Pest Megyi Hírlap, 1970. április (14. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-15 / 87. szám
6 rear megyei ^Míviap jsr* ÁPRILIS 15., SZERDA könyvespolc BUDAPESTI PANORÁMÁK Czeizing Lajos fotóművészt, azt hiszem nem kell bemutatni a szép könyvek szerelmeseinek, hiszen a Corvina nem egy illusztrált kötetét kiadta már. Számtalan díjat nyert képeivel, melyek mindig egyszerűek, s mégis jól kimunkáltak. A „Budapesti panorámák” című könvvet, mely több nyelven is megjelent — az ő fotói illusztrálják. Aki eddig a kamera szemével nem vette még észre Budapest szépségeit, tanulságul szolgál a kötet. Végül, de nem utolsósorban Bajor Nagy Ernő a fényképek mellé írott szövege kitűnő, visszaadja azok hangulatát, s egyben Budapestünkét is, melyre büszkék lehetünk a külföldiek előtt, akárcsak a Corvina-kiadó szép és gazdag kötetére. — K — vezess óvatosam!.' Vállalati dekoráció (Zsoldos rajza) ^ au „Arccal a vasút felé! Beszélgetés dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszterrel Kevesen tudják, pedig nevezetes történelmi tény —- hogy az első munkásvonat a már részben felszabadult fővárosból 1945. február 5-én indult — Vácra. Akárcsak az első vonat hazánkban 99 évvel ennek előtte: Pest és Vác között. Innen, 1345 első napjaitól * kértünk visszaemlékezést a Közlekedési- és Postaügyi tárca miniszterétől: — Az ország vasúti sínhálózatának 40 százaléka használhatatlanná vált a harcok folyamán. A vasúti fővonalak közül 26 lett teljesen üzem- képtelen, 12 pedig csak részben volt. alkalmas közlekedésre. Az ország hídjainak 43 százaléka pusztult el. 1938-ban 3000 mozdony futott a magyar vasutakon, ezeknek több mint fele tönkrement. A használható kocsipark a háború előttinek a felére csökkent. Több' mint ezer mozdonyt és sok ezer vagont pedig kivittek az országból. A MÁV külföldön járt bizottságai még néhány évvel a háború után is találtak magyar mozdonyokat és kocsikat a nyugati vasútvonalakon. — A vasutasok kötelességtudásának köszönhető, hogy a hatalmas károk, a vasút teljes dezorganizáltsága ellenére, szinte közvetlen azután, ahogy elhallgattak a fegyverek, lényegében mindenütt indíthattak egy-egy szerelvényt S mire az egész ország felszabadult, az ország nagy részén már többé-kevésbé rendszeressé vált a vasúti közlekedés. Persze, a szovjet hadsereg katonáinak segítsége is sokat jelentett ezekben a napokban. A szovjet hadsereg műszaki alakulatai rövid idő alatt 1000 kilométernyi pályát fektettek le, 1000 kisebb-nagyobb hidat tettek használhatóvá. Közös volt a? érdek. S »®r,S3«S3ES«W: Szövetkezetünk a lakosság szolgálatában • RÁDIÓJÁT, TELEVÍZIÓJÁT megjavítjuk pilisvörSsvőri műhelyünkben, kívánságára a lakásán is. *•' Telefon: Pilisvörösvár 204. • MÉRETES CIPÓT tetszés szerinti fazonban készítünk. • CIFŐJAVITASI MUNKÁK solymári, plllsvörösvórl, piliscsabai, pillsborosjenői, pilisszentiváni, tinnyei, nagykovácsi pilisszántói, részlegünkben és felvevőhelyünkön. • FODRÁSZATAINKBAN modern, új vonalú frizurát készítünk a fent felsorolt községekben. • KOZMETIKAI RENDELÉS és szépségápolási tanácsadás Solymáron és Pilisvörösváron. Észak-Budai Járási Vegyes Ktsz Solymár Azonnali belépésre alkalmazunk ÜT- ÉS CSATORNAÉPÍTŐKET, BETONOZOKAT, FELÉPÍTMÉNYESEKET, KUBIKOSOKAT ES KUBIKOSBRIGÁDOKAT Jelentkezés a 26. sz. Állami Építőipari Vállalatnál DUNAÚJVÁROS, Béke tér 3. — A vasút szervezett, centrálisán irányított, az egész országot átfogó újjáépítése 1945 május végén kezdődött Az MKP I. országos értekezletén megfogalmazódott, az időszak legfontosabb programja: Arccal a vasút felé! Ennek jegyében szerveződött aztán az első, egész országot átfogó munkamozgalom, amely nemcsak a vasutasokat állította munkába, teljes lendülettel. A Magyar Pamutipar dolgozói például egész májusban és júniusban a Főt felé vezető vasútvonal helyreállításán dolgoztak szabad idejükben, vasárnaponként — 1945. június 14-én az Északi Főműhely átadta a 100. újjáépített mozdonyt Júliusban megszületett a szabad ország első menetrendje. Augusztus 24-re elkészült a hegyeshalmi vonal villamos vezetéke. Az Északi Főműhely dolgozói november 14-re — vállalásuk december 31-re szólt — elkészültek az ötszázadik újjáépített mozdonnyal. 1945 végére a megrongálódott vasútvonalak 84 százalékát helyreállították. Százharminc nagyobb nyílású hidat tettek rendbe, negyvenet „feltámogattak” úgy, hogy azokon megindulhatott a közlekedés. — Az „Arccal a vasút felé” mozgalom mikor zárult le, mikorra fejeződött be a vasút újjáépítése? — Körülbelül 1946 végén, 1947 elején mondhattuk azt, hogy normális teljesítőképességű vasúttal rendelkeztünk. A háború előtti színvonalat 1948 végére értük el. Innen számíthatjuk a vasút negyed- százados fejlődésének második korszakát. Ezt a szakaszt az jellemzi, hogy a népgazdaság csaknem valamennyi ágában gyors ütemben emelkedett a termelés, s rendkívül nagy mértékben megnövekedtek a szállítási igények. Éveken, sőt oú téKSí mondani egy évtizeden át — szűkös kapacitásunkkal szaladtunk a szükségletek után. A fő feladat ezekben az években az volt, hogy a vasút valahogyan el tudja szállítani a hallatlan nagy mennyiségű árut, nehogy a szállítások elmaradása fékezze a gazdaság fejlődését. Ezért éveken át háttérbe szorultak a közlekedés kulturáltságának szempontjai, olykor még a biztonsági szempontok is. A modernizálásra nem gondolhattunk. — Tehát egy évtizeden át ki- tehettük volna a táblát valamennyi vasútállomásra: „Az átépítés alatt a kiszolgálás zavartalanul folyik? — Igen, csakhogy a hatvanas évek elején ez a „kiszolgálás” ismét nem volt zavartalan. Ekkor, persze, más szavakkal és más tartalommal, mint 15 évvel előtte — újra meghirdettük az „Arccal a vasút felé” mozgalmat. Látnivaló volt, hogy ha nem teremtünk gyorsan elég anyagi erőt ahhoz, hogy a vasutat dinamikusabban fejleszthessük, akkor a népgazdaság további fejlesztését az határozza majd meg, hogy mit bír elszállítani a vasút A népgazdaság újból a vasút felé fordult, párt- és kormányhatározatok zöld utat nyitottak a vasút gyors fejlődése előtt — 1938-ban kimutathatóan SS esztendős lemaradásunk volt a vasúti közlekedés nemzetközi élvonalához képest, napjainkig;, mennyit sikerült ebből behoznunk? — Mintegy 10—12 évet. S ami munka még hátravan a felzárkózásból — itt azonban hangsúlyozni kell, hogy a nemzetközi élvonalról beszélek — számításunk szerint 6—8 esztendőt vesz igénybe. A negyedik ötéves terv végére pL . az ország gerinchálózatán már mindenütt hegesztett, hézagmentes sínpálya húzódik majd. Ez a legfejlettebb pályának tekinthető napjainkban. Persze, amikor mi a vasút korszerűsítéséről beszélünk — lényegében középtávon —, akkor elsősorban arra a 3000—3500 kilométernyi szakaszra gondolunk, amelyen a forgalom 92—93 százaléka bonyolódik. A mellékvonalaknak mások a paraméterek S ezenkívül van az a bizonyos 2000—2200 kilométeres vonalszakasz, amelyet — mint közismert — 1980-ig megszüntetünk, s feladatát átadjuk az autóközlekedésnek. — A korszerűség másik jellemző körülménye a vonóerő szintje. A gőzmozdony lassan már végleg eltűnik a vasút életéből, s átadja helyét a villamos és Diesel-vontatásnak. Az idfén befejeződik a budapest—szolnok—debrecen— nyíregyházi vonal villamosítása. A Budapest—Miskolc— Szerencs—Záhony már régebben elkészült. így a legfontosabb, a kelet-nyugati tranzitfő- vonal — Hegyeshalom—Záhony között — kiépült. A következő, Budapest—Szob közötti vonal villamosítási programjának megvalósítása az idén kezdődik, jövőre befejeződik. S 1971-ben kezdjük a Szolnok—Békéscsaba—Lö- kösháza vonal villamosítását, amelyet 1973-ra fejezünk be. Ezzel megtörténik a másik legfontosabb tranzitvonalunk villamosítása is: az észak-déli vonal. Az ezt követő években — a számítások most folynak — szóba kerülhet a Balaton déli partjának — Budapest— Nagykanizsa és a Budapest— Pusztaszabolcs—Dombóvár— Pécs vonalszakasz villamosítása is. Ezzel elérjük azt, hogy 1975-re — a számottevő forgalom 90 százaléka villamos vagy Diesel-vontatással bonyolódik. A modernség harmadik kritériuma az automatizáltság. A negyedik ötéves terv végéig a teljes automatizálási program még nem fejeződik be, de a 70-es évek vége előtt mindenképp. Tényleg roncsokkal és roncsokon kezdtük a munkát 25 évvel ezelőtt, s most már csak 5—8 esztendő csupán, s nemzetközileg is egyik legkorszerűbb vasutat mondhatjuk majd magunkénak. S közben megteremtődött a vasút gyors ütemű korszerűsítéséhez nélkülözhetetlen ipari-műszaki bázis is. A hazai villamosmoz- dony-gyártás elsősorban, de a korszerű pályafenntartáshoz, -építéshez a hazai vasútépítő, karbantartó berendezések gyártása is — főképp a MÁV saját portáján. Mindez szintén a 25 év eredménye, s egyben záloga fejlesztési céljaink valóra váltásának. If J. Gerencsér Ferenc Győzelem egy öreg világ fölött Nedvesen csillog a bükkfaerdő, a hideg tavaszi reggelen. Szelíden emelkedik a hegyoldal a horizont fölé, és ott, ahol az erdő a lucfenyőtől sö- tétlik, ott ahol a pára a fák koronája felett lebeg — egy más világ kezdődik. A hegyhátak ugyanúgy ragyognak, a lucfenyők ugyanolyan méltóságteljesen hallgatnak, mégis ezek a fák egy másik világban növekednek. Ez itt a két; Németország közötti határ. Bergner hadnagy, a határőr-alakulat épülete ablakából jobban látja a környéket, nemcsak látja, de ismeri is. Ismeri, mint a mellényzsebét (vagy, ahogy a magyaroknál mondanák, a tenyerét). De jól is kell ismernie, mert többek között rajta múlik, hogy útját állják a régi világnak, s megőrizzék az NDK-határait. Lenin arra tanított, hogy az ellenség lebecsülése veszélyes dolog, mert vereséghez vezethet — idézi a hadnagy, kezét a barna kötetre téve, amelynek lapjait gyakran olvasgatja. Nem sokkal gyors találkozásunk után kilépett hadnagyunk a szolgálatépület ajtaján. A szép szál katona először hunyorított egyet a napsütésben, megigazította haját, tányérsapkáját, s bajtársai mégis nyugodt, magabiztos basszusára figyeltek. Mondanivalójának lényege: megkezdődött a szolgálat a határ védelmében. A most 24 éves Georg Bergner nem is olyan régen még esztergályos volt. De már kisgyermekként ismerkedett Lenin nevével, egyéniségével, később tanításaival. Lenintől tanulta meg, hogyan ismerje meg a világot és hogyan értse meg. S mind emellé itt vannak saját emlékei, az apja szavai, aki egyszer azt mondta neki: „Pontosan kell tudnod mindig, hogy néz ki a környezeted. Előfordulhat, hogy egyszer ettől függ majd az életed.” Az apa nemcsak a földrajzi, de a társadalmi környéket is jól szemügyre vette. A harmincas évek csatái után az emigráció következett a spanyolországi háború, s részvétel a haladó, új világot akaró küzdelemben. Mindezt jól tudja és ismeri a fiú azzal a tanítással együtt, hogy az; a kizsákmányolt osztály, amely nem törekszik arra, hogy fegyvere legyen, s nem szerzi meg, nem teremti meg az ehhez szükséges körülményeket, lakáj marad, kiszolgáltatott marad. Bergner hadnagy a volt kizsákmányoltak, a ma uralkodók fegyverét tartja kézben. Apja sokat mesélt arról, hogy milyen keserű életet töltött a buchenwaldi pokolban: öt keserves esztendőt S amikor 1945-ben Lenin országából eljött a szabadság, megkezdődött az újabb harc, de ez már az eszme, a szellem fegyverével. Így lett belőle polgármester ... Ez az apai örökség, a fiú tovább jár az úton. A felhők felszállnak, a bükkfákról felszárad a harmat, a nedvesség. Bergner hadnagy gondolataiból időnként kizökken, és bajtársai szemébe néz. A fáradtságnak semmi jele. Ez jó! Rábízhatja magát társaira. Ismét Lenin szavai jutnak eszébe arról, hogy senki sem tud győzni egy olyan nép fölött, ahol a munkásság és parasztság tisztában van erejével, s maguk biztosítják fiaik jussát a munkához, kultúrához, az emberi élethez. A hadnagynakr,ttéb&r*^e«zébe jut nagybátyja, akitől a keresztnevét örökölte, aki a hitlerista háborúban esett el. Ma egy olyan Georg áll az új világ határán, aki vigyáz, hogy se a Georgok, se a Szásák, se a Francisekek, se a Jánosok ne eshessenek áldozatul a régi világ őrületének. Ezért lett a határőrség tisztje... Joachim Meyer Interjú egy nyilvános telefonnal — Kösz. Igazán nagyon kedves, hogy visz- szaadja az érmét. — Hagyja csak, nem az én érdemem. Tegnap este valaki alaposan kikészített, azóta mindent kiköhögök. — Akkor is kösz. Azzal az erővel meg is tarthatta volna. — Ah, loptam már ma eleget, dühömben, hogy a telefonkönyvet is összetépték. — Azt is az illető? — Nem, nem, az egy másik tag profilja. Hanem ez a disznó bitangul betett nekem a pajszerrel. — Pajszerrel?! — Ha egyszer más nem volt nála. Utána megtömött inggombbal. — Biztos azt akarta, hogy egy kicsit kikapcsolódjék. — Sikerült elérnie. Pedig tudja, milyen pocsék kaja az inggomb? — Még mivel etetik az ilyenfajta kuncsaftjai? — Ki mivel. Régi pénzzel, szöggel, homokkal, lekvárral, kinek mi a zsánere. — A lekvárral nyilván gyerek látta el. — Szó sincs róla. A gyerek inkább megeszi. Egy idősebb menő. Még külön meg is sózta. — Mégsem kritikátlanul bosszúálló. Az én érmem sem nyelte le. Hát ez derék. — Azért csak ne próbálkozzék. Ebben az elkalapált állapotban, mit tudom én, mikor jön rám újra a rapli. — S különben hogy van az ügyfeleivel? — A legtöbb megjárja, de azt utálom, ha a pofámba füstölnek. — Persze maga nem dohányzik. — Még csak az kellene a beteg tüdőmnek. Ráadásul néha majd megsüketülök, úgy ordítanak. — Csakugyan meg is van repedve a füle. — A, az a pajszertől van. De mit kell nekem néha végighallgatnom. — Miket? — Miket! Mint pár napja is. Csak harmincszor azt, hogy: Szerimádlak, Pityimutyi. — Es a partner hogy reagált erre? — Az meg harmincszor mondta: „Szerimádlak, Mutyupityi.” — Persze, maga nem ismeri a szerelmet? — Miért ne? Nem vagyok fából. Tudja, jár ide egy műszerész, hogy annak milyen keze van. Most is alig várom, hogy jöjjön... — Kicsit megtapogatja, ez, az... — Jaj, ne hozzon már zavarba. — A világért sem. És mondja csak, általában sokat beszélnek? — Vannak dumás kuncsaftjaim. A minap is, valami diák, az általa fordított Iliászt akarta beolvasni kritikus barátjának, — Es nem volt rá módja? — Harminc oldalnál se tartott, amikor elsöpörte a népharag. Pedig a diák nyitott ajtó mellett beszélt, hogy a várakozók is művelődhessenek. — De akadnak szűkszavúak is. — Azokat szeretem, akiknél nem veszik fel a kagylót. Vagy ha igen, rögtön le is teszik, ha rájönnek ki telefonál. — Mi volt a legérdekesebb esete? — Mi is? Mi is? Egyszer itt felejtettek egy kisbabát. — Készakarva? — Dehogy. Dehogy, csak az asszonynak kiment a fejéből, hogy otthon égve hagyta a gázt. — Szórakozottak az emberek. — Kétségkívül. Tavaly egy maneken ittfelejtette a körömcipőjét. Szorította a lábát, amíg telefonált lerúgta, aztán egyszer csak elrohant. — Biztosan randevúra ment. — Lehet. De maradt itt már féltéglávai teli aktatáska is. — Emlékszem, az özvegy Kanduláné gyilkosa hagyta itt. — Az, az. A Siska Feri kevert bele az ügybe. Még jegyzőkönyvet is vettek fel rólam. — Így meghurcolták. — Ne vicceljen. Bármikor kapnék erkölcsi bizonyítványt, ha kérnék. — Persze szívesen pályát változtatna. — Na hallja, ezek után. Ma még csak paj- szerrel jönnek nekem, de holnap esetleg villanyhegesztövel. — S mégis kivel cserélne legszívesebben? — Ezzel a pajszerossal. Esküszöm, tíz szerelő nem tákolná össze, ha én úgy istenigazában nekiesnék. Nagy S. József
