Pest Megyi Hírlap, 1970. március (14. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-22 / 69. szám
8 PEST MEGYEI ’Adrian 1570. MÁRCIUS 23., VASÁRNAP Pincék, illúziók Mandula, napfénybe mártva Nyolc liter egy hajtásra Sugárzás tokaji módra húzta $bbe a földbe az ekét, futottam mellette. Az emberek asarkokon álltak és megjegyzéseket tettek: „Na, nézzétek, mit csinál?” ... A dugványültetésnél sokan arra gondoltak, kitolnak velem... Levonultak a tábláról, kikapartam a dugványok körül a földeit, fordítva ültették, hogy ne eresszen hajtást... Hazamentem, kezembe temettem a fejem!... De, mindegy, elmúlt! Kedves egészségükre!... Csendes a pince, állunk a borral, csak a fiú matat, du- dorászik, jódevűen mászik a hordó, tetejére. ★ — A múlt század végén 1880 —85-ben történt a tragédia — Vincze Alajos meséd. — Pusztító filoxéra tarolta le a vidéket. Az 1885-ös kataszteri térképekéin már legelők voltak a szőlők helyén és most a tsz teremt itt újra szőlőkultúrát. — Ez a pince! — az elnök tekintetével megöleli a csempéket, hordókat. — Ez a pince már valami. Alap, amin el lehet indulni. — Azért a régiek melegebbek voltak — kockáztatom, de leintenek, két-három fok nem számít — Az adu még vissza van! — Hornyák János szemével int és a fiú új csapra teszi a lo- pót. Mooorgunk, előkészületeket teszünk a „sűrített napfény” fogadására. Ez már szertartás, rituálé, évszázados szokások szublimációja. A nedű is olyan, hiába nevettem mindig apámon, ha a bőr „élő” szerkezetére utalt és csodáikat emlegetett. A pince is melegszik, sűrlódunk, magyarázunik, s az opál csillogás mélyéről emlékek bukkannak feL ★ i > •— Látjuk, ért a borhoz! W. mondják, és hévül a szívem, ennél nagyobb elismerésit a vendégLáitőktól nem kaphatok. Igen, szőlész volt', az apám, pincék, „szerek” tudója. Borvetélkedőkön zsűrizett, diót, almát harar ott hozzá, s kínlódva — hogy nem nyelheti le — vödörbe köpködte a finomabbnál finomabb borokat Most már a fiú is odajön, szőlész lesz ő is, tehát figyel. — De a legjobb a Bagyarik esete volt — mesélem. — Kis- zsellér, fél hold szőlőcskével. Apámat, mert uradalmi szakember, Bagyarikot, mert any- nyit inni senki sem tudott, mindig meghívták a környék nagygazdái, földesurai, bérlői. Bagyarik János 150 centi magas, de rettentő kövér, nagyhasú ember volt. Nyolcliteres sajtárt nem tett le addig, amíg egy csepp volt benne. Gyerekemberként láttam először, a felnőttek mögül kilesve figyeltem a produkciót: Bagyarik iszik! Nyaltán kidagadtak az erek, szeme kidülledt, egész teste rángatózott. „Kiitta me- gen! Kiitta az anyja hétszentségét! A beled úristenát!” — kiáltottak borgőzösen és kezébe nyomták a kétpeng őst. Röhögött, visongott, ordított min-* denfci. Aztán egyszer Mihály Károly, a falu leggazdagabb polgára elégtelennek vélte a sajtárt. „Tíz pengőt adok, de kettővel igyál!” ... Bagyarik a második sajtár felénél tartott, amikor a lába megrogyott, súlyos teste hanyattzuhant, végsőt ránduló arcára ráömlött a bor. Temetésén elhúzatták a nótáját: „Hullámzó Balaton tetején, csónakázik egy halász legény ...” A fiú elfordul, mi meg fél- recsapjuk a szomorú témát, pincéiket, borokat, vidámabb eseteiket formálunk. ★ Később kint a szabadban már egyedül nézem a régi bubám, hunhalmi, pismani területeket, a hegy koszorú ölét, ahol kiveszett a régi szőlő, összeomlottak a régi pincék és kiszakadtak a régi indulatolt. Hátam mögött már a fröcskölt valkolatú, belül csempézett présház áll, a fiúval, s a titkot rejtő és mégis nyitó borokkal, a saesntendret kinccsel. Szüts Dénes ÉSZAKIAK ES DELIEK Diáknapzáró Vácott Vízparton Versek. Szavaló kamaszok és bakfisok. Költemények, rímek, emlékek. Emlékek, melyeket csak szüleik éltek át... És mégis: átéléssel, könnyel a szemükben szavalnak. A KISZ Pest megyei Bizottsága idén is megrendezte a legjobb, legtehetségesebb szavalok versenyét Valamennyi gimnázium, szakközépiskola képviseltette magát a versenyen. Az „északiak” döntőjét Vácott, a Sztáron Sándor gimnáziumban rendezték meg, míg a „déliek” Nagykőrösön, az Arany János gimnáziumbain mérték össze tudásukat. A váci és a nagykőrösi döntőn ösz- szesien 60 fiatal vett részt. Hallhattunk Radnóti, József Attila költeményeket, de sokan választottak mai költők közül is verset, Juhász Fe- renctöl, Garai Gábortól, Csoó- ri Sándortól.. 1 Vácott aranyérmet nyertek: Mészáros Eszter, a gödöllői Török Ignác, Bébi Éva, a váci Sztáron Sándor, Tátrai Éva, a vád Géza király téri és Vasas Katalin, a váci Géza király téri gimnázium tanulói. Nagykőrösön aranyérmet nyert: Zákány Magda, a ráckevei Ady Endre, Bakos Mária, a nagykőrösi Arany János, valamint Barcza Mária, a mo- nori József Attila gimnázium tanulója. Tegnap a váci Sztáron Sándor gimnáziumban került sor a megyei középiskolás diáknapok záróünnepségére. A kétórás műsorban felléptek többek között a legjobb irodalmi színpad tagjai — a nagykőrösiek „Himnusz a békéről” című ünnepi összeállításukkal. Pódiumra léptek a legjobb hangszeres szólisták, kórusok, kamarazenekarok és természetesen a versmondók. A megyei diáknapok eseményeit Németh Ferenc, a KISZ Pest megyei Bizottságának titkára méltat]la. ___________— fg — WI ÍNER-EH LÉKVERSENY A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Weiner emlékversenyt hirdet a kiváló magyar zeneszerző, a Zeneművészeti Főiskola nagynevű tanárának emlékére. A versenyre vonósnégyesek, hegedűzongora-szonáta párok nevezhetnek be. A fiatal művészek találkozóját első alkalommal Weiner Leó halálának 10 éves évfordulóján ez óv őszsén rendezik meg, a tervek szerint október 25 és december elseje között. A versenyre a főiskola magyar állampolgárságú jelenlegi, vagy oklevéllel, illetve végbizonyítvánnyal rendelkező végzett hallgatói jelentkezhetnek, akik a verseny évében — vonósnégyesek esetében a 32, a hegedű-zongora-szonáta pároknál pedig a 30 éves korhatárt még nem töltik be. A jelentkezés további »feltételeiről és a díjakról a Zeneművészeti Főiskola igazgatói hivatala ad részletes felvilágosítást. Csaknem száz pályamű érkezett a megyei felszabadulási pályázatra Megkezdték a zsűrizést Bár még csupasz faágak tükröződnek a Dunán, a horgászok már megjelentek a százhalombattai partszakaszon. Az erőműből kiáramló meleg víz különösen jó kapást igér.,. Fotó: Urbán Március 15-én lejárt a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága és a megyei levéltár által a .felszabadulás negyedszázados évfordulójának tiszteletére meghirdetett „Falum 25 éve” pályázat beküldési határideje. Csütörtökön számbavették a beérkezett írásokat. Kiderült, hogy 98 pályamunka felett kell dönteni és a zsűri azonnal meg is kezdte a munkát, hogy a sok, terjedelmes pályaművet április 4-ig, az eredményhirdetés határidejéig elbírálhassa. Szám szerint a legtöbb pályázat, éspedig 22, a budai járásból futott be. Némelyik pályázat, ahogy a többi járásból beérkezettek közül is nem egy, többek összefogásával készült, kollektív munka eredménye. A váci járás, tekintve, hogy kevesebb községből áll, a beküldött 15 pályázattal arány- lagosan megelőzte a budait. De több munka érkezett a megye minden járásából, sóit egyes községekből többen is részit vesznek a versengésben. Például Solymár és Érd 25 éves történetét külön-külön 2—2 pályázó is megírta. Ceglédről is két pályázat érkezett Az egyik „Cegléd felszabadulásának krónikája”, a másik pedig a város 25 éves történetével foglalkozik. A megye városai közül hasonló tárgyú pályamű jött Szentendréről is. Nagykőrösről viszont a konzervgyár történetével pályázik egy szerző. Százhalombatta addigra város lesz, mire a 25 éves történetéről szóló krónikát a zsűri elbírálja. Két tsz-krónika szintén szerepel a beküldött pályaművek között. Az egyik a nagykőrösi Szabadság Tsz-é, a másik címe pedig „A biatorbágyí mezőgazdasági termelőszövetkezet története”. Mezőgazdasági vonatkozású még a Her- ceghalmi Állami Gazdaság történetét összefoglaló munka is. Különös érdeklődésre tarthat számot „A vecsesä népbclt története” című pályamunka. Ez az egyetlen kereskedelmi tárgyú és egyetlen bolt 25 év alatt történt eseményeit foglalja össze. Sóskútról ilyen című pályázat érkezett: „A község gazdasági élete”. A gödöllői járásból bekül, dött pályaművek közül az egyik a járás felszabadulásé, nak történetét, egy másik pedig a járási nemzeti bizottság munkáját ismerteti. A többi pályamű általában egy-egy község negyedszázados törté- netét foglalja össze. Tudvalevőleg három első, hat második, kilenc harmadik és tíz vigaszdíj odaítéléséről dönt a zsűri. Továbbá húsz értékes könyvjutalomról, amiben a nem díjazott, érdemesebb pályamunkák szerzői részesülnek. A levéltár különben — bár a határidő lejárt és nem is hosszabbítják meg — az április 1-ig beérkező pályamunkákat még elfogadja és a bírálók elé terjeszti. Várakozáson felüli eredmények Gyors jelentés a termelőszövetkezetek múlt évi gazdálkodásának megyei összesítőjéből Zárszámadási híradásainkban, az elmúlt hetek során, mi magunk is többször megállapítottuk, hogy a termelőszövetkezetek általában sikeresebben gazdálkodtak 1969-ben a korábbi éveknél. Most, hogy a megyei összesítő elkészült, örömmel közölhetjük, az átlageredmények a vezető szakemberek, s a közvélemény várakozását is felülmúlták. Békési Sándor, a megyei tanács mezőgazdasági- és élelmezés- ügyi osztályának közgazdasági csoportvezetője tegnapi tájékoztatójában elmondotta: a múlt esztendő nagy mértékben elősegítette a tsz-ek gazdálkodási, pénzügyi megerősödését. Megyénk százhetvenhét termelőszövetkezetében tavaly 2,4 százalékkal többen vettek részt a közös munkákban, növekedett az összteljesítményük is, a ledolgozott munkanapok száma például több mint tizenhárom százalékkal haladta meg a korábbi esztendőét. Amíg a termelés ráfordításéRÖPÜLJ, PÁVA! Szép, hasznos kezdeményezéshez kapcsolódik a Zeneműkiadó, amikor megjelenteti az országszerte nagy népszerűségnek örvendő televíziós népdalvetélkedő dalanyagénak legértékesebb és legérdekesebb darabjait. A Röpülj páva I .füzete, amely az első öt elődöntőn elhangzott dalokból ad válogatást, még márciusban napvilágot lát, a II. füzet megjelenését májusira tervezik. Az igényes válogatást, összeállítást Béres János és Lengyel fi Miklós végezte, az anyagot az MTA népzenei kutató- csoportja lektorálta. Az I. füzet 42, eddig még nyomtatásban meg nem jelent, vagy igen kevéssé Ismert népdalt tartalmaz, a műsorok sorrendjében, könnyen énekelhető lejegyzésben. Minden dal mellett szerepel annak neve is, aki azt a televízió kamerája előtt bemutatta A kiadvány címlapja ismert a televízió közönsége előtt: a kecskeméti elődöntőn képernyőre került mér. A kis gyűjtemény élén Érded Ferenc megnyitója áll. A dalokon kívül a kötetben megtaláljuk az egyes elődöntők bevezető szavainak részleteit is (Ortutay Gyula, Rajeczky Benjámin, Tolnay Klári, Veres Péter). „Meghal a népdal, elrejtezik, új életre támad: halhatatlan” — mondja Ortutay Gyula. Ezt a megújulásit segíti, biztosítja vetélkedőjével a televízió és a megjelentetett gyűjteménnyel a Zeneműkiadó. nak költségei tizennyolc százalékkal emelkedtek, az úgynevezett halmozatlan termelési érték több mint huszonöt százalékkal növekedett, s meghaladta a három és fél milliárd forintot. Közös gazdaságaink bruttó árbevétele huszonhárom százalékkal emelkedett, s elérte a 4,3 milliárd forintot. Ennek az összegnek több mint negyvenhét százaléka a kiegészítő tevékenységből származik. (A kiegészítő tevékenység egy része az új mechanizmus közgazdasági viszonyai között — mint a csoportvezető megjegyezte — már az élelmiszergazdasági vertikum szerves részének tekintendő.) Pest megye termelőszövetkezeteinek 1969-es tiszta nyeresége kereken 807 millió forint Nem kevesebb, mint harminchat százalékkal múlta ez felül a tavalyelőtti nettó nyereséget. A gazdaságok túlnyomó többsége tehát jövedelmezően, jó eredménnyel zárta az esztendőt. Tizenhat termelő- szövetkezetben keletkezett veszteség, illetve a zárszámadási eredményből nem rendezhető kötelezettség: húszon- j hárommillió forint értékben. Közülük hat közös gazdaságban kezdenek szanálási eljárást, megvizsgálják a gazdálkodás- I ban mutatkozó bajok okait, és j javaslatot tesz a szanálási bizottság a pénzügyi nehézségek áthidalására, másrészt az eredményes gazdálkodás módszereinek kialakítására. Kiemelkedő mértékben gyarapították tavaly a megye termelőszövetkezetei, a különféle tartalékalapokat. Szociális célokra például közel negyven százalékkal, kulturális alapokra hetvenhárom, míg a fejlesztésre negyvenhárom százalékkal többet fordítottak, illetve tettek félre, mint 1968-ban. Az utóbbi ösz- szege 493 millió forintot tesz ki. Tavaly a közös gazdaságok 707 millió forintot ruháztak be, ebből a saját erő értéke elérte a 309 milliói Nemcsak a közös alapok, illetve a bővített újratermelést szolgáló összegek növekedtek, de jelentékenyen emelkedett a tagok személyes részesedése az évi eredményből. 1968-ban egy dolgozó tagra, megyei átlagban 16 624 forint jutott, 1969-ben 17 000 forintra emelkedett ez az összeg. Az egy munkanapra jutó kereset tavalyelőtt 84,97 forint, a múlt évben 89 forint volt. Végezetül még égy fontos szám: a múlt évi gazdálkodás hatására a termelőszövetkezetek közös vagyona tavaly több mint 19 százalékkal gyarapodott 1968-hoz képest. Á tiszta, tehermentes vagyon növekedése elérte a huszonhárom százalékot, pénzben kifejezve az összérték 3,1 milliárd forintnak felel meg. —sp— A Pest megyei Állami Építőipari Vállalat AZONNALI ' BELÉPÉSRE KERES építészstatikust, mérnöki képesítéssel, építőipari technikusokat, gyors- és gépírónőket. Jelentkezni lehet: a vállalat személyzeti osztályán, Budapest XXI., Kiss János altábornagy u. 19-21. szám alatt Az épület ajtajain és ablakain még látszik a malter fröccse. Bent, gépek nélkül, a mennyezetig csempézett szőlőfeldolgozó. Az elismerés szavai: ... „Gyönyörű”... „Ez igen!” „Hárommillióba került?”... „Pazar”... — Az idén már itt szüretelünk! — Hornyák János elnök olyan büszkén veti hátra a fejét és néz körbe, mintha a fehér-fekete csempék minden darabját saját kezűleg rakta volna a falra. A pince is egy oszlopos, mozaikberakású, csupa fénycsoda, talán egy műtőnek és egy fürdőszobának a keveréke. Az új hordók sárga pocakján fekete vasabroncsok. — Kicsit hideg — mondom. Belülre, kívülre értem, de Vincze Alajos főkönyvelő a hőmérőhöz erőltet. „Nyolc fok” — tétován mondja, mire én: „Tíz a legjobb”. ★ — Tahiból is van itt három hordó — az elnök a mostohákra mutat, szégyenlősen állnak a sarokban. A fiú a patyolat padlót mossa, nem figyel ránk. Mi a pince közepén egyelőre az építészettel foglalkozunk. „Nyolc hónap alatt épült... a mi brigádunk”... — Fiú! — szól az elnök — ebből! Megkoccint egy dongát. A poharamba csurgó bor kicsi habot vág amint a hóhérból kisistereg. — Egy szem mandula, napfénybe mártva — forgatom, ízlelem, a számban dajkálom. — Életemben nem ittam még szentendrei bort — magyarázom —.ezért hat erősen rám a bukéja. Valami matt, csodálatos zamat... visszafogottság atv van - bénáé... ’ ' -• V.we l(i:v — Ez az| — kiált fel Vincze Alajos — így még nem fogalmazta meg senki. Ez az! — Hogy én mit csinálok tnég ebből! Hornyák János nyelvével csettint. — Világhírt szerzek neki! — kimondja és hirtelen körülnéz, mintha titkot tört volna. A uút nem izgatja a dolog, nézeget, szemlél csak bennünket és megtölti újra a poharunkat ★ — 1138-ban II. Béla király 9 szőlőt említ adománylevelében ... Itt a föld ugyanis el- mállott andezittufa és dolomitos lösz — Vincze Alajos a történelmet idézi. — A XVII. században már 2500 hold szőlő érett itt. A lakosság Zichy gróftól évi 1000 forintért és hat darab török szőnyegért bérelte a határt. Aztán a tulajdonos később még évi 200 akó „budai” vörösbort is kikötött. Nevetünk. „Allah il akhbar Mohamed”... A fiú az újborból, az 1969- esből tölt. A bor opálos, enyhén zöld színű. „Dolgozik még!” — mondja az elnök- — „De ez jobb, mint a másik”. Ar arcomat nézi, de legszívesebben a nyelvemet, fogaimat, torkomat is, hogya^pk mit szólnak. így vagyok én is, ha a kéziratomat mutogatom véleményt kérve, s szinte lélegzetvisszafojtva figyelem, mit olvas ki belőle a másik. De nem kell udvariaskodnom. Ez a bor friss, akár a pezsgő, benne a ásványi sók olyan összetételben vannak meg, a szőlőszemet úgy éri az inszolá- ció, a besugárzás, mint a tokajiét. Pezsdül a szívünk, köszönik a jogos dicséretet, valóban aszúsodik itt a szőlőszem; vagy fagyokig a tőkén hagyták, vagy fűzfacserényen zsugorították a szemeket, majd óborban áztatták. „Ajándék — hajtogatom — a természet ajándéka!”... — Tíz éve vágyóik itt — Hornyák János homloka egy pillanatra elborul —, amikor az első Sz 100-as traktor be
