Pest Megyi Hírlap, 1970. március (14. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-14 / 62. szám
rts T pi ear ti iJCMap 1910. MÁRCIUS 14., SZOMBAT ÖSSZERAKHATÓ SZÁLLODA Egy dán cég teljes szállodai szobaberendezést exportál darabokban. A megfelelő bútordarabokból a megrendelő olyan szállodai szobaberendezést állíthat össze, amilyet kíván. Ugyanez a cég éttermi, kávéházi és mulatóhely-berendezést is exportál. Könyvek a camionban Négy kiállítást rendez a magyar könyvkiadás a közeljövőben külföldön: Moszkvában, Szófiában és Bukarestben a szabad Magyarország 25. évfordulója alkalmából szerepel reprezentatív gyűjteményünk, és a szovjet főDivatos bakfistáskák, különböző színekben Laminált bakfis tavaszikabátok, változatos színekben Szintetikus bébi kamásninadrág Gyermektriciklik Gumilabdák Plüssnyuszik Saját üzemünkben készült bakfiskosztüm Orkánkabátok Bébi, fiú és kamasz tavaszikabátok, gazdag választékban, 13-as méretben Szintetikus keverésű, pamutból készült garbó, 4—6-os méretben Bakfis bukrilon pulóver Bakfis steppelt nylonköntösök 56,- Ft 500,- Ft-tól 66,50 Ft 198 Ft-tól 450,- Ft-ig 8 Ft-tól, 27,- Ft-ig 29, - Ft-tól 700,- Ft 330,- Ft-tól 580,- Ft 30, - rt 152,- Ft * 245,- Ft-tól városban magyar anyag is helyet kap a Lemn-centenárium- hoz kapcsolódó nemzetközi könyvbemutatón. Már összeválogatták a tárlatokra szánt könyveket. Hatalmas ládákban csomagolva, ca- mionokon jutnak el a színhelyre a kötetek ezrei. Időben elsőként a nemzeti ünnepünkhöz kötődő moszkvai kiállítás nyílik meg: március 27-én — Moszkva Uljanovsz- kaja utcájában, az össz-szö- vetségi világirodalmi könyvtár épületében. Mintegy 350 négyzetméter alapterületű helyiségsorban 1800 könyvet és i körülbelül félszáz művészi illusztrációt láthat majd a közönség. Lenin és a világ forradalmi átalakulása — ez lesz a mottója a centenáriumra készülő április 13-től május 5-ig nyitva tartó nemzetközi könyvseregszemlének. A színhely: a Szokolnyiki-park. önálló részlege, standja lesz itt a magyar, könyvkiadásnak. 800 kötet ad áttekintést a Lenin- életmű és a Leninről szóló irodalom magyar területről. Bemutatják — mint kulturális ereklyét — a' Magyarországon először. 1905-ben megjelent egyik Lenin-cikk fotókópiáját. Azután a két világháború között illegálisan terjesztett, olvasott műveket, s teljes lesz a gyűjtemény a felszabadulás utáni Lenin-kiadiásokból. A bőséget és sokszínűséget jelző adat: 1945-től napjainkig mintegy 120 féle mű jelent meg Lenintől és Leninről magyar nyelven — összesen 3 millióval több példányban. A kiállításon a nemzeti könyvkiadások önálló szereplésén túl központilag bemutatnak nemzetközi gyűjteményt is, s ebbe körülbelül 40—50 magyar nyelvű Lenh^kíadvány kerül. Ugyancsak részt veA Budapesti Kőolajipari Gépgyár azonnali belépésre keres KÖZPONTI TELEPHELYÉRE A tmk csoportvezetőt, tmk-lakatos, vízvezeték-szerelő, bádogos, esztergályos, marós, lemezlakatos, iv-lánghegesztő, motorszerelő, és kazánfűtő szakmunkásokat, továbbá öltözőőröket, őröket és férfi segédmunkásokat, szállítási osztályunkra pedig traktorvezetőket Műszer- és technológiai szerelési munkahelyekre (Algyő, Százhalombatta) KÜLSZOLGÁLATOS MUNKAKÖRBE « csőszerelő, központifűtés-szerelő, lakatos és hegesztő szakmunkásokat, valamint férfi segédmunkásokat. A vidéki munkahelyen 44 órás munkahét, minden szombat szabad. (Alföldi munkahelyeinken dekádmunkarend szerint dolgoznak) Munkásszállás, üzemi konyha van. A munkásszállás ingyenes. A béren kívül még 500 Ft külszolgálati átalányt, az Alföldön pedig még külön területi pótlékot is fizetünk. Felvétel esetén az útiköltséget megtérítjük. Próbaidő alatti kilépés esetén az útiköltséget visszavonjuk. Segédmunkások részére hegesztőképzés. Jelentkezés a vállalat Munkaügyi Osztályán: Budapest XVIII., Gyömrői út 79/83., vagy a vidéki munkahelyek vezetőinél. Rúdmászás Zsoldos rajza Elektronikus fül Leningrádi tudósoknak egy csoportja — Vlagyimir Paszin- kov vezetésével — megszerkesztette az emberi fül elektronikus modelljét. Ez a szerkezet reagál a szavakra, ami igen nagy mértékben meggyorsítja az információk feldolgozását. A modell működése ugyanazokon az elveken alapszik, mint az emberi fül működése. Az elektronikus fül újabb lépést jelent olyan automaták megszerkesztése felé, amelyek „megértik” az emberi beszédet. szünk számos kötettel, albummal a könyvek. nemzetközi „szépségversenyén”, ahol küllem szerint díjaznak. A nagyszabású moszkvai kulturális rendezvényen április 19-én kerül sor a magyar könyvkiadás nemzeti napjára. Bukarestben április 2-től 15-ig láthat majd a közönség kiállítást — körülbelül ezerkötetes anyaggal — negyedszázad magyar könyvkultúrájáról. Szófiában pedig április 1-én nyílik a cirill és metód nemzeti könyvtárban — és tíz napig tart — a jubileumi magyar könyvbemutató. Zsebvillódzó Egy perc alatt hatvanszoi villan, fényereje igen nagy, súlya mindössze 20 gramm. Nagysága mint a zseblámpáé. Ezt a zsebvililódzót egy amerikai cég gyártja. A zseblámpáknál használt négy kis elemmel működik aikár 4—5 órát megállás nélkül. A közúti forgalomban használják, a hegyi mentőszolgálatnál, vízi sportoknál stb. A MÜLT TÜKRE... Ezer holdakon lengett a kalász Ezrével fogott halat a halász A gulya ménes ezrével legelt S három millió magyar útra kelt. Bús keservüket kötve batyuba, Kivándoroltak tengeren túlra Es kik napjukat vígan élték A földesurak mind ezt elnézték. Köszívüségüknél megmaradtak Egy talpalatnyi földet sem adtak Írásom nem vers, a múlt tükre ez Szabad nemzetem szívedbe jegyezd Örüljél annak, hogy eljött vége Gondolj hálával a szovjet népre Ok zúzták szét rabláncaidat Es szüntették meg szolgaságodat. Misik János népköltő A világ legnagyobb garázsa Chicagóban megkezdték egy 9250 gépkocsit befogadó garázs építését. A félkör alakú, hatszintes garázs az O’Hara nemzetközi repülőtéren épül. A gépkocsik 4 úton juthatnak be a garázsba. A garázs belső forgalmát elektronikus berendezések segítségével szabályozzák. Fotocellák számolják a behajtó gépkocsikat, és egyúttal kimutatják a szabad helyeket. A garázs, amely 1972- ben készül el, 35 millió dolláros költséggel épül. Befejezetlen mondatok .. tegnap is azt mondja a feleségem, te Sanyi, meg ne bolondulj már öregségedre! Mer’ hogy filozofálok. Mostanában gyakran eszembe jut egy gyerekkori élményem. Nem is annyira gyerek, voltam már vagy tizenhét éves.. A falu szélén laktunk, egy augusztusi kora délután át kellett kerékpároznom a szomszéd községbe. Erdőn keresztül kanyargóit az út. Visz- szafelé a birkahodálynál egy lejtős, árnyas ösvényre leltem, úgy véltem, toronyiránt hazafelé vezet, s jóval előbb hazaérek, mint a másikon. Rákanyarodtam, remekül lejtett, előző nap frissen olajoztam a kerékpárt, valósággal száguldott. Előre figyeltem, az erdő széle felé fogyni kezdtek a fák, aztán hirtelen véget ért az út, sárga búzatáblába torkollott. Az út a semmibe vezetett! Emlékszem, akkor dühöngtem, a tábla végénél botorkáltam s hosszas kerülővel alkonyatra értem csak haza. Gyakran eszembe jut ez mostanában, s ilyenkor szorongást érzek és szomorúságot. Varnak utak, melyek a semmibe visznek. Félelmetes. Látom, gyönyörködik a házban s előtte a fenyőben — Igen, itt van ez a ház. Figyelje, elmondom a történetét. Tizenöt évvel ezelőtt vettem, még a napra is emlékszem, szeptember hetedikén, Nyári vihar zúdult a városra, ahogy megkötöttük a botot s mentünk hazafelé a feleségemmel, bőrig eláztunk. Ezt a részt én azelőtt nem ismertem, a nyulaknak füvet szedni jöttem ki erre egy délután. (Még jócskán a nyugdíjazás előtt volt.) Megláttam a házat, ezt a házat, s megdobbant a szívem. Itt állt, egymagában — a legközelebbi tőle vagy kétszáz méterre —, a végtelen zöld határra nézett, piros cserepei, zöld Zsalui messze világítottak. Mint egy kis erdészház, a nyugalom és a csend ölelésében, és ráadásul a város közepétől se messze, kerékpárral, ha tíz perc. S előtte a fenyő, az egyszál karcsú fenyő. Megálltam, rákönyököltem a kerékpár kormányára s hosszán gyönyörködtem. Arra gondoltam: ha az enyém lehetne! Nézze, én tulajdonképpen hiszek abban, hogy az ember életében vannak szerencsés és balszerencsés korszakok. Illetve hittem benne... Nekem akkor jól összejött a szerencse. A feleségemmel rég akartunk mi egy kis házat venni, valami csendes helyen, távol az emberektől, a világ zajától. Ez eladó volt, nem is drágán, huszonötezerért. Igen ám, de nekünk csak tizenötezer volt! A fiam kért kölcsön, s azt mondta, még arra se legyen gondunk, hogy visszafizessük, majd visszafizeti ő, de viszont övé az Eötvös utcai lakás! Kendben! Kiköltöztünk ide. Ha öt évvel előbb kínálkozik egy ilyen alkalom, megmukkani se tudunk. Akkor fejezte be a technikumot a fiam, s éppen hogy elhelyezkedett. Nagyon le voltunk gatyásod- va, vitte a pénzt az iskola, a gyerek meg valósággal ette a cipőket, a ruhát... Tehát kiköltöztünk ide, s mondhatom, teljesült az álmunk. Én kerékpárral jártam be az üzembe, a feleségem meg egyszer vagy kétszer egy héten besétált gyalog a városba. Kevés dolga volt benn, a ház mögött a kert adta a zöldséget, nyulakat tartottunk, baromfit, s minden évben meghízlaltunk egy disznót. Illetve hát így van ez most is... De mindezt csak a ház mögött! A ház előtt nincs más mint gyep, virágok és a fenyő. Én nem tudom, engem valahogy korán megtört az élet. A háború, a munka de lehet, hogy a természetem is ilyen... Ha hiszi, ha nem, én negyvenéves koromban is így néztem ki, mint most... Csak arra vágytam, csend, nyugalom, jó levegő, távol az emberektől, hát itt mindent megtaláltam. Egyedül a villany hiányzott. De az nagyon! Nem volt nekem ismeretlen a petrólámpa, gyerekkoromban eleget vakoskodtam mellette, de most mégis nehezen tudtam újra megszokni. Keveset is égett, főleg télen. Amíg tartott a jó idő, kinn ültünk késő estig a ház előtt, nézegettük a határt, az eget, na meg persze a fenyőt! Gyakran kimentem az utcára, elsétáltam addig a helyig, ahol először álltam meg. A ház a fenyővel a búcsúzó nap vörös fényében mindig ugyanolyan kedves volt Tudja, ez a fenyő... Már az első pillanatban, amikor megláttam a házat, már az első pillanatban úgy éreztem, hogy ez a ház és a fenyő együvé tartoznak. Mint az esti éghez a hold, hó a télhez, mint a kabáthoz a gomb. Lehet, hogy ha nincs itt ez a fenyő, meg se akad a szemem a házon. Raj tünk kívül csak Só vágóék laktak a soron. Ma sem tudom hogy, észre se vettük, egyszer csak ide is tégla került, oda is kerítés, kútat fúrtak, teherautók fordultak... nézze meg, ma már alig van üres telek! Felépültek a házak. A feleségem váltig hajtogatta, így van ez jól, nem élünk úgy, mint a vadak, emberek jönnek körénk, szomszédok, no és természetesen — szomszédasszonyok. Mit mondjak... igaz, ami igaz, először én nem így képzeltem, de hát csendes, békés emberek ők is,.. Aztán már nem volt megállás. A tanács rendbehozatta az utat s egy napon megjelent egy piros traktor nagy zajjal, a farán egy hatalmas fúróval. Egy nap alatt végigfúrta a villanyoszlopok helyét, de úgy értse: nem szakadt bele a munkába. Kényelmes tempóban, egy nap alatt! A mi házunk elé is került egy oszlop, lámpával. Éjszakánként árnyékokat rajzol a szoba falára, a televízió fölött. A feleségem hatágú csillárt vett... A balszerencsés időszak kezdetei voltak azok a hónapok. Hogy miért? Mindjárt megérti. Nézze a fenyőt! • Tavalyelőtt... ülök itt egyik délután. Gyönyörű délután volt, fenn a magasban ezüsttestű gép húzott kelet felé, s mint a menyasszony után a fátyol, úgy lebegett utána a hang. Aztán a fenyőben gyönyörködtem tovább és hirtelen belémnyílalt a felismerés ... Valósággal beleszédültem ... Jöjjön, álljon ide, nézze! Pontosan a fenyő fölött halad az oszloptól a ház felé a villanyvezeték! De olyan pontosan, rríntha mérnök ceruzája húzná... Érti most már, miről van szó!? Ki kell vágjam tavasszal a fenyőt. Másfél éve vettem észre, másfél éve felborult az életem. Másfél éve rettegve várom azt a napot. Itt az ELEKTROMOSOK felszólítása: gallyazzam meg a fát! Ezt a fenyőt nem lehet meggallyazni! Ezt nem lehet megcsonkítani, ez csak így élhet, tökéletesen, arányosan! Ezt a fenyőt ki kell vágni. Le kell szakítani az égről a holdat, a kabátról a gombot, száműzni a bársonyos havat, érti, vége. Érti? Nem érti! Ne is mondja, nem érti. Itt nemcsak erről a fenyőről van szó, a másikról is, a csemetéről, amit majd elültetek tíz méterrel odébb! Ott már nőhet a fenyő, persze, mért ne nőhetne, akár az égig is! De az már nem nekem fog felnőni. Kifutottam az időből, vége felé jár az" életem,.. Mindig hittem, vallottam azt, hogy nehéz korszakok, szerencsétlen periódusok után felvirrad — mint ahogy régen mondták: — az Isten napja. Hát nem. Nekem nem virrad fel. Fizikailag lehetetlen. Valahol eltértem az útról. „Vannak utak, melyek' a semmibe visznek!” Hacsak ... Sóvágó azt mondja, ültessek kanadai nyárfát, hármat egymás mellé, az nagyon szép lenne. A kanadai nyárfák gyorsan nőnek. Dcregán Gábor
