Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-07 / 32. szám

BABINSZKY ANDRÁS MONOMIDÍ PESTI MEGYEI Hl RL K Ü LÖNKI AD A 5 A A fénykép a november 7-i monori ünnepség után készült barátai körében. Jobb oldalon Babinszky András. Életének 79. évében, január 30- án elhunyt Babinszky András. Temetése ma, szombaton délután 3 órakor lesz, a monori temető ravatalozói ából. Babinszky Andrást mindenki ismerte — és mindenki „Ban­di bácsinak” ismerte. Hatal­mas termete volt, mindig ne­vetett — ritkán láttam őt szo­morúnak. Gyakran felkerestem az apró, kétablakos házban, ahol egyedül élt. Ilyenkor me­sélt ... Ügy éreztem, sohasem írtam jó riportot róla. Nem ő volt a betűk mögött, száraz adatokká váltak emlékei az új­ságlapon. Mindig változó hangsúlyait, harsány hangját, természetes szavait nem is le­hetett megörökíteni. Mára már ő is és mindaz, ami hozzá kapcsolódik — em­lékké vált. „1890-ben születtem Mono- rom. Már fiatalon bekapcsolód­tam a munkásmozgalomba. 1912 májusában ott voltam a Váci úti tüntetésen, amikor Károlyi Mihályt el akarták távolítani a Parlamentből. Ti­zennégyben behívtak katoná­nak, a szerb frontra kerültem, de tizenötben felmentett a vasút. Itthon újra felvettem a kapcsolatot a mozgalommal, Landler Jenő lakására jártunk összejövetelre...” ö írta ezeket a mondatokat ;— emlékezett a múltra. Emlé­kei — alig néhány lap csupán — súlyosak, többet mondanak egyszerű tényéknél. Részt vett a 17-es vasúti sztrájkban, 1918 októberében az őszirózsás for­radalom alatt szervezte a nincstelen parasztokból alaku­ló földmunkásszervezetet, osz­totta a lisztet a frontról haza­térő katonáknak. Március 19-én elfoglalták az úri kaszinót, homlokzatára a ,-,Népház” tábla került, meg­alakult a direktórium is, Ba­binszky András a lakásügyeket intézte. És 19 augusztusában jöttek a románok. A direktó­riumi tagokat és a vörösőröket Ceglédre internálták — Ba­binszky András a gyűjtőfog­házba, majd Vácra került. „Csendőrök vigyáztak ránk, de kellett egy kijáró házimun­kás, aki vizet hoz, elsöpri az utcát. Én vállalkoztam rá. Söp- rögettem, és az esküdtek, élü­kéin a bíróval — figyeltek. Egy ismerős, síró asszonyka kér­dezte: hogy vagyok. Én hango­san feleltem: most én söprőm a járdát, de nemsokára ezekkel fogjuk elsöpretnd! Azonnal le­váltottak, többé nem engedtek az utcára.” öt év Vácon ... Feltételesen szabadult, két évig mindennap jelentkeznie kellett a csendőr­ségen, tíz évre felfüggesztet­ték politikai jogait. Egy kofás- üzletben kapott kihordói mun­kát, újra bekapcsolódott a mozgalomba, vörös újságot, vörös bélyeget, brosúrákat hor­dott, terjesztett. Napirenden voltak a házkutatások nála, gyakran kellett idegen lakás­ban aludnia... 1946 januárjában ment. nyug­díjba — de 1954-ig még a MÁV-nál dolgozott. 1916-tól párttag. Az Üllő és Vidéke ÁFÉSZ igazgatósági tagja volt. 1959-ben Tanács- köztársasági Emlékéremmel, 1965-ben a Munka Érdemrend ezüst, 1969-ban az arany foko­zatával, 1967-ben a Szocialista Hazáért Érdemrenddel tüntet­ték ki. Eltávozott közülünk ... Sze­retettel emlékezünk rá. (k. zs.) XII. ÉVFOLYAM, 32. SZÁM 1970. FEBRUÁR 7., SZOMBAT Javul az áruellátás, de a választék még hiányos Hiányzó szolgáltatások — Több, mint 10 millió mai mű son MOZIK Gomba: A beszélő köntös. Gyömrő: Az ujjlenyomat. Mag­lód: A 24—25-ös nem tér vissza. Mernie: Belfagor a pokolból. Mo- nor: Diliinger halott. Nyáregyhá­za: Flórián kapitány. Péteri: Egy férfi kétszobás Lakással. Pilis: Falak. Tápiósáp: Berlinből jelent­kezem I—II. Tápiósüly: Galileo Galilei. Űri: Virágvasámap: Üllő: Dorellik jön. Vasad: Furcsa tár­saság. Vecsés: Szeressétek Odor Emíliát. A községi tanácsok munká­jának eredményeit és hiá­nyosságait számon tartják a járási tanácsnál. Évente ké­szül egy-egy olyan összesítés, amelyből a járási tanács ille­tékes vezetői megtudják, hol kell legsürgősebben beavat­kozni, segíteni, melyik köz­ségben mit kell a következő évben elsősorban szorgalmaz­ni. A mostani összesítésből kitűnik, hogy a monori járás községei­ben tavaly javult az ipari és a szolgáltató tevékeny­ség, s ebben sokat segítet­tek a tanácsok. Több a kőműves, műszerész, fod­rász. Ugyanakkor hiányzik is jó pár iparos. Nagyon sok községben elkelne például rádió- és tv­javító. Háztartási- kisgépekből mind többet és többet vásárol a lakosság — ez örvendetes. Viszont nagyon sok községben nincs, aki megjavítsa az el­romlott mosógépet, porszívót stb. Nő a magángépkocsik száma, a javitás azonban úgy­szólván valamennyi községben megoldatlan. Kevés az épületburkoló, te­tőfedő és ács szakember is. Mit mutat n kereskede­lem? Az ellátás a járás területén az alapvető köz­szükségleti cikkekből ja­vult, a választék azonban még nagyon hiányos, sze­gényes. A kenyér időbeni és meg­felelő szállítását még nem tudták megoldani mindenütt. Több új üzlet nyílt tavaly: Gyomron élelmiszerbolt, ke­nyérbolt és eszpresszó, Üllőn húsbolt, Vecsésen vegyesbolt, Pilisen zöldség- és tejtermék­bolt, Vasadon büfé. A költségvetési feladatokat általában jól oldották meg a községi tanácsok. Több mint 10 millió forintot használtai! fel, a társadalmi munka ér­téke pedig eléri a 4 millió fo­rintot. (f. o.) 11 és félezer diák A monori járás általános is­koláiban 11 582 diák tanul az idén, 378 tanulócsoportban, vagy — ahogy a köznyelvben mondjuk, „osztályban”. Az iskolákban 527 pedagógus ta­nít A járás területén levő tan­termek száma 247, ezekből 131-ben délelőtt és délután is van tanítás. Egy tanteremben átlagban 47 diák tanul. A szükségtantermek száma 32, ez a szám azonban az idén, il­letve jövőre lényegesen csök­kenni fog a csévharaszti 4 és az üllői 16 tantermes új iskola átadásakor. Az 1968—69-es tanév végén az összes tanulók tanulmányi átlaga 3,4 volt, ami nem rossz eredmény. A tanulók 7 száza­léka bukott meg tavaly, ez a szám kisebb, mint az előző tanévben volt. Kedvezőtlen képet mutatott a tanév végén a cigánytanu­lók eredménye, 31 százalékuk megbukott. Helyzetük fokoza­tos javításán fáradozik a já­rási művelődésügyi osztály. Az első, jelentős lépés volt a szeptemberben beindult pilisi, úgynevezett túlkoros osztály. A cigánytanulók itt ingyenes napközi ellátást kapnak. Meglepetés a szülői értekezleten Az első iskolatelevíziós órán. Szoros baráti kapcsolat van a monori-erdei általános iskola és a Budapesti Kőolajipari Gépgyár között. Az egyik szülői értekezleten adták át a gyáriak ajándékukat, a televíziókészüléket. A mendei labdarúgók is készülődnek Tavaly csak a 2. helyet sze­rezte meg a mendei labdia- rúgócsapat a járársi bajnokság­ban, pedig a bajnokság kez­detekor komoly, még komo- molyabb reményeket fűztek a csapat szerepléséhez. Szuhányi Ferenc, a községi tanács titkára, veterán játékos, régi ismerője a mendei labda­rúgásnak: — Nem volt meg­felelő a játékosok erőnléte, sok baj akadt a fegyelemmel is. Tanulva a tavalyi és az elmúlt évek hiányosságaiból, az idén már korábban elkezdte a csa­pat az alapozást. Január má­sodik felében, a szabadban. Azután a művelődési házban is edzettek. Szorgalmasak a fiúk, húsz-huszonöten vesznek részt a felkészülésben. Fabók, a csapat egyik erős­sége visszatért Mendére. Tre- pák kapus is újból csatasorba áll. Jámbor, aki ma még gyömrői játékos, szintén be­jelentette, hogy visszatér Mendére. Ez ugyan még nem teljesen biztos... Jelenleg a játékosok edző nélkül készülnek, márciustól azonban megérkezik az új ed­ző, Samay István. Vele vár­hatóan sokat nyer a mendei labdarúgás, hiszen annak ide­jén neves játékos volt. Kákán és Gyömrőn edzősködött, nem is rossz eredménnyel. A játékosok fogadkoznak: beleszólnak a járási bajnok­ság első helyéért induló küz­delembe. Holnap egyébként megtart­ják az első kétkapus edzést, délelőtt 10 órai kezdettel az MTK fővárosi, Salgótarjáni úti edzőpályáján, a kék-fehér tartalékgárdával játszanak. Gér József — Rongyosbált rendeznek ma este Monoron, a járási művelődési házban. Belépő­díj rong osaknak 10 forint, jó öltözetűeknek 15 forint. A Florida zenekar játszik. Posta fiúk Jl. GOMBÁN NEM TUDJÁK? Január 28-án Káván járttal, és kellemesen meglepődtem, amikor leléptem a megállóban az autóbuszról A járdától az úttest széléig kb. három méter hosszú, egy méter széles be­toncsík húzódik. Az utasoknak tehát nem kell sárban tocsog­ni. Azt írtam, ezen kellemesen meglepődtem, pedig tulajdon­képpen nincs ok a csodálko­zásra, ahogy én a kávai embe­reket, a kávai légkört isme­rem. Gaál Ferenc például, a kávai tanácsktrendeltség veze­tője, mindent megtesz a lakos­ság érdekében. Elégedettek is vele. Jellemző, hogy még be­tegen is bejárt hivatalába, hogy a legsürgősebb ügyeket elin­tézze. Nagyon egyetértettek az emberek, amikor a községfej­lesztési versenyben elsőnek tüntették ki. Káváról eljőve, Gombára ér­keztem. Az iskola előtti meg­állóban szálltam le utastár- saimmal együtt bele a bokán felüli sárba. Másnap hajnalban fagyott. A jeges járdán, a megállóban többen elestek. A járda nem ix>lt felszórva. Káva körülbelül hétszáz la­kosú község, Gombán mintegy háromezer ember lakik. Amit káván meg tudtak csinálni, azt Gombán miért nem lehet? J. B. G. Alma a tócsában S ose tartozott az élet örömei közé a várakozás. Siető, rohanó életünkben nem szeretünk várni. De jó néha megál­lásra kényszerülni, hogy a tétova várakozás üresnek tűnő perceiben észrevegyünk külön­ben észrevétlen pillanatokat. Röptében su­hanó madár is akkor lesz részesévé életünk­nek, ha megfáradtán ágra száll. Előbb csak a nagy sárga kendő hívta fel magára a figyelmet. Lompos rendetlenség­gel buggyan ki a kabát gallérja alól. Az egyik szára kívül lifeg, csak úgy vállra dobva. Kócos haja bomlotton hull a homlo­kára. Tekintete rebbenve pásztázza a tár­gyakat, mellette ellépő személyeket. Volt valami különös a szemében, valami ködös bizonytalanság a tekintetében. Olyan érzésem volt, hogy rám nézett, de nem látott. Hirtelen fölugrott és járkálni kezdett. Ak­kor láttam meg ormótlan bakancsait. Csosz- szanva koppantak a kövezeten. Mintha a börtönudvar kényszersétáját tenné, olyan merev lendülettel lépkedett. Mindig azon a kis úton, le s föl. Ügy éreztem, hogy fi­gyelmem az illetlenség mértékéig ér és el­fordultam. Nem volt időm elmélkedni, hangos be­széddel újra magára hívta a figyelmet. Mint­ha vitatkozna valakivel. Furcsa hanglejtésű szófoszlányok egy rúd szalámiról, sajtról és savanyúkáposztáról... Mintha valaki el akarta volna venni tőle, de ő mind meget­te... Ekkor hallottam hangos kacagását. Na­gyon mélyről jöhetett. A torz vigyor, ami ar­cára ült, szinte már a sírás fintora. Döb­benten figyeltem eszelős kacagását, ame­lyet menet közben széles gesztusokkal kí­sért. Azután hirtelen megállt, mint akit fejbevertek, és szótlanul leült a padra. A nagydarab test egészen kicsivé zsugorodott, mint amikor a gombostűszúrástól pukkant léggömb hirtelen összeesik. — Bolond ez — súgja oda valaki —, ne törődjön vele. Itt csavarog mindig az ál­lomáson egy szatyor almával. Nem szól sen­kinek, csak járkál, vitatkozik önmagával, nevetgél. Várja, hogy vegyen tőle valaki al­mát. De a bolond csak hurcolja az almát, nem vesz tőle senki! Akkor láttam meg a pad lábánál, régi­módi viaszosvászon szatyor lapult a földön. Foltos, hitvány kis almák voltak benne. a z asszony magábaroskadtan ült a pádon. A Lehajtott fejjel, mintha most valóban sima. Véletlenül meglökte a szatyrot és egy alma legurult, megállt egy fagyból olvadt tócsa közepén. Senki nem mozdult, hogy fölvegye. Közben megjött a vonat és most már végleg nem törődött vele senki. (ej) A tornaállvány is a gyár ajándéka. Péterffy felvételei Szülők bálját rendeznek ma este Monoron, a Kossuth iskolában. A hagyo­mányos évi mulatságra a szü­lői munkaközösség által ki­adott valamennyi jegy elővé­telben elkelt. Bálok Vecsésen Ma este 8 órai kezdettel ren­dezik meg Vecsésen, a Gazda­körben a termelőszövetkeze­tek hagyományos farsangi bál­jukat. A helybeli fúvószenekar adja a zenét. A másik hagyo­mányos bál ugyancsak ma es­te lesz a KIOSZ helyiségében. Itt a vecsési iparosok szóra­koznak. Ügyeletes Gyömrőn: dr. Balogh Sán­dor, Monoron: dr. Kövesi László, Monori-erdőn, Csév- haraszton, Nyáregyházán és Vasadon: dr. Kerekes Miklós, Pilisen: dr. Czinder Bálint, Üllőn: dr. Koncz Lajos, Ve­csésen, szombat délután 2 órá­tól vasárnap reggel 7-ig: dr. Simon Sándor, vasárnap reg­gel 7-től hétfőn reggel 7-ig: dr. Fodor Etelka tart ügyele­tet. — Ügyeletes gyógyszertár Monoron a főtéri, Vecsésen az An drássá -telepi. ÖSSZESEN 20 millió Ura ér­tékű festményeket, köztük egy Renoir-képet raboltak el Piet­ro Valdoni neves olasz sebész lakásáról. ft t

Next

/
Thumbnails
Contents