Pest Megyi Hírlap, 1970. március (14. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-07 / 56. szám
6 ■‘míHflP 1970. MÁRCIUS 7., SZOMBAT Sokféle A Lear királyban olvasom. Gloster, a király megvakított embere, hosszabb idő után megismeri volt uralkodóját, a hangjáról. Nem fedi föl magát. Mint kéregető koldus, az alamizsnát elfogadja, s így szól: „O, hagyj kezet csókolnom!” Lear ekkor ezt gondolja: „Mért akarod te az én kezemet megcsókolni? En is olyan vagyok, mint te, mint más ember. Nagy szerencsétlenségemben ennyit megtanultam. Ha isten lennék, halhatatlan, messze fölötted álló, akkor talán méltó lennék a kézcsókra.” Ezt gondolja magában. Hangos szóval pedig ezt mondja: , Hagyd előbb letörlenem róla a halandóság szagát!" Igen, az ilyen költői tömörítésben is csodálatos Shakespeare. Hagyd előbb letörlenem róla a halandóság szagát!” Vagyis hát azt nem lehet letörölni, tehát mellőzze a kézcsókot. „Én szerény ember vagyok!” — olvasom az egyik folyóiratban. Milyen különös mondat! Hasonló töltésű, úgy hiszem, kevés akad. Tudniillik az ellenkezőjét jelenti, mint amit mond. Ha az író nem állítja ezt magáról — kételkedés nélkül elhiszem. De így? Hiszen megcáfolta önmagát. Mint cigarettaparázs, a sö- tében izzik a hold. Szétszórt hamu a felhő. Más is szóvá tette, de úgy látszik, hiába, mert a rádió ■— a meteorológiai jelentésben —, változatlanul így mondja: „Az utakon síkosság.” Vajon miért? Így tudományosabban hangzik? „Az utakon síkosság.” Mintha ilyen mondatot hallanék: „Késemen nagy az élesség.” Vagy: „Ebben a paprikában nincs erősség.” ■ Ugyebár ■ észrevették, = hogy az-efféle mondatokban, nyelei szempontból, nincs helyesség? ★ Egy százlábú így támad a gilisztára: — Kotródj arrébb, ne lábatlankod j itt előttem! Megfigyeltem: azok 'az emberek, akik várnak tőlünk valamit — lehet ez szellemi, vagy szerelmi vonatkozású is —, mihelyt úgy vélik, hogy reményük sohasem válhat valóra, egyszerre gyűlöletes, ellenséges színben látnak bennünket. Senkiben se keltsünk hát hiábavaló, alaptalan reményeket.-k Egy vidéki színjátszó csoport olyan színdarabot adott elő, melyben Szent Péter is szerepelt. Előadás közben, hogy, hogynem, a mennybéli férfiúnak leesett fejéről aranyra festett bádogglóriája. Meghökkentő eset. A nézőtéren már-már kitört a nevetés, mikor a szentet alakító felkiáltott: „Úristen! — és tekintetét fölfelé irányította — hát már az égi szövetkezet is se- lejtet gyárt? ★ — Zsan, hozzon gyorsan egy fogót! — Minek, uram? — Most ment el a Tihamér úr, és azt mondta, hogy hülye vagyok. Ez szöget ütött a fejembe. Fürtös Gusztáv Idén kezdi meg a termelést a törökbálinti téglagyár is A Tégla- és Cserépipari Egyesülés 180 gyára az idén a népgazdasági tervbén ^ló- irányzottnál gyorsabb ütemben növeli termelését. A tavalyinál mintegy 250 millióval több téglát gyártanak, hogy elegendő falazóainyaggal lássák el a családi- és társasház-építkezé- seket. így már nemcsak országos átlagban, hanem a tavaly még időnként hiányosan ellátott körzetekben is lényegében megszűnik a téglahiámy: végeredményben 1200 millió tégla áll majd rendelkezésre a lakosság építkezéseihez. Ebben az évben kezdi meg a termelést a törökbálinti, a fehérgyarmati, a székesfehérvári és a balatonszentgyörgyi téglagyár korszerű aűagútke- mencéje, befejezik a rekonstrukciót a csillaghegyi, a ba- kony&zentlászlói, a kisbéri és a keresztespusztai gyárakban. A modernizált üzemekben a korábbinál jóval több üreges téglát állítanak elő. Ezzel a hagyományosnál erősebb, nagyobb és jobban hőszigetelő termékkel a lakosság is jobban jár, mert gyorsabb az építkezés, a szállítási költség pedig kevesebb. Növelik a tetőanyagok gyártását is, hogy az idén í a múlt évi 155 helyett 160 millió tetőcserepet szállítsanak a lakosság építkezésedhez. Pingálf névjegykártyák Folytatják világjáró kőrútjukat a kalocsai pingáló- asszonyok. Az ismert népművészek ötödik éve járják a földrészeket, s szereznek elismerést a magyar népművészetnek. Egyedülálló mesterségüket, a falplngálást. a külföldi magyar hetek rendezvényein mutatják be, de meghívót kapnak több népművészeti kiállításra is. Eddigi útjuk során Franciaországban, Norvégiában, Spanyolországban, Ausztriában, Kuwaitban, Libanonban és még számos más országban mutatták be népművészetüket, Most ismét útra kelnek. Az első állomás Athén, Hollandiában, majd Bulgáriában és az NSZK-ban mutatkoznak be. Egymást váltva tizenket- ten járják a világot, közülük a legfiatalabb, Sebők Erzsébet, az idén Szófiába utazik. Az ügyes kezű, gazdag fantáziájú, népművészasszonyok tizenhat színnel, szinár nyalattál dolgoznak. Ütikellé- kük az ecset, a festék, s a névjegykártya, amelyet a helyszínen „írnak meg” színes motívumokkal. Megjelent az új szakmunkásvizsga-szabályzat A szakmunkásképzési törvény végrehajtásaként — a munkaügyi miniszter új rendelkezésére ~-v megjelent az új 'SZakmunkáSriSga-sZabáiyzá.t. ' Ezzel az intézkedéssel 11 éves vizsgáztatási gyakorlatot korszerűsítettek. A rendelkezés szerint a szakmunkás vizsgáztatás joga az iskolát illeti és ennek megfelelően a vizsgabizottságok is csak az iskola mellett működhetnek. Az új intézkedés növeli a vizsgáztatás szakszerűségét, mert a vizsgabizottságokat kérdező tanárokkal is kiegészítik, kérdező tanár pedig a tantárgyi követelményeket jól ismerő pedagógus lehet. A tantárgyi osztályzat megállapításánál javaslati és szavazati joga van, s köteles a vizsgabizottság figyelmét felhívni, ha a bizottság valamelyik tagja olyan kérdést tesz fel a jelöltnek, amely nem tartozik a tentervi anyaghoz. Az új szabályzat szerint a fiatalok többségének ezentúl nem kell vizsgaremeket készítenie, kivétel néhány művészeti jellegű szakma, például intarziák észí tő, ötvös, porcelán- festő, üvegcsiszoló, vésnök. Azokban a szakmákban, amelyekben a munka jellege miatt vizsgamunka nem készíthető, a jelölteknek náromhó- napos szakmai gyakorlaton kell igazolniuk szakismereteiket, szaktudásukat. Három különböző munkaterületen dolgoznak, s munkájukról minősítő lapot visznek a vizsga- bizottság elé. A jelöltek alaposabb felkészülését követeli meg, hogy ezentúl az írásbeli vizsga összetett, komplex jellegű, mert a tanulóknak egy bizonyos munkával, munkadarabbal kapcsolatban szakismereti, anyagismeret!, szakrajzi, elektrotechnikai és szakmai számítási feladatokat is meg kell oldania-,lUi vonatkozása a szabályzatnak, hogy — hasonlóan a középiskolákhoz —, szakmunkásképző iskolák vizsgabizottságának elnöke is óvást emelhet, ha a bizottság eljárásával, vagy javaslatával nem ért egyet. A j előlit a döntésig szakmunkás bizonyítványt nem kaphat, a megfelelő vizsgálat alapján az illetékes miniszter dönt A Hatvani Cukorgyár FELVÉTELRE KERES autószerelő, autóvillamossági szerelő, adagolóbeóllító SZAKMUNKASOKAT. Jelentkezés a HATVANI CUKORGYÁR munkaügyi osztályán. Öröm Ürömön öt évvel ezelőtt modern vasútállomást kapott Üröm. Az emberek örültek, hogy fűtött teremben, várakozhatnak, nem kell szélben, hóban f&gyoskod- niuk. Örömükbe azonban üröm is vegyült. Az országúton levő MÁV A UT - állomástól ugyanis, alig lehet megközelíteni a vasutat. Pedig a községből többnyire busszal érkeznek ide az utasok. Se egy jelzőtábla nem igazít útba, sean gyalogos közlekedésre alkalmas út nem kötá össze a két állomást. Ez télen még kellemetlenebb, mint jó időben, mivel a lejtős, fagyos domboldalról sokszor csak nadrágféken lehet megérkezni a vonathoz. S mit mond erről Pálinkás Miklós állomás- főnök: — A buszmegállótól az állomást legjobb esetben körbe lehet megközelíteni. Azért mondom, hogy a legjobb esetben, mert ez az út is olyan rossz, hogy fagymentes időben a kocsik kerékagyig járnak a sárban. Bizony nagyon elkellene ide egy lépcsőlejáró. Annál is inkább, mert nem egyszer tört már itt kéz és láb. Többször kértük az illetékeseket, hogy vizsgálják felül az utasok panaszát és segítsenek, de hiába! Könyvespolc Menzel Adolf Menzel német festő és grafikus életműve nemcsak formálisam tölti be a XIX. század második felét, hanem ennek a fél évszázadinak minden jelentős művészi törekvésében is részt vállalt és tevékenyen részt vett a késői biedermeiertől a kritikai realizmuson át az impresszionizmusig. Munkássága műfajilag is változa tos: foglalkozott gyerekkönyv illusztrációkkal, táj- és portré- festészettel, és tőle származik az első európai nagyüzemi munka képi ábrázolása is. A Corvina kiadó gondozásában most megjelent kötet tanulmányírója Wolfgang Hütt művészettörténész Menzel életrajzának ismertetésén túl a német művészet egyetemes fejlődésének sok érdekes problémáját is megvilágítja. A kötetet 59 kép, köztük hat színe« nyomat illusztrálja. • — K — — Solymárra kirándulnak vasárnap a Kőbányai Gyógy- szerárugyár természetjárói. — Elektrolit kondenzátorgyártó üzemet létesít a Somogy megyei Marcaliban Mechanikai Művek. ÚJ OLVASÓTEREM A Parlament épületében működő Országgyűlési Könyvtár — 1952 óta nyilvános közgyűjtemény — új olvasóteremmel bővült, melyet a napokban adtak át rendeltetésének. Egyidejűleg kiállítást rendeztek a felszabadulással kapcsolatos könyv- anyagból: hatszáznál több kötetet mutatnak be a 25 évvel ezelőtti időről, s mintegy 160 féle újság, sajtótermék is a közönség rendelkezésére álL Háromszáz „fekete özvegy” Az Állatkert látogatói múlt év nyarán tekinthették meg először a híres „fekete özvegyet” a világ legveszélyesebb pókját, amelynek mérge a csörgőkígyóénál is erősebb. A látogatóknak most újabb nevezetes látványban lehet részük. A budapesti Allatkert ugyanis nemcsak abban jeleskedett, hogy az európai állatkertek közül elsőnek tartott életben két példányt, az Amerikában honos „mérges özvegyből”, hanem elsőnek sikerült „rábírni” a párt családalapításra is. A kisebbik özvegy nemrégiben apró, lepkeformájú petezsákokat készített. A pókok akkor is elkészítik ezeket a zsákokat, ha a peték nincsenek megtermékenyítve. Érthető tehát, hogy a szakiemberek, a gondozók nagy izgalommal lesték, vajon eredménnyel jár-e a mérges özvegy szorgalma. Kereken három héttel az első zsák megszövése után azonban egy óra alatt mintegy 300 gombostűiéjnyi pók mászott ki a bölcsőből. A parányi állatok szövőmirigyei máris működőképesek, s így nagy buzgalommal készítik hálóikat. Az apró állatok Tágóinak méregzacskóiban megkezdődött már a méregtermelés, de csípésük még veszélytelen, csak kis , daganatot okoz, amely egy-két órán belül eltűnik. A rovarház vezetői mégis körültekintően gondoskodtak arról, hogy a kis özvegyek ne szabaduljanak ki, bár az embert egyelőre nem veszélyeztetik, de saját maguknak annál nagyobb kárt okozhatnak, mert társaiktól elszakadva, s táplálék nélkül egy-két napon belül elpusztulnának, REKORDÖSSZEGÉRT kelt el egy Van Gogh-kép egy New York-i aukción. Egymillió háromszázezer dollárt fizettek a „Le Cypres et l’Arbre en Fleurs” című alkotásáért, amelyet a trágikus-sorsú művész Saint-Remyben, egy elmegyógyintézetben festett A hízelgő A mikor hívatott az igazgató, még nem sejtettem semmit. Csak féltem. Nem tudom miért, de mindig a hideg rázott, ha be kellett lépnem abba a hatalmas íróasztalos szobába. Gyorsan végiggondoltam, mit is tettem rosszat az utolsó hetekben. Csak nem azért, mert a múltkor a folyosón...? Nem. Legalábbis remélem. Vagy talán, mert a múltkor a Kocsendaival nem a legjobban...? De ilyen csekélységért, csak nem fog a vezér... A torkom egészen kiszáradt. Jobb túlesni rajta. Két- Sízer is nekilendült begörbített mutatóujjam, aztán harmadszorra kopogtam is. Két kicsit. Illedelmeset. — Jöjjön, jöjjön — mondta barátságosan. Már vártam. Mondja, mikor volt maga utoljára külföldön? — Utoljára — húztam a szót. — Igazgató elvtárs, én még soha életemben nem voltam külföldön. Bárki is mondta, nem mondott igazat. Nekem minden rokonom Pesten él... És tessék elhinni, nekem nem is volt semmi szándékom... Én itt nagyon meg vagyok elégedve... Én ... én... — Ugyan Svatoplufc elvtárs, ne men- tegetődzék. Senki se mondta, hogy már volt külföldön, csak érdeklődtem. Milyen nyelven beszél ön? — Kérem tisztelettel, németül, oroszul és angolul. De olvasok franciául is. — Hány éves? — Huszonnyolc múltam — felelget- tem egyre értetlenebbül. Nem tudtam elképzelni, hogy mi a csudára akar kilyukadni. — No, akkor rendben is vagyunk. Készüljön fel, velem jön Londonba. Az útlevelét a személyzeti osztályon elintézik. — Én?? — ez volt a legértelmesebb mondat, amit képes voltam kinyögni. Aztán gondolkozni kezdtem. Végtére miért is ne? Már mindenki utazott az osztályról, csak ő nem. És különben is, rendes -’ dolgozik. Miért ne? De hát pont az igazgatóval? H alló, Kovács élvtárs? Itt Gergely. Mit jelentsen ez a levél? Pont az utazás előtt egy nappal jöttek rá, hogy ez a Szabó egy hízelgő alak? Aki nem érdemli meg az utazást, mert soha nem mondja meg a véleményét — Igazgató elivtárs megmagyarázom ... — mondta a személyzetis. — Majd ha visszajöttünk. Majd utána beszélgetünk, milyen ember. — Meg tetszik majd látni, hogy igazam volt igazgató elvtárs. Mert az igazgató elvtárs egy nagyon éleslátású elvtárs. — Apropó, ki állítja ezt Szabóról? — Néhány kolléga és bátorkodom én is aláírni, igazgató elvtárs. Kellemes utazást igazgató elvtárs. Eredményekben gazdag utazást Igazgató elvtárs, és erőt, egészséget kívánok. A szakszervezeti bélyegét én majd kifizetem, igazgató elvtárs. Ugyan, majd ha vissza tetszik ... A Hotel Astoriáiban szálltunk meg. Csodálatos szobát kaptunk. Minden gyönyörű, izgalmas. Csak ne az igazgatóval kellene eltölteni az első külföldi utazást. Azt sem tudom, hogy szólítsam meg. Nem lehet állandóan „leigazgatóelvtársoznl”. Mert ő rendkívül közvetlen, mintha egyenrangúak lennénk. Csak tudnám, hogy otthon, hogy fúr meg addig a személyzetis? A múltkor jól megmondtam neki a magamét. Azt mondta, ő javasolt az utazásra. Nem is értem, hogyan támogathatott? — Melyik ágyat óhajtja? — Nekem teljesen mindegy, tessék választani. — Ugyan Szabokám, ne szamárkod- junk már, na ... hát akkor alszom én itt, jó éjszakát. Micsoda ágy! Hatalmas pehelypaplan. Előre bizsergett a testem a kényelmes alvás gondolatától. Alighogy lehajtottam a fejem, furcsa zörejeket hallottam. Mély morgás hallatszott valahonnan, mintha egy komondor farkára léptek volna. Majd a morgás hör- géssé, a hörgés dörgéssé, egetverő vad horkolássá alakult át. Az igazgató horkolt. Fenyegetően. Kéjesen! Fejemre húztam a paplant. Sémii mi eredmény. Rétettem az egyik párnát. Semmi. Aztán mind a kettőt. De hiába! A dühödt csatazaj erősödött. Néha már harsányalkat fütyült is hozzá. Te jóságos ég! A fene egye meg ezt a horkolást. Olykor azt hittem, hogy rögvest megfullad. De nem. Ö bírta. Én nem! Eleinte nem akartam csettegni, mert mégiscsak, ugyebár. Csupán a nyelvem súrolta halkan a szájpadlásomat. Másodpercekre abbahagyta, hogy aztán még elszántabban kezdje elődről. Éjfél után megállapítottam: orrsö- vényferdülés! Hogy bírhatja ki a felesége! Ez válóok. Azt mondják, ezt meg lehet szokni. Én nem hiszem. Istenem, csak egyszer el tudnék aludni. Vajon én mért nem horkolok? Fázni kezdtem. Érthető. Hisz minden ágynemű a fején volt. Sose lesz már reggel? Szerintem a horkolás ellen az a legjobb orv ... o... ss ... ág... h ... itt nyomott el a mentő álom. oltfánadtam ébredtem. Az igazgató már a nyakkendőjét kötötte. — Hé, lustaság, hasára süt a nap — kedéiyeskedett. — Éjjel kell aludni. — Ha tud az ember, igazgató elvtárs. Ha tud! — Ilyen fiatal koromban én úgy aludtam, mint a tej. — Már megbocsát az igazgató elvtárs, de ez az idő nagyon elmúlhatott, mert most úgy tetszik aludni, mint egy gőzmozdony az emelkedőn, hatvan vagonnal a háta mögött. — Az igazgató döbbenten nézett rám. — Csak nem akarja azt mondani, hogy horkolok!? — Ez nem kifejezés! Már megbocsát az igazgató elvtárs! De igen rondán, igen ijesztően tetszik horkolni. — Nem fél, hogy túl érzékeny vágj-ok, Szabó elvtárs? Ennél az éjszakánál már rosszabb úgysem lehet — gondoltam és válaszoltam: — De félek, igazgató elvtárs. Ma Inkább másik szobában aludnék. — Rendben van, elintézem, maga hízelgő! Regős István
