Pest Megyi Hírlap, 1970. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-29 / 75. szám

1970. MÁRCIUS 29.. VASÁRNAP “kMíriaP Robot a repülőgépen Az újságokban gyakran je­lenik meg hír arról, hogy Vi­etnamiban pilótanélküli ameri­kai felderítő repülőgépet lőtt le a légelhárítás. A közelmúlt­ban azonban arról is érkezett hír hogy a Szovjetunióban a polgári utasforgalom repülő­gépeihez mini-számítógépes robotpilótát fejlesztettek ki, tehát ma már a robotgépek által irányított repülőgépekkel nemcsak a haditechnika arzenáljában találkozunk. A robotpilóta még a legnehezebb időjárási körülmények között is átvállalja magára a repülés­vezetés bonyolult feladatát. Igen, „repülésvezstés”-ről van szó (nem repülőgépveze­tésről), hiszen ez a ténykedés magába foglalja a repülési helyzet stabilizálását, a repü­lőgépek és az űrhajók irányí­tását, valamint navigációs fel­adatként a repülési progra­mok felállítását. Az automati­kus repülésvezetés fő feladata a repülési helyzet stabilizálá­sa, azaz a repülőgéphez kötött koordináta-rendszer meghatá­rozott szöighelyzetének egy vo­natkozási rendszerhez viszo­nyított betartása. Ha azt kérdezzük, hogy mi volt az oka a robotpdláták ki­fejlesztésének, a felelet az, hogy a pilótát a repülés ellen­őrzése, a hajtóművek ellenőr­zése és a sok-sok navigációs és egyéb műszer kezelése mind jobban megterheli. Pe­dig ezekre a műszerekre a re­pülési teljesítmények fokozása és a forgalom sűrűsödése mi­att okvetlenül szükség van. Űrrepüléseknél az automatizá­lás már elengedhetetlen, mi­vel az ember a megváltozott környezeti problémákat nem tudja egyediül megoldani. A repülésvezetés automati­zálásának a megoldásában lé­nyeges szerepet játszanak majd a jövőben a számítóberendezések. A fejlődés útja pedig az, hogy az egyes részfeladatok külön- külön számítógépes megoldása helyett egyetlen közös, fedél­zeti számítógépet fognak használni. Ez mind a tömeg, mind a tér tekintetében meg­takarítást jelent. De az embert mégsem lehet teljesein kihagy­ni a repülésvezetésiból. A je­lenleg rendelkezésre álló szá­mítóberendezésekhez viszo­nyítva ugyanis jobb a teljesít­ménysúlya, de különösen al­kalmazkodási képessége kö­vetkeztében még nélkülözhe­tetlen. A jövőben az lesz a fel­adata, hogy ellenőrizze a sza­bályozási funkciókat és szük­ség esetén be is avatkozhat a repülőgépek szabályozási rendszerébe. A start alatt a helymeghatá­rozást általában a pilóta vég­zi. Előrehaladott állapotban van azonban egy startellenőr­ző rendszer kifejlesztése és végül a start folyamatának a teljes automatizálása. A vo­nalszakasz berepülése vagy az utazórepülés a repülásvezetés- nek azok a mozzanatai, ame­lyek a helyzetszabályozás és -irányítás tekintetében már a legmesszebbmenően automa­tizált. Sok vonalszakaszon a rendelkezésre állő navigációs segédeszközök lehetőséget ad­nak automatizált repülésveze­tésre. I Az automatika bevezetése legnehezebb a re­pülőgépek leszállásánál. Itt fokozatosan igyekeznek elérni az automatizálást, mert a le­szállás a repülésnek az a fázi­sa, amikor legtöbb a szeren­csétlenség. Ma már a legtöbb légiforgalmi társaság 60 mé­ter döntési magasságot és leg­alább 800 m-es belátható le­szállópályát határoz meg, ez felel meg az automatizálás el­ső üzemi fokozatának. A má­sodik fokozatot 30 m-es dön­tési magasság és 400 m-es be­látható leszállólpálya jellemzi; ezt igyekeznek jelenleg elér­ni. A harmadik üzemi fokozat egészen a leszállópálya felüle­téig terjedő repülőüzemet és fokozatosan elérendő 200, 50 és végül 0 m-es látható leszál­lópályát enged meg. A máso­dik fokozathoz miég nem kell teljes automatizálás, de szük­ség van repülésiszaibályozó be­rendezésekre és vezénylőbe­rendezésekre, ami az automa­tákéval támogatott kézi vezér­lésű leszállást teszi lehetővé. A harmadik fokozatot pedig csak kis lépésekben igyekez­nek elérni a repülés tervezői — ez miég a távolabbi jövő reménye. HÚSVÉTI CSOKOR Locsolás után Uram, csak valutát fogadok el (Zsoldos Sándor rajzai) » , ■ LI*i 1 Két bolgár konstruktőr alkotta a képen lát­nPllKOniPr ható egyszemélyes helikoptert, melyet nagy y y IIV.IIE\W|ilWI elismeréssel fogadott a szakvilág. Az elis­merés a minden eddiginél könnyebb konst rukciónak szól, mely lehetővé teszi, hogy egy kis fogyasztású, 40 lóerős motor is levegőbe emelhesse és 100 kilométeres óránkénti se­bességgel repíthesse a gépet. Természetesen, a kabin nélküli géppel nem ajánlatos 2000 méternél nagyobb magasságba emelkednie a pilótának. Ha a prototípusból szcriagyártmány lesz, a repülés szerelmeseinek régi vágya teljesülhet: hozzávetőleg egy gépkocsi áráért sa­ját helikopterrel rendelkezhetnek majd, hódolhatnak turisztikai és sportszenvedélyüknek. Jönnek a séskahadak? Újsághír: Sáskahadak ütötték fel fejüket tavaly Észak- Afrikában, az Arab-félszigeten és Pakisztán határain. Idén nyá­ron már 65 országot fenyeget tragikus méretű sáskajárás pusz­títása. A sivatagi sáska egész Eszak-Afrikát, az Arab-félszige­tet, Indiát és Pakisztánt fenyegeti. Ha a helyzet még rosszabb­ra fordul, a Föld területének egyötöde forog veszélyben és milliós tömegek mindennapi eledele. Meg lehet-e akadályozni a sáskajárás kiterjedését? A londoni Sáskakutató Központi In­tézet szerint a jelenleg foganatosított intézkedések nem ele­gendők ehhez. A tragédia 1966 őszén kezdő­dött, amikor egy ciklon annyi esőt zúdított Oman vidékére, amennyi más években össze­sen sem szokott a sivatagos vi­dékre hullani. A hirtelen meg­elevenedett vegetáció feltá­masztotta a sivatagi sáskát is, amely a száraz időszakban magányosan tengeti életét. Évszázadokon keresztül azt hitték, hogy a magányos sáska nem azonos a tömegekbe tö­mörült fajjal. Csak 1921-ben fedezték fel, hogy a magányos sivatagi sás­ka kedvező körülmények kö­zött megváltoztatja magatartá­sát, csapatokba tömörül, sőt, további generációjának az együttélése még a színét is megváltoztatja. Ilyen kedvező feltételeket teremtett az eső, amely 1967 áprilisában is kellő mennyi­ségben hullott Egyiptomban, a Szahara középső részein, és a sáskahadak hagyományos kelőhelyein, az Arab-félszige­ten. Augusztusban és szeptem­berben újabb esőzések folytán az eredetileg Ománban kelet­kezett sáskatömeg újabb sza­porodásnak indult és két irányba: északra Irán és Pa­kisztán, illetve délnyugatra a ♦ Reklámár: 600 Ft Vidékre csomagküldő szolgálat: Bp. V., Kossuth Lajos u. 2. Vörös-tenger és a Szórnál: Köztársaság irányába kezdett nyomulni. Az Egyiptomban ke­letkezett sáskahadak Szudán és Algéria felé törtek, majd to­vább Niger és Mali felé. A londoni Sáskakutató Köz­ponti Intézet 1967-ben adta le az első vészj elekét. A sáskatö­megeket négyzetmérföldben mérik: már maga e mérték- I egység is mutatja a pusztítás | nagyságát, mert egy sáskahad elérheti a 200 négyzetmérföld kiterjedést is. Egy ilyen nagy­ságú sáskafelhőben kb. 20 millió egyed van, és képes fel­falni napi 40 ezer tonna élel­met, annyit, amennyi 200 ezer embernek egy évre elegendő lenne. A sáska járás bibliai réme abban különbözik minden más növényi kártevéstől, hogy míg a madarak, rágcsálók, üszög stb. elpusztítják esetleg a ter­més 10 százalékát, egy sáskajá­rás után nem marad semmi. A védekezésnek két módja van: az egyik, amely valóban hatékony lenne, azoknak a te­rületeknek a felkutatása, ahol tojásaikat rakják és ezek el­pusztítása, így gyökerében el­fojtva a csapás elterjedésének lehetőségét. S bár a FAO — az ENSZ Élelmezési és Mezőgaz­dasági Szervezete — jelentős anyagi eszközökkel munkálko­dik ezen, annyi pénz és ember nem áll rendelkezésére, hogy ezt meg tudja valósítani. így marad a másik módszer: a már összeállt rajokat repülőgépről rovarirtószerekkel fecskende­zik. E módszernél nem a pénz okoz már gondot, hanem a ra­jok idejében való felfedezése, j De ez is csak akkor hatásos, j ha a rajok viszonylag keskeny | területen maradnak, mint pél- i dául a marokkói Sous-völgy- j ben. Más térségekben, ahol j szétszórtabb a megjelenésük, a i repülőgép is nehezebben köve- j ti őket, s a szél is elsodorj* őket. Egyelőre a szárazság volt az. amely leginkább meg­fékezte szaporodásukat: ez tör­tént tavaly is Pakisztánban. A hideg idő miatt hagyományos szaporodási területeiken a sás­ka nem nagyon aktív. De mé? nem tudni, mit hoz a jövő. Ma még csupán Marokkóban képe­sek megakadályozni a sáska­pusztítást, de például Szaúd­Arábia önmaga nem rendelke­zik e célra egyetlen repülőgép­pel sem. Pedig Szaúd-Arábiá- ban, Ománban, Etiópiában már találtak sáskát. Minden re­mény a természet: a száraz­ság, vihar, vagy éppenséggel a túlságosan sok eső talán meg tudja akadályozni egy nagy sáska járás kibontakozását, de a szakemberek véleménye sze­rint az előjelek alapján a leg­rosszabbra lehet számítani. A világ legdrágább autóútja 536 kilométer hosszúságú új „autóbahn” köti össze Tokiót a Kyoto—Osaka—Kob« város- háromszöggeL Japánnak ez a -terület a szive: itt él a lakos­ság fele és gyártják az ipari termékek 70 százalékát, ágy­kor hónapokig tartott az uta­zás a régi császári fővárosból, Kyotóból a mai Tokióba. Az autó korszakában később sze­rencsés esetben már 16 óra alatt meg lehetett tenni az utat a zsúfolt, szűk, rengeteg köz­ségen át vezető országúton. Ma ez az út 7 óráig tart, nem is túlságosan gyorsan vezetve a kocsit. A Tóméi nevű autóút a leg­drágább autóút a világon: 1 méter megépítése 1 millió jen­be (11 pOO nyugatnémet márka) került. Számos hidat kellett folyók és mocsarak fölé épí­teni, hegyeket alagutakkal ke- resztülíurni. Megépítése öt évig tartott, de japán közgaz­dászok számítása szerint meg­építésével az ipar 130 milliárd jent (1,45 milliárd márkát) ta­karít meg már az első évben, több mint egyharmadát annak a 343 milliárd jennek, amelybe az egész építés került. De már az első vasárnapo­kon olyan forgalmi dugók ke­letkeztek Fuji és Tokió kö­zött, hogy az autó utasai vá­rakozás közben kiültek a sza­badba és ott eszegettek. Ezért sokak véleménye szerint az áldás átokká lesz, ha nem épí­tenek a lehető legrövidebb időn belül gyorsforgalmi uta­kat, amelyek az egész orszá­got behálózzák. Már most fel­merül a kérdés, hogy a köz­lekedés lavinaszerű fokozódá­sával az új autóút valóban megfelel-e a követelmények­nek. A JUGOSZLÁV—ROMÁK közös beruházással épülő vas- kapui vízierőműbe beszereltél az első turbinát, amelynek sú­lya 350 tonna, átmérője 9,! méter, s forgatásához másod­percenként 710 köbméter ví: szükséges. A turbina egy-egj csavarjának súlya 25 kilo­gramm. Az erőmű turbináil részben a Szovjetunió szállítja részben pedig szovjet tervei alapján gyártják. m A vív KZONNRL FELVESZ budapesti munkahelyeire VILLANYSZERELŐKET, ezek mellé BETANÍTOTT MUNKASOKAT és SEGÉDMUNKÁSOKAT. Négyéves szakmai gyakorlat után a szakmunkás-képesítés megszerezhető. JELENTKEZÉS: Villanyszerelőipari Vállalat 1. sz. Szerelőipari özem Budapest VI., Mozsár u. 16. Villanyszerelő, kőműves, ács, tetőfedő, vízvezeték- és fűtésszerelő, lakatos, festő, parkettás, épület- és diszmű- bádogos szakmunkásokat, autóvilla­mossági szerelőt, kubikosokat, 302-es kotrógéphez kezelőt, szállítómunkáso­kat, dömpervezetőket, kőművesek mellé segédmunkásokat (16. évet betöltött fiúkat is) AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK Jelentkezni lehet a Prosperitás Ktsz munkaügyi osztályán Budapest IX., Viola u. 45. szám alatt.

Next

/
Thumbnails
Contents