Pest Megyi Hírlap, 1970. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-06 / 55. szám

1970. MÁRCIUS 6., PÉNTEK PUT nterei K^Cirlap ÁPRILISTÓL - ÁPRILISIG A roncs Rábától a csuklásig 1945 tavaszán siralmas ké­pet mutatott az ország: ro­mok, romok mindenütt, ám soha addig még olyan lehető­sége nem volt a nemzetnek, hogy úrrá váljon saját portá­ján, maga irányítsa sorsát. Romok, romok mindenütt és dermedt csönd. „Ki a pin­cékből, ki a napfényre” — hirdetik a plakátok és az ut­cák lassan benépesülnek em­berekkel. A háború alatt a MÁVAUT kocsiparkja vagy elpusztult, ,vagy nyugatra hurcolták. Am az itthon maradt két használ­ható alvázat megtalálták azok az emberek, akik tudták, hogy az ország vérkeringése a köz­lekedés. Munkához láttak, in- nen-onnan összeszedett alkat­részekből felépítették az el­ső két autóbuszt, és megindult az első távolsá­gi forgalom Budapest és Gyöngyös között. 'Közben a nyugatra hurcolt 'kocsik egy része hazakerült, azokat rokozatosan újjáépí­tettek, majd 1947-ben újabb Renault- és Chausson-autóbu- szokat vásároltak. A „MÁVAUT” Nemzeti ^Vállalat 1949. április 1-én alakult meg 200 darabos ko­csiparkkal és feladata lett a szétzilált autóbuszközlekedés megszervezése. A következő Tépésre 1953-ban került sor, amikor a megnövekedett igé­nyek miatt 15 önálló közleke­dési vállalat alakult és az ek­kor már 1489 darabos gépko­csiparkból a „Budapesti MÁVAUT” Vállalathoz, amely gazdája megyénk autóbuszfor­galmának is, 280 autóbusz ke­rült. Ám a közlekedéssel szemben állandóan újabb és újabb igények mutatkoztak, ezért 1964-ben már 392 új csuklós autóbuszt állítottak forgalomba. A Budapesti MÁVAUT ed­dig már sok elismerést kapott: 12 alkalommal lett élüzem hárómszor' nyerté' el a' Minise tertariáés" ék 'ar'S&OT vörös yándorzászlajáit, és 1968-ban megkapta a kiváló vállalat címet is. A vállalat dolgozóinak mintegy fele törzsgárdatag, 324-en birtokolják a 20 eves szolgálati időt elis­merő arany fokozatú törzsgárdajelvényt, 1113-an a tízéves szolgálatért kapott ezüstjelvényt és 1319-en pedig az ötéves szol­gálat után járó bronzjelvényt viselik. A vállalat eddig is sokat tett az autóbuszközlekedés fej­lesztéséért, ez bizonyítandó, csak egyikét érdekesebb adat: a váci pályaudvar, amely 1960-ban készült el hárommil­lió 700 ezer forint beruházást jelentett, az 1962-ben elké- 1 szült szentendrei műszaki te­lep pedig 3,1 millió forintos költséggel épült fel. 1966 és 69 között készült el a Széna téri, a Bécsi úti és a monori autó­buszállomás, építési költségük hatmillió forint volt. Az első roncs Rábától a mai Volvo-boxer, Saurer, Csepel-motorokig hosszú és rögös volt az út, de ma már a MÁVAUT autó­buszai nemcsak belföldi, ha­nem külföldi viszonylatban is elősegítik a forgalom lebo­nyolítását. A múlt évben 98 millió utast szállítottak. — karácsonyi — A KÖZPONTI BIZOTTSÁG ÜLÉSE UTÁN Valami elkezdődött... A nők helyzete a dömsödi Dózsa Tsz-ben (2.) „KI keU dolgozni azoknak az intézkedéseknek közeli és táv­lati terveit, amelyek végrehaj­tása tovább javítja a nők hely­zetét”. (A KB 1970. február 19-i határozatából.) Holemont Józsefné munka­csapat-vezető tagja a tsz hét­főnyi vezetőségéneik is. Némi provokatív szándékkal teszem fel neki az első kérdést: — Ugye, maga az egyetlen nő a vezetőségiben? — Nem az a lényeg, hogy ÜRES ÁLLÁSOK ___ rr ____ rr _ _ FU TOK © — Világélet emiben alkalmi munkából ~ éltem. 1930-ban, mikor letudtam a katonásko­dást, Tahiba ajánlottak ker­tésznek. Negyvenöt után ud­vari munkás lettem a honvéd­ségnél, azután az óvodába ke­rültem fűtőnek. Onnan men­tem nyugdíjba, de nagyon ke­vés az, inkább csak nyugdí- jacska... Itt meg, a gimnázi­umban, nem volt fűtő. Hívtak, eljöttem. Nem éri meg, ennyi munkát ilyen bérért... De a pénz, pénz, akárhogy meg kell érte dolgozni. 580 forint­ból nem L. íet megélni, pláne én albérletben lakom, Tahi­ban. Hogy? Mit kérdez? Ja, a nevem! Nem értettem, tudja, olyan erősen zúgnak a kazá­nok, hogy munka után órákig nagyon rosszul hallok. Liptai János 66 éves, ala­csony termetű, lassan járó ember. „Az volt az álmom, hogy régész leszek.” A fáradt­ság a kezén látszik. Nem emelgeti beszéd közben. Mint­ha nem is hozzá tartozna. A fizetése 1120 forint. Fél öttől fél kettőig dolgozik a szemt­Otcsóhb as vpiióanajafp HÁNYSZOR FIZET RAKODÁSÉRT A VEVŐ? Országos lapjaink naponta közöltek cikkeket a tüzelőellá­tás helyzetéről. Arról tudósí­tottak ezek az írások, hogy az ország különböző területein a lakosság nem kapott elegendő fát, szenet, a TÜZÉP-telepek üreseit. Az ÁFÉSZ-ek sem ren­deltek elegendő fűtőanyagot. Mi volt a helyzet Pest me­gyében? Ezt vizsgálta a Pest megyei Tanács kereskedelmi osztályának kereskedelmi fel­ügyelősége az elmúlt időszak­ban. Jelentésükből kitűnik, hogy a Budapest környéki TÜZÉP Vállalatnál az országos ellátáshoz ké­pest sokkal jobb volt a helyzet. Ennek ellenére nem lehettünk megelégedve a tüzelőellátással, mivel időszakos zavarok azért' voltak. Az ÁFÉSZ-ek keve­sebb tüzelőt rendeltek ugyanis 1969-re mint az előző eszten­dőben. Az 1968-as 14 ezer va- gonos értékesítés után tavaly csak 13 235 vagonnyi szénre kötöttele szerződést a nagyke­reskedelmi vállalattal. S hogy mégsem volt különösebb fenn­akadás, az csak annak köszön­hető, hogy a Budapest-kör­nyéki TÜZÉP — az országban egyedül — ha t ran raktározott, s pót­lólag is tudott szállítani. Miért rendeltek kevesebb tüzelőt a fogyasztási szövetke­zetek mint egy évvel ezelőtt? Erre is választ ad az ellenőrök elemző felmérése. Ha nyáron megkezdték volna a telepek feltöltését, több eszközlekötési járulékot kellett' volna fizet­niük. Féltek, hogy a hosszas endrei Móricz Zsigmond Gim­náziumban. Hétszáz mázsa szenet hoznak ide a teherau­tók, a szállítómunkások leön­tik a pinceaknába. Onnan a kazánok szájához kell vinni. A fűtőnek — egy mázsa ella- pátolásáért — egy forint jár. Ez még rájön a fizetésre. A pincébe vezető vaslépcsők viszonylag tiszták. Az előteret a kazánházzal a léptek alatt döngő lemezhíd köti össze, de ezt a zajt nem hallani a ka­zánok dübörgésétől. A fehérre meszelt falakon rétegesen, hul­lámosán komám. Mint a fogaik közt, a nyak ráncaiban, a szőrtüszőkben. Minden reggel kiszedni a salakot, elvinni a salakozó kamrába, fölrakni a teherlift- be, a földszinten kiönteni a szemétre. Begyújtani. Először csak két-három lapát szén, fél óra múlva már tíz, tizenöt. Azután folyamatosan, egész délelőtt. A gyerekek a folyosón sem fáznak. Központi fűtés van. ® tárolás miatt a szén egy része elporlad, amely a nyereséget csökkenti. A megyében természetesen nemcsak az ÁFÉSZ-ek foglal­koztak tüzelőanyag értékesí­téssel. A lakosság 72 400 vagon tüzelőt fűtött el, közel 10 ezer vagonnal többet, mint 1968- ban. Az 1970-es készletek en­nél is nagyobbak lesznek: 76 600 vagon tüzelő áll majd a TtlZÉP-telepeken és az ÁFfcSZ-eknél a la­kosság rendelkezésére. Az ÁFÉSZ-ek tanultak a 69-es tapasztalatokból: 1970-re 17 223 vagon tüzelőanyagra kötöttek szerződést. Ugyancsak a kereskedelmi felügyelők vizsgálták nemré­giben az építőanyag értékesí­tés helyzetét is. Megállapítot­ták, hogy „művi értékesítés” esetében — amikor a TÜZÉP- telepen megrendelik a falazó­anyagot, s a téglagyárakban veszik át — kétszer fizetik meg a vásárlók a rakodás költsé­gét. Az árban ugyanis benne van a rakodás díja is. Ezt a szolgáltatást viszont a tégla­gyárak munkaerőhiány miatt nem tudták megoldani. A vá­sárlónak, ha haza akarta vinni az építőanyagát, meg ke'lett fizetnie a fuvarosnak is a tég­la felrakási költségét. A keres­kedelmi felügyelők tájékoztat­ták erről a TÜZÉP illetéke­seit, akik azonnal intézkedtek. Február óta — a téglagyárak­kal történt megállapodás értel­mében — a rakodás költségé­vel csökkentették a falazó­anyagok árát m. k. a. — Nem látszik meg a het­ven év? Pedig annyi vagyok. Elsik János egyenes tartású ember. Erdőgazdaságban, dol­gozott mindig. — Pilisszent- lászlón. Ott lakom, busszal já­rok be. Háromkor kelek föl, hogy időre beérjek Szentend­rére. Az Elektromos Művek itteni részlegének kazánjait fűti: — A műhelyeknél és az irodák­nál van egy-egy kazán, azokat kell etetni Elég baj, hogy ilyen koromra is ez maradt nekem, de alkalmi munkáiból nincs nyugdíj, az erdőben meg az volt. Én már dolgozom, amíg élek, így van. A rönkö- lés most is jobb lenne, szabad levegőn, nem ebben a szén­gázban, még egy ventillátor sincs, de azt már nem bírom erővel. Ha még egyszer kezd­hetném, tanulnék. Havi keresete: 1500 forint. A fűtők munkabérének ren­dezéséről szóló 2/1958. (III. 7.) Mü. M. számú rendelet a fű­tött terület légköbméterének megfelelően állapítja meg a fűtők keresetét. Például: ha a fűtött térfogat az 1000 lég­köbmétert nem haladja meg, a fűtő bére 300 forint lehet. Ezen felül 3000 légköbméte­rig légköbméterenként 15 fil­lér jár. Ha nagyobb. a fűtött légterület, több az alapfize­tés is. Például ha 7000-től 10 000 légköbméteres, az alap­bér 1010 forint. De ebben az esetben 7000 légköbméteren felül légköbméterenként már csak 5 fillér jár. Az így meg­állapított fűtői bér sem lehet több havi 1700 forintnál. A rendelet kiegészítése 1964- ben jelent meg. Ha a fűtő na­pi 2 órán át biztosítja az elő­irt átlaghőmérsékletet, fizeté­se maximum 2200 forintig emelkedhet. üzemektől, vállalatoktól, in­tézményektől beérkezett ké­réseknek eleget tehessünk — mondja Kása Károly, a Mo­nori Járási Tanács ipari ' és munkaügyi szakigazgatásának vezetője. — Az üres állásokat1 csak nyugdíjasokkal tudtuk betölteni. Nem akadt ember, aki főfoglalkozásként elvál­lalta volna. Szezonmunka, nehéz kenyér, kevés fizetés. Ha idősebb már és nem bír­ja úgy a munkát, csak négy­órásnak jelentkezik, jó ha 400 forintot meg tudnak adni ne­ki. Szakképzett fűtőt oedig végképp, még lámpással sem lehet találni. A monori gép­javító üzem olajtüzelésű ka­zánjaihoz egy szakmunkást kellett beállítani... ® Gödöllő, járási kórház és rendelőintézet. Kivizsgálók, várótermek, szülészet, nőgyó­gyászat, sebészet. Két kazán­ház, öt kazán: a kórházat és a mosodát fűtik. Ványi Sándor Veresegyházá­ról jár be, 51 éves. Minden második nap dolgozik reggel fél öttől este fél hétig. Ti­zennégy órát. Fizetése 1400 forint. — Ketten dolgozunk itt, de a társam csak félállás­ban, 400 forintért. Nekem jó hely ez, mert van négy hold földem szakszövetkezetben, nyáron azzal van dolog. Per­sze, a fűtés nagyon piszkos, minden reggel kormolni kell. A kórház gondnoka, Bolvári István: — Legalább még egy főfoglalkozású fűtő kellene ahhoz, hogy minden rendben legyen. Nálunk télen-nyáron fűteni kell a meleg víz miatt, de ennyi pénzért nincs ember. A vállalatok jóval többet tud­nak adni. Ha már ezt a mun­kát vállalja valaki, oda megy, ahol többet fizetnek. ® — Ősszel egyebet sem csi­náltunk, mint fűtőket tobo­roztunk, hogy a hozzánk az © — Igen, nálunk a fűtők — kilencet foglalkoztatunk — 1900—2200-ig keresnek mondja Földi János, a gödöl­lői Mezőgazdasági Gépkísér­leti Üzem gazdasági igazgató' helyettese —, de nem kell azt hinni, hogy könnyen talál­tunk embert: 2600-at kértek. Hogyan fizethetnénk ennyit, mikor egy kezdő mérnök 1500-at kap! Csak viszonylag magas a mi fűtőink bére, de kifogásoljunk csak valamit a munkájukban! A válasz: „vár­nak Csepelen, ott nem szúrják ki a szemem ennyivel”. Király Ferenc fűtő (kerese­te 1900 forint), Bene Sándor segédmunkás a kazánok mel­lett dolgozik (fizetése 1800 fo­rint) és Juhász János kazán­lakatos (havi bére 24Ó0 forint), egybehangzóan válaszolnak így: — „Nem panaszkodunk, de ha jobb lehetőség kínálko­zik, elmegyünk”. Tanulság? Van. Nem érde­mes leírni, nyilvánvaló. Varga Vera hány nő van a vezetőségben, hanem hogy súlya iegyen a szavának. Nálunk pedig van. Ha úgy vesszük, több asszony is beleszól a vezetésbe: vala­mennyi választott bizottságban van egy vagy két nő. — Mi az oka annak, hogy az asszonyok nem tudták elér­ni a fizetett szabadsághoz szükséges 250 tízórás munka­napot? Holemontné egy kis zavar­ral: — A szokás: nálunk az asz- szonyok télen nem járnak munkába. A férjek az iparból télen is hozzák a havi kerese­tet, mi meg ilyenkor végezzük el az egész évben összegyűlt varrni-foltoznd valót. A napi tízórás munkaidő is csak két hónapig tart a növény termesz­tésiben — csúcsmunkák idején —, az év többi részétien nyolc órát dolgozunk naponta. így kérték az asszonyok, hogy jus­son idő a napi bevásárlásra, főzésire is. Aztán két éve be­vezettük a szabad szombatot: ez a nagymosás, alapos takarí­tás ideje. Ezért nem jön ki ne­künk a 250 ?nunkanap. A fize­tett szabadság nem is hiány­zik, hiszen egész télen „sza­badságon” vagyunk. — Akikor sem dolgoznának télen, ha a tsz fedett helyen próbálna munkát biztosítani? — Novemberben kihirdették, hogy a nagytanyán savazómű- hedy létesül, mindenki kaphat munkát három műszakban. Az asszonyok kilencven százaléka visszautasította. Csupán néhá- nyan vállalták, öltét később — amikor a savazóműhely meg­szűnt — áthelyezték a mű­anyagüzemibe, azóta is ott dol­goznak. Próbálkozott a vezető­ség azzal is, hogy tanulj iát meg a kosárfonást, s a téli hó­napokban mi fogjuk feldolgoz­ni a tsz füzesének termését. Nem akadt jelentkező. „Kosa­rat nem--ionunk! —eat-mond­ták az asszonyok. Azért, ha va­lakinek nagyon kell a pénz, munka mindig akad: kukorica- morzsolás, nádtakaró-készítés az üvegházakra ... — Mit szóltak az asszonyok az órabér-emelésihez? — örültek! Három évvel ez­előtt még többen jártak a ma­szek kentieszihez 80 forintos nap­számba, mint a közösbe. Ta­valy már mi is elértük a napi 70—75 forintos keresetet, mag is csappantak a napszámosok a maszekmél; most pedig a bér­emelés hírére azt mondták az asszonyok: a közösíben is meg­keresünk annyit, és csapatban az idő is jobban telik... A nők gazdasági-szociális helyzete tehát biztatóan fejlő­dik a Dózsa Tsz-ben. És a politikai helyzetük? Nos, itt bizony szerényebbek az eredmények. A tsz 13 tagú pártszervezetében két asszony van; az időszerű kérdések tan­folyamának 15 hallgatója kö­zött három. Kevés. Miben látja ennek okait, az elnök? r — Az első tizennyolc évün­ket nemcsak gazdasági bajok, vezetőválságok, lazaságok jel­lemezték, hanem a politikai munka gyengesége is. Az utób­bi két évben minden erőnket a gazdasági megerősödésre összpontosítottuk. Lehet, hogy tévedtünk, de úgy gondoltuk: hiába beszélünk mi addig a szocialista eszmék fölényéről, a marxizmus igazáról, amíg az emberek a maszekhoz járnak napszámba, mert a közös gaz­daságban nem találják meg .a számításukat. Gém. József párt vezetőségi tag: — Talán, ha a kommunis­ták nagyobb energiát fordíta­nak a pártépítésre, legalább akkorát, mint a munkafegye­lem megszilárdítására, már nem itt tartanánk... A hely­zet nem könnyű: a fizikai dol­gozó nők vagy KISZ-es korúak vagy negyvenöt éven felüliek. A KISZ-sizarvezet gyengén működött, most igyekszünk megerősíteni, a műanyagüzemi fiatalok bevonásával. Az idő­sebb asszonyok otthonülők, visszahúzódóak. Hiányzott a pártépítésben az a segítség is, amit a tsz-nőbizottság nyújt­hat az asszonyok politikai ne­velése terén. Ez is most van kialakulóban. A kezdő lépések megtörténtek. Apróságnak tű­nik, pedig nem az, hogy az elmúlt évben megduplázódott azoknak a tsz-asszonyoknak a száma, akik rendszeresen el­jártak dolgozni a közösbe. Si­kernek könyvelhetik el azt is, hogy országjáró kirándulások­ra, külföldi utazásokra vittek olyan férfiakat, nőket, akik azelőtt hallani sem akartak ilyesmiről. — Nézzen rám: nem vagyok egy pityergős ember, de alig tudtam szólni a meghatottság­tól, látva a több gyermekes anyák, meglett férfiak örömét Zakopanéban: legtöbbjük elő­ször látott életében hegyeket — mondja az elnök. — Az idén ők sürgették a választ: hová utazunk, elnök elvtárs? A közösen végzett, jó munka és a közös szórakozás sikere megindított valamit a dömsödi Dózsában. Ennek az erjedés­nek köszönhető, hogy a szo­ciális-kulturális bizottság elha­tározta : a községi nőtanács- csal karöltve, meglátogatják az öregek napközi otthonát, s ajándékcsomaggal lepik meg az időseket. A KISZ-esek is készülődnek: a tsz építőanya­gával, társadalmi munkában tatarozzák a leginkább rászo­rult, egyedülálló tsz-nyugdíja- sok lakását. Valami elkezdődött. Érdemes rá odafigyelni, támogatni, se­gíteni ... Nyíri Éva Elkészült a monori kefegyár új üzemrésze A monori keíegyárban az új üzemrészt a múlt hét végén adták át a Ceglédi Építőipari Vállalat dolgozói. A másfél millió beruházás­sal elkészült épület felső ré­szén raktárak lesznék, az emelet másik felén korsze­rűen berendezett kultúrterem kap helyet. A most elkészült — földszinti — üzemrész­ben április első felében meg­kezdődhet a termelés. S ami a legfőbb: a munkások ettől kezdve egészséges, nyugodt körülmények között dolgoz­hatnak. Ebben az esztendőben a ter­melési érték előreláthatólag mintegy 30 millió forint lesz. S ami a lakosságot érinti: öt­millió háztartási keféi és 10 ezer logarlécet készítenek. Az első negyedév eredményei alapján azonban a tervezett termelési értéket valószínű­leg 10 százalékkal túlszár­nyalják. Míg a múlt év első negyedében 6,3 millió forint értékű kefét és logarlécet ál­lítottak elő, addig most már 6,8 millió forintnál tartanak. A logarléceket hazai meg­rendelésre gyártják. A nyolc­vanféle kefe viszont annál több országba jut el. Angliá­ba és Nyugat-Németorszógba épp úgy, mint Kuwaitba, Szí­riába és Szudánba. AMATŐR MOZI „Amatőr filmszínház” nyílt Gyulán, az Erkel Művelődési Központban. A művelődési ház három éve működő amatór- film-stúdiójának tagjai mutat­juk be itt — havonta egy al­kalommal — önáUó alkotásai­kat. Az amatőr mozi elsőként dr. Lőrinczy Andrásnak, a klub egyik legrégibb tagjának öt kisíiknjét tűzte műsorára.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents