Pest Megyi Hírlap, 1970. április (14. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-12 / 85. szám
ioto. Április 12., vasárnap ct>i nti.yfi 9 ''SSSS'SS'S'SS'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS . I LADÁNYI MIHÁLY: >» Es nem kell megálmodni már És nem kell megálmodni már, haját a szél hogy markolássza, hogy kel blúza fehér kovásza tenyerem melegétől; s azt se kell megálmodni már, ágyat ha bont, hogy hull az inge ... Egymáshoz szépen odakötve semmit se kell álmodni már, csak azt, csak azt, hogy egy madár vállunkra száll és elmeséli: hogyan lehet az égben élni, ha a röpítő szél megáll. Az igazságtevés monográfiája Donáth Ferenc: Demokratikus földreform Magyarországon 1945-1947 ifss/s/sss//sss//s/sssssss/ssssssssssssssssssssf///sssss/ssssssssssssvs//sssssss/s/sssy> Miért maradt Gubancsik? KONTÚROK (Foto: Urban) sssssrssffss/ssssfs/ssssssssssssssssssssssssssssjssssssssssssssssssssssssssssssssssssssfsss//ssssssssssfss/s/yssssswssssssss/ssssssffsssssssssssssssssssss/ss/ssssssssrssffsssssssssfsssssssssssssssss/ss/sssssss/ss/ss/s/ssss magát, a bírónőhöz fordul, árulkodó hangon: — Fél évi házasság után már egy ilyennel foglalkozott! — Ne hülyéskedj! — az asz- szony nevet is, dühöng is. — De maga erről múlt november hetedikéig hallgatott? f1 siak aztán tudtam meg. ° Mindig a férj tudja meg utoljára a disznóságot. Mikor kirobban valami, akkor már mindenki mond neki valamit. — Bolond vagy. — Maga azért: akar válni, mert meg akar nősülni? — Míg élek, többé nem. Nincs szándékomban többé. Hogy a kedves nejem megint megcsaljon? — Tisztára bediliztél! — Mondja, november hetedikéig maga úgy érezte, hogy szereti a feleségét? — Igen. — És utána már nem? — Pontosan. — Miért volt maguknál vendégség? — Házibuli. Nem dolgoztunk, hát házibuli volt. — És sokat ittak. — Nem mondhatnám. Három liter tíz embernek? Még ők mentek aztán borért. De nem hoztak. — Ezért haragudott meg rá? A fiú kicsit az asztalra csap: — A kedves nejem leült a konyhában csókolózni. — Kölesőnkenyér visszajár! Nyitva volt az ajtó, hogy láthasd! De te nem láttad, mert az Editet birizgáltad! — Én senkit nem birizgáltam. A kedves nejem alaptalanul védekezik. — Nagyon szerette maga a féleségét? Hallgat, vállát vonogatja, nehezen nyögi ki: — Hát igen. — És a szülei szeretik őt? — Nem szeretnek! Ellenem uszítják! — Azt ne mondd! Se rá-, se lebeszélni nem hagyom magamat. De te soha nem jöttél anyámhoz látogatni. Öt gyerek közt ón vágyóik a legfiatalabb cs miattad félévekig nem láttam anyámat. — Mert ők nem akarnak engem! — Nincs igazuk? Megmondom kerék perec, így van! A lány némán tombol. A bíró leülteti a férjét és őt állítja fel. — Ellenzem a válást — felel az első kérdésre rém haté- rezottan. — Névviselést igényéi? — Névviselést igényélek. — Azért nem akar válni, mert szereti a felperest? — Szeretem, igen. A fiú piros, csak úgy ég a füle. — És a kollégája? Ott a boltban? Udvarolt magának? — Nem udvarolt. — Lefeküdni akart — kiált a férje. — Lefeküdni akart, de udvarolni nem akart. A bíró diktálja, hogy főnöke tisztességtelen ajánlatot tett. — Nem főnököm. Egy fiatal taknyos, nálam fiatalabb. — És maga elmondta id a férjének? Mikor? — Most, miikor kérdezte. Mikor jött, hogy engem majdnem rajtakapott a főnök a raktárban ZolivaL — De nem igaz? — Egy büdös szó sem. Pofonvágtam, az az igaz. — Vagyis november hetedükéig jól éltek? Ki tudna a férjével békülni? — Én ki, ő nem akar. — Mi történt az után a konyhabeli csők után? ITgy megvert, hogy eltörött a karom' — felemeli a jobb karját, azzal a merev mozdulattal, «hegy a gipszet viselte. — Egy hónapig táppénzén voltam. — Kártérítést kapott? — Nem kaptam. A rendőr azt mondta, csak akkor Kapok, ha feljelentem. Nem akartam feljelenteni. — Nem aikarta, hogy megbüntessék? — Nem. — És ezek után is szereti? — Mit csináljak. Pedig nem érdemli meg. Durva, önfejű. — De ha durva, önfejű és akaratos, mit szeret rajta? Mért szereti? — Csak. — Van remény, hogy kibéküljenek? — Nincs — mondja reménytelenül. Majdnem sír. A fiú felpattan: — Szabad valamit kérdezni? Kivel voltál újév napján a presszóban? Nem Andrással voltál a presszóban? Az asszonyka dacosan megrántja a fejét. A bíró pártfogásába veszi: neki is kell egy kis szórakozás. — Azelőtt nem mentél Andrással presszóba. — Azelőtt teveled mentem. Jön a tanú. Kétszer annyi idős, mint ők, jól kihízott teherautósofőr, feszül rajta a tohonya ruha. Süt belőle a beleavatkozási vágy. — Igen, kérem, elég sűrűn jártam oda. Igen kérem, szépen éltek a gyerekek. Megértették egymást. Én nem tudom, hogy s minit. November hetedikén volt ott egy fiatalember, akivel a fiatalasszony elmerni borért. De nem mentek el, hanem a konyhában csókolóztak. Én nem láttam, én kártyáztam, hanem a haverom a bátyjával összeverekedett, én vittem be a fiatal- asszonyt közülük a szobába, letettem az ágyra, kérdem tőle, mért csinálta? Azt mondta, hogy neki nem elég egy férfi! — Maga azt kérdezte tőlem, hogy nekem tán nem elég egy férfi! Arra mondtam, pukkadjon meg! Hogy nem! A férj is felpattan, magyarázza, mért a bátyjával verekedett, s nem a csókolózó vendégével. — Mert a bátyám nekem- jött, hogy ne csináljam a kabarét. — Tehát maga azt nem tanúsíthatja, amit a konyhában látott? Hát a boltban? A raktárban jelen volt? — Nem. De az illető előttem mondta. Három hete a kocsmában. Felperes is hallotta, meg mások. — Mondja, volt magának valaha viszonya férjes asz- szonnyal? — Volt! — vágja ki önérzettek WEÖRES SÁNDOR: Fénycsilbgás Hatalmas úszó felhő kibontja madár-szárnyát, befesti égi skarlát, az alkonyi Nap vére. Pirosság tükörképe száll a Duna vizére, mig az éjszaka eljő. Beleszurnak a tornyok s a zöld erdejü halmok, s a már elnyugvó városon túl egy csillag útnak indul. Az olvasók megtartásáért ! Uj köntösben jelent meg ! az Aurore című francia napi- j lap. A lap megszokott negatív- ! betűs fejlécét, modern vonalú ! betűkből összeállított felirat ! váltotta fel. Egyben megválto- | zott a lap rovatszerkezete is. : Az Aurore előtt néhány hét- • tel a Les Echos, korábban pe> dig a Combat változtatta meg > külsejét. A lapok alakváltozá- ! sai a francia napilapok növék- j vő nehézségeit tükrözik, az ol- ! vasótábor megtartásáért foly- ! tatott rendkívül éles harcban. működését tárgyalja. A mű; második fejezetében magát a < földosztást, annak elveit, s! gyakorlati végrehajtását elem-j zi, míg a következő — harma-! dák — fejezetben azt mutatja i be, miként támadt föl, s erő- i södött az osztályok harca a: földireform „megreformálásá- i ért”; radiikális továbbfejlesz- j téséért, illetve visszacsinálá- j sáért. A negyedik fejezetben a: szerző a szegényparasztsiág földfelosztásról folytatott vi-: táit elemzi — mégpedig példia- : mutatóan dialektikus módon; —, míg az ufcplsó részben a földreform következményeit vizsgálja: miként hatott az a mezőgazdasági termelésre, s a mezőgazdasági népesség ösz- szetételére. A nagyszerű monográfiát, melyet bőséges jegyzetek egészítenek ki, az Akadémiai Kiadó jelentette meg. M. O. szefüggéseket, megmutatja azokat az éllentmondásokat, amelyek sok kérdésben — így például a föld visszaszerzését elősegítő rendelkezések és intézkedések, valamint a népakarat között — létrejöttek, s melyeket végülis a kommunista párt, s a mögötte fölsOra- kozott tömegek radikális föllépése oldott meg. Jóval túlterjed tehát a tanulmány azon, hogy az új Magyarország egyetlen — jelentőségében bármily nagy horderejű — eseményét dolgozza fel; az egész ország, s a politikai, társadalmi, gazdasági küzdelem teljessége tárul elénk a lapokról. A földosztást megelőzően, s végrehajtása • közben is nemcsak azon volt vita — s micsoda vita! —, hogy kell-e földet osztani, hanem azon is, hogy kiknek — a kisgazdapárt tervezete például a kisbirtokokat, kívánta „családi birtokká” nö-j vélni a földosztással —, S mi- < ként. Sokan, s több irányból« ugyanis támadták azt az állás- ! pontot, hogy a földet juttatni! keill; megváltást stb. követel-! tek. A monográfia szerzője, j annak ellenére, hogy nem vész i el a részletek sűrűjében, ren- j geteg esettel, tényeken fölépí- ] tett következtetésekkel mutatja j meg az olvasónak azokat a ] bonyolult politikai és társa-! dalmi viszonyokat, melyek a i fölszabadlult ország amúgy is I zilált körülményei közepette a i földosztás mellett és ellene ha- i tottak. (Mert erőteljes ellenél- | lás volt a földosztással szem- | ben az úgynevezett birtokos- j parasztság körében is; azt : hangoztatták, hogy a földre- i form „ellenük irányul”, mert i elveszi a munkáskezeket.) Az i ábrázolás és elemzés elme- i lyültsége ugyanakikor nem ár- | tott a mű stílusának: kerüli a j szerző a tudálékosságot, a ko- j molykodás mezét öltő áltudo- j Hiányosságot, mindazt, ami — j sajnos —, oly sűrű jellemzője i a korszakos események kiróni- i kádnak. A z öt nagy fejezetre — s; ezen belül fejezetre- i szekre oszló, több, mint négy- i száz oldalas kötetben Donáth j Ferenc elsőként a fölszabadulást azonnal követő népmoz- galrnak kibontakozását, s ezen belül a spontán — a rendelet: megjelenése előtt — megalla-1 kított földosztó bizottságok: A Nagy Ügyeskedők Vállal- kozása — a továbbiakban NÜV — és a Szerény Hasznosak Társasága — a következőkben SZHT — között néhány év óta kíméletlen harc folyik. Tegyük hozzá mindjárt, eddig mindig a NÜV-é volt a babér, ők kerültek ki győztesen a csatákból. S amellett, hogy ez a csatározás egyenlőtlen a Nagyok és a Szerények között, enyhén szólva, sportszerűtlen is. Mert mi történik? A Szerények ösz- szeszediik, felkutatják azokat, akik társaságuknál takarítónőd vagy segédmunkási tisztségek betöltésére és az átlagbér javítására alkalmasak, betanítják őket, megszokják egymást, teljes a harmónia a létszám és az átlagbér között, aztán egyszer csak, mint a derült égből a vércse, lecsapnak a Nagyok és mire az igazgató és a munkaügy észfbekapna, már él is ragadták segédmunkásaikat, takarítónőiket. S hiába a sírás, a rívás, a fogak csifcorgatása és az öklök rázása a derült ég felé, újból és újból segédmunkások és takarítónők után kell nézni, újból és újból vissza kell állítani a megbomlott egyensúlyt a létszám és az átlagbér között. Később a Nagyok nem elé— És maga azt elmondta az asszony férjének? — Nem én! — Milyen embernek tartja maga ezt az illetőt? — Rongy embernek. Jel- lemtelennek. — Nevezze meg, hogy tanúnak idézhessük. — Gombos Zoltán. Nem titok. — Hol lakik? — Szigetmonostor. Jelenleg kórházban. — Majd a postás megtalálja. Kívánja a megidézését? — kérdezi felperest a bírónő. — Kívánom. — Vagy megbocsát a feleségének? — Nincs az a hatalom! IVeki most már hiába bizonyitják, hogy semmi szégyen nem érte: az egész világ előtt nem igazolhatja a feleségét. Szőr ment a levesbe, nem kell! — Micsoda férfigőg! — mondja az ülnöknő. Majdnem azt is hozzáteszi: kis kakas. Pedig hiába kukurikoi, a női bíróság összefog a feleségével ellene, a következő tárgyaláson sem választják el. Ez a bíróság nem, de ha ő tovább megy, egy felsőbb fórumon ráhagyják, s eléri a célját. Addig az asszonyban úgy megkeseredik a lélek, hogy már ő se bánja. És húsz-harminc év múlva verhetik a fejüket falba, hogy ilyen kis semmiségért ekkora: bolondot tettek. Vagy ki tudja? Mi az a bo- i londság? Mi az a boldogság? ! gedtök meg az apró — takarítónő és segédmunkás — zsákmánnyal, olykor szakmunkásokra, művezetőikre, technikusokra is lecsaptak és már kezdett olyan tragikussá válni a helyzet, mint az átigazolások idején a kisebb labdarúgócsapatoknál. Ekkor a Szerények vezetője az asztalra csapott és nagy hangon felkiáltott: Ez tovább így nem megy, most én jövök! És ha ő maradt is, de jött a NÜV vezérigazgatója. Még csak a kávénál és a konyaknál tartottak — diplomácia és taktika is van a világion — amikor előrukkolt jövetele céljával a Nagyok vezére: — Kérlek tisztelettel, itt van nálatok ez a hogy is hívják, Gubancsik nevű üzemvezető mérnök. Nézd, én nem kertelek! Tehetséges, szerény, szorgalmas embernek tartom, ezért úgy gondolom, nagyobb hasznára lenne a világ, az ország, szűkebb hazánk ipari-műszaki fejlődésének és nem utolsósorban a NÜV-nsk, ha ő mint főmérnök vállalkozásunknál fejthetné ki tehetségét, szerénységét, szorgalmát. Azt hiszem, megérted és felméred kötelességedet iés. felelősségedet, ezért áthelyezéssel rendelkezésünkre — illetve a világ, az ország és szűkebb hazánk rendelkezésére bocsátód Gubancsik üzemvezető mérnököt, illetve jövendő főmérnököt. — Természetesen, kérlek — válaszolta a Szerények vezetője szerényen. — Teljes mértékben egyetértek veled és támogatom elképzelésedet. Már csak azért is, mert nem igaz, hogy Gubancsik tehetséges, sízerény és szorgalmas szakember és a felsoroltak mind nyernek azzal, ha ő főmérnök lesz. De nemcsak ezért. Nézd, a Gubancsik két évvel ezelőtt’ 40 éves korában azt mondta, hogy 42. születésnapját mint üzemvezető mérnök ünnepli, 45 éves korára főmérnök, 47. évében egy nagy válillakozás vezérigazgatója lesz. Én, megértheted, tekintettel szerénységünkre, ezt a jövőt nem tudom neki biztosítani. Ugyanakkor nem is állhatok a fiatal, nagy tehetségek útjába. Ezért már csak a formaságok maradnak hátra. Küldd a kikérőlevelet és én Gubancsikot azonnal rendelkezésedre, illetve a világ, az ország, szűkebb hazánk ipari-műszaki fejlődésének rendelkezésére bocsátom. J7zzel váltak el. És érdekes, ^ az a bizonyos kikérőlevél, amely Gubancsikot a méltó helyére emelte volna, máig sem érkezett meg a Szerény Hasznosak Társaságához. Sőt azóta segédmunkásra, művezetőre és technikusra sem tart igényt a Nagy Ügyeskedők Vállalkozása a Szerényektől. Máig sem értem, miért? Te, úristen! Csaik nincs azoknak is valami születésnapi elhatározásuk?! Papp János A z évezredes per, mely A földet birtoklók és földet megművelek között örökké, de utóbbiak számára a győzelem reménye nélkül zajlott, a felszabaduláskor visz- szavonhatatlanul eldőlt. A ma már egyszerűnek hangzó jelszó — „a föld azé, aki megműveli” —, az új útra lépett nemzet első, s legdöntőbb belpolitikai cselekvési irányának megfogalmazója volt. Az igazságtevés ideje jött el, s érdekes módon: huszonöt évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az eldőlt történelmi per áttekintő, tehát teljes, s egyben részleteket is felölelő krónikája megjelenjék. ^ Donáth Ferenc monogrófiá- ^ ja — mert csakis ezzel a ran- ^ got adó meghatározással illet- fchetjük a művet —, tehát nem § egyike a földosztásról megjelent tanulmányoknak, s rész- § tanulmányoknak, hanem a ^ szó szoros értelmében mono- \ gráfia, mely valamennyi cselekvési síkot látókörébe vont, ^ s földolgozott. A valamennyin i van a hangsúly, mert a föld- 5 osztás jóval túlterjedt az országos szintű politikai és gaz- ^ dasági harcokon, intézkedése- ^ ken. Népmozgalom is volt egy- ^ ben, a demokratikus — még- ^ pedig az ún. közvetlen de- ^mokrácia — első próbatétele, p még sok minden más. | Több, mint fél millió volt |a földhözjuttatottak száma. ^ Félmilliónál több család, mégpedig nagy létszámú család, s ^ ezek ismerősei, környezete: ^szinte az egész magyar falu s „benne volt” mindabban, amit 5 a földosztás, a birtokosok és 5 intézőik elleni küzdelem jelentett. S benne volt abban is, ^ amit a földek fölosztása vont !«maga után: a hogyan tovább peresésében, az eszközök sze- pényessége miatti gondokban, ^ az igauzsorában — mert a s földhözjuttatottak közül egy § heti. napszámmal fizettek so- ^ kan egy-egy napi szántásért a ^ lovas gazdáknak —, a „régi” ^ meg az „új” gazdiák közötti ^ torzsalkodásokban, a közigaz- ^ gatás szervezetlensége miatti zűrzavarban. ^ M egörökítemi ezt a bo- ^ nyolcát valóságot égy^ magában sem könnyű vállal- ^ kozás. Donáth Ferenc azonban § többet ad ennél. Nemcsak ^ megörökíti ezt a valóságot, ha- nem elemzi is, föltárja az ősz-
