Pest Megyi Hírlap, 1970. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-22 / 69. szám

PEST HEGYEI Kjíivhxp 1970. MÄReiUS 22., VASÄRNAP „Mint jó szülő és jó gyermek“ Egy eltartási szerződés története A címadó sort a Fancsali és Kovács család 1966. október 31-én kötött tartási szerződé­séből kértem kölcsön — egy jelző bővítéssel. A szöveg tel­jességében így hangzik: „... el­tartók kötelezően elismerjük a szerződés rendelkezéseit, az­zal a szeretettel és hűséggel fogjuk_teljesíteni, mint ahogy a szülő, a jó gyermektől el­várhatja.” JOG A jog a maga hideg, hiva­talos nyelvén pontosan követi az élet sokszínű eseményeit, i íme a paragrafuskrónika. 1966. október 31. — örök­lési szerződés: „Mi, alulírott eltartottak (Kovács József és neje) jól megfontoltan akként végrendelkezünk, hogy halá­lunkkor meglevő minden in­góságunkat, továbbá a Nagy­kőrös VI. Encsi utca 13. szám alatti házingatlant a fenti el­tartók (Fancsali Frigyes és neje) örököljék.” Aztán íród­nak az eltartás feltételei. 1969. március 6. — Nagykő­rös. a városi bíróság ítélete: „Alperesek a szerződés felbon­tását nem ellenzik. A bíróság kötelezi az alpereseket (Fan- csaliékat), hogy a Nagykőrös VI., Encsi utca 13. szám alat­ti házingatlant 1969. április hó 30. napjáig ürítsék ki." Döntés született az eltartók kártalanításáról is. 1969. június 16. — Pest me­gyei Bíróság, fellebbezés: Nem a szerződés fenntartása a té­ma, hanem a kártalanítás összege. A II. fokú bíróság duplájára emeli a visszatérí­tés értékét. A további események — sza­vakban: felperesek végrehaj­tási lapot kértek, aztán kar­hatalmat, mivel Fancsaliék a kilakoltatás miatt hajléktalan­ná válnának, a bíróság a ki­bocsátott végrehajtási lapot visszavonta, az ügyet az állam­igazgatósági hatósághoz tette át. A dátum: 1970. február 6. , Űjabb fellebbezés! ÉLET I. Nagykőrös VI., Encsi utca 13. — jobbra eső ajtó. Kony­ha, szűk és sötét: sparhelt, dí­vány, konyhaszekrény. 420x 420-as szoba, három heve­rő, egy asztal, tükör, szürke kályha. Két öreg: Kovács Jó­zsef 70 éves, Kovács Józsefné 77 éves. — Olyan garanciát kellene adni, hogy három hónap múl­va meghalunk és akkor min­den tartási szerződés jó len­ne. — Huszonkét hónapig nem volt baj, aztán nem vettük meg Fancsaliéknak az új há­zat, ekkor romlott el a kap­csolat. Szörnyű idők követ­keztek, több ízben ránk tör­ték az ajtót, bántalmaztak bennünket. A feleségem más­fél éve, én egy éve menekül­tem el a saját otthonunkból, néhány hónapja mertünk visszatérni. — A szomszéd felé nyíló 37x70 centiméteres nyílású ab­lakon létrán át közlekedtünk, amíg bírtunk. Az állandó ül­dözések miatt feleségem ön- gyilkosságot kísérelt meg. — Azt a pillanatot átko­zom, amikor felébredtem. — Két hónapja háromszor hívtuk ki a1 rendőrséget, bal­tával verték az ajtót, nézze meg, ott a nyoma. Az ablakra rácsot kellett tenni, mert ránk törtek. Fancsalit így csitította a felesége: „Ne legyél senki gyilllosa!” — A ház azért kellett, hogy biztosítsuk nyugodt öregsé­günket. Baltával senki ne ke­ressen lakást. ÉLET II. Nagykőrös, VI., Encsi utca 13. — balra eső ajtó. Konyha, nagymosás: mindenütt pá­rolgó ruhák. Szoba, a falakon friss tapasztás, a padlón mész, középen oldalára állított dí­vány. Fancsali Frigyes, a fe­lesége, három apróság, a leg­kisebb babakocsiban. — Próbafőzés, próbasütés, próbatakarítás — így kez­dődött. Aztán beköltözhet­tünk az albérletből Kovácsék konyhájába. Biztattuk ma­gunkat: nem lehet olyan elképzelhetetlen, hogy ne bír­juk ki. — Jól tartottuk őket. Mi csak zsíroskenyeret ettünk, de az ő asztalukra jó falat ke­rült. Sok munkát adtak, azt hitték, cseléd leszek. Nem tudtam mindennap kifénye­síteni az evőeszközt; Kovács néni két hónapig nem szólt hozzám. — Születtek a gyerekek, Kovácsék nem szeretik a gye­rekeket. A kislányom levett néhány szem szőlőt a lugas­ról, Kovács sósavat öntött utána, a gyerek elesett, azért nem érte a sav. — Űj eltartóra vágytak. Tüntetőén elmentek, mindent híreszteltek rólunk. Azért jár­tak az ablakon, hogy lássa a világ mártíromságukat. Ha az öreg elfelejtkezett magá­ról, az ablakon jött és a ka­pun távozott. — Képzelheti, mi mindent megtettünk a három gye­rekért. Semmi hibát nem ér­zek magamban. Három kis­gyerekkel nem mehetek szük­séglakásba és apám sem ve­het magához, ők két szobá­ban heten laknak. ELLENBESZÉDEK Nagykőrös, VI., Encsi utca 13. — jobbra eső ajtó. — A jogot jól ismerő KoVácsék- tól ellenbeszédet, kontradik- ciót kértem. — Mondja, mit dolgozha­tott egy ilyen kis szobában? Egyébként olyan evőeszkö­zeim vannak, hogy nem is kell fényesíteni. Nézze meg! — Bádogos a szakmám, mindig van nálam sósav. Nem titkolom, a részeges lakó el­len a kezemügyében tartot­tam. Az öreg úgy védeke­zik, ahogy tud. Nem is volt érett a szőlő, mégis tépked­ték. De sosem volt sósavöntés, itt törjön ketté a kezem. — Megmondták, hogy nekik csak a lakás kell és tényleg: most van lakás — eltartás nél-i kul. ÉLET III. Kovácsok új eltartót talál­tak, az ötgyermekes Debrecze- ni házaspárt, akik hozzájuk költöztek és várják, hogy el­foglalhassák Fancsaliék örö­két. Debreczeni Józsefné: „Ta­nyán laktunk, messze a mun­kahelytől, az iskolától, azt a lakást jogtalanul birtokoltuk. Hó, sár — nem bírtam nézni mennyit kínlódnak a szeret­teim. Most itt vagyunk, ez jó, s igazán gondját fogjuk visel­ni az öregeknek. De már nem bírjuk sokáig cérnával, ha Fancsaliék nem mennek, mi távozunk.” — És mi lesz akkor velünk, öregekkel? Debreczeniné elment a vá­rosba. Délfelé érkeznek az is­kolások. Asztalhoz ülnek, né­zegetik az újságírót. Megtelik a szoba. — Ez a tartás jó lesz? — Hogy köztünk legyen szóim... HATÓSÁG Nagykőrös, Városi Tanács igazgatási osztály. Az ügy elő­adója Juhász Boldizsámé. — Ennél a tartási szerződés­nél tudtuk, hogy vakvágányra vezet majd. Ha a felek meg­egyeznek, nem tagadhatjuk meg a jóváhagyást. Jó lenne félretenni a paragrafust, de az ember bízik, hátha ... — A kapcsolat elmérgesíté­séhez az öregek nagyban hoz­zájárultak. Ez már a negyedik eltartójuk. Talán túl korán kezdték a szerződéses viszonyt: a fiatalok szolgáljanak rá arra, amit kapnak. — Fancsali ék a bírósági ha­tározat alapján a 38. ilyen la­káskérők. TÉNY Nagykőrös, VI., Encsi utca 13, jobbra eső ajtó. A konyhai díványon az új eltartó pár fekszik. A szoba egyik dívá­nyán egy 19 éves lány öccsé­vel, a 11 éves fiúval alszik, a másikon 16 éves fiú, 11 éves fiú, 8 éves kislány — együtt. A harmadikon a Kovács há­zaspár, akik a halált emlege­tik. Nagykőrös, VI., Encsi utca 13 — balra eső ajtó. Fancsali Frigyes, idegösszeomlást ka­pott felesége, három apróság — egy szobában. Ezek a tények. E tények miatt teli gyorsain dönteni azoknak, akiknek kezében van a változtatás lehetősége. Fóti Péter NEGYED SZAZAD, HÉTKÖZNAPOKBAN NÖVEKVŐ fogyasztás 1945 decemberében az ipari munkások reálbére mindössze tíz százalékát te'. ki az 1938. évinek. Szabad, d-.- szegény volt az ország. A háborús gaz­dálkodás kimerítette, a német és nyilas rablás a még meg­maradót is kivonszolta a ha­tárokon. Súlyosbodott az inf­láció lázgyötrelme, s a kom- munirta párt bejelentése, mi­szerint meg kell teremteni a stabil pénzt, a tömegek köré­ben kétkedve fogadott re­ményt, az ellenzék körében viszont harsány hahotát kel­tett. Stabil pénzt? Stabilizá­ciót? Legjobb esetben is ha­talmas külföldi kölcsönnel — felelték. 1946 első hónapjaiban na­ponta átlagosan 8—10 száza­lékkal emelkedtek az árak. Júniusban a növekedés már elérte a napi negyven száza­lékot. Júliusban pedig óráról órára cserélték az ártáblákat, a napi 300 százalékos árnöve­kedés sem volt ritkaság. 1946 augusztus elsején, úgy, ahogy azt a kommunista párt állította, életbe léptek a sta­bilizációs intézkedések, s megjelent az új fizetőeszköz, a forint. Egy pengő — fél forint A stabilizációs intézkedések olyan bérszínvonalat hoztak létre, mely az 1938-as szük­ségletek felének kielégítését biztosította, azaz — leegysze­rűsítve — egy pengő helyett fal forintot tudott nyújtani. Hatalmas lépés volt ez a meg­előző hónapok életlehetőségeit tekintve, s különösen az, ha figyelembe vesszük, hogy 1947-ben a reálbérek mór az 1938-as színvonal háromne­gyedét tették ki, 1948-ban pe­dig gyakorlatilag elérték azt. A kétségbeesés, a háborús károk és pusztítások okozta Meghódítják a kopár fennsíkot HÁRMAS ÜNNEPSÉG ÉRD HATÁRÁBAN AZ ORSZÁGOS FÁSÍTÁSI HÓNAP MEGNYITÓJÁN Most még köves, sivár az Érd, Sóskút és a Tárnok kö­zötti Dobogó-fennsík, ám ti­zenöt-húsz év múlva már ár­nyat, felüdülést nyújt majd a 'kirándulóiknak a lombos, lige­tes környezet. Az elkövetkező 10 év alatt ugyanis, ezer hektár kopórost telepítenek itt be a fiatalság közreműködésével, mintegy ti­zenhat-tizennyolc millió fenyő- és tölgycsemetével. A nagy­szabású program nyitóünnep­ségét — az országos fásítási hónap, és a forradalmi ifjúsá­Helikopter hozta a facsemetéket. | gi napok keretében —, tegnap délelőtt tartották a MÉM, a megyei tanács, a járási párt­bizottság, a KISZ, az úttörők, az erdészek, és a különböző társadalmi szervek nagy szám­ban összejött képviselőd. Megjelent az ünnepségen Földes László mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhe­lyettes, Molnár György, a KISZ KB titkára, dr. Bíró Fe­renc, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Novak Béla, a járási pártbizottság első titká­ra, ott voltak az egykori MA- DISZ, a DISZ, a Fővárosi Ta­nács és a környező gazdasá­gok, üzemek képviselői. Simon János, a járási KISZ- bizattság titkára köszöntötte a vendégéket, s bejelentette, hogy a nagyszabású program felett a járás KISZ-fiataljai vállaltak védnökséget. Földes László miniszterhelyettes mél­tatta a fásítás jelentőségét, majd elmondotta, hogy ha­zánk felszabadulása óta már több mint 3 ezer hektáron te­lepítettek új erdőit. Ezután Novak Béla, a já­rási pártbizottság első titkára tartott ünnepi beszédet, majd emléktáblát leplezett le, mely azoknak a MADISZ-fiatalok- nak őrzi emlékét, akik a fél- szabadulás után elsőként kezd­ték a fennsík fásítását. Ezt kö­vetően helikopter hozta a fa­csemetéket, amelyeket az ün­nepség részvevői ültettek el a barátsiág-liget első fáiként. A vendégek végül megte­kintették a Vörös Csillag Trak­torgyár, és az ÉRTI erdészeti gépbemutató jáit. A Barátság-liget megalapí­tása, a fásítási hónap megnyi­tása, valamint a Dobogó-fenn­sík betelepítésének program­nyitánya után, ma reggel már hetvenöt kiskatona folytatja a facsemete ültetését. Ettől kezd­ve rendszeresen részt vesznek majd a KISZresek, és az úttö­rők az erdőtelepítésben. pesszimizmus eltűnt. A dolgo­zók hatalmas tömegei előtt nyílt meg a biztos kenyérke­reset lehetősége, s ezzel a fo­gyasztás növelése: a jobb, kényelmesebb élet. A gyors fejlődést sajnos megakasz­tották a gazdaságpolitikában fölhalmozódott feszültségek, s azok föloldásának elodá­zása. Az 1950-től végrehaj­tott intézkedések, s különösen az 1951. decemberében meg­valósított ár- és bérrendezés az egy keresőre jutó reálbér csökkenéséhez vezetett. 1949- et száznak véve, az egy kere­sőre jutó reáljövedelem 1951- ben 89,7 százalékra, 1952- ben 82,3-re csökkent. Lassú emelkedés csak 1954-től kez­dődött meg, majd 1957-től fokozatosan gyorsult a növe­kedés üteme. 1958-ban az egy keresőre jutó reálbér az 1949- es színvonal 154,4 százalé­kát, 1963-ban 165,7 százalé­kát tette ki. A szó szoros ér­telmében vett kenyérgondok a családok döntő többségénél a múlt ködébe vesztek. Túl a bűvös határon Az 1960-as években a jöve­delmek egyenletesen növe­kedtek. öt év alatt Pest me­gyében az iparban az átla­gos havi kereset tíz százalék­kal, az építőiparban hat, a kereskedelemben pedig 13 százalékkal emelkedett. A jö­vedelmek szerényebb, de ál­landó emelésére tett párt- és kormányintézkedések ered­ményeként a megye ipari munkásságának havi átlag- keresete 1967-ben jutott túl a hosszú éveken át bűvös­nek tartott 1700 forintos ha­táron, s több iparágban a munkások havi átlagkeresete elérte a havi 2000 forintot. A szocialista iparban a mun­kások havi átlagkeresete 1960-ban 1567 forint volt, 1969-ben 1914 forintot tett ki. A jólét bővülő forrásai ter­mészetesen nem minden fog­lalkozási csoportot érintettek egyformán. Miközben növe­kedtek az átlagkeresetek, csökkent a szakmunkások és a betanított, illetve segédmun­kások jövedelme közötti kü­lönbség, a kívánatosnál ala­csonyabb a nagy családosok életszínvonala, a bérezés egyenetlenségei utat nyitnak az ügyeskedésnek, élősködés- nek is. A negatívumokkal egyetemben is tény, hogy ha­zánkban soha nem éltek — nem élhettek — széles néptö­megek olyan körülmények kö­zött, mint napjainkban. Az éhezés, a rendszeres nélkülö­zés, a létminimumot sem biz­tosító kereset — a tankönyvek lapjaira vonult vissza. A köl­tő emlegette bőség kosara még napjainkban sem valóság, de: a magyar történelemben ösz- szesen nem történt annyi el­érése érdekében, mint a leg­utóbbi negyedszázad alatt. Cukor a népboltból A keresetek növekedését, a foglalkoztatottság emelkedé­sét, s ezzel a családok életé­nek javulását legszembetű­nőbben a kereskedelmi for­galom adatain mérhetjük le, hiszen az ún. alapvető ház­tartási kiadások — lakbér, villany, házadó stb. — húsz esztendeje nem változtak. A fölszabadulás előtti időkről nincsenek összesítő adatok a kereskedelmet illetően, hiszen a forgalom döntő részét — 85 —86 százalékát — magánte*- reskedők, falusi szatócsok bo­nyolították le, a Hangyának mindössze 115 üzlete volt a megyében. Ezek — átszámít­va mai értékre — évente 83—85 millió forint értékű árut adtak el. A változásr ról talán egyetlen adat is mindent elmond. A háború előtti, úgynevezett békeévek­ben Pest megyében az egy fő­re jutó évi cukorfogyasztás 6,5 kilogramm volt. Napjaink­ban meghaladj a 30 kilo­grammot ... A cukor persze a „népbolt­ból” származik, vagy a szö­vetkezet üzletéből: 1955-ben jöttek létre azok a kereske­delmi vállalatok és szövetke­zetek, melyek napjainkban is lebonyolítói az egyre nagyobb forgalomnak. 1952-ben Pest megyében a kereskedelem és a vendéglátóipar forgalma 1 milliárd 476 millió forint volt. 1969-ben majd’ az ötszörösét tette ki: kétmilliárdot! Sztár az iparcikk Sokat mond a modem világ igényeinek tükröződéséről a lakosság kifizetett forintjai­nak megoszlása az úgyneve­zett árufőcsoportok között Míg 1952 és 1969 között az élelmiszerre kiadott forintok összege „csak” megháromszo­rozódott, a ruházati kiadások megkétszereződtek, addig az úgynevezett vegyes iparcik­kek forgalma a —»tízszeresére emelkedett! 1952-ben a megye lakossága 225 millió forint ér­tékben vásárolt vegyes ipar­cikkeket, 1968-ban viszont 2 ntMlárd 262- millió^- forintot adott ki flyeri árukért. Az ér­dekesség kedvéért: annak el­lenére, hogy sokan a főváros­ban is vásárolnak, egyetlen esztendőben 6 és félezer por­szívó, 12 ezer mosógép, ötezer centrifuga, nyolcezer elektro­mos hűtőszekrény, másfél ezer villanybojler, 15 ezer gáztűz­hely, 21 ezer kerékpár, 1200 személyautó, kilencezer zseb­rádió, 15 ezer televízió talált vevőre a megyében. Többet vásárolunk — több üzletben. A kereskedelmi há­lózat fejlesztése eredménye­ként az 1953. évi 1488 bolttal szemben 1968-ban 3017 kiske­reskedelmi üzlet működött a megyében, s ugyanez idő alatt a vendéglátóhelyek száma 542-ről 1171-re emelkedett. Az ABC-áruházak, szakbol­tok a falvakban, bútorkiállítá­sok, divatbemutatók — a vál­tozások olykor nagyon prózai, hétköznapi dolgok formájá­ban is testet ölthetnek. Ettől azonban fontosságuk, jelentő­ségük semmivel nem lesz ki­sebb. / M. O. A 31. sz. Állami Építőipari Vállalat változó munkahelyre, AZONNALI FELVÉTELRE KERES: FÖLDMUNKAGÉP-KEZELŐKET, KOMPRESSZORKEZELŐKET, AUTÓDARUSOKAT, GYORSGŐZFEJLESZTŐKET. Jelentkezés: , \ Budapest V., Petőfi S. u. 7. Gépészeti osztály.

Next

/
Thumbnails
Contents