Pest Megyi Hírlap, 1970. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-21 / 68. szám

Vientiane JTHAiFOLD AM60DZSTÁ PEST HECVEI ’^MSrtap 1970. MÁRCIUS 21., SZOMBAT MOSZKVA lljirt szkizofréntábcm szenved... Az ítélet: zártintézet Minit annak idején, jelentet­tük, 1969. január 22-én Moszk­vában szovjet űrhajósok ün­nepélyes fogadtatásakor egy, a közönség között levő isme­retlen személy többször rátett arra a gépkocsira, amelyben szovjet űrhajósok — Berego- voj, N ikolajeva-Tyereskova, Nyikolajev és Leonov — haj­tattak. A lövés következtében a gépkocsi vezetője halálos és a gépkocsioszlopot kísérő egyik motoros könnyű sérülésit szen­vedett. A támadót, Ujin 1947-ben született leningrádi lakost letartóztatták. Az eljárás során Iljint tör­vényszéki elmeszakorvosi vizsgálatnak vetették alá. Az elmeszakértői vizsgálatban Andrej Sznyezsnyevszkij, a Szovjetunió orvostudományi akadémiájának rendes tagja. Viktor Morozov és Georgij Morozov, az orvostudományi akadémia levelező tagjai és más elmeszakértők vettek részt. A szakértői vizsgálat során megállapították, hogy Iljin szkiizofréniiában szenved. A bíróság — a vizsgálati anyag tanulmányozása, az or­Ismét Rumor (Folytatás az 1. oldalról.) vumnak minősítik a májusi, újabb találkozót Olaszországban a kormány- válság 41. napja után ismét ott tartanak, ahol az első napon. Akkor is Rumort bízta meg Saragat az új kormány meg­alakításával, s minthogy Ru­mor után Moro és Fanfani kísérletei is kudarcot vallot­tak, a köztársasági elnök pén­teken ismét Rumort kérte fel. Kambodzsában a helyzet még mindig eléggé zavaros, legalábbis ez derül ki a hír- ügynökségek — olykor ellent­mondásos — jelentéseiből. Egy saigoni jelentés szerint a puccsal uralomra jutott új kormány kész erőt alkalmazni Norodom Szihanuk ellen, amennyiben az emigráns­kormányt kívánna alakítani. Egy másik jelentés szerint „jobboldali puccs” készül, holott az eddigi hírekből úgy tűnik: már a szerdai puccs is éppen eléggé jobboldali volt. Annyi mindenesetre tény, hogy noha az új kormány Kambodzsa eddigi semleges- ségi politikájának folytatását jelentette be, helyzete még nem szilárdult meg, mert a fontosabb középületeket vál­tozatlanul harckocsik őrzik. Felkészült az élelmiszeripar (Folytatás az 1. oldalról.) száraz tészta, egyes édesipari lisztesáruk, húskonzervek im­portjának fokozásáról. Az il­letékes iparágak a kereske­delem képviselőivel jó előre megállapodtak az ünnepekre szükséges élelmiszerek meny- nyiségében és választékában, a termelés és a szállítás üte­mében. A vidéki ellátást az illetékes élelmiszeripari üze­mek bevonásával a helyi ta­nácsok, a fővárosihoz hasonló gondossággal szervezték meg. A kései kitavaszodás — mint már lapunkban is több­ször hírül adtuk — késlelteti a primőrök megjelenését a piacokon. Emiatt nemcsak ki­sebb lesz a kínálat, de kez­detben az árak is magasab- bek lesznek. Ellensúlyozzák viszont a primőrgondokat a raktárakban levő, múlt ősz­szel tárolt, nagy mennyiségű zöldségfélék. A jelenlegi kész­let 70 százalékkal haladja meg az 1969-es március vé­gi mennyiséget. vosszakértői vélemény és a tanúvallomások meghallgatása után — megállapította, hogy Iljin beszámíthatatlan ál­lapotban követte el a bűn­tettet. Tekintettel arra, hogy Iljin társadalmilag veszélyes elem, a bírásáig olyan határozatot hozott, hogy el kell szigetelni a társ sd"'ovrtol és különleges zárt elmegyógyintézetbe kell szállítani gyógykezelésire. CSAK RÖVIDEN LUDVIK SVOBODA köz­társasági elnök a prágai vár­ban fogadta Andrej Gromiko szovjet külügyminisztert. EGON BAHR, a bonni kancellári hivatal államtitkára pénteken repülőgépen vissza­utazott Moszkvába, hogy foly­tassa megbeszéléseit Andrej Gromiko szovjet külügymi­niszterrel az erőszak alkalma­zásától való tartózkodás és az ezzel kapcsolatos esetleges szerződés megkötéséről. HEINEMANN nyugatnémet államelnök gépkocsija csü­törtökön Bonntól északra, az Essen felé vivő autópályáin összefutott egy másik autóval. Az elnök sérülés nélkül úszta meg a balesetet. KAMBODZSA 7VT ' Svéde ÍN agy any o CV J leanyi Anna-Lenával, unokájával. Svédország legfiatalabb nagyma- a 34 éves Britt-Lis Ulman.it, leányával, a 18 éves Évával cs A kambodzsai államcsíny hírei világszerte nagy figyelmet keltett. Az első kommentárok, nyilatkoza­tok tartózkodó hangnemüek, és azt emelik ki, hogy a puccs vég­rehajtói nem akarnak változtatni Kambodzsa semlegességi státusán. Egyesek szerint. Szihanuk eltávolí­tását sem lehet véglegesnek te­kinteni. Kambodzsa történetében nem ritkák a meglepetésszerű esemé­nyek. Területén már az I. és II. század körűi rabszólgatartó állam alakult ki, amelyet a VI. század­ban Cseni a néven feudális állam- rend váltott fel. A királyság a VIII. században ugyan felbomlott, de a királyi család egyik tagja csakhamar visszaállította az or­szág egységét. Ebben az időben épült fel Tónié Sáp közelében An- kor Tom, az egységes Kambodzsa első fővárosa. A khmer birodalom a XIV. szá­zad után lehanyatlott, 1357-ben ,a Thai királyság megsemmisítette Csenlát, és a mai határai közé szorította Kambodzsát. 1863-ban Franciaország megszállta és terü­letét védnökségévé nyilvánította, 1887-ben pedig egyesítette a töb­bi indokínai gyarmattal. 1940-ig Kambodzsa a Francia-Indokína része volt. A II. világháborúban Japán Kambodzsát is megszállta. A há­ború után, 1947-ben az országot alkotmányos monarchiává alakí­tották, de a francia védnökségi státus érintetlen maradt. A kibon­takozó partizánmozgalom hatá­sára a francia kormány végül is kénytelen volt engedni és Kam­bodzsát a Francia Unión belül „független” társállamnak nyilvá­nítani. Az újmódi függőség nem csillapította le az ellenállási moz­galmat. 1950-ben megalakult a Nemzeti Felszabadító Bizottság, 1951-ben pedig életre hívták Kam­bodzsa, Vietnam és Laosz népei­nek nemzeti egységfrontját a francia gyarmatosítók ellen. Vé­gül, hősies harcok eredménye­ként, az 1954. évi genfi nemzetkö­zi egyezmény Kambodzsa népé­nek függetlenségét és teljes nem­zeti önállóságát is szavatolta. 1955-ben az ország kilépett a Francia Unióból és 1957. szeptem­ber ll-én a nemzetgyűlés kinyil­vánította a királyság öríftk sem­legességét. 1960. június 5-én az or­szág lakossága a király, Norodom Szuramit halála után fiát, Noro­dom Szihanuk herceget választotta meg államfőnek. Ismén csökken a járvány (Folytatás az 1. oldalról.) lalmat az illetékes járási főor­vosok saját hatáskörükben oldják fel, vagy tartják fenn a környék járványhelyzetétől függően. Megírtuk, hogy jövő héttől, 23-tól kezdve 28-ig a jár­vány miatt eddig kétszer elhalasztott Sabini-oltások- ra is sor kerül. Rendkívül fontos, hogy a szü­lők okvetlen vigyék el az ol­tásra gyermekeiket, mert csak igy kerülhetik el azt a ve­szélyt, hogy azok megkapják a szörnyű gyermekbénulást. Őh'kfenc: rozsi Éjjel hangos kiabálásra ébredték az óvóhely lakói: — Vigye innét a kezét a méltósá- gos úr. Nem akarok férfit látni. Legközelebb csak az a férfi nyúljon hozzám, akit én kérek meg erre, de az nagyon soká lesz... — De Rózsi... Csendesen ... Meghallják... — suttogott Eötvös. — Nem érdekel — kiabált Rózsi. — Menjen a méltóságos úr a méltó- ságos asszonyhoz... Eötvös elkotródott. — Jól tette, Rózsi! — gratuláltak a pince minden sarkából. — A vén marha — vihogott Ko­csis Erzsi. — Ahelyett, hogy a fele­ségére vigyázna. Reggel mindenki barátságos volt Rózsihoz, különösen azért, mert fű­teni és takarítani kellett. A ház la­kói a pince egyetlen tűzhelyén főz­tek. Amíg lehetett, felmentek a la­kásokba főzni, de most már senki sem merte megkockáztatni. Egyedül Simóék nem költöztek a pincébe. A földszinten laktak egy udvari lakás­ban. Simó bányász volt, de egy rob­banás elvitte a fél karját. — Nekem már nem sok a veszteni valóm — mondta, amikor hívták a pincébe. Többen meg akarták kérni, hogy nála megfőzhessék az ebédjüket, de Simó mindenkit elutasított. — Az ilyen ember minden rosz- szat megérdemel, mondogatták a házbeliek és attól kezdve senki sem köszönt Simónak. Rózsi éppen a szemetet hordta ki, amikor az óvóhelyen kitört a bot­rány. Az asszonyok összevesztek, mert állítólag valaki félretolta a tűzhelyen Csokonay Melanie lábo­sát. Rózsi álmélkodva hallgatott. A sok finom, városi úriasszony olyan közönségesen szidta egymást, hogy a legmocskosabb szájú falusi boszor­kány is leckét vehetett volna tőlük. Később az asszonyok csatasorba ál­lították férjeiket is. Ledobták egy­más lábosát a földre, kéjjel gázoltak a rántásban, a félig főtt babban. — De a kutyaszentségit — kiáltott Rózsi. — Elment maguknak a job­bik eszük? Döbbent csend támadt, érdekes módon senki sem támadt Rózsira. — Alig van mit enniük és pocsék­ba tapossák azt a keveset is! — Beosztást kell csinálni — ajánlkozott Weivoda bácsi. — ,Én meg azt mondom, hogy főz­zünk közösen — ajánlotta Rózsi. — Mindenki beleadja a részét, én pe­dig tnegfőzök. — Kitűnő — lelkesedett az öreg Weivoda... — Legalább, mire bejönnek az oroszok, mi már kolhozban leszünk — mondta Rozgonyiné. — Jó az ötlet, kedvesem — állt Rózsi mellé Rozgonyi. — Márpedig én nem vagyok haj­landó azt enni, amit ez a lány elha­tároz. Aki akar, menjen a közös konyhára, de én magamnak főzök — pattogott Melanie. — Nem kötelező a disznótor.-.. — mondta Rózsi. Csokonay Melanie és természete­sen Eötvösék tó vételével az egész ház csatlakozott Rózsi tervéhez. Weivoda bácsi azonnal táblázatokat kezdett gyártani. Kiszámolta, hogy egy babfőzelékhez, kinek mennyi zsírral, babbal, liszttel kell hozzá­járulni. Rózsi pedig hozzálátott a főzéshez. Hamarosan már osztották is az ízle­tes ételt és mindenki elégedett volt. — Beszélni akarok veled,.Rózsi — jött délután Eötvös. — De én nem — fordult el Ró­zsi. .. — Figyelj Ide... Nem is tudom, hogy mondjam neked, én szeretlek téged ... Én nem akarlak elveszíte­ni ... — Talán a méltóságos asszony rosszul főz? — Nem kell, hogy visszagyere. Krisztina mindent megcsinál. Amió­ta dolgozik, egészen ki virult. Jobb a kedélye, nem imádkozik egész nap ... Nekem kellesz Rózsi... — mondta Eötvös sírós hangon. Rózsi már majdnem megsajnálta, de aztán megkeményedett: — Nem hagyom én már magam használni a méltóságos úrnak... Hiába is töri magát... — Legalább néha beszélgessünk egy kicsit... Nincsen valamire szük­séged? Van füstölt húsunk elég... Nem kérsz? — Ez látja, okos beszéd! Van ma­guknak annyi sonkájuk, meg füstölt húsuk, hogy évekre elég lenne... Adjon néha egy kicsit... ' ■ Eötvös elrohant' ée* ogy pprc$n.]ae-. ltü lihegve megjelent. Hatalmas son­kát húzott ki télikabátja alól. Másnap a lakók álmélkodva ta­pasztalták, hogy a babfőzelékbe mindenki kapott egy szelet sonkát is. —. Hát ezt hogy csinálta ? — fag­gatták, de Rózsi titokzatos képet vá­gott és elhallgatott. Aztán egy reggel a vízcsap nagyo­kat szörcsögött és nem folyt többé. Mindenki hóért szalajtotta volna Rózsit, de Weivoda melléáHt. — Nem győz ez a szegény lány mindent. Csinálok egy táblázatot és beosztjuk, hogy tó mikor megy ví­zért. — Mindenki megy és most — mondta Rózsi olyan határozottan és keményen, hogy maga is elcsodálko­zott rajta. — Hátha a hó holnapra elolvad és akkor szomjan halunk. Minden edényt meg kell tölteni és takarékoskodni kell a vízzel. — Talán ne is mosakodjak? -r si­pított Csokonay Melanie ... — Még az az idő is eljöhet — mondta csendesen Rózsi. — Ide menjenek a térre — szólt a vödrökkel csörtető férfiak után Rózsi. — Ott tiszta a hó... — Hogy parancsolgat! És ezek tű­rik — kárált Melanie, de senki nem válaszolt neki. A vizet a tűzoltó hordókba töltöt­ték. Amikor mind megtelt, Rózsi hangosan mondta: — Ebből a vízből csak főzésre és ivásra lehet venni. Mosdásra hozzon mindenki magának az udvari hó­ból. Eötvös gyakran megállt a közös pince ajtajában és figyelte Rózsit. A lány rpiodfh, perc$<),tolult , fiagának valami' tennivalót. - Eleinte 'mindent egyedül csinált, de aztán egyre gyak­rabban fordult elő, hogy válogatás nélkül öd aszóit annak, aki a legkö­zelebb volt hozzá: — Nagyságos úr kérem, tessék már vágni egy kis fát... A nagyságos urak pedig ellenkezés nélkül tették, amit Rózsi kért. — Csodálatos lány vagy te, Ró­zsi... — sóhajtozott Eötvös, ha kö­zelébe került. — Engedd meg, hogy éjjel leülhessek az ágyad szélére. Tényleg semmi rosszat nem akarok, csak beszélgetni. — Nekem éjjel aludnom kell... Mit gondol, mi lesz a házzal? — mondta öntudatosan. — Hanem tud­ja mit, egy kis füstölt hús nagyon elkelne. — Már megetted azt a nagy son- . kát? — álmél'kodott Eötvös. * — Nagy a család ... — nevetett Rózsi. , — Éjjel majd hozok... — ígérte a férfi. — Nagy huncut maga — nevetett Rózsi és mintha egy falubéli legény lett volna, oldalba taszította a mél­tóságos urat, aki úgy dőlt el, mint egy zsák ... — Te angyal — mondta a földön és boldogan elrohant... Rózsi azelőtt soha nem vette ész­re magát, hogy gondolkozik. Legfel­jebb elábrándozott azokon a histó­riákon, melyeket Böske az újságból felolvasott neki. Aztán később már ő is elböngészkedett a Friss Újság­ban. Mostanában azonban határozott vélemények fogalmazódtak meg agyában. Sorra vette a ház lakóit, mindegyiket megpróbálta körülírni, megérteni, jellemezni. Aztán azt is megfogalmazta magának, hogy éle­tében először, most érzi magát bol­dognak. Az, hogy ennyi emberről gondoskodik, kimondhatatlan örö­met okozott neki. ÉLvezte a felelős­séget és azokat az embereket, aki­ket azelőtt, mint egy tőle teljesen különböző fajtát tisztelt, akiktől félt. most megismerte és sokakat meg is szeretett És még Melaniera sem tudott haragudni, inkább saj­nálta. Egyszer például elhatározta, hogy Kocsis Erzsit, aki mindig csak feküdt a vackán, bevonja a munká­ba. — Örülök, hogy nyugodtan dögöl­hetek, amíg meg nem döglök — utasította el a lány eleinte. Nap­hosszat imádkozott és magában megfogadta, ha élve megússza, többé nem enged magához férfit... (Folytatjuk) \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents