerénytelenség, ha azt mondjuk, hogy, ha a megyében is vannak eredmények — márpedig számottevően vannak —, azok úgy születtek, hogy minden igyekezetünkkel szolgálni akartuk nagyszerű ügyünket, hogy igyekeztünk töretlenül közvetíteni pártunk politikáját. Küzdöttünk a torzítások ellen, magunkénak túdva a párt kétfrontos harcát, ismerve és értve, hogy a kommunistáknak napi szoros együttműködésben kell élniük és dolgozniuk minden becsületes pártonkívülivel. Ezekben az ünnepélyes pillanatokban mondunk köszönetét mindazoknak, akik segítették pártunk politikájának megvalósítását. Legelőször a párt azon tagjainak, akik a napi fizikai munkájuk mellett, üzemekben, vagy szántóföldeken dolgozva, fáradthatatlan hirdetői a marxista meggyőződésüknek. Köszönet azoknak az elvtársainknak, akik elsőként álltak 1945-ben a párt zászlaja alá és ma már sokan közülük nyugdíjban levő, de soha nem pihenő katonái maradtak pártunknak. Köszönet (Folytatás a 3. oldalon.)
