Pest Megyi Hírlap, 1970. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-07 / 56. szám

pest H rcr a 1970. MÄRCTÜS 7., SZOMBAT Mai fiatalok... Startra kész a manor! járat a Nagyvárad téren. Berreg a tarmotoros Ikarus, már csak néhány perc van hátra ,az in­dulásig. ősz hajú, fejkendős néni száll fel a buszra. Végigtopog az ülések mellett, mindegyik alá benéz. Miután ezzel vég­zett, így szól a hátsó ülésen terpeszkedő, angolosan öltö­zött, középkorú úrhoz, aki az újság lapjait böngészi. — Itt olyan „dobozok” szok­tak lenni az ülések alatt. Az jé meleget ad ... A férfi fel sem néz az újság­bél és flegmán mondja: — Minek az mama, majd rá­ér augusztusban melegedni. A nem éppen szellemes vá­laszra többen hátrafordulnak. A néni félénken mentegetőd- zik. — Tudja, csak azért mond­tam, mert elkapott az a nya­valyás influenza és két hét után ma keltem fel először. Nagyon elgémberedett már a Iában, jé lenne, ha egy kicsit felmelegedhetne . . . A férfi nem válaszol. Az új­ság lapjait bújja, igyekszik el­takarni arcát. — Tessék csak ideülni, itt van olyan „doboz” ... — adja át mosolyogva a helyét egy fiatalember. A néni köszöni, aztán el­helyezkedik. Már melegszenek is az elgémberedett lábak. Igen, hát ezek a mai fiata­lok ... —fg— Gyenge volt a fenyőmagtermés Március 21: Dobogó-fennsík Faüzemeket létesítenek Pest megye tsz-ei Három napig tanácskoztak a „megyeházán” a Pest megyei tsz-ek alkalmazásában átló erdészek. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, az erdőrendezőségek és erdő- gazdaságok képviselői tartot­tak előadásokat, az erdészek pedig nagy hévvel és lelkese­déssel kapcsolódtak be a vitá­ba. A tanácskozás péntek este véget ért. Célként jelölték meg, hogy a tsz-ek létesítsenek „fagyárt­mány üzemeket”, s helyben dol­gozzák fél a kitermelt fa­anyagot. A közös vállalkozás­ban épülő üzemekben parket­tát, lábrácsot s hasznos „mü­tyüröket” gyártanak majd, ré­szint a helyi lakosság ellátá­sára, részint a külföldi keres­let kielégítésére. Ez sürgető feladat, mert már más megyebeli tsz-ek is je­lentkeztek ilyen igénnyel, s netán, mint konkurrensek, előbb építenének a megyében üzemeket, mint a helybeli szö­vetkezetek. Jelenleg csak 3 — A tudományos diákkö­rön IX. országos konferen­ciáját március 18. és április 3-a között rendezik meg. Az ünnepélyes megnyitóra a Budapesti Műszaki Egyete­men kerül sor. Megkezdte visszavonulását az influenza? Eddig két és félszázezernél több beteg A járvány még tart, ereje azonban csökken. Abból, hogy a múlt héten a megyei KÖJÁL-hoz bejelentett új AZ ÖREG REVESZ ÉS A DUNA-Kutyasétáltatás. A Körúton, a Belvárosban, a szűk utcák­ban és még annyi más he­lyen. Pulik, dakszlik, bulldo­gok. A pórázon nyugodtan, engedelmesen baktatnak a hű­séges állatok gazdáik mellett. A lakásban is csak néha vak- kantanak fel — ha éhesek. Halsétáiltatás. Dömsödi Du- na-part. öregember vág léket a befagyott folyón. A csáklyá- val gyakorlott mozdulattal ki­emeli a jégtáblákat. A vékony zsineg hirtelen előbukkan a vízből. Az öregember egy nyolc kiló 50 dekás potykát „levegőztet”. A hal akkora, mint egy nehéz súlyú birkózó karja. Tavaly, augusztus 15- én fogta. Most hizlalja. Az idei tavaszon finom halászlé készül belőle. ★ Ki is ez a görbe lábú, hu­szárkinézetű, ősz hajú öregúr? Lássuk a személyi adatokat. Nagy Istók Ferenc, a döm­södi révész, 60 esztendős. Apja í védgátőr volt. Tizenhat éves korában Szigetszentmártonban kezdte a révészséget. 1931 és 1935 között halászattal szerez­te meg kenyerét Máj őshazán. 1935 óta él Dömsödön. Először egy kis fabódéban lakott. Efelett azonban eljárt az idő, s ma már barátságos házikó ad otthont Feri bácsinak és fele­ségének. Most a befagyott Du­nán magányosan áll a komp és a ladik. De nyáron nincs meg­állás. Napjában átlag hússzor fordul a két part között, s minden egyes alkalommal 12 embert visz át a ladikkal. A komppal 80 mázsát vonszol, j Téíen-nyáron egyaránt hajna- ; li ötkor kel. Nem dohányzik. I . . * j — Két éve Sopronban jár­tunk az asszonnyal. Elmondom ám, mit írtam haza a legjobb komámnak. „Édes Imre János kártyapar­ti barátom! A Lővereket, üdülőnket köz­vetlen közelről látom. E soraimat innen küldöm Sopronból, De vágyódásom tómból ben­nem otthonról. No de Jani itt is látni ve­rebet, Édes komám, kártyázunk még eleget! Jártunk, keltünk, szép lány is volt Sopronban, Az anyjuk szája nem volt más, csak otromba. Egyszer egy érzéses dalba kezdtem, De mit én ezért kaptam, Azt észrevétlen zsebre tet­tem.” — A napokban járt itt a vállalati igazgató és beutalót az hozott Párádra megyünk asszonnyal márciusban. ★ — Egy fogam van, de azt is ki kell már dobni, mert aki látja, tudja, hogy ahol egy van, ott többnek is kellene lennie... Újakból pedig én nem kérek. — Egyszer egy tanár urat vittem át ladikkal a túlsó partra. Szép csendes idő volt, a nap már gyengébben sütött. Nyugodtan eveztem, mint máskor. A tanító tüsszentésé­re nem is nagyon, figyeltem oda. Egyszer csak látom, hogy fészkelődik, izeg-mozog a la­dikban, mintha valamit keres­gélne. Nem tudtam felfogni, mi a csuda történhetett. Meg­kérdeztem hát tőle: csak nincs valami baj, tanító uram? De csak nem válaszol semmit. A hótszázát, eme begurultam és ráförmedtem: miért hallgatja el, az áldóját, ha nem stimmel valami? Erre a tanár úr kicsit szégyenkezve, kicsit kénysze­redetten elnevette magát. S uram-teremtőm, mit látók ? Nincs már egy fia foga sem, pedig öt perce még oly szépen csillogott rajta a nap. A fog­sor a vízbe pottyant... ★ — Erre a történetre nem szí­vesen emlékszem vissza. Meg- borsódzik a hátam, ha belegon­dolok. Kemény tél volt akkor. Az északi szél úgy söpört vé­gig a parton, mintha kardok­kal csapkodtak volna. Csak aki vízparton él, az tudja, mit jelent ez... Szóval, mondom, igazi ítéletidő tombolt. Egyszer csak látom, hogy a Varga Jós­ka öccse a jég szélén áll. Rá is förmedtem azonnal: gyere on­nan, te szerencsétlen, tán el akarsz pusztulni, vagy mi a fene ütött beléd? De csak nem mozdul onnan. — Jól van, mondom, ha elvesztette a jó­zan eszét, ám legyen. Begyüt- tem a házba és mérgesén be­vágtam az ajtót. De alig ülök le a hokedlira, hirtelen kiabá­lást hallok. Egyből kirohan­tam, úgy ahogy voltam, és még sikerült kihúznom a jég alól. Aki a Dunával tréfál, az könnyen megjárhatja ... ★ Nagy Istók Ferenc hatvan­éves. Nyugdíjazás előtt áll... Azután mi lesz? Elválik a Du­nától, amely mellett az életét töltötte? Amelyet úgy ismer, mint a legjobb barátját? Az lehetetlen. A Dunától elsza­kadni számára annyit jelente­ne, mint egy banánfát a sark­vidékre telepíteni. Ha más­képpen nem megy, maszek kompot nyit... Falus Gábor megbetegedések száma kisebb az előző hetinél, arra kell kö­vetkeztetni, az A—2 hongkongi 68 vírus megkezdte visszavo­nulását. Február utolsó hetében még mindig 43 932 ember betegedett meg influenzá­ban. összevetve azonban ezt a szá­mot az előző heti 55 870 meg­betegedéssel, a csökkenés meglehetősen nagy. A szövőd­mények száma 1047 volt múlt héten és közülük 152 beteget kellett kórházba szállítani. Mindkét szám ugyan kevesebb az egy héttel korábban kimu­tatottnál, az arány azonban nem változott. Tehát a jár­vány hevessége változatlan még. Influenza következtében tizenhatan hunytak el az előző héten. A járvány csökkenése egyébként minden járásban megkezdődött, a városok közül viszont Nagykőrösön és Gö­döllőn az új betegek száma az előző hetinél nem keve­sebb. Egyes községekben ugyanez tapasztalható, de csak egyes orvosi körzetek­ben. Például Gyomron, Üllőn, Nyáregyházán egy-egy körzet­ben még nem, a többiben vi­szont kevesebb az új beteg. A járvány kezdete óta a megyében 262 050 ember, vagyis a lakosság mintegy harminc százaléka esett át influenzán. Pest megyei tsz-ben foglalkoz­nak fafeldolgozással. Országos gond a csemete­hiány. Az erdőgazdaságoknak az idén 100 millió fenyőcseme­tére lenne szükségük, de en­nek csak fele áll rendelkezé­sükre. Okai: eddig nem volt kifizetődő a csemetenevelés, ezért hoztak létre új csemete­kerteket. Gyenge volt a fe­nyőmagtermés is. Külföldről csak drága pénzért lehetne be­hozni. A megyei tsz-eknek 4 millió fenyőcsemetére lenne szüksé­gük. Most elhatározták, hogy a szövetkezetek az erdőgazda­ságoktól függetlenül megkez­dik a csemetenevelést. A Nagy­kőrös környéki, valamint a váci és monari járás tsz-ei összefognak, s közös beruhá­zásként 5—17 holdas csemete- kerteket hoznak létre. Kifizetődő vállalkozás a fá­sítás. A gazdaságok megszaba­dulnak a hasznos! thatatlan földtől, s egyben az adókötele­zettségtől, s az erdőtelepítésire fordított pénzt — gyakran töb­bet is — visszakapják az ál­lamtól. A fölös munkaerőt is le tudják kötni a késő őszi és téli erdei munkával. A terv szerint a jövő év ele­jén új elszámolási rendszert vezetnek be ugyan, de a tsz-ek akkor sem fognak rosszul jár­ni. Figyelembe veszik majd — eltérően a mai rendszertől — a fásítások minőségét, eredmé­nyességét is, az állam a kész, fiatal erdőt veszi meg a szö­vetkezetektől. Érdekes bejelentés hangzott el az ankétem: március 21-én Pest megyében, a Dobogó- fennsíkon kerül sor az orszá­gos fásítási hónap megnyitásá­ra. Fontos megállapítás: ezek­nek a tavaszi akcióknak még tíz év után is nagy jelentősé­gük van, ilyenkor fellendül a fásítás. A jövőben tartalma­sabbá, színesebbé akarják ten­ni a faültetés havát A tanácskozás végéin Balázs István megyei erdészeti és va­dászati felügyelő ismertette Pest megye távlati erdősítési tervét. Az erőket 11, különö­sen kopár terület beültetésére koncentrálják majd, s az ed­diginél nagyobb szerepet kap a patak- és útfásítás. (paládi) Számláz a komputer A magyar posta az angol Honeywell cégtől beszerezte az első nagy teljesítményű adatfeldolgozó berendezést. Először a kifizetett postautalványok „leszámolását” végzik a komputer segítségével, de a későbbi időkben a rádió-, a televízió- és a telefonszámlákat is a Ferenc központban felépített számítógép készíti majd el. A posta számításai szerint több napi munka helyett a komputer órák alatt elkészíti a számlákat. Kőbányászok — kőszobrászok Pestről a megyébe Tegnap délelőtt olyan vál­lalat sajtótáj ókoztatóján vet­tünk részt, amely eddig még csak alkotásaival 'hívta fel ma­gára a figyelmet. A Kőfaragó- és Épületszobrászipari Vállalat remekművei az ország sok vá­rosának épületeit díszítik. Ök hozták helyre a Parlamentet, részt vettek a Mátyás templom restaurálásában, s Budapest legkorszerűbb szállodájának, a Hotel Intercontinentalnak fal­burkolatait is mestereik készí­tették, ­......... De iglen sóik Pest megyei lé­tesítményen is ott van kézje­gyük. Többek között a gödöl­lői Agrártudományi Egyetem gépészmérnöki karának épü­lete is a vállalat kőszobrászai- nak remeke. Százhalombattán jelentős parképítési munka ta­núskodik szakembereik hozzá­értéséről. A Dunakeszi 3. sz. Házgyár parképítését is a vál­lalat végezte. Sok üzemük van Budapes­ten. 1974-ig azonban ezeket ki­telepítik a fővárosiból. Ezért kötöttek megállapodást a pilisi hányával. Átalakítás után egyik telephelyük itt működik majd. Részben már át is vet­ték a pilisi bánya épületeit. Ürömön és Budakalászon szintén a Kőfaragó- és Épület­szobrászipari Vállalat munká­sai dolgoznak. Itt termelik ki műemlékeink restaurálásához szükséges követ. Mint Virág Ferenc igazgató elmondotta, a vállalat tevé­kenysége sokrétű. A kőkiter- meléstől kezdve a szobrászatig mindennel foglalkoznak. Mű­kőgyártó részlegeik újabban a lakosság igényeit is egyre na­gyobb mértékben szeretnék ki­elégíteni. Morfondírozok Ehhez drótkötélidej>ek kellenek... örök téma: a lift — olva­som a minap az Esti Hírlap­ban. Ez az a téma, ami nem az utcán, hanem többnyire az alagsorban hever, az akna fe­nekén, esetleg lebeg ég és föld között, mint Mohamed kopor­sója. Kilencemeletes torony­ház hetedik emeleti lakója és a gyakori lifthiba permanens áldozata lévén, érdeklődve olvastam a cikket. „Hol tart ma a magyar lift­ipar, eredménnyel járt-e a tavalyi lakóházi felvonó terv- pályázat, hány liftet gyárta­nak belföldi szükségletre, mi­lyen intézkedésekkel biztosítja a Hajtómű- és Felvonógyár a liftek zavartalan működését?” — így hangzottak a kérdések, és imígy a válasz: „Már készülnek az új lakó­házi liftek prototípusának raj­zai. A megvalósulás a jövő esztendőben várható.” (Iste­nem, lassú munkához — idő kell.) „A nagyobb igényeket és a fokozott követelményeket szol­gáló, üzembiztos új liftek sorozatgyártása 1971 végén indul.” (Szabadna tudnom: akkor , minek a megvalósulása várható a jövő esztendőben? A rajzoké? Netán a prototí­pusé?) Elhangzott továbbá egy olyan — szívem szerint való — kérdés is: Mit tesznek, hogy jobbak legyenek a liftek? íme, a válasz: „Vállalatunk álláspontja változatlan: a fel­vonóiparban csak akkor lesz rend, ha a szervezés, a gyár­tás, a szerelés és a karban­tartás is egy kézben lesz, In­tézkedési joggal, és természe­tesen, a felelősséggel együtt.” Ebből — ha jól értelmezem — a következők derülnek ki: a felvonóiparban jelenleg rendellenség van, méghozzá akkora, hogy a sok bába kö­zött időnként elvész a gye­rek és a felelősség. Nem éppen megnyugtató. Ami pedig a lényeget illeti, szerény — de megingathatat­lan — véleményem szerint éppen az a legnagyobb baj, hogy jelenleg liftek gyártá­sával egyesegyedül a Hajtómű­ét Felvonógyár foglalkozik. Bő­séges tapasztalataim tanúsít­ják, hogy a konkurrencia hiánya, a monopólhelyzet rit­kán vezet jóra. A felvonóipar esetében például odavezet, hogy az építőipar azzal kény­telen beérni, ami van: meg­bízhatatlan konstrukciójú, ál­landóan elromló liftekkel. Vegyük például a mi liftün­ket; kizárólag az alábbi ese­tekben szokott bedögleni: ha felfelé megyek vele, s valaki — mivel a hívótáblán so­sem ég a Foglalt felirat —, be­dugja a hívókulcsot; ha kó­boráram zavarja az áramkört; ha feszültségingadozás van; ha valamelyik emeleten nem működik a vasajtó önműködő mágneszárja; ha kiég a biz­tosíték; ha a lakó nem a lift­szekrény mértani központ­jában helyezkedik el; ha ki­ugrik a drótkötél a mit tudom én micsodából; ha esik az eső; ha fúj a szél; frontátvo­nuláskor; páros napokon. Ja igen, a nyilatkozatban szerepelt egy olyan bejelentés, hogy az illetékesek licencvá­sárlás gondolatával is fog­lalkoznak. Kitűnő gondolat, ne hagyják csirájában elfoj­tani! Félhivatalos értesülé­seim szerint ugyanis, kül­földön ezt a fogas műszaki problémát nagyjából már megoldották: sem a moszkvai Rossziia szállóban, sem a pá­rizsi Eiffel-toronyban nem ug­rál le a'drótkötél a micsodák­ról. — nyíri — Vasárnap: országos fodrászverseny Üt megyei versenyző Ki ne szeretné a szép frizu­rát? A szépek legszebbjedf va­sárnap láthatjuk a MÁVAG kultúrotthonában, Budapesten. Itt rendezik meg az országos fodrászversenjrt. Reggel 9-kor fónykiépkiállítás nyílik, utána a külföldi gyárak fodrászata kellékeit mutatják be. A má­sod- és harmadéves ipari ta­nulók versenye után kerül sor a nappali, a koktél és a nagy­estélyi versenyfrizurák készí­tésére. Ezt követi a revüfésülés, majd neves hazai és külföldi mesterek mutatják be, 1970 divatfrizuráit. Egy híján száz versenyző indul, 50 százalékuk vidéki. Ott találjuk a 99 fodrász kö­zött a Pest megyeieket is: Lu­gosi Márta harmadéves és Sü­tő Mária másodéves tanulót Dunaharasztiról, Kerékgyártó Kálmánt Karfáiról, Greff Ka­talint Vácról, és Varga Gézá­nál Szigetszentmiklósról. PEST MEGYEI HÍRLAP • Magyar Szocialista Munkáspírt Pest megyei Bizottsága ás a Pest megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: SUHA ANDOB Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: CSOLLANY FERENC Szerkesztőség: Budapest, Vili., Somogyi Béla u. 6. II. emu Kiadóhivatal: Budapest, VUI., Blaha Lujza tér 3. Egész nap hívható Központi telefon: 343—100, 142—220. Gépíró szobák: 343—100/280, illetve 343—100/413. Titkárság: 131—248. Egyéb számok: 141—462, 141—25*. Előállítja: Szikra Lapnyomda, Budapest. INDEX: 25 064 Terjeszti a Magyar Posta. Elő­fizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlap­üzleteiben és a Posta Központ] Hírlap Irodánál (Bp., V.. Jőzsel nádor tér í. sz.). Előfizetési dit 1 hónapra tű forint.

Next

/
Thumbnails
Contents