Pest Megyi Hírlap, 1970. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-05 / 30. szám

VÁC I NAPLÓ A PEST MEGYEI hírlap különkiadása XIV. ÉVFOLYAM, 30. SZÄM 1970. FEBRUÁR 5., CSÜTÖRTÖK Szombaton tartotta 10. zár- j számadó közgyűlését a vác- Ibottyáni Petőfi Termelőszövet­kezet. Muka István termelő­szövetkezeti elnök beszámoló­jában visszatekintést adott a megtett útról. — A kezdeti nehézségek el­vették egyes termelőszövetke­zeti tagjaink kedvét: elvette és elhagyták közösségünket. Tagságunk zöme azonban megértette, kitartott a terme­lőszövetkezet mellett és szor­galmas, becsületes munkája révén jutottunk el a mai ered­ményes zárszámadásig — mon­dotta a többi között. A termelőszövetkezet jó eredménnyel zárta az elmúlt gazdasági évet. Rozsból 13 mázsát termel­tek katasztrális holdan­ként, kukoricából pedig 22,5 mázsás rekordtermést értek eL Körös vagyonunk 2115 000 fo­rinttá l növekedett és jelenleg 11 072 OOO forint. A bruttó jö­vedelem 6 277 000 forint. Az egy tagra jutó jövedelem az elmúlt évi 11 502 forinttal szemben az idén 13 642 forint­ra emelkedett és 22 százalékos nyereségrészesedést fizetünk ki A bevételek növekedésé­ben szerepet játszott a terme­lőszövetkezet jól működő épí­tőipari és lakatosipari részlege is. A tagok felszólalásaikban sürgették a szociális körülmé­nyek javítását — fürdő létesí­tését —, valamint a.munkabér elszámolás és a társadalmi tu­lajdon védelmének problémá­jával foglalkoztak. A zárszámadó közgyűlésen részt vett és felszólalt Krima János járási tanács vb-elnök- helyettes. Köszöntötte a 10. zárszámadást tartó termelőszö­vetkezeti tagokat, majd a szakmunkásképzés jelentősé­gévei az „elöregedés” prob­lémájával, a termelőszövetite- zettí. tagok és alkalmazottak aránytalan bérezésével és az ezzel kapcsolatos 1970. évi ten- nivalóCdcal foglalkozott. (újfalvi) Verseny- történelemből A váci általainos iskolák fel­sős diákjai közül sokan jelent­keztek a meghirdetett törté­nelmi szaktárgyi versenyre. Szép a téma: a magyar for­radalmi munkásmozgalom tör­ténete, Vác felszabadulásának krónikája, lakóhelyünk és környéke negyedszázados fej­lődése stb. Február ötödikéig fogadják el a nevezéseket. Ti- zenhaitodikán, hétfőn lesz a városon belüli verseny az Ár­pád utcai iskolában és március második felében lesz a Pest megyei döntő. Mily&n változtatások szükségesek a hajógyári kollektív szerződésben? A javaslatok termelési tanácskozás ©lé kerülnek Váci üzemeinkben is módo- [ sítani kell az 1969—70. évre megkötött kollektív szerződé­sisíket. A március végi határ­időben benne van a kihirdetés időpontja is. A kollektív szerződés módo­sításának tervezetét a vállalat a szakszervezeti bizottságokkal közösen készíti elő. Február első felében ter­melési tanácskozáson min­denki részletes tájékozta­tást kap a javasolt módo­sításokról. Ugyanakkor mindenki megte­heti észrevételeit, javaslatát a módosításra vonatkozóan. Milyen főbb változtatásokat kell a Munkaügyi Miniszté­rium rendelete szerint végre­hajtani? a) megszűnik a részesedési kategória és ezzel együtt a ré­szesedésből való 80—50—15 százalékos részesedés is, b) módosítani kell a részese­dési és az év végi részesedési szabályzatot, c) módosítják a törzsgárda- szabályzatot, d) meghatározzák azoknak p munkakörét, akiknek alapbé­rét a vállalat veszteséges gaz­dálkodása esetén csökkentik, e) nő a szocialista brigádmoz- galomban részt vevő munká­sok és kollektívák anyagi és erkölcsi megbecsülése. <P.) Miért ilyen késén?.. A tv népszerű Radar műso­rában hallottuk: — Jó estét kívánunk kedves nézőink, a Radar 24. száma je­lentkezik. amelyet egy i'issza- pillantással kezdünk a 23. számra. Nevezetesen váci ripor­tunkról van szó, amely a múlt adásban hangzott el. Örömmel jelenthetjük, hogy még adá­sunk estéjén táviratot kaptunk a két váci pedagágusház tár­saslakóitól. Azt újságolják, hogy kigyulladt náluk a vil­lany. — Fél évig kellett várniok erre az eseményre. Táviratuk­ban ezt írják: „Segítségükért köszönetünket fejezzük ki, a villany délután kigyulladt. A pedagógus társasház lakói. — Az ügy margójára a Ra­dar megjegyzésként csak any- nyit fűz, hogy miért csak a mi közbenjárásunkra kapták meg a villanyt a két pedagó­gus társasház lakói? IFJÚ MUZSIKUSOK s ■ P ■ o. ■ R ■ T Országos ifjúsági és serdülő' cselgámsverseny Kecskeméten A Váci Dózsa SK cselgáncs- szakosztálya egyre elismerteb­bé válik a cselgáncsberkekben, s rijbind jobban számolnak ver­senyzőink eredményeivel. A vezetőség jó munkájának kö­szönhető, hogy a Dózsa-ver- senyzők mind több versenyen képviselik eredményesen klu- buk színeit, és városunkat is. Ezt bizonyítja az is, hogy va­sárnap Kecskeméten jóval túl­szárnyalták — eredményesség­ben — a kitűzött célt, ami Szieber Zoltán edző áldozatos és igen eredményes munkáját dicséri. Városunkban jó kezek­ben van a fiatal judósok ne­velése, és minden remény megvan arra, hogy sok örömet szereznek még e sport kedve­lőinek. Eredmények: Serdülők: 44 kg. csoportban 3. Nagy Kázmér, 48 kg csoport­ban 3. Szabó Endre, 56'kg cso­portban 1. Bondor Csaba. Ifjúsági: 58 kg csoportban 1. Kaposvári György, 3. Reitin- ger Gábor. A sportiskolások bálján új ifjúsági zenekar szórakoz­tatta a közönséget. Pénzes Ákos, (ké­pünkön látható) a házi zeneszerző­jük. Rajta kívül még három fiú — Boksa György, Papp Attila és Wanderlich Béla gondoskodott a jó hangulatról. Vala­mennyien évek óta a zeneiskola tanulói. Szabad idejükben muzsi­kálnak, dalokat ír­nak, gitárt készí­tenek. Arról álmo­doznak, hogy né­hány év múlva olyan szép felsze­relésük lesz, mint amilyen a nagyne­vű együtteseké... (Törnek felv.) l' V#- * i ' JBSSmSt \ A % Ül , I 1 ff .%>■■-. . : - 2 ;| ;,V ,N ­»»» üí ' V: W. . .ÍÍ .. . £■ , . ' - ;•> • ‘ \ Három év alatt épült FELJEGYZÉS RÉGI KÓRHAZAKRÓL T Később lesz a Sabin-oltás A munkaterv szerint feb­ruár kilencedikén kezdődött volna városunkban a Sabin- védőoltások második szakasza. Az influenzajárványra való te­kintettel az oltást bizonytalan időre elhalasztották. Az újabb időbeosztásról lapunk útján értesülnek az érdekeltek. A múlt napokban az új kór­házban jártam. Megragadott a gyönyörű épület impozáns modernsége, és benn a szo­bák, termek és folyosók vég­telensége. A berendezői nagy része már helyén állt, a mű­tőben szorgoskodtak a szere­lők. Motorok surrogtak, a vil­lanyszerelők hatalmas műtő­lámpákat állítottak be ép­pen. A felvonó — amit ugyan­csak kipróbáltunk —, lágyan hintáit bennünket az emele­tek között, és olyan szépen, simán landolt, akár egy me­sebeli, óriási madár. Egy művészi kőbalta A képen látható kőbaltát Szép Róbert gimnáziumi tanár ajándékozta a múzeum hely- történeti gyűjteményének. A Géza király téren került elő építkezés alkalmával. Előkerü­lésekor két darabban volt. összeragasztása már a mú­zeumban történt. Tekintve, hogy a lelőhelyen eddig kőkori nyomok nean kerültek elő, valószínűnek kell tarta­nunk, hogy a kő lelőhelye másodlagos, tehát egy ké­sőbbi korban került oda, ahol megtalálták. Ez felvet egy további prob­lémát. Tudjuk, hogy a csiszolt és átlyukasztott kőbaltákat az újkőkorban készítették először a történelem folyamán. Az új- kőkart az különbözteti meg az őskőkortól, hogy megjelenik a földművelés és állattenyésztés, és az addig vándorló, vadra és halra leső embercsoportok le­települnek. Ez az időszak vi­dékünkön körülbelül időszá­mításunk előtt 5000-töl 220b ig tartott, a rézkor megjelenéséig. Több hiteles ásatásból kide­rült, hogy a szerszámok hasz­nálata túlélte korukat. így a csiszolt kőbaltát megtaláljuk a rézkorban is. A mi másodlagos lelőhelyről előkerült kőbaltánk nagyon gyanús arra, hogy ké­sőbbi. A múzeumok raktáraiban nagyon sok csiszolt, nyéllyu­kas kőbalta van, a váci mú­zeum raktárában is van. De ilyen tökéletesen szabályos alakú, művészien ívéit, fekete kőből fényesre csiszolt még nincsen. Feltűnő az is, hogy az egyébként törékeny kő vágóéle csorbítatlan, olyan, mintha most csiszolták volna ki. Annak, hogy újkori hami­sítvánnyal állunk szemben, igen kicsiny a valószínű­sége. Már csak azért is, mert ezek­nek a kőbaltáknak az anyagi értéke igen csekély, na pedig nem tartozik bele leletegyüt­tesbe, úgy anyagi értéke jófor­mán egyáltalán nincs. Legva­lószínűbb tehát, hogy újkökor végi vagy rézkori kőbaltával állunk szemben, amely hatal­mi jelvény lehetett vagy szer­tartási célokat szolgált, eset­leg mindkettőt. És van benne valami, ami mindenképpen nagy értéket képvisel, és ez hihetetlenül ökonomikus vonalvezetése, for­máinak gondosan kitervelt, tö­kéletes művészi egyszerűsége. Szebb már nem is lehetne. Saj­nos, erről fénykép alig nyújt B&Q-'' fogalmat, közelről látni azon­ban művészi élményt jelent. Méretei is kiszámítottak. Hosz- sza tizennégy és fél centi, akár nagyobb, akár kisebb lenne, veszítene művészi összhangjá­ból. Stefaits István Megtörtént már az átadás ottjártunkkor, és amint hal­lottuk: a kivitel minőségi! Láttuk, hogy költséget nem kímélve, mindent megtettek az építők, hogy nyugodt kör­nyezetben gyógyuljanak a majdani betegek, és az orvo­sok, egészségügyi dolgozók csak a gondjukra bízottak­kal törődve, tudásuk javát ad­va, gyógyíthassanak. A Pest megyei Beruházási Vállalat dolgozói elmondták, hogy a hasonló nagyságú kórházak építéséhez eddig közel £gy évtized kellett. A váci és ceglédi kórházak fa­lait álig több, mint három év alatt húzták fel, és mindkét helyen ez év tavaszán meg­kezdődhet a gyógyítás. Ez hatalmas eredmény — az épí­tők eleget tettek a sürgető kéréseknek... Míg rendszereztem ma­gamban a rengeteg élményt, arra gondoltam, hogy milyen régiek a törekvések Vácon a gyógyítás terén. Mindig sokat tettek a kórházért, de milyen keserves körülmények között! Közadakozásból tartottak fenn koródákat. A házasulok, a fel­szabadult céhlegények tették le garasaikat, és járóbetegek perselyeztek, hogy az eleset­tek betevő falathoz jussa­nak. A szegények, mert a polgárokat otthon gyógyítot­ták. Az 1700-as évek elején írott, Zerdahelyi püspök „Ca- nonica Visitatio” könyvé­ben olvastam: „...a lakás a nem és betegség szerint kü­lönböző legyen. Minden szom­baton ketten alamizsnát gyűjtsenek és azt a kezelő­nek híven bemutassák ... min­den szobában a férfiakra fér­fi, a nőkre nő ügyeljen föl- gondjuk legyen arra, hogy amik az orvostól a beteg ja­vára rendeltetnek, pontosan teljesíttessenek.. Egy feljegyzés majd' száz évvel ezelőttről, amikor a vá­rosi kóroda már a „kis ka­szárnya” épületében volt: „... az udvar előrészén van az utczára néző gondnoki lak, melynek első részében gyó- gyíttatnak Éva anyánk azon renyhe, dologkerülő bűnös lányai, a kik oly undok bűn gyakorlása folytán romlanak el... a betegek ezen városi kórodában évek óta 40 krt fizetnek a városnak, kivévén a fizetésre teljesen képtelen szegényeket... a városi kór­ház alapja jelenleg mintegy 26 ezer frt...” Ügy érzem, mindehhez nem kell hozzátennem semmit. Ma már nyoma sincs a sze­génységnek. ennek még em­lékét is eltakarja a hatalmas új épület. A váci kórház Pest megye egyik gyógyító vára, városunk büszkesége lesz. — csankó — A Dunakeszi Házgyárba FELVESZÜNK vízvezeték-szerelő és hidegburkoló szakmunkásokat, férfi és női betanított, illetve segéd munkásokat. Jelentkezés személyesen a Dunakeszi Házgyár Munkaügyi csoportjánál. l L egalább egy szempontból szerencsésnek mondhatja magát a családom: olyan tanát tanított bennünket, akiről a mi kis városunkban csak szere­tettel, tisztelettel beszélnek volt tanítványai, és ha talál­koznak vele érettségi találko­zókon, vagy éppen a városban jártukban, felcsillan a szemük, és dehogy mennének el puszta köszöntéssel dr. G a jtkó István tanár úr mellett. Az egész csaladomat tanítot­ta, nekem még osztályfőnököm is volt: jogosan nekem kell megemlékeznem róla, amikor nyugdíjba vonul. De nyugdíj. ba vonulhat.e az, aki egész életét az iskola, a neve­lés, az oktatás szolgálatában töltötte el? Ne fájjon a szíve annak — bármennyi nyilvános kitüntetésben részesült is —, akinek "óz otthona a gimná­zium volt, gyermekei a tanít­ványai, barátai a tanártársai? T udom, hogy nyugdíjba kell vonulnunk. Tudom, hogy fájdalmas a búcsú az életün­ket meghatározó környezettől. Tudom, hogy gond, kétség, fáj­dalommal kevert keserű hu­mor vár ^bennünket, amit csal az emlékek vagy a köröttünl nyüzsgő gyermekhad enyhít, hét. A mellette gyakorló fiata nemzedék csak gazdagodhat nevelődhet, mert személyei példája, tudásának valóbar dús tárháza, pedagógiájánál embersége ráirányíthatja a fia­tal tanító nemzedék figyelme ezekre az értékekre, amikei nem adhat meg a főiskola, sen. az egyetem. Csak a tapaszta­latba ágyazott sok irányú fel- készültség. Érettségire készülünk Vácott és Szobon, Dunakeszin éi Ocsán. Tanár és diák egyaránt kemény munlcában él. Mégis, mégis felkeressük Gajtkó ta­nár urat, hadd nézze át tété. leinket, vizsgálja meg nyelvta­ni mintamondatainkat, meri minden tanácsa nekünk — aranyat ér. a mondatok mögött látja a kamasz arcokat, a jöven­dő lehetőségeit, elgondolkozik, kijavít egy szót, visszaadja a paksamétát, rám mosolyog: Jó munkát és eredményt kívánok, fiam! R. T. Nyugdíjba ment egy tanárom A tizedül zárszámadó közgyűlés Vácboüyánban

Next

/
Thumbnails
Contents