Pest Megyi Hírlap, 1970. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-26 / 72. szám

^OySnp «OH 19*0. MÁRCIUS 2G„ CSÜTÖRTÖK VÁLOGATÁSI AJÁNLAT... i;. A válogatott keretbe. Zsoldos rajza Magyar akusztikai berendezések az uljanovszki Lenin-emlékközpontban Lenin szülővárosában, Ulja- novszkban, az emlékközpont nagyszabású építési munkáiba az Elektroakusztikai Gyár dol­gozói is bekapcsolódtak. Az emlékközpont 1400 személyes konferenciatennének teljes akusztikai felszerelésével a a budapesti gyárat bízták meg, s ennek dolgozói vállalták, hogy március 31-re kifogásta­lan minőségben befejezik a munkát. A magyar gyár szállította a terem tolmácsberendezé- sét, amely lehetővé teszi, hogy nemzetközi tárgyalá­sokon egyidejűleg akár nyolc nyelvre fordítsák az elhangzó beszédeket, ,____Z *2£»'V' ^Jd uiíkst] MENETdESV^T BIZTOSÍTÁSSAL KÉKJE 4 , A VÍV AZONNAL FELVESZ budapesti munkahelyeire VILLANYSZERELŐKET, ezek mellé 3ETANITOTT MUNKASOKAT és SEGÉDMUNKÁSOKAT. Négyéves szakmai gyakorlat után a szakmunkás-képesítés megszerezhető. JELENTKEZÉS: Villanyszerelőipari Vállalat 1. sz. Szerelőipari Özem Budapest VI., Mozsár u. 16. A 23. sz. Állami Építőipari Vállalat AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZ kőműves ács-állványozó víz- és gázszerelő központifűtés-szerelő épületi villanyszerelő karbantartó villanyszerelő hidegburkoló festő-mázoló üveges épületlakatos szakmunkásokat hegesztőket könnyűgépkezelőket kubikosokat betanított segédmunkásokat és segédmunkásokat. Jelentkezés a 23. SZ. ALLAMI ÉPÍTŐIPARI VALLAIAT munkaügyi osztályán. Budapest V., Rosenberg házaspár u. 16. IV. emelet. s bármely részvevő a kívánit fordítást hallgathassa. A ma­gyar gyárban készült a terem valamennyi ülőhelye is, a be­épített tolmácsválasztó' készü­lékkel, és valamennyi zsöllye hátoldalán hangszóróval, mely az eredeti felszólalásokat köz­vetíti. A felszerelés teljes anyaga a helyszínen van, sőt, a gyár szakemberei a szerelési munkák nagy részét már el is végezték. Az Elektroakusztikai Gyár készítette az uljanovszki új rádióstúdió teljes akusz­tikai berendezését is, a szerelés itt is jól halad. Az új stúdióban magyar gyárt­mányú központi, továbbá zenei és beszédkeverő asztalokat el­lenőrző műszereket, jelzőtáb­lákat szerelnek fel, az összes mikrofont és hangszórót is Budapestről szállították. Az Elektroakusztikai Gyár összesen félmillió rubel értékű berendezést exportál Ulja- novszkba. i _ Útvesztő Alain Robbe-Grillet regénye Azt szokták mondani: a realizmus az a művészeti irányzat, amely a valóság tel­jességének megragadására tö­rekszik, s szerencsés esetben meg is ragadja azt, amit akar. Léteznek-e ma ilyen szeren­csés esetek? A teljesség meg­ragadása a művésztől azt kö­veteli, hogy szemlélete befog­ja az adott kor egész realitá- 1 sát: mindent lásson. Ne csak a jelenségeket, de a jelensé­gek okait is, következményeit is, a gyökeret, a bimbót, a vi­rágot, a termést. Létezhet-e ma a szemléletmódnak ilyen totalitása? Aligha. A realiz­mus klasszikus követelmény- rendszerét hiába szegezzük neki a művészetnek, s hiába mérjük korunk művészetét a klasszikus realizmus mércéi­vel. A neves francia marxista, Luden Goldmann írja: „Rob­be-Grillet a jelenkori francia irodalom egyik legkövetkeze­tesebben realista írója, ha realizmuson olyan világ meg­teremtését értjük, amelynek szerkezete megegyezik a kor 30 millió tonna szén a Lencse-hegy gyomrában Űj bánya mélyítését kezdték meg a dorogi szénmedencében. Ssztergomtól délre, az úgyne­vezett Lencse-hegy alatt szén­bányáik kutatói már évekkel ezelőtt, új, teljesen érintetlen szénterületet fedeztek fel. A szeizmikus méréseikkel és ku­tató • fúrásokkal pontosan ki­mutatták, hogy a mélyebb szintekben 27 millió tonna, a felső szinten pedig 3 millió tonna szén rejtőzik. A szén- vagyán kiaknázására tervezett új bánya nyitása azonban év­ről évre húzódott, hiszen or­szágosan kisebb szénkereslet­tel számoltak. Most a dorogi szén iránt megnyilvánuló nö­vekvő érdeklődés megórlelte a beruházás megkezdését. Elő­ször a könnyebben hozzáférhe­tő, felső szinten levő 3 millió tonna szenet aknázzák ki, kö­rülbelül 11 év alatt. Az új bánya beruházására több mint 90 millió forintot költenek. Ez az összeg azonban Vir ágmánia Kertész László rajza társadalmi valóságának struk­túrájával.” Goldmann ebben a meghatározásban kitágítja az irodalmi realizmus fogal­mát, azt mondja, hogy min­den irodalom realista, ha ko­rának reális viszonyait fejezi ki adekvát formában. Léte- , zik-e irodalom, amely ne ezt | tenné? Akkor minden iroda- | lom realista irodalom? Gold- mann megállapítása, úgy tű­nik, fából vaskarika. Robbe- Grillet ugyanis nem realista író. Szemléletmódjából éppen az hiányzik, ami a nagy rea­listákat meghatározza: a tota­litás igénye. De nem is köze­líthet becsületesen senki úgy a mi korunkhoz, hogy azt a maga teljességében szándé­kozná ábrázolni. Egy kor, amely önmagáról is csak rész­leteket ismer, annak az iro­dalma sem teremthet szinté­zist. Korunk pedig jellegze­tesen analitikus korszak. Az egységképzetek lebomlottak, s akár a fizika, akár a pszicho­lógia azt kezdte el kutatni, milyen alkotóelemekből áll az ember, a természet, a tár­sadalom — a világ. Egy kor­nak, amelynek fizikája, pszi­chológiája arra törekszik, hogy a részletekben is egyre újabb részleteket fedezzen fel, az nem realista korszak, hanem analitikus, s ezért irodalma sem lehet realista irodalom, hanem analitikus irodalom. Minden művészet értelme, hogy nyomot hagyjon, jelt ad­jon arról a korról, amelyben születik — tehát minden mű­vészet reális viszonyokat fejez ki, de ez még nem jelenti azt, hogy realista. S miért félünk ennyire attól, hogy nevén ne­vezzük a gyermeket? Miért kéne egy alapvetően nem rea­lista szemléletű irodalmát a realizmus címkéjével mente­getnünk? Robbe-Grillet felfedezése éppen a részlet. Az a részlet, amely a realizmus optikájá­ból kicsúszik. Mintha mik­roszkóp alatt figyelné a vilá­got. A tárgyaknak és jelensé­geknek, az emberi mozdula­toknak olyan mikro-világáí fedezi fel számunkra, amely a realista szemlélet nagyra, teljesre, totálisra való törek­vése folytán kimaradt. Amit a realista leír, abban biztos. Abban is biztos, hogy miben kételkedik. Robbe-Grillet nem biztos semmiben, nem hisz a bizonyosságokban, de nem hisz a kételkedésekben sem. S ez a totális kétségbe­vonás szüli nála a regényt. Éppen úgy, mint Tolsztojnál a totális hit. „Manapság sem­miben sem lehetünk bizto­sak” — írja. S a regény címe maga is erre a végletes bi­zonytalanságra utal: Ütvesztő. Az Útvesztő tartalma vagy története nem mondható el. Talán leginkább úgy közelít­hetjük meg, mint egy álmot. Az álom mindig konkrét, csak éppen az ébrenléthez va­ló viszonyában válik irreá­lissá. Pedig éppen olyan reá­lis, mint az ébrenlét. Robbe- Grillet nem húz éles határvo­nalat irreális és reális, álom és ébrenlét közé. Regényében a mozdulatok és tárgyak úgy váltogatják tulajdonságait, ahogy a figyelő tekintet álla­potai váltogatják egymást Sem a dolgok, sem a jelensé­gek nem véglegesek. Nem zá­rulnak egy végleges tudás ke­retébe. Minden felbontható, sokféleképpen értelmezhető. A regény hőse, ha van egyál­talán klasszikus értelemben vett hőse ennek a regénynek, így vall erről: „... más, az előzőeknél sokkal fontosabb részleteket kellene megje­gyeznie ebben a szobában, különösen egy részletet, amelynek halványan a tuda­tában is volt, amikor belépett ide a múltkor,... Már nem emlékszik mi volt az.” Szeretne tehát meghatároz­ni valamit, de nem tudja, mit kell meghatároznia. Ez a rob- be-grillet-i bizonytalanság végpontja. S talán az elmon­dottakból az is kiderül, hogy, Robbe-Grillet nem realista, hanem abszurd. Szemlélete abszurd szemlélet. De talán mégis igaza van Lucien Gold- mannak? Igen. Ha némikép­pen átértelmezzük a szavait. Ha korunk realitása: az em­ber és ember, az ember és természet, természet és társa­dalom viszonyának abszurdi­tása, akkor korunk realista irodalma az abszurd iroda­lom. De miért kéne realistá­nak neveznünk, ha egyszer analitikus abszurd? Nádas Pcter Benzineshordók 1945 január végén a riovgorodi 319- es vöröszásalós aknavető gárdaezred elérte a ceglédi vasútállomást. Körletét négy kilométerre a várostól, Ceglédber- celen rendezte be. Ceglédi bércéi lakossága szeretettel üd­vözölte a szovjet katonákat Szinte versengtek az éjszakai szállás feükíná- * lásában, és más egyébben is segítsé­günkre siettek. Én magam, Gancev őr­mesterrel (jelenleg a vlagyimiri terüle­ti Szobinikában él) egy idősebb paraszt­család portájára kerültem. Természetesen a tisztaszobát aján­lották fel nekünk éjszakai szálláshe- lyüL Nagyon csodálkoztak és kissé saj­nálkoztak, amikor mi mégis a konyhát választottuk. Másnap reggel érdekes dolog történt. Alig nyitom kj a szemem, hát látom, hogy az asszony egy hatalmas zománc­tálban vizet hoz, s kézzel-lábbal ma­gyarázza, hogy mosdjam meg. Karján tiszta törülközőt tartott. Miközben mosdottam, arra gondol­tam, hogy mégis borzasztó ez a hábo­rú, lám, ezeknek még tisztességes la­vórjuk, vagy mosdótáluk sincs. Mondom is Gancev őrmesternek: a föld alól is keríts nekik egy mosdó­tálat. Miközben Iván a mosdótáiat haj­szolta, megtudtam, hogy a magyar fal­vakban ez hagyomány. Honnan is tud­tam volna, hogy Magyarországon ho­gyan mosakodnak? Hamarosan el kellett hagynunk a vendégszerető Ceglédbercelt — Buda­pest felé vonultunk tovább. Az ellenség keményen tartotta magát Budán. Védte őt a természetes akadály — a Duna. Pest már a kezünkben volt. Katyusá- inik rakétái már elérték a Budára szo­rult német harccsoportot. Persze ne­künk Is voltak veszteségeink, de az el­lenség napjai már meg voltak szám­lálva, Egy másik emlékem a budapesti har­cokhoz fűződik. Ezredünknek nem volt elég benzinje. Hosszas várakozás után a 37. hadtest hadtápjáitól egy háromtormás tartály- kocsi érkezett hozzánk. Persze ez az egy kocsi nem tudta ellátni üzem­anyaggal a különböző helyeken harc- állásban levő katyusákat. Kannákba, hordóikba kellett volna szétönteni a benzint és úgy tankolni. De honnan ve­gyünk kannákat, vagy hordókat? Aszejev gárdaőrnagy azt a parancsot adta nekem, kerítsek hordókat és szer­vezzem meg az üzemanyag szétosztá­sát. Természetesen azt feleltem: értet­tem. De hol találok hordókat? A város hatalmas, ismeretlen, az utcákon löve­dékek robbannak, kifordultam a Rákó­czi útra, s észrevettem, hogy az embe­rek izgatottan csoportosulnak. Amint közelebb érek, látom, hogy egy idősebb férfi hatalmas sárga aktatáskájával dü­hösen püföl valakit, s közben folyton ezt kiabálja: „Szálasi, Szálasü”. A tö­meg harsányan bíztatta. Kiderült, hogy valaki felismert egy szálasistát, a né­met fasiszták segítőjét és most leszá­molnak vele. A leleplezett fasiszta uj- ján ott volt a nyilaskereszt. Nekem azonban hordók kellettek. Egy fiatalasszonyhoz fordulok, és pró­bálom megmagyarázni, hogy sürgősen üres hordókra lenne szükségem. Az asszony elgondolkodott majd karonfo- gott és vonszolt maga után. Hamarosan a Duna-partra értünk. Budáról még lőttek a németek, továbbmenni kocká­zatos volt. De az asszony csak húzott engem a víz felé. Bevallom, aggódtam az asszony biztonságáért de ugyanak­kor csodáltain bátorságát is. Egész a partig futottunk, lerohan­tunk a lépcsőn a vízig, ekkor az alsó rakparton megláttam egy halom vado­natúj 200 literes üres benzines hordót. Pillanatok alatt visszaszaladtunk. Nem tudtam köszönetét mondani az ismeret­len nőnek, mert az intett a karjával és eltűnt az egyik ház kapujában. A to­vábbi művelet fényesen sikerült, a ka­tonák pillanatok alatt felszabadították az alsó rakpartot és a bénáin eljutott rendeltetési helyére. Emlékszem a fiatal, vékonypénzű Szabó doktorra is, aki önként segí­tett egészségügyi katonáinknak a se­besültek betetőzésében, Hogyan, mi­ként került Budapestre, nem tudom, csak annyit tudok, hogy minit elmond­ta. Szegeden élt és a szegedi orvostudo­mányi egyetemen dolgozott. A budapesti harcokról talán már mindent megírtak. Amikor a magyar főváros felszabadult, Moszkva üdvlö­véssel köszöntötte a hős szovjet kato­nákat. Én megkaptam a Budapest fel­szabadításáért harci emlékérmet. 1945 márciusában heves harcok dúl­tak Budapesttől délnyugatra. A Balaton és Budapest közötti domb­vidéken a múlt háború legnagyobb tankcsatája zajlott le. Ebben aknavető- seinknek nagy szerepük volt. Rendkí­vül nagy tűzerővel rendelkezve, több tonnányi halált hozó fémet zúdítottak az ellenségre. Emlékszem, hogy Fátka község térségében még az olajfesték is megolvadt harcigépeinken. A legény­ség, a hideg ellenére ingujjra vetkőzve dolgozott. Ezernyi kilőtt német tank maradt a csatatéren. A szovjet fegyve­res erők főparancsnoksága a harcok minden katonáját dicséretben részesí­tette. Ilyen dicséretet kaptam én is. Március második felében, szakadat­lan harcok közepette, Veszprémen és Szombathelyen át, ezredünk az osztrák határhoz érkezett. A magyar nép meg­könnyebbülten lélegezhetett fel, de előttünk még súlyos harcok álltak. 19o9_ben leszereltem. Tizenegyedik éve dolgozom, mint mérnök tudo­mányos kutató területen a kalin.vin- grádi halgazdasági és halipari techni­kumban. Ötvenkét éves vagyok. Két egyetemi hallgató és egy középiskolás fiam van. Feleségem szintén részt vett a második világháborúban. Megkapta a Vörös Csillag rendjelet, a Harci érde­miekért, a Leningrad védelméért és a Königsberg elfoglalásáért harci emlék­érmekét. Kalinyingrádban lakunk. Sz. Skill in rövid idő alatt megtérül. A szén minősége ugyanis kiváló, fűtőértéke meghaladja az 5000 I kalóriát.

Next

/
Thumbnails
Contents