Pest Megyi Hírlap, 1970. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-18 / 90. szám

6 ms? MEGY kJCúrltw 1970. ÁPRILIS 18., SZOMBAT Kávézik a hivatal (Zsoldos rajza) „PATTAN“ A TAVASZ A meleg napfényes idő be. köszöntével egyik napról a másikra pattanásig duzzadtak Bács-Kiskun megyében a ba­rackfák rügyei. A védettebb kiskertekben ki is festettek az első virágok. A fák többsége azonban még szerencsére csak piros bimbós, s a szakemberek remélik, hogy nyílásuk még késik. A következő hetekben ugyanis még számíthatunk hű­vösebb időre, esetleg fagyokra is, Költők egymás közt TIZENÖT KÖLTŐ ANTOLÓGIÁJA Talán azért is hasznosak az antológiák, mert szerkesztés? módszereik mindig vitatha­tóak. Kézbe vesszük, s feltá­mad bennünk a szunnyadó szerkesztő, ez a költő miért maradt ki belőle? ez a költő miért került bele? Az antoló­gia nálunk az utóbbi időben egy olyan könyv, amely min­dig pillanatok alatt eltűnik a könyviparéról, amely mindig vitát kavar. Figyelemfelkeltő vitát a tetszés vagy a nem­tetszés summájával. És ez így jó. A Költők egymás közt azért tartozik a jó antológiák közé, mert olyan tizenöt költőt so­rakoztat egymás mellé, akik költők. Nevük elsüllyed-e, megmarad-e, nehéz lenne, de nem is kell teljes bizonyság­gal válaszolni. Nemcsak a halhatatlansághoz kell költő­nek lenni, hanem ahhoz is, hogy kialakítva a vonzások és választások körét, kiala­kuljanak a költészet hétköz­napjai. A legnagyobbak is mindig koruk, jelenük hét­köznapjaiból vagy hétköznap­jai ellenére válnak halhaltat- lanná. Nem mindegy tehát, hogy milyenek a költészet hétköznapjai. Csak gazdag hétköznap szülhet gazdag ün­nepet. De a Költők egymás közt jó antolgóia azért is, mert anya­ga részben túlmutat a hétköz­Kérjük t. ügyfeleinket, hogy URH rádiótelefonokra 1971-re szóló megrendeléseiket vagy kötelező jellegű igénybejelentéseiket szíveskedjenek vállalatunknak május 10-ig megküldeni, mert azokat csak így tudjuk teljesíteni. Budapesti Rádiótechnikai Gyár Budapest III., Polgár u. 8-fO. Telefon: 686-080 (sorozat). - Telex: 3643. napokon is. Beney Zsuzsa. Oraveez Imre, Petri György, Takács Zsuzsa lírája sajátos, kiérlelt egész. Am belátható a a jövőből: Kiss Benedek és Tölgy essy Miklós költészete is jelentősnek ígérkezik. Hat markáns, szuverén te­hetségű fiatal költő, tizenöt közül — ez nem is kevés. Fiatalok? Embernek vala­mennyien fiatalok, hiszen túl a harmincon, még ez is innen van az életút felén. Költőnek már nem fiatalok. Késői indu­lások, bürokratikusán elnyúj­tott várakozási idő, magányos érlelődés. Világlátásuk is sú­lyosabb, mint azt a kritika „a fiatal költőtől” elvárta. De van-e fiatal költő? A költő fiatalsága nem egy túl korán beérett, megélt bölcsesség-e? A tizenöt költő egyikének sem kócos a haja. Biztosak abban, amit akarnak, és biztosak ab­ban is, amit nem akarnak. Egy-egy -kötetre való vers­sel mutatkoznak be, egy-egy idősebb pályatárs-példakép bevezetőjével. Jó antológia a Költők egymás közt — ezért is. Feleleveníti ezt a majdnem elfelejtett gesztust: a költé­szetbe való beavatás rítusát. Ami a beavatónak talán fáj­dalmas, a beavatottnak talán örömteli. Pilinszky János sza­vaival: „Minden új nemzedék tud valamit a világról, eleve tud valamit, ami az előző szá­mára már reménytelen. En­gem ez a tudás ptónyörködtet (keserít el) leginkább: segít élni (talán) és meghalná (min­den bizonnyal).” Hogy miért nem elégíthet ki bennünket egy még ilyen jól szerkesztett antológia sem? A recenzens ezennel elfojtja feltámadó szerkesztő ösztöneit. Egyetlen formai kifogást azon­ban nem hallgathatok el: a könyv túlzottan előkelő, már- már nem is könyv, hanem in­kább műtárgy jellegű. Nem szép. Csúnya. Ez az előkelő­ség idegen a költészettől. El­idegenít. Azt idegeníti el, amit közel kéne hoznia. Súlyossá teszi, ami amúgyis súlyos: az igazi költészetet. A hamis- gyöngyöt pedig hiába zárjuk szép foglalatba: hamis marad. Tehát: kár. N. P. JEGYZET „De ezt csak úgy mondom! Nehogy megírja!“ VISSZÁS, PANASZOS, igaz­ságtalan ügyről folyik a szó riporter és riportalany között. A beszélgetés döcögős, az alany igyekszik úgy alakítani mondandóját, hogy neki is igaza legyen, de sértődést mégse keltsen a másik olda­lon. Adódik rendszerint egy bi­zonyos pillanat, amikor a ri­portalany tempót vált, fel­oldódik, megnyilatkozásának műfaja is egykettőre szinte átlényegül. Az újságíró szeme előtt eddig sejtelmes, talá­nyos akvarellkép derengett — mostantól kezdve az ábra átalakul hol sötét tónusú olaj­képpé, hol telibe találó gyil­kos karikatúrává. — Végre! — sóhajt fel az újságíró. Megérte a ráfordí­tást, végre „kijött a farbá- val” a nyilatkozó (vagy pa­naszos). A rövidebb-hosszabb bemelegítés után most aztán alaposan kitálal. Lesz ebből olyan, de olyan leleplező cikk... ! A nyilatkozó hivatalos em­ber, vagy magánszemély azon­ban olykor pontosan ebben a pillanatban sürgősen közbe­szúrja, hogy: — De ezt csak úgy mon­dom! Ezt nehogy meg tessék írni! HOGY MI IS AZ, amit csak úgy mond a riportalanyok egyike-másika? Olykor vá­daskodás, homályos célzások formájában, vagy teljes név­vel és lakcímmel. Máskor fe­lelősök megnevezése, hatósá­gok, hivatalok hibáztatása, nagy lendülettel, teljes meg­győződéssel és meggyőzőerő­vel ugyan — de nem azért, hanem csak úgy. Csak úgy mondják. Az új­ságíró meg valamiféle spe­ciális furíanggal találja fel azt a módot, amivel ki is pellengérezi, a figyelem ke­reszttüzébe is állítja X. Y. hibát elkövető vezetőt, vagy N. hivatalt — de a maradék­Kalevala A helsinki televízió tv-filmet készí­tett a Thália Színház nagy sikerű Kalevala-produkciójáról. A filmet Seppo Wallin rendezte Kazimir Károly közreműködésével. Felvétel közben a helsinki tv-stúdióban. többszínű parketta Érdekes munkára vállalkoztak a Fatelítő Vállalat tokodi üzemének szakemberei. A hagyományostól eltérően a parkett­alapanyagot többféle színváltozatban készítik. A feldolgozásra váró bükkfa léceket pasztellszínű árnyalatokban, piros, sárga, zöld és kék tónusú festékkel itatják át. A színezőanyagot úgy­nevezett telítőkazánokban magas nyomással préselik a fába. Ezzel az eljárással a festék mélyen benyomul a fa rostjai kö­zé. így feldolgozás, gyalulás után is megőrzi színét. Az új ter­méket egyelőre csak kísérleti jelleggel készítik, csak a legtö­kéletesebb festékanyag kiválasztása után térnek át a folya­matos gyártásra. A több színű parketta iránt nemcsak Magyar- országon, de külföldön is nagy az érdeklődés. tálán diszkréciót is bizto­sítsa az informátor, vagy pa­naszos személyét illetően. Ez az, amit nem lehet meg­oldani. Harcolni is adott ügyért, százszázalékosan biz­tos fedezékben is megbújni: a kettő összeegyeztethetetlen. És ez — ha sokszor kelle­metlen, sőt gyötrelmes is — így van rendjén. Mert har­madik út valóban csak a mesékben adódik. Az életben vagy mindenbe beletörődik, mindenhez alkalmazkodik az ember, vagy harcol, a maga igazáért is, a kisebb-nagyobb közösségéért is. A veszélytelen harcot nem találták ki mind­eddig. a játékszabályok ér­teimében az újságíró nem hozza nyilvánosságra azokat az információkat, amelyekre a nyilatkozó, vagy panaszos azt mondja, hogy ezt csak úgy mondja, de meg ne írjuk. (Hacsak nem közérdekből ül­dözendő cselekményről van szó.) De ugyan mit ér az olyan „leleplezés”, amely csak be­kukkantani enged egy-egy kisebb-nagyobb visszaélést, szabálytalanságot 1 takaró le­pel alá? Mit várhat a sajtótól az a nyilatkozattevő, vagy sé­relmeit bepanaszoló ember, aki a dolog lényegére térve sietve hozzáfűzi, hogy ezt csak űgv mondja? És ugyan, mire való az új­ságíró, ha úton-útfélen arra próbálják rábírni, hogy de ezt nehogy megírja!? Vérsze­gény, köntörfalazó, homályo­san célozgató nyilatkozatot, vagy panaszt tenni — lehet. Ilyen cikket írni viszont er­kölcstelen. Az újságcikk akkor ér valamit, ha telibe találja a hibát, a problémát, amit té­májául választott. Da nemcsak erről van szó. EZ AZ „ELŐRE CEXZCRÁ­ZOTT nyilatkozat” ugyan­abból a forrásból ered, mint az utóbbi időben divatossá vált „rázós” kifejezés. Rázós ügy, rázós helyzet: olyasmi, amiről legfeljebb fehér asztal­nál, négyszemközt tanácsos beszélni... Sokszor halljuk ezx is, akárcsak a „ezt csak úgy mondom” figyelmeztetést. Hogy ki volt a szülője a „rá­zós” kifejezésnek, azt ma már aligha nyomozhatnánk ki. Nem is ez a fontos, hanem az, hogy miféle magatartásséma termelte ki ezt a tilalomfát — és hogy miféle magatartást termel ki ez a tilalomfa. Nem árt végiggondolni, hogy minden kétoldalú, hogy min­denféle magatartásnak hatá­sai vannak Az újságolvasó sajnos, gyakran találkozik olyan esetekkel, amelyek ala­posan indokolják, a „ne szólj szám, nem fáj fejem” mai utód­ját: a „csak úgymondom”-ot és a „rázós”-t. De a gyávaság nemcsak okozat, hanem igaz­ságtalanságok oka is. „Úgy­sem meri kinyitni a száját!” — alapon sok fej betörött már, sokszor anélkül, hogy meg­mondta volna az igazat, sok­szor épp azért, mert csak sut­togni mert az igazságtalansá­gokról. HA CSÖKKENNE a kisebb­nagyobb mértékben közmeg­egyezéssel „rázósnak” tartott témák köre — kevesebb em­ber feje törne be igazmondás miatt. Nem túlbonyolult szám­tan ez: sok bátor ember töb­bet ér, mint kevés bátor em­ber. Péreli Gabriella RATEX! RATEX! RATEX! Korszerű, nagyhatású patkányméreg. A patkány óvatos állat. Az azonnal ható mérget jelzi társainak és azok nem eszik meg. A RATEX azért korszerű, mert 5—10 napon belül hat, s akkor már késő a jelzés. MEGELŐZHETI A KÁRT épületben, jószágban, terményben, ha RATEX patkánymérget alkalmaz. Kérje az AGROKER-nélés a háztartási bofiókban GYÁRTJA a Kőrösladányi Fa, Vas, Vegyi Ktsz. (Békés megye) Azonnali belépésre alkalmazunk ÜT- ÉS CSATORNAÉPÍTŐKET, BETONOZOKAT, FELÉPÍTMÉNYESEKET, KUBIKOSOKAT ÉS KUBIKOSBRIGADOKAT Jelentkezés a 26. sz. Állami Építőipari Vállalatnál DUNAÚJVÁROS, Béke tér 3.

Next

/
Thumbnails
Contents