Pest Megyi Hírlap, 1970. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-16 / 88. szám

tsto. Április i6., csütörtök PEST MEGYEI hírlap Leninre emlékezik 4 az ország Országszerte megkezdődött * Lenin-centenárium ünnepi eseménysorozata, április 15. és 22. közötti párttag gyűlések ez­rein emlékeznek meg a szo­cialista forradalom nagy vezé­réről, történelmet formáló munkásságáról, a magyar munkásmozgalomra gyakorolt hatásáról, a szocializmus épí­tésében irányt mutató elvi és gyakorlati tanításairól. Több helyen lenini hetek kezdődtek, kiállítások nyíltak, tudomá­nyos előadások hangzottak el. Az első nagy központi megemlékezésekre szom­baton kerül sor. A Nemzeti Múzeum díszter­mében Kálim Cy via, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politi­kai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke nyitja meg a Munkásmozgalmi Inté­zet, a Nemzeti Múzeum, az MSZBT és a moszkvai Forra­dalmi Múzeum közös lenini kiállítását, amelyet a moszk­vai múzeum anyagából állítot­tak össze. A nap másik kiemelkedő eseménye a tanácsakadémia ünnepi tudományos ülése lesz, amelyen az államigazgatás több mint 150 vezető elméleti és gyakorlati szakembere vesz részt. Ezen a napon indul útnak a Lenin Kohászati Művek és a Lenin nevét viselő termelőszö­vetkezetek képviselőinek mintegy 60 fős csoportja, mely Moszkvában, az évfordulón koszorút helyez el a Lenin M auzóleumban. Április 21-én, kedden, a centenárium előestéjén a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizott­sága, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Szak­szervezetek Országos Ta­nácsa és a Magyar—Szov­jet Baráti Társaság dísz- ünnepséget rendez az Er­kel Színházban. Szerdán, Lenin 100. szüle­tésnapján a fővárosiban és a vidéken is országos jelentősé­gű események zajlanak le. Bu­dapesten a Központi Bizottság, a kormány, a Népfront, a SZOT, az MSZBT és más tár­sadalmi és töimegszervezetek vezetői megkoszorúzzák a Le- nin-emlókművet, Tíszaszeder- kény szocialista város pedig ezen a napon veszi fel a Le- nin-város nevet. A névadó ok­mányt, amely az Elnöki Ta­nács törvényerejű rendeletét tartalmazza, az ünnepi gyűlés szónoka, Cseterki Lajos, az El­nöki Tanács titkára nyújtja át a leninvárosi tanács elnöké­nek. Az évforduló körüli kulturá­lis események közül kiemelke­dik a Nemzeti Színház előadá­sa, amely Gyurkó Lászlónak, a centenáriumra írott Lenin-do- kumenfam oratóriumát mu­tatja be. Az Irodalmi Színpad Kiss Károly költő Lendn-ona- tóriumának bemutatására ké­szül. A Zeneakadémián ünnepi hangverseny lesz. Budapesten és vidéken ünnepi irodalmi es­tek, kiállítások, Leninről szó­ló színdarabok és filmek sze­repelnek az elkövetkező két hét műsorán. Az egyetemek és más intézmények korábban megkezdődött ünnepségsoroza­tának jó része is ezekre a na­pokra koncentrálódik. A svéd építésügyi küldöttség Dunakeszin A svéd .építésügyi küldött­ség Eric Holvnqvist munka- és lakásügyi miniszter vezetésé­vel szerdán délelőtt Dunake­szire, a harmadik budapesti házgyárba látogatott. Elkísérte a küldöttséget Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter. Ott volt Sigge Lil- Uehöök, a Svéd Királyság bu­dapesti nagykövete is. A svéd vendégeket Glass Tamás, a 43-as Építőipari Vállalat .vezérigazgató-helyet­tese tájékoztatta az új üzem munkájáról; többek között el­mondotta, hogy a harmadik házgyár évente 4200 lakással segíti Budapest fejlesztését. A svéd küldöttség megtekintette az új üzem gépsorait, s külö­nősen nagy érdeklődéssel fi­gyelte a teljesen berendezett fürdőszoba térelemek készíté­sét ___________ Útlevélkérő lapokat árusítanak a postahivatalok Mint ismeretes a Pénzügy­minisztérium a személyi iga­zolványokkal érvényes útlevél­lap kiadásához 50 és 100 fo­rintos „útlevélkéről lap”-ot rendszeresített. A Posta-ve­zérigazgatóság elrendelte, hogy az értékcikket valameny- nyi postahivatal árusítsa. Az útlevélkérő lapok már kapha­tók. \ m A megállt idő nyomában Vallomások az életformáról (3.) Az öreg tanyai házak olya­nok, mint a vénembereik: tele vannak emlékekkel. A vén há­zak falai élnek, életet leheltek beléjük a közöttük lejátszó­dott sorsok. Mi mindent lát­hattak? Mi mindent hallhat­tak? 1.. itt szoktam ülni a cse­resznyefa alatt. Ülök hosszan, keresztbevetett lábakkal, s na­gyon vigyázok, hogy szoknyá­mat ne lebbentse meg a szél. A tanyaiak példát várnak tő­lem. Pedig tudom, hogy a lá­bam szép. Ám tanítónő va­gyak, tisztes cím birtokosa. És olyan, olyan nagyon magá­nyos. Szobám kicsi, vert föld- padlójú, falai nyirkosak. Nem ^szeretek otthon lenni. Három éve kezdtem tanítani, az érett­ségi után, ezért most rengeteg a tanulnivalóm. ... itt szeretek ülni a cse­resznyefa alatt, szeretem a magányt, bár félek tőle. ön­magámtól is félek. Nem tudom ki vagyok, csak egyet tudok: társtalan. Társtalan, mert itt éleik, itt a tanyán. Emberek között, de emberi kapcsolatok nélkül. Más a környezetem gondja-haja, és öröme is, és más az eny ém. ... érettségi után megpró­báltam az egyetemet, nem ér­tem el a szükséges pontszá­mot. A kudarc nem keserített el, már akikor elhatároztam, hogy egy év múlva újra kísér­letezem. Igen ám, de mit csi­náljak .addig? Édesapám gyári­munkás, nem akartam még egy évig a nyaltán élni. Meg azt a környezetet sem szeret­tem. A gimnáziumban mást ta­nultam. azoknál az osztálytár­saimnál, akikhez eljárogattam, mást láttam. Nem azt, amit otthon. Ne, ne szóljon közbe! Tudom mit akart mondani. ,.. azt hiszem nem bűn, ha egy gyerek többre vágyik, mint amennyit, a szülei elértek. Az iskolában megismerkedtem az irodalommal, moziba, színház­ba jártam. Az apám életében kétszer volt színházban, akkor is unta magát. Mit ér az érett­ségim? Nem sokat. ... elmehetek vele fodrász- tanulónak, kozmetikusnak, ha egyáltalán be tudok egy ilyen helyre jutni. Adminisztrátor? ... nem tudok gépelni, sem gyorsírni. És különben is több­re vágyom: az intellektuális pálya vonzott és vonz ma is. Eljöttem tanítani ... Tanyák. Rozzant tetejű, hulló "vakolaté vályogviskók. Köröttük a föld kukoricával, zöldséggel bevetve. Csöppnyi áblakszemék vaksin bámul­nak rám. A lompos kutya vi­csorít, aztán megnyugszik és tovább kotródik. Odabent sötétség terít lep­let mindenre. Nehéz, dohos a levegő. Szoba-konyha, kis elő­tér. Ez minden, öten laknak benne: a szülők, két gyerek, s egy mellfájós öregember. Gyakran köpköd, hol a földre, hol egy rongydarabkába. Mi­kor, hogy. A szülők a tsz-nél dolgoznak, a két gyerek közül az egyik iskolás... — Nem akarok innen el­menni. Szeretek itt. Jó itt. Csak messze van az iskola. Oda nem szeretek járni, mert télen mindig megfázik a Iá­ban. A tanító néni meg min­dig megszid, ha nincs kész a leckém. Otthon szeretek, mert otthon mindent szabad ... ha nincs otthon az apáim. Anyám mindent enged. Csak apám nem. Nem jó, ha otthon van. Mindig kiabál, meg ver is. Sokszor jön haza borosán. Ak­kor rossz, nagyon rossz, akkor mindig kiabál, meg ver. Akkor mindig elszaladunk, az anyám meg én. A Rózsi otthon ma­városok és a Szovjetunió köz­társaságai között jelentkezik, a humánus szocialista közösségi eszmék és elvek győzelmének fényes bizonyítéka. Megvaló­sul Engels előrelátása. Eszerint az új társadalmat építve, egy­idejűleg megsemmisítjük az egyes ember és a többi embe­rek közötti antagonizmust, a szociális harc helyebe a szociá­lis békét állítjuík. Néhány polgári ideológus nem lép fel nyíltan a kommu­nista eszmék ellen, csupán utópizmusnak nyilvánítja azokat. Tagadja, hogy elvileg lehetséges olyan társadalmi feltételek létrehozása, amelyek között megvalósulhat a társa­dalom valamennyi tagjának szabad és sokoldalú fejlődése. A kizsákmányoló társadalom­ban egy ilyen feladat megva­lósulása, természetesen, elkép­zelhetetlen. Ami azonban a szocializmust illeti, ez először változtatja a társadalmat a munkás személyiségével szem­ben. álló és őt elnyomó külső környezetből alapvető érdekei­nek védelmezőjévé, sokoldalú fejlődésének alapjává. Ha igaz az, hogy az ember « konkrét társadalmi feltéte­lek terméke, akkor ezeket a feltételeket meg kell változ­tatni, emberiekké kell tenni — írta Marx. „A feltételeket emberivé tenni” — ezt a bo­nyolult, de ugyanakkor na­gyon humánus feladatot volt hivatott megoldani a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom, a történelem első mun- kásáüama, amelyet Lenin és az általa alapított kommunis­ta párt hozott létre. A magántulajdon és a ki- zsákmányolás felszá­molása. az igazi népi hatalom megteremtése, a kulturális forradalom végrehajtása, a társadalmi-politikai tudat mi­nőségi fejlődése, az ismeret- terjesztő munka a dolgozók körében, a faji és nemzetisé­gi megkülönböztetés megszű­nése, a nők egyenjogúsítása, az egyház és az állam elvá­lasztása, az állandóan növek­vő népjólét — ezek azok az alapvető feltételek, melyek biztosítják a szocializmusban a személyiség sokoldalú fej­lődésének reális és kedvező feltételeit. A szocializmus megszaba­dítja az embereket a társadal­mi igazságtalanság és elnyo­más különböző formáitól, mindamellett nem tűzi maga elé azt a célt, hogy vala­mennyi tagját teljesen azonos életkörülmények közé juttas­sa. nincs szándékában egy­forma, sztereotip személyisé­gek létrehozása, amint azt ideológiai ellenfelei bizony­gatják. A polgári ideológusok azt hangoztatják, hogy a társadal­mi egyenlőség elve konfor­mizmushoz és a személyiség nivellálásához vezet. Eszmei ellenfeleink kommu-nistaelle- nes spekulációit leleplezve Le­nin így írt: ......Amikor a szocialisták az eg yenjogúságról beszélnek, mindig a társadalmi egyenjo­gúságot értik ezen, a társadal­mi helyzet egyenjogúságát, nem pedig az egyes személyi­ségek fizikai és szellemi ké­pességeinek egyenjogúságát.” A tudományos szocializmus megalapítói hangsúlyozták, hogy az új társadalomban azok a képességek, amelyek az emberekben megvannak, tel­jes mértékben, akadály nél­kül fejlődhetnek. A szocializ­mus fő célja, hogy olyan tár­sadalmi feltételeket hozzon létre, melyben a társadalom minden egyes tagja kibonta­koztathatja adottságait és ké­pességeit, szabadon és sokol­dalúan tökéletesítheti azokat. A társadalmi egyenlőség hangoztatása a szocializmus­ban egyáltalán nem jelenti az emberek ízlésének és igényei­nek nivellálását, az egyerúős- dit az elosztásban. A szocia­lizmusban a végzett munka mennyisége és minősége sze­rinti díjazás minden munkás- és termelőkollektíva számára kívánatossá teszi a meglevő eszközök ésszerű felhasználá­sát, a termelés hatékonyságá­nak növelését, előmozdítja a munkások szakmai képzettsé­gének emelését. A szocialista társadalom erkölcsi-politikai egysége és társadalmi egyen­lősége nem jelent elszemélyte­lenedést, konformizmust. A „mindenkinek képességei sze­rint” elv már eleve különböző képességeket, érdeklődési kört és igényeket tételez fel, ki­zárja az emberi jellemek, tö­rekvések és ízlések nivellálá­sát. A szocializmus természete­sen nem képes minden ellent­mondást azonnal megoldani. Elkerülhetetlenül magán vise­li a múlt „anyajegyeit”, nem­csak az; emberek tudatában, hanem á társadalmi viszo­nyokban, s az emberek anyagi és kulturális ellátottsági szín­vonalában is. A káros marad­ványok felszámolásához je­lentős erőfeszítés és hosszú idő szükséges. Lenin hangsú­lyozta, hogy a szocializmus a már megvalósult gazdasági változások mértékének meg­felelően változtatja meg az emberek viszonyait, s ezért állandóan figyelembe kell venni a szocialista társadalmi viszonyok objektív fejlődési feltételeit. A szocializmus feltételei közt még megmarad az emberek közti anyagi egyen­lőtlenség meghatározott mér­téke, mely á munkabérben je­lentkező különbségekből, a családi helyzetből és néhány más tényezőből adódik. Ugyan­akkor azonban a szocialista társadalomban nincs és nem is lehet olyan nagy különbség, melynek egyik pólusán a gaz­dagság, a másik pólusán a kol­dusszegénység van. A jövede­lem nagyságának különbözősé­ge a szocializmusban nem tár­sadalmi jellegű, hanem az egyes munkás munkájának minőségétől és mennyiségétől függ, mert hiszen a magasabb képzettséget kívánó munkáért többet fizetnek. A szovjet dol­gozók jövedelmében megmu­tatkozó különbségek, mint azt az utóbbi évek statisztikai ada­tai bizonyítják, csökkenő ten­denciát mutatnak. Ez az álla­mi politika eredménye. Első­sorban ugyanis a kis keresetű munkásrétegek jövedelmét emelték. A ' társadalmi-gazdasági egyenjogúság megszilárdításá­ban különösen nagy szerepet játszanak a szocializmusban a társadalmi fogyasztási alapok, melyek évi növekedése a mun­kások reáljövedelmének lé­nyeges emelkedését jelenti. Ezeknek az alapoknak köszön­hető, hogy a társadalom min­den tagja társadalmi helyze­tétől, munkabérétől függetle­nül egyenlő lehetőségekkel rendelkezik a továbbtanulás, a kulturális fejlődés, szakmai képzés és orvosi ellátás tekin­tetében. A személyi fogyasztás társadalmi alapjai egyre na­gyobb szerepet játszanak, és mind nagyobb a súlyuk az anyagi és szellemi javak el­osztásának rendszerében. „A szabadságnak nincsenek határai” — jelentik ki a pol­gári ideológusok. A kommu­nistákat „totalitárius rendszer­rel” vádolva próbálják elvon­ni a közvélemény figyelmét ar­ról, hogy a kapitalista világ­ban lábbal tiporják a demok­rácia és a humanizmus leg­alapvetőbb elveit. A valóság­ban az egyén „abszolút sza­badsága”, mely nem jár együtt semmiféle társadalmi kötele­zettséggel, nem létezik. Az ilyen „határtalan” szabadság mindenféle társadalmi élet gyakorlati megszüntetését, ma­gának a társadalomnak a megszűnését jelentené. Az idegen osztályálláspon­tokról történő provokációs fel­hívások a szocializmus „de­mokratizálására” és „liberali­zálására”, mint azt a csehszlo­vákiai események szemlélete­sen bebizonyították, lehetővé teszik a szocializmusellenes, ellenforradalmi erők számára, hogy aktivizálják a társadal­mi vezető erő, a kommunista párt szerepének aláásását cél­zó tevékenységüket, félreve­zessék a tömegeket, és ko­moly károkat okozzanak a szocializmus ügyének. Semmiféle társadalmi szer­vezet nem képzelhető el meg­határozott kötelezettségek nél­kül, anélkül, hogy az egyéni érdekeket bizonyos fokig alá ne rendelnék a kollektív érde­keknek. A jogok és kötelessé­gek dialektikáját, a szabadsá­got és a fegyelmet a társada­lom osztálytermészete hatá­rozza meg, s ez attól függ, me­lyik osztály, milyen célok és mely érdekek szolgálatában áll. A szocialista demokrácia lényege — az egész társada­lom szocialista szervezettsége, minden egyes ember érdeké­ben, mindenki szocialista fe­gyelme, az egész társadalom érdekében. A polgári farizeusok, akik ** szívesen öltik magukra a személyiség szabadságáért és demokratizmusáért küzdő har­cosok tógáját, a valóságban a világon mindennél jobban fél­nek égy igazi néphatalomtól, egy valódi és nem áldemokrá­cia létrejöttétől. A szocializmusban a szemé­lyiség szabadságának fejlődése elválaszthatatlanul összefügg a szocialista demokrácia fej lesztésével és tökéletesítésével. A szocialista állam szervezé- sének és funkcionálásának kö­vetkezetesen demokratikus formái biztosítják valameny- nyi állampolgár jogainak és kötelességeinek egységét, le­hetővé teszik, hogy állandóan és tevékenyen bevonjuk adói gozók nagy tömegeit az állam politikájának kidolgozásába és gyakorlati megvalósításá­ba. Minél tágabbak a személyi­ség szabadságának határai, an­nál nagyobb kell legyen az egyes ember felelőssége visel­kedéséért, azért, hogy miként használja fel a számára biz­tosított szabadságot. Csak az az ember tekinthető valóban szabad személyiségnek, aki tu­datában van társadalmi fele­lősségének, és aktívan tevé­kenykedik társadalmi köteles­ségeinek teljesítésén. A kom­munista tudatosság feltétlenül összefügg az önmagunk iránt támasztott magas követelmé­nyekkel, a fejlett társadalmi felelősségérzettel. A személyiség társadalmi fe­lelőssége a szó és tett elsza­kíthatatlan egységében fejező­dik ki, Lenin, aki hangsúlyoz­ta a nemtörődömség, a ha­nyagság és a felelőtlen fecse­gés elleni határozott harc szükségességét, rámutatott, hogy gyakorlati ellenőrzés szükséges ahhoz, hogy a sza­vak tettekké váljanak. A szocialista társadalom a személyiség szabadságá­nak legteljesebb és minden ol­dalú realizálásának útján ha­lad. Mind nagyobb mértékben valósítja meg azt a pozitív sza­badságot, mely minden egyes személyiség alkotó részvételét jelenti a társadalmi élet vala­mennyi területén, s abban jut kifejezésre, hogy az emberek képességeiket és tehetségüket a társadalom érdekében fej­lesztik és használják, s belső szükségletükké válik a társa­dalmi felelősség- és kötelezett­ségvállalás. rád, azt nem veri. Csak en­gem. Néha az anyámat is. — Legjobb nyáron, , akkor egyedül vagyunk itthon. Azt csinálunk amit akarunk. Egész nap. Csak későn jönnek haza, de akkor már alszunk. A Ró­zsa, a nagyapám, meg én. Egész nyáron kenyeret eszünk zsír­ral -bekenve. Azt szeretem, só­val, paprikával. A Bogárt el­engedem aklcor a láncról és megyünk, megyünk, ameddig él nem fáradunk. Akkor le­ülünk, nézem a felhőket. Szé­pek. Jó volna ott fönt repülni. Igen, láttam már televízió!. Nálunk is van az iskolában. Csak ritkán oltják föl, azt sze­retem nézni. Nerru nem. Ne­künk nincs rádiónk, nincs vil- 1 a nyűnk. A vizet? Hát azt a kútról hozzuk. — Traktoros szeretnék len­ni, annak csuda jó dolga van. Nem megy gyalog sehova. Csak ül, ül fönt a bakon és megy. Nem fárad el soha, nem lesz vizes a lába. — Tudom, a tanító néni mondta többször is, hogy a fogunkra vigyázzunk, de ne­kem nincs fogkefém. Egyszer kértem, de akkor kikaptam ... Illa külterületi iskolák igazgatója vagyok, tíz isko­lára és tizenhat pedagógusra terjed ki a hatásköröm. Nagy­kőrösön végeztem el a prepa- randiát 1933-ban és 1942-ben választottak meg a Csongrádi úti iskolába tanítónak, azóta itt vagyok. (Az iskola hét kilométerre esik a várostól, betonút mel­lett fekszik, naponta három autóbuszpár halad el előtte.) ... a fizetésem akkor 8« pengő volt, meg a hold föld használata. Sok volt? Kevés volt? Nehéz lenne erre ma már válaszolni. Most heti nyolc óra kötelezőm van, amis kétfelé osztva, szerdán és szombaton adóik le. Számtan, mértan és politechnika a sza­kom ... .. .-tegnap erős napom volt; fél hétkor keltem, nyolc előtt már a kocsimban ültem (sajái Moszkvics 407-ese van) és nyolcra bent voltam Kőrö­sön. Ott van ugyanis a köz­ponti irodám. Nekiláttam a postai elbontásnak, a levelek szortírozásának, aztán külön­féle gazdasági és pedagógiai terveket készítettem, vagy a mások által benyújtottakat el­lenőriztem. Ebédelni rendsze­rint hazajárok, tegnap is így volt. Ott lakom a Csongrádi úti iskolában, a feleségem i* pedagógus. Eélütán dolgozato­kat javítottam, majd egy ki­csit olvastam. Képtelen va­gyok lépést tartani a fejlődés­sel. Hol van nekem arra időm, hogy mindent elolvassak, min­denről tudjak? De azt hiszem, ez nemcsak az én panaszom — gondolom, általános sirám... ,.. feladataim közé tartozik az iskolák állandó ellenőrzése is, aztán no, hát a földdel » kell egy kicsit foglalkozni ... nem ismerem a fogalmat: unalom. Szeretem a szakmát, nem vágyom más után. Van ebben a foglalkozásiban vala­mi költői; ne nevessen ki, de úgy is fogalmazhatnám, hogy fennkölt. Lehet, hogy ezt más nem így érzi, de én így érzem. Talán ezért vagyok elégedett, meg azért is, mert a szigorú­an vett iskolai tanításon kívül más, sók egyéb tanítói mun­kám is akad. Hajaj, de még mennyi. Nézze csak, minden héten kiskörzeti mozielőadást szervezünk, előtte TIT ismer­tetéssel, aztán létrehoztuk a kihelyezett könyvtárfiók háló­zatot is... ... szeretem a természetet, itt benne élek, reggel, ha ki­nyitom az ajtót — előttem a természet minden csodája, színpompája. Jól érzem itt magam, s talán még azt is megkockáztatnám, hogy kije­lentsem: boldog vagyok. Tu­dom, tudom, ez magyarázatra szorul, de nézze csak, azt csi­nálom, amihez kedvem van, vagyis abból élek, amit szere­tek. És... anyagilag is elége­dett vágyóik, ez persze a rea­litás iránti érzék kérdése, mit mondjak még?... :.. tanítani mindenütt lehet, és mindenütt kell, városban, falun, tanyán egyaránt, és én szeretek tanítani... Karácsonyi István (Folytatjuk) i t

Next

/
Thumbnails
Contents